Köf.5.027/2026/4. számú határozat

A Kúria
Önkormányzati Tanácsának
határozata

Az ügy száma: Köf.5.027/2026/4.

A tanács tagjai:

Dr. Balogh Zsolt a tanács elnöke 
Dr. Dobó Viola előadó bíró 
Dr. Bögös Fruzsina bíró 
Dr. Kiss Árpád Lajos bíró 
Dr. Sugár Tamás bíró

Az indítványozó: Pest Megyei Kormányhivatal
                          (cím1)

Az indítványozó képviselője: Dr. Danka Ferenc kamarai jogtanácsos
                                             (cím1)

Az érintett önkormányzat: Pilis Város Önkormányzata
                                         (cím2)

Az érintett önkormányzat képviselője: Baloghné dr. Seres Krisztina jegyző
                                                           (cím2)

Az ügy tárgya: önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálata

Rendelkező rész

A Kúria Önkormányzati Tanácsa

  • megállapítja, hogy Pilis Város Önkormányzata Képviselő-testületének a Pilis Város önazonossága védelméről szóló 15/2025. (VIII. 29.) rendelete 4. § c), d), f) g) h) és i) pontjai törvényellenesek, ezért azokat a rendelet kihirdetése – 2025. augusztus 29. – napjára visszaható hatállyal megsemmisíti;
  • megállapítja, hogy Pilis Város Önkormányzata Képviselő-testületének a Pilis Város önazonossága védelméről szóló 15/2025. (VIII. 29.) rendelete 4. § a) pontja törvényellenes, ezért azt megsemmisíti;
  • visszautasítja Pilis Város Önkormányzata Képviselő-testületének a Pilis Város önazonossága védelméről szóló 15/2025. (VIII. 29.) rendelete 4. §-a nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatára irányuló indítványt.
  • elrendeli határozatának közzétételét a Magyar Közlönyben;
  • elrendeli, hogy a határozat közzétételére – a Magyar Közlönyben való közzétételt követő 8 napon belül – az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.

A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás

  1. A Pest Megyei Kormányhivatal (a továbbiakban: indítványozó) 2026. június 19. napján PE/030/000761/2026. számú törvényességi felhívással fordult az önkormányzathoz, melyben kifejtette, hogy Pilis Város Önkormányzata Képviselő-testületének Pilis Város önazonossága védelméről szóló 15/2025. (VIII. 29.) számú önkormányzati rendelete (a továbbiakban: Ör.) 4. § c) és d) pontja alaptörvényellenes, f), g), h) és i) pontja az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebktv.) rendelkezéseibe, 4. § a) pontja a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 22. § és (2) bekezdésébe ütközik. 
  2. Törvényességi felhívásában felhívta a képviselő-testületet, hogy a törvénysértést az Ör. hivatkozott rendelkezéseinek hatályon kívül helyezésével szüntesse meg.
  3. A település jegyzője 2026. július 15. napján kelt levelében arról adott tájékoztatást, hogy a képviselő-testület a 221/2026. (VII. 15.) határozatában úgy döntött, hogy a törvényességi felhívásban foglaltakkal nem értett egyet, az Ör. módosítását nem tartja szükségesnek.

Az indítvány és az önkormányzat védirata

  1. Az indítványozó az eredménytelen törvényességi felhívást követően, 2026. augusztus 12. napján PE/030/00761-11/2026. ügyiratszámon előterjesztett indítványában az Ör. 4. § a), c), d), f), g), h), i) pontjainak megsemmisítését kérte a Kúria Önkormányzati Tanácsától.
  2. Indítványában kifejtette, hogy az Ör. 4. §-a – a helyi önazonossághoz való jog védelme érdekében – Pilis város területén a lakcím létesítését feltételhez köti. Az c) pont szerint nem létesíthet lakcímet az a büntetett előéletű személy, akit a bíróság emberölés, emberrablás, emberkereskedelem és kényszermunka, a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmény, kábítószer-kereskedelem vagy kábítószer birtoklása elkövetése miatt jogerősen elítélt. A 4. § d) pontja alapján nem létesíthet lakcímet az a c) pontban foglaltakon túli bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen elítélt, büntetett előéletű személy, aki a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól még nem mentesült, a mentesülés bekövetkezéséig.
  3. Indítványozó álláspontja szerint az Ör. hivatkozott rendelkezései Magyarország Alaptörvénye (a továbbiakban: Alaptörvény) XXVIII. cikkének (6) bekezdésébe ütköznek, amely akként rendelkezik, hogy a jogorvoslat törvényben meghatározott rendkívüli esetei kivételével senki nem vonható büntetőeljárás alá, és nem ítélhető el olyan bűncselekményért, amely miatt Magyarországon vagy – nemzetközi szerződés, illetve az Európai Unió jogi aktusa által meghatározott körben – más államban törvénynek megfelelően már jogerősen felmentették vagy elítélték. Ezzel összhangban mondja ki a Magyarországon is jogszabályként, az 1993. évi XXXI. törvény által kihirdetett Emberi Jogok Európai Egyezményének Hetedik Kiegészítő Jegyzőkönyve 4. cikk 1. pontja, hogy ha valakit egy állam büntető törvényének és büntető eljárási törvényének megfelelően egy bűncselekmény kapcsán már jogerősen felmentettek vagy elítéltek, e személlyel szemben ugyanennek az államnak az igazságszolgáltatási szervei ugyanezen  bűncselekmény miatt nem folytathatnak büntető eljárást, és vele szemben abban büntetést nem szabhatnak ki.
  4. A fentiekkel összefüggésben hivatkozott az indítványozó az Alkotmánybíróság következetes gyakorlatára is, mely szerint az Alaptörvény XXVIII. cikkében foglalt büntetőjogi gyökerű alkotmányos alapelvek érvényesülése nem korlátozódik a szorosan vett büntetőjog területére, hanem esetről esetre mérlegeli, hogy a konkrét ügyben vizsgált jogszabályok a széles értelemben vett jogi felelősségi rendszer olyan elemei-e, amelyek alkalmazásakor érvényesülnie kell az alapelveknek {19/2009. (II. 25.) AB határozat [146], [152]-[154]; 18/2022. (VIII. 1.) AB határozat [50]}. Ebből eredően az indítványozó szerint az egyén büntetett előélete vagy a vele szemben folyamatban lévő büntető eljárás nem hozhatók alkotmányosan igazolható összefüggésbe a helyi önazonossághoz való jog védelmével.
  5. Az Ör. 4. § f), g) h) és i) pontjai vonatkozásában azt kifogásolta, hogy e rendelkezések további feltétekhez kötik a lakcím létesítést Pilis Város közigazgatási területén. Az f) pont értelmében a lakcím létesítéséhez legalább egy éve folyamatosan fennálló társadalombiztosítási jogviszonnyal, a g) pont szerint legalább egy éve folyamatosan fennálló munkaviszonnyal vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonnyal a h) pont alapján rendszeres, a minimálbért elérő jövedelemmel kell rendelkeznie a lakcím létesítést kérelmezőnek. Az Ör. 4. § i) pontja értelmében nem létesíthet lakcímet az, aki, vagy akinek a tulajdonában vagy vezetése alatt álló gazdasági társasága a kérelem benyújtásakor szerepel a Nemzeti Adó- és Vámhivatal adóhiányosok, hátralékosok, végrehajtás alatt állók adatbázisában.
  6. Az indítványozó a fentiekkel összefüggésben hivatkozott az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésének a diszkriminizáció tilalmát előíró rendelkezésére, melyre figyelemmel „különösen ügyelni kell arra, hogy ne szerepeljen ilyen megkülönböztetésre alkalmas előírás egyetlen rendeletben sem, illetve a szabályozás ne adjon okot ilyen diszkriminációra”. Ezzel összefüggésben idézte az Ebktv. 4. § b) pontját, amely tartalmazza az önkormányzatok azon kötelezettségét, hogy jogviszonyaikban, eljárásaik és intézkedéseik során kötelesek megtartani az egyenlő bánásmód követelményét.
  7. Az indítványozó idézte továbbá az Ebktv. diszkrimináció tilalmát rögzítő 8. § p), q) és t) pontját, valamint a 9. §-ának a közvetett hátrányos megkülönböztetést definiáló rendelkezését és a helyi önazonosság védelméről szóló 2025. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Hövtv.) 10. § (1) bekezdésének felhatalmazó rendelkezését, mely lehetővé teszi azt, hogy az önkormányzat rendeletében a betelepülő felé lakcím létesítési tilalmat írjon elő. E jogosítvány a Hövtv. 4. § (1) bekezdése szerint csak az emberi méltóság megsértése és indokolatlan megkülönböztetés nélkül, az egyenlő bánásmód követelményének megfelelően alkalmazható.
  8. A felhívott törvényi előírások alapján az indítványában arra a következtetésre jutott, hogy az Ör. 4. § f), g), h) és i) pontjai az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésébe és az Ebktv. diszkrimináció tilalmát rögzítő 8. § p), q) és t) pontjába és 9. §-ába, valamint a Hövtv. egyenlő bánásmód követelményét előíró 4. § (1) bekezdésébe ütköznek. Az indítványozó álláspontja szerint a Hövtv. nem biztosít felhatalmazást arra, hogy az önkormányzat szociális, büntetőjogi, vagy vagyoni alapú személyi feltételeket állapítson meg.
  9. Az Ör. hatályon kívül helyezett, de a normaszövegben e jogszabályhelyre utalásként továbbra is fellelhető 3. § (6) bekezdésével összefüggésben indítványozó a jogbiztonság követelményének és a Jat. 22. § (1) bekezdésének sérelmére hivatkozott. Figyelemmel arra, hogy az Ör. 4. § a) pontja egy már hatályon kívül helyezett rendelkezésre utal vissza, az indítványozó érvelése szerint annak „hatályon kívül helyezése” indokolt. Ehhez kapcsolódóan rámutatott arra is, hogy Jat. 22. § (2) bekezdése szerint a   normatív tartalom nélküli, tartalmilag kiüresedett jogszabályi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről a jegyző gondoskodik.
  10. Az Önkormányzati Tanács a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 140. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó 42. § (1) bekezdése alapján az érintett önkormányzatot felhívta az indítványra vonatkozó nyilatkozata megtételére.
  11. Az önkormányzat 2026. szeptember 7. napján előterjesztett védiratában az indítvány elutasítását elsődlegesen arra hivatkozással kérte, hogy az indítványozó nem jelölte meg az Ör. által megsértett jogszabályhelyeket.
  12. Az Ör. 4. § c) és d) pontjában foglaltak alaptörvényellenessége hivatkozása kapcsán kifejtette, hogy indítványozó olyan jogszabályokra utal, amelyek nem az önazonosság védelmét biztosítani hivatott jog sérelmével összefüggésben keletkeztek, és figyelmen kívül hagyja a külön jogszabályban meghatározott mérlegelendő eseteket, illetve azokat az eseteket, amikor a törvények vagy rendeletek a büntetett előélet vagy a mentesülés hiányát egyes esetekben kizáró okként kezelik.
  13. Az Ör. (társadalombiztosítási jogviszony, munkaviszony és a minimálbér jövedelemmel való rendelkezés hiánya, illetve az adótartozás miatt lakcím-létesítést kizáró okra hivatkozó) 4. § f), g), h) és i) pontjában foglaltakkal összefüggésben a diszkrimináció tilalmára, és az Ebktv.-be ütközésével összefüggésben az Alkotmánybíróság gyakorlatára hivatkozva kifejtette, hogy a korlátozás alkotmányosságát homogén csoport vonatkozásban kell vizsgálni {9/1990. (IV. 25. AB határozat; 21/1990 (X. 4.) és a 26/1993 (X. 4.) AB határozatok; 42/2012. (XII. 20.) AB határozat, Indokolás [28]; 2/2021. (I. 7.) AB határozat, Indokolás [106]} Álláspontja szerint az alkotmánybírósági határozatokra, véleményre és indokolásokra figyelemmel nem alaptörvényellenes, ha az Ör. egy csoporton belül azonosan kezeli a csoportba tartozó személyeket, kiemelve őket (és rájuk nézve külön szabályozva) a többi, oda nem tartozó személyek és így más embercsoportok közül, megtartva azonban az érintett csoport homogenitását.
  14.  Az Ör. hatályon kívül helyezett rendelkezésére hivatkozással összefüggésben utalt arra, hogy az Ör. 4. § a) pontja megsemmisítését nem ellenzi. 

Az Önkormányzati Tanács döntésének indokai

  1. Az indítvány az alábbiak szerint részben megalapozott, részben nem vizsgálható.
  2. Az Ör. indítvánnyal támadott 4. §-a
    4. Lakcímlétesítési tilalom
    4. §
    Nem létesíthet Pilis Város közigazgatási területén található ingatlan vonatkozásában lakcímet
    a) az, akinek a 3. § (6) bekezdése alapján meghozott döntés megtiltja azt,
    b)
    c) az a büntetett előéletű személy, akit a bíróság emberölés, emberrablás, emberkereskedelem és kényszermunka, a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmény, kábítószerkereskedelem vagy kábítószer birtoklása elkövetése miatt jogerősen elítélt,
    d) az a c) pontban foglaltakon túli bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen elítélt, büntetett előéletű személy, aki a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól még nem mentesült, a mentesülés bekövetkezéséig,
    e)
    f)az, aki a kérelem benyújtásakor nem rendelkezik legalább egy éve folyamatosan fennálló társadalombiztosítási jogviszonnyal,
    g)az, aki a kérelem benyújtásakor nem rendelkezik legalább egy éve folyamatosan fennálló munkaviszonnyal vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonnyal, ideértve a gyermekgondozásnevelés miatt igénybe vett családtámogatási ellátásokat is,
    h)az, aki a kérelem benyújtásakor nem tudja igazolni, hogy rendszeres, a minimálbért elérő jövedelemmel rendelkezik,
    i)az, aki, vagy akinek a tulajdonában vagy vezetése alatt álló gazdasági társasága a kérelem benyújtásakor szerepel a Nemzeti Adó-és Vámhivatal adóhiányosok, hátralékosok, végrehajtás alatt állók adatbázisában,
    j)

I.

  1. A Kúria Önkormányzati Tanácsa az önkormányzati rendeletek vizsgálatának Alkotmánybíróság és Kúria közötti megosztását a Köf.5.023/2025/4. számú határozatában összegezte (Indokolás [27]). E szerint már a Köf.5.022/2021. számú határozat rámutatott, hogy „[a]z Önkormányzati Tanács a normakontroll eljárásban a helyi norma más jogszabályba ütközésének megállapítására irányuló indítványt az alaptörvényi összefüggéseket is értékelve vizsgálja. Ugyanakkor a helyi norma más jogszabály közbejötte nélküli, közvetlenül Alaptörvénybe ütközését állító indítványt (indítványrészt) az Önkormányzati Tanácsnak nincs hatásköre vizsgálni. (Köf.5.014/2020/9.) A Kúria Önkormányzati Tanácsa és az Alkotmánybíróság hatásköreinek elhatárolása szempontjából fontos szabályt rögzít az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 37. § (1) bekezdése, amely szerint, ha a vizsgálat tárgya – az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálata nélkül – kizárólag az Alaptörvénnyel való összhang megállapítása, akkor az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésében adott felhatalmazás alapján az Alkotmánybíróság vizsgálja az önkormányzati rendelet Alaptörvénnyel való összhangját és nem a Kúria Önkormányzati Tanácsa. Abban az esetben, amennyiben más jogszabályba ütközés és az Alaptörvény-ellenesség együtt jelentkezik, úgy van hatásköre a Kúria Önkormányzati Tanácsának eljárni.” (Köf.5.022/2021. határozat, Indokolás [43])
  2. Egy későbbi döntésében az Önkormányzati Tanács megerősítette, hogy amennyiben egy önkormányzati rendelet kapcsán a más jogszabályba ütközés és az alaptörvény-ellenesség együtt jelentkezik, úgy a Kúria Önkormányzati Tanácsának hatásköre mindkettő vizsgálatára fennáll. (Köf.5.008/2026/6. Indokolás [67])
  3. Jelen ügyben megállapítható, hogy azon túl, hogy az indítványozó az Alaptörvénynek a diszkrimináció tilalmáról rendelkező – a védett tulajdonságokat felsoroló – XV. cikk (2) bekezdésére, valamint a büntetőjogi garanciákat is tartalmazó XXVIII. cikkére hivatkozott, kérte a vizsgálatot az Ebktv. a Hövtv. és a Jat. több rendelkezése alapján, valamint a büntetőjogi alapelvek érvényesülése kapcsán (ez utóbbi tekintetében több alkotmánybírósági határozatra is hivatkozott). Az Ebktv. 8. §-a – az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdéséhez – hasonlóan törvényi szinten sorolja fel a védett tulajdonságokat, de amíg az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdése az „alapvető jogok” közötti megkülönböztetésre vonatkozik, addig az Ebktv. általános védelmi szabályt tartalmaz. Mindezeken túl az alkotmányos rendelkezések figyelembevétele jelen eljárásban már csak azért sem kerülhető meg, mert az Alaptörvény 28. cikke kifejezetten a bíróságok kötelezettségévé teszi, hogy a jogszabályokat az Alaptörvénnyel összhangban értelmezzék.
  4. Az érintett önkormányzat a védiratában – többek között – arra hivatkozott, hogy az indítvány nem felel meg a Kp. 143. § (2) bekezdés c) pontja azon feltételének, amely szerint az indítványnak tartalmaznia kell azon jogszabályi rendelkezés megjelölését, amelyet az önkormányzati rendelet sért, mivel az Ör. 4. §-a egyes pontjaihoz nem rendeli pontosan hozzá a fent felsorolt törvényeket (törvényi helyeket). Ezzel szemben a Kúria Önkormányzati Tanácsa azt állapította meg, hogy az indítvány érdemben elbírálható. Az Ör. 4. § c) és d) pontjai büntetőjogi vonatkozású rendelkezések, míg az ezt követő i) pontig tartó normaszöveg valamilyen módon a vagyoni helyzettel függ össze. Az indítvány ebben a sorrendben érvel az Alaptörvény és alkotmánybírósági határozatok, valamint az Ebktv. és a Hövtv. rendelkezéseinek felhívásával. Mindezek alapján – annak ellenére, hogy az indítvány az egyes pontokat nem szedi külön-külön – az indítvány tartalma alapján beazonosítható, hogy az indítvány a Kp. 143. § (2) bekezdés c) pontja szerint melyik más jogszabályba ütközést állítja az egyes rendelkezések kapcsán. Az Ör. 4. § a) pontjának a már nem hatályos 3. § (6) bekezdésre utalása kapcsán pedig az indítvány a Jat. azon rendelkezéseit idézi, amelyek az indítványozó szerint sérültek.
  5. Mindezek alapján a Kúria Önkormányzati Tanácsa úgy ítélte meg, hogy az indítvány tartalma szerint elbírálható.

II.

  1. Az Alaptörvény megteremtette a Hövtv. megalkotásának alkotmányos alapját. Az Alaptörvény XXVII. cikk (1) bekezdés második mondata szerint a tartózkodási hely szabad megválasztásához való jog gyakorlása nem járhat Magyarország helyi közösségei önazonossághoz való alapvető jogának sérelmével.
  2. A Hövtv. 10. § (1) bekezdés a) pontja szerint az önkormányzat rendeletében dönthet arról, hogy betelepülő számára lakcím nem létesíthető.
  3. A Kúria Önkormányzati Tanácsa elsőként arra mutat rá, hogy a Hövtv. 10. § (1) bekezdés a) pontjában található felhatalmazás nem korlátok nélküli. A korlátokat az Alaptörvény a Hövtv. és egyéb törvények rendelkezései adják.
  4. A Hövtv. tizenhét bekezdésből álló preambulummal rendelkezik. A Jat. 18. § (1) bekezdése értelmében „[a] jogszabály tervezete preambulumot tartalmaz, amelyben a szabályozás célját minden esetben meg kell határozni. A jogszabály tervezetének preambulumában a jogszabály előkészítője szükség szerint rögzítheti a szabályozással összefüggő azon elvi, elméleti tételeket, amelyeket a jogszabály tervezetének szerkezeti egységeiben a normatív tartalom hiánya miatt nem lehet rendezni.” A Hövtv. preambulumából megállapítható, hogy az, a ​törvény célján túl is tartalmaz olyan megállapításokat, amelyek a normaszöveg értelmezésekor nem hagyhatók figyelmen kívül. Az Alaptörvény 28. cikkébe foglalt értelmező-klauzula szerint a jogszabályok céljának megállapítása során a jogszabály preambulumát is figyelembe kell venni.
  5. A fentiek alapján a Kúria Önkormányzati Tanácsa tehát arra mutat rá, hogy a Hövtv. 10. § (1) bekezdés a) pontjába foglalt általános felhatalmazás elsődleges korlátja, hogy az önkormányzat a törvény preambulumában és szövegezésében foglalt célok elérése érdekében alkothatja meg rendeletét. A Hövtv. preambuluma szerint a törvény célja
  • a település fejlődésének szabályozása, a hagyományok, a társadalmi rend és értékek megőrzése;
  • a túlzott mértékű lakosságbővülés vagy a tömeges ingatlanvásárlás korlátozása (mert ez a fiatalok kiszorulását és a település jellegének sérülését vagy elvesztését eredményezte); 
  • az életforma megőrzése a kívántnál nagyobb mértékű betelepülés és ingatlanvásárlások negatív hatásaival szemben;
  • a gazdag történelmi hagyományok védelme;
  • a helyi társadalom életformájának, hagyományainak, szokásainak, rétegződésének megőrzése;
  • a nem kívánt mértékű betelepülések és a befektetési célú ingatlanszerzések elleni védelem;
  • a fiatal generációk helyi otthonteremtésének és létfeltételeinek biztosítása.
  1. Az önkormányzati rendeletek törvényességi vizsgálata során az Önkormányzati Tanács az Alaptörvény 28. cikkében foglalt jogértelmezési módszert figyelembe véve vizsgálja meg, hogy az adott önkormányzati rendelet megfelel-e a felhatalmazó jogszabályban meghatározott célnak. Jelen ügyben ez azt jelenti, hogy a Hövtv. felhatalmazása alapján megalkotott önkormányzati rendeletnek visszavezethetőnek kell lenni valamely törvényi célra. A preambulumon túl a Hövtv. rendelkezései is – a preambulummal összhangban – utalnak a törvény céljára: a Hövtv. 2. § (1) bekezdése szerint a helyi önazonossághoz való jog alapján a települési közösség önvédelmet gyakorolhat, amely a közösség társadalmi berendezkedésének, életmódjának, hagyományainak és szokásainak, valamint a település karakterének megőrzését és védelmét szolgálja, a (2) bekezdés értelmében pedig a helyi önazonossághoz való jog alapján a település közössége megakadályozhatja a település lakosságszámának nem kívánt növekedését, valamint felléphet a település nem kívánt társadalmi fejlődési irányával szemben.
  2. Végül e körben nyomatékkal kell felhívni arra a figyelmet, hogy a Hövtv. a helyi önazonosság eszközét „jogvédelmi eszközként” nevesíti. Így, ha egy adott önkormányzat az önazonosság védelmében rendeletet alkot, akkor a tiltó rendelkezések mögött valamely jog védelmének kell meghúzódnia. A Hövtv. rendszerén belül a 10. § (1) bekezdés a) pontjába foglalt felhatalmazásnak – a preambulumban jelölt célon túl – korlátjaként jelenik meg, hogy az adott önkormányzati rendeleti szabály felmutatható jog védelmét kell, hogy szolgálja.

III.

  1. Az indítvány szerinti sorrendet követve az Ör. 4. §-ával kapcsolatban az Önkormányzati Tanács a következőket állapította meg:
  2. Az Ör. 4. §-a szerint nem létesíthet Pilis Város közigazgatási területén található ingatlan vonatkozásában lakcímet

c) az a büntetett előéletű személy, akit a bíróság emberölés, emberrablás, emberkereskedelem és kényszermunka, a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmény, kábítószer-kereskedelem vagy kábítószer birtoklása elkövetése miatt jogerősen elítélt,

d) az a c) pontban foglaltakon túli bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen elítélt, büntetett előéletű személy, aki a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól még nem mentesült, a mentesülés bekövetkezéséig.

  1. Az indítványozó e vonatkozásban az Alaptörvény XXVIII. cikkére és a büntetőjogi alapelvekkel kapcsolatos azon alkotmánybírósági határozatokra hivatkozott, amelyek szerint ezen alapelveknek érvényesülni kell az olyan eljárások tekintetében is, amelyek valamely jogellenes magatartás szankcionálására irányulnak. (Pl. 18/2022. (VIII. 1.) AB határozat, Indokolás [50]). Az Alaptörvény XXVIII. cikke a büntetőjog évszázados elveit rögzíti, így megtalálható az Alaptörvényben a Habeas Corpus szabály, a ne bis in idem elve, a nullum crimen sine lege, nulla poena sine lege elvek. Ez utóbbiak kapcsán a XXVIII. cikk (4) bekezdése értelmében senki nem nyilvánítható bűnösnek, és nem sújtható büntetéssel olyan cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a magyar jog vagy – nemzetközi szerződés, illetve az Európai Unió jogi aktusa által meghatározott körben – más állam joga szerint nem volt bűncselekmény.
  2. Az Ör. 4. § c) és d) pontjai a büntetett előélethez fűznek jogkövetkezményt, a c) pont az ott megjelölt bűncselekmények elkövetése esetén általában tiltja a lakcím létesítést, a d) pont pedig egy speciális büntetőjogi jogintézményhez, a mentesüléshez fűz további szabályt.
  3. A Kúria rámutat, hogy az állam büntetőhatalma egységes. Az önkormányzatok részére nincs és nem is adható olyan felhatalmazás, amely alapján az önkormányzat a saját rendeletében meghatározott bűncselekményekhez, vagy bűncselekményhez kapcsolatos mentesüléshez (a mentesülésig) további hátrányos jogkövetkezményt fűzhetnének. Az állam büntetőhatalmának Alaptörvényben rögzített rendszerét törné meg, ha (meghatározott) bűncselekményekhez – még ha távoli összefüggés alapján is – a helyi önkormányzatok további szabályokat állapíthatnának meg. Ez azzal az eredménnyel járna, hogy a büntetett előélethez – a jogerős ítéleten túl – egyes települések további tiltásokat vezethetnének be (míg mások nem élnek ezzel) és ahol jogkövetkezményt fűznek ott is más és más feltételekkel jelentkezne a tiltás. A Kúria Önkormányzati Tanácsa ismételten hangsúlyozza, hogy az önkormányzati rendeletek szabályozási kompetenciája nem terjed ki a büntetőjog területére. A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 97. § (1) bekezdése értelmében „[a] büntetőjogi felelősség megállapításához, büntetés kiszabásához vagy intézkedés alkalmazásához fűződő hátrányos jogkövetkezményt törvény állapíthat meg.”. Az Ör. 4. § c) és d) pontjai azonban nemcsak jogforrástani szinten elégtelen szabályozást eredményeznek, hanem a fentiek szerint az megosztja az állam büntető hatalmát. Alkotmány- és törvényellenes ugyanis az olyan szabályozási rendszer, amelyben egy adott bűncselekményhez kapcsolódó büntetett előélet jogkövetkezménye településenként nyer külön-külön szabályozást. Mindemellett abszurd helyzetet teremtene az is, ha valamennyi önkormányzat ugyan ezt a lakcímlétesítési korlátot vezetné be, hiszen ebben az esetben a szabadságvesztésből szabadult elítélt nem tudna az ország területén lakcímet létesíteni, amely a tartózkodási hely megválasztásának nemcsak, hogy aránytalan, hanem abszolút korlátját jelentené. Továbbá az indítványozó által hivatkozott büntetőjogi alapelvek közül a nulla poena sine lege elv – és az Alaptörvény vonatkozó szabálya – sérül akkor, ha az elkövetés idején nem ismert, a bűncselekményhez valamilyen módon mégiscsak kapcsolódó hátrányos jogkövetkezmény terheli az érintettet. Ugyan így felmerül az Alaptörvényben rögzített ne bis in idem elv sérelme is, hiszen ugyanazon magatartásért a büntetőbíróság által megállapított ítéleten túl (pl. foglalkozástól eltiltás mellékbüntetés) újabb szankció áll be a lakcímlétesítés tilalmával.
  4. Az Ör. 4. § c) és d) pontjaival összefüggésben a Kúria továbbá a következőkre is utal: az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 4. cikk (3) bekezdése szerinti elvek érvényesülése érdekében az uniós jogot hivatalból is figyelembe veheti a tagállami bíróság [figyelemmel az EUB C-430/93. és C-431/93. számú van Schindler és van Veen egyesített ügyekben hozott; 33/76. számú, Rewe-Zentralfinanz és Rewe-Zentral ügyben hozott; C-312/93. számú Peterbroeck-ügyben hozott ítéleteire is]. Az indítványozó ugyan nem hivatkozott az Európai Unió jogára, viszont a Kúria azt hivatalból is vonatkoztathatja az adott ügyre az EUMSZ fenti szabálya alapján. Az Európai Unió Bírósága által többek között a C-30/77. számú Bouchereau-ügyben, valamint a C-348/96. számú Donatella Calfa ügyben kimunkált gyakorlata szerint korábbi büntetőjogi elítélések (a büntetett előélet) önmagukban nem indokolhatják a szabad mozgást vagy tartózkodást korlátozó intézkedések meghozatalát. E joggyakorlat beépült a másodlagos uniós jogba is, az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló az Európai Parlament és a Tanács 2004/38/EK irányelvének (2004. április 29.) 27. cikk (2) bekezdésében rögzíti, hogy a „közrendi vagy közbiztonsági okokból hozott intézkedéseknek meg kell felelniük az arányosság elvének, és kizárólag az érintett egyén személyes magatartásán alapulhatnak. Korábbi büntetőítéletek önmagukban nem képezhetik ezen intézkedések meghozatalának az alapját. Az érintett egyén személyes magatartása valódi, közvetlen és kellően súlyos veszélyt kell, hogy jelentsen a társadalom valamely alapvető érdekére. Az adott ügyhöz közvetlenül nem kapcsolódó, vagy az általános megelőzési megfontolásokon alapuló indokolások nem elfogadhatóak.” Bár az Alaptörvény XXVII. cikk (1) bekezdése lehetővé teszi a tartózkodási hely szabad megválasztásához való jog korlátozását a helyi közösségek önazonossághoz való jogának védelme érdekében, de az Alaptörvény a korlátozást nem vonatkoztatja a büntetőjog területére. A korlátozás alapja a Hövtv. szabályaiban lelhető fel.
  5. Az Ör. 4. § c) és d) pontjai tehát alkotmányos és törvényi szabályokba, valamint az Európai Unió jogába ütköznek a fentiek szerint.
  6. A Kúria Önkormányzati Tanácsa – az indítványozó által támadott – Ör. 4. § f)-i) pontjai kapcsán a következőket állapította meg. Az Ör. 4. § f) pontja szerint nem létesíthet Pilis Város közigazgatási területén található ingatlan vonatkozásában lakcímet aki nem rendelkezik legalább egy éve folyamatosan fennálló társadalombiztosítási jogviszonnyal, a g) pont szerint az se, aki nem rendelkezik legalább egy éve folyamatosan fennálló munkaviszonnyal vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonnyal, ideértve a gyermekgondozás-nevelés miatt igénybe vett családtámogatási ellátásokat is, a h) pont alapján az se létesíthet lakcímet, aki nem tudja igazolni, hogy rendszeres, a minimálbért elérő jövedelemmel rendelkezik, végül az i) pont alapján az se, aki, vagy akinek a tulajdonában vagy vezetése alatt álló gazdasági társasága a kérelem benyújtásakor szerepel a NAV adóhiányosok, hátralékosok, végrehajtás alatt állók adatbázisában.
  7. A fenti felsorolásban a minimálbért elérő jövedelem hiánya közvetlenül érinti a vagyoni helyzetet, de közvetetten érinti azt a munkaviszonyban állás, a fennálló társadalombiztosítási jogviszony és a NAV tartozás is.
  8. Az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdése az alapjogok közötti különbségtétel kapcsán szól a vagyoni helyzet szerinti diszkrimináció tilalmáról, míg az Ebktv. 8. § q) pontja a védett tulajdonságok között általában is tiltja a vagyoni helyzet szerinti különbségtételt. Mind az Alaptörvény, mind az Ebktv. a konkrét védett tulajdonságok felsorolásának végén kinyitja a különbségtétel tilalmát az „egyéb helyzet” szerinti megkülönböztetés megfogalmazásával. Amíg az indítványozó által hivatkozott Ebktv. 8. §-a a közvetlen, addig a 9. §-a a közvetett diszkrimináció tilalmát tartalmazza azzal, hogy a védett tulajdonságok köre azonos.
  9. Az, hogy fennáll-e a törvény szerint tiltott megkülönböztetés, az az ún. összehasonlíthatósági/indokolhatósági próba alapján dönthető el, azaz azt kell vizsgálni, hogy a diszkrimináció tilalma – mint három pólusú jogviszony – egymással összehasonlítható jogalanyok között merült-e fel, s ha igen, akkor a különbségtételnek van-e legitim indoka. A jogviszony egyik pólusán az önkormányzat áll a rendeleti szabályozás bevezetésével, a másikon azok, akiket a rendeleti tilalom érint, a harmadikon pedig azok állnak, akik lakcímet akarnak és lakcímet tudnak is létesíteni az adott településen. A fenti próba egyrészt az Alkotmánybíróság gyakorlatán (lásd összefoglalva pl. a 3005/2026. (X. 19.) AB határozat, Indokolás [28]), másrészt az Ebktv. 8. § és 9. § utolsó mondatán alapul, amely szerint a védett tulajdonságok alapján történő kedvezőtlenebb bánásmódnak más, összehasonlítható helyzetben levő személlyel vagy csoporttal összefüggésben kell fennállnia.
  10. E körben az Önkormányzati Tanács elsőként azt állapította meg, hogy (az összehasonlíthatóság szempontjából) a csoportképző ismérv azon személyek köre, akik egy adott településen lakcímet kívánnak létesíteni. Ebből a szempontból homogén csoportról, összehasonlítható jogalanyokról van szó. A következő kérdés, hogy van-e tárgyilagos megítélés szerint ésszerű és legitim indoka, hogy az Ör. 4. § f), g), h) és i) pontjaiban foglaltak fennállása esetén nem létesíthető lakcím Pilis Városban. E kérdés eldöntéséhez figyelembe kell venni a Hövtv. által meghatározott célokat, hiszen, ha az önkormányzat nem az ott meghatározott célok érdekében él a felhatalmazással, s így okoz az adott személyi körnek hátrányos megkülönböztetést, akkor a különbségtételnek nem lehet legitim indoka.
  11. Az Önkormányzati Tanács álláspontja szerint az Ör. 4. § f), g), h) és i) pontjaiban foglalt esetek egyik törvényhozói célhoz sem kapcsolódnak. Nincsenek összefüggésben a hagyományok, értékek megőrzésével, a túlzott betelepülés megakadályozásával, a fiatalok lakhatásának elősegítésével, sem más törvényi céllal. A megkülönböztetésnek ezért nincsen törvényes indoka, azzal, hogy – a fenti bemutatott módon – közvetlenül vagy közvetve sért egy, az Ebktv. 8. § q) pontjában található védett tulajdonságot is: a vagyoni helyzet szerinti különbségtétel tilalmát, ahogy azt az indítványozó is megjelölte, továbbá az „egyéb helyzet” szerinti különbségtétel tilalma is fennállhat. De a Hövtv. rendszerében is kimutatható a törvénysértés, mivel a 4. § (1) bekezdése szerint a jogvédelmi eszközt az emberi méltóság megsértése és indokolatlan megkülönböztetés nélkül, az egyenlő bánásmód követelményének megfelelően kell alkalmazni.
  12. A fentiek alapján a Kúria Önkormányzati Tanácsa megállapította, hogy az Ör. 4. § c) d) f), g), h) és i) pontjai törvénysértőek, ezért azokat az Ör. kihirdetése – 2025. augusztus 29. – napjára visszaható hatállyal megsemmisítette. A Kp. 146. § (4) bekezdése szerint a bíróság az önkormányzati rendelet vagy annak rendelkezése hatályvesztésének időpontját a (3) bekezdéstől eltérően állapíthatja meg, ha azt a jogbiztonság vagy az önkormányzati rendelet hatálya alá tartozó jogalanyok alapvető jogainak védelme indokolja. Jelen ügyben mind a jogbiztonság, mind pedig az érintett jogalanyok alapvető jogainak védelme indokolja az ex nunc hatályú megsemmisítés főszabályától való eltérést, hiszen az egységes állami büntetőhatalom megosztása, és az Ebktv.-be, valamint a Hövtv.-be egyarán ütköző hátrányos megkülönböztetés olyan súlyos jogsértések, amelyek az ex tunc hatályú megsemmisítést kell, hogy eredményezzék. Ez alapján úgy kell tekinteni az Ör. 4. § c) d) f), g), h) és i) pontjait, mintha azok létre sem jöttek volna.

IV.

  1. Az indítványozó támadta az Ör. 4. § a) pontját is. E szerint nem létesíthet Pilis Város közigazgatási területén található ingatlan vonatkozásában lakcímet az, akinek a 3. § (6) bekezdése alapján meghozott döntés megtiltja azt. Az Ör. 3. § (6) bekezdését hatályon kívül helyezte az önkormányzat 17/2026. (V. 12.) rendeletének 2. § a) pontja, tehát az Ör. 4. § a) pontja olyan önkormányzati rendeleti rendelkezésre utal, ami nincs hatályban.
  2. Az indítványozó hivatkozott a Jat. 22. § (1) és (2) bekezdésére, amelyek értelmében az önkormányzati rendetek vonatkozásában is gondoskodni kell arról, hogy a normatív tartalom nélküli, tartalmilag kiüresedett vagy egyébként alkalmazhatatlan rendelkezéseket hatályon kívül helyezzék vagy módosítsák. A Jat. 2. § (1) bekezdése értelmében a jogszabálynak a címzettek számára egyértelműen értelmezhető szabályozási tartalommal kell rendelkeznie, míg a 2. § (4) bekezdés b) pontja szerint a jogszabályok megalkotásakor biztosítani kell, hogy a jogszabály illeszkedjen a jogrendszer egységébe.
  3. A Kúria Önkormányzati Tanácsa már több olyan önkormányzati rendeleti szabályt vizsgált, amely hatályon kívül helyezett rendelkezésre, vagy módosult, vagy az adott esetben nem alkalmazható szabályra utalt. A kialakult gyakorlat szerint az önkormányzati rendeletbe foglalt más jogszabályokra utaló rendelkezések pontossága a jogbiztonság szempontjából elsőrendű fontossággal bír. Így nemcsak a Jat. 2. § (4) bekezdésének b) pontját sérti a már nem hatályos jogszabályi (önkormányzati rendeleti) rendelkezésre hivatkozó szabály, hanem a Jat. 2. § (1) bekezdését is (Köf.5040/2014/4. Indokolás [21], Köf.5040/2014/4. Indokolás [50], Köf.5023/2016/3. Indoklás [27], Köf.5031/2020/4. Indokolás [25]).
  4. A fentiek figyelembevételével jelen ügyben is megállapítható, hogy az Ör. 4. § a) pontja sérti a Jat. 2. § (1) bekezdésébe foglalt normavilágosság követelményét, a 2. § (4) bekezdés b) pontja szerinti jogrendszeri egységet és a Jat. 22. § (1)-(2) bekezdéseit, mivel normatív tartalom nélküli kiüresedett rendelkezést tartalmaz.
  5. A Kúria Önkormányzati Tanácsa az Ör. 4. § a) pontját a Kp. 146. § (3) bekezdése szerinti főszabály alkalmazásával ex nunc hatállyal semmisítette meg. A Kp. e szabálya értelmében a megsemmisített önkormányzati rendelet vagy annak rendelkezése a bíróság határozatának a hivatalos lapban való közzétételét követő napon hatályát veszti, és e naptól nem alkalmazható, a kihirdetett, de hatályba nem lépett önkormányzati rendelet vagy annak rendelkezése pedig nem lép hatályba.

V.

  1. Az indítvány az Ör. 4. §-a kapcsán felhívta az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 1993. évi XXXI. törvény ​Hetedik Kiegészítő jegyzőkönyve (a továbbiakban: Egyezmény) 4. cikk 1. pontját is. Az Egyezmény – szemben az Európai Unió jogával – nemzetközi szerződésnek minősül. [Az uniós jog és a nemzetközi szerződések alkalmazhatósága az Alaptörvényben is elválik, míg az előbbire az Alaptörvény E) cikke, az utóbbira a Q) cikke vonatkozik.]
  2. Az önkormányzati rendelet az Alaptörvény T) cikke szerint jogszabály. Valamely jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatára a Kúria Önkormányzati Tanácsának nincs hatásköre.
  3. Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés f) pontja értelmében az Alkotmánybíróság vizsgálja a jogszabályok nemzetközi szerződésbe ütközését, az Abtv. 32. §-a szerint pedig ennek vizsgálatát nem is indítványozhatja bárki, csak az ott meghatározott közjogi szervek és személyek.
  4. A fentiek alapján az Ör. 4. §-a nemzetközi egyezménybe ütközését a Kúria Önkormányzati Tanácsa – hatáskör hiányában – a Kp. 139. § alapján alkalmazandó Kp. 48. § (1) bekezdés b) pontja alapján visszautasította.

A döntés elvi tartalma

  1. A helyi önazonosság védelméről szóló 2025. évi XLVIII. törvény alapján a helyi önkormányzatok csak a törvény preambulumában és a szakaszaiban megtalálható célok elérése ​érdekében alkothatnak rendeletet.
  2. Megtöri az állam egységes büntetőhatalmát, ha önkormányzati rendelet a büntetett előélethez hátrányos jogkövetkezményt fűz, vagy büntetőjogi jogintézményekre (pl. a mentesítésre) vonatkozóan további szabályokat állapít meg.
  3. Mind a helyi önazonosság védelméről szóló 2025. évi XLVIII. törvényt, mind az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvényt sérti, ha a helyi önkormányzat az érintett személy vagyoni helyzetével összefüggő ok alapján engedi vagy tiltja a lakcímlétesítést az adott településen.

Záró rész

  1. Az Önkormányzati Tanács az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el.
  2. Az Önkormányzati Tanács megállapította, hogy a 2026. október 1. napjától hatályos, a megye és a kormánymegbízott elnevezés alkalmazásával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2026. évi XLIX. törvényben foglaltakra figyelemmel az alperes elnevezése a Pest Vármegyei Kormányhivatalról Pest Megyei Kormányhivatalra változott.
  3. A Magyar Közlönyben történő közzététel a Kp. 146. § (2) bekezdésén, a helyben történő közzététel a Kp. 142. § (3) bekezdésén alapul.
  4. Jelen eljárásban a Kp. 141. § (4) bekezdése alapján az önkormányzati rendelet törvényellenességének vizsgálatára irányuló eljárásban a feleket teljes költségmentesség illeti meg és saját költségeiket maguk viselik.
  5. A határozat elleni jogorvoslatot a Kp. 116. § d) pontja és a 146. § (5) bekezdése zárják ki.

Budapest, 2026. november 17.

Dr. Balogh Zsolt s.k. a tanács elnöke
Dr. Dobó Viola s.k. előadó bíró
Dr. Bögös Fruzsina s.k. bíró
Dr. Kiss Árpás Lajos s.k. bíró
Dr. Sugár Tamás s.k. bíró