Köf.5.024/2026/4. számú határozat

A Kúria
Önkormányzati Tanácsának  
határozata

Az ügy száma:  Köf.5.024/2026/4.

A tanács tagjai: 

Dr. Sugár Tamás a tanács elnöke  
Dr. Dobó Viola előadó bíró  
Dr. Balogh Zsolt bíró 
Dr. Bögös Fruzsina bíró 
Dr. Kiss Árpád Lajos bíró 

Az indítványozó:  Fővárosi Törvényszék

Az érintett önkormányzat:  Budapest Főváros Önkormányzata 
                                              (Cím1)

Az érintett önkormányzat képviselője: Dr. Bálint Mária Anna kamarai jogtanácsos 
                                                               (Cím1)

Az ügy tárgya: önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálata

Rendelkező rész

A Kúria Önkormányzati Tanácsa

  • Budapest Főváros Önkormányzata Közgyűlésének a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában álló közterületek használatáról szóló 3/2013. (III. 8.) önkormányzati rendelete 36/M. § (6)-(7) bekezdései, valamint a 9. melléklete más jogszabályba ütközésének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja;
  • Budapest Főváros Önkormányzata Közgyűlésének a XIII. kerület Duna-parti területére vonatkozó Duna-parti építési szabályzatról szóló 36/2018. (X. 30.) önkormányzati rendelete 2. § 1a., 1b., 1c. (a)-(l) bekezdései, 2., 3., 3a. pontjai, 10. § (5) bekezdése, 13. § (1) és (2) bekezdései, 17. §-a és 5. számú melléklete más jogszabályba ütközésének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja;
  • elrendeli, hogy a határozat közzétételére – a kézbesítést követő 8 napon belül – az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.

A határozat ellen jogorvoslatnak helye nincs.

Indokolás

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás

  1. A Fővárosi Törvényszék (a továbbiakban: indítványozó bíróság) előtt 29.K.703.922/2025. szám alatt folyamatban lévő közigazgatási per felperese 2023. február 22. napján hatósági szerződést kötött a Cím2 a XIII/11-13 raszter vonalában, 25123/11 hrsz. alatti közterületre kikötői létesítmény (úszó szálloda) fennmaradása céljából 2023. március 6. – 2023. december 31. közötti időtartamra, majd 2025. január 13-án a XIII/1112. raszter vonalában szálloda és rendezvényhajó céljából 2025. január 1. és 2025. december 31. közötti időszakra közterület-használati hozzájárulás kiadását kérte az alperes Budapest Főváros Önkormányzata (a továbbiakban: önkormányzat) Közgyűlésétől.
  2. Az alperes a 2025. szeptember 26. napján kelt FPH058/367-5/2025. iktatószámú határozatával a felperes közterület-használatához nem járult hozzá. A határozat indokolása szerint a kérelemmel érintett terület Budapest Kerület1, 25123/11 hrsz-ú ingatlanára esik, amely a Budapest Főváros Önkormányzata Közgyűlésének a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában álló közterületek használatáról szóló 3/2013. (III. 8.) önkormányzati rendelete (a továbbiakban: Ör.) hatálya alá tartozik. A kérelmezett kikötői osztályú kikötői létesítmény fennmaradása, használata az Ör. 2. § k) pontjának kg), kk) és kl) alpontjainak értelmében a közterület üzleti célú használata, így az Ör. szerint a kikötői létesítmény fennmaradásához, használatához közterület-használati hozzájárulás szükséges. A felperes kérelmében megjelölt, az Ör. 9. melléklet megfeleltetési táblázat szerinti kikötői osztály (úszó szálloda kikötői osztály az Ör. 36/M. § (6) bekezdése szerinti 9. melléklet 19. sora) 2025. január 1-jétől nem feleltethető meg egyetlen kikötői osztálynak sem. Továbbá az Ör. 33/A. § (2) bekezdése szerint a kikötői létesítménynek egy adott raszterbe tartozása vonatkozásában a XIII/11-13. rasztert kell figyelembe venni. Az Ör. ezen bekezdése alapján hozzájárulás akkor adható, ha a kikötői létesítménnyel igénybe vett Duna-parti területre a Budapest Kerület1 Duna-parti területére vonatkozó a Budapest Főváros Önkormányzata Közgyűlésének a Kerület1 Duna-parti területére vonatkozó Duna-parti építési szabályzatról szóló 36/2018. (X. 30.) önkormányzati rendelete (a továbbiakban: DÉSZ) alapján az érintett területegységhez tartozó partszakaszon az adott kikötői osztály funkciójával megengedett. A DÉSZ 5. melléklet Duna-parti építési szabályzat VII. ütem 3.3. szelvénye szerint az adott partszakaszon a parthasználat nem megengedett. 
  3. Az alperes határozatával szemben a felperes keresetet terjesztett elő az indítványozó bíróságnál, amelyben elsődlegesen az alperes határozatának megváltoztatását és a közterület-használathoz való hozzájárulás megadását, másodlagosan a határozat megsemmisítését kérte. Indítványozta továbbá – figyelemmel arra, hogy a DÉSZ 2025. január 1-től hatályos 5. számú melléklete magasabb szintű jogszabályba ütközik – az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálatára irányuló eljárás kezdeményezését a Kúria Önkormányzati Tanácsa előtt.

Az indítvány és az érintett önkormányzat állásfoglalása

  1. Az indítványozó bíróság a 2026. július 21. napján kelt 29.K.703.922/2025/17. számú végzésével a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)  144. §-a alapján a Kúria Önkormányzati Tanácsának eljárását kezdeményezte és egyidejűleg a per tárgyalását felfüggesztette. Az indítványozó bíróság kérte az Ör. 36/M. § (6)-(7) bekezdése és 9. melléklete, valamint a DÉSZ 2025. január 1-től hatályos 2. § 1a., 1b., 1c. (a)-(l) bekezdései, 2., 3., 3a. pontja, 10. § (5) bekezdése, 13. § (1) és (2) bekezdése, 17. §-a és 5. számú melléklete más jogszabályba ütközésének megállapítását és a támadott rendelkezések megsemmisítését, valamint az általános alkalmazási tilalma kimondását a Kp. 147. § (1) bekezdése alapján.
  2. Az indítványban kiemelte, hogy az Ör. és a DÉSZ módosításával a 2024. december 31-ig létező „úszó szálloda” kikötői osztály megszüntetésére került sor anélkül, hogy ezt követően bármely más kikötői osztálynak megfeleltethető lenne. Ennek eredményeként a felperes által működtetett úszó szálloda közterület-használati engedélyt egyik raszterben sem kaphat. Az indítványozó bíróság megállapítása szerint az érintett úszó szálloda 26 éve a felperes üzemeltetésében áll, annak kikötője változatlan helyen, Budapest, XIII/1113. raszterben volt.
  3. Indokolásban mindenekelőtt a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 2. § (1) bekezdésében előírt normavilágosság követelményére hivatkozott, mely megköveteli, hogy a jogszabályoknak egyértelműnek, kiszámíthatónak és a jogalanyok számára előre láthatónak kell lenniük. Amennyiben a jogalkotó egy korábban létező és alkalmazott – jelen esetben az „úszó szálloda” – kategóriát megszüntet anélkül, hogy helyette bármilyen új, funkcionálisan megfelelő kategóriát hozna létre, illetve átmeneti szabályozást biztosítana, úgy a szabályozási környezet hiányossá válik. Az alperes az Ör. és a DÉSZ módosításakor méltányos, észszerű és átmeneti megoldást nem alkalmazott, a felperesnek más azonos, de legalább a korábbival hasonló értékű kikötői raszter használatára sincs lehetősége. A módosítással létrejött szabályozás nem teljes, mivel egy valós, létező élethelyzetre – a már működő úszó szállodák helyzetére – nem ad jogi megoldást. Ezzel összefüggésben az indítványozó álláspontja szerint felmerül a Jat. 16/A. § (2) bekezdésének sérelme is, ugyanis az „úszó hajó” kikötői osztály megszüntetésével a jogalkotó nem egyszerűsítette, hanem jelentősen bonyolította a jogalanyok jogi helyzetét.
  4. Az indítványozó bíróság szerint az önkormányzat az Ör., valamint a DÉSZ 2025. január 1. napjával történt módosításával nem tett eleget a víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Vktv.) 3. § (1) bekezdés b) pontja szerinti azon kötelezettségének sem, hogy az érintett rasztereket is magába foglaló XIII. kerületi parti területnek a vízi közlekedés által történő igénybevétele feltételeit tervezhető módon és hosszú távra határozza meg. 
  5. Az indítványozó bíróság álláspontja, hogy a Jat. 2. § (2) bekezdése szerinti visszaható hatály tilalmának sérelme is fennáll. Mind az Ör, mind pedig a DÉSZ módosítása formálisan a jövőre nézve hatályos, azonban tényleges hatását tekintve egy már fennálló, több mint két évtizede jogszerűen folytatott gazdasági tevékenységet lehetetlenít el. A visszaható hatály tilalmának sérelme bekövetkezhet azáltal is, hogy az érintett jogszabály ugyan nem a múltra vonatkozóan állapít meg kötelezettséget, de egy már fennálló jogviszonyt úgy változtat meg, hogy az a jogalany számára aránytalan hátrányt okoz, különösen akkor, ha az érintett jogalany a korábbi szabályozásban bízva jelentős beruházásokat hajtott végre.
  6. A Jat. 2. § (3) bekezdéséből fakadó kiszámíthatóság követelményével összefüggésben az indítványozó álláspontja szerint – abból levezethetően – a jogalanyoknak joguk van arra, hogy a hatályos jogszabályok alapján kialakított élet- és gazdasági viszonyaikat a jogalkotó ne változtassa meg egyik napról a másikra oly módon, hogy azzal azok fenntartását ellehetetleníti. Az Ör. és a DÉSZ nem tartalmaz semmilyen átmeneti rendelkezést, nem biztosít felkészülési időt, és nem kínál alternatív jogi kategóriát vagy megoldást sem.
  7. Végezetül az indítványozó bíróság hangsúlyozta, hogy az „úszó szálloda” kikötői osztály teljes és végleges megszüntetése a felperes tulajdonhoz való jogát is súlyosan sérti. A vitatott rendelkezések a felperes tulajdonában álló irodahajó gazdasági hasznosítását teljes mértékben ellehetetleníti, ugyanis a hajó Budapesten belül korábbi rendeltetésének megfelelően jogszerűen nem működhet, és más jogszerű használati forma sem biztosított. Így az Ör. és a DÉSZ módosítása ellentétes a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 5:13. § (1) és (2) bekezdésével is.
  8. Az Önkormányzati Tanács a Kp. 140. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 42. § (1) bekezdése alapján az érintett önkormányzatot felhívta az indítványra vonatkozó nyilatkozata megtételére.
  9. Az önkormányzat védiratában az indítvány visszautasítását, annak hiányában elutasítását kérte az alábbi indokok alapján.
  10. Az önkormányzat kiemelte, hogy  az indítványozó az Ör. 36/M. § (6) – (7) bekezdése és 9. melléklete, valamint a DÉSZ 2025. január 1-től hatályos 2. § 1a., 1b., 1c. (a) – (l) bekezdései, 2., 3., 3a. pontja, 10. § (5) bekezdése, 13. § (1) és (2) bekezdése, 17. §-a és 5. számú melléklete jogszabálysértő voltát azonos jogi érvelés mellett állítja. A támadott jogszabályok más jogszabállyal ellentétes voltát az indítványozónak egyenként is indokolnia kellett volna. Az indítvány vonatkozó indokolása általános és kizárja annak a lehetőségét, hogy a Kúria a támadott jogszabályok más jogszabállyal való ellentétes voltát egyenként is megítélhesse, így a Kp. 143. § rendelkezései alapján a fenti hiányosság okán az indítvány visszautasításának van helye.
  11. Az önkormányzat védiratában – tartalmi vizsgálat esetén – az alábbi indokok alapján látta indokoltnak az indítvány elutasítását. Kiemelte mindenekelőtt, hogy Magyarországon senkinek nincsen alapvető joga vagy bármilyen jogilag értékelhető érdeke a jogszabályi környezet változhatatlanságához fűződően. A jogszabályi környezet változásának kockázatát a jogalanyok viselik. Ha ez nem így lenne, az állam szabályozói funkciója megszűnne, a jogszabályok tartalma időben rögzülne, hiszen a joganyag egészét védelmezné egyfajta változatlansághoz való jog. Logikailag kizárt, hogy a támadott jogszabályok a fennálló közterület-használati anyagi jogi jogviszonyban érvényesüljenek, hiszen a még nem engedélyes felperest a közterület használatához nem fűzi jogi tény, a felperes ügyében pedig a Jat. 15. § alapvető rendelkezése alapján a támadott jogszabályokat nem kell alkalmazni. 
  12. Az önkormányzat a Jat. 2. § (1) bekezdésével összefüggésben előadta, hogy az elméletileg lehetségesen megjelenő követelmény a tárgyi ügy szempontjából azért közömbös, mert a közterülethasználati ügyben a kérelmező méltányolható anyagi jogviszony részesévé kizárólag az engedély elnyerésével válik, azaz önmagában a kérelem elnyerésére vonatkozó magánérdek (a hajó tulajdonlása) semmilyen alkotmányosan vagy a támadott jogszabályok és a Jat. összhangja szempontjából értékelhető jogi tényt vagy jogviszonyt nem keletkeztet.  Rámutatott, hogy az Ör. kifejezetten utal arra, hogy a közterülethasználati hozzájárulás csak ideiglenes jelleggel adható, a határidő lejártáig vagy feltétel bekövetkeztéig.
  13. A Jat. 16/A. §-a sérelmére vonatkozó indítványelem vonatkozásában az önkormányzat kiemelte, hogy arra az indítvány kizárólag általános hangvételben hivatkozott, nem jelölte meg, hogy miért nem tekinthetőek a támadott jogszabályok a szabályozási tárgyhoz igazodó absztrakciós döntésnek, azon túl, hogy nem „finomhangolás”, hanem „strukturális átalakítás” történt. Utalt arra is, hogy a közterület-használati tevékenységre való jogosultság megszerzésének elméleti megszűnése nem feltételezi a támadott jogszabályok „bonyolítását”, hiszen azokból egyértelműen következik, hogy a címzettek nem kaphatnak „úszó szálloda” kikötői osztályba sorolható közterület-használati magatartásukra engedélyt.
  14. A Jat. 2. § (2) bekezdésével kapcsolatban az önkormányzat kifejtette, hogy az indítványozó nem jelölt meg olyan anyagi jogi jogviszonyt, amelyre a támadott szabályok más jogszabállyal való ellentétes volta, a támadott jogszabályok visszamenőleges hatályára figyelemmel fennállhatna. Hivatkozása szerint az engedélyhez kötött tevékenységeket az Alkotmánybíróság többek között az 1/2026. (II. 6.) AB határozatában úgy értékelte, hogy visszaható hatályú jogalkotás tilalmát élvező anyagi jogi jogviszony az engedély megadásával jön létre. Hangsúlyozta, hogy kvázi visszamenőleges hatálya a támadott jogszabályoknak fogalmilag sincsen, mivel hiányzik az a fennálló, tartós jogviszony, amelyre a támadott jogszabály ad malam partem visszaható hatályát értelmezni lehetne.
  15. Az önkormányzat álláspontja szerint a támadott rendeleti szabályok nem sértik a Jat. 2. § (3) bekezdését sem. A 6/2013. (III. 1.) AB határozatra utalással kiemelte, hogy a kellő felkészülési idő sérelme olyan szabályok tekintetében merülhet fel, ahol a szabály címzettjei kötelezettségeiknek legjobb szándékuk és igyekezetük ellenére sem – vagy csak rendkívüli erőfeszítések árán – tudnának eleget tenni. Ilyen körülmény a támadott Ör. és DÉSZ tekintetében nincsen, hiszen abból az úszó szállodát üzemeltető jogalanyok jogállapotbéli változása nem ered. Az önkormányzat szerint az alapügyben érintett személyi kör - azaz az engedély nélküli közterület-használó - nem alanyi jogosult a Jat.-ból vagy az Alaptörvényből eredő szabály alapján a közterület-használat feltételeinek változatlanságára, attól függetlenül, hogy milyen minőségű vagy mértékű a közterület használatához fűződő magánérdeke. Hangsúlyozta továbbá a védiratban, hogy a jogkövető magatartás teljesítésére szolgáló felkészülési idő is megtartottnak volt tekinthető.
  16. Állította, hogy a támadott jogszabályok nem sértik a Ptk. 5:13. § (1) és (2) bekezdését sem, mivel a támadott Ör. és a DÉSZ, valamint a Ptk. hatálya nem fedik át egymást, hiszen a közterület-használati jogviszony közjogi jogviszony a Kúria 1/2022. Közigazgatási-polgári jogegységi határozata (a továbbiakban: 1/2022. KPJE határozat) rendelkező része szerint, a Ptk. 1:1. §-a viszont a mellérendeltség és egyenjogúság elve alapján szabályozza a személyek alapvető vagyoni és személyi viszonyait. Továbbá hivatkozott arra is, hogy az alkotmányos tulajdonvédelem nem egyenlő a polgári jogi értelemben vett absztrakt tulajdoni jog pozitív oldalával, azaz a részjogosítványok tartalmával.
  17. Végezetül az önkormányzat szerint a támadott rendelkezések nem sértik a Vktv. 3. § (1) bekezdés b) pontját sem. Indokolásában kifejtette, hogy bár az indítványozó bíróság nem jelölte meg annak okát, hogy pontosan miért tartja sérelmesnek ebből a szempontból a vitatott rendelkezéseket, de éppen a támadott rendelkezések elfogadásával tett eleget az önkormányzat a Vktv. 3. § (1) bekezdés b) pontja szerinti kötelezettségének. Álláspontja szerint az indítvány ezen része a Kp. 143. § rendelkezéseinek sem felel meg, ezért azt vissza kell utasítani.

A Kúria döntésének jogi indoka

  1. Az indítvány nem megalapozott.
  2. Az indítványozó által támadott 2025. január 1. napjától hatályos Ör. 36/M. §-ának releváns rendelkezései a következők: 
    „(5) A 6. § (1) bekezdés 28. pontja nem alkalmazható, ha a kikötői létesítmény létesítésére, fennmaradására benyújtott kérelem elutasítására kizárólag a 33/C. §-nak a 2025. január 1-je előtt hatályos rendelkezése alapján került sor. 
    (6) A 2025. január 1-jét megelőzően hatályba lépett jogszabályi rendelkezésekben meghatározott kikötői osztályok alatt e rendelet alkalmazásában a 9. melléklet szerinti megfeleltetési táblázat szerinti kikötői osztályokat kell érteni.”
  3. Az Ör. 2025. január 1. napjától hatályos 9. számú melléklete „A kikötői osztályok egyes kategóriáinak megfeleltetése” címet viseli, mely a kikötői osztályok 2025. január 1-je előtti, valamint 2025. január 1-jétől hatályos típusait sorolja fel, ennek 19. sora nevesítette korábban az úszó szálloda kategóriát:
  A B
1 Kikötői osztályok 2025. január 1-je előtt Kikötői osztályok 2025. január 1-jétől
19 úszó szálloda –
  1. A DÉSZ 2025. január 1. napjától hatályos 2. §-ának támadott rendelkezései a következők: 
    „2. § E rendelet alkalmazásában: 
    1. Fa élettere: a fa egészséges fejlődéséhez szükséges, a faegyed növekedésével fokozatosan bővülő, felszín alatt és felett elhelyezkedő, a fa lombkoronájával és gyökérzetével lehatárolt térrész. 
    1a. Kikötő: a víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény 87. § 20. pontjában meghatározott fogalom. 
    1b. Kikötői létesítmény: a kikötő, valamint a mederhasználati vízilétesítmények partkapcsolata részére kijelölt vagy azok részére fenntartott partterület. 
    1c. Kikötői létesítmények osztályai (a továbbiakban: kikötői osztályok): 
    a) Csónak kikötői osztály: Gépi berendezés nélkül hajtott kedvtelési célú és egyéb sportcélú csónakok, vízi sporteszközök, valamint kísérő kisgéphajók fogadására (utasok ki- és beszállítására és rövid idejű tartózkodásra) szolgáló és kapcsolódó létesítményei. 
    b) Ellátó kikötői osztály: Kereskedelmi és szolgáltatási tevékenységet támogató, kiszolgáló, jellemzően áruk ki- és berakását, valamint napi üzemeléshez szükséges szolgáltatások (különösen üzemanyag-feltöltés, szennyvíz- és hulladékszállítás) biztosítását szolgáló motoros kis- és nagyhajók fogadására (rakodásra, huzamosabb tartózkodásra és a napi üzemeltetéshez szükséges tevékenységek elvégzésére) szolgáló kikötő és kapcsolódó létesítményei. 
    c) Kabinos turistahajó kikötői osztály: szálláshely-szolgáltatást nyújtó, idegenforgalmi céllal közlekedő személyszállító motoros nagyhajók fogadására (utasok ki- és beszállítására, huzamosabb tartózkodására és a napi üzemeltetéshez szükséges tevékenységek elvégzésére) szolgáló közforgalmú kikötő és kapcsolódó létesítményei. 
    d) Közforgalmú személyhajó kikötői osztály: közszolgáltatási szerződés nélkül helyi vagy helyközi személyszállító szolgáltatást ellátó, városnéző és charterhajózási céllal közlekedő személyszállító motoros nagyhajók – kivéve kabinos turistahajók – fogadására (utasok ki- és beszállítására és rövid idejű tartózkodásra) szolgáló közforgalmú kikötő és kapcsolódó létesítményei. 
    e) Közhasználatú rekreációs célú létesítmény kikötői osztály: Költségvetési szerv által fenntartott, vagy vele együttműködésben üzemeltetett, sport és szabadidős célú tevékenységet szolgáló közönségforgalmi úszólétesítmény vagy egyéb partkapcsolattal rendelkező vízilétesítmény (így különösen víziszínpad, lebegő uszoda, vagy sétány stb.), mely további úszólétesítmény kikötésére nem szolgál. 
    f) Közösségi közlekedési személyhajó kikötői osztály: közfeladatot ellátó szervezet által helyi, helyközi vagy révhajózási hivatásforgalmú, a közösségi közlekedés részeként személyszállító szolgáltatást ellátó, jellemzően menetrend szerint közlekedő motoros nagyhajók fogadására (utasok ki- és beszállítására és rövid idejű tartózkodására) szolgáló kikötő és kapcsolódó létesítményei. 
    g) Kulturális és művelődési célú létesítmény kikötői osztály: Költségvetési szerv által fenntartott, vagy vele együttműködésben üzemeltetett kulturális, művelődési és oktatási rendeltetésű, vagy történelmi, kultúrtörténeti jelentőségű közönségforgalmi célú úszólétesítmény, közlekedési emlék, tematikus kiállító- és bemutatóhely, mely további úszólétesítmény kikötésére nem szolgál. 
    h) Motoros kishajó kikötői osztály: Kedvtelési és egyéb sportcélú motoros kishajók fogadására (utasok ki- és beszállítására, rövid idejű tartózkodásra) szolgáló közforgalmú kikötő és kapcsolódó létesítményei. 
    i) Rendezvényhajó kikötői osztály: vendéglátó- és szórakozóhelyként működő termes személyszállító hajók és egyéb úszólétesítmények (állóhajók) fogadására (utasok ki- és beszállítására, jellemzően huzamosabb tartózkodásra és a napi üzemeltetéshez szükséges tevékenységek elvégzésére) és kiszolgálására szolgáló kikötő és kapcsolódó létesítményei. 
    j) Tároló kikötői osztály: Rendeltetésszerű használatot nem teljesítő, – kabinos turistahajók kivételével – és elsősorban motoros hajók fogadására (huzamosabb tartózkodásra és a napi üzemeltetéshez szükséges tevékenységek elvégzésére) szolgáló kikötő és kapcsolódó létesítményei. 
    k) VIP kikötői osztály: nemzeti vagy fővárosi protokolláris tevékenységi céllal közlekedő, motoros kis- és nagyhajók fogadására utasok ki- és beszállítására, huzamosabb tartózkodására szolgáló kikötő és kapcsolódó létesítményei. 
    l) Vízitaxi kikötői osztály: Vízi személytaxi-szolgáltatás keretében működő, személyszállító szolgáltatást ellátó motoros kishajók fogadására (utasok ki- és beszállítására és rövid idejű tartózkodásra) szolgáló közforgalmú kikötő és kapcsolódó létesítményei. 
    2. Kioszk: A gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló törvény szerinti sajtótermék kiskereskedelmi forgalmazására, vagy hideg, illetve meleg étel és ital árusítására, vagy virág, ajándék árusítására, illetve turisztikai funkciók biztosítására irányuló tevékenység folytatására szolgáló, nem mozgó, más üzletektől elkülönült, közterületen elhelyezett, önálló építmény, létesítmény. 
    3. Közhasználat céljára átadott terület: Telek – Budapest XIII. kerület Önkormányzatával kötött külön szerződés keretei között – közhasználatra megnyitott része. 
    3a. Nem kizárólagosan közlekedési célt szolgáló kikötői osztályok: kabinos turistahajó-kikötő, rendezvényhajó-kikötő, ellátó-kikötő, VIP-kikötő, tároló- kikötő, kulturális és művelődési célú létesítmény és közhasználatú rekreációs célú létesítmény.”
  2. A DÉSZ 10. § (5) bekezdése szerint: „A nem kizárólagosan közlekedési célt szolgáló kikötői osztályok kikötői létesítményeinek rendeltetésszerű használatához a 3. melléklet A) oszlopának 13., 15. és 22. sora szerinti funkció esetén az 5. melléklet B) és C) oszlopának 6., 10., illetve 11. sora szerinti, a legnagyobb várakozóhely-igénnyel rendelkező funkcióra vonatkozó rendelkezésnek megfelelő mennyiségben a kikötői osztály funkciójának megfelelő számú személygépjármű-várakozóhelyet kell a partkapcsolati ponttól számított 200 m gyaloglási távolságon belül biztosítani.”
  3. A DÉSZ 13. § 2025. január 1. napjától hatályos rendelkezése szerint: 
    „13. § (1) Építmény, önálló rendeltetési egység és terület rendeltetésszerű használatához a kerékpárok számára elhelyezési kötelezettséget kell saját telken biztosítani a 4. melléklet szerint. 
    (2) Kikötők létesítéséhez kapcsolódóan a 4. melléklet A) oszlopának 6., 10. és 11. sora szerinti funkció esetén a 4. melléklet B) oszlopának 6., 10. és 11. sora szerinti normának megfelelő számú kerékpár számára kell a kikötői létesítmény által igénybe vett raszterekkel, de legfeljebb az ilyen raszterrel közvetlenül szomszédos raszterrel határos közterületen elhelyezési lehetőséget biztosítani.”
  4. A DÉSZ 17. §-ának 2025. január 1. napjától hatályos rendelkezései az alábbiak: 
    „17. § (1) A parthasználat – a (2)–(7) bekezdés figyelembevétele mellett – csak az 5. mellékletben szereplő kikötői osztályok számára, az ott jelölt raszterhez tartozó partszakaszokon megengedett. 
    (2) Parthasználat csak olyan kikötő számára megengedett, amely igazolja a rendeltetésszerű használatához szükséges járműelhelyezési lehetőséget és annak módját. 
    (3) Kabinos turistahajó, rendezvényhajó, kulturális és művelődési célú létesítmény és közhasználatú rekreációs létesítmény kikötői osztályok parthasználata csak abban az esetben lehetséges, ha 
    a) a villamosenergia-igény a villamos elosztóhálózatról biztosítható, a funkció ellátásához szükséges teljes csatlakozási teljesítmény, és 
    b) az ivóvízigény az ivóvízhálózatról biztosítható, a funkció ellátásához szükséges teljes vízigény 
    az adott raszterrel határos közterületen vagy több szomszédos raszter igénybevétele esetén az 
    ilyen raszterrel határos legalább egy közterületen rendelkezésre áll. 
    (4) Úszóműhöz legfeljebb 2 hajó kikötését biztosító műszaki feltételrendszer alakítható ki, a csónak kikötői osztály kivételével. 
    (5) A XIII/58–XIII/64 sorszámú kikötői raszterek területén az úszóművek száma legfeljebb 3 db lehet. 
    (6) Az Újpesti öböl területén úszómű csak kikötői létesítmény kiszolgálása céljából, felépítmény nélkül, 
    a) kizárólag az 5. mellékleten szereplő parthasználat biztosításához létesíthető, 
    b) a szomszédos úszóművek szélétől legalább 15 méter távolságban helyezhető el, 
    c) legnagyobb, folyásirányra merőlegesen mért szélessége nem haladhatja meg a 8 métert és a hossza nem haladhatja meg a 40 métert. 
    (7) Az Árpád híd és a Margit híd között 
    a) az úszóművek száma legfeljebb 15 db lehet, 
    b) Kabinos turistahajó kikötői osztály legfeljebb kilenc raszter területén megengedett, ez esetben minden igénybe vett raszter 1 db úszóműnek számít.”
  5. A DÉSZ 5. melléklete a ”Duna-parti építési szabályzat VII. ütem” címet viseli és az ún. 1. 1. szelvény, 2. 2. szelvény és 3. 3. szelvény térképes megjelenítését tartalmazza.

I.

  1. Az indítványozó a fenti rendelkezésekkel összefüggésben azt állította, hogy az Ör. és a DÉSZ módosítása ellentétes a Jat. 2. § (2), (3) és (5) bekezdésével, a Vktv. 3. § (1) bekezdés b) pontjával, valamint a Ptk. 5:13. § (1) és (2) bekezdésével.
  2. A Kúria Önkormányzati Tanácsa elöljáróban hangsúlyozza, hogy az indítványozó szerepét nem veheti át, ugyanis a bírói indítványra indult, önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálatára irányuló eljárás során a Kp. szabályai szerint csak az indítvány és a védirat keretei között vizsgálódhat. Erre figyelemmel az indítványban megjelölt Ör. rendelkezéseinek csak a pontosan megjelölt magasabb szintű jogszabályi rendelkezésekkel való összhangját vizsgálhatta a Kúria. A normakontroll eljárás keretében nem elegendő egy magasabb szintű jogszabályt megjelölnie az indítványozónak, hanem pontosan azt is meg kell jelölni, hogy miért tartja a vitatott rendelkezést magasabb jogszabályba ütközőnek. Ezért az indítványban megjelölt – de ahhoz kapcsolódó jogi érvelést nem tartalmazó – magasabb szintű jogszabályok figyelembevételére nem volt lehetőség. 
  3. Így az indítvány alapján abban a kérdésben kellett állást foglalni a Kúria Önkormányzati Tanácsának, hogy az Ör. és a DÉSZ 2025. január 1. napjától hatályos szabályozása, amely az „úszó szálloda” kikötői osztályt teljesen megszüntette, az a megjelölt magasabb szintű jogszabályokba, s az azokban megjelenő jogalkotási elvekbe ütközik-e. Lényegében az indítványozó azt állítja, hogy a módosítások által bekövetkezett szabályozási hiányosság eredményezi a megjelölt magasabb szintű jogszabályok sérelmét.
  4. Az Önkormányzati Tanács e körben utal a Kp. 148. § (2) bekezdésére, amely tartalmazza a jogalkotási kötelezettség elmulasztásának megállapítására irányuló bírósági indítvány feltételeit, ugyanakkor a 148. § (1) bekezdése szerint a helyi önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettségének elmulasztása miatti eljárást a törvényességi felügyeleti szerv indítványozhatja, azaz bíró e hatáskörben történő eljárást nem kezdeményezhet. Jelen esetben az indítványozó a Kp. 144. §-a alapján kérte az önkormányzati rendeletek más jogszabályba ütközésének vizsgálatára irányuló eljárás lefolytatását, így a Kúria utólagos konkrét normakontroll hatáskörben járt el.

II.

  1. A támadott szabályozás tárgya a közterület rendeltetéstől eltérő használata, így a Kúria Önkormányzati Tanácsa mindenekelőtt az ezzel kapcsolatos gyakorlatát tekintette át.
  2. A Kúria Önkormányzati Tanácsának joggyakorlata (Köf.5030/2017/3., Köf.5033/2017/4., Köf.5031/2019/5., Köf.5010/2021/4., Köf.5.026/2025/4. számú határozatok), valamint az 1/2022. KPJE határozat alapján az Önkormányzati Tanács rögzíti, hogy a közterület, mint „véges közjószág” rendelkezésre állásának biztosításában az önkormányzatnak különböző szinteken van szerepe. A közterület-használat bárki számára történő hozzáférhetőségének biztosítása helyi szinten a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (​Mötv.) 13. § (1) bekezdésének 2. pontjában adott feladatellátási felhatalmazással összefüggésben a települési önkormányzat feladata. Azaz a közterülettel kapcsolatos használati viszonyok egyik alanya mindig az állam, illetve annak nevében eljáró közigazgatási szerv, beleértve ebbe a helyi önkormányzatot is. 
  3. A közterületet rendeltetésszerűen, főszabályként bárki, ellenérték nélkül használhatja. A – jogszerű, mégis – rendeltetéstől eltérő használat (a közterület tartós egyéni igénybevétele) csak szabályozott módon történhet. Az 1/2022. jogegységi határozat alapján az állapítható meg, hogy akkor beszélhetünk rendeltetéstől eltérő használatról, ha a közterületet nem társadalmi céljának megfelelően, hanem valamilyen egyéni érdeknek megfelelően használják. A közterület végessége okán a többlet-, vagy meghatározott keretek között kizárólagos jogosultság gyakorlása fizetési kötelezettséggel járhat (Köf.5033/2017/4.). Ugyanakkor a közterület-használati jogviszonyban az önkormányzat nem magántulajdonosi minőségében jelenik meg, hanem mint a köztulajdonnal való rendelkezésre törvényi felhatalmazással bíró jogalany. Az önkormányzat, mint tulajdonos helyzete azért is sajátos, mert nemcsak szerződő félként vesz részt a jogviszonyban, hanem mint szabályozója is az önmagát érintő jogviszonynak, amelyben a helyi közhatalom az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján eredeti jogalkotói jogkörében alkot önkormányzati rendeletet (Köf.5.026/2025/4. számú határozat, melyet legutóbb a Köf.5.017/2026/4. számú határozat is megerősített).
  4. Jelen esetben az Ör. és a DÉSZ vitatott rendelkezései a közterület rendeltetéstől eltérő, egyéni érdeket szolgáló használatát szabályozzák. A Kúria Önkormányzati Tanácsa hangsúlyozza, hogy a fentiek szerint a helyi önkormányzatok autonómiájukból fakadóan széles körű mérlegelési lehetőséggel rendelkeznek annak meghatározására, hogy a közterület – mint véges közjószág – egyéni érdekből használható-e, s ha igen milyen feltételek mellett. Az önkormányzat védiratából kiderül, hogy a 2025. január 1. napjától hatályos, új szabályozás jogalkotói célja többek között az volt, hogy megszüntesse az úszó szálloda kikötői osztályt. Az Ör. 33/C. §-a külön kiemeli, hogy kikötői létesítmény létesítéséhez, fennmaradásához vagy használatához 2026. december 31-ét követő időszakra hozzájárulás nem adható.

III.

  1. A Kúria Önkormányzati Tanácsa ezt követően a Jat. megjelölt rendelkezéseivel kapcsolatos indítványelemet vizsgálta.
  2. A Jat. 2. § (1) bekezdése szerint: „A jogszabálynak a címzettek számára egyértelműen értelmezhető szabályozási tartalommal kell rendelkeznie.” A Jat. 2. § (2) bekezdése alapján: „Jogszabály a hatálybalépését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, kötelezettséget nem tehet terhesebbé, valamint nem vonhat el vagy korlátozhat jogot, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé.” Míg a Jat. 2. § (3) bekezdése úgy szól: „A jogszabály hatálybalépésének időpontját úgy kell megállapítani, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre a jogszabály alkalmazására való felkészülésre.”
  3. A Kúria Önkormányzati Tanácsának a Köf.5.040/2014/4. számú határozata óta kialakult és azóta is követett gyakorlata szerint a Jat. 2. § (1) bekezdéséből következő normavilágosság követelménye érvényesítése során figyelembe kell venni, hogy az indítványozó által megjelölt, nem megfelelően értelmezhető normatartalom miként hat ki a normaalkalmazásra és okoz-e jogbizonytalanságot a jogértelmezés során. Figyelemmel arra, hogy egy önkormányzati rendelet esetleges megsemmisítése az önkormányzati jogalkotói hatalomba való legerősebb beavatkozás, így a Kúria Önkormányzati Tanácsa saját gyakorlatára is irányadónak tekinti, hogy csak esetről esetre tudja eldönteni a normavilágosság követelménye – Jat. 2. § (1) bekezdésbe foglalt szabályának – sérelmét. Jelen esetben megállapítható, hogy az Ör. és a DÉSZ támadott rendelkezései teljesen egyértelmű szabályozási tartalommal bírnak, azok nem tartalmazzák az „úszó szálloda” kikötői osztályt, így ilyen kategóriában közterület rendeltetéstől eltérő használatához engedély sem adható ki. Az indítványozó nem jelölt meg olyan konkrét rendelkezést, mely felvetné az ettől eltérő értelmezés lehetőségét.
  4. A visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmával [Jat. 2. § (2) bekezdése] és a felkészülési idővel [Jat. 2. § (3) bekezdése] összefüggésben a Kúria Önkormányzati Tanácsa az alábbiakra mutat rá.  A DÉSZ módosításának elfogadására 2024. május 8. napján került sor Budapest Főváros Önkormányzata Közgyűlésének 22/2024. (V. 8.) önkormányzati rendeletével, amely módosított szabályok csak 2025. január 1. napján léptek hatályba, ezzel több mint hét hónapos felkészülési időt biztosítva. Az Ör. vitatott rendelkezéseit a Budapest Főváros Önkormányzata Közgyűlésének a kikötői létesítmények közterület-használata vonatkozásában egyes rendelkezések módosításáról szóló 34/2024. (XII. 31.) önkormányzati rendelete állapította meg, melyek 2025. január 1. napján léptek hatályba. Az azonnali hatályba lépésnek akkor lenne jelentősége, ha a felperes engedélye 2024. decemberében járt volna le. Ezzel szemben a felperessel – fennmaradása céljából – megkötött hatósági szerződés 2023. március 6. – 2023. december 31. közötti időtartamra szólt. Majd a közigazgatási per szempontjából releváns új, közterület-használati hozzájárulás iránti kérelmet a felperes 2025. január 13. napján terjesztette elő szálloda és rendezvényhajóra vonatkozóan 2025. január 1. – 2025. december 31-ig terjedő időszakra. Tehát az új szabály hatálybalépésekor a felperes nem rendelkezett közterület-használati hozzájárulással, kérelmét a módosított szabályok ismeretében adta be.
  5. Mindezekből az következik, hogy mind az Ör., mind a DÉSZ a jövőre vonatkozóan állapított meg kötelezettséget. Bár az Ör. a már folyamatban lévő ügyekre is alkalmazni rendelte a 2025. január 1. napján hatályba lépett szabályokat, jelen esetben nem e szabályozási megoldás képezte a vita tárgyát, hiszen a felperes csak az új szabályozás hatályba lépését követően nyújtott be kérelmet. Az indítványozó azon érvelését a Kúria Önkormányzati Tanácsa nem látta megalapozottnak, mely szerint a szabályozás „formálisan a jövőre nézve hatályos, azonban tényleges hatását tekintve egy már fennálló, több mint két évtizede jogszerűen folytatott gazdasági tevékenységet lehetetlenít el”. Ugyanis a Jat. 2. § (2) bekezdése azt nem tiltja, hogy a jövőre nézve ne lehetne szigorúbb vagy épp új kötelezettséget megállapítani a jogalanyok számára, s ilyen esetekben óhatatlanul előfordul, hogy az új szabályozásnak a korábbiakhoz képest negatívan változhat a jogalanyokra gyakorolt hatása, de az a már megvalósult jogviszonyokat nem módosítja. Jelen esetben a felperes egyéni jogsérelme nem visszamenőlegesen áll fenn, hanem az új szabályozás hatályba lépését követően, méghozzá a kérelme benyújtása és elutasítása következtében.
  6. A fentiekkel összefüggésben az indítványozó a Jat. 2. § (5) bekezdése a) pontjának sérelmére is hivatkozott. E rendelkezés értelmében a jogszabályok megalkotásakor biztosítani kell, hogy a jogszabály ne tartalmazzon indokolatlanul olyan rendelkezést, amely a szabályozási cél eléréséhez nem feltétlenül szükséges. Ugyanakkor az indítványozó e körben nem jelölte meg, hogy mely rendelkezést tartja indokolatlannak, csak az „úszó szálloda” kategória megszüntetésének tényére hivatkozott, azaz az „úszó szálloda” kategória hiányára. Erre figyelemmel a Jat. ezen rendelkezése nem volt részletesebben vizsgálható.
  7. Az indítványozó bíróság a Jat. 16/A. § (2) bekezdésének sérelmét is állította arra hivatkozva, hogy az „úszó hajó” kikötői osztály megszüntetésével a jogalkotó nem egyszerűsítette, hanem jelentősen bonyolította a jogalanyok jogi helyzetét. A Jat. 16/A. § (2) bekezdése szerint „A jogszabály szakmai tartalmát a szabályozási cél sérelme nélkül lehetőség szerint úgy kell kialakítani, hogy a jogszabály címzettjei számára egyszerűbb, gyorsabb, kevésbé költséges eljárásokat eredményezzen, továbbá érvényesüljön a jogi kötelezettségek és adminisztratív terhek számának csökkentése, illetve a jogrendszer túlszabályozottságának mérséklése.” A Kúria Önkormányzati Tanácsa az indítványozóval ellentétben arra a következtetésre jutott, hogy ezen előírás megsértése jelen esetben nem értelmezhető. Ha a rendeleti szabályozás megszünteti a közterület rendeltetéstől eltérő használatának egyik esetét, az önmagában nem bonyolítja az eljárást, s nem teszi költségesebbé, hiszen arra nézve eredményes hatósági eljárás eleve nem is kezdeményezhető.

IV.

  1. A Kúria Önkormányzati Tanácsa végezetül a Vktv. és a Ptk. megjelölt rendelkezéseinek sérelmével kapcsolatos indítványelemet vizsgálta.
  2. Az indítványozó szerint az Ör. és a DÉSZ 2025. január 1. napjával történt módosításával nem tett eleget az önkormányzat a Vktv. 3. § (1) bekezdés b) pontja szerinti azon kötelezettségének, hogy az érintett rasztereket is magában foglaló XIII. kerületi parti területnek a vízi közlekedés által történő igénybevétele feltételeit tervezhető módon és hosszú távra határozza meg.
  3. A Vktv. 3. § (1) bekezdése b) pontjának a közigazgatási per szempontjából hatályos normaszövege szerint a települési, a fővárosban a fővárosi önkormányzat feladata a településrendezési terv készítésénél és elfogadásánál a létesítendő kikötő működtetéséhez szükséges és megfelelő parti terület kijelölése, az igénybevétel feltételeinek tervezhető módon, hosszú távra történő meghatározása, a vármegyei önkormányzat bevonásával.
  4. A Kúria Önkormányzati Tanácsa hangsúlyozza, hogy e szabály részben az önkormányzati autonómiához tartozó mérlegelési kérdés, másrészt szabályozási felhatalmazás is. A DÉSZ módosítása több mint 7 hónapos felkészülési időt biztosított, míg az Ör. módosítása részben az ahhoz kapcsolódó eljárási szabályokat iktatta be. A Vktv. 3. § (1) bekezdés b) pontjának az igénybevétel feltételeinek tervezhető módon, hosszú távra történő meghatározása nem tekinthető olyan magatartási szabálynak, amely önmagában – viszonyítási pont nélkül – megítélhető lenne. Az indítványozó ezzel összefüggésben pedig ilyet nem adott elő.
  5. A Ptk. 5:13. § (1) és (2) bekezdésének sérelmével kapcsolatos indítványelem vizsgálata során a Kúria Önkormányzati Tanácsa az alábbiakat emeli ki. Az indítványozó szerint az „úszó szálloda” kikötői osztály megszüntetése a felperes tulajdonhoz való jogát is súlyosan sérti, mivel a felperes tulajdonában álló irodahajó gazdasági hasznosítását teljes mértékben ellehetetleníti. 
  6. A Ptk. 5:13. §-a rendelkezik a tulajdonról általában. Ennek (1) bekezdése szerint „A tulajdonost tulajdonjogának tárgyán – jogszabály és mások jogai által megszabott korlátok között – teljes és kizárólagos jogi hatalom illeti meg.” A (2) bekezdése pedig úgy szól, hogy: „A tulajdonost megilleti különösen a birtoklás, a használat, a hasznosítás, a hasznok szedésének és a rendelkezés joga.”
  7. A Kúria Önkormányzati Tanácsa rámutat, hogy általánosságban mind a birtoklás, mind a használat, mind a hasznosítás vagy a rendelkezés joga legitim cél alapján közjogi korlátozás alá eshet. A Kúria Önkormányzati Tanácsának megítélése szerint ilyen legitim cél lehet például a városképi megjelenés (Köf.5.068/2013/4. számú határozat), vagy épp a véges közjószágok használata, amelyet, mint közérdeket az önkormányzat rendeletben megjeleníthet. Ugyanakkor önmagában az Ör. és a DÉSZ vitatott rendelkezései nem a Ptk. 5:13. §-ában előírtak korlátozására irányulnak, hanem azok célja a közterület, mint véges közjószág védelme. Az 1/2022 KPJE szerint „a közterület-használati díj annak az engedélynek az ára, amelynek birtokában a közterület használója a közterületet rendeltetésétől eltérően használja. A közterület használója nem közhatalmi jellegű, hanem gazdasági természetű ellenszolgáltatást vásárol az önkormányzattól. Ez a közterület saját célú hasznosítására való jogosultság megszerzése.” Tehát a felperes tulajdonával összefüggő használati joga annyiban függ össze a szabályozással, hogy annak előfeltétele a közterület-használati hozzájárulás. Ennek hiányában az Ör. és a DÉSZ nem korlátozza, hogy akár más közterületen – szükséges hozzájárulás birtokában –, akár magán területen, illetve más módon ne hasznosíthatná a felperes a tulajdonában álló szállodahajót.
  8. Mindezek alapján a Kúria Önkormányzati Tanácsa úgy ítélte meg, hogy az Ör. 36/M. § (6)-(7) bekezdései és 9. melléklete, valamint a DÉSZ 2. § 1a., 1b., 1c. (a)-(l) bekezdései, 2., 3., 3a. pontjai, 10. § (5) bekezdése, 13. § (1) és (2) bekezdése, 17. §-a és 5. számú melléklete nem ütköznek az indítványozó bíróság által megjelölt jogszabályokba, így az indítványt a Kp. 142. § (2) bekezdése alapján elutasította.

A döntés elvi tartalma

  1. A közterületen elhelyezkedő kikötői létesítmények használati rendjének meghatározására – a jogszabályi keretek között - az önkormányzat (fővárosi önkormányzat) rendeletében jogosult.
  2. Egy korábbi, már lejárt közterület-használati hozzájárulás nem eredményezheti azt, hogy az önkormányzat képviselő-testülete a jövőre nézve ne módosíthatná a kikötői létesítmények használati feltételeit és rendjét.

Záró rész

  1. A Kúria Önkormányzati Tanácsa az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
  2. Jelen eljárásban a Kp. 141. § (4) bekezdése szerint a feleket teljes költségmentesség illeti meg és a saját költségeiket maguk viselik.
  3. A határozat helyben történő közzététele a Kp. 142. § (3) bekezdésén alapul.
  4. A határozat elleni jogorvoslatot a Kp. 116. § d) pontja és a 146. § (5) bekezdése zárja ki.

Budapest, 2026. november 3. 

Dr. Sugár Tamás s.k. a tanács elnöke 
Dr. Dobó Viola s.k.  előadó bíró 
Dr. Balogh Zsolt s.k. bíró 
Dr. Bögös Fruzsina s.k. bíró    
Dr. Kiss Árpád Lajos s.k. bíró