Köf.5.019/2026/4. számú határozat

A Kúria
Önkormányzati Tanácsának 
határozata

Az ügy száma: Köf.5.019/2026/4.

A tanács tagjai: 

Dr. Balogh Zsolt a tanács elnöke  
Dr. Kiss Árpád előadó bíró  
Dr. Bögös Fruzsina bíró  
Dr. Dobó Viola bíró  
Dr. Sugár Tamás bíró

Az indítványozó: Veszprémi Törvényszék

Az érintett önkormányzat: Ajka Város Önkormányzata 
                                             (cím1)

Az érintett önkormányzat képviselője: Dr. Várhelyi Ügyvédi Iroda (eljáró: Várhelyi 
                                                                Attila ügyvéd) 
                                                                (cím2)

Az ügy tárgya: önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálata

Rendelkező rész

A Kúria Önkormányzati Tanácsa

  • Ajka Város Önkormányzata Képviselő-testületének 2016. január 1. napjától 2017. december 31. napjáig hatályos, az építményadóról szóló 26/2015.(XI.30.) önkormányzati rendelete 2. §-a, Ajka Város Önkormányzata Képviselő-testületének 2018. január 1. napjától 2018. december 31. napjáig hatályos, az építményadóról szóló 23/2017. (XI.29.) önkormányzati rendelete 5. § a) bekezdése és Ajka Város Önkormányzata Képviselő-testületének a 2019. január 1. napjától hatályos, az építményadóról és helyi adórendeletek módosításáról szóló 18/2018. (XI.22.) önkormányzati rendelete 3. § (1) bekezdés a) pontja más jogszabályba ütközésének megállapítására és alkalmazhatóságának kizárására irányuló indítványt elutasítja;
  • elrendeli, hogy a határozat közzétételére – a kézbesítést követő nyolc napon belül – az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.

A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás

  1. Az indítványozó előtt indult közigazgatási per felperesének tulajdonában áll az Ajka külterület 01116/33 helyrajzi számú kivett telephely megjelölésű ingatlan (a továbbiakban: az Ingatlan). Az Ingatlan hasznos alapterülete 1000 m2, azt az alapügy felperese mezőgazdasági, állattenyésztési célra hasznosítja.
  2. Az Ingatlan vonatkozásában az elsőfokú hatóság a felperest az adatbejelentése alapján a 13/4165-3/2021. számú határozatában (a továbbiakban: elsőfokú határozat) visszamenőleg 2016. január 1. napjától a 2016. és a 2017. adóévre 1.750.000 forint, a 2018., 2019., 2020., és 2021. adóévre 1.800.000 forint, a 2016-2021. évekre összesen 10.700.000 forint építményadó megfizetésére kötelezte.
  3. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperesi másodfokú hatóság a VE/52/00962-2/2022. számú határozatában az adóhatóság elsőfokú határozatát helybenhagyta.
  4. A felperes e döntés jogszerűségét vitatta, keresetlevelében elsődlegesen az alperesi határozat hatályon kívül helyezését, másodlagosan annak megsemmisítését kérte az elsőfokú határozatra is kiterjedően. 
  5. Keresetében arra hivatkozott, hogy Ajka Város Képviselő-testülete 26/2015. (XI. 30.) számú rendeletének (a továbbiakban: Ör.1.) 2. §-a, Ajka Város Képviselő-testülete 23/2017. (XI. 29.) számú rendeletének (a továbbiakban: Ör.2.) 5. § a) pontja, illetve Ajka Város Képviselő-testülete 18/2018. (XI.22.) számú rendeletének (a továbbiakban: Ör.3.) 3. § (1) bekezdésének a) pontja magasabb jogszabályba, illetve az Alaptörvénybe ütközik.
  6. Az alperes a védiratban a kereset elutasítását kérte.

A bírói indítvány és az önkormányzat védirata

  1. A perben eljáró Veszprémi Törvényszék (a továbbiakban: indítványozó) 4.K.700.335/2025/42. végzésében indítványozta a Kúria Önkormányzati Tanácsa (a továbbiakban: Kúria vagy Önkormányzati Tanács) eljárását. Előadta, hogy a perben az Ingatlan 2016., 2017., 2018., 2019., 2020. és 2021. évi forgalmi értékének meghatározására szakértői bizonyítást rendelt el, amely alapján megállapította, hogy az 2016-ban 4.300.000 forint, 2017-ben 4.800.000 forint, 2018-ban 4.800.0000 forint, 2019-ben 5.200.000 forint, 2020-ban 6.200.000 forint, 2021-ben 6.700.000 forint volt.
  2. Az indítványozó szerint a 2016. és 2017. adóévekre alkalmazandó Ör.1. 2. §-a 2016. január 1. napjától 2016. december 31. napjáig a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban Htv.) 6. § c) pontjába, 2017. január 1. napjától 2017. december 31. napjáig a Htv. 7.§ g) pontjába, a 2018. adóévre irányadó Ör.2.  5. § a) bekezdése és a 2019-2021. adóévekre alkalmazandó Ör.3. 3. § (1) bekezdés a) pontja a Htv. 7. § g) pontjába ütközött. Ennek indokául kifejtette, hogy az építményadó mértéke az ingatlan – szakértő által megállapított – forgalmi értékéhez képest: 
    – 2016. adóévre 1.750.000/4.300.000 - 40,7 %, 
    – 2017. adóévre 1.750.000/4.800.000 - 38,9 %, 
    – 2018. adóévre 1800.000/4.800.0000 - 37,5 %, 
    – 2019. adóévre 1.8000.000/5.200.000 - 34,6 %, 
    – 2020. adóévre 1.800.000/6.200.000 - 29 % 
    – 2021. adóévre 1.800.000/6.700.000 - 26,9 % 
    mértékű volt, amely így alkalmas volt arra, hogy az elévülési idő alatt az Ingatlan értékével egyező, vagy azt meghaladó mértékű összeget vonjon el.
  3. Az indítványozó hivatkozott az Alkotmánybíróság és a Kúria Htv. korábbi 6. § c) pontjával, illetve 2017. január 1. napjától hatályos 7. § g) pontjához kapcsolódó joggyakorlatára. A 20/2021. (V. 27.) és a 3233/2021. (VI. 4.) AB határozatra utalva kifejtette, hogy konfiskáló jellegű lehet az a helyi adó, amely az általános, öt éves elévülési időn belül az adótárgy kétszeres értékét eléri. A Kúria Köf.5.028/2022/5. számú döntése szerint továbbá a vagyonadó mértéke súlyosan aránytalannak minősül, ha a fizetendő építményadó nagysága az adóelévülés idején belül többszörösen meghaladja az adótárgy forgalmi értékét.
  4. Az indítvány kitért arra, hogy az önkormányzat sérelmezett rendeletei a bel- és külterületi, a lakás és nem lakás céljára szolgáló épületet, épületrészt (építményt), lényegében egységes rezsim alá helyezték, ezen építmények vonatkozásában 2019. július 1. napját megelőzően az önkormányzat rendeletek egységesen 1.750 Ft/m2, illetve 1800,- Ft/m2 adómértéket szabályoztak, a négyzetméter alapú adóalap vonatkozásában differenciálásra nem került sor a szabályozásban, illetve 2019-től is csak szűk körben. Ennek okán a Htv. 7. § g) pontjában foglaltak nem érvényesülnek az önkormányzati rendelet vonatkozásában
  5. Utalt arra is, hogy hogy a jelen ügyben is a 2016. adóév tekintetében alkalmazandó Ör.1. 2. §-át a Kúria Önkormányzati Tanácsa az alperes kezdeményezése alapján vizsgálta, és a Köf.5027/2016/4. számú döntésével a rendelkezés törvényellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló kormányhivatali indítványt – a törvénysértés megállapításához elegendő, az egyedi ügyhöz kapcsolható tényállási elemek hiányára tekintettel – elutasította, azonban az indítványozó álláspontja szerint jelen esetben a Kúriának eltérő tényállás áll a rendelkezésére, a perbeli ingatlan forgalmi értékéhez képest az önkormányzati rendeletek alapján megállapított építményadó mértéke súlyosan aránytalan, szankciós jellegű, az építményadó mértékének konfiskáló jellege megállapítható. 
  6. Az Önkormányzati Tanács a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 140. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó 42. § (1) bekezdése szerint az érintett önkormányzatot felhívta az indítványra vonatkozó nyilatkozata megtételére.
  7. Az érintett önkormányzat védiratában kifejtett álláspontja szerint a támadott önkormányzati rendelkezések sem általánosságban, sem a perbeli ingatlant érintően nem sértik a Htv. 6 § c), illetve 7. § g) pontját. Az alapügy felperesének adóterhe a tulajdonát képező építmény forgalmi értékének 26,9-40,7 %- át tette ki, azaz korántsem érte el az indítványozó által idézett kúriai határozatokban meghatározott 60-70 %-os mértéket, a fizetendő adó összege bár közelítette, de nem érte el az adótárgy értékének kétszeresét, így a per tárgyát képező ügyben nem állapítható meg az adómérték szankcionáló, elkobzó jellege, súlyos aránytalansága, konfiskáló jellege. 
  8. Kiemelte, hogy az alapügyben érintett, adó alapjául szolgáló építmény a Htv. 13. § e) pontja alapján a funkciójára tekintettel mentes lehetne az adó alól, azonban ez a jogi jellege csak 2021. év végén került az ingatlan-nyilvántartásban átvezetésre. Az építmény forgalmi értéke a funkciójából eredően viszonylagosan alacsony, azonban az ezen alapuló adómérték-differenciálás nem a helyi rendeletet megalkotó önkormányzati képviselő-testület feladata, a mentességet maga a Htv. biztosítja. Az a tény, hogy egy állattartásra szolgáló építmény ingatlan-nyilvántartási átvezetéséről a tulajdonos nem gondoskodott, nem róható a helyi adót megállapító önkormányzat terhére.

Az Önkormányzati Tanács döntésének indokolása

  1. Az indítvány az alábbiak szerint nem megalapozott.
  2. A Kp. normakontrollra vonatkozó szabályai szerint hatályon kívül helyezett önkormányzati rendelet vizsgálatára csak konkrét normakontroll eljárásban – a Kp. 144. §-a alapján –, bírói kezdeményezésre van lehetőség. A Kp. említett rendelkezése szerint, ha a bíróságnak az előtte folyamatban lévő eljárásban önkormányzati rendelet olyan rendelkezését kell alkalmaznia, amelynek más jogszabályba ütközését észleli, a bírósági eljárás felfüggesztése mellett a Kúriánál indítványozza az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálatára irányuló eljárást. A bíróság indítványának előterjesztését az alapozhatja meg, hogy az adott rendeletet az előtte folyamatban lévő eljárásban alkalmaznia kell. A már hatályon kívül helyezett, vagy módosított, illetve a Kúria által megsemmisített, de az adott adóévre irányadó kötelezettségek vagy kedvezmények megállapítása szempontjából irányadónak tekintett, alkalmazandó rendeleti szabályok a normakontroll eljárás tárgyát képezhetik.
  3. Az indítványozó bíróság által támadott, és előtte az alapügyben alkalmazandó jogszabályi környezet az érintett adóévek vonatkozásában több alkalommal módosult, a 2016-2021. közötti adóévek vonatkozásában az alábbiak szerint alakult.
  4. Az Ör.1. 2016-2017. adóévek vonatkozásában irányadó 2. §-a: 
    „2. § Az adó éves mértéke: 1750.-Ft/m2.”
  5. Az Ör.2. 2018. adóév vonatkozásában irányadó 5. § a) bekezdése: 
    „5. §  
    a) Az építményadó éves mértéke: a 1800.-ft/m2 a Htv. 6. § c) pontja alapján.”
  6. Az Ör.3. 2019., 2020. 2021. adóévek tekintetében irányadó 3. § (1) bekezdés a) és b) pontja: 
    3. § Az adó éves mértéke az építmények tekintetében: 
    a) a b) pont hatálya alá nem tartozó építmények esetében 1.800 forint/m² 
    b) Szociális, nevelési-oktatási, kulturális, valamint sport intézmények céljára szolgáló építmények: 5.-forint/m2.
  7. A jogszabályi rendelkezések, amelyeket a bíróság indítványa szerint az önkormányzati rendeletek idézett rendelkezései sértenek a következők.
  8. A 2016. év. vonatkozásában a Htv. 2011. január 1. napjtától hatályos és 2017. január 1-jével hatályát vesztett 6. § c) pontja: 
    „6. § Az önkormányzat adómegállapítási joga arra terjed ki, hogy az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan - az e törvényben meghatározott felső határokra, illetőleg a 16. § a) pontjában, a 22. § a) pontjában, a 26. §-ában, a 33. §-ának a) pontjában meghatározott felső határoknak 2005. évre a KSH által 2003. évre vonatkozóan közzétett fogyasztói árszínvonal-változással, 2006. évtől pedig a 2003. évre és az adóévet megelőző második évig eltelt évek fogyasztói árszínvonal változásai szorzatával növelt összegére (a felső határ és a felső határ növelt összege együtt: adómaximum) figyelemmel – megállapítsa,”
  9. A Htv. 2017. január 1. napjától hatályos 7. § g) pontja
  10. „7. § Az önkormányzat adómegállapítási jogát korlátozza az, hogy: g) az adóalap fajtáját, az adó mértékét, a rendeleti adómentességet és adókedvezményt úgy állapíthatja meg, hogy azok összességükben egyaránt megfeleljenek a helyi sajátosságoknak, az önkormányzat gazdálkodási követelményeinek és az adóalanyok széles körét érintően az adóalanyok teherviselő képességének.”
  11. A Kúria Önkormányzati Tanácsa megállapította, hogy jelen ügyben az indítvány alapját az képezte, hogy az indítványozó bíróság szerint az érintett önkormányzat által megállapított építményadó mértéke a perbeli Ingatlan forgalmi értékéhez képest vagyonelvonó jellegű.
  12. Az önkormányzat a támadott mindhárom önkormányzati rendeletét az Alaptörvény 32. cikk (2) bekezdésére visszavezethető, a Htv. rendelkezései alapján végrehajtó jellegű jogalkotói jogkörében alkotta meg. 
  13. Az Alaptörvény 32. cikk (3) bekezdése kimondja, hogy az önkormányzati rendelet más jogszabállyal nem lehet ellentétes.
  14. A Kúria Önkormányzati Tanácsa hangsúlyozza, hogy a helyi adóztatás kapcsán a települési önkormányzatot nagy szabadság illeti meg, de ez a szabadság csak törvényi szabályok keretei között érvényesülhet. Ilyen keretet határoz meg mind a 2016. december 31-ig alkalmazandó Htv. 6. § c) pontja, mind az azt követő, 2017. január 1-től beiktatott, Htv. 7. § g) pontja, amely a helyi önkormányzat adómegállapítási joga korlátjaként határozza meg a „helyi sajátosságok” érvényre juttatását. Az indítványozó bíróság szerint az érintett önkormányzat nem végezte el a helyi sajátosságoknak, így a Htv. idézett rendelkezéseinek megfelelő differenciálást, ami így azt eredményezte, hogy az Ingatlan forgalmi értékéhez kapcsolódóan a helyi adó konfiskáló jellegűvé válik. 
  15. A Kúria Önkormányzati Tanácsa rámutat, hogy a hasonló jellegű ügyek tekintetében minden esetben az alapügyben irányadó tényállást szem előtt tartva vizsgálja azt, hogy az érintett önkormányzat elvégezte-e a szabályozás kialakításakor azt az értékelő tevékenységet, amelyet a Htv. megkíván. 
  16. Az egyedi normakontroll eljárások sajátossága, hogy egy önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének megítélése egy egyedi ügy egyedi tényállásán alapul, és az eredménye pedig objektív hatású, egy normatív rendelkezés megsemmisítése lehet. Az egyedi normakontroll nem azonosítható továbbá az absztrakt normakontrollal, az ilyen eljárásokban tehát az eljáró bíróságnak az egyedi ügyön keresztül figyelemmel kell lennie arra is, hogy az egyedi ügy körülményei megalapozzák-e a más jogszabályba ütközést, lehetőséget adnak-e az objektív jogkövetkezmény levonására.
  17. A Kúria Önkormányzati Tanácsa minderre tekintettel jelentőséget tulajdonít annak, hogy az alapügyben szereplő Ingatlan – az egyéb feltételek fennállása esetén – adómenetes.
  18. A Htv. 2025. január 1-től hatályos 13. § e) pontja értelmében mentes az adó alól az ingatlan-nyilvántartási állapot szerint állattartásra vagy növénytermesztésre szolgáló építmény vagy az állattartáshoz, növénytermesztéshez kapcsolódó tároló építmény (pl. istálló, üvegház, terménytároló, magtár, műtrágyatároló), feltéve, hogy az építmény az adóalany rendeltetésszerűen állattartási, növénytermesztési tevékenységéhez kapcsolódóan használja, továbbá az ingatlan-nyilvántartásban nem ilyenként feltüntetett, de az építmény fekvése szerint illetékes mezőgazdasági igazgatási szerv által kiadott hatósági igazolás szerint állattartásra, növénytermesztésre szolgáló és használt építmény és az állattartáshoz, növénytermesztéshez kapcsolódó – ilyenként használt – tároló építmény. 
  19. A vizsgált korábbi időszakban (2016-2024.) a Htv. 13. § h) pontja tartalmazott az előzőekkel érdemben azonos rendelkezést.
  20. A Kúria Önkormányzati Tanácsa az indítványból – amely ismerteti többek között, hogy az alapügy felperese az elsőfokú adóhatósági határozat elleni fellebbezésében is erre a körülményre hivatkozott – és a védiratból megállapította, hogy jelen ügy sajátossága, hogy az Ingatlan ténylegesen a Htv. szerinti törvényi adómentesség hatálya alá tartozna, azonban az ingatlan jellegének az ingatlan-nyilvántartáson való átvezetése hiányában a mentességi szabály nem volt rá alkalmazható. Ez viszont nem tekinthető olyan „helyi sajátosságnak”, amelyre az önkormányzati jogalkotónak – a törvényi mentességi szabállyal szemben – figyelemmel kellene lennie.
  21. Utalni szükséges arra, hogy az ingatlan-nyilvántartás mind a 2025. január 14-ig hatályos az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: régi Inytv.), mind a 2025. január 15-ével hatályba lépett az ingatlan-nyilvántartásról szóló 2021. évi C. törvény (a továbbiakban: új Inytv.) szerint közhiteles nyilvántartás. A régi Inytv. 27. § (3) bekezdése, és az új Inytv. 29. § (1) bekezdése a változás bekövetkezésétől, illetőleg a tudomásszerzéstől számított harminc napon belül kötelezővé teszi (tette) az ingatlanadatok változásának bejegyzését.
  22. Mindezért a Kúria Önkormányzati Tanácsa arra a következtetésre jutott, hogy az alapügyben érintett Ingatlan forgalmi értékének az indítvánnyal támadott önkormányzati rendeletekben meghatározott mértékével való összevetéséből nem lehet az önkormányzati rendeletek Htv. 2016. december 31-ig hatályos 6. § c) pontjába, illetve a 2017. január 1-től hatályos 7. § g) pontjába ütközéséről állást foglalni. 
  23. A 20/2021. (V. 27.) és a 3233/2021. (VI. 4.) AB határozatok szerint a vagyoni típusú adók konfiskáló jellege akkor állapítható meg, ha az öt éves elévülési időn belül az adó eléri, vagy meghaladja az ingatlan forgalmi értékét (és nem a kétszeresét, ahogy az indítvány állítja). Az ingatlan forgalmi értékét az elévülési időn belül felemésztő adó – mind az Alkotmánybíróság, mind a Kúria gyakorlatában – azért törvénysértő, mert szankciós jellegű. Ezt a szankciós jelleget azonban nem lehet kimutatni abban az esetben, ha a törvény szerint adómentesség alá tartozó ingatlanról van szó, azonban a tulajdonos nem kezdeményezte az ingatlan adómentességre jogosító sajátosságainak megjelölését az ingatlannyilvántartásba. Ahogy a Kúria Önkormányzati Tanácsa már utalt rá, konkrét normakontroll eljárásban az egyedi ügyből kiindulva von le általános következtetést a normára nézve. Azonban, ha az egyedi ügy sajátosságai – mint jelen ügyben a törvényi adómentesség lehetősége – nem teszik lehetővé, hogy a normára nézve objektív jogkövetkezményt alkalmazzon az Önkormányzati Tanács, akkor lényegében hiányzik az az előfeltétel, amely alapján a konfiskáló jelleg megállapítható lenne.
  24. Jelen esetben tehát a túlzó mértékű adóterhet nem a helyi képviselő-testület nem megfelelő szintű adómérték-meghatározása keletkezteti, hanem az adójogviszonyon keresztül az adózó nem jogszabályszerű magatartása. A képviselő-testületnek azt a szempontot, hogy van-e a területén mezőgazdasági célú építmény, mely ennek okán alacsonyabb értékkel bír, nem szükséges külön vizsgálnia az adómérték meghatározása körében, mivel a Htv. elve mentességi körbe sorolja, azaz arra nem terjed ki az adójogi norma hatálya. Annak, hogy az adójogi normák alapján keletkező adójogviszonyok az adóalany számára megfelelően jöjjenek létre előfeltétele, hogy az ingatlan-nyilvántartásban az adóalanyok a valóságnak megfelelő tények bejegyzéséről, módosításáról gondoskodjanak. 
  25. A fentiekre figyelemmel a Kúria Önkormányzati Tanácsa a Veszprémi Törvényszék indítványát a Kp. 142. § (2) bekezdése alapján elutasította.

A döntés elvi tartalma

  1. Helyi adó konfiskáló jellege az ügy egyedi körülményeire tekintettel vizsgálható, amelynek során az elérhető adókedvezmény és adómentesség figyelembevétele sem maradhat el.

Záró rész

  1. A Kúria az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el. 
  2. A Kp. 141. § (4) bekezdése szerint az önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálatára irányuló eljárásban a feleket teljes költségmentesség illeti meg és saját költségüket maguk viselik.
  3. A határozat helyben történő közzététele a Kp. 142. § (3) bekezdésén alapul.
  4. A határozat elleni jogorvoslatot a Kp. 139. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó 116. § d) pontja és 150. § (3) bekezdése zárja ki.

Budapest, 2026. október 6. 

Dr. Balogh Zsolt s.k. a tanács elnöke  
Dr. Kiss Árpád Lajos s.k. előadó bíró 
Dr. Bögös Fruzsina s.k. bíró 
Dr. Dobó Viola s.k. bíró 
Dr. Sugár Tamás s.k bíró