Köf.5.017/2026/4. számú határozat

A Kúria
Önkormányzati Tanácsának 
határozata

Az ügy száma:  Köf.5.017/2026/4.

A tanács tagjai: 

Dr. Balogh Zsolt a tanács elnöke,  
Dr. Bögös Fruzsina előadó bíró, 
Dr. Dobó Viola bíró, 
Dr. Kiss Árpád Lajos bíró, 
Dr. Sugár Tamás bíró

Az indítványozó: Fővárosi Ítélőtábla

Az érintett önkormányzat:  Budapest Főváros Önkormányzata 
                                             (cím1)

Az érintett önkormányzat képviselője: jogi képviselő1 kamarai jogtanácsos 
                                                                (cím1)

Az ügy tárgya: önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálata

Rendelkező rész

A Kúria Önkormányzati Tanácsa 

  • Budapest Főváros Önkormányzata Közgyűlésének a személytaxival végzett személyszállítási szolgáltatás és a személytaxi-szolgáltatást közvetítő és szervező szolgálat működtetésének feltételeiről, a taxiállomások létesítésének és igénybevételének rendjéről és a személytaxi-szolgáltatás hatósági áráról szóló 31/2013. (IV. 18.) önkormányzati rendelete 1. § g) pontjának, 3. § (13a) bekezdése, 11. § (1)-(3), (6b)-(9), (12) bekezdései, 12. § (2), (8)-(10) bekezdései és 13. § (3a)-(6) bekezdései más jogszabályba ütközésének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja;
  • elrendeli, hogy a határozat közzétételére – a kézbesítést követő 8 napon belül – az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.

A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás

  1. A Fővárosi Ítélőtábla előtt folyó per felperese (mint személytaxi-szolgáltatást nyújtó vállalkozás) és a egyéb érdekelt1 mint az alapügy alperese (mint közlekedésszervező) között Budapest Főváros Önkormányzata Közgyűlésének a személytaxival végzett személyszállítási szolgáltatás és a személytaxi-szolgáltatást közvetítő és szervező szolgálat működtetésének feltételeiről, a taxiállomások létesítésének és igénybevételének rendjéről és a személytaxi-szolgáltatás hatósági áráról szóló 31/2013. (IV. 18.) önkormányzati rendeletének (a továbbiakban: Ör.) 1. § (1) bekezdése szerinti felhatalmazás alapján, 2024. március 19. napján „Taxiállomás-használati megállapodás” elnevezéssel (a továbbiakban: Megállapodás) határozott időtartamra szerződéses jogviszony jött létre Budapest főváros közigazgatási területén létesített taxiállomások használata, valamint az e használat ellentételezéseként fizetendő taxiállomás-igénybevételi díj teljesítése tárgyában. 
  2. A Megállapodásban a felek egyebek mellett rögzítették, hogy a vonatkozó szakmai előírások vagy a személygépkocsival díj ellenében végzett közúti személyszállításról szóló 176/2015. (VII. 7.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) szabályainak megsértése, illetve a taxiállomások nem rendeltetésszerű használata esetén a közlekedésszervező a Megállapodást azonnali hatállyal felmondhatja, amely jogkövetkezmény alkalmazása kizárja az érintett személytaxira vonatkozó új hozzájárulási kérelem benyújtását egy éven belül.
  3. Az alperes 2024. augusztus 9. napján ellenőrzést végzett, amelynek során megállapította, hogy a felperes megsértette a viteldíj-szabályokat, majd 2024. október 3. napján azonnali hatállyal felmondta a Megállapodást és visszavonta a taxiállomás-használati hozzájárulást. A felperes kifogással élt, amelyet az alperes elutasított, ezért a felperes keresetet nyújtott be a közigazgatási bírósághoz a visszavonó értesítés és a kifogást elutasító válaszlevél megsemmisítése iránt.
  4.  Az elsőfokon eljárt Fővárosi Törvényszék a 31.K.702.009/2025/7. számú végzésével az eljárást – a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: a Kp.) 48. § (1) bekezdés b) pontjára figyelemmel alkalmazandó 81. § (1) bekezdés a) pontja alapján – a hatáskörének hiányát megállapítva megszüntette.
  5. A felperes fellebbezése folytán eljáró Fővárosi Ítélőtábla 1.Kpkf.751.853/2025/2. számú végzésével a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)  144. §-a alapján a Kúria Önkormányzati Tanácsának eljárását kezdeményezte és egyidejűleg a másodfokú eljárást felfüggesztette.

Az indítvány és az Önkormányzat védirata

  1. A Fővárosi Ítélőtábla (a továbbiakban: indítványozó bíróság) indítványában kifejtette, hogy az Ör. 1. § g) pontja 3. § (13a) bekezdése, 11. § (1)-(3), (6b)-(9), (12) bekezdései, 12. § (2), (8)-(10) bekezdései és 13. § (3a)-(6) bekezdései – az alábbiak szerint – más jogszabályba ütköznek, ezért kérte e rendelkezések megsemmisítését, valamint e rendelkezések alkalmazásának kizárását a Fővárosi Törvényszék előtt 31.K.702.009/2025. számon indított és a Fővárosi Ítélőtábla előtt 1.Kpkf.751.853/2025. számon folyamatban lévő eljárásban.
  2. Az indítványozó álláspontja szerint különbséget kell tenni a taxiállomásnak a közterület felhasználásával történő – közlekedésszervező általi – létesítése, illetőleg annak a egyéb érdekelt2 általi kezelése [Ör. 7. § (1) bekezdés] és az így létrehozott taxiállomás használatának a személytaxi-szolgáltatást nyújtó vállalkozás részére történő átengedése között. Míg az előbbi aktusok az önkormányzati közfeladat-ellátás belső szervezeti, üzemeltetési és vagyonkezelési rendjébe tartoznak, és így önmagukban nem keletkeztetnek individualizált közterület-használati jogosultságot, addig az utóbbi nem pusztán közlekedésszervezési vagy üzemeltetési mozzanat, hanem a „véges közjószágnak” minősülő közterület meghatározott, rendeltetésétől eltérő, díjfizetéssel és feltételekkel terhelt egyéni igénybevételére jogosító jogi pozíció létrehozása, fenntartása, illetve megvonása. Ebből következően e joghatást kiváltó cselekmény a közterület-használati jogviszony közjogi vagy magánjogi jellegének megítéléséről és az ilyen tárgyú perben eljáró bíróság meghatározásáról szóló 1/2022. Közigazgatási-polgári jogegységi határozatának a továbbiakban: 1/2022. KPJE határozat) iránymutatása értelmében nem magánjogi (szerződéses), hanem közhatalmi természetű, közjogi-közigazgatási döntési keretben kezelendő jogviszonyt keletkeztet.
  3. Álláspontja szerint tehát a közterület rendeltetéstől eltérő használata az önkormányzat és a használó között hatósági, közigazgatási (közjogi) jogviszonyt keletkeztet, az önkormányzat ugyanis a rendeltetéstől eltérő használatot nem tulajdonosi jogkörében, hanem a helyi közhatalom gyakorlójaként állapítja meg.
  4. Hangsúlyozta, hogy a jelen eljárás tárgyát – a közterület-használat egyedi jogalany részére történő átengedésének kétlépcsős rendszerében – kizárólag a már létesített taxiállomások igénybevételére jogosító jogi pozíció létrehozásához, illetve megvonásához kapcsolódó jogvita képezi, így az indítvány kifejezetten azon szabályozási megoldások megsemmisítésére irányul, amelyek ezt a közjogi természetű jogosultságot magánjogi keretek közé szorítják.
  5. Kifejtette, hogy az Ör. 1. § g) pontja, valamint 3. § (13a) bekezdése a személytaxi-szolgáltatás feltételeként „taxiállomás-használati hozzájárulást” ír elő, azonban a 11. § (1) bekezdése és (9) bekezdésének a) pontja e hozzájárulás jogot keletkeztető, érdemi magjaként kifejezetten a közlekedésszervezővel kötött polgári jogi „megállapodást” (taxiállomás-használati megállapodás) határozza meg. E szabályozási technika a közterület-használati jogosultság létrejöttét a felek mellérendeltségén alapuló, kétoldalú konszenzus körébe utalja, noha a jogosultság tárgya nem piaci forgalomban szabadon hasznosítható magánvagyoni elem, hanem közhasználatra rendelt, közfunkciót betöltő közterület, melynek a rendeltetéstől eltérő használata az önkormányzat és a használó között az Ákr. 7. § (1) és (2) bekezdése szerinti hatósági, közigazgatási jogviszonyt keletkeztet.” (1/2022. KPJE határozat).
  6. Utalt arra is az indítványozó, hogy az Ör. magánjogi szemlélete rajzolódik ki a taxiállomáson való tartózkodás feltételeként a megállapodás megkötését és a díj befizetését együttesen megkövetelő Ör. 12. § (2) bekezdés a) pontjában, illetve az Ör. taxiállomás-igénybevételi díjat tisztán gazdasági alapú, általános forgalmi adóval terhelt szolgáltatási ellenértékként meghatározó 12. § (8)-(10) bekezdéseiben is. Jóllehet a Kúria rögzítette, hogy a használat „kizárólagossággal elérhető hasznok ellenében díjfizetési kötelezettséget állapíthat meg”, ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy e körben „szerződési szabadságról azonban nincs szó, az egyik félnek ugyanis csak a feltételek elfogadására vagy el nem fogadására van lehetősége”.
  7. Sérelmezte az Ör. 13. § (3a) és (4) bekezdéseiben foglaltakat is, melyek értelmében az előírások megsértése vagy a nem rendeltetésszerű használat esetén a hozzájárulás visszavonását a „taxiállomás-használati megállapodás azonnali hatályú felmondásával” rendelik végrehajtani. Az azonnali hatályú felmondás a Polgári Törvénykönyv szerinti kötelmi jogviszonyok, a klasszikus szerződésszegés tipikus magánjogi szankciója.
  8. Kifogásolta továbbá, hogy az Ör. a 13. § (5) és (6) bekezdéseiben foglalt eljárást puszta polgári jogi nyilatkozattételként, felmondásként és értesítésként szabályozza, így elvonja az ügyfél (a taxis vállalkozó) általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) szerinti garanciális jogait és a Kp. szerinti önálló közigazgatási jogorvoslat lehetőségét.
  9. Fentiekre figyelemmel hangsúlyozta, hogy az Ör. hivatkozott rendelkezései a „véges közjószágnak” minősülő közterület átengedését – a jogegységi határozat dogmatikai követelményeivel ellentétben – nem hatósági határozatban vagy az Ákr. szerinti hatósági szerződésben, hanem magánjogi megállapodásban szabályozzák, amelynek keletkezése (megállapodás megkötése), tartalma (szerződéses díj) és megszűnése (azonnali hatályú felmondás) kizárólag a polgári jog instrumentumaira épül. Ezzel a szabályozás a közterület-használatot jogellenesen kivonja a közjogi-közigazgatási rezsim alól, és a használati jogosultság közhatalmi megítélését magánjogi kötelmi formába tereli.
  10. Az indítványozó mindezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy az Ör. vizsgált szabályozási modellje magasabb szintű jogszabályi rendelkezésekbe ütközik. Azzal ugyanis, hogy a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény (a továbbiakban: Nvtv.) és az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 2. § 13. pont, 54. § (5) bekezdése alapján forgalomképtelen nemzeti törzsvagyonnak minősülő közterület használatának átengedését magánjogi keretekbe szorítja, az önkormányzat megsérti az ügyfél jogait és kötelezettségeit megállapító közigazgatási hatósági ügyekre kötelezően alkalmazandó eljárási normákat [Ákr. 7. § (1)-(2) bekezdés]. A közhatalmi döntés polgári jogi megállapodássá, illetve azonnali hatályú felmondássá alakítása egyúttal jogellenesen megfosztja a jogalanyokat az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében és az Ákr. 112. § (1) bekezdésében garantált közigazgatási jogorvoslathoz való joguktól, míg a közhatalmi jogosítványok gazdasági társaságra (egyéb érdekelt1) történő puszta szerződéses áttelepítése a helyi közügyek és a hatósági ügyek törvényes átruházásának kógens rendjébe ütközik, azaz Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 4. §-ába, 13. § (1) bekezdés 2. pontjába, 41. § (4) bekezdésébe, 142/A. § (1)-(2) bekezdésébe. Ezért az Ör. érintett rendelkezései sértik az Alaptörvény 32. cikk (3) bekezdését is, minthogy az önkormányzati rendelet a felhívott törvényi szintű garanciális, hatásköri és vagyonjogi szabályokkal nem lehetne ellentétes.
  11. Az indítványozó megjegyezte, hogy az Ör. támadott szabályozási logikája az Ör. 10. §-ában nevesített speciális taxiállomások igénybevételére is kihat. Mivel azonban a perbeli jogvita nem az Ör. 10. §-a szerinti speciális taxiállomás-használatra, hanem az általános taxiállomás-használati hozzájárulás létrejöttére és megvonására vonatkozó szabályozási rend jogszerűségére irányult, e rendelkezés megsemmisítését nem kezdeményezhette. Mindazonáltal álláspontja szerint a kért rendelkezések megsemmisítése esetén a jogalkotó önkormányzat feladata, hogy az Ör. teljes szabályozási rendszerét – ideértve a speciális taxiállomásokra vonatkozó rendelkezéseket is – a Kúria döntésének megfelelően, belső koherenciáját megőrizve és a magasabb szintű jogszabályokkal összhangban rendezze újra.
  12. Az Önkormányzati Tanács a Kp. 140. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó 42. § (1) bekezdése szerint az érintett önkormányzatot felhívta az indítványra vonatkozó nyilatkozata megtételére.
  13. Az önkormányzat védiratában a közterület rendeltetésszerű használatával összefüggésben arra hivatkozott, hogy a használat rendeltetése – mely taxiállomás esetén: közlekedési célú, utasfelvételi várakozóhely biztosítása – nem alakul át rendeltetéstől eltérővé pusztán azáltal, hogy annak gyakorlását egy konkrét vállalkozóhoz, hozzájárulás formájában kötik.
  14. Kifejtette, hogy az indítványozó által hivatkozott 1/2022. KPJE határozat olyan esetekre vonatkozik, amikor valamely személy a közterületet annak eredeti rendeltetésétől eltérően, egyedileg és kizárólagosan kívánja használni. A taxiállomás-hálózathoz való hozzáférés feltételekhez kötöttsége azonban nem azt jelenti, hogy egyedi és kizárólagos használatról lenne szó, hanem azt, hogy a szabad hozzáférés a közlekedésbiztonsági és -szervezési szempontból szükséges minimális feltételek teljesítésétől függ, ugyanúgy, ahogyan a közút általános használata is feltételezi a KRESZ szabályainak betartását, vagy  adott esetben az úthasználati díj megfizetését, anélkül, hogy a használat ettől a közút rendeltetéstől eltérő használatává válna.
  15. Rámutatott, az indítványozó érvelése abból indul ki, hogy az egyéb érdekelt1 a Fővárosi Önkormányzat által delegált közfeladat-ellátási és közlekedésszervezői hatáskörben jár el és ebből tévesen arra a következtetésre jutott, hogy a gazdasági társasági forma puszta közbeiktatása alkalmatlan arra, hogy a ténylegesen közhatalmi döntést elvonja a közigazgatási jog hatálya alól. Az önkormányzat álláspontja szerint, ha a taxiállomás-használati hozzájárulás megadása és visszavonása valóban hatósági ügynek minősülne, és az egyéb érdekelt1 hatóságként járna el, az Mötv. szabályozásával összeegyeztethetetlen jogi helyzetet eredményezne.
  16. Kifejtette, hogy a magánjogi szerződés megkötését támasztja alá a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 9/D. §-ának rendszertani értelmezése is. A Kkt. 9/D. § (1) bekezdése a járművek közterületen történő várakozását közlekedési célú használatnak minősíti, míg a 9/D. § (3) bekezdése a díjfizetéssel járó várakozás esetében kifejezetten polgári jogi jogviszonyként határozza meg a helyi önkormányzat, illetve az arra kijelölt szolgáltató és az igénybe vevő közötti kapcsolatot. A taxiállomáson történő várakozás egyik esete ugyanis az utasfelvételre várakozás. Ha tehát a jogalkotó a parkolás általános esetét polgári jogi jogviszonyként minősíti, akkor rendszertanilag következetes álláspont, hogy a parkolás személytaxi-szolgáltatáshoz kapcsolódó alesetének igénybevételi rendje is szerződéses, magánjogi keretek között kerüljön rendezésre.
  17. Rámutatott, hogy a taxiállomás-használati megállapodás jogszabály által meghatározott tartalma és ezzel összefüggésben a felek szerződési szabadságának korlátozottsága, önmagában nem igazolja a közjogi minősítést. Megjegyezte, hogy a parkolási jogviszonyban a szolgáltatást igénybe vevő ugyanúgy nem tárgyalhat ezekről a feltételekről, mint a taxiállomás-használati hozzájárulás jogosultja – a jogalkotó ennek ellenére a parkolási jogviszonyt magánjogi jogviszonyként kezeli.
  18. Utalt arra, hogy a taxis vállalkozás által fizetett díj tehát nem a közterület használatának ellenértéke és nem közjogi fizetési kötelezettség, hanem – a parkolás esetéhez hasonlóan – a teljes taxiállomás-hálózat fenntartásának és működtetésének költségeihez való hozzájárulás.
  19. Az indítványnak a jogorvoslati garanciák elvonására vonatkozó indítványelemével összefüggésben hangsúlyozta, hogy a magánjogi minősítés nem eredményezi a tisztességes eljáráshoz, illetve a jogorvoslathoz való jog sérelmét: csupán azt jelenti, hogy a jogorvoslat fóruma nem a közigazgatási bíróság, hanem polgári bíróság.
  20. Végezetül a védirat utalta arra is, hogy magánjogi szerződés alkalmazását indokolja az is, hogy a taxiállomás-hálózat nem kizárólag közterületen működik. A fővárosi taxiállomások egy része ugyanis magántulajdonban vagy más jogi személy vagyonkezelésében álló, nem közterületi ingatlanon található, erre három konkrét taxiállomás példáját hozta fel. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a taxiállomás funkciója – a személytaxik utasfelvételi célú várakozásának szervezett biztosítása – közterületen és nem közterületi ingatlanon egyaránt azonos. Mindezek alapján az egyéb érdekelt1 által alkalmazott magánjogi szerződés nem a közterület rendeltetéstől eltérő használatának átengedésére szolgál, hanem az Ör. szabályozásban biztosított felhatalmazás alapján a taxiállomások igénybevételi rendjét konkretizálja az egyes taxis vállalkozásokkal szemben.

Az Önkormányzati Tanács döntésének indokai

  1. Az indítvány nem megalapozott.
  2. Az indítványozó bíróság szerint az Ör. szabályozási modellje magasabb szintű jogszabályi rendelkezésekbe ütközik, ezért kérte az Ör. 1. § g) pontjának, 3. § (13a) bekezdésének, 11. § (1)-(3), (6b)-(9), (12) bekezdéseinek, 12. § (2), (8)-(10) bekezdéseinek és 13. § (3a)-(6) bekezdéseinek megsemmisítését.
  3. A Kúria Önkormányzati Tanácsa elöljáróban az alábbiakat kívánja rögzíteni.
  4. Egyrészt hangsúlyozandó, hogy az Önkormányzati Tanács az indítványozó szerepét nem veheti át, ugyanis a bírói indítványra indult, önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálatára irányuló eljárás során a Kp. szabályai szerint csak az indítvány és a védirat keretei között vizsgálódhat. Erre tekintettel az indítványban megjelölt Ör. rendelkezéseinek csak a pontosan megjelölt magasabb szintű jogszabályi rendelkezésekkel való összhangját vizsgálhatta a Kúria. A normakontroll eljárás keretében nem elegendő egy magasabb szintű jogszabályt megjelölnie az indítványozónak, hanem pontosan azt is meg kell jelölni, hogy miért tartja a vitatott rendelkezést magasabb jogszabályba ütközőnek. Így az indítványban megjelölt – de ahhoz kapcsolódó jogi érvelést nem tartalmazó –, továbbá már nem hatályos magasabb szintű jogszabályok figyelembe vételére nem volt lehetőség.
  5. Másrészt az indítványozó az Ör. támadott rendelkezéseit lényegében az Mötv., Étv., Nvt., Ákr., Kkt. egyes szabályainak és az 1/2022. KPJE határozatban rögzített megállapítások együttes értelmezésére tekintettel tartja jogszabálysértőnek. Ezzel összefüggésben hangsúlyozza az Önkormányzati Tanács, hogy egy komplex szabályozási modell elvi szinten történő vizsgálata nem feladata az Önkormányzati Tanácsnak. A szabályozási modell kidolgozása vagy más modellre történő áttérés a jogalkotó feladata és felelőssége. Az így létrejött rendeleti szabályokat az indítványozó által jelölt más jogszabállyal veti össze a Kúria anélkül, hogy átvenné a helyi jogalkotó feladatát. E körben megjegyzendő végül, hogy többféle szabályozási modell is törvényes lehet, a vizsgálat mindig az adott ügyben jelölt összefüggések alapján egyedi. 
  6. Harmadrészt a Kúria Önkormányzati Tanácsa rögzíti, hogy az indítványozó bíróság előtt folyamatban lévő perben felmerült hatásköri kérdésben – nevezetesen, hogy a felperes által vitatott cselekmény közigazgatási vagy polgári perben vitatható – nem foglalhat állást, az nem a Kp. szerinti normakontroll eljárás tárgya.
  7. A Kúria Önkormányzati Tanácsa e fenti korlátokra figyelemmel vizsgálhatta azt, hogy az Ör. 1. § g) pontja, 3. § (13a) bekezdése, 11. § (1)-(3), (6b)-(9), (12) bekezdései, 12. § (2), (8)-(10) bekezdései és 13. § (3a)-(6) bekezdései az indítványozó által megjelölt jogszabályokba ütköznek-e.

I.

  1. Az Ör. indítványozó által vitatott rendelkezései a következők.
  2. Az Ör. 1. § g) pontjának fogalomhasználatában: „taxiállomás-használati hozzájárulás: a személytaxi--szolgáltató részére kiadott és a taxiállomások rendeltetésszerű igénybevételére feljogosító hozzájárulás.”
  3. Az Ör. 3. § (13a) bekezdése szerint:  
    „Budapest közigazgatási területén személytaxi-szolgáltatás kizárólag Budapest főváros területén létesített taxiállomások használatára jogosító érvényes taxiállomás-használati hozzájárulással végezhető. Budapesti taxiállomás-használati hozzájárulás hiányában személytaxival – az általa szállított utas visszaszállítását kivéve – utas csak írásbeli előrendelés alapján és csak a személytaxi működési területén lévő úticéllal vehető fel.”
  4. Az Ör. 11. § (1)-(3) bekezdései szerint:  
    „(1)   Budapest főváros területén létesített taxiállomások igénybevételére jogosító taxiállomás-használati hozzájárulást – a 10. §-ban foglaltak kivételével – a közlekedésszervező adja ki. 
    (2)   E rendelet hatálya alá tartozó taxiállomásokat a személytaxi-szolgáltatást végző vállalkozás (a továbbiakban: vállalkozás) csak a taxiállomások igénybevételére jogosító hozzájárulás (a továbbiakban: taxiállomás-használati hozzájárulás) birtokában használhatja. 
    (3) A vállalkozás a taxiállomás-használati hozzájárulás iránti kérelmét a közlekedésszervezőnél nyújthatja be kizárólag olyan alvázszámú gépjárműre vonatkozóan, amellyel végzett személytaxi-szolgáltatás tekintetében nem került sor a korábbi hozzájárulás 1 éven belüli visszavonására.”
  5. Az Ör. 11. § (6b)-(9) és (12) bekezdései az alábbiakról rendelkeznek: 
    „(6b) A közlekedésszervező nem ad taxiállomás-használati hozzájárulást annak a vállalkozásnak, amelytől a taxiállomás-használati hozzájárulást a 13. § (4) bekezdése szerint a kérelem beadását megelőző 5 éven belül már két alkalommal visszavonta. 
    (7)   A közlekedésszervező a taxiállomás-használati hozzájárulást csak abban az esetben adja ki, ha a vállalkozás és a jármű e rendelet feltételeinek megfelel. A taxiállomás-használati hozzájárulás érvényességének feltétele, hogy a vállalkozás adószáma nem került felfüggesztésre vagy törlésre, továbbá, hogy a vállalkozás a személytaxi járműve vonatkozásában folyamatosan rendelkezik a (3b) bekezdésben meghatározott feltételeknek megfelelő személytaxihoz rendelt járművezetővel. 
    (8)   A közlekedésszervező a 12. § (10) bekezdés szerinti díj bankszámláján történt jóváírását követően a vállalkozás nevére és a Budapest közigazgatási területére érvényes engedélykivonattal rendelkező személytaxi rendszámára szóló taxiállomás-használati hozzájárulást ad ki. 
    (9) A taxiállomás-használati hozzájárulás az alábbi két részből áll:  
    a) a közlekedésszervezővel kötött megállapodás (a továbbiakban: taxiállomás-használati megállapodás), 
    c) a közlekedésszervező által kiadott, sorszám szerint nyilvántartott öntapadós matrica (a továbbiakban: matrica). 
    (12) A közlekedésszervező a taxiállomás-használati megállapodás egy másolati példányát köteles megküldeni a tevékenységet engedélyező közlekedési hatóságnak, valamint a taxiállomás-használati hozzájárulás kiadásától számított 30 napon belül – a vonatkozó adatvédelmi szabályoknak megfelelően – köteles az illetékes hatóságot tájékoztatni az érvényes taxiállomás-használati hozzájárulással rendelkező vállalkozások azonosító adatairól.”
  6. Az Ör. 12. § (2), (8)-10) bekezdései szerint: 
    „(2) A vállalkozásnak csak olyan személytaxija tartózkodhat a taxiállomáson, amelyre vonatkozóan az alábbi feltételek mindegyike egyidejűleg teljesül: 
    a) a taxiállomás-használati megállapodást megkötötték, és ezzel együtt a díjat befizették, 
    c) a közlekedésszervező a matricát kiadta, és azt a személytaxin az előírt módon elhelyezték, 
    d) a közlekedésszervező a tarifa-tábla matricát kiadta, és azt a személytaxin az előírt módon elhelyezték, 
    e) a közlekedésszervező az utasjogokat tartalmazó tájékoztatót kiadta, és azt a személygépkocsiban e rendelet mellékletében szereplő, előírt módon elhelyezték. 
    (8) A közlekedésszervező a személytaxi-szolgáltatást nyújtó vállalkozások felé éves időszakra vonatkozó taxiállomás-igénybevételi díjat (a továbbiakban: díj) érvényesít a (10) bekezdés szerint. 
    (9) A díjat a vállalkozás a taxiállomás-használati hozzájárulás kiadását megelőzően köteles megfizetni. A vállalkozás kezdeményezésére a személytaxi év közbeni szolgáltatási körből történő kivonása esetén a befizetett díjnak az egy évből hátralévő arányos része a vállalkozás kérelmére számára visszatérítésre kerül azt követően, hogy a vállalkozás igazolta a gépjármű 2. mellékletben meghatározott valamennyi kötelező és opcionális látványelemének eltávolítását, beleértve a 2. melléklet 1. és 2. pontjában meghatározott színeket is, kivéve ha a gépjármű forgalmi engedélyébe bejegyzett alapszíne megegyezik a 2. melléklet 1. és 2. pontjában meghatározott színnel. 
    (10)  Az éves díj mértéke 12x5417 Ft + áfa. Gyári elektromos gépjárművek esetében a díj 95% kedvezmény biztosítása mellett értendő, azaz 12x271 Ft + áfa, hibrid és a tisztán földgázüzemű – max. 15 l tartalék benzintartályú – gépkocsik esetén az éves díj mértéke 20% kedvezmény biztosítása mellett értendő, azaz 12x4334 Ft + áfa.”
  7. Az Ör. 13. § (3a)-(6) bekezdései szerint: 
    „(3a) Ha a közlekedésszervező az ellenőrzés során a taxiszolgáltatásra vonatkozó előírások megsértését tapasztalja, és a jogsértés már nem orvosolható, a vállalkozást határidő tűzésével nyilatkozattételre hívja fel. Ha a jogsértés orvosolható, a közlekedésszervező felszólítja a vállalkozást, hogy az ellenőrzés során feltárt hiányosságokat szüntesse meg és a megszüntetés megtörténtét a kitűzött határidőre igazolja. Amennyiben a vállalkozás a kitűzött határidőben nem nyilatkozik, határidőben tett nyilatkozata alapján a jogsértés továbbra is megállapítható, vagy az ellenőrzés során feltárt hiányosságok megszüntetésének megtörténtét a kitűzött határidőre nem igazolja, úgy a közlekedésszervező a 13. § (4) bekezdésében foglaltak szerint a taxiállomás-használati hozzájárulást visszavonja. 
    (4) Aki az e rendeletben foglalt, a taxi-szolgáltatásra vonatkozó előírásokat megsérti, vagy a taxiállomást nem rendeltetésszerűen használja – ideértve különösen a szándékos vagy súlyosan gondatlan szennyezést, rongálást –, továbbá aki a repülőtér, vasúti pályaudvar üzemi területét, vagy a közösségi közlekedési szolgáltató kezelésében lévő területen a személygépkocsival díj ellenében végzett közúti személyszállításról szóló kormányrendeletben előírtakat megsértve jár el, attól a közlekedésszervező a taxiállomás-használati hozzájárulást (a taxiállomás-használati megállapodás azonnali hatályú felmondásával) visszavonja. 
    (5) A közlekedésszervező a taxiállomás-használati hozzájárulás visszavonásáról a vállalkozás mellett az illetékes közlekedési hatóságot is értesíti. 
    (6) A taxiállomás-használati hozzájárulás visszavonásáról szóló értesítés kézhezvételét követő 8 napon belül a vállalkozás köteles a személytaxiról a matricát eltávolítani.”

II.

  1. A Kúria Önkormányzati Tanácsa az Ör. vitatott rendelkezéseit áttekintve, először az önkormányzati feladat- és hatáskörrel kapcsolatos indítványelemet vizsgálta, amely különösen az Mötv. és az Ákr. megjelölt rendelkezéseire tekintettel állította, hogy az Ör. vitatott rendelkezései hatósági ügyet szabályoznak, így az nem delegálható tovább, ezért a szabályozás jogszabályellenes.
  2. Az Alaptörvény 31. § (1) bekezdése értelmében Magyarországon a helyi közügyek intézése és a helyi közhatalom gyakorlása érdekében helyi önkormányzatok működnek. A helyi önkormányzati rendszer központi eleme tehát a helyi közügy fogalma. Az Mötv. 4. §-a szerint a helyi közügyek alapvetően a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátásához, valamint a helyi önkormányzás és a lakossággal való együttműködés szervezeti, személyi és anyagi feltételeinek megteremtéséhez kapcsolódnak. Az Mötv.-nek a helyi közügyeket, valamint a helyben biztosítandó közfeladatok körében ellátandó helyi önkormányzati feladatait (nem taxatíve) meghatározó 13. §-a alapján a helyi önkormányzatok feladatellátása javarészt helyi közszolgáltatások biztosítását jelenti. Ebbe a körbe tartozik a település-üzemeltetés (a helyi közutak és tartozékainak, közparkok és egyéb közterületek kialakítása és fenntartása, gépjárművek parkolásának biztosítása (Mötv. 13. § (1) bekezdésének 2. pont.).
  3. Az Mötv. 23. § (1) bekezdése és (4) bekezdésének 19. pontja értelmében a Fővárosi Önkormányzat az e törvényben meghatározottak szerint ellátja mindazokat a terület- és településfejlesztési, valamint területrendezési és településüzemeltetési feladatokat, amelyek a főváros egészét érintik, vagy amelyek a fővárosnak az országban betöltött különleges szerepköréhez kapcsolódnak. A Fővárosi Önkormányzat feladata különösen a tulajdonában álló közterületek használatára vonatkozó szabályok és díjak megállapítása.
  4. A közfeladat tulajdonképpen az önkormányzat rendeltetése, a társadalmi szükségletek azon köre, amelyet a törvény az önkormányzatnak címez. Másképp megfogalmazva a (köz)feladatellátás az a cél és tevékenység, amit az önkormányzatnak a helyi közösség érdekében biztosítania kell, ennek – a gyakorlat alapján – többféle megoldása létezik.
  5. A közfeladat ellátásának egyik lehetséges módja, hogy az önkormányzat nem maga biztosítja a közszolgálatást, hanem annak megszervezésére megállapodást köt más (akár az általa létrehozott) szervvel. Ez a „kiszervezés” történhet – egyebek mellett - (közszolgáltatási) szerződéssel vagy más megállapodással. A megállapodás a közfeladat ellátásáért felelős közigazgatási szerv (azaz az önkormányzat) és a közfeladatot tényleges ellátó kapcsolatát szabályozza, vagyis a közfeladat ellátásának szervezésére irányul, annak feltételeit határozza meg. Tipikusan ilyen módon történik helyi szinten a fizető parkolási rendszer működtetése, központi szinten a fizetős autópályák (közutak) működtetése. Ezekben az esetekben a közfeladat ellátásáért való felelősséget továbbra is az önkormányzat (állam) viseli, de a szolgáltatást helyette valaki más nyújtja.
  6. Jelen ügyben az alperes gazdasági társaság (melynek 100%-os tulajdonosa a Fővárosi Önkormányzat), az önkormányzat által delegált (kiszervezett) közfeladat-ellátási és közlekedésszervezői feladatkörben jár el. E tevékenységében szervező, szolgáltató funkciót lát el, mind a taxiállomás – közterület felhasználásával történő – létesítésére, mind a létrehozott taxiállomás használatának (személytaxi-szolgáltatást nyújtó vállalkozás részére történő) átengedésére vonatkozó szabályok meghatározásakor és a kapcsolódó díjak megállapításakor. Indítványozó álláspontja szerint az önkormányzat (és a helyette eljáró közlekedés-szervező) a közterület használat átengedésére vonatkozó döntése hatósági ügyben hozott döntésnek minősül.
  7. A Kúria Önkormányzati Tanácsa a megjelölt jogszabályokat áttekintve a következő megállapításokra jutott. Az Ákr. alapvetően nem tesz különbséget államigazgatási és önkormányzati hatósági ügyek között (utóbbira mindössze utal a 9. §-ában), kizárólag a (közigazgatási) hatósági ügy fogalmát határozza meg. Az Ákr.  7. § (2) bekezdése alapján hatósági ügy az, amelynek intézése során a hatóság döntésével az ügyfél jogát vagy kötelezettségét megállapítja, jogvitáját eldönti, jogsértését megállapítja, tényt, állapotot, adatot (a továbbiakban együtt: adat) igazol vagy nyilvántartást vezet, illetve az ezeket érintő döntését érvényesíti. Az Ákr.  9. §-a értelmében hatóság az a szerv, szervezet vagy személy, amelyet (akit) törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati hatósági ügyben önkormányzati rendelet hatósági hatáskör gyakorlására jogosít fel vagy jogszabály hatósági hatáskör gyakorlására jelöl ki. Az Mötv. 142/A. § (1) bekezdése szerint a képviselő-testület a hatáskörébe tartozó hatósági ügyben (a továbbiakban: önkormányzati hatósági ügy) a hatáskörét önkormányzati rendeletben a polgármesterre, a bizottságára, a társulására vagy a jegyzőre ruházhatja át. 
  8. A Kúria Kfv.VI.37.646/2019/4. számú ítélete szerint a feladatkör a közigazgatási szerv működésének célját és azoknak a teendőknek az összességét jelenti, amiért magát a közigazgatási szervet létrehozták. Ehhez képest a hatáskör a feladat ellátásának hatékony eszköze, felhatalmazás az ügy érdemi elintézésére, magában foglalja mindazokat a jogi eszközöket, amelyeket az adott szerv igénybe vehet a feladatainak ellátsa érdekében. A szűkebb értelemben vett hatáskör, azaz a hatósági jogkör azt határozza meg, hogy a hatóságként eljáró közigazgatási szerv az egyedi hatósági jogalkalmazás során milyen tartalmú hatósági döntést bocsáthat ki, milyen intézkedést tehet. (Kfv.VI.37.646/2019/4. ítélet, Indokolás [30.])
  9. A fentiek alapján megállapítható, hogy a hatósági hatáskör – mely minden esetben feltételezi az eljáró közhatalommal való rendelkezését – önkormányzati hatáskörök esetén (is) a jogszabályok végrehajtását és betartatását, azaz konkrét ügyben való döntéshozatalt jelent. Ugyanakkor a hatósági hatáskör implicit módon nem vezethető le sem egy feladat ellátásnak, sem egy közszolgáltatás biztosításának kötelezettségéből, ahhoz mindig kifejezett jogszabályban megállapított hatáskör-telepítés szükséges. A példának okáért, az Mötv. szerint helyi önkormányzati feladat a gépjárművek parkolásának biztosítása, ugyanakkor ebből nem következik, hogy a parkolási közszolgáltatás igénybevételéhez szükséges parkolójegy, éves lakossági bérlet kiadására és a tényleges igénybevétel ellenőrzésére önkormányzati hatósági ügy keretében kerülhetne sor. Ehhez nagyban hasonlító a közfeladat-ellátás körében szabályozott taxiállomás működtetési elve is.
  10. Mindezt erősíti az is, hogy az Ör. megalkotására – annak preambuluma szerint – többek között a személyszállítási szolgáltatásokról szóló 2012. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 12. § (3)–(4) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján került sor. Az Sztv. 12. §-a szerint: „(3) Az adott település területén lévő taxiállomások igénybevételének rendjét a települési önkormányzat rendeletben állapítja meg. (4) A települési önkormányzat – a Főváros területén a Fővárosi Önkormányzat – rendeletében e törvény keretei között a közigazgatási területén végzett személytaxi-szolgáltató működését – ideértve a személyszállítási szolgáltatást közvetítő és szervező szolgálat működését is – az (5)–(6) bekezdésben meghatározott feltételekhez kötheti.” Az Sztv. 12. § (7) bekezdése pedig egy kifejezett utalást is tartalmaz a feltételek ellenőrzése körében arra, hogy „a települési önkormányzat vagy az általa megbízott közlekedésszervező”, tehát maga az Sztv. is számol a közszolgáltatás kiszervezésének esetével.
  11. Az indítványozó tehát nem jelölt meg olyan magasabb szintű jogszabályi helyet, mely alapján hatósági hatáskör-telepítésről beszélhetnénk, az Ákr. és az Mötv. megjelölt §-ai pedig önmagában nem teremtenek ilyet. Jelen esetben közszolgáltatást lát el (nem hatósági ügyet) az önkormányzat kiszervezve, az alperes gazdasági társaságon (közlekedésszervezőn) keresztül, így nem beszélhetünk tiltott hatáskör átruházásról sem az indítványban megjelölt jogszabályhelyek alapján.

 III.

  1. A taxiállomások létesítésének és igénybevételének rendjére vonatkozó önkormányzati rendeleti szintű szabályozással [így különösen az Ör. 11. § (1)-(3), (6b)-(9) és (12) bekezdései, 12. § (2) és (8)-(10) bekezdései., valamint 13. § (3a)-(6) bekezdései] összefüggésben a Kúria Önkormányzati tanácsa az alábbi megállapításokat teszi.
  2. Az Alaptörvény 32. cikk (6) bekezdése szerint a helyi önkormányzatok tulajdona köztulajdon, amely feladataik ellátását szolgálja. 
  3. Az indítványozó a 2024. szeptember 30. napjáig hatályban lévő Étv. szabályaira hivatkozott, ugyanakkor a Kúria Önkormányzat Tanácsa felhívja a figyelmet arra, hogy 2024. október 1. napjától a hatályos szabályozást a magyar építészetről szóló 2023. évi C. törvény (a továbbiakban: Méptv.) tartalmazza. A Méptv. 16. § 73. pontja szerint közterület: „a szomszédjogok és a tulajdonjog korlátainak különös szabályairól szóló törvény szerinti reklámcélú hasznosítási jog gyakorlásával igénybe vett légi tér kivételével közhasználatra szolgáló minden olyan állami vagy önkormányzati tulajdonban álló földterület, amelyet az ingatlan-nyilvántartás ekként tart nyilván”. Az új fogalom – az első kitételtől eltekintve – lényegében azonos a korábbi meghatározással.
  4. Mind a Kúria Önkormányzati Tanácsának joggyakorlata (Köf.5030/2017/3., Köf.5033/2017/4., Köf.5031/2019/5., Köf.5010/2021/4., Köf.5.026/2025/4. számú határozatok), mind az 1/2022. jogegységi határozat alapján kiemelhető, hogy a közterület, mint „véges közjószág” rendelkezésre állásának biztosításában a kormányzatnak különböző szinteken van szerepe. A közterület-használat bárki számára történő hozzáférhetőségének biztosítása helyi szinten az Mötv. 13. § (1) bekezdésének 2. pontjában adott feladatellátási felhatalmazással összefüggésben a települési önkormányzat feladata. Azaz a közterülettel kapcsolatos használati viszonyok egyik alanya mindig az állam, illetve annak nevében eljáró közigazgatási szerv, beleértve ebbe a helyi önkormányzatot is.
  5. A közterületet rendeltetésszerűen, főszabályként bárki, ellenérték nélkül használhatja. A – jogszerű, mégis – rendeltetéstől eltérő használat (a közterület tartós egyéni igénybevétele) csak szabályozott módon történhet. A közterület végessége okán a többlet-, vagy meghatározott keretek között kizárólagos jogosultság gyakorlása fizetési kötelezettséggel járhat (Köf.5033/2017/4.). Ugyanakkor a közterület-használati jogviszonyban az önkormányzat nem magántulajdonosi minőségében jelenik meg, hanem mint a köztulajdonnal való rendelkezésre törvényi felhatalmazással bíró jogalany. Az önkormányzat, mint tulajdonos helyzete azért is sajátos, mert nemcsak szerződő félként vesz részt a jogviszonyban, hanem mint szabályozója is az önmagát érintő jogviszonynak, amelyben a helyi közhatalom az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján eredeti jogalkotói jogkörében alkot önkormányzati rendeletet (Köf.5.026/2025/4.).
  6. A Köf.5033/2017/4. számú határozat alapján kimunkált gyakorlat szerint a közterület használatával kapcsolatos jogviszony közjogi jogviszony, ugyanakkor komplex is, ahol a közjogi és a magánjogi viszonyok olykor egymáshoz kapcsolódhatnak. A rendeleti szabályozásnak ugyanis nem egyetlen célja a kizárólagos használat feltételeinek rögzítése. A jogforrás rendeltetése elsősorban az egyéni közterület-használók számára a közjószág élvezete zavartalanságának a biztosítása, különös tekintettel arra, hogy „zsúfoltság”, azaz túlhasználat viszonyai közepette kell fenntartani a hozzáférés jogát, figyelemmel a bárki által való igénybevételre.
  7. A fentiek alapján a Kúria Önkormányzati Tanácsa hangsúlyozza, hogy a közterület használata körében különbséget lehet tenni aszerint, hogy az rendeltetésszerű vagy rendeltetéstől eltérő célú. Az 1/2022. jogegységi határozat több helyen, így például a 33. pontjában kiemeli, hogy a „közterület rendeltetéstől eltérő használatát ezért az önkormányzat nem tulajdonosi jogkörében, hanem a helyi közhatalom gyakorlójaként állapítja meg”, a 61. pontja hasonlóan szól „közterület rendeltetéstől eltérő használatáról az önkormányzat nem tulajdonosi jogkörében eljárva, hanem a helyi közhatalom gyakorlójaként, rendeletével szabályozott, joghatást kiváltó formában rendelkezik”. A hangsúly a közterület rendeltetéstől eltérő használatán van. 
  8. Az 1/2022. jogegységi határozat 32. pontja erre vonatkozóan úgy fogalmaz: „ […] a – jogszerű, mégis – rendeltetéstől eltérő (egyéni érdeket szolgáló) használatot a közvagyon tulajdonosa, az önkormányzat közhatalomként szabályozza hatósági keretek között annak biztosítása érdekében, hogy az a rendeltetésszerű használatban senkit ne akadályozzon és az egyéb közérdekű célok (városképi, városrendezési, környezetvédelmi, közegészségügyi, közlekedés- és vagyonbiztonsági érdekek, a közterület rendeltetésszerű használóinak érdekei) is érvényesíthetők legyenek […]. E megállapításból két következtetés vonható le: egyfelől hatósági ügy formájában a rendeltetéstől eltérő használat esete intézendő. Másrészt maga a megszövegezés utal arra, hogy a hatósági jellegű eljárás célja pont az, hogy az egyéni érdeket szolgáló használat mellett a rendeltetésszerű használat biztosítható legyen.
  9. Az önkormányzatok tulajdonában álló közterületek – mit közjószág – rendeltetése többféle lehet, az önkormányzat kijelölhet például járdát, kerékpárutat, parkolót, buszsávot vagy épp taxiállomást is (a helyi építési szabályozással összhangban). Ezen esetekben nem beszélhetünk rendeltetéstől eltérő használatról, ha a járdát a gyalogos, a taxiállomást a taxis használja. Ha viszont egy sétálóutcát valaki teherautóval áruszállításra kíván használni, az már rendeltetéstől eltérő használatot jelent, s abban az esetben hatósági eljárás keretében adhat engedélyt (vagy épp tilthatja meg) az önkormányzat.
  10. Az 1/2022. jogegységi határozat alapján az állapítható meg, hogy akkor beszélhetünk rendeltetéstől eltérő használatról, ha a közterület nem társadalmi céljának megfelelően, hanem valamilyen egyéni érdeknek megfelelően használják (például a buszsáv azért kerül ideiglenesen lezárásra, hogy azt építkezéshez használják).
  11. Az Nvtv. 5. § (3) bekezdése értelmében a helyi önkormányzat kizárólagos tulajdonát képező nemzeti vagyonba tartoznak a) a helyi közutak és műtárgyaik, b) a helyi önkormányzat tulajdonában álló terek, parkok, közkertek.  A helyi önkormányzat tulajdonában álló nemzeti vagyon külön része a törzsvagyon, amely közvetlenül a kötelező önkormányzati feladatkör ellátását vagy hatáskör gyakorlását szolgálja, és amelyet e törvény kizárólagos önkormányzati tulajdonban álló vagyonnak minősít.
  12. Az önkormányzat védiratában arra is hivatkozott, hogy a fővárosi taxiállomások egy része magántulajdonban vagy más jogi személy vagyonkezelésében álló területen található, azaz a taxiállomás-hálózat (melynek használatát az Ör. szabályozza) nem kizárólag közterületen működik. Ebből következően az 1/2022. jogegységi határozat valamennyi megállapítása nem alkalmazható jelen ügyben, hiszen az csak az önkormányzati tulajdonban álló közterületek, s azon belül többnyire azok rendeltetéstől eltérő használatára vonatkozik. Jelen esetben egy komplex közjogi és magánjogi szerződéses kapcsolat adja a taxiállomás-hálózat alapját, melyet el kell választani az ahhoz való csatlakozás feltételrendszerétől.
  13. Jól látható tehát, hogy az Ör. és annak szabályozása nem a nemzeti vagyonba tartozó helyi közterületek eltérő rendeltetésű használatának szabályozását célozzák, hanem épp ellenkezőleg az Sztv. 12. § (3)–(4) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a személyszállításhoz kapcsolódó közszolgáltatási feladat kereteit fekteti le. Az Ör. 1. § g) pontja és 3. § (13a) bekezdése alapvető fogalmakat és a szereplők feladatait tisztázza, míg az Ör. további, 11. § (1)-(3), (6b)-(9), (12) bekezdései, 12. § (2), (8)-(10) bekezdései és 13. § (3a)-(6) bekezdései a szükséges eljárási és magatartási szabályokat fektetik le rendeleti szinten, mely egyben a normativitás záloga is.
  14. A közlekedésszervező és a személytaxi-szolgáltatást végző között létrejövő speciális jogviszony ennyiben közjogilag behatárolt, ezen keresztül érvényesül a közszolgáltatás szervezésében megjelenő közérdek (így például a rendeltetésszerű használat, s azok kizárása a közszolgáltatás igénybevételéből, akik a rendeletben foglaltaknak nem tesznek eleget).
  15. A Kúria Önkormányzati Tanácsa kiemeli, hogy a közterületen történő parkolás szabályozási logikája nagyon hasonló az indítvánnyal érintett szabályozással. Rendeltetésszerű használat az önkormányzat által kijelölt parkolóban, területen történhet, az önkormányzat rendeletében meghatározottak szerint. Amennyiben díjfizetéshez kötött a parkolási közszolgáltatás (mely díj szintén rendeleti szabályozás tárgya), azt jellemzően önkormányzati tulajdonban álló gazdasági társaságokon keresztül látják el az önkormányzatok, így ők ellenőrzik a rendeltetésszerű használatot, a díjfizetés létét, vagy épp szükség szerint kiadják a lakossági éves parkolóbérleteket, ha a lakos az önkormányzati rendeletben meghatározott feltételeknek megfelel. Ebben az esetben a felek között magánjogi jogviszony jön létre. A Kúria Önkormányzati Tanácsa a Köf.5.026/2024/4. számú határozatában úgy foglalt állást az Alkotmánybíróság és saját korábbi gyakorlata alapján, hogy: „a parkolási közszolgáltatás körében a gépjárművel várakozó személy által meg nem fizetett parkolási díj polgári jogi jogviszonyból eredő kötelmi jellegű pénzkövetelés, amely a kötelem alanyainak akarata – szerződése – alapján jön létre. A parkolás tényével az adott helyen várakozó személy tudomásul veszi, hogy a feltüntetett tájékoztatás szerinti várakozási díj fizetésére köteles. Amennyiben a díjat a szolgáltatást igénybe vevő nem fizeti meg, szerződésszegést követ el, emiatt pedig pótdíj fizetésére köteles.” (Köf.5.026/2024/4., [31] pont). Ugyanakkor, ha valaki nem kijelölt parkolóban várakozik gépjárművével, ott a közterületen (például egy zöldterület, park) történő szabálytalan várakozást (azaz nem rendeltetésszerű használatot) az önkormányzat hatósági eljárás keretében szankcionálhatja. De megfordítva is igaz, ha a kijelölt parkolóhelyet nem rendeltetésszerűen használja valaki, például építőanyagot tárol rajta, akkor az önkormányzat szintén hatósági eljárás keretében vonhatja felelősségre az adott személyt. 
  16. Mindezek alapján a Kúria Önkormányzati Tanácsa úgy ítélete meg, hogy az Ör. 1. § g) pontja és 3. § (13a) bekezdése, 11. § (1)-(3), (6b)-(9), (12) bekezdései, 12. § (2), (8)-(10) bekezdései és 13. § (3a)-(6) bekezdései nem ütköznek az indítványozó bíróság általt megjelölt jogszabályokba, így az indítványt a Kp. 142. § (2) bekezdése alapján elutasította.

A döntés elvi tartalma

  1. A személyszállítási szolgáltatásokról szóló 2012. évi XLI. törvény 12. § (3)–(4) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a helyi önkormányzatok rendeletben szabályozhatják a taxiállomások létesítésének és igénybevételének rendjét, s az ehhez kapcsolódó közszolgáltatás szervezését.

Záró rész

  1. A Kúria Önkormányzati Tanácsa az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
  2. Jelen eljárásban a Kp. 141. § (4) bekezdése szerint a feleket teljes költségmentesség illeti meg és a saját költségeiket maguk viselik.
  3. A határozat helyben történő közzététele a Kp. 142. § (3) bekezdésén alapul.
  4. A határozat elleni jogorvoslatot a Kp. 116. § d) pontja és a 146. § (5) bekezdése zárja ki.

Budapest, 2026. október 6. 

Dr. Balogh Zsolt s.k. a tanács elnöke 
Dr. Bögös Fruzsina s.k. előadó bíró 
Dr. Dobó Viola s.k.bíró 
Dr. Kiss Árpád Lajos s.k. bíró    
Dr. Sugár Tamás s.k. bíró