Köf.5.018/2026/6. számú határozat

A Kúria
Önkormányzati Tanácsának 
határozata

Az ügy száma: Köf.5.018/2026/6.

A tanács tagjai: 

Dr. Sugár Tamás a tanács elnöke  
Dr. Dobó Viola előadó bíró  
Dr. Balogh Zsolt bíró 
Dr. Bögös Fruzsina bíró  
Dr. Kiss Árpád Lajos bíró 

Az indítványozó: Miskolci Törvényszék

Az érintett önkormányzat: Gyöngyössolymos Község Önkormányzata 
                                             (Cím1)

Az érintett önkormányzat képviselője: Dr. Szántó Gellért ügyvéd  
                                                                (Cím2)

Az ügy tárgya: önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálata

Rendelkező rész

A Kúria Önkormányzati Tanácsa

  • megállapítja, hogy Gyöngyössolymos Község Önkormányzata Képviselő-testületének a telekadóról szóló a 17/2011. (XII. 30.) számú önkormányzati rendeletének 2025. január 1-től 2025. december 31-ig hatályban volt 6. §-a más jogszabályba, így a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 7. §-ának g) pontjába ütközött, ezért a Miskolci Törvényszék előtt 8.K.700.465/2025. számon folyamatban lévő perben nem alkalmazható;
  • ezt meghaladóan az indítványt elutasítja;
  • elrendeli határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét;
  • elrendeli, hogy határozatának közzétételére – a kézbesítést követő nyolc napon belül – az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.

A határozat ellen jogorvoslatnak helye nincs.

Indokolás

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás

  1. A Miskolci Törvényszék (a továbbiakban: indítványozó bíróság) előtt 8.K.700.465/2025. szám alatt folyamatban lévő közigazgatási per felperesének tulajdonában áll a Gyöngyössolymos külterület 0254/2 helyrajzi szám alatt felvett, „kivett telephely” művelési ágú, 7044 négyzetméter területű telek (a továbbiakban: telek, ingatlan). Gyöngyössolymos Község Önkormányzata jegyzője (a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) a 2025. január 29. napján kelt GYS/232-1/2025. számú határozatával a felperest 2025. adóévre 563.520.- forint telekadó megfizetésére kötelezte. A jegyző határozatát a Gyöngyössolymos Község Önkormányzata képviselő-testületének a telekadóról szóló a 17/2011. (XII. 30.) számú önkormányzati rendeletére (a továbbiakban: Ör.) alapította. Az Ör. 2025. január 1. napjától 2025. december 31. napjáig hatályos 6. §-a szerint az adó mértéke 80.- Ft/nm.
  2. A felperes a határozattal szemben fellebbezés terjesztett elő, amely folytán eljárt Heves Vármegyei Kormányhivatal – a közigazgatási per alperese – a 2025. március 13. napján kelt HE/HAT/183-3/2025. iktatószámú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
  3. Az alperes határozatával szemben a felperes keresetet terjesztett elő az indítványozó bíróságnál, amelyben elsődlegesen a másodfokú határozatnak az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályú megsemmisítését, másodlagosan a megsemmisítését és az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését kérte. Érvelése szerint az ingatlana korlátozottan forgalomképes, speciális rendeltetésű, ezért a helyi és az ingatlan egyedi sajátosságait figyelembe véve differenciálan kellett volna az adó mértéket megállapítani, tekintettel a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) rendelkezéseire. 
  4. Az indítványozó bíróság által a közigazgatási perben kirendelt igazságügyi ingatlan-értékbecslő szakértő a 2026. április 17. napján kelt szakértői véleményében a piaci összehasonlító adatok elemzésén alapuló módszert alkalmazva megállapította, hogy a perrel érintett ingatlan 1/1 tulajdoni hányadának a forgalmi értéke az első- és a másodfokú határozat meghozatalának időpontjában is 612.117.- forint. A peres felek a szakértői véleményre a bíróság által engedélyezett határidőn belül aggályossági kifogást nem tettek.

Az indítvány és az érintett önkormányzat állásfoglalása

  1. Az indítványozó bíróság a 2026. június 1. napján kelt 8.K.700.465/2025/36. számú végzésével a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)  139. §-a, 140. § (1) és (2) bekezdése, valamint a 143. § (2) bekezdése alapján a Kúria Önkormányzati Tanácsának eljárását kezdeményezte és egyidejűleg a per tárgyalását felfüggesztette. Az indítványozó bíróság kérte az Ör. adómértékkel kapcsolatos rendelkezésének a Htv. 7. § g) pontjába ütközése megállapítását, továbbá megsemmisítését és annak általános alkalmazási tilalma kimondását a Kp.147. § (1) bekezdése szerint.
  2. Az indítványban kiemelte, hogy az Ör. adómértékre vonatkozó 6. §-a 2018. január 1. napjától az adó mértékét valamennyi adóalanyra egységesen 15.- Ft/nm-ben határozta meg, majd a Gyöngyössolymos Község Önkormányzata Képviselő-testületének 9/2024. (XI.28.) önkormányzati rendelete (továbbiakban: módÖr.) ezt 2025. január 1. napjától 80.- Ft/négyzetméterre módosította.
  3. Az indítványozó bíróság szerint az új adómérték sérti a Htv. 7. § g) pontját, mivel az nem veszi figyelembe az adóalany – a közigazgatási per felperesének – teherbíró képességét, valamint azt, hogy a megállapított adómérték belátható időn belül (legfeljebb 2 év alatt) felemészti a perrel érintett ingatlan forgalmi értékét, így felveti a helyi adó konfiskáló jellegének a megállapíthatóságát.
  4. Továbbá hivatkozott arra is, hogy az adómegállapítás módja emellett sérti a differenciáltság szükségessége követelményét és a módÖr. 1. §-a nem felel meg a helyi sajátosságoknak sem, mert nem veszi figyelembe az ingatlan külterületi besorolását, a speciális hasznosítása jellegét, a földrajzi adottságait és az egyéb fizikai adottságait. 
  5. Az indítványozó bíróság álláspontja szerint a közigazgatási perben feltárt tények, adatok és a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként a helyi adó konfiskáló jellege megállapítható lehet az ingatlanforgalmi szakértő által meghatározott forgalmi érték és az adómérték egybevetésével, e mellett az Ör. 6. §-át módosító módÖr. 1. §-a nem veszi figyelembe a helyi sajátosságokat, és a felperes mint adóalany teherbíró képességét. Az indítvány utalt arra, hogy figyelemmel volt az indítványozó bíróság az adó konfiskáló jellege kapcsán a Kúria Köf.5.047/2015/3. számú, a Köf.5.081/2012/4. számú, a Köf.5.024/2016/5. számú, a Köf.5.001/2018/5. számú, a Köf.5.045/2013/6. számú döntéseire, a helyi sajátosságok figyelembevétele körében a Köf.5.001/2013. számú döntésére, míg az adómérték differenciált megállapítása szükségessége kapcsán a Köf.5.023/2022/11. és a Köf.5.045/2013/6. számú döntéseire.
  6. Az Önkormányzati Tanács a Kp. 140. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 42. § (1) bekezdése alapján az érintett önkormányzatot felhívta az indítványra vonatkozó nyilatkozata megtételére.
  7. Az önkormányzat védiratában az indítvány elutasítását kérte az alábbi indokok alapján.
  8. A védirat mindenekelőtt a jogszabályi környezet ismertetésén túl kiemelte, hogy a telekadó mértékének korrekciója nem öncélú fiskális intézkedés volt, hanem a költségvetési egyensúly megteremtésének és fenntartásának elengedhetetlen eszköze, a költségvetési stabilitás biztosítására. Az adóemelés elmaradása a kötelező közszolgáltatások színvonalának csökkenését, végső soron az önkormányzat működésképtelenségét vonta volna maga után.
  9. Az intenzív ipari bányászati tevékenység okozta rendkívüli terhek speciális helyi sajátosságként értelmezhetők. A Htv. 7. § g) pontja szerinti „helyi sajátosságok” fogalmi körébe tartozik minden olyan objektív tény, körülmény, földrajzi, gazdasági vagy környezeti adottság, amely az adott települést más településektől megkülönbözteti. Gyöngyössolymos vonatkozásában a legmeghatározóbb, egyedi gazdaságföldrajzi sajátosság a külterületen évtizedek óta folyó, rendkívüli volumenű és intenzitású bányászati tevékenység. A felperes által üzemeltetett bányaművelés konkrét és súlyos materiális, illetve immateriális terheket ró a helyi közösségre és az önkormányzatra. Az intenzív és folyamatos teherautó-forgalom az önkormányzat tulajdonában és kezelésében lévő bel- és külterületi közutak, útpadkák és műtárgyak idő előtti, súlyos szerkezeti amortizációját okozza. A bányatevékenység közvetlen környezetében, valamint a szállítási útvonalak mentén fekvő ingatlanok forgalmi értéke a folyamatos környezeti ártalmak (zaj, por, rezgések okozta épületrepedések) miatt bizonyíthatóan devalválódik, jelentős mértékben csökken.
  10. Az önkormányzat álláspontja szerint a fenti logikai érvelés alapján jogszabályszerű és méltányos adópolitikai cél, hogy a helyi közösséget terhelő negatív externáliákat mint a külső gazdasági hátrányokat az önkormányzat a helyi adóztatás eszközével internalizálja, azaz a terhek okozóját vonja be nagyobb arányban a közteherviselésbe. A módÖr. szerinti adómérték meghatározása így közvetlenül a település sajátos, bányászati jellegű terheinek pénzügyi egyensúlyozását szolgálja, ezáltal maradéktalanul eleget tesz a Htv. 7. § g) pontjában rögzített komplex követelményrendszernek.
  11. A telekadó mértékének konfiskáló jellege és az adóalanyok teherviselő képessége körében az önkormányzat hangsúlyozta, hogy az indítványozó bíróság jogi érvelése kizárólag azon az elszigetelt és mechanikus matematikai műveleten alapul, amellyel az igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő által megállapított egyedi forgalmi értéket viszonyítja a kivetett éves telekadó összegéhez. Kiemelte, hogy a Htv. 7. § g) pontja által megkövetelt „teherviselő képesség” fogalmát a Kúria Önkormányzati Tanácsa számos döntésében (kiemelten a Köf.5.047/2015/3., a Köf.5.081/2012/4. és a Köf.5.024/2016/5. számú határozatokban) értelmezte. Ezen határozatok kimondják, hogy az adóalany teherviselő képességét nem egyetlen vagyontárgy elméleti-statisztikai piaci értékéhez képest, hanem az adóalany teljes gazdasági-pénzügyi pozíciója, globális jövedelemtermelő képessége és likviditása összefüggésében kell vizsgálni. Az önkormányzat álláspontja szerint az adó konfiskáló jellege tehát csak akkor állapítható meg, ha bizonyítást nyer, hogy az adó megfizetése a vállalkozás egészének ellehetetlenülését, fizetésképtelenségét vagy a teljes gazdasági tevékenységének megszüntetését vonja maga után. Nem minősülhet konfiskálónak az adó pusztán azért, mert egy marginális, könyv szerinti értékkel bíró egyedi telek esetében az adó összege nominálisan magas.
  12. Az önkormányzat külön hivatkozott arra is, hogy a felperes országos, sőt nemzetközi hátterű, rendkívül tőkeerős, bányászati és építőipari óriásvállalat, amely sem a közigazgatási eljárásban, sem a közigazgatási perben nem terjesztett elő olyan hiteles okirati bizonyítékot, amely azt igazolná, hogy a Gyöngyössolymoson kivetett telekadó megfizetése akár a helyi üzletága, akár a teljes cégcsoport szintjén veszteségessé tenné a működést, vagy felemésztené a realizált profitot. Álláspontja szerint a teherviselő képesség sérelmét nem elméleti síkon vagy egyetlen ingatlanforgalmi szakértői véleménnyel kell alátámasztania, hanem a saját valós gazdasági adataival.
  13. Az önkormányzat továbbá hangsúlyozta, hogy a perbeli ingatlan nem spekulatív vagy passzív vagyontárgy, hanem bányatelek, felvonulási terület. Egy bányakomplexum részét képező telek valós gazdasági értéke és hasznossága az adóalany számára nem az ingatlanpiaci forgalmi értékében, hanem az ott realizált bányászati kitermelés volumenében és az abból származó milliárdos nagyságrendű árbevételben realizálódik, így az messze túlmutat a szakértő által kalkulált, elméleti értéken.
  14. A védirat a Htv. szerinti differenciálási kötelezettség hiányával, az önkormányzati jogalkotói szabadság és a jogegyenlőség követelményével kapcsolatban is több érvet felhozott.
  15. Kiemelte, hogy a differenciálás jogi természete szerint az törvényi lehetőség, és nem pedig jogalkotói kötelezettség. A Htv. normatív szövege az önkormányzati adómegállapítási jogkör keretei között lehetőségként és nem kógens kötelezettségként szabályozza az adómértékek differenciálását. Magyarország Alaptörvénye 32. cikk (1) bekezdés h) pontja, valamint a Htv. rendelkezései tág teret engednek a helyi képviselő-testületnek az adópolitika kialakításában. Hivatkozott e körben a Kúria Önkormányzati Tanácsának Köf.5.045/2013/6. számú határozatára, mely szerint önmagában a differenciálás elmaradása, vagy az egységes adómérték alkalmazása nem valósít meg törvénysértést.
  16. Az általánosság és az egységesség elve körében hangsúlyozta, hogy a módÖr. 1. §-a (Ör. 6. §-a) nem egy egyedi, rejtett módon a felperesre szabott (ún. „lex felperes”) rendelkezés, hanem egy absztrakt, mindenkire kötelező jogszabályi rendelkezés. A 80.- Ft/nm módosított adómérték általánosan és egységesen valamennyi külterületi ingatlanra és gazdasági társaságra vonatkozik, így a jelentős kiterjedésű területekkel rendelkező mezőgazdasági vállalkozásokra, szőlészetekre és borászatokra is, ezzel biztosítva az egyenlő elbánás elvét. Álláspontja szerint a differenciálás bevezetésének csak akkor van objektív, jogi és észszerű alapja, ha az adóval sújtott ingatlanok földrajzi elhelyezkedése, infrastrukturális ellátottsága vagy megközelíthetősége között olyan lényegi, strukturális különbségek állnak fenn, amelyek az egységes adóztatást méltánylást nem érdemlő módon igazságtalanná tennék. A differenciálás elmaradása nem minősül jogszabálysértésnek, hanem a normatív egyenlőség és a diszkriminációmentes jogalkotás tudatos megvalósítása, így az indítvány ezen pontja is teljes egészében megalapozatlan.
  17. Az önkormányzat kiemelte azt is, hogy telekadó maximuma 2025. adóévben, a valorizációra is tekintettel maximum 536,4 Ft/nm lehetett, így a testület által elfogadott 80 Ft/nm-es mérték elenyésző. 

A Kúria döntésének jogi indoka

  1. Az indítvány az alábbiak szerint megalapozott.
  2. A Kúria Önkormányzati Tanácsának azt kellett vizsgálnia az indítvány alapján, hogy az önkormányzat az Ör. vitatott rendelkezésének megalkotása során figyelemmel volt-e a Htv. 7. § g) pontjának az adó mértékére vonatkozó korlátozó szabályára.
  3. Az Ör. indítványozó előtti perben alkalmazandó (2025. január 1. napjától 2025. december 31. napjáig hatályban volt) a módÖr. által módosított 6. §-ának rendelkezése szerint:
  4. „Az adó mértéke 80,- Ft/m2”
  5. A Htv. 2017. január 1-jétől hatályos 7. § g) pontja: 
    „7. § Az önkormányzat adómegállapítási jogát korlátozza az, hogy: 
    g) az adóalap fajtáját, az adó mértékét, a rendeleti adómentességet és adókedvezményt úgy állapíthatja meg, hogy azok összességükben egyaránt megfeleljenek a helyi sajátosságoknak, az önkormányzat gazdálkodási követelményeinek és az adóalanyok széles körét érintően az adóalanyok teherviselő képességének”
  6. A Kúria Önkormányzati Tanácsa mindenekelőtt rögzíti a módÖr. vonatkozásában, hogy az a hatályba lépésének napján beépült az Ör. 6. §-ába,mellyel végrehajtottá vált, s hatályát vesztette a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 12. § (1) bekezdése alapján. Így mind az adóhatósági eljárásban, mind a közigazgatási perben az Ör. akkor hatályos rendelkezései az alkalmazandóak, s az Ör. 6. §-a szerinti adómérték képezi a jogvita tárgyát. Erre tekintettel az Önkormányzati Tanács a normakontroll eljárása során az Ör. 6. §-ának más jogszabályba ütközését vizsgálta. 

I.

  1. A Kúria Önkormányzati Tanácsa először az indítvány által hivatkozott Htv. 7. § g) pontjával kapcsolatos szempontokat vizsgálta, amelyhez áttekintette eddigi gyakorlatát, különösen a vagyoni típusú helyi adókra vonatkozóan.
  2. A Htv. 2017. január 1-től beiktatott 7. § g) pontja az önkormányzatok mozgásterét az adómegállapítás terén már másképpen, egymásra épülő kritériumok megfogalmazásával szabályozza (Köf.5.041/2019/4. számú határozat), a korábbi szabályozáshoz képest. Éppen ezért az indítványozó által hivatkozott, a Htv. 2017. január 1. napja előtti szabályozásával összefüggésben felhívott kúriai döntések kapcsán hangsúlyozandó, hogy a korábbi elvek automatikus, az egyedi ügy vizsgálata nélküli átvétele nem lehetséges. Az új korlátozó szabály lényegében három konkrét szempontot ír elő, amelyeket mérlegelnie kell a képviselő-testületnek a jogszabályhely által említett adótényállási elemek – így az adó mérték – meghatározása során. E három szempont a helyi sajátosság, az önkormányzat gazdálkodási követelménye, valamint az adóalanyok széles körét érintő teherviselő képessége. Ezek közül az indítványozó jelen esetben a teherviselő képességre hivatkozott, míg az önkormányzat védiratában mindhárom szempont kapcsán részletesen kifejtette álláspontját.
  3. A Kúria Önkormányzat Tanácsa hangsúlyozza, hogy az új szabályozással a Htv. 2017. január 1-től már nem teszi lehetővé az adóalany egyéni teherviselő képességének mérlegelését a vonatkozó szabályozás vizsgálata összefüggésében. Ekkortól a mérce az adóalanyok szélesebb köréhez igazodik, aminek terjedelmét az adóterhelés alapja oldaláról vett azonosság, az alkotmányosan védhető indok, továbbá ezen ok és az érintett kör lehatárolása közötti okszerű, nem önkényesen meghatározott kapcsolat által jellemezhető helyzet határolhatja be. Az adott adóalanyra szóló kötelezés a továbbiakban ily módon csak a normativitás szempontját sértheti (Köf.5.016/2019/6. számú határozat, amelyet legutóbb a Köf.5.008/2026/6. számú határozat is megerősített).
  4. Az Önkormányzati Tanács kialakult gyakorlattal rendelkezik e szempontok megítéléséhez. A Köf.5.008/2019/4. számú határozatában úgy foglalt állást, hogy nem befolyásolja az önkormányzati rendelet normativitását az, hogy a mentességben nem részesülő telkek egy vagy több adóalany tulajdonában állnak. A Köf.5.014/2018/4. számú határozatában megállapította, hogy az a szabályozás, amely nem egyedi ingatlanra, hanem vele területi egységet képező további ingatlanokra is kiterjed, nem tekinthető jogellenesen megkülönböztetőnek, az normatívnak minősül.  A települési önkormányzat képviselő-testülete helyi ügyek körébe tartozó mérlegelése keretében – törvény szabta határok között – szabadon differenciálhat, akár közös szabály általánosságának kiterjesztése (azaz a különbözőkre szóló differenciálás mentesség útján való megállapításának mellőzése) útján is.
  5. A Kúria Önkormányzati Tanácsa a Köf.5.028/2019/5. számú ügyben rögzítette, hogy az adómértéket nem teszi törvénysértővé önmagában az a tény, hogy az adóalanyt az azonos övezetben lévő, más adóalanyok tulajdonát képező ingatlanoknál nagyobb kiterjedésű telke miatt magasabb évi adófizetési kötelezettség terheli. Nem jelenti a szabályozás diszkriminatív jellegét az sem, ha az érintett adóköteles területekre kivetett – több adóalanyt érintő – telekadó több mint 95%-át egyetlen adóalany az érintett terület adott időszakban (adóévben) fennálló tulajdonosi szerkezete miatt köteles megfizetni.
  6. Az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdés h) pontja értelmében a helyi önkormányzat a helyi közügyek intézése körében törvény keretei között dönt a helyi adók fajtájáról és mértékéről. E felhatalmazás – ha teljes gazdálkodási önállóságot nem is, de – a helyi adópolitika kialakításában mégis relatíve nagy szabadságot jelent az önkormányzatoknak (Köf.5030/2021/3. számú határozat).
  7. Az Alaptörvényhez hasonlóan a Htv. sem biztosít teljes szabadságot az önkormányzat számára az adóztatás területén, bár a Htv. 6. §-a rögzíti a jogalkotás terjedelmét, a Htv. 7. §-a, s annak g) pontja egyúttal számos korlátot támaszt. Ez utóbbi – az önkormányzat érvelésével ellentétben – egyúttal az önkormányzatok számára mérlegelési kötelezettséget is teremt az „úgy állapíthatja meg, hogy azok összességükben egyaránt megfeleljenek” fordulat alapján. A helyi adók bevezetése során a képviselő-testületeknek a Htv. 7. § g) pontja szerinti három szempont mérlegelése során különös körültekintéssel kell eljárniuk, annak érdekében, hogy mindhárom egyszerre teljesüljön. Tehát a három szempont egyúttal egymás korlátja is, még ha látszólag egy-egy szempont önmagában igazolható is, azt kell vizsgálni, hogy együttesen is megfeleljenek a Htv. szabályának. A mérlegelést az indokolja, hogy többek között az egyes településeken élő adóalanyok és a lehetséges adótárgyak eltérő jellemzővel bírnak, mely az adómérték szempontjából különösen fontos. A Htv. maga is meghatároz minden helyi adó tekintetében egy ún. adómaximumot, így a Htv. 7. § g) pontja szerinti mérlegelés pont azt szolgálja, hogy a túladóztatás (vagy a diszkriminatív adóztatás) elkerülhető legyen akkor is, amikor az adó mértéke nem éri el az adómaximumot. A telekadó estében ez például azt is jelenti, hogy tekintettel kell lenni a településen fekvő adótárgyak forgalmi értékére. Az adótárgy hasznosíthatósága (az abból realizálható jövedelem) a forgalmi értékben jelenik meg.
  8. A fentebb bemutatott gyakorlat és a Htv. valamint az Alaptörvény szabályai alapján tehát megállapítható, hogy önmagában az, hogy az Ör. nem határozott meg külön adómérték kategóriákat, azaz nem differenciál a külterületi telkek vonatkozásában, az nem ütközik a Htv. 7. § g) pontjába, tekintettel arra is, hogy az indítványozó nem mutatta be, hogy esetlegesen milyen különbségek lennének az adótárgyak (külterületi telkek) között. A fentebb kifejtettek szerint a Htv. 7. § g) pontja által nevesített három feltétel (a helyi sajátosság, az önkormányzat gazdálkodási követelménye, valamint az adóalanyok széles körét érintő teherviselő képessége) közül egyik sem ragadható ki önmagában. Általánosságban nem fogadható el az önkormányzat helyi sajátossággal kapcsolatos azon érvelése, hogy az adótárgy tulajdonosa olyan szintű negatív externális hatást okoz a településen, amely a költségvetés számára olyan jelentős kiadást teremt, ami miatt a vagyontárgy értékétől elrugaszkodó adó lenne kivethető rá, s mely így az adóalanyok széles körét érintő teherviselő képesség, illetve az arányos közteherviselés elvének sérelmét okozza. Ezen alapelvek sérelme különösen az adómérték konfiskáló voltában ölthetnek testet. Ezért a Kúria Önkormányzati Tanácsa – az indítványra is tekintettel – a továbbiakban e szempontot vizsgálta részletesebben.

II.

  1. Egy adó konfiskáló voltának megítélése körében a Kúria Önkormányzati Tanácsa kiemeli, hogy a vagyoni típusú adók célja az arányos közteherviselés elvének megvalósítása: a vagyonadó alapja minden adóalany vonatkozásában ugyanaz, a vagyontömeg, jelen esetben az ingatlantulajdon. Az adókötelezettség törvényi okból, a tulajdonolt vagyontömegre tekintettel keletkezik (Köf.5.001/2013/6.). Ez azt jelenti, hogy a kötelezettség tartalmának, mértékének a vagyontömeg értékéhez – amely egyben az adóalany teherviselő képességét is jelenti – igazodnia kell. „Ez az alapja a vagyonadók esetében az adózókkal szembeni azonos (önkormányzati) jogalkotói elbánásnak. E megállapítás normatív alapját elsődlegesen az Alaptörvény közteherviselésre vonatkozó XXX. cikk (1) bekezdése adja, e követelményt az önkormányzati jogalkotó esetében a Htv. hivatkozott 7. g) pontja közvetíti” (Köf.5.028/2022/5. számú határozat).
  2. Az alkotmányos követelmények kapcsán a Kúria utal a Köf.5.016/2019/6. számú határozatában kifejtettekre – amelyet legutóbb a Köf.5.002/2026/5. számú határozat is megerősített –, mely szerint a teherbíró képességhez igazodó közteherviselés Alaptörvény XXX. cikkében megfogalmazott kötelezettsége – az Alkotmánybíróság arányos közteherviseléshez kapcsolódó gyakorlata alapján – többek között magában foglalja az adómérték arányosságát. Jóllehet a (helyi) jogalkotónak nagy a szabadsága abban, hogy milyen módon kötelezi az adóalanyokat a közterhekhez való hozzájárulásra, vagyoni típusú adók esetében azonban az adó mértéke nem vezethet az adó tárgyának elvonásához, illetve azzal kapcsolatos aránytalansághoz. A teherbíró képességet meghaladó, a vagyont elvonó, konfiskáló jellegű az az adó, amely mértékénél fogva és az adó tárgyát képező vagyontömeghez képest súlyosan aránytalan. Az ilyen adó elveszti az adóhoz mint jogintézményhez kapcsolódó jellegzetességeit, és lényegében szankciónak tekinthető, amely az adó intézményével összeegyeztethetetlen.
  3.  Az Alkotmánybíróság 20/2021. (V. 27.) és a 3233/2021. (VI. 4.) AB határozatai a konfiskáló mérték meghatározásának új mércéjét állapították meg. A 3233/2021. (VI. 4.) AB határozat szerint „az indítványozókat terhelő telekadó fizetési az indítványozókat terhelő telekadó fizetési kötelezettség mértéke (kb. 42 %) olyan szintet ér el az alkotmányjogi panasz alapját képező esetekben, hogy a telkek forgalmi értékének a kétszeresét is meghaladja a fizetendő adó összege az általános adóügyi elévülési ciklus alatt.”  A 20/2021. (V. 27.) AB határozat értelmében „különös figyelemmel kell lefolytatni minden olyan esetben a normakontroll-eljárást, amelyben az adómérték alkalmas arra, hogy az elévülési idő alatt a telek értékével egyező vagy azt meghaladó összeget vonjon el.” (Indokolás [53])
  4. A Kúria Önkormányzati Tanácsa rámutat, hogy a fentebb ismertetett gyakorlat szerint a Htv. 7. § g) pontjába ütközés megállapítása során az adómaximumon túl vizsgálandó lehet – többek között – az adóztatott ingatlan forgalmi értéke és annak a telekadó éves mértékével való összevetése is (Köf.5.009/2025/7. számú határozat), ahogyan arra az indítványozó bíróság is utalt. Így az önkormányzat azon érvelése, hogy összességében kellene vizsgálni az adóalany valamennyi releváns adótárgy után keletkező adókötelezettségét, valamint az abból származó gazdasági teljesítményének (jövedelmének) eredményét, a vagyoni típusú telekadó esetében nem foghat helyt. Az Önkormányzati Tanács csupán utal arra, hogy az adórendszeren belül megjelenő vagyoni, illetve jövedelem típusú adók tárgya, alanya és adópolitikai célja eltér egymástól. A gazdasági tevékenységből, vállalkozásból származó jövedelem adóztatására, s a helyi sajátosságokhoz igazodó adómérték megállapítására a Htv. szabályai szerint az iparűzési adó keretében van lehetőség.
  5. Végezetül hangsúlyozandó az Alkotmánybíróság 27/2022. (XI. 3.) AB határozatában rögzített azon megállapítása, hogy: „Az Alaptörvény XXX. cikk (1) bekezdése a vállalkozási tevékenységre is vonatkozik, tehát a vállalkozási célra szolgáló telkek adóztatása sem válhat súlyosan aránytalanná; vagyoni típusú adók esetében annak is igazodnia kell a teherbíró képességhez és a gazdaságban való részvételhez. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy a cél szerinti megkülönböztetés (vállalkozási vagy más cél) egy olyan szemponttá váljon, amelynek az önkormányzatok jelentőséget tulajdonítanak az Alaptörvényből levezetett széles adóztatási mozgástéren belüli konkrét érték meghatározásakor.” (Indokolás [39]) A Kúria Önkormányzati Tanácsa kiemeli, hogy ezen adópolitikai célok megvalósítására a Htv. 7. §-ában meghatározott korlátok között van lehetőség, így különösen a Htv. 7. § g) pontjában lefektetett szempontok érvényre juttatásával.
  6. Az Önkormányzati Tanács megállapította, hogy az Ör. 6. §-a által bevezetett adómérték oda vezetett, hogy a felperes tulajdonában álló, az ingatlan-értékbecslő szakértő által meghatározott 612.117.- forint értékű telek után fizetendő 563.520.- forint telekadó, a telek értékének 92 %-át teszi ki, azaz kicsivel több mint egy adóév alatt felemészti a vagyontömeg értékét. A Kúria és az Alkotmánybíróság döntései fent bemutatott gyakorlata alapján a vizsgálni kért 2025. adóév vonatkozásában az Önkormányzati Tanács álláspontja az, hogy a telekadó vagyont elvonó, konfiskáló hatású, azért az Ör. 2025. január 1-én hatályba lépett és 2025. december 31-én hatályát vesztett 6. §-a a bírói indítványban megjelölt Htv. 7. § g) pontjába ütközött. 

III.

  1. Az indítványozó bíróság általános alkalmazási tilalom kimondása iránti kérelmével összefüggésben a Kúria Önkormányzati Tanácsa az alábbiak szerint döntött.
  2. A Kp. 147. § (1) bekezdése értelmében, ha az önkormányzati rendelet rendelkezésének megsemmisítésére, illetve más jogszabályba ütközésének megállapítására bírói indítvány alapján kerül sor, a megsemmisített rendelkezés nem alkalmazható az indítványozó bíróság előtt folyamatban lévő egyedi ügyben, valamint valamennyi, a megsemmisítés időpontjában valamely bíróság előtt folyamatban lévő egyedi ügyben. Ezen általános alkalmazási tilalom mellőzését az Önkormányzati Tanács a Kp. 147. § (2) bekezdése alapján elrendelheti, ha azt a közérdek védelme, a jogbiztonság vagy a rendelet hatálya alá tartozó jogalanyok alapvető jogainak védelme indokolja. Jelen esetben ilyen körülmény áll fenn, különösen a jogbiztonságra tekintettel. A már teljesedésbe ment, illetve folyamatban lévő normaalkalmazás viszonyainak utólagosan generális befolyásolása ugyanis – az egyedi ügyek vizsgálata nélkül – az adott normakontroll körében nem kiszámítható jogi hatásokat váltana ki.
  3. Ugyanis lehetnek olyan egyedi jogviszonyok, amelyekben a vizsgált rendelkezések nem törvényellenes tartalommal hatályosulnak, miként erre a Köf.5.042/2016/5., Köf.5026/2018/4. és Köf.5.028/2022/5. számú határozatok rámutattak. Ilyen lehet például az az adójogviszony, mely keretében a 2025. adóévre megállapított adó, az adótárgy (telek) értékéhez viszonyítva sokkal alacsonyabb, s nem éri el a konfiskáló szintet. A norma törvénysértő hatályosulása ezek szerint nem feltétlenül jelenti azt, hogy minden más eseti jogviszonyban, amelyre alkalmazzák, törvénysértő állapot keletkezik. Az Alkotmánybíróság hivatkozott határozatai a hatályos jogi szabályozás keretei között is kiemelik ezt az értelmezési irányt.
  4. Az Önkormányzati Tanács mindezek alapján a Kp. 147. § (2) bekezdése szerint a jogbiztonság védelme érdekében, a más jogszabályba ütköző rendeleti szakaszok általános alkalmazási tilalmának mellőzésével, a vizsgált rendelkezéseknek csak az indítvánnyal érintett ügyre vonatkozó alkalmazási tilalma elrendelését tartotta indokoltnak.

Az döntés elvi tartalma

  1. A vagyonadó mértéke súlyosan aránytalannak minősül, ha a fizetendő építményadó nagysága az adóelévülés idején belül többszörösen meghaladja az adótárgy forgalmi értékét.

Záró rész

  1. A Kúria az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdése alkalmazásával tárgyaláson kívül bírálta el.
  2. Az Önkormányzati Tanács az általános alkalmazási tilalom mellőzéséről az eset körülményeinek mérlegelése után a Kp. 147. § (2) bekezdése szerint döntött.
  3. Jelen eljárásban a Kp. 141. § (4) bekezdése alapján az önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálatára irányuló eljárásban a feleket teljes költségmentesség illeti meg és saját költségeiket maguk viselik.
  4. A határozat Magyar Közlönyben való közzététele a Kp. 146. § (2) bekezdésén, a helyben történő közzététele a Kp. 142. § (3) bekezdésén alapul.
  5. A határozat elleni jogorvoslatot a Kp. 116. § d) pontja és a 146. § (5) bekezdése zárja ki.

Budapest, 2026. október 6. 

Dr. Sugár Tamás s.k. a tanács elnöke 
Dr. Dobó Viola s.k. előadó bíró 
Dr. Balogh Zsolt s.k. bíró
Dr. Bögös Fruzsina s.k. bíró 
Dr. Kiss Árpád Lajos s.k. bíró