Köf.5.009/2026/4. számú határozat

A Kúria
Önkormányzati Tanácsának
határozata

Az ügy száma: Köf.5.009/2026/4.

A tanács tagjai:

Dr. Balogh Zsolt a tanács elnöke,
Dr. Dobó Viola előadó bíró,
Dr. Bögös Fruzsina bíró,
Dr. Kiss Árpád Lajos bíró,
Dr. Sugár Tamás bíró

Az indítványozó: Budapest Főváros Kormányhivatala (cím1)

Az indítványozó képviselője: Dr. Szász Imola kamarai jogtanácsos (cím2)

Az érintett önkormányzat: Budapest Főváros Önkormányzata (cím3)

Az érintett önkormányzat képviselője: Dr. Pintér Edit kamarai jogtanácsos (cím3)

Az ügy tárgya: önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálata

Rendelkező rész

A Kúria Önkormányzati Tanácsa 

• Budapest Főváros Önkormányzata Közgyűlésének a Budapest Főváros Önkormányzata 2026. évi összevont költségvetéséről szóló 32/2025. (XII. 30.) önkormányzati rendeletének, valamint annak a Budapest Főváros Önkormányzata 2026. évi előirányzatainak bemutatásáról szóló 1. melléklete Budapest Főváros Önkormányzatáról szóló 25. fejezete 857401 és 857501 címkódú sorainak más jogszabályba ütközésének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja;
• elrendeli, hogy a határozat közzétételére – a kézbesítést követő 8 napon belül – az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.

A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás

1. Budapest Főváros Önkormányzata Közgyűlése (a továbbiakban: önkormányzat) 2025. december 17. napján elfogadta a Budapest Főváros Önkormányzata 2026. évi összevont költségvetéséről szóló 32/2025. (XII. 30.) önkormányzati rendeletét (a továbbiakban: Ör.).
2. Az Ör. Budapest Főváros Önkormányzata 2026. évi előirányzatainak bemutatásáról szóló 1. melléklete Budapest Főváros Önkormányzatáról szóló 25. fejezetében 857401 címkóddal és „2023. és 2024. évi szolidaritási hozzájárulás kártérítéséből származó bevétel” megnevezéssel 31.776.850.589 forint, továbbá 857501 címkóddal és „Nettó befizető válás elkerülését célzó állami támogatás” megnevezéssel 63.985.258.472 forint összegű működési bevételt állapított meg.
3. Budapest Főváros Kormányhivatala (a továbbiakban: indítványozó) a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 132. § (1) bekezdés a) pontjában biztosított törvényességi felügyeleti jogkörében, az Mötv. 132. § (3) bekezdésének a) és b) pontja alapján vizsgálta az Ör. mint költségvetési rendelet 1. mellékletében foglaltak, valamint a költségvetési rendelet elfogadását megelőző döntéshozatali eljárás jogszerűségét.
4. Az indítványozó 2026. január 27. napján törvényességi felhívást bocsátott ki az önkormányzat részére arra tekintettel, hogy álláspontja szerint az Ör. 1. melléklete 25. fejezetében 857401 és 857501 címkóddokkal megállapított működési bevétel megalapozatlan, továbbá, hogy az önkormány Tulajdonosi Bizottságának írásos véleménye nélkül került sor az Ör. megalkotására. Egyúttal felhívta az önkormányzat figyelmét, hogy a fennálló jogszabálysértő helyzetet - a költségvetési rendelet hatályon kívül helyezésével, valamint az önkormányzat Tulajdonosi Bizottságának írásos véleménye, illetve az önkormányzat felperesnek a Magyar Államkincstár alperessel szemben folyamatban lévő pereiről nyújtott részletes tájékoztatás alapján, a 2026. évre vonatkozó új költségvetési rendelet megalkotásával - szüntesse meg.
5. A törvényességi felhívást az önkormányzat 2026. február 25. napján tartott ülésén a főpolgármester előterjesztése alapján megtárgyalta és annak elutasításáról döntött. Erről a főpolgármester elektronikus levélben tájékoztatta az indítványozót 2026. február 26. napján.
6. Az indítványozó – figyelemmel arra, hogy az önkormányzat nem értett egyet a törvényességi felhívásban foglaltakkal – 2026. február 26. napján a törvényességi felhívás eredménytelenségét állapította meg.

Az indítvány és az Önkormányzat védirata

7. A fenti előzmények után az indítványozó az Mötv. 136. § (2) bekezdésében biztosított jogkörével élve 2026. március 27. napján kelt indítványával kezdeményezte a Kúria Önkormányzati Tanácsánál az Ör. más jogszabállyal való összhangjának vizsgálatát és annak a jövőre nézve (pro futuro) történő megsemmisítését.
8. Az indítványozó szerint az Ör. 1. mellékletének 25. fejezetében 857401 és 857501 címkóddokkal megállapított működési bevétel az alábbiak szerint megalapozatlan, azért más jogszabályokba ütközik. 
9. Az indítványozó az Ör. tervezetéhez készült főpolgármesteri előterjesztést idézte, mely szerint az Ör. tervezetének megszövegezésekor abból a feltevésből indultak ki, hogy egyetlen települési önkormányzat sem válhat a központi költségvetés nettó befizetőjévé. A 857401 címkóddal szereplő 31.776.850.589 forint tervezett bevételt az előterjesztés a következőkkel támasztotta alá: „A fővárosi önkormányzat több pert is folytat az állammal szemben, mind a 2024. évi, mind pedig a 2025. évi szolidaritási hozzájárulás miatt, ezen perek az önkormányzat 2026. évi költségvetésének készítésekor még nem kerültek lezárásra, azonban a 2023. évi szolidaritási hozzájárulás miatti kúriai ítélet alapján betervezésre került 31.776.850.589 forint értékű kártérítés.”
10. Az indítvány az Ör.-ben 857501 címkód alatt 63.985.258.472 forint tervezett bevétel igazolásával kapcsolatban az előterjesztésből azt emelte ki, hogy az „a 2026. évben fizetendő szolidaritási hozzájárulás és területfejlesztési alap befizetendő összege, valamint az állami normatív támogatás összegének különbözeteként került bevételként betervezésre a Kúria Kfv.V.35.088/2025/8. számú, a 2023. évi szolidaritási hozzájárulással összefüggésben 2025. november 6-án hozott ítéletére figyelemmel az állam irányába történő nettó befizetővé válási pozíció elkerülése érdekében.”
11. Az indítvány kiemelte, hogy az Ör. tervezetét a 2025. december 8-án kelt független könyvvizsgálói jelentés rendeletalkotásra alkalmasnak minősítette és rögzítette, hogy nincs olyan információ, amely annak adatait megkérdőjelezhetővé tenné, a tervezet összhangban van az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvénnyel (a továbbiakban: Áht.) és az Mötv-vel is. Ugyanakkor a kiegészítő jelentésben jelzés történt arról, hogy a működési bevétel az előző évhez képest 35,8%-kal magasabb összegben van betervezve. Ezzel az indítványozó szerint a jelentés elfogadta azon, az Áht. 83. § (3) bekezdésébe ütköző főpolgármesteri érvelést, hogy az önkormányzat nem válhat a központi költségvetés nettó befizetőjévé.
12. Az indítványozó utalt arra, hogy a Klímavédelmi, Közlekedési és Városfejlesztési Bizottság 2025. december 15-ei nyílt ülésén úgy döntött, hogy nem javasolja az Ör. tervezetének elfogadását. Továbbá kiemelte, hogy a Pénzügyi és Közbeszerzési Bizottság, valamint a Budapest Főváros Önkormányzata Szervezeti és Működési Szabályzatáról szóló 1/2020. (II.5.) önkormányzati rendelete (a továbbiakban: SZMSZ) 47. § (1) bekezdésének d) pontja szerint – az Mötv. 120. § (1) bekezdésének a) pontjában a pénzügyi bizottságok hatáskörébe utalt – az éves költségvetési javaslat véleményezési feladatát ellátó Tulajdonosi Bizottság sem támogatta az Ör. tervezetét.  Ugyanakkor az indítványozó szerint a költségvetési javaslatra vonatkozó, írásba foglalt elutasító véleményeket nem csatolták a közgyűlési előterjesztéshez. Kiemelte, hogy az Ör.-t elfogadó, 2025. december 17-ei közgyűlésen számos képviselő kifogásolta a nem valós bevételek szerepeltetését. Az indítványozó szerint több képviselő azt is jelezte, hogy az előterjesztés alapján nem rendelkeznek elegendő információval ahhoz, hogy megalapozott, felelős döntést hozhassanak.
13. Ezek alapján az indítványozó hangsúlyozta, hogy az Ör. 1. mellékletének 25. fejezetében 857401 és 857501 címkóddokkal szereplő működési bevételek rendeletbe foglalása - a főpolgármesteri előterjesztésben és a könyvvizsgálói jelentésekben foglaltak, illetve a Tulajdonosi Bizottság előterjesztéshez csatolt döntése alapján - ellentétben állnak több jogszabályi előírással és tényadattal.
14. Az indítványozó ezt követően az önkormányzat Magyar Állammal szembeni nettó befizetői helyzetének jogszerűségével kapcsolatos érveit fejtette ki.
15. Hangsúlyozta, hogy a Fővárosi Törvényszék 108.K.704.003/2024. számú ítéletének, valamint a Kúria Kfv.V.35.088/2025/8. számú ítéletének alapját képező 18/2024. (XI.11.) AB határozatban (a továbbiakban: Abh.) az Alkotmánybíróság a releváns jogszabályok helyes értelmezéseinek kereteit megszabta, amelyet a vonatkozó közigazgatási perekben megjelölt két bírói fórum is követett, és így az abban, valamint az azt minden pontjában „ítélt dologként” megerősítő - az Alkotmánybíróság előtt III/3110/2025 ügyszám alatt folyamatban volt - 1051/2026. (II.11.) AB végzésben (a továbbiakban: AB végzés) foglaltakat az önkormányzat is köteles tiszteletben tartani.
16. Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban megállapította, hogy a települési önkormányzatoknak a központi költségvetésbe történő nettó befizetői pozíciója esetén követendő eljárásrendet megadó Áht. 83. § (3) bekezdése, valamint az adott évi költségvetési törvényben megjelenő szabályok az Alaptörvénnyel összhangban vannak. Az önkormányzat közgyűlése, mint az Mötv. 115. § (1) bekezdése szerint az önkormányzat gazdálkodásának biztonságáért felelős, legfőbb döntéshozó szerv az Alaptörvény N) cikk (1) és (3) bekezdése szerint köteles a kiegyensúlyozott, átlátható és fenntartható költségvetési gazdálkodás elvét érvényesíteni, azt nem hagyhatja figyelmen kívül.
17. Az indítványozó ezt követően az indítványozott önkormányzatnak a Magyar Államkincstár elleni marasztalási pereiben született ítéletek hiányával kapcsolatos érveit fejtette ki. Kiemelte, hogy a Magyar Államkincstártól 2026. évben, kártérítés jogcímén várt bevételei betervezésekor a főpolgármester és a közgyűlés nem tekinthet el attól a ténytől sem, hogy ezen marasztalási perek egyikében sem született még ítélet, így a várt összegek 2026. évben való beérkezése rendkívül bizonytalan.
18. Az indítvány a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás elvének sérelmével kapcsolatosan is több érvet megfogalmazott. E körben hangsúlyozta, hogy az irányadó központi jogszabályoknak, az Alkotmánybíróság döntésének, a bírósági eljárások időigényességének a költségvetési rendelet megalkotásakor történő figyelmen kívül hagyása, valamint a főpolgármester e momentumokat, valamint a bizottsági álláspontokat ignoráló előterjesztése sérti az Áht. 4. § (2) bekezdésében lefektetett alapvető jogelvet, amely alapján a tervezés során biztosítani kell a tervezett bevételek közgazdasági megalapozottságát, továbbá a jóhiszemű és rendeltetésszerű önkormányzati joggyakorlás Mötv. 9. §-ában előírt követelményét is.
19. Felidézte az Alkotmánybíróság 55/1993. (X. 15.) AB határozatát, mely rámutatott, hogy a helyi jogalkotók is visszaélhetnek jogalkotói hatalmukkal, mikor rendeletalkotásuk során formálisan ugyan betartják a magasabb szintű jogszabályok előírásait.
20. Az indítványozó szerint a költségvetési rendelet megalkotásakor a tervezett bevételek közgazdasági megalapozottsága biztosításának kötelezettségére figyelemmel, ésszerűen kell eljárnia az önkormányzatnak. A jogi keretekkel és a realitásokkal nem számoló, ezáltal a stabilitás és a kiszámíthatóság elvét is sértő helyzet egyértelműen veszélyezteti az önkormányzat gazdálkodásának biztonságát. Álláspontja szerint nem kerülhetők meg az Mötv. költségvetési rendeletben hiány tervezését kizáró 111. § (4) bekezdésében foglaltak akként, hogy jelentős összegben fiktív, a valóságban nem vagy minimális eséllyel beérkező bevételeket tervez be a helyi jogalkotó. Bár az indítványozott önkormányzat formálisan 2026. évre sem tervez működési hiányt, az a tényhelyzetre figyelemmel mégis előállhat. Hangsúlyozta, hogy az Állami Számvevőszék (a továbbiakban: ÁSZ) múlt évben kiadott jelentéseiben is rámutatott arra, hogy az önkormányzatnak mindenképpen érdemi intézkedéseket szükséges tennie a gazdasági stabilitása, pénzügyi egyensúlya fenntartása érdekében. Az indítványozó e jelentésekből szó szerint idézett egyes bekezdéseket, annak alátámasztásául, hogy az önkormányzat máskor is követett már el hasonló, alapelvekkel ütköző hibákat.
21. Az indítványozó szerint az Ör. tervezetének előterjesztése az ÁSZ megállapításaira, illetve a könyvvizsgálói jelentésekre egyáltalán nem reflektált, annak előremutató javaslatait, lényeges megállapításait teljességgel negligálta.
22. Az indítványozó továbbá azt is állította, hogy az előterjesztés hiányossága miatt is jogsértést követett el az önkormányzat, mely az Ör. közjogi érvénytelenségét vonja maga után.
23. Ehhez kapcsolódóan egyfelől azt kifogásolta, hogy az Ör. előterjesztésekor elmaradt az önkormányzat és a Magyar Államkincstár között folyó perekről való konkrét tájékoztatás. Érvelése szerint az SZMSZ számos elvárást fogalmaz meg a közgyűlés elé kerülő előterjesztésekkel kapcsolatban. Egyebek mellett az SZMSZ 21. § (4) bekezdése kimondja, hogy az előterjesztéseknek tartalmazniuk kell mindazokat a tényeket, körülményeket, adatokat, információkat, amelyek a megalapozott döntés meghozatalához szükségesek. Felidézte a Kúria Kfv.V.37.565/2024/9. számú felülvizsgálati ítéletét is, mely elvi tartalma szerint jogszabálysértésnek minősül az is, amennyiben az előterjesztés nem tartalmazza a szükséges tájékoztatást a határozat-tervezettel kapcsolatban. Kiemelte, hogy az előterjesztés az Ör. vitatott működési bevételi tételeivel összefüggésben az önkormányzat és a Magyar Államkincstár között folyamatban lévő pereit érintően pontos tájékoztatást nem adott, abból nem lehet feltárni, hogy milyen ügyszámon, milyen perek vannak folyamatban.
24. Másfelől azt is hiányként értékelte az indítványozó, hogy elmaradt a Tulajdonosi Bizottság véleményének a közgyűléssel való ismertetése. Az indítványozó szerint a főpolgármester csak a Tulajdonosi Bizottság 2025. december 16-ai ülésén hozott döntéséről tájékoztatta a képviselőket, de nem fejtette ki részletekbe menően, hogy milyen álláspontra helyezkedett a bizottság és annak milyen indokai voltak. A Tulajdonosi Bizottság által gyakorolt kontrollt kifejező vélemény előterjesztéshez csatolásának, e testület döntéshozatali folyamatban való érdemi részvételének hiánya véleménye szerint súlyos eljárási hibaként értékelhető, amely, mint a jogalkotási eljárás szabályainak megsértése a költségvetési rendelet érvénytelenségét eredményezi. Utalt e körben a Kúria Köf.5.022/2022/8. számú döntésére, mely szerint az önkormányzati rendelet megalkotására vonatkozó szabályok figyelmen kívül hagyása olyan körülmény, amely főszabály szerint közjogi érvénytelenséghez vezet.
25. Az indítvány az AB végzéssel kapcsolatban külön érvelést is tartalmazott. Az indítványozó álláspontja szerint az AB végzés megállapításaira figyelemmel kérdéses az, hogy egyáltalán folytathat-e az önkormányzat közigazgatási pert a Magyar Államkincstárral szemben a 2025. évi szolidaritási hozzájárulás túlzott mértékben való inkasszálása miatt. Az Alkotmánybíróság által megfogalmazott vélemény az eljáró bíróságok számára irányadó, így amennyiben ezen eljárások megszüntetésére kerül sor, az önkormányzat e perekből tervezett bevételei elmaradhatnak, a költségvetés bevételi oldalán jelentős hiány keletkezhet.
26. Végezetül az indítványozó arra is hivatkozott, hogy a törvényességi felhívás kibocsátását követően a Kormány megalkotta az Alkotmánybíróság III/3110/2025. sz. végzése alapján szükséges veszélyhelyzeti szabályozásról szóló 15/2026. (II.3.) Korm. rendeletet (a továbbiakban: Korm. rendelet), amely 2026. február 4. napján hatályba is lépett. A Korm. rendelet 3. § (2) bekezdése azt tartalmazza, hogy a szolidaritási hozzájárulás megállapítása, beszedése, elszámolása a központi költségvetés végrehajtásának technikai lebonyolítását szolgáló folyamat, az ezzel összefüggő intézkedés vagy irat nem minősül hatósági aktusnak, ellene közigazgatási pernek vagy azonnali jogvédelemnek helye nincs. Erről az önkormányzat is tudomással bír, így az Ör.-t módosítania szükséges az Alaptörvény 32. cikk (3) bekezdéséből eredő kötelezettségének eleget téve.
27. A Kúria Önkormányzati Tanácsa a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 140. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó 42. § (1) bekezdése alapján az érintett önkormányzatot felhívta az indítványra vonatkozó nyilatkozata megtételére.
28. Az önkormányzat 2026. április 15. napján kelt védiratában az indítvány 6. pontjának visszautasítását, egyebekben pedig az indítvány elutasítását kérte.
29. A védirat szerint az indítvány 6. pontjában az indítványozó indokolása lényegében kizárólag az Alaptörvény sérelmére vonatkozik, az érvelésben nem szerepel egyetlen más jogszabályi hivatkozás sem. Más jogszabály közbejötte nélküli, közvetlenül Alaptörvénybe ütközést állító indítványt (indítványrészt) a Kúriának nincs hatásköre vizsgálni, figyelemmel az Alaptörvény T) cikkének (2) bekezdésére, az Alaptörvény 25. cikk (2) bekezdésére, valamint a Kp. 142. § (2) bekezdésére. Az önkormányzat álláspontja szerint emiatt a Kp. 42. § (1) bekezdés b) pontja értelmében az indítvány 6. pontja visszautasításának van helye. Továbbá kiemelte, hogy az indítvány 6. pontjában említettek esetében a törvényességi felhívás elmaradt, így az indítvány 6. pontja visszautasításának van helye a Kp. 42. § (1) bekezdés e) pontja alapján is. 
30. Az önkormányzat a védirat érdemi védekezésében először a Magyar Állammal szembeni nettó befizetői helyzetének jogszerűségével kapcsolatos perek relevanciájával kapcsolatos érveit fejtette ki.
31. Hangsúlyozta, hogy a jogszabályok érvényessége (kötelező volta) és érvényesülése között különbség van, az indítványozó pedig álláspontja szerint elsődlegesen abban téved, hogy ezt a két kérdést indítványában összemossa, másodlagosan pedig helytelenül értelmezi a költségvetés tervdokumentumi jellegét. Az indítványozó az Ör. vitatott költségvetési tételeinek az Áht. 4. § (2) bekezdése szerinti közgazdaságtani megalapozottságát kívánja vitatni. Egy költségvetési tétel – mint amilyen az indítványozó által támadott nettó befizetővé válásra vonatkozó költségvetési sor – közgazdaságtani megalapozottsága azonban empirikus kérdés, nem jogi, jogértelmezési. Jogi értelemben a jogvitára adható helyes válasz már adott (a bírósági eljárások lezárultát megelőzően is). Az önkormányzat álláspontja szerint az indítványozó legfeljebb azt vitathatná, hogy közgazdaságtani értelemben megalapozott-e a költségvetés vitatott sora, figyelemmel a függőben lévő peres eljárások lezárulatlanságára.
32. A védirat erre figyelemmel azt emelte ki, hogy a költségvetés indítvány által támadott sorainak közgazdaságtani megalapozottságát az Ör. esetében független könyvvizsgálói jelentés igazolta. Az Ör. tervezetét a 2025. december 8. napján kelt független könyvvizsgálói jelentés és annak kiegészítő jelentése rendeletalkotásra alkalmasnak minősítette, valamint megállapította, hogy nincs olyan információ, amely annak adatait megkérdőjelezhetővé tenné. Az auditálás során megállapítást nyert továbbá az is, hogy az Ör. tervezete szinkronban van többek között az Áht. és az Mötv. szabályaival is.
33. Az önkormányzat álláspontja szerint a közgazdaságtani értelemben vett megalapozottság kérdésében az indítványozó – kizárólag arra való hivatkozással, hogy még nincsenek jogerős ítéletek a megjelölt költségvetési sort megalapozó bevételek esetében – érdemben nem cáfolja a független könyvvizsgáló szakmai megállapításait, nem hozott fel érdemi közgazdaságtani, számviteli érvet az Ör. vitatott tételeinek megalapozottságával szemben.
34. A védiratban továbbá előadta, hogy a képviselők az Ör. előterjesztéséből, de annak közgyűlési vitája során is tájékoztatást kaptak arról, hogy a Kúria Kfv.V.35.088/2025/8. számú, a 2023. évi szolidaritási hozzájárulással összefüggésben 2025. november 6-án hozott ítéletére alapozva az önkormányzatnak kártérítési igénye van a szolidaritási hozzájárulást beszedő Magyar Államkincstárral szemben, mivel az önkéntes teljesítés elmaradt. Ezt jelenleg a Fővárosi Törvényszék előtt K.704.640/2025. számon folyamatban lévő perben érvényesíti az önkormányzat.
35. Álláspontja szerint az Áht. 4. § (2) bekezdéséből fakadó követelmény nem értelmezhető úgy, hogy az önkormányzat kizárólag olyan bevételt tüntethet fel, amelynek teljesítése mögött már jogerős, közvetlenül végrehajtható hatósági vagy bírósági döntés áll. Ráadásul a 2023. évi szolidaritási hozzájárulás kapcsán a Fővárosi Törvényszék, illetve a Kúria is kifejezetten kimondta a beszedés jogszerűtlenségét. Mindezek alapján az Ör. 1. mellékletének 25. fejezetében 857401 címkód alatt szereplő 31.776.850.589 forint bevételként való szerepeltetése teljes mértékben összhangban áll az Áht. 4. § (2) bekezdésével, tekintve, hogy a követelés jogalapja létezik, és azt a bíróság már megállapította, az önkormányzat részéről az összeg érvényesítése nem bizonytalan, hanem az állam által jogellenesen teljesített beszedésből folyó visszatérítési igény.
36. Az önkormányzat védiratában a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás elvének sérelmére vonatkozó indítványozói állításokra is reflektált. Álláspontja szerint az önkormányzat éppen azzal gyakorolja jóhiszeműen és rendeltetésszerűen a jogait, hogy a túlzott szolidaritási hozzájárulásból eredő nettó befizetői helyzetével szemben következetesen kiáll jogainak és érdekeinek védelme érdekében. Így jóhiszeműen és jogait rendeltetésszerűen gyakorolva járt el akkor, amikor a Kúria Kfv.V.35.088/2025/8. számú ítéletére alapozva az állammal szembeni követelését jogi úton érvényesíti, melyet az Ör.-ben 2026. évre betervezve összegszerűen is megjelenített. 
37. Az önkormányzat az előterjesztés hiányossága miatti jogsértésre hivatkozó indítványozói érvelést megalapozatlannak tartotta. Kiemelte, hogy a közgyűlés 2025. december 17-i ülésére beterjesztett előterjesztéshez – a jogszabályi előírásoknak megfelelően – csatolásra került az SZMSZ alapján a pénzügyi bizottság Mötv. szerinti feladatait ellátó Tulajdonosi Bizottság írásbeli döntése, melyben a bizottság elnöke arról tájékoztatta a közgyűlést, hogy nem támogatják az Ör. elfogadásának alapjául szolgáló előterjesztést. Hangsúlyozta a védirat, hogy a Tulajdonosi Bizottság előzetes véleménye nem döntési jogkör, hanem kizárólag véleményezési hatáskör, a bizottsági támogatás hiánya önmagában nem eredményezheti az Ör. közjogi érvényességét. Az önkormányzat szerint sem az Mötv., sem az Áht. nem ír elő olyan kötelezettséget, amely alapján a főpolgármesternek részletekbe menően ismertetnie kellett volna a bizottság belső vitájában elhangzott álláspontokat és indokokat, ráadásul a bizottság nem fogadott el olyan összegző véleményt, amely csatolható lett volna az előterjesztéshez. A tárgyi bizottsági ülés jegyzőkönyve szerint az előterjesztésről nem volt vita, az előterjesztés meghallgatása után lényegében észrevétel elhangzása nélkül határozott a bizottság.
38. A védiratban foglaltak szerint az indítványozó által felhívott Köf.5.022/2022/8. és a Köf.5.055/2013/9. számú kúriai döntések jelen ügyben nem relevánsak, mert azok építési szabályzatról szóló rendelet megalkotásával kapcsolatos véleményezési kérdést érintenek, ahol teljes egészében elmaradt az előzetes véleményeztetés, ráadásul sem jogalanyai, sem joghatásai, sem alkotmányos garanciális szerepe alapján nem állíthatók párhuzamba a költségvetési rendelet előzetes bizottsági véleményezésével.
39. Végezetül az önkormányzat védiratában az AB végzés és a Korm. rendelet jelen normakontroll eljárásra gyakorolt hatásával kapcsolatos érveit ismertette. Az önkormányzat szerint téves az indítványozó jogértelmezése az Alkotmánybíróság legújabb AB végzésével kapcsolatban. Ugyanis a 2025. évi szolidaritási hozzájárulás kapcsán benyújtott bírói kezdeményezést az Alkotmánybíróság visszautasította, tehát a bírói indítványt nem találta alkalmasnak arra, hogy azt bármilyen szempontból érdemben vizsgálja. Erre figyelemmel továbbra is az Abh. a precedensértékű döntés, ennek megállapításait kell a folyamatban lévő ügyekben alkalmazni.
40. A Korm. rendelettel összefüggésben az önkormányzat kiemelte, hogy annak hatálya alá tartozó perek megszüntetése még nem történt meg, mivel az egyik eljáró bíróság a Korm. rendelet alaptörvény-ellenességét észlelve az Alkotmánybírósághoz fordult, emiatt a Fővárosi Törvényszék 108.K.704.632/2025/19. számú végzésével az eljárását felfüggesztette. Tehát a hivatkozott jogviták továbbra is igazolhatóan folyamatban vannak, az indítványban kifejtettek tényszerűen sem állják meg a helyüket.
41. Összességében az önkormányzat álláspontja az, hogy az indítványozó téves jogértelmezésből vont le téves jogi következtetést, ezért az Ör. más jogszabályba ütközése nem megállapítható meg, valamint az Alkotmánybíróság releváns döntései sem alapozzák meg az Áht. 4. § (2) bekezdésének, valamint az Mötv. 9. §-ának sérelmét és az Ör. vitatott tételei közgazdaságtanilag is megalapozottak.

Az Önkormányzati Tanács döntésének indokai

42. Az indítvány az alábbiak szerint nem megalapozott.
43. A Kúria Önkormányzati Tanácsának az indítvány alapján két kérdésben kellett állást foglalnia. Egyfelől abban, hogy az Ör. 1. mellékletének Budapest Főváros Önkormányzatáról szóló 25. fejezetében 857401 címkóddal „2023. és 2024. évi szolidaritási hozzájárulás kártérítéséből származó bevétel” megnevezéssel szereplő 31.776.850.589 forint, továbbá a 857501 címkóddal „Nettó befizető válás elkerülését célzó állami támogatás” megnevezéssel szereplő 63.985.258.472 forint bevételi tétel más jogszabályba ütközik-e. Másfelől azt kellett vizsgálnia, hogy az Ör. megalkotása során a Tulajdonosi Bizottság véleményezési jogkörével összefüggésben sérült-e olyan eljárási szabály, amely az Ör. közjogi érvényességét eredményezheti.

I.

44. Az Ör. 1. mellékletének a Budapest Főváros Önkormányzata 2026. évi előirányzatainak bemutatásáról szóló 25. Fejezete Budapest Főváros Önkormányzata cím alatt az alábbi vitatott tételeket tartalmazza:

45. Az Áht. 4. § (2) bekezdése szerint: „A tervezés során biztosítani kell a tervezett bevételek közgazdasági megalapozottságát, és azt, hogy csak annyi kiadás kerüljön megtervezésre, amennyi a közfeladatok ellátásához indokoltan szükséges”.
46. Az Mötv. 9. §-a szerint: „Az e törvényben meghatározott jogokat jóhiszeműen, a kölcsönös együttműködés elvét figyelembe véve, a társadalmi rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni”.
47. Az Mötv. 111. § (4) bekezdése pedig arról rendelkezik, hogy: „A költségvetési rendeletben működési hiány nem tervezhető.”
48. A Kúria Önkormányzati Tanácsa mindenekelőtt a Köf.5.007/2025/9. számú határozatában foglaltakat felidézve, a következőket emeli ki. A helyi költségvetés – gazdálkodási terv – kialakítása és elfogadása a tartalom-meghatározás autonómiája mellett egyben rendeletalkotási kötelezettség is a települési önkormányzat számára. E kötelezettség abból is következik, hogy az Áht. 3. § (3) bekezdése értelmében az államháztartás önkormányzati alrendszerének egyik eleme a helyi önkormányzat, amely ekként központi költségvetési források felhasználója. Az Áht. által alapelvi szinten megfogalmazott, az átlátható működés biztosításának egyik feltétele pedig az, hogy a helyi önkormányzat a központi költségvetésből származó forrásokat normatív módon rögzítse (Köm.5016/2017/4., Köm.5012/2018/3., Köm.5019/2019/4., Köm.5.012/2024/3., Köm.5.013/2024/4., Köf.5.007/2025/9.). Az Áht. 6/C. § (1) bekezdés első mondata értelmében a helyi önkormányzat bevételeit és kiadásait a helyi önkormányzat költségvetése tartalmazza.
49. A Kúria Önkormányzati Tanácsa a Köm.5.023/2023/5. és Köf.5.007/2025/9. számú határozataiban részletesen kifejtette, s jelen ügy kapcsán is hangsúlyozza, hogy a helyi költségvetési rendelet az adott költségvetési évre várható teljesítendő bevételeket és a jóváhagyott teljesíthető kiadásokat határozza meg tervszámok formájában. A költségvetési gazdálkodás velejárója, hogy a tervszámok évközben változhatnak és változnak is. A saját bevételek, így például a helyi adókból származó bevételek a beszedést követően válnak véglegessé, ahogy a központi költségvetési támogatások végső összegét is számos előre nem látható tényező befolyásolja, nem beszélve az esetlegesen évközben elnyert pályázati forrásokról. A költségvetés kiadási oldalát tekintve ugyanez a helyzet, a helyi közügyek, közfeladatok biztonságos ellátása érdekében olykor az előirányzathoz képest többletforrásra lehet szükség, vagy épp dönteni kell a fel nem használt előirányzatok átcsoportosításáról. Mindezek alapján megállapítható, hogy mind a helyi költségvetési rendelet megalkotása, mind a rendelet tartalma számos szempontból különbözik – így különösen abban, hogy az csak tervszámokat tartalmazhat – az egyéb tárgykörű helyi önkormányzati rendeletektől. (Megjegyzendő, hogy hasonló következtetésre jutott az Alkotmánybíróság a 4/2006. (II.15.) AB határozatában a költségvetési törvény és egyéb törvény viszonyában a költségvetés  sajátos jogi jellege és különleges alkotmányos szerepe miatt.)
50. Az indítványozó által előadott érvek kapcsán a Kúria Önkormányzati Tanácsa a következőket emeli ki.
51. Annak az eldöntése, hogy egy önkormányzat nettó befizethetővé válhat-e vagy sem – erre vonatkozó egzakt jogi előírás hiányában – alapvetően egy elméleti vita, s jogszabályi hivatkozások nélkül ez a viszonyítás nem lehet a normakontroll eljárás tárgya. Erre vonatkozóan mind az indítvány, mind a védirat általános, konkrét jogszabályi hely megjelölését nélkülöző érvelést tartalmaz. Erre tekintettel az ún. nettó befizetővé válás problémája nem lehetett törvényességi vizsgálat tárgya. 
52. Az indítvány közvetetten utalt az Abh.-ra és az Áht. 83. § (3) bekezdésére. E jogszabályhely szerint „Ha az (1) bekezdés szerinti források az (1) bekezdésben meghatározott tartozásokra nem nyújtanak fedezetet, a különbözetet a kincstár a Kincstári Egységes Számla terhére megelőlegezi. A kincstár az ezen a jogcímen keletkező követelésének érvényesítése érdekében havonta beszedési megbízást nyújt be a helyi önkormányzattal, Egészségbiztosítási Alapból finanszírozott helyi önkormányzati költségvetési szervvel szemben. A megelőlegezett összeg után a megelőlegezést követő hónap első napjától a fizetési kötelezettség teljesítéséig a kincstár az előző évi átlagos jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű kamatot számít fel.” E szabályozás ugyanakkor nem a költségvetési rendeletet elfogadásával kapcsolatos vagy arra vonatkozó tartalmi szabályokat tartalmaz, hanem az önkormányzatok finanszírozásával kapcsolatos eljárásrendet, különösen az állammal szemben fennálló egyes követelések végrehajtására. Így e jogszabályhelynek az Ör. indítványban állított jogszabályellenessége körében nincs jelentősége.
53. E helyen a Kúria Önkormányzati Tanácsa visszautal az Alkotmánybíróság által az Abh. [74] pontjában írtakra: „[…] A szolidaritási hozzájárulás, amikor nettó befizetővé tesz egy helyi önkormányzatot, akkor kerülhet összeütközésbe a Chartában, illetve az Alaptörvényben biztosított önkormányzati pénzügyi autonómiával, amikor már alkotmányjogi érvkészlettel kifejezhetővé, illetve az Alkotmánybíróság eszköztárával is mérhetővé válik a finanszírozási rendszer súlyos aránytalansága. […] Arra van szükség, hogy okszerű kapcsolat legyen kimutatható a nettó befizetői pozíció mértéke és aközött, hogy a helyi önkormányzat a finanszírozási rendszere egészéből származó forrásai alapján nem képes jogszerűen kiegyensúlyozott és fenntartható költségvetési gazdálkodást folytatni, amely alkotmányos értéket az Alaptörvény N) cikk (1) bekezdése fekteti le. Az adott esetben az ilyen költségvetési helyzetek indikátorai közé nem csak egy év költségvetési hiánya vagy likviditási célú hitelállománya tartozhat hozzá, hanem figyelemmel kell lenni a közép- és hosszútávú tendenciákra is. Utóbbiak ugyanis alkalmasabbak arra, hogy az önkormányzat költségvetésében, illetve finanszírozási rendszerében strukturálisan jelentkező forráshiányt jelezzék. A törvényalkotónak tehát arra figyelemmel kell lefektetni a sérelmezett fizetési kötelezettség cizellált szabályait, hogy azok ne tegyék az önkormányzat költségvetésének struktúráját ellentétessé a feladatokkal arányos források követelményével.”
54. Az Áht. 4. § (2) bekezdésének első fordulatára alapította az indítványozó azt az érvelését, amely szerint biztosítani kell a tervezett bevételek közgazdasági megalapozottságát. Ennek részletes módszertanát, feltételrendszerét az Áht. nem nevesíti, s az indítványozó sem hozott fel olyan érvet, mely a megalapozottság vagy megalapozatlanság vizsgálatának jogszabályi alapja lehetne. Az Áht. ezen rendelkezése egyfelől az önkormányzati pénzügyi autonómia körében a képviselő-testületek (közgyűlés) döntési kompetenciája és felelőssége, másfelől az Áht., az Mötv. és az egyes ágazati jogszabályok által meghatározott pénzügyi-számviteli kontrollmechanizmusok útján ölt testet.  Mind az indítvány, mind az önkormányzat által benyújtott védirat szerint a könyvvizsgálói jelentés azt igazolta, hogy a költségvetési rendelet tervezete közgazdaságilag megalapozott volt. 
55. A független könyvvizsgálói jelentés összegző megállapításából kiemelhető: „A Budapest Főváros Önkormányzata 2026. évi költségvetési rendelettervezetében, annak előterjesztésében bemutatott feltevéseknek, és az azokat alátámasztó bizonyítékoknak a vizsgálata alapján semmi nem jutott a könyvvizsgálat tudomására, ami miatt úgy kellene megítélni, hogy ezek a feltevések nem képezik az előterjesztett előirányzatok és más pénzügyi információk elfogadható alapját. Továbbá a könyvvizsgálat véleménye szerint, a költségvetési rendelettervezetet a hivatkozott feltevések alapján készítették el, s bemutatására, előterjesztésére a vonatkozó jogszabályokkal összhangban került sor.”
56. Így azon túl, hogy a Kúria Önkormányzati Tanácsa előtti normakontroll eljárásban – külön jogszabályi hely megjelölése nélkül – a közgazdasági megalapozottság, mint szakkérdés felülmérlegelésének nincs helye, arra az eljárási jogszabályok sem biztosítanak lehetőséget. Ráadásul sem a könyvvizsgálói jelentés, sem az Állami Számvevőszék jelentése nem jogszabály, ahhoz a helyi rendelet jogszerűsége jelen eljárásban nem mérhető.
57. A Kúria Önkormányzati Tanácsa hangsúlyozza, hogy maga az indítványozó is elismeri, hogy az Mötv. 111. § (4) bekezdését sértő működési hiányt az önkormányzat nem tervezett az Ör-be. Az indítványozó azon érvelése pedig, hogy ennek a lehetősége előállhat, szintén nem foghat helyt, hiszen a költségvetés fentebb ismertetett sajátosságaiból szinte valamennyi önkormányzat esetében előállhat olyan helyzet, hogy működési hiány keletkezzen. E feltételes helyzetre az Mötv. nem tartalmaz konkrét rendelkezést, tilalmat.
58. Az Mötv. 9. §-a általános alapelvi szinten mondja ki, hogy az e törvényben meghatározott jogokat jóhiszeműen, a kölcsönös együttműködés elvét figyelembe véve, a társadalmi rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni (jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás elve). Egyfelől hangsúlyozandó, hogy a helyi önkormányzatok számára a költségvetési rendelet megalkotása kötelezettség is. Ugyanakkor kiemelhető, hogy számos költségvetéssel kapcsolatos tartalmi kérdésben mérlegelési és döntési jogkörrel rendelkezik az önkormányzat képviselő-testülete (közgyűlése), ugyanakkor más jogszabálysértésre történő hivatkozás nélkül a Kúria Önkormányzati Tanácsa ezen alapelv sérelmét nem látta megalapozottnak. Az, hogy az önkormányzat a Magyar Állammal szemben folyamatban lévő perek által esetlegesen visszakövetelhető összegeket is beépítette a költségvetésébe, az az önkormányzat saját mérlegelésén múlik. A Kúria Önkormányzati Tanácsának nincs hatásköre arra, hogy más – folyamatban lévő perek – jövőbeli kimenetelét mérlegelje, vagy egyáltalán azt a normakontroll eljárás keretei között vizsgálja. A Kp. alapján a normakontroll eljárás keretében, a Kormányhivatal által állított jogsértést a hatályos jogszabályokhoz mérten köteles megítélni.
59. Az indítványozó által hivatkozott AB végzés kapcsán a Kúria Önkormányzati Tanácsa a védirattal egyezőleg hangsúlyozza, hogy e végzés – mint döntés – visszautasította a bírói kezdeményezést, tehát nincs olyan hatása ami a jelen ügyben eldöntendő érdemi kérdéseket közvetlenül érintené. Az AB végzésből az indítványozó által idézett részek kifejezetten a folyamatban lévő közigazgatási perekre vonatkozóan tettek megállapításokat, de azok nem hozhatók összefüggésbe a vitatott Ör. költségvetési tételeinek közgazdasági megalapozottságának kérdésével.
60. Ezek alapján a Kúria Önkormányzati Tanácsa arra a következtetésre jutott, hogy az Ör. Budapest Főváros Önkormányzata 2026. évi előirányzatainak bemutatásáról szóló 1. mellékletének Budapest Főváros Önkormányzatáról szóló 25. fejezete 857401 és 857501 címkódú sorai (és az abban rögzített összegek), nem ütköznek az indítványban megjelölt jogszabályi rendelkezésekbe.

II.

61. A Kúria Önkormányzati Tanácsa másodsorban az Ör. elfogadásával kapcsolatos eljárási szabálytalanságot állító, közjogi érvénytelenségre vonatkozó indítványelemet vizsgálta.
62. Az Mötv. 120. § (1) bekezdés a) pontja szerint a pénzügyi bizottság a helyi önkormányzatnál és intézményeinél véleményezi az éves költségvetési javaslatot és a végrehajtásáról szóló éves beszámoló tervezeteit.
63. Az SZMSZ 47. § (1) bekezdés d) pontja alapján a közgyűlés állandó bizottságaként működik a Tulajdonosi Bizottság, a Budapest Főváros Önkormányzatának vagyonával való gazdálkodással, a vagyon fölötti tulajdonosi jogosítványok gyakorlásával, Budapest Főváros Önkormányzata költségvetésének tervezésével és végrehajtásával, valamint Budapest Főváros Önkormányzata Mötv. 41. § (6) bekezdése szerinti intézményeivel, így különösen a Budapest Főváros Önkormányzata által alapított költségvetési szervekkel és a Budapest Főváros Önkormányzata tulajdonában álló gazdasági társaságokkal kapcsolatos, belső ellenőrzési jelentésekkel összefüggő ügyekben.
64. Az SZMSZ 21. § (4) bekezdése pedig arról rendelkezik, hogy az előterjesztésnek tartalmaznia kell mindazokat a tényeket, körülményeket, adatokat, információkat, melyek a megalapozott döntés meghozatalához szükségesek, valamint abban fel kell tüntetni az egyes javaslati pontok elfogadásához szükséges szavazattöbbséget.
65. Az államháztartásról szóló törvény végrehajtásáról szóló 368/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Ávr.) 27. § (2) bekezdése azt a garanciális szabályt tartalmazza, hogy: „A polgármester a képviselő-testület elé terjeszti a bizottságok által megtárgyalt rendelettervezetet, amelyhez csatolja legalább a pénzügyi bizottság írásos véleményét”.
66. Az Mötv. és az SZMSZ fenti szabályai szerint megállapítható, hogy az Ör. megalkotása szempontjából az önkormányzat esetében a Tulajdonosi Bizottság rendelkezik a pénzügyi bizottság véleményező feladatkörével. 
67. Az Ávr. 27. § (2) bekezdése csupán az „írásos vélemény” fordulatot használja, de nem részletezi, s további konkrét tartalmi követelményt sem támaszt a véleménnyel szemben, ahogy az Áht. és az Mötv. sem. Az indítványozó az SZMSZ 21. § (4) bekezdésére hivatkozással állította, hogy a közgyűlésen a főpolgármester „nem fejtette ki részletekbe menően, hogy milyen álláspontra helyezkedett e testület és annak milyen indokai voltak”. Ugyanakkor az SZMSZ fenti rendelkezése általános tájékoztatási kötelezettséget ír elő az előterjesztésekkel kapcsolatban, nem pedig a bizottsági ülésen elhangzott érvek részletekbe menő ismertetését. Hangsúlyozandó, hogy a korábbi szabályozással ellentétben – amely quasi vétójogot biztosított – a pénzügyi/tulajdonosi bizottságoknak a hatályos szabályozás szerint csak véleményezi joga van. Megállapítható, hogy a Tulajdonosi Bizottság ülésezett, majd kialakította a véleményét, mely szerint (4 igen, 0 nem, 5 tartózkodás mellett) az Ör. tervezetét nem támogatta. Az indítványozó nem hivatkozott olyan szabályra, mely a bizottság számára írna elő olyan kötelezettséget, hogy az írásos véleményét milyen részletességgel kell elkészíteni. Maga az Ávr. sem azt követeli meg, hogy részletes indokolással ellátott írásos véleményt köteles csatolni. A Tulajdonosi Bizottság ülésén készült jegyzőkönyv alapján megállapítható, hogy az előterjesztésen túl mindösszesen egy érdemi hozzászólás történt, a bizottság tagjai nem éltek a hozzászólás jogával. Megállapítható továbbá, hogy a Tulajdonosi Bizottság írásos véleménye az előterjesztéshez csatolásra került.
68. Megállapítható az is, hogy az önkormányzat és a Magyar Államkincstár között folyó perekre vonatkozóan maga az Ör. előterjesztése is tartalmazott konkrét utalásokat, s az érintett közgyűlésen az arról készült jegyzőkönyv tanúsága szerint a főpolgármester az előterjesztés tárgyalását is ezen információk ismertetésével kezdte.
69. Az eljárási szabályok sérelmével kapcsolatosan az indítványozó által felhívott Köf.5.022/2022/8. és Köf.5.055/2013/9. számú kúriai döntések kapcsán hangsúlyozandó, hogyan azok más anyagi- és eljárásjogi szabályokat érintő tényállás mellett állapították meg a közjogi érvénytelenséget. A Köf.5.022/2022/8. számú ügyben egy helyi építési szabályzatról szóló rendelet elfogadásához kapcsolódó kötelező véleményezési eljárás maradt el, melyet utólag kívánt pótolni a helyi jogalkotó, míg a Köf.5.055/2013./9. számú ügyben egy helyi építési szabályzat módosításával kapcsolatos jogalkotási eljárásban két hivatal véleményeinek a beszerzésére az előzetes, illetve az utólagos véleményeztetési eljárásban nem került sor.  E döntések jelen ügyben nem relevánsak, mert azok építési szabályzatról szóló rendelet megalkotásával kapcsolatos véleményezési kérdést érintenek, nem pedig költségvetési rendelet megalkotásával kapcsolatosak, márpedig mind anyagi jogi, mind eljárásjogi szempontból a két eljárás teljesen eltérő. Továbbá jelen esetben megállapítást nyert, hogy a Tulajdonosi Bizottság előzetesen véleményezte az Ör. tervezetét (az más kérdés, hogy azt nem támogatta).
70. Mindezek alapján a Kúria Önkormányzati Tanácsa azt állapította meg, hogy a Tulajdonosi Bizottság – nem támogató – véleménye a jogszabályoknak megfelelően rendelkezésre állt, az Ör. elfogadásáról a bizottság véleményének ismeretében döntöttek a képviselők. A Tulajdonosi Bizottság véleményezési jogkörével összefüggésben nem sérült olyan eljárási szabály, mely az Ör. közjogi érvényességét eredményezte volna, így az ezt állító indítványelem nem volt megalapozott.
71. Végezetül a Kúria Önkormányzati Tanácsa a Korm. rendelet sérelmével kapcsolatos indítványelem és az ezzel kapcsolatos védirati indokolás kapcsán a következőkre mutat rá: az Alkotmánybíróság a Korm. rendelet egyes vitatott rendelkezéseit a 2/2026. (V. 12.) AB határozatával hatálybalépésükre visszamenőleges hatállyal megsemmisítette, illetve a veszélyhelyzeti különleges jogrend 2026. május 13. napjával megszűnt, így a Korm. rendelet vizsgálata okafogyottá vált. A Kp. szabályai szerint ugyanis az absztrakt normakontroll eljárásban a Kúriának az indítvány elbírálásakor hatályos állapotot kell figyelembe venni.
72. Mindezek alapján a Kúria Önkormányzati Tanácsa az Ör., valamint annak a Budapest Főváros Önkormányzata 2026. évi előirányzatainak bemutatásáról szóló 1. melléklete Budapest Főváros Önkormányzatáról szóló 25. fejezete 857401 és 857501 címkódú sorainak más jogszabályba ütközésének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt a Kp. 142. § (2) bekezdése alapján elutasította.

A döntés elvi tartalma

73. A költségvetési rendelet tervezésekor az Áht.4. § (2) bekezdése szerinti tervezett bevételek közgazdasági megalapozottságának biztosítása a képviselő-testület (közgyűlés) feladata.
74. A költségvetési rendelet-tervezet képviselő-testület elé terjesztéséhez legalább a pénzügyi bizottság írásos véleményének csatolása szükséges.

Záró rész

75. A Kúria Önkormányzati Tanácsa az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
76. Jelen eljárásban a Kp. 141. § (4) bekezdése szerint a feleket teljes költségmentesség illeti meg és a saját költségeiket maguk viselik.
77. A határozat helyben történő közzététele a Kp. 142. § (3) bekezdésén alapul.
78. A határozat elleni jogorvoslatot a Kp. 116. § d) pontja és a 146. § (5) bekezdése zárja ki.

Budapest, 2026. június 23.

Dr. Balogh Zsolt s.k. a tanács elnöke
Dr. Dobó Viola s.k. előadó bíró
Dr. Bögös Fruzsina s.k. bíró
Dr. Kiss Árpád Lajos s.k. bíró
Dr. Sugár Tamás s.k. bíró