Kvk.VII.39.119/2026/5. számú határozat

A Kúria 
végzése

Az ügy száma: Kvk.VII.39.119/2026/5. 

A tanács tagjai: 

Dr. Remes Gábor a tanács elnöke  
Dr. Cséffán József előadó bíró 
Dr. Sperka Kálmán bíró 
Dr. Szilas Judit bíró 
Dr. Ujhelyi-Gyurán Ildikó bíró  

A kérelmező: Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. 
                       (Cím1) 

A kérelmező képviselője: Dr. Kovátsits László Ügyvédi Iroda  
                                          ügyintéző: Dr. Kovátsits László ügyvéd 
                                          (Cím2) 

Az ügy tárgya: a Nemzeti Választási Bizottság választási ügyben hozott 
                         344/2026. számú határozatának bírósági felülvizsgálata

Rendelkező rész 

A Kúria a Nemzeti Választási Bizottság 344/2026. számú határozatának bírósági felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érinti, támadott részében helybenhagyja.

A le nem rótt 10.000 (tízezer) forint közigazgatási nemperes eljárási illeték az állam terhén marad.

A végzés ellen további jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

  1. A Kúria a 2026. március 27-én kelt Kvk.III.39.070/2026/3. számú végzése (a továbbiakban: kúriai végzés) rendelkező részének 1. pontjában a Nemzeti Választási Bizottság (a továbbiakban: NVB) 174/2026. számú határozatát megváltoztatta, és a kifogásnak részben helyt adva megállapította, hogy a kérelmező megsértette a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 2. § (1) bekezdés c) pontja szerinti – esélyegyenlőség a jelöltek és jelölő szervezetek között – alapelvet azzal, hogy a hirado.hu médiatartalom-szolgáltatásban 2026. március 16. és 18. napja közötti időszakban saját szerkesztői pozitív vagy negatív véleményét kapcsolta az „így bukott le”, „nullkilométeres”, „kotyogta ki”; „ujjongó tömeg”, „brit kommentelők méltatták”, „szerepét Kijevben és Brüsszelben írják” kifejezések egyes cikkek címeiben történő kiemelésével, és eltiltotta a kérelmezőt a további jogsértéstől. A 2. pontban elrendelte, hogy a kérelmező a rendelkező rész 1. pontját a határozat közlésétől számított három napon belül a jogsértő közléshez hasonló módon tegye közzé.
  2. A magánszemély kifogástevő 2026. április 11-én nyújtott be kifogást az NVB-hez arra hivatkozva, hogy a kérelmező megsértette Ve. 2. § (1) bekezdés a) és e) pontjában foglalt alapelveket, a Ve. 152. §-át, valamint a Ve. 218. § (2) bekezdését azzal, hogy a kúriai végzés rendelkező részét az általa kiadott hirado.hu internetes sajtótermékben nem tette közzé. Az NVB 174/2026. számú határozatát, a kúriai végzést, az Alkotmánybíróság 1176/2026. (IV. 2.) AB végzését és képernyőfelvételeket csatolt.
  3. Az NVB a kérelmezőt értesítette a kifogásról, és határidő tűzése mellett tájékoztatta, hogy kifejtheti a kifogással kapcsolatos álláspontját. A kérelmező észrevételében a kifogás elutasítását kérte, mert álláspontja szerint a kúriai végzés nem egyértelmű, illetve, hogy 2026. április 8-án „a jogsértő közlésekhez hasonló módon mind az érintett 6 cikkben, valamint a főoldalon” közzétette a kúriai végzés rendelkező részének 1. pontját. Az előadottak alátámasztására csatolta a „főoldalon (címoldalon), valamint az egyes cikkekben közzétett Kúria által megállapított közleményeket”.

A Nemzeti Választási Bizottság határozata

  1. Az NVB a 2026. április 14-én kelt, a bírósági felülvizsgálati kérelemmel támadott határozata rendelkező részének 1. pontjában a kifogásnak részben helyt adott, és megállapította, hogy a kérelmező megsértette a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontja szerinti – jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás – alapelvet azzal, hogy a hirado.hu főoldalán nem tette közzé a kúriai végzés rendelkező részének 1. pontját, valamint a jogsértéssel érintett cikkeket továbbra is jogsértő címmel teszi elérhetővé. A kérelmező további jogsértéstől eltiltását a kampányidőszak lezárulta miatt mellőzte. A 2. pontban elrendelte, hogy a kérelmező a rendelkező rész 1. pontját a határozat közlésétől számított három napon belül, a jogsértő közléshez hasonló módon, a hirado.hu főoldalán tegye közzé. A 3. pontban a kérelmezőt 8.070.000 forint bírság megfizetésére kötelezte.
  2. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a kifogást a Ve. 2. § (1) bekezdés a) pontja körében érdemi vizsgálat nélkül, a Ve. 152. §-a és 218. § (2) bekezdése tekintetében pedig érdemben el kellett utasítania.
  3. Megállapította, hogy a kúriai végzésnek a kérelmező részben eleget tett, mert mindazon cikkek bevezetője előtt megjelenítette a kúriai végzés rendelkező részében foglaltakat, amelyek a jogsértőnek minősített tartalmat hordozzák, a hirado.hu főoldalán történő megjelenítést azonban a kérelmező csupán állította, állítását a becsatolt képernyőkép nem igazolta. Kiemelte, hogy a Kúria egyes kifogásolt cikkek címeit illetően állapított meg jogsértést, ebben a körben a jogsértő közléshez hasonló módon történő közzététel azt jelenti, hogy a kúriai végzés rendelkező része 1. pontjának mindenütt meg kell jelennie, ahol a cím megjelent vagy megjelenik. Amennyiben a jogsértő tartalmú címek a főoldalon is megjelentek, ahogy azt a kérelmező által becsatolt képernyőkép bizonyítja, akkor a kúriai végzés rendelkező részének 1. pontját önálló tartalomként meg kell jeleníteni a főoldalon. Hangsúlyozta a kúriai gyakorlatra hivatkozással, hogy a jogsértő további jogszabálysértéstől való eltiltásába beletartozik a kifogásolt tartalom eltávolítása is, ennek a kötelezettségnek a kérelmező a címek megváltoztatásával tehetett volna eleget, a kifogás benyújtásakor azonban a kérelmező folyamatos jogsértése fennállt. 
  4. Rámutatott, hogy a bíróság jogerős döntésének figyelmen kívül hagyása nem egyeztethető össze a jóhiszemű joggyakorlás követelményével. Utalt arra, hogy az Alkotmánybíróság az 1176/2026. (IV. 2.) AB végzésével a kérelmező alkotmányjogi panaszát visszautasította, ezért a kérelmezőnek legkésőbb e végzés közzétételének napján, 2026. április 2-án a jogerős kúriai végzésben foglaltakat végre kellett volna hajtania, ám erre késedelmesen, 2026. április 8-án tett csak kísérletet. A közzététel részleges, a főoldalt nem érintő teljesítése, a jogsértő tartalmak eltávolítására vonatkozó kötelezettség teljesítésének elmulasztása, illetve a jogsértő tartalmak elérhetőségének biztosítása a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe ütközik. 
  5. A bírságkiszabás körében hangsúlyozta, hogy az ügyben nem elegendő a jogsértés megállapítása, mivel a megjelenítésre használt médiatartalom-szolgáltatás széleskörű elérhetősége és olvasottsága, valamint az a tény, hogy a jogsértést közszolgálati médiaszolgáltató követte el, amelynek törvényi feladata, hogy részrehajlás nélkül minden magyar polgár számára megfelelő tájékoztatást nyújtson, a jogsértést kiemelten súlyossá teszi, ezért a bírság szankció alkalmazása nem mellőzhető. A bírság összegének meghatározása során figyelembe vette, hogy a kérelmező, mint közszolgálati médiaszolgáltató tekintetében a bírság maximuma a legkisebb kötelező munkabér ötvenszerese, amely álláspontja szerint indokolttá teszi, hogy a bírság összege elérje a legkisebb kötelező munkabér összegének (322.800 forint) huszonötszörösét, figyelemmel arra is, hogy a jogsértés nyilvánvalóan szándékos és ismétlődő jellegű. 

A bírósági felülvizsgálati kérelem

  1. A kérelmező bírósági felülvizsgálati kérelmében kérte az NVB határozatának a kifogásnak helyt adó részében történő megváltoztatását, elsődlegesen a kifogás elutasítását, másodlagosan a bírság mellőzését vagy mérséklését az Alaptörvény IX. cikk (1) és (2) bekezdéseinek, XXVIII. cikk (7) bekezdésének, a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjának, 46. § (1) bekezdés d) pontjának, 152. § (2) bekezdésének és 218. §-ának a megsértésére hivatkozva. 
  2. Sérelmezte, hogy az NVB nem küldte meg részére a kifogást, csupán felhívta arra, hogy nyilatkozzon, a kúriai végzésben foglaltaknak eleget tett-e. Ezzel sérült a jogorvoslathoz való joga, mert a bírósági felülvizsgálati kérelmét a kifogás ismeretének hiányában kellett előterjesztenie. 
  3. Álláspontja szerint az NVB tévesen állapította meg azt, hogy a kúriai végzésben foglaltaknak csak részben tett eleget, ugyanis abban sem a főoldalon történő közzétételre, sem pedig a cikkek címeinek megváltoztatására nem kötelezték. Azzal, hogy a cikkekben megjelenítette a kúriai végzés rendelkező részének 1. pontját, a bíróság döntésében foglaltaknak eleget tett. A kifogástevő nem terjesztett elő olyan bizonyítékot, amely a kifogást, illetve a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjának a megsértését alátámasztja. Az NVB határozatában – az 1125/2026. (III. 23.) AB határozatban foglaltak, illetve a kúriai gyakorlat (Kvk.IV.37.516/2019/4.) ellenére – nem adott alkotmányosan kielégítő (részletes, ellenőrizhető, okszerű) indokolást arra, hogy miért terjeszkedett túl a kúriai végzésben foglaltakon, és arra, hogy a kifogásolt online sajtótartalmak mely okból, milyen mérce szerint és milyen oksági kapcsolat alapján sértik a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontját.
  4. Előadta, hogy az NVB határozata nem tartalmazza kellő részletességgel a mérlegelés szempontjait a bírság kiszabásának szükségességére, összegének arányosságára vonatkozóan, figyelemmel a sajtószabadság alkotmányos védelmére is. A bírság kiszabása szándékosság hiányában mellőzhető lett volna, illetve mértéke eltúlzott. A bírság indokolásával kapcsolatos követelmények tekintetében hivatkozott a Kúria Kvk.I.37.353/2018/2. számú határozatában foglaltakra. A kúriai végzésben foglaltaknak eleget tett, ezért a bírság kiszabásának törvényi feltételei nem álltak fenn. Bírság kiszabása esetén, annak jelentős mértékű mérséklése indokolt a terhére rótt jogszabálysértés csekély tárgyi súlyára tekintettel. 
  5. A Kúria a nyilatkozattétel lehetőségét biztosította a kifogástevőnek, aki nem tett nyilatkozatot.

A Kúria döntése és jogi indokai

  1. A kérelmező bírósági felülvizsgálati kérelme – az alábbiak szerint – nem alapos.
  2. A kérelmező érintettsége körében kétség nem merült fel, azt a Kúria a Ve. 222. § (1) bekezdése alapján elfogadta. A kérelmező a Ve. 224. § (2) bekezdésében biztosított törvényi határidőben, a Ve. 224. § (5) bekezdése szerint, ügyvéd útján nyújtotta be a bírósági felülvizsgálati kérelmet, annak tartalma megfelel a Ve. 224. § (3) bekezdésében rögzített követelményeknek, ezért a Kúria azt érdemben bírálta el.
  3. A Kúria az NVB támadott határozatának jogszerűségét a Ve. 228. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó, a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 85. § (1) bekezdésére figyelemmel a bírósági felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta. 
  4. A kérelmező bírósági felülvizsgálati kérelmében az NVB határozatát kizárólag a kifogásnak részben helyt adó rendelkezései és a bírságkiszabás tekintetében támadta, ezért a határozat felülvizsgálati kérelemmel nem érintett – a kifogást részben érdemi vizsgálat nélkül, részben érdemben elutasító, a határozat rendelkező részében meg nem jelenő – megállapításai nem képezhették a felülvizsgálat tárgyát. 
  5. A kérelmező mindenekelőtt a kifogás részére történő megküldésének elmaradását sérelmezte. Ezzel összefüggésben a Kúria kiemeli, hogy a Ve. 224. § (3) bekezdés a) pontja értelmében a felülvizsgálati kérelemnek tartalmaznia kell a kérelem 223. § (3) bekezdése szerinti alapját. A Ve. 223. § (3) bekezdés a) pontjában előírt követelmény (a jogszabálysértés megjelölése) akkor teljesül, ha a kérelmező felülvizsgálati kérelmében a jogszabálysértésre nem általánosságban hivatkozik, hanem azt konkrétan megjelöli a jogforrás, a szakaszszám és a bekezdés feltüntetésével (Kvk.III.39.265/2022/2., Kvk.VII.39.154/2024/5., Kvk.VII.39.047/2025/4.). A jogszabálysértés pontos megjelölésén túl a felülvizsgálati kérelemnek tartalmaznia kell az arra vonatkozó érdemi okfejtést is, hogy a támadott határozat milyen okból jogszabálysértő, az abban megjelölt jogszabályhelyhez kapcsolódóan mi volt a konkrét jogszabálysértés (Kvk.II.37.271/2014/2., Kvk.II.37.325/2014/3., Kvk.II.37.326/2014/3.). 
  6. A kérelmező az egyébként megalapozott tényállításán túl – miszerint az NVB nem küldte meg részére a kifogást – a jogorvoslathoz való joga megsértésére csak általánosságban hivatkozott. Bírósági felülvizsgálati kérelme e körben a konkrét jogszabálysértés fentiekben részletezett követelményeknek megfelelő megjelölését nem tartalmazta, ezért e hivatkozását elfogadni nem lehetett. Mindazonáltal rámutat a Kúria, hogy a konkrét ügyben a kifogás megküldésének elmaradásával összefüggésben a kérelmezőnek az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított, jogorvoslathoz való joga nem sérült. Ez a joga nem a kifogással, hanem az NVB határozatával szemben illette meg, jogával pedig a kérelmező élt is, hiszen a határozat bírósági felülvizsgálatát kérte. Megállapítható, hogy a kérelmező az NVB előtti eljárásban tett nyilatkozatában a kifogás megküldését még nem hiányolta, az NVB felhívására – amelyben egyébként tájékoztatást kapott arról, hogy e tárgyban kifogás érkezett – nyilatkozatot tett és bizonyítékokat csatolt a kúriai végzésben foglaltak teljesítése kapcsán. Az is megállapítható továbbá, hogy az NVB a jogorvoslattal érintett határozata indokolásának I. pontja [1]-[6] bekezdéseiben részletesen ismertette a kifogás tartalmát, a kérelmező a bírósági felülvizsgálati kérelmét ennek ismeretében nyújthatta be.
  7. A kérelmező bírósági felülvizsgálati kérelmében nem vitatta, hogy a választási ügyben hozott jogerős bírósági határozat végrehajtásának elmulasztása sérti a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvét [Ve. 2. § (1) bekezdés e) pont], csupán arra hivatkozott, hogy a kifogástevő az alapelv megsértését nem bizonyította, illetve, hogy a kúriai végzésben foglaltaknak eleget tett. Erre figyelemmel a Kúriának csupán arról kellett érdemben állást foglalnia, hogy az NVB a kifogásra alapozva jogszabálysértés nélkül állapította-e meg támadott határozatában, hogy a kérelmező a kúriai végzésben foglaltaknak csak részben tett eleget. 
  8. A Kúria megállapította, hogy az NVB a határozata indokolásának [22]-[23] bekezdéseiben részletesen és helytállóan értelmezte a kúriai végzés rendelkező részét akként, hogy aszerint egyes médiatartalmak címe minősült jogsértőnek, ezért a további jogsértéstől való eltiltás kiterjedt a jogsértő tartalmak eltávolítására, ami az adott esetben a címek megváltoztatását tette szükségszerűvé. Helytálló az a megállapítása is, hogy a kúriai végzés rendelkező része közzétételi kötelezettséget is tartalmaz, annak pedig a jogsértő közzétételhez hasonló módon, tehát minden esetben olyan módon lehet eleget tenni, ahogy és ahol a jogsértő tartalom közzététele történt. A Kúria utal arra, hogy a kérelmező álláspontja, amely szerint azzal, hogy a cikkekben megjelenítette a kúriai végzés rendelkező részének 1. pontját, a bíróság döntésében foglaltaknak eleget tett, ahhoz a jogellenes állapothoz vezet, hogy a jogsértő tartalom a bíróságnak a kérelmezőt a további jogsértéstől eltiltó rendelkezése ellenére változatlanul elérhető. 
  9. Az NVB a kifogásra és a kérelmező nyilatkozatára, valamint a csatolt bizonyítékokra figyelemmel alappal jutott arra a következtetésre, hogy a közzététel részlegesen valósult meg, mert a teljesítés a főoldalt nem érintette, illetve a kérelmező a jogsértő tartalmak eltávolítására (a címek megváltoztatására) vonatkozó kötelezettségének a teljesítését elmulasztotta. A kérelmező a bírósági felülvizsgálati kérelmében lényegében nem is vitatta, hogy az NVB értelmezésének helyessége esetén a kúriai végzésben foglaltakat részben nem teljesítette, csupán – a támadott határozatban kifejtettek szerint – megalapozatlanul azt állította, hogy a kúriai végzés sem a főoldalon történő közzétételre, sem pedig a cikkek címeinek megváltoztatására nem kötelezte. Amint a Kúria a Kvk.II.39.415/2022/2. számú határozatában is rámutatott: a kérelmező a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének akkor tett volna eleget, ha a határozatban foglalt kötelezéseket maradéktalanul végrehajtja; a választási eljárás alapelveinek sérelmére alapított határozati kötelezettség be nem tartása és ezáltal a választási alapelvek megsértésével közzétett tartalomnak a jogsértés jogerős megállapítását követően a kampány lezárásáig történő elérhetővé tétele a jogsértés ismételt megállapítását lehetővé teszi, és a kampánytevékenységgel összefüggő jogsértés miatt bírság kiszabására is sor kerülhet {Kvk.II.39.415/2022/2., indokolás [35], [45] bekezdés}.
  10. A kérelmező a bírósági felülvizsgálati kérelmében csupán állította, hogy a kifogástevő nem terjesztett elő olyan bizonyítékot, amely a kifogást, illetve a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjának a megsértését alátámasztja. A kifogásban foglaltak – ahogyan az az NVB határozata indokolásának I. pontjából, annak [1]-[6] bekezdéseiből is kitűnik – a követendő kúriai gyakorlat (Kvk.VI.39.061/2026/4.) szerinti követelményeknek megfelelnek, mert a kifogástevő nemcsak formálisan a bizonyítékra utalt, hanem csatolta azokat a bizonyítékokat (határozatokat és képernyőfelvételeket), amelyek a jogsértés tényére vonatkozó állítását bizonyítják. A kifogásban azt is előadta, illetve bemutatta, hogy a bizonyítékok miért alkalmasak a jogsértés bizonyítására, továbbá a szükséges mértékben kifejtette az adott bizonyíték tartalmi minősítését és bizonyító erejét is. Erre figyelemmel a kifogás megfelelt a Ve. 212. § (2) bekezdés b) pontjában előírt tartalmi követelménynek, az NVB a Ve. 218. § (1) és (2) bekezdéseinek megsértése nélkül alapozta döntését az abban foglaltakra.
  11. Az NVB a határozata indokolásának [18] bekezdésében a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményeit az Alkotmánybíróság 18/2008. (III. 12.) AB határozatában, illetve kúriai döntésekben (Kvk.IV.37.359/2014/2., Kvk.II.37.394/2015/2.) foglaltak alapján értelmezte és alkalmazta. Az NVB által hivatkozott határozatok és a kérelmező által felhívott 1125/2026. (III. 23.) AB határozat, illetve a Kvk.IV.37.516/2019/4. kúriai döntés a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményeire vonatkozó indokolás követelményeit lényegében azonosan fogalmazzák meg. Kiemelendő, hogy a kérelmező által megjelölt kúriai döntés az NVB által hivatkozott határozatokon alapul. A Kúria utal arra is, hogy a kérelmező csupán általánosságban érvelt azzal, hogy a NVB határozata alkotmányosan kielégítő (részletes, ellenőrizhető, okszerű) indokolást a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás megsértésére vonatkozó kifogás tekintetében nem tartalmaz. A Kúria fentebb már megállapította, hogy a kérelmező megalapozatlanul állította, miszerint az NVB a kúriai végzésben foglaltakon túlterjeszkedett volna, arra vonatkozóan pedig az NVB-nek nem is kellett magyarázatot adnia, hogy „a kifogásolt online sajtótartalmak mely okból, milyen mérce szerint és milyen oksági kapcsolat alapján sértik a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontját”, mert a kifogás nem közvetlenül a sajtótartalmakra, hanem a kúriai végzésben foglaltak mikénti teljesítésére vonatkozott. Erre figyelemmel a bírósági felülvizsgálati kérelemben foglaltak mentén az NVB terhére a Ve. 46. § (1) bekezdés d) pontjának megsértése nem volt megállapítható.
  12. A Ve. 152. § (2) és (3) bekezdései értelmében a választási bizottság bírságot is kiszabhat. Annak eldöntésében, hogy indokolt-e a bírság kiszabása, illetve a bírság mértékének megállapításában az eset összes körülményeit – így különösen a jogsértéssel érintett médiaszolgáltató fajtáját, vételkörzetét, a jogsértéssel érintett sajtótermék jellemzőit, a jogsértés súlyát és a jogsértés ismétlődő jellegét – veszi figyelembe. A bírság összegének megállapításakor figyelembe kell venni azt is, ha a jogsértés nyilvánvalóan szándékos volt. A bírság legmagasabb összege a kötelező legkisebb munkabér havi összegének ötvenszerese.
  13. A bírságkiszabás indokoltsága, a bírság mértéke az NVB mérlegelési jogkörébe tartozik, ezért a Kúriának – csakúgy, mint a kérelmező által ebben a körben megjelölt Kvk.I.37.353/2018/2. számú határozatban is – azt kellett vizsgálnia, hogy az NVB a hatáskörét a mérlegelésre való felhatalmazásának keretei között gyakorolta-e, a mérlegelés szempontjai és azok okszerűsége a határozatából megállapíthatóak-e [Kp. 85. § (5) bekezdés]. E vizsgálódás eredményeként megállapította, hogy az NVB a határozat indokolásának [26]-[28] bekezdéseiben a kellő (szükséges és elégséges) mértékben bemutatta, miért tartotta indokoltnak a kérelmezővel szemben bírság kiszabását, és annak mértékére is magyarázatot adott. Sorra vette a Ve. 152. § (2) bekezdésében megjelölt bírságkiszabási szempontokat, kifejtve, hogy a kérelmező jelen ügyben vizsgált jogszabálysértése kapcsán azokat miként értékelte. 
  14. A kérelmező a bírósági felülvizsgálati kérelmében – részletesebb okfejtés nélkül – hivatkozott továbbra is arra, hogy nem követett el jogszabálysértést, továbbá, hogy magatartása nem volt szándékos, illetve a jogszabálysértés csekély tárgyi súlyú. A jogszabálysértés elkövetését a kérelmező – a fentiek szerint – nem tudta cáfolni. A szándékosság megállapítását a Kúria álláspontja szerint önmagában megalapozza, hogy a kúriai végzésben jogsértőnek minősített tartalmat a jogszabálysértéstől való eltiltás ellenére a kérelmező továbbra is változatlanul elérhetővé tette. A tárgyi súly kapcsán pedig a kérelmező sem vitatta a határozat azon megállapításait, miszerint a kérelmező közszolgálati médiaszolgáltatói státusza, médiatartalom-szolgáltatásának széleskörű elérhetősége és olvasottsága fennáll, ezekből pedig az NVB okkal következtetett a kérelmező által elkövetett jogszabálysértés kiemelt súlyára. Ezért a bírságkiszabás a Ve. fent idézett rendelkezéseinek megfelelt. A sajtószabadság Alaptörvény IX. cikk (1) és (2) bekezdéseiből következő védelme nem jelent a jogszabálysértés esetén törvényesen kiszabott bírság elleni védelmet (mentességet) a kérelmező számára.
  15. Minderre tekintettel a Kúria az NVB határozatának bírósági felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, támadott részét a Ve. 231. § (5) bekezdés a) pontja alapján helybenhagyta.

A döntés elvi tartalma 

  1. I. A választási ügyben hozott jogerős bírósági határozat végrehajtásának elmulasztása sérti a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvét [Ve. 2. § (1) bekezdés e) pont]. 
    II. A jogszabálysértés szándékos elkövetésének megállapítását önmagában megalapozza, ha a jogsértőnek minősített tartalmat a jogszabálysértéstől való eltiltás ellenére továbbra is változatlanul elérhetővé teszik.

Záró rész

  1. A Kúria a bírósági felülvizsgálat iránti kérelemről a Ve. 229. § (2) bekezdése alapján nemperes eljárásban, öt hivatásos bíróból álló tanácsban határozott.
  2. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 62. § (1) bekezdés s) pontjában biztosított tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt, az Itv. 45/A. § (5) bekezdésében meghatározott 10.000 forint összegű közigazgatási nemperes eljárási illeték a Kp. 157. § (13) bekezdés a) pontja és 35. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 102. § (6) bekezdése alapján az állam terhén marad, a kérelmezőt az Itv. 5. § (1) bekezdés j) pontja alapján megillető illetékmentesség folytán.
  3. A Kúria határozata elleni további jogorvoslat lehetőségét a Ve. 232. § (5) bekezdése kizárja.

Budapest, 2026. április 20. 

Dr. Remes Gábor s. k. a tanács elnöke 
Dr. Cséffán József s. k. előadó bíró 
Dr. Sperka Kálmán s. k. bíró 
Dr. Szilas Judit s. k. bíró 
Dr. Ujhelyi-Gyurán Ildikó s. k. bíró