Kgyk.VI.39.079/2026/5. számú határozat

A Kúria
mint elsőfokú bíróság
ítélete

Az ügy száma: Kgyk.VI.39.079/2026/5.

A tanács tagjai:

Dr. Kurucz Krisztina a tanács elnöke
Dr. Hajas Barnabás előadó bíró
Dr. Vitál-Eigner Beáta bíró
Dr. Bernáthné dr. Kádár Judit bíró
Dr. Rák-Fekete Edina bíró

A felperes: felperes (cím1)

A felperes képviselője: Dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd (cím2)

Az alperes: Pásztói Rendőrkapitányság (cím3)

Az alperes képviselője: Dr. Kalmár Zsolt kamarai jogtanácsos

A per tárgya: gyülekezési ügyben indult közigazgatási jogvita

Rendelkező rész 

A Kúria az alperes 12030-160/38/2026. rendb. számú határozatát hatályon kívül helyezi.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 381.000 (háromszáznyolcvanegyezer) forint elsőfokú eljárási költséget. 

A 30.000 (azaz harmincezer) forint eljárási illeték az állam terhén marad. 

Az ítélet ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

A közigazgatási per alapjául szolgáló tényállás

  1. A felperes 2026. március 23. napján 18 óra 11 perckor ügyfélkapun keresztül bejelentette, hogy 2026. március 28-án 13.00 és 18.00 óra között, Kálló, Forrás út 1. szám előtti közterületen statikus gyűlést kíván szervezni 200 fő részvételével, 10 fő rendező biztosításával. A rendezvény céljaként „Rendpárti tüntetés és lakossági fórum, választási kampánygyűlés a Mi Hazánk Mozgalommal, a párt rendpárti programjának (mihazank.hu/program) ismertetése”-t jelölte meg. A gyűlés napirendjével kapcsolatban előadta, hogy a helyszínen 2x3 méteres színpadon név1, név2, név3 és felperes országgyűlési képviselők, valamint név4 települési polgármester szólal fel. 
  2. A gyülekezési hatóság a felperessel a gyülekezési jogról szóló 2018. évi LV. törvény (a továbbiakban: Gytv.) 11. §-a szerinti egyeztetést telefonon folytatta le. Az egyeztetés során felperes a gyülekezés céljaként a Mi Hazánk Mozgalom nevében rendpárti tüntetést jelölt meg, a rendezvény kezdő időpontját 14.00 órára módosította. Előadta, hogy a színpad mellett politikai üzenetként a Bűnvadászok kampány járművét helyezik el, ő lesz a rendezvény vezetője. Azt is elmondta, hogy „próbáltak olyan megoldást találni, ami a rendőrségnek is jó, mert ilyet még nem láttak, hogy statikus tüntetést sem engedélyeznek (…) ha ez sem felel meg, akkor várják a korlátozó határozatot, hogy hova bújjanak még el, a kút mélyére vagy hova kell Kállón menni, de az, hogy nem tudnak tüntetést tartani, az elfogadhatatlan, mindenképp valami formában demonstrálni fognak Kállón, erre várja a rendőrség javaslatát”.

Az alperes határozata

  1. Az alperes a 2026. március 25. napján kelt 12030-160/38/2026. rendb. számú határozatával a Gytv. 13. § (1) bekezdése alapján a gyűlés bejelentésben megjelölt helyszínen és időpontban történő megtartását megtiltotta.
  2. Indokolásában „egyfajta történeti előzményként” kezelte a 2026. március 13. napján 9.00 és 10.00 óra között, a Mi Hazánk Mozgalomhoz és a Magyar Önvédelmi Mozgalomhoz köthető „Bűnvadászok önvédelmi/akciócsoportjának” Facebookon meghirdetett lakossági fórumát, amelyet az ott megjelentek egy része nehezményezett, és a komolyabb jogsértések kialakulása csak preventív rendőri jelenléttel volt megakadályozható. A felperes a gyűlést választási gyűlésként is megmegjelölte, ezért az alperes a bejelentést annak tartalma szerint bírálta el, és figyelembe vette a bejelentés korábbi bejelentésekkel való összefüggését, mivel az azokkal való analógiát maga a bejelentő is megfogalmazta: „ha ez a tüntetési helyszín sem alkalmas a rendőrség szerint, akkor kérjük, tiltás helyett legalább korlátozó határozattal más kállói helyszín megjelölését”.
  3. A Kúria Kgyk.IV.39.046/2024/5. számú ítélete [36] bekezdését felhívva hangsúlyozta, a gyűlés megtartása a közbiztonságot vagy a közrendet közvetlenül, szükségtelenül és aránytalan mértékben azért veszélyezteti, mert felületet biztosíthat a résztvevők közötti konfliktus elmélyülésére, és abból adódóan - rendőri intézkedést igénylő - jogsértések kialakulására. Az előzmények tükrében megalapozottan feltehető, hogy várhatóak ilyen jellegű megnyilvánulások akár a gyűlésen részt vevő más harmadik személyek, akár a gyűlésen részt nem vevők, de az adott közterület mellett elhaladók, vagy a megnyilvánulások apropóján kifejezetten azt sérelmezni kívánók, és ezért odaérkezők körében. Mindez együtt járhat egy közbiztonsági deficittel, amely megvalósíthatja a közrend, a közbiztonság közvetlen, szükségtelen és aránytalan mértékű veszélyeztetését, vagyis a Gytv.-ben nevesített egyik megtiltási okot. Megállapította, a gyűlés megtartása olyan mértékű közbiztonsági deficitet generálna azáltal, hogy lehetőséget biztosítana az ellentétes nézeteket valló személyek adott helyen történő megjelenésére, amely miatt megalapozottan feltehető, hogy a rendőrség számára nehezítené vagy ellehetetlenítené a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvényben meghatározott közrend, közbiztonság fenntartását, mint alaptevékenység ellátását. A közbiztonsági deficitet tovább növeli az a tény, hogy a gyűlésnek a bejelentésben szereplő paraméterek szerinti megtartása esetén a helyszínen lakó, érintett közösség tagjai szükségszerűen konfliktusba kerülhetnek a gyűlésen résztvevőkkel abból eredően, hogy fizikai valójában nem tudnak kitérni, nem tudják elkerülni a gyűlést, illetve a résztvevő, esetlegesen szélsőséges nézeteket valló személyeket. 
  4. Az alperes eljárása során vizsgálta a Gytv. 13. § (5) bekezdésében meghatározott azon lehetőséget, amely az előíró-korlátozó határozat meghozatalát jelenti, azonban „a bejelentett gyűlés témájához kapcsolódóan a közterületen megtartani szándékozott gyűlés tekintetében nem látott arra módot, hogy olyan előírással vagy korlátozással tudja biztosítani a békés gyülekezéshez való jogot, amely a tiltásnál enyhébb kereteket nyújt”. A gyűlés időintervallumban történő korlátozása szintén nem szüntetné meg a tiltó határozatban meghatározott veszély fennálltát. A határozatában a bejelentést összevetette a 12030-160/-37/2026. rendb. számú ügyben ugyancsak a felperes által előterjesztett bejelentés tartalmával, megítélése szerint olyan újdonságot nem tartalmazott, amely alapján a tiltástól enyhébb korlátozással biztosítható lett volna a közbiztonság, a közrend, illetve mások jogainak és szabadságának védelme. Mindezek alapján nem hozott előíró-korlátozó határozatot. 
  5. A szükségességi-arányossági tesztet is lefolytatta arra vonatkozóan, hogy a gyűlés szükségszerűen tilalmazandó-e, avagy bizonyos előíró-korlátozó jellegű kötelezettségekkel a megtartásának feltételeit lehetséges olyan módon meghatározni, amely egyszerre biztosítja a békés gyülekezéshez való jog érvényre juttatását, valamint a közrend, közbiztonság fenntartását. Hivatkozott a Kúria Kgyk.VII.39.120/2023/8. számú döntésének [45] bekezdésére, és kiemelte, hogy a rendelkezésre álló tények, bizonyítékok egyenkénti és összességében való értékelését követően szükségszerű volt a gyűlés megtiltása, mert megalapozottan feltehető a közrend vagy a közbiztonság közvetlen, szükségtelen és aránytalan mértékű veszélye.
  6. A gyűlés bejelentés szerinti helyszínen történő megtartása továbbá közvetlen, szükségtelen és aránytalan mértékben sértené az érintett terület lakóközösségeinek magán- és családi élet sérthetetlenségéhez való jogát.
  7. A Gytv. 13. § (1) bekezdésében szereplő közrendi veszély (az Alaptörvény által meghatározott alkotmányos rend veszélyeztetése) jelen esetben nem áll fenn, így ezzel kapcsolatban nem folytatott bizonyítási eljárást. A gyűléssel okozott szükségtelen és aránytalan mértékű, közbiztonságot veszélyeztető ok valószínűsége azonban rendkívül magas, így a gyűlés adott helyen és időben való megtiltása indokolt. 

A keresetlevél és a védirat

  1. A felperes keresetében a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 89. § (1) bekezdés a) pont, valamint a Gytv. 15. § (4) bekezdés alkalmazásával az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte. Perköltséget számított fel. 
  2. Előadta, hogy jelenleg országgyűlési képviselő, a 2026. április 12-én tartandó országgyűlési választáson induló képviselőjelölt, a Mi Hazánk Mozgalom regisztrált országos listájának 4. helyén szerepel, ezentúl Budapest 10. számú országos egyéni választókerületében is indul országgyűlési képviselőjelöltként, ezért jogosult a kampányidőszakban választási gyűlést szervezni és tartani, amelynek keretébe tartozik a bejelentett gyűlés.
  3. Hivatkozott az Alaptörvény I. cikkére, a VIII. cikk (1) bekezdésére, a IX. cikk (1) bekezdésére, az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XXI. ülésszakán, 1966. december 16-án elfogadott és Magyarországon az 1976. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmány 21. cikkére, és arra, hogy az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, „Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről” szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt egyezményben (a továbbiakban: egyezmény) foglaltakkal ellentétes intézkedések Magyarország területén nem történhetnek, illetve ha történnek, akkor azokat jogsértőnek kell tekinteni, ugyanis az egyezmény alapjogként deklarálja a békés célú gyülekezéshez való jogot [11. cikk 2. bekezdés]. Idézte továbbá a Gytv. 1. §-át, a 13. § (1), (5) bekezdéseit és kiemelte, a bejelentett rendezvényről egyértelműen megállapítható, hogy a gyülekezési jog teljes körű korlátozására felhatalmazást adó egyetlen körülmény sem áll fenn, illetve a gyűlést megtiltó határozat sérti a megjelölt jogszabályhelyeket. 
  4. Jogi álláspontja szerint a választási gyűlést a Gytv. alapján nem kell bejelenteni, „mert az vagy nem tartozik a Gytv. hatálya alá a bejelentési kötelezettség szempontjából, vagy a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) speciális szabálya él”.
  5. Megjelölte a Kúria Kgyk.IV.39.072/2026/6. számú ítéletének [40] bekezdésében foglaltakat azzal, hogy a döntés indokai jelen ügyben is teljes mértékben helytállóak és alkalmazandóak. A határozat 6. oldalának utolsó bekezdéséből megállapítható, hogy az alperes indokai csak feltételezések, illetve konkrétumokat nélkülöző hivatkozások, ezért nem képezhetik a tiltás jogszerű okát, a Kúria ugyanis kimondta, hogy ilyen indokok tiltási ok alapjául nem szolgálhatnak. A kúriai döntés [44] bekezdését idézve rámutatott arra is, hogy alperes a szükségességi-arányossági teszt tényét csak rögzítette, azonban annak vizsgálatát és értékelését nem mutatta be. A határozat ellentmondásos, mert a szükségességi-arányossági teszt résznél közbiztonsági és közrendi sérelemre is hivatkozott, míg más részében azt állapította meg, hogy közrendi nem, csak közbiztonsági veszély áll fenn. 
  6. A határozat [49] bekezdésében foglaltak alapján előadta, hogy alperes megrekedt az „Alkotmánybíróság és a Kúria gyülekezési ügyekkel kapcsolatos határozatainak” idézésénél további konkrétumok említése nélkül, ezért indokolási kötelezettségének sem tett eleget, csak a feltételezéseit rögzítette. 
  7. A bejelentett gyűlés békés jellegét hangsúlyozva utalt az Alkotmánybíróság 14/2016. (VII. 18.), 3/2013. (II. 14.) és 30/2015. (X. 15.) AB számú határozataira, amelyek szerint a gyülekezések célja a kritikus vélemény, az elégedetlenség kifejezésre juttatása. Kifogásolta, hogy alperes történeti előzményként kezelte a 2026. március 13. napjára a Mi hazánk Mozgalomhoz és a Magyar Önvédelmi Mozgalomhoz köthető „Bűnvadászok önvédelmi/akciócsoportjának” Facebook közösségi oldalon meghirdetett lakossági fórumát. E szervezetek szélsőséges nézeteket vallónak minősítése valótlan állítás, valamint alaptalan a tüntetésen való részvételüket közbiztonsági deficitként értékelni, az „állítás továbbá tények híján fikciós alapú, legfeljebb burkolt felhívások lehetőségére utal”. Azt is állította, hogy a Bűnvadászok akciócsoport már semmilyen formában nem kötődik a Magyar Önvédelmi Mozgalomhoz, ellenben törvényesen működve a Mi hazánk Mozgalom széles körű országos népszerűségnek örvendő olyan kezdeményezése, amelynek célja a közbiztonsági problémákkal kapcsolatos témák tematizálása és törvényes jogi, rendészeti megoldások kezdeményezése az állam arra jogosult szerveinél. 
  8. A bejelentés nem tartalmaz semmilyen etnikai utalást, ezért megalapozatlan alperesnek a helyben lakók elleni irányultságra való hivatkozása. E körülményre figyelemmel nem ismert a határozatból, hogy a bejelentett gyűlés miért járna mások jogai és szabadsága szükségtelen és aránytalan korlátozásával. A szükségtelen fordulat arra utal, hogy a tüntetés céljaihoz szervesen nem kapcsolódó, tudatosan provokatív cselekvés hasson ki másokra, amely a személyes biztonságukat sértheti. Ilyenről azonban tények, illetve valószínűsítések szintjén sincs szó a határozatban. Az aránytalan sérelem olyan súlyú és jelentőségű jogsértéseket feltételez, amelyekre a határozat tényállása nem utal, de ilyen nem is merült fel a rendezvénnyel kapcsolatban. Az nem minősül aránytalan sérelemnek, ha valaki otthonában beszűrődő zajként egy tüntetés hangfoszlányait érzékeli, márpedig legfeljebb erről lehet szó a tiltással érintett bejelentés szerinti statikus gyűlés esetén.
  9. Kifejtette, hogy a gyülekezési jog korlátozásához nem elegendő az elvont veszélyeztetés, azt kell bizonyítani, hogy konkrét veszélyekkel jár a gyülekezési jog gyakorlása, a veszély nagysága dönti el a jogkorlátozás arányosságát is. A kockázat nagyságának minősítésénél mérlegelni kell azt a pozitív hatást, amelyet a nézetek vállalása és ütköztetése jelent, hiszen ez a demokrácia része és a demokratikus közélet előfeltétele. E körben az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatára utalt. 
  10. Az Alkotmánybíróság 14/2000. (V. 12.) AB számú határozata alapján vitatta, hogy a perbeli esetben volna foglyul ejtett közönség.
  11. A Kúria Kgyk.IV.39.027/2026/9. számú határozatának felhívásával az alperes határozatát azért is jogszabálysértőnek értékelte, mert a megtiltási, korlátozási okok egyike sem volt megállapítható.
  12. Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte. 
  13. Hangsúlyozta, a határozatában részletesen kifejtette, mely tényekre alapította a szükségességi-arányossági tesztet, továbbá mely tényekből milyen logikai dedukció segítségével jutott el arra az álláspontra, hogy szükségszerű az adott gyűlés megtiltása. Érvelése szerint a töretlen kúriai gyakorlatnak megfelelő részletességgel, az ok-okozatiság teljes körű bemutatása mellett valósult meg a határozathozatal. Emellett határozatában arról is számot adott, hogy miért nem volt lehetséges a Gytv. 13. § (5) bekezdésében foglalt, a tiltástól enyhébb határozat meghozatalával biztosítani a békés gyülekezéshez való jog érvényre juttatását.
  14. A felperes az alperes védiratában foglaltakra benyújtott észrevételében fenntartotta a keresetében foglaltakat.

A Kúria döntése és jogi indokai

  1. A kereset alapos.
  2. A Kúria az alperes határozatának törvényességét a Kp. 85. § (1) bekezdése szerint a kereseti kérelem korlátai között vizsgálta, a közigazgatási tevékenység jogszerűségéről a Kp. 85. § (2) bekezdésére figyelemmel a megvalósításának időpontjában fennálló tények alapján döntött. 
  3. A felperes keresetében elsőként azt adta elő, hogy nem lett volna köteles a perbeli gyűlést a gyülekezési hatóságnak bejelenteni, mert az választási gyűlésnek minősül. 
  4. A Kúria a felperes korábbi perében hozott Kgyk.IV.39.072/2026/5. számú ítéletének a választási gyűlések megítélésével kapcsolatos megállapításait - azok megismétlése nélkül - azzal egészíti ki, hogy a Gytv. előterjesztői indokolása is tartalmazza, e törvény hatálya miért és miként terjed ki a választási gyűlésekre. Eszerint: „A törvény egy fontos különbsége a [régi] Gytv. rendelkezéseihez képest, hogy nem szabályozza a gyülekezési jogról szóló törvény hatálya alól kivett gyűlések körét. A [régi] Gytv. a választási gyűléseket, a vallási szertartásokat, rendezvényeket és körmeneteket, a kulturális és sportrendezvényeket, valamint a családi eseményekkel kapcsolatos rendezvényeket veszi ki a hatálya alól. (…) Ha a választási gyűlések nem lennének a Gytv. hatálya alá tartozónak tekinthetőek, akkor nem vonatkozna rájuk a békés és fegyvertelen jelleg követelménye (…). Ez azonban egyértelműen ellentétes lenne az Alaptörvény rendelkezéseivel is. A választási gyűlésekkel összefüggésben azt is érdemes kiemelni, hogy azokról a Ve. csak szűkszavúan rendelkezik, így fontos, hogy háttérjogszabályként a Gytv. mindenképpen vonatkozzon ezen gyűlésekre is, természetesen a Ve.-ben megjelölt eltérésekkel (pl.: a választási gyűlés a választás napján nem tartható, vagy épp, hogy választási gyűlés csak kampányidőszakban tartható)”. Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a felperes hatásköri kifogása nem alapos, a szervezőnek a perbeli gyűlést a gyülekezési hatóságnak be kellett jelentenie.
  5. A felperes alaptalannak értékelte az alperes határozatának azon következtetéseit, amelyek szerint akár mások jogainak és szabadságának szükségtelen mértékű és aránytalan sérelme, vagy a közbiztonság, vagy a közrend közvetlen, szükségtelen és aránytalan mértékben való veszélyeztetése reálisan fenyegetne a rendezvény megtartásával. E körben hivatkozott a Kúria Kgyk.IV.39.072/2026/5. számú ítéletére. 
  6. Az alperes határozatában maga is visszautalt az általa „analógnak” minősített bejelentésekre, és határozatát az egyik lényegében azonosnak tekintett bejelentésre hivatkozva, a korábbi határozataival azonos indokok alapján hozta meg. Figyelemmel arra, hogy az alperes 12030-160/-37/2026. rendb. számú ügyben hozott határozatát a felperes keresete nyomán eljárt Kúria a perbeli határozat meghozatalát követően a Kgyk.IV.39.072/2026/5. számú ítéletével hatályon kívül helyezte, és az ítéletből kitűnően felperes a perbeli határozatot is a korábbi keresetével azonos indokokkal támadta, indokolt értékelni a következőket:
  7. A Kúria következetes joggyakorlata szerint az együttműködési kötelezettség a feleket a gyűlés szervezése és megtartása során is köti, az fennáll az egyeztetés során is. A 2026. március 24. napján telefonon lefolytatott egyeztetésről készült feljegyzés szerint a felperes egyértelműen úgy nyilatkozott, hogy olyan megoldást próbáltak találni, amely a gyülekezési hatóságnak is elfogadható, és ha ez sem felel meg, várják a korlátozó határozatot. 
  8. Az Alkotmánybíróság a 30/2015. (X. 15.) AB határozata (a továbbiakban: Abh) szerint az egyeztetési eljárás során a gyülekezési hatóság párbeszédet folytathat a gyülekezés szervezőjével, és ez adott esetben a tényállás differenciáltabb megállapításának lehetőségét is magában hordozza, továbbá lehetőséget ad mind a szervezőnek, mind a hatóságnak az álláspontok mélyebb megismerésére, adott esetben a közvetlen személyes meggyőzés erejének kibontakozására. A formalitástól mentes, érdemi párbeszédet eredményező egyeztetési eljárás alkalmazása az alapjog gyakorolhatóságát segítő jogintézmény, amely egyben az alapjog indokolatlan korlátozásának elvi lehetőségét is képes az adott esetben megakadályozni. A gyűlés szervezőjének az egyeztetési eljárás során tanúsított magatartása egyben a hatóság számára hasznos informatív erővel bírhat a gyülekezési jog gyakorlása során várható események előzetes megítélése és felmérése szempontjából is. Mindezek alapján megállapítható, hogy az egyeztetési eljárás lefolytatása elősegíti a kompromisszumos megoldás megtalálását a gyülekezők és a hatóság között, lehetővé téve ezzel a gyülekezéshez való alapjog és a tiltó ok által védett jogállami követelmény közötti megfelelő egyensúly megteremtését. Az egyeztetési eljárás a fenti jellemzőire tekintettel a gyülekezéshez való alapjog érvényesülésének fontos eljárási garanciája, amelynek mellőzése, vagy nem megfelelő (az arányosság elvét sértő, vagy diszkriminatív) alkalmazása nemcsak a gyülekezéshez való alapjog, de a jogbiztonság alkotmányos követelményét, az egyes jogintézmények kiszámítható működését is sérti. Az Alkotmánybíróság arra is rámutatott, hogy az egyeztetési eljárásnak a gyülekezéshez való alapjog gyakorlása szempontjából garanciális jelentősége van, amit a törvényalkotó kifejezésre juttathat az egyeztetési eljárás szabályainak törvényi jogforrási szintre emelésével. Ez az alkotmányos követelmény a Gytv. hatályba lépésével megtörtént, annak 11. §-a tartalmazza a bejelentést követő egyeztetés szabályait. A bejelentővel folytatott egyeztetési eljárás során a rendőrségnek meg kell kísérelnie egy kompromisszumos megoldás megtalálását. A megtiltási okok felmerülése esetén a gyülekezés megtartása érdekében a rendőrség tehet technikai javaslatokat (pl.: az időtartamra vonatkozólag, vagy a hangosító eszközök vonatkozásában) a gyűlés bejelentője számára, amelyeket a bejelentő ugyan nem köteles elfogadni, de amelyek az adott tényállás körében konkrét támpontot adhatnak a gyülekezés szervezője számára az alapjog tényleges érvényesíthetőségének alkotmányos kereteire {Abh. Indokolás [51]-[52], Kgyk.IV.39.093/2025/6., Indokolás [36]-[38], Kgyk.VI.39.098/2025/7. Indokolás [38]}.
  9. Az alperes sem az egyeztetésen, sem később semmilyen formában nem reagált arra, hogy a felperes kifejezetten úgy nyilatkozott: igyekezett megfelelő lehetőséget felkínálni, és várja gyülekezési hatóság korlátozó határozatát. Az alkotmánybírósági és a kúriai joggyakorlatból kitűnik, hogy az egyeztetés nem puszta formalitás. A perbeli esetben az egyeztetésről felvett feljegyzésből kitűnően a felperes nyitottnak mutatkozott a kompromisszumra, azonban a gyülekezési hatóság erre sem az egyeztetés során, sem határozatában nem reagált, azt nem értékelte. 
  10. A Kúria joggyakorlata szerint a gyülekezési hatóságnak az egyeztetést követően rendelkezésre álló - tényekkel alátámasztható - információkból kell levonni a jövőre vonatkozó, valószínűséget megalapozó következtetését {Kgyk.VII.39.120/2023/8. Indokolás [32] és [45] bekezdések, Kgyk.IV.39.046/2024/5. Indokolás [26] bekezdés, Kgyk.IV.39.041/2025/6. Indokolás [31] és Kgyk.39.048/2025/8. Indokolás [47]}. A Gytv. 13. § (1) bekezdésének azon fordulatát, miszerint a gyülekezési hatóság az egyeztetést követően rendelkezésre álló információk alapján hozza meg a gyűlés adott helyen és időben való megtartását megtiltó, vagy előíró-korlátozó határozatát, az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 62. §-ára figyelemmel kell értelmezni, azaz a szabad bizonyítás elvének rögzítését jelenti {Kgyk.IV.39.046/2024/5., Indokolás [27]}. A szabad bizonyítás elvét tételező rendelkezéseket azonban nem lehet sem a normaszövegből, sem pedig tágabb kontextusukból, így pl.: alapjogi összefüggései közül kiragadni. A szabad bizonyítás elve nem pusztán a bizonyítékok értékelésére vonatkozik, és nem is csupán a bizonyítás módja megválasztásának szabadságát jelenti. A - különböző korlátai miatt egyébként a közigazgatási eljárásokban tiszta formájában nem érvényesülő - szabad bizonyítás azt jelenti, hogy a hatóság a bizonyítandó tényt, főszabályként bármilyen, annak bizonyítására alkalmas eszközzel bizonyíthatja, az egyes bizonyítékokat egyenként és összességükben szabad meggyőződése szerint értékeli {Kgyk. IV.39.539/2022/9., Indokolás [39]}. Így az alperesnek értékelnie kellett volna nemcsak azt, hogy a bejelentés új helyszínre vonatkozott, hanem azt is, hogy felperes a bejelentésben és az egyeztetés során is kifejezetten kérte, a gyülekezési hatóság a megtiltásnál enyhébb korlátozást alkalmazzon.
  11. A perbeli esetben a bejelentésnek, az egyeztetés során tett felperesi nyilatkozatnak a sommás értékelése - miszerint „a bejelentő olyan, a gyűlés alapvető paramétereire vonatkozó változtatásokat eszközölt a jelen tiltó határozattal érintett gyűlés bejelentésében, amelyek a gyülekezési hatóság álláspontja szerint a korábban említett tiltó határozatokban foglalt indokokat voltak hivatottak »elkerülni«” - rámutat a határozat feloldhatatlan belső ellentmondására. Ha ugyanis a bejelentésben a korábbi gyűlésekhez képest a gyűlés alapvető paraméterei eltérnek, akkor nélkülözhetetlen lett volna ezen eltérések indokolása, amelyet az alperes elmulasztott. Ugyan a határozatból nem derül ki, hogy mit értett az alperes tiltó okok elkerülésére törekvés alatt, indokolt megjegyezni, hogy az önmagában nem feltétlenül jogellenes, mert e megfogalmazás jelentheti azt is, hogy a szervező olyan új gyűlést jelentett be, amelynél abban bízott, hogy a szükségességi-arányossági teszt más eredményre vezethet, vagyis a gyűlését a gyülekezési hatóság nem fogja megtiltani. A bejelentés és az egyeztető eljárásról készült feljegyzés is ezt az értelmezést támasztja alá.
  12. Az alperes nem értékelte, hogy a perbeli bejelentés szerinti helyszín és a Kgyk.IV.39.072/2026/5. számú ítélet alapjául szolgáló bejelentés helyszíne mennyiben tér el, az ebből fakadó közrendre, közbiztonságra, mások jogaira és szabadságára gyakorolt hatását sem vizsgálta, hanem korábbi határozatával lényegében megegyezően indokolta döntését, indokait a konkrét bejelentéshez képest nem egyéniesítette.
  13. A Kúria nem ismétli meg a Kgyk.IV.39.072/2026/5. számú ítéletének valamennyi megállapítását, azok közül kiemeli, hogy következetes joggyakorlata értelmében Gytv. 13. § (1) bekezdésének „megalapozottan feltehető” fordulata azt jelenti, hogy a közrend vagy a közbiztonság közvetlen, szükségtelen és aránytalan mértékű veszélye, illetve mások jogainak és szabadságának szükségtelen mértékű és aránytalan sérelme a rendelkezésre álló adatokból, tényekből, ténybeli körülményekből előre látható, várható, gyanítható, vagyis valószínű. A veszély, illetve a sérelem bekövetkezésének megalapozott valószínűsítése csak tényeken alapuló következtetések útján történhet. A gyülekezési hatóságnak az egyeztetést követően rendelkezésre álló - tényekkel alátámasztható - információkból kell levonni a jövőre vonatkozó, valószínűséget megalapozó következtetését {Kgyk.VII.39.120/2023/8., Kgyk.IV.39.072/2026/5.}. Az alperes határozata azonban konkrétumokat nélkülöző hivatkozásokat tartalmaz csak arról, hogy a „közbiztonsági deficit” hogyan következhet be, azonban olyan adatokra, tényekre, ténybeli körülményekre nem hivatkozott, amelyekből megalapozottan lehetne a „közbiztonsági deficit” megvalósulására következtetni.
  14. Az alperes határozatában állította, hogy elvégezte a szükségességi-arányossági tesztet, azonban ezt nem mutatta be, sem a figyelembe vett szempontokról, sem a mérlegelési folyamatról nem adott számot, csak arra hivatkozott, hogy a gyűlés megtartása szükségtelen és aránytalan mértékben veszélyeztetné a közrend, közbiztonság fenntartását. 
  15. A Kúria joggyakorlata szerint a Gytv. „az alapvető jogok legkisebb mértékű korlátozásának érdekében egy többlépcsős korlátozási rendszert állított fel. A gyülekezési hatóságnak azt kell először megvizsgálnia, hogy a gyűlés a közbiztonságot vagy a közrendet közvetlenül, szükségtelen és aránytalan mértékben veszélyezteti, illetve mások jogainak és szabadságának szükségtelen mértékű és aránytalan sérelmével jár-e. Ha erre a gyülekezési hatóság szerint a válasz igenlő, azt kell megvizsgálnia, hogy a közbiztonság, a közrend vagy mások jogainak és szabadságának védelme biztosítható-e azzal, hogy a szervező számára határozatban előírja a gyűlés megtartásának feltételeit. Ez azt jelenti, hogy a megtiltásnál enyhébb korlátozás rendeltetése az, hogy - éppen a békés gyülekezéshez való jog gyakorlásának biztosítása érdekében - a bejelentett gyűlés által okozott szükségtelen és aránytalan mértékű korlátozás aránytalanságát vagy szükségtelenségét a lehetőséghez képest kiküszöbölje. Ebből következik a Gytv. 15. §-ának a gyülekezési hatóság határozataival kapcsolatos bírósági döntési korlátokat meghatározó rendelkezése: megtiltó döntés esetén kasszációs jogköre van, a megtiltásnál enyhébb korlátozások esetén pedig a megsemmisítés mellett helye van a gyülekezési hatóság határozata megváltoztatásának. E rendelkezés is arra kell, hogy ösztönözze a gyülekezési hatóságot, valóban csak a végső esetben - ha a megtiltásnál enyhébb korlátozások nem vezetnének eredményre - nyúljon a gyűlés megtiltásának eszközéhez. A Gytv. e rendelkezéseihez fűzött előterjesztői indokolása szerint az Alaptörvény elfogadásakor az alkotmányozó az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében, ezt a korábbi alkotmánybírósági joggyakorlatban kialakított alapjogi tesztet vette át. Így a gyülekezési jognak más alapjogokkal való kollíziója esetén a korlátozás szempontjait is csak az Alaptörvény I. cikkére és ezáltal az Alkotmánybíróság gyakorlatára támaszkodva lehet meghatározni” {Kgyk.IV.39.041/2025/6., Indokolás [32]-[33] bekezdései}.
  16. A Kúria következetes joggyakorlata szerint továbbá a gyűlések szükségszerűen kihatnak mások jogainak és szabadságának érvényesülésére. Ha a gyülekezési hatóság mások jogainak és szabadságának védelme érdekében korlátozza a gyűlés megtartását, határozata indokolásában értékelnie kell, hogy a gyűlés mely konkrét jogokat és szabadságokat érinti, a korlátozás vagy megtiltás nélkül milyen mértékben sértené ezeket a jogokat és szabadságokat, továbbá, hogy az enyhébb korlátozások - ha van ilyen - miért nem vezetnének eredményre {Kgyk.VII.39.073/2023/3. Indokolás [19], Kgyk.IV.39.046/2024/5. Indokolás [30] és a döntés elvi tartalma [36], Kgyk.VII.39.034/2025/5. a döntés elvi tartalma [22]}. 
  17. Az alperes a határozatában csupán általánosságban utalt arra, hogy „a bejelentett gyűlés témájához kapcsolódóan a közterületen megtartani szándékozott gyűlés tekintetében nem látott arra módot”, hogy a megtiltásnál enyhébb eszközt alkalmazzon (előíró-korlátozó határozatot hozzon), ezt azonban nem támasztotta alá.
  18. Az alperes határozatában - amelybe a bejelentővel folytatott egyeztetésről készült feljegyzését is beemelte - a Kúria és az Alkotmánybíróság korábbi határozatait elemezte. A Kúria a Kgyk.VII.39.110/2025/8. számú határozata indokolásának [40] bekezdésében már felhívta a gyülekezési hatóság figyelmét arra, hogy „a hatóság határozata indokolásának célja az érdemi döntés ténybeli és jogi megalapozása. A hatósági döntés ténymegállapítást és jogkövetkeztetést kell, hogy tartalmazzon. A hatóság feladata, hogy határozatában az Ákr. 81. § (1) bekezdése értelmében rövid, összefoglaló tényállást állapítson meg, kizárólag azokat az információkat tartalmazva, amelyeken a döntése alapul, annak azonban nem része a hatósági irat beemelése”. Ezt a Kgyk.VII.39.068/2026/5. számú határozata [30] bekezdésében a Kúria megerősítette, és rámutatott arra, hogy az eljárás során keletkezett iratok (a perbeli esetben az egyeztetésről készült feljegyzés) átemelése a határozatba szükségtelen, mert önmagában nem pótolja a tényállás megállapítását és a bizonyítékok (tények) megjelölését és mérlegelését.
  19. Mindezek folytán a Kúria megállapította, hogy az alperes határozata a felperes keresetében megjelölt okokból jogszabálysértő, ezért a Gytv. 13. § (1) bekezdése alapján hozott, az alapjogot aránytalanul korlátozó, gyűlés megtartását megtiltó határozatot - más eljárási lehetőség hiányában - a Gytv. 15. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte. A Gytv. 15. §-a nem biztosít lehetőséget a Kúriának arra, hogy a gyűlés megtartását megtiltó határozatot enyhébb korlátozást megvalósító módon megváltoztassa. 

A döntés elvi tartalma 

  1. I. A választási gyűlés a Ve.-ben megjelölt eltérésekkel a Gytv. hatálya alá tartozik.
    II. A Gytv. 11. §-a szerinti egyeztetési eljárás nem formalitás, annak során a békés gyülekezési jog biztosítása érdekében a gyülekezési hatóságnak meg kell kísérelnie a kompromisszumos megoldás (megtiltásnál enyhébb korlátozás) megtalálását. 

Záró rész 

  1. A Kúria a közigazgatási jogvitát a Gytv. 15. § (2) bekezdése, a Kp. 4. § (1) bekezdése, (3) bekezdés a) pontja, 5. § (1) bekezdése és 124. § (2) bekezdés d) pontja alapján, a Kp. XXI. Fejezete szerinti elsőfokú egyszerűsített közigazgatási peres eljárásban bírálta el.
  2. A pernyertes felperes perköltségét a Kúria a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 82. § (3) bekezdése, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet 3. § (2) bekezdése értelmében a felperes által felszámított összeggel egyezően határozta meg, melynek viselésére a Kp. 35. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 83. § (1) bekezdése alapján a pervesztes alperes köteles.
  3. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 62. § (1) bekezdés h) pontjában biztosított tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán feljegyzett, az Itv. 45/A. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű kereseti illeték - az alperest az Itv. 5. § (1) bekezdés c) pontja alapján megillető személyes illetékmentesség miatt - az állam terhén marad. 
  4. A Kúria ítélete elleni perorvoslat lehetőségét a Kp. 116. § d) pontja és 126. § (3) bekezdése együttesen zárják ki.

Budapest, 2026. április 2.

Dr. Kurucz Krisztina s.k. a tanács elnöke
Dr. Hajas Barnabás s.k. előadó bíró
Dr. Vitál-Eigner Beáta s.k. bíró
Dr. Bernáthné dr. Kádár Judit s.k. bíró
Dr. Rák-Fekete Edina s.k. bíró