Kvk.V.39.077/2026/9. számú határozat

A KÚRIA 
végzése

Az ügy száma:  Kvk.V.39.077/2026/9.

A tanács tagjai:  

dr. Darák Péter a tanács elnöke 
Ságiné dr. Márkus Anett előadó bíró 
dr. Márton Gizella bíró 
dr. Demjén Péter bíró 
dr. Stefancsik Márta bíró

Az I. rendű kérelmező: Papp Zsolt György 
                                       (cím)

Az I. rendű kérelmező jogi képviselője: Balsai Ügyvédi Iroda 
                                                                 (ügyintéző: ifj. dr. Balsai István ügyvéd;
                                                                 cím)                                                               

A II. rendű kérelmező: (kérelmező) 
                                       (cím)

A II. rendű kérelmező jogi képviselője: dr. Koós László egyéni ügyvéd 
                                                                 (cím)

Az eljárás tárgya: választási ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata 

A felülvizsgálni kért határozat: Nemzeti Választási Bizottság 199/2026. számú határozata

Rendelkező rész

A Kúria a II. rendű kérelmező bírósági felülvizsgálati kérelmét érdemi vizsgálat nélkül elutasítja. 

A Kúria a Nemzeti Választási Bizottság 199/2026. számú határozatát a Hajdú-Bihar Vármegyei 06. Országgyűlési Egyéni Választókerületi Választási Bizottság 21/2026. (III.20.) számú OEVB határozatára kiterjedően megváltoztatja és a kifogást elutasítja. 

A feljegyzett 10.000 (tízezer) forint nemperes eljárási illeték az állam terhén marad. 

A végzés ellen további jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás és az ügy előzménye

  1. A jelen ügy előzményei szerint a II. rendű kérelmező magánszemély és más választópolgárok kifogása alapján eljárt Hajdú-Bihar Vármegyei 06. Országgyűlési Egyéni Választókerületi Választási Bizottság (a továbbiakban: OEVB) az 5/2026. (II.27.) számú határozatával megállapította, hogy Papp Zsolt György a Hajdú-Bihar Vármegyei 06. számú egyéni választókerületben a FIDESZ-Magyar Polgári Szövetség és a Kereszténydemokrata Néppárt közös jelöltje (a továbbiakban: I. rendű kérelmező) a köznevelési intézmény rendezvénytermében megtartott „Lázárinfó 42” megnevezésű rendezvényen egyebek között  megsértette a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 2. § (1) bekezdés a, c), e) pontokban foglalt alapelveket, az I. rendű kérelmezőt eltiltotta a további jogszabálysértéstől és 900.000 forint bírság megfizetésére kötelezte. Az I. rendű kérelmező fellebbezése alapján eljárt Nemzeti Választási Bizottság (a továbbiakban: NVB) a 2026. március 5. napján meghozott 97/2026. számú határozatával az OEVB határozatát részben megváltoztatva a Ve. 2. § (1) bekezdés a) pontja – a választás tisztaságának megóvása – alapelv sérelmének megállapítását és a bírság szankció alkalmazását mellőzte, egyebekben a fellebbezést elutasította. Az abban az ügyben kifogástevőkként fellépő magánszemélyek – II. rendű kérelmező és egy további kérelmező – bírósági felülvizsgálati kérelmei alapján eljárt Kúria a 2026. március 11. napján kelt Kvk.VI.39.032/2026/12. számú végzésével a felülvizsgálati kérelmeket érdemi vizsgálat nélkül elutasította.
  2. A jelen ügy tényállása szerint az I. rendű kérelmező 2026. március 17. napján a hivatalos Facebook-oldalán a választási jogorvoslati eljárások eredményével kapcsolatban videót (a továbbiakban: Videó) és kísérőszöveget (a továbbiakban: Bejegyzés) tett közzé.
  3. A Videó felett elhelyezkedő Bejegyzés szövege: „Elbuktak a tiszás kifogások a Kúrián! Nem sértettem szabályt a hajdúböszörményi Lázárinfó kapcsán!”
  4. A Videóban az I. rendű kérelmező a következőket mondta: „A Lázárinfó margójára még egy dolgot, amellyel azt gondolom, le lehet zárni ezt a történetet. Tartottunk egy jó Lázárinfót Hajdúböszörményben. Aztán sokan meg is támadták, hogy én közintézménybe szeretek járni politizálni. A helyi választási bizottság vagy iroda meg is büntetett, rögtön 900.000 forintra, amit a baloldali média hamarabb kisajtózta és kiharsogta, mint ahogy én magam tudtam volna róla. Aztán persze megkifogásoltuk, és megfellebbeztem a döntést. Ami már persze nem érdekelt senkit, hogy eltörölte a szankcionálást, mert hogy nem történt olyan törvénysértés, ami alapján egyébként bírságot kellett volna kiszabni. A Nemzeti Választási Bizottság ezt kimondta, majd még mindig a Tisza Párt és néhány személy tovább vitte az ügyet és a Kúriáig mentünk. Azt kell mondjam, nincs tovább. Elfogyott a jogi csűrcsavarok lehetősége, bebizonyosodott, hogy nem szabtak ki bírságot, nem történt a választás csalásra okot adó esemény, körülmény. Ennyit erről. A vádaskodás, a gyűlöletkeltés, a haragnak a szítása, az megy, pedig nekünk békére, cselekedetekre és tettekre van szükség. Nem ígérgetni, nem kiabálni és nem acsarkodni, hanem békét teremteni, fejlesztéseket hozni, családoknak lehetőséget teremteni, munkahelyeket létesíteni, ipari parkot idehozni. Van itt feladat, na ezzel kell foglalkozni kérem!”

A kifogás

  1. A II. rendű kérelmező magánszemély 2026. március 17. napján kifogást terjesztett elő az OEVB-nél előadva, hogy az I. rendű kérelmező 2026. március 17. napján a hivatalos Facebook-oldalán az I. rendű kérelmezőt érintő korábbi választási jogorvoslati eljárások eredményével kapcsolatos Videó és Bejegyzés valótlan, a jogorvoslati eljárás eredményével ellentétes tartalmú. Három kijelentést sérelmezett, mert álláspontja szerint az I. rendű kérelmező a Bejegyzésben a Kúria Kvk.VI.39.032/2026/12. számú döntését illetően valótlanul állította, hogy „Elbuktak a tiszás kifogások a Kúrián! Nem sértettem szabályt a hajdúböszörményi Lázárinfó kapcsán!”; a Videóban valótlanul állította, hogy az NVB a 97/2026. számú határozattal „eltörölte a szankcionálást, merthogy nem történt olyan törvénysértés, ami alapján egyébként bírságot kellett volna kiszabni. A Nemzeti Választási Bizottság ezt kimondta.”; továbbá a Videóban szintén valótlanul állította a Kúria Kvk.VI.39.032/2026/12. számú döntésével és az eljárások kimenetelével kapcsolatban, hogy: „a Kúriáig mentünk. Azt kell mondjam, hogy nincs tovább, elfogyott a jogi csűrcsavarok lehetősége, bebizonyosodott nem szabtak ki bírságot, nem történt a választás csalásra okot adó esemény, körülmény”. Részletesen kifejtette, – csatolva a Videót és Bejegyzést mutató Facebook-oldalról készült képernyőfotót, és a Videót tartalmazó médiafájlt – hogy az I. rendű kérelmező állításával ellentétben valójában milyen eredménnyel zárultak ezen választási jogorvoslati eljárások. Előadta, hogy a jogerős választási határozatok tartalmának ilyen fokú eltorzítása sérti a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontja szerinti jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvét, továbbá a választópolgárok szándékos félrevezetésére tekintettel a Ve. 2. § (1) bekezdés a) pontja szerinti választás tisztasága alapelvét, ezért kérte a jogsértés megállapítását, az I. rendű kérelmező eltiltását a további jogsértésről, a Videó és Bejegyzés eltávolítására, továbbá bírság fizetésére kötelezését. 

Az OEVB határozata

  1. Az OEVB a 21/2026. (III.20.) számú határozatával megállapította, hogy az I. rendű kérelmező megsértette a Ve. 2. § (1) bekezdés a) és e) pontját, amikor a 2026. március 17. napján hivatalos Facebook oldalán közzétett Videóban és Bejegyzésben valótlan tényeket állított arról, hogy a Hajdúböszörményben, 2026. február 23. napján megtartott „Lázárinfó 42” elnevezésű rendezvényen nem sértett szabályt, valamint az „Elbuktak a tiszás kifogások a Kúrián!” kijelentése sem felel meg a valóságnak, mivel az NVB 97/2026. számú határozatával szemben benyújtott felülvizsgálati kérelmet a Kúria érdemben nem vizsgálta. Az OEVB az I. rendű kérelmezőt a további jogsértéstől eltiltotta, kötelezte a Videó és valamennyi ahhoz kapcsolódó kísérő szöveg eltávolítására, és vele szemben 800.000 forint bírságot szabott ki.

Az NVB határozata

  1. Az I. rendű kérelmező fellebbezése alapján eljárt NVB a 2026. március 25. napján hozott 199/2026. számú határozatával az OEVB 21/2026. (III.20.) számú határozatát részben megváltoztatta, és a Ve. 2. § (1) bekezdés a) és e) pontja szerinti, a kifogásban sérelmezett választás tisztaságának megóvása, valamint a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelve sérelmét kizárólag a sérelmezett Facebook-bejegyzés „Nem sértettem szabályt a hajdúböszörményi Lázárinfó kapcsán!” mondata vonatkozásában állapította meg és a bírságszankció alkalmazását mellőzte. Az I. rendű kérelmezőt a további jogsértéstől eltiltotta, egyidejűleg őt a Facebook-bejegyzésben található jogsértő mondat haladéktalan, de legkésőbb három napon belül történő eltávolítására kötelezte.
  2. Indokai szerint a fellebbezés az érdemét tekintve alaptalan volt, az OEVB határozat indokolásának valóban fennálló hiányosságai orvosolhatók voltak úgy, hogy maga egyenként megvizsgálta a három sérelmezett kijelentést és azokat összességükben értékelte. Megállapította, hogy a sérelmezett három kijelentésből az első kijelentés (a Videóhoz fűzött Bejegyzés), annak is a második mondata tartalmaz valótlan tényállítást, amely sérti a Ve. 2. § (1) bekezdés a) és e) pontja szerinti alapelveket, a következőkre figyelemmel.
  3. Előrebocsátotta, hogy az I. rendű kérelmező a választási kampány során, a választópolgárok befolyásolásának céljával tette közzé a Bejegyzést és Videót, tehát nem egzakt jogi tájékoztatás céljából, így nem volt tőle elvárható a pontos jogi terminus technicusok használata.
  4. Először a Bejegyzést (első mondat: „Elbuktak a tiszás kifogások a Kúrián!” második mondat: „Nem sértettem szabályt a hajdúböszörményi Lázárinfó kapcsán!), annak első mondatát vizsgálva megállapította, hogy választópolgári értelmezésben az a valóságot tükrözi, mert a két felülvizsgálati kérelem nem vezetett eredményre; ez a „talán nem is olyan túlzó állítás” politikai véleménynyilvánítás keretébe tartozóan a vonatkozó alkotmánybírósági gyakorlat szerint igazolható [5/2015. (II. 25.) AB határozat].  
  5. A Bejegyzés második mondata kapcsán ugyanakkor megállapította, hogy az nem fedi a valóságot, hiszen a 97/2026. NVB határozat jogerősen megállapította az I. rendű kérelmező jogsértését a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontját illetően, és a választási ügyben hozott jogerős döntés lényegével, a jogsértés megállapításával, illetve annak hiányával ellentétes I. rendű kérelmezői tájékoztatás nem áll a szabad véleménynyilvánítás védelme alatt. A jogszabálysértés tagadása, ennek tényként rögzítése egy jogsértést megállapító jogerős választási bizottsági határozattal elbírált ügyre vonatkozóan nélkülözi azt a túlzást, meghökkentő vagy szélsőséges álláspontot, amely a véleménynyilvánítás körébe tartozóan elfogadható, figyelemmel az Alkotmánybíróság gyakorlatára {3107/2018. (IV. 9.) AB határozat, Indokolás [32], 3111/2022. (III. 23.) AB határozat, Indokolás [46]}, amiből például nem következik, hogy a jelöltek bármilyen valótlan információt, állítást terjeszthetnek egymásról. Az NVB indokai szerint a választási bizottságok jogerős határozatait a címzetteknek tudomásul kell venniük és végre kell hajtaniuk; azok nyilvánosságuknál fogva iránymutatásul is szolgálnak jövőbeli magatartásokra nézve, és ugyan a választási kampány során elkövetett jogsértések maguk is a kampány részévé válnak, (mert azokat jellemzően az ellenfelek felhasználják, arról a kampány résztvevői véleményt formálnak, értékelik saját nézőpontjukkal és céljaikkal összefüggésben), így előfordulhatnak túlzó, felfokozott, figyelemfelkeltő megnyilatkozások is, de a jelen ügyben sérelmezett ezen kijelentés nem tartozik ebbe a körbe, a politikai vélemény körébe, azon túlmegy.  
  6. A harmadik körben a Videóban elhangzott sérelmezett kijelentéseket vizsgálva megállapította egyrészt az „eltörölte a szankcionálást, merthogy nem történt olyan törvénysértés, ami alapján egyébként bírságot kellett volna kiszabni. A Nemzeti Választási Bizottság ezt kimondta” szövegről, hogy az tartalmilag megfeleltethető a 97/2026. NVB határozatnak, az politikai kommunikáció, miként annak minősül „a Kúriáig mentünk. Azt kell mondjam, hogy nincs tovább, elfogyott a jogi csűrcsavarok lehetősége, bebizonyosodott nem szabtak ki bírságot, nem történt a választás csalásra okot adó esemény, körülmény” kijelentés is, amelyből a „nem történt a választás csalásra okot adó esemény, körülmény” kijelentés ténybeli alapja is valós volt.
  7. Végül az NVB a sérelmezett kijelentéseket összességükben, a Bejegyzés és a Videó egészének kontextusában is értékelve megállapította, hogy a jelölt a Videó egészében a szabad véleménynyilvánítás körébe tartozó politikai kommunikációt valósított meg, ugyanakkor a Bejegyzés első mondata nem enyhíti, hanem felerősíti a valótlan tényállítást tartalmazó második mondat tartalmát, és a Videó ezt a valótlan tényállítást kifejezetten nem cáfolja; aki csak a Bejegyzést (mint címet) olvassa, annak csak a jogsértés hiánya rögzül, aki pedig a Videót is megtekinti, legfeljebb bizonytalan lesz a Bejegyzés értelmezését illetően. 
  8. Mindezek alapján rögzítette, hogy a Bejegyzés második mondata szerinti valótlan tényállítás sérti nemcsak a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontja szerinti jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvét, hanem a Ve. 2. § (1) bekezdés a) pontja szerinti, a választás tisztaságának megóvása alapelvét is, mivel az elkövetett választási jogsértésről adott valótlan tájékoztatás alkalmas a választópolgárok megtévesztésére {Kúria Kvk.II.39.415/2022/2. Indokolás [33]}.
  9. A bírságszankcióval összefüggésben értékelte, hogy a Bejegyzés egyetlen mondatát ítélte jogszabálysértőnek, a megállapított jogsértés nem tekinthető ismételt jogsértésnek, ezért az OEVB határozat bírság kiszabására vonatkozó rendelkezését mellőzte.

Az I. rendű és a II. rendű kérelmező bírósági felülvizsgálati kérelmei, nyilatkozatai

  1. Az I. rendű kérelmező bírósági felülvizsgálati kérelmében az NVB határozata jogsértést megállapító részének megváltoztatását és a kifogás elutasítását kérte. Álláspontja szerint az NVB határozata sérti a Ve. 2. § (1) bekezdés a) és e) pontját, valamint ellentétes az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésével.
  2. Érintettsége körében előadta, hogy nyilvántartásba vett jelölt és a támadott határozat a terhére állapított meg jogsértést. 
  3. Az ügy érdemét illetően megismételte a fellebbezésében foglalt hivatkozását: Az 5/2015. (II. 25.) AB határozatra alapított érvelése szerint a konkrét közlés körülményeinek, tárgyának és céljának figyelembevételével a jelen ügyben a választási kampány során közzétett kijelentések, a Videó és annak közlései egyértelműen a véleménynyilvánítás szabadságának fokozott védelmét élvező közügyek szabad vitatásának fogalmi körébe tartoznak. A 3107/2018. (IV. 9.) AB határozatra is figyelemmel kell lenni, miszerint a politikai vitának a választási kampány során különösen is felfokozott körében a tényállítások meghatározása nem történhet önmagában a bizonyíthatósági teszt köznapi értelemben vett automatikus alkalmazásával, azaz nem szorítkozhat kizárólag a vizsgált kijelentés szó szerinti tartalmának értékelésére. E körben utalt a Kúria a Kvk.VI.37.327/2018/2. számú végzésére is. Az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján hivatkozott egyrészt arra, hogy a választópolgárok tisztában vannak azzal, hogy a pártpolitikai véleménynyilvánítások túlzó, figyelemfelkeltő jellegűek, így ilyenkor még ténybeli kérdést érintő túlzó állítás is tekinthető véleménynyilvánításnak. Másrészt kiemelte az Alkotmánybíróság és a Kúria polgári ügyekben is alkalmazott egységes gyakorlata alapján, hogy a tényállítás és a véleménynyilvánítás határvonalainak meghúzásakor a közlést csak a maga teljes összefüggésében, a közölt információk összhatásában lehet vizsgálni, vagyis a jelen ügyben a Bejegyzés szövegét és a Videóban elhangzott többi közlést egymásra figyelemmel, egymás kontextusában kell értelmezni.
  4. Ezen elvek mentén kifejtett álláspontja szerint a Bejegyzés kifogásolt mondata azt fejezi ki, hogy a választási kampányidőszakban, a saját ügyében a bírság eltörlését politikai győzelemként, a „szabálysértés hiányaként” élte meg és kommunikálta a saját politikai alkalmasságát védő véleményként; a választópolgárok megtévesztése fel sem merülhet, a közlés egésze valós ténybeli alapokon nyugvó, a választópolgárok számára érthető nyelven megfogalmazott szubjektív politikai értékelés. Ebből kifolyólag az NVB tévesen vonta ki ezt a mondatot a politikai véleménynyilvánítás védőernyője alól. A kampány hevében elhangzó, a jelölt politikai alkalmasságát bizonygató, leegyszerűsítő védekezések (még ha jogilag pontatlanok is) a közügyek szabad vitatásának magját képezik, így azokat az Alaptörvény IX. cikke (1) bekezdése védi. 
  5. Másrészt a mindennapi politikai vitában a „nem büntettek meg” és a „nem vagyok bűnös, nem sértettem szabályt” fogalmak összemosódnak; a „szabálysértés” és a „bírság” a mindennapi közbeszédben szorosan összefügg, mivel pedig az NVB korábbi határozata valóban mellőzte a bírság kiszabását, ő ezt a laikus választók nyelvén úgy fordította le, hogy „nem sértett szabályt”. Továbbá a választási kampányban a jelöltektől nem várható el a jogi dogmatikának megfelelő, patikamérlegen kimért szóhasználat. Ezen kívül a választópolgárok tisztában vannak a kampányolás figyelemfelkeltő, a saját igazat felerősítő sajátosságaival. A választási szervek határozatai nyilvánosak, így bárkinek, a politikai ellenfeleknek is széles körű lehetőségük van arra, hogy az ő értelmezését adott esetben cáfolhassák és a politikai vitát lefolytassák.
  6. Összegző álláspontja szerint a jogsértőnek tartott közlés nem a tények szándékos meghamisítása, hanem a kampányidőszakra jellemző, az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdése által védett túlzó, leegyszerűsítő véleménynyilvánítás volt, így a Ve. 2. § (1) bekezdés a) és e) pontjának sérelmére alapított NVB határozat jogsértő. 
  7. A II. rendű kérelmező felülvizsgálati kérelmében a Ve.  222. § (1) bekezdése, valamint a 231. § (5) bekezdés b) pontja alapján az NVB határozatának megváltoztatását kérte azzal, hogy a Kúria állapítsa meg, hogy az I. rendű kérelmező a 2026. március 17-én közzétett Videó és kísérőszövege, a Bejegyzés egészével (ideértve a hatósági és bírósági döntéseket eltorzító, videóban elhangzó mondatokat is) megsértette a Ve. 2. § (1) bekezdés a) és e) pontjában foglalt alapelveket, hagyja helyben és állítsa vissza az OEVB 21/2026. (III.20.) számú határozatában kiszabott 800.000 forint összegű bírságot, figyelemmel a jogsértés kiemelkedő tárgyi súlyára és bizonyított szándékosságára.
  8. Érintettségét illetően előadta, hogy a jelen eljárás alapjául szolgáló 21/2026. (III.20.) OEVB határozattal végződő eljárás megindítója volt, és az I. kérelmező azzal, hogy a jogsértését megállapító határozatokat eltorzítva, a jogorvoslati fellépését "elbukott" támadásként állította be, közvetlenül csorbította a jóhiszemű jogkeresőként betöltött eljárási pozícióját, hitelességét, és a demokratikus akaratképzés tisztaságához fűződő, egyéniesíthető jogérdekét (Kvk.I.37.597/2014/5.). Az I. rendű kérelmező kifogásolt kommunikációja tehát célzottan az ő eljárási cselekményeinek devalválására irányult, ami a Ve. 222. § (1) bekezdése szerinti közvetlen érintettséget kétséget kizáróan megalapozza.
  9. Az ügy érdemében részletesen kifejtette álláspontját arra vonatkozóan, hogy az NVB határozata kirívóan okszerűtlen mérlegelésen alapult, ezáltal súlyosan sérti a Ve. 2. § (1) bekezdés a) és e) pontjaiban rögzített alapelveket, továbbá a bírság mellőzése a Ve. 219. § (1) bekezdésének a bírságkiszabás szempontjait rögzítő kógens szabályába ütközik.
  10. Az I. rendű kérelmező a II. rendű kérelmező bírósági felülvizsgálati kérelmére tett nyilatkozatában a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítását kérte, a II. rendű kérelmező érintettségének hiányára hivatkozással, a kúriai joggyakorlatra utalással. Érdemben is alaptalannak nevezte a bírósági felülvizsgálati kérelmet, megismételve a kifogásolt közlés politikai véleményként való minősítésére vonatkozó érvelését.
  11. A II. rendű kérelmező az I. rendű kérelmező bírósági felülvizsgálati kérelmére vonatkozóan előterjesztett nyilatkozatában előadta, hogy a bírósági felülvizsgálati kérelem dogmatikai és ténybeli szempontból is megalapozatlan, a 36/1994. (VI. 24.) AB határozat világosan rögzítette, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága nem terjed ki a bizonyíthatóan hamis tények közlésére.

A Kúria döntése és jogi indokai

  1. Az I. rendű kérelmező felülvizsgálati kérelme alapos, a II. rendű kérelmező felülvizsgálati kérelmének elbírálására nincs törvényes lehetőség. 
  2. A Kúria rögzíti, hogy a kérelmezők az önállón előterjesztett felülvizsgálati kérelmükben ugyanazt az NVB határozatot támadták, ezért a Kúria az egymással szoros összefüggésben lévő eljárásokat hivatalból, az együttes elbírálás érdekében egyesítette.
  3. Elsőként a kérelmezők érintettségét vizsgálta meg. Kiemeli, hogy az Alkotmánybíróság már több ízben rámutatott, hogy a Ve. a jogorvoslat szabályai között az adott ügyben való érintettség fogalmát nem határozza meg. Azérintettség az eljárásban részes felekhez képest más személyi kört jelent. Azt, hogy az adott ügy érinti-e az adott személy jogát, jogos érdekét, jogi helyzetét, esetről esetre a jogorvoslati kérelmet elbíráló szerv, jelen esetben a Kúria dönti el {3081/2014. (IV. 1.) AB határozat, 3082/2014. (IV. 1.) AB határozat, 3097/2014. (IV. 11.) AB határozat}. A Kúria kiforrott joggyakorlata szerint az érintettség kérdését mindig a konkrét tényállás függvényében, az egyedi körülményeket figyelembe véve kell vizsgálni (pl. többek között Kvk.I.37.510/2019/2., Kvk.VI.39.088/2024/4. számú eseti döntések). Érintettség akkor állapítható meg, ha az állított jogsérelem a kérelmező saját jogaira és kötelezettségeire közvetlenül kihat (pl. egyebek mellett Kvk.VI.37.639/2019/3., Kvk.V.39.513/2022/2. számú eseti döntések). Az érintettség fennállását a kérelmezőnek kell a jogorvoslat benyújtásával egyidejűleg igazolnia (lásd pl. Kvk.V.37.985/2019/6., Kvk.VI.39.061/2024/4. számú eseti döntések).
  4. A jelen ügyben az I. rendű kérelmező az érintettsége igazolásaként előadta, hogy nyilvántartásba vett jelölt, a támadott határozat a terhére állapított meg jogsértést. A Kúria az I. rendű kérelmező érintettségét az előadott indokok alapján elfogadta, ezért érdemben vizsgálta a bírósági felülvizsgálati kérelmét.
  5. A II. rendű kérelmező az érintettségét illetően a választópolgári minőségén kívül utalt kifogástevői minőségére. Előadta, hogy a jelen eljárás alapjául szolgáló 21/2026. (III.20.) OEVB határozattal végződő eljárás megindítója volt, és az I. kérelmező azzal, hogy a jogsértését megállapító határozatokat eltorzítva, a jogorvoslati fellépését "elbukott" támadásként állította be, közvetlenül csorbította a jóhiszemű jogkeresőként betöltött eljárási pozícióját, hitelességét, és a demokratikus akaratképzés tisztaságához fűződő, egyéniesíthető jogérdekét. Továbbá a kifogásolt kommunikáció célzottan az ő eljárási cselekményeinek devalválására irányult.
  6. A Kúria a fentiekkel összefüggésben kiemeli, hogy a Ve. 208. §-ában szabályozott, a kifogás benyújtására jogosult személyek köréhez képest a Ve. 222. § (1) bekezdése lényegesen szűkebben határozza meg a bírósági felülvizsgálati kérelem előterjesztésére jogosultak körét. Az eltérő személyi körből következik, hogy önmagában a kifogás benyújtása és annak a választási bizottság általi elbírálása nem ad alapot automatikusan a bírósági felülvizsgálati kérelem előterjesztésére, mert ahhoz a törvény az ügyben való érintettséget, mint többletfeltételt támasztja (Kvk.III.39.360/2022/5., Kvk.VI.39.407/2022/4.). Ezáltal az a körülmény, hogy a II. rendű kérelmező terjesztette elő a választási bizottság által elbírált kifogást, még nem jelent feltétlenül érintettséget is.
  7. Nem alapoz meg érintettséget a választási jogorvoslat eredménye abban az esetben, amennyiben a kifogásolt jogsértő tevékenység nem kötődik a jogorvoslati kérelmet előterjesztő személyéhez. Az a körülmény, hogy a II. rendű kérelmező kifogástevőként való fellépése az I. rendű kérelmező jogsértésének megállapításához, további jogszabálysértéstől való eltiltásához vezetett, nem teremtette meg a II. rendű kérelmező érintettségét atekintetben, hogy a kifogásban állított valamennyi jogsértő kijelentés megállapításának hiányát, illetve a bírságolás hiányát sérelmezve támadja az NVB határozatát. A II. rendű kérelmező az I. rendű kérelmező jelölttel szembeni bírság kiszabásának követelését megalapozó konkrét, őt érintő jogsérelmet, a mellőzésből eredő személyes érdeksérelmet nem tárt fel. A Kúria a Kvk.VII.39.105/2024/10. számú eseti döntésében is hangsúlyozta, hogy a választások tisztaságának, törvényességének biztosítása a közérdek védelme érdekében eljáró választási bizottságok feladatát képezi [Ve. 14. § (1) bekezdés]; ennek részeként a bírság kiszabása, mint a jogsértés megtorló (represszív) jogkövetkezménye, nem a sérelmet szenvedett személy, hanem az állam igénye {Kvk.VI.37.494/2018/2., indokolás [19]-[20]}. 
  8. A Kúria utal tehát arra, hogy a II. rendű kérelmező a bírósági felülvizsgálati kérelmében is állította a kifogásával egyezően a Ve. általa megjelölt alapelveinek megsértését, de az érintettség körében azt nem mutatta ki, hogy a választás tisztaságának megsértése, illetve a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás esetleges megsértése mely konkrét jogát vagy kötelezettségét érinti közvetlenül. Ennek hiányában az érintettség nem kimutatható, nyilvánvaló és közvetlen (Kvk.I.39.275/2022/4.), hanem legfeljebb közvetett lehet.
  9. A II. rendű kérelmező érintettsége arra terjedt ki, hogy a kifogásában foglalt állított jogsértéseket a választási bizottságok vizsgálják, azonban arra vonatkozóan nem áll fenn a személyes érintettsége, hogy azt sérelmezze, miért nem a kifogásban írt valamennyi jogsértésben marasztalták az I. rendű kérelmezőt, vagy miért nem alkalmaztak vele szemben bírságot. A II. rendű kérelmező korábbi és a jelen eljárás tárgyát képező kifogásai nem a személyéhez, hanem általánosságban a választás tisztaságához, a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorláshoz kötődnek. Az állított választási jogsértést nem vele szemben követték el, a kifogásai objektív jogvédelmet szolgáltak. A Kúria a Kvk.VII.39.089/2024/4. számú eseti döntésében hangsúlyozta, hogy az érintettséggel összefüggő azon előadás, hogy a választópolgárok érdeke a választásra irányadó jogszabályok, választási eljárás alapelveinek érvényesülése és az ezzel összefüggő esetleges törvénytelenségek feltárása, quasi közérdekű keresetként lenne értékelhető, amelynek azonban a választási jogorvoslat során nincs helye. E döntés elvi tartalmaként megállapításra került {Kvk.VII.39.089/2024/4. [21] bekezdés 2.}: A bírósági felülvizsgálati eljárás esetében nem elegendő az érintettség körében a választópolgári minőség állítása és a Ve. alapelveinek megsértésére történő utalás, az is szükséges, hogy az állított alapelvi sérelem a jogorvoslati kérelmet előterjesztő jogára vagy kötelezettségére közvetlen kihatással legyen. A Ve. arra sem ad lehetőséget, hogy a választópolgár a bírósági jogorvoslat során a választópolgárok meghatározott köre jogainak megóvása érdekében lényegében „közérdekű keresetet” nyújtson be.
  10. Mindezekre tekintettel a Kúria megállapította, hogy a II. rendű kérelmező az eljárás tárgyát illetően nem rendelkezik személyes érintettséggel, ezért bírósági felülvizsgálati kérelmét a Ve. 231. § (1) bekezdés a) pontja alapján érdemi vizsgálat nélkül elutasította.
  11. A Kúria áttérve az I. rendű kérelmező bírósági felülvizsgálati kérelmére megállapította, hogy a kérelem - az alábbiak szerint - alapos.
  12. A Kúria rögzíti, hogy az NVB a Bejegyzés második mondata, a „Nem sértettem szabályt…” kijelentés valótlansága miatt, a korábbi határozata tartalmának figyelembevételével állapította meg a jogsértést az I. rendű kérelmező terhére. Az I. rendű kérelmező felülvizsgálati kérelmében az NVB ezen megállapítását támadta.
  13. A Kúria elsőként hangsúlyozza, hogy az Alaptörvény IX. cikke a véleménynyilvánítás szabadságának kiemelt védelmet biztosít. Az Alkotmánybíróság a 14/2017. (VI. 30.) AB határozat Indokolásának [27] bekezdésében – egyezően az Emberi Jogok Európai Bírósága gyakorlatában megjelenő szempontokkal – elismerte, hogy „valamennyi közéleti párbeszéd igényt tarthat a közéleti vitákat és a közügyek vitatását megillető alapjogi védelemre.” Az Alkotmánybíróság gyakorlatában fokozott alkotmányos védelmet élveznek az olyan értékítéletek, amelyek a közügyekre vonatkozó vélemények ütközésében kapnak hangot, és a véleménynyilvánítás szabadsága csak az öncélú, a közügyek vitatásának körén kívül eső megnyilvánulásokkal szemben nem nyújt védelmet. 
  14. Az I. rendű kérelmező a bírósági felülvizsgálati kérelmében helytállóan utalt a Kvk.VI.37.327/2018/2. számú eseti döntésre, amely figyelemmel volt az 5/2015. (II. 25.) AB határozatban, és a 9/2015. (IV. 23.) AB határozatban foglalt jogértelmezésre. 
  15. Az Alkotmánybíróság a 7/2014. (III. 07.) AB határozat, Indokolásának [50] bekezdésében a közügyek egészét a véleménynyilvánítás szabadságának védelme alá helyezte, amikor kimondta: „A politikai véleménynyilvánítás fokozott védelme mind a közügyekben megfogalmazott értékítéletekre, mind pedig a közügyek körébe tartozó tényállításokra vonatkozik. Egyfelől a demokratikus jogállam intézményeinek és a demokratikus közéletet hivatásszerűen alakító politikusoknak a szabad bírálata, működésük, tevékenységük kritikája a társadalom tagjainak, az állampolgároknak, valamint a sajtónak olyan alapvető joga, amely a demokrácia lényegi eleme. Másfelől a tények közlése tipikusan a vélemények alapja, ezért még az alkotmányos értékkel egyébként nem bíró, utóbb hamisnak bizonyult tények esetében is indokolt, hogy a jogi felelősségre vonás során a felróhatóság és az esetleges joghátrányok mértékének meghatározása körében figyelembe vegyék a közéleti viták minél szabadabb folyásának érdekét.”
  16. Az Alkotmánybíróság az 5/2015. (II. 25.) határozata [24] bekezdésében kifejtette, hogy a választási kampány a közügyek szabad vitatásának egyik, a választójog szabályai körébe vont megnyilvánulása. E nélkül a választópolgárok nem, vagy csak komoly nehézségek árán tudnák eldönteni, hogy kire szavazzanak. A választási kampány során tehát nemcsak egyszerűen a közügyeket vitatják meg az emberek, hanem tájékozódnak annak érdekében, hogy a szavazás napján megfontolt döntést tudjanak hozni. 
  17. A jelen ügyben az NVB által jogértőnek minősített kijelentést az I. rendű kérelmező a Facebook oldalán a választási kampány során tette közzé.
  18. A választási kampányban sajátosan érvényesül a véleménynyilvánítás szabadsága. Az 5/2015. (II. 25.) AB határozatban, illetve a 9/2015. (IV. 23.) AB határozatban kifejtettek szerint választási kampányban tipikusan a közszereplők egymás közti kontextusában kell értelmezni és megítélni a véleménynyilvánítási szabadságot, illetve annak korlátait. Ez mindenekelőtt annyit jelent, hogy az egymással versengő jelöltek igyekeznek előnyt szerezni, s ennek elérése érdekében nyíltan és akár kendőzetlenül is megnyilvánulhatnak. Társadalmi érdek, hogy a kampányban nemcsak a közügyeket, hanem az egyes jelöltek alkalmasságát és a jelölő vagy támogató szervezet programját is megvitassák. Ez alkalmanként kemény verbális csatározásokat is jelenthet, de ez része a kampány során megvalósuló véleménynyilvánítási szabadságnak. Az Alkotmánybíróság ezen határozataiban a véleménynyilvánítás szabadsága körébe tartozónak minősítette a másik jelöltet a választási kampány során negatív színben feltüntető kijelentéseket.
  19. Az Alkotmánybíróság – a többek között a 36/1994. (VI. 24.) AB határozatban foglalt korábbi gyakorlatát megerősítve – az előbbi határozataiban arra is rámutatott, hogy az értékítélet, illetve a tényállítás közötti különbségtétel alkotmányossági relevanciája a következő: a véleménynyilvánítás szabadsága az értékítéletet kifejező, az egyén személyes meggyőződését közlő megszólalásokra attól függetlenül kiterjed, hogy a vélemény értékes vagy értéktelen, helyes vagy helytelen, tiszteletre méltó vagy elvetendő. A tényállítást tartalmazó megnyilvánulások szintén részei a szólásszabadságnak. Egyrészt valamely tény közlése is kifejezhet személyes véleményt, másrészt tényközlések nélkül a véleményformálás is ellehetetlenülne.
  20. Az NVB a Bejegyzés második mondata, a „Nem sértettem szabályt…” kijelentés valótlansága miatt, a korábbi határozata tartalmának figyelembevételével állapította meg a jogsértést az I. rendű kérelmező terhére. Bizonyítottnak tekintette tehát azt, hogy az I. rendű kérelmező a Bejegyzésben a korábbi választási jogorvoslat eredményét nem a valóságnak megfelelően közölte.
  21. Az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján a Kúria a Kvk.VI.37.327/2018/2. számú eseti döntésében vizsgálta, hogy az egyes közlések valóságtartalma a szólásszabadsággal összefüggésben miként ítélendő meg. Kifejtette, hogy „amennyiben a választási eljárás során az értékítélet a közügyek vitatásán belül marad, tartalmára nézve nem végezhető el a (…) bizonyíthatósági teszt, vagyis az, amely alapján akkor tekinthető egy közlés ténynek, ha annak valósága vagy valótlansága bizonyítható és akkor véleménynek, ha ez nem lehetséges”. A 3107/2018. (IV. 9.) AB határozat a tényállítások és a bizonyíthatósági teszt relációjában azt fejtette ki, hogy „A politikai vitának a választási kampány különösen felfokozott légkörében a tényállítások meghatározása nem történhet önmagában a bizonyíthatósági teszt köznapi értelemben vett automatikus alkalmazásával, azaz nem szorítkozhat kizárólag a vizsgált kijelentés szó szerinti tartalmának értékelésére. A közügyek intenzív vitájában résztvevők jogi felelősségre vonásához nem elegendő annak kimutatása, hogy a vizsgált megszólalás bizonyos elemei ténylegesen, objektív módon cáfolhatók. A vitatott kijelentés értékelését arra is figyelemmel kell elvégezni, hogy a kijelentés a választási kampány speciális szituációjában milyen valódi jelentést hordoz a kampányüzenetek címzettjei, a választópolgárok számára. Ennek az értékelésnek a szemléletét az határozza meg, hogy a közügyek demokratikus vitája során a vita érintettjei a politikai történéseket a maguk összefüggéseiben értelmező polgárok, akik tisztában vannak a pártpolitikai véleménynyilvánítások, különösképpen a kampányolás figyelemfelkeltésre és túlzásokra hajlamos jellemzőivel. A választási időszakra kiváltképp vonatkoztatható az, amire az Alkotmánybíróság a politikusok egymás közti vitájával kapcsolatban már korábban is {7/2014. (III. 7.) AB határozat, Indokolás [57] bekezdés} rámutatott: az ő esetükben a személyüket ért bírálatot és minősítést a társadalmi nyilvánosság eleve másként, a demokratikus vita szükségszerű részeként, jellemzően a különböző politikai érdekek mentén értelmezendő megnyilvánulásként kezeli. Magyarországon az elmúlt időszakban kialakultak a plurális politikai nyilvánosság működésének sajátosságai, amelyek között a közéleti viták során elhangzottakat a társadalom kellő körültekintéssel tudja értékelni {3107/2018. (IV. 9.) AB határozat [28] bekezdés}”.
  22. A 3107/2018. (IV. 9.) AB határozat Indokolásának [29] bekezdésében pedig a választási kampányban a tényállítás és politikai vélemény elhatárolása során követendő értelmezést a következőképpen adta meg. „Mindezzel összhangban kell dönteni arról, hogy az egyébként kijelentő módban megfogalmazott kijelentés az alkotmányjogi mérlegelésben valóban tényállításnak minősül-e. Ha a megnyilatkozásnak a közügyek vitája, kiváltképp a kampány sajátosságaira tekintettel észszerűen tulajdonítható olyan jelentés, amely szerint a közlést a választók az érintett múlt- vagy jövőbeli politikájára, vagy a jelölt alkalmasságára vonatkozó politikai véleményként (nem pedig szó szerint) értelmezik, akkor a közéleti vita legintenzívebb szférájának szabad alakulása érdekében ebből kell kiindulni. Ez a mérlegelés tehát egyértelműen túlmutat a kijelentés elemeinek pusztán bizonyíthatósági teszttel történő vizsgálatán, és az ügy valamennyi körülményének értékelését igényli. Ha az egymásra tett kijelentések közvetlenül a közéleti szereplők politikai tevékenységére, programjára vagy közéleti hitelességére, alkalmasságára vonatkoznak, akkor – még ha kijelentő módban fogalmazták is meg őket – vélelmezhető, hogy a választópolgárok a közléseket véleményként értékelik. Szintén védelem alá tartozhat a kritika túlzó, meghökkentő megfogalmazása, akkor is, ha a túlzás esetleg ténybeli kérdést is érint. Kétség esetén ráadásul a mérlegelés arra is támaszkodhat, hogy egyes részletek tényszerű cáfolatára a kampányban széles körű lehetőség nyílik”.
  23. A Kúria – a fenti alkotmánybírósági határozatokban rögzített jogértelmezéssel összhangban – több határozatában is (Kvk.IV.37.327/2018/2., Kvk.V.37.463/2018/2.), vizsgálta a kampány során közzétett kijelentéseket, megnyilvánulásokat. Ezek a döntések, az azokban foglalt megállapítások a jelen ügy szerinti Facebook Bejegyzés sérelmezett tartalma tekintetében is irányadók.
  24. A véleménynyilvánítás szabadságának az Alkotmánybíróság fentiek szerinti értelmezése, és az arra épülő, következetes kúriai joggyakorlat értelmében, ha a kampányeszközben megjelenő értékítélet a közügyek vitatásán belül marad, tartalmára nézve nem végezhető el a hivatkozott bizonyíthatósági teszt, amely alapján akkor tekinthető egy közlés ténynek, ha annak valósága vagy valótlansága bizonyítható, és akkor véleménynek, ha ez nem lehetséges. A választási eljárás során a választási szervek, és azok kifogást elbíráló döntéseit felülvizsgáló Kúria a választásra irányadó jogszabály, illetve a választás és a választási eljárás alapelveinek megsértését vizsgálják eljárásukban, így a kampány keretében tett közlések jogellenessége megítélésénél nem lehet azt a mércét alkalmazni, mint amelyet a polgári jog vagy a büntetőjog támaszt.
  25. A Kúria mindezek alapján megállapította, hogy az NVB a döntése meghozatalakor nem volt kellően figyelemmel arra, hogy a tárgyi ügyben az I. rendű kérelmező politikai véleményként osztotta meg a kifogásolt Facebook Bejegyzést választási kampány során. A konkrét közlés - a Bejegyzés második mondata („Nem sértettem szabályt…”) - a véleménynyilvánítás szabadságának fokozott védelmét élvező közügyek szabad vitatásának fogalmi körébe tartozik azáltal, hogy a közzétételre azért került sor, mert az I. rendű kérelmező úgy értékelte, hogy a választási jogorvoslat számára kedvező eredménnyel járt, és a választók szemében saját alkalmasságát, választójogi szempontból nem kifogásolható magatartását kívánta bemutatni.
  26. Az I. rendű kérelmező jelölt nem másik személyre vonatkozóan tett kijelentést, hanem magát tüntette fel kedvezőbb színben azzal, hogy az NVB korábbi, jogsértését megállapító, de a bírságot mellőző határozatát és az az alapján hozott kúriai végzést úgy interpretálta a választópolgárok felé, hogy nem sértett szabályt. A jelölt választási kampányban közzétett kijelentésének fókuszában valójában nem az NVB jogsértést megállapító jogerős határozatának tagadása, negligálása állt, – nem azt vonta kétségbe, hogy a korábbi NVB határozat jogerős, végrehajtható, azt nem kell tudomásul vennie, végrehajtania, ahhoz nem kell igazodnia – hanem a választópolgárok irányában, az ő orientálásuk végett fejezte ki a „győzelmét” a politikai ellenfelek által tett kifogásokkal szemben. A választók véleményének kedvező befolyásolására irányult tehát a kijelentése, még ha ez a politikai vélemény erősen túlzó is volt, a saját magára vonatkozó tények jóval előnyösebb színben való feltüntetésével. A Kúria megjegyzi, hogy a választási kampányban tett olyan szélsőséges kijelentés is értékítéletnek minősül az Alkotmánybíróság és a Kúria joggyakorlatában, amely ellenérdekelt jelölt bűncselekménnyel való összefüggésbe hozatalával kapcsolatos, az ilyen esetek is úgy minősülnek, hogy a kijelentés nem a másik jelölt büntetőjogi felelősségre vonására irányult {9/2015. (IV. 23.) AB határozat, pl. Kvk.VII.39.013/2026/7.}.
  27. Mindezekre tekintettel a Bejegyzés második mondata nem ütközött a Ve. 2. § (1) bekezdés a) és e) pontjába, ezért a Kúria az NVB támadott határozatát megváltoztatta az OEVB határozatára kiterjedően a Ve. 231. § (5) bekezdés b) pontja alapján, amelyre figyelemmel a kifogást elutasította a Ve. 220. §-a értelmében. Az NVB határozatának és az OEVB határozatának teljes egészében való megváltoztatására és ebből következően a kifogás elutasítására azért került sor, mert az NVB az elsőfokú határozatot részben megváltoztató határozatának meghozatala során nem döntött a kifogás nem megalapozott részének elutasításáról. 

A döntés elvi tartalma

  1. Választási kampányban a kampányban résztvevők véleménynyilvánítási szabadsága szélesebb körben érvényesül. Ha az érintett jelölt a választási szerv jogsértést megállapító, de bírságot mellőző határozatára azt a kifejezést használja, hogy nem sértett szabályt és ezzel saját magát kívánja kedvezőbb színben feltüntetni, véleménynyilvánítása a fokozott védelmet élvező közügyek szabad vitatásának körébe tartozik, amelynek cáfolatára a kampányban széleskörű lehetőség nyílik.

Záró rész

  1. A Kúria a felülvizsgálati kérelemről a Ve. 229. § (2) bekezdése alapján nemperes eljárásban, öt bíróból álló tanácsban határozott.
  2. Az I. kérelmező bírósági felülvizsgálati kérelme eredményes lett, ezért a feljegyzett nemperes eljárási illeték az állam terhén marad a Ve. 228. § (2) bekezdése és a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény 35. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 102. § (1) bekezdése alapján.
  3. A II. rendű kérelmező bírósági felülvizsgálati kérelmének érdemi vizsgálat nélküli elutasítására tekintettel illeték viseléséről rendelkezni nem kellett az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 57. § (1) bekezdés a) pontja alapján. 
  4. A Kúria végzése elleni további jogorvoslat lehetőségét a Ve. 232. § (5) bekezdése zárja ki.

Budapest, 2026. április 1. 

dr. Darák Péter s.k. a tanács elnöke 
Ságiné dr. Márkus Anett s.k. előadó bíró 
dr. Márton Gizella s.k. bíró 
dr. Demjén Péter s.k. bíró 
dr. Stefancsik Márta s.k. bíró