Kvk.III.39.071/2026/9. számú határozat

A Kúria
végzése

Az ügy száma: Kvk.III.39.071/2026/9.

A tanács tagjai:

Dr. Magyarfalvi Katalin a tanács elnöke
Dr. Varga Eszter előadó bíró
Dr. Bérces Nóra bíró
Dr. Farkas Katalin bíró
Dr. Kovács András bíró

A Kérelmező: Magyar Kétfarkú Kutya Párt (cím1)

A Kérelmező képviselője: Kollarics Flóra Ügyvédi Iroda, eljáró ügyvéd: Dr. Kollarics Flóra (cím2)

Az I. rendű érintett: Orbán Viktor (cím3)

Az I. érintett képviselője: Giró Szász és Társai Ügyvédi Iroda, eljáró ügyvéd: dr. Giró Szász János (cím4)

A II. rendű érintett: Szűcs Gábor (cím5)

A II. rendű érintett képviselője: Dr. Gyurcsik András egyéni ügyvéd (cím6)

Az ügy tárgya: választási ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a kérelmező

A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Nemzeti Választási Bizottság 175/2026. számú határozata

Rendelkező rész

A Kúria a Nemzeti Választási Bizottság 175/2026. számú határozatát megváltoztatja és megállapítja, hogy Orbán Viktor mint a FIDESZ-Magyar Polgári Szövetség és a Kereszténydemokrata Néppárt 2026. évi országgyűlési választáson állított közös listájának jelöltje 2026. március 16-án Facebook és Instagram közösségi oldalain, 2026. március 17-én TikTok oldalán videófelvétel, 2026. március 17-én Facebook közösségi oldalán fényképfelvétel közzétételével, továbbá Szűcs Gábor mint a FIDESZ-Magyar Polgári Szövetség és a Kereszténydemokrata Néppárt 2026. évi országgyűlési választáson állított közös listájának jelöltje 2026. március 16-án Facebook közösségi oldalán videófelvétel közzétételével megsértette a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 2. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt alapelvi rendelkezést.

A Kúria a jogsértéssel érintett jelölteket eltiltja a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 2. § (1) bekezdés c) pontja szerinti, fent megjelölt jogsértéssel azonos magatartás jövőbeni tanúsításától.

A Kúria a fentieket meghaladóan a kifogást elutasítja.

A nemperes eljárás illetéke az állam terhén marad.

A végzés ellen további jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

  1. A Somogy Vármegye 01. számú Országgyűlési Egyéni Választókerületben (a továbbiakban: OEVK) nyilvántartásba vett egyéni képviselő-jelölt (a továbbiakban: Kifogástevő) 2026. március 19-én kifogást nyújtott be a Nemzeti Választási Bizottsághoz (a továbbiakban: NVB). 
  2. Előadta, hogy Orbán Viktor, az országgyűlési képviselők 2026. évi általános választásán jogerősen nyilvántartásba vett FIDESZ - Magyar Polgári Szövetség (a továbbiakban: Fidesz) jelölő szervezet elnöke, valamint a Fidesz-Kereszténydemokrata Néppárt (a továbbiakban: Fidesz-KDNP) országos listájának első helyén álló jelöltje (a továbbiakban: Elnök) országjárásának kaposvári állomásán egy gyermeket használt fel kampánycélra, mellyel megsértette a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) a), c) és e) pontjában foglalt alapelveket.
  3. Hivatkozott az Elnök Facebook oldalán 2026. március 16-án 20 óra 17 perckor (https://www.facebook.com/reel/1262294535965967), ugyanazon a napon Instagram oldalán (https://www.instagram.com/reel/DV9QRvtALpb), majd 2026. március 17-én TikTok oldalán (https://www.tiktok.com/@viktor_a_tiktokon/video/7617930205293858070?_r=1&_t=ZN-941PeV7JtJe) közzétett, az Eseményről készült és a Facebookon 1,3 millió megtekintésnél járó videófelvételre (a továbbiakban: Videó1), melyen egy magasba tartott kisgyermek több alkalommal „Orbán Viktor!” felkiáltással integet az Elnök irányába, aki egy alkalommal az „Itt vagyok, szívem!” mondattal viszonozza a szólongatást. Ezt követően a szónoki emelvény szélére megy, ahova felemelik a gyermeket, akit az Elnök a karjába vesz, és a tömeg ujjongása közepette rövid időre felemel, miközben hozzá vagy a közelben állókhoz beszél. A Kifogástevő bizonyítékként megjelölte továbbá az Elnök Facebook oldalán 2026. március 17-én 9 óra 48 perckor „Kaposváron is mi voltunk többen! Tudják, hogy a Fidesz a biztos választás!” szöveggel közzétett, 13 felvételt tartalmazó fényképgalériát (a továbbiakban: Galéria), melynek negyedik képén (https://www.facebook.com/photo?fbid=1497622585068668&set=pcb.149762290173530) az Elnök a Videó1 felvételén is szereplő gyermeket tartja a kezében, aki a fényképalbum tizenegyedik képén (https://www.facebook.com/photo?fbid=1497622791735314&set=pcb.149762290173530) is feltűnik. 
  4. Előadta, hogy 2026. március 16-án 20 óra 47 perckor a Videó1 tartalmával szinte azonos felvételt (a továbbiakban: Videó2) töltött fel Facebook oldalára (https://www.facebook.com/szucsgaborelemzo/videos/-a-kisl%C3%A1ny-a-v%C3%A9g%C3%A9n-el%C3%A9rte-amit-szeretne-meghat%C3%B3-k%C3%A9psorok/2129447194517547/) Szűcs Gábor, a 2026. évi országgyűlési választáson állított Fidesz-KDNP közös lista jelöltje (a továbbiakban: Jelölt) is „A kislány a végén elérte, amit szeretne! Megható képsorok!” címmel. A Videó2 a kisgyermeket „A legaranyosabb támogató” szöveggel mutatja be. A kifogás kiemelte, hogy a Jelölt által közzétett felvételt 191 ezren látták.
  5. Kiemelte, hogy a Videó1-ben és Videó2-ben (a továbbiakban együtt: Videók), továbbá a megjelölt fényképeken az Elnök, mint a jelölő szervezet elnöke és listavezetője szerepelt, és a felvételeket politikusi közösségi oldalakon osztotta meg a Jelölttel egyetemben. A Videók és a fényképfelvételek egy olyan rendezvényen készültek, amely a választási kampány köztudomású időszakában és kontextusában zajlott, így a céljuk egyértelműen a választói akarat befolyásolása, azaz a Ve. 140. §-a és 141. §-a értelmében kampányeszköznek minősülnek és elkészítésük, terjesztésük, felhasználásuk kampánytevékenység. 
  6. Az Alaptörvény II. cikkére és XVI. cikk (1) bekezdését megjelölve állította, hogy a Kúria a Ve. alapelveinek értelmezése során ezen alaptörvényi rendelkezések mentén fejtette ki azokat az elvi szempontokat, amelyek a gyermek politikai célú felhasználásának megítélésekor irányadóak. A gyermekek kampánycélú, azaz a politikai szereplők népszerűségének és a kampányüzenet hatásosságának eszközeként szerepeltetése ellentétes az Alaptörvény II. cikkével. Utalt e körben az Alaptörvény tizenötödik módosítására, és e körben arra, hogy fokozottabban kell vizsgálni a gyermekek érdekeit, jogait a választási kampányban, amely a politikai véleménynyilvánítás kiélezett, nagy elérésű és intenzív terepe. Hangsúlyozta, hogy a kifogással érintett politikusok az üzeneteiket a gyermek szerepeltetése nélkül is közvetíthették volna, azaz a politikai kommunikáció enyhébb eszközzel is elérhető lett volna, ezért a véleménynyilvánítás szabadsága lényegi tartalmában nem sérül.
  7. Az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdésére hivatkozással arra is utalt, hogy a szülői hozzájárulás sem tenné jogszerűvé a kifogásolt felvételeket, mert a szülő döntése a családi autonómia körébe tartozik, míg a politikus cselekményét a Ve. alapelvei korlátozzák. A Videók közzétételével a szülői kontroll megszűnik, a gyermek a kampány eszközeivé vált, amely a Ve. 2. § (1) bekezdés a) és e) pontjának sérelmével jár. Kiemelte ezzel összefüggésben, hogy nem a gyermek nyilvános jelenlétének általános megengedhetőségét vitatja, hanem a gyermek kampánycélú kommunikációs eszközként való felhasználását. A gyermek kampányeszközként felhasználása nem csak a gyermek egyéni védelmi igényét érinti, hanem a gyermekvédelem és a választási kampány tisztasága, mint objektív alkotmányos értékek érvényesülését is.
  8. A Kifogástevő szerint a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontja szerinti esélyegyenlőség a jelöltek és a jelölő szervezetek között alapelv sérelmét az okozza, hogy az Elnök, mint a választáson jelölő szervezetként induló Fidesz-KDNP listavezetője, legismertebb politikusa és a Jelölt egyaránt a jelölő szervezetek és saját maguk számára láthatóságot, népszerűséget generálnak jogsértő tartalmakkal, ezáltal igazolhatatlan előnyt szerezve olyan politikai versenytársaikkal szemben, akik hasonlóan jogsértő tartalmat nem használnak fel kampányeszközként.
  9. Álláspontja szerint a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt alapelv azért is sérül, mert az Elnök nyilvánvalóan tudatában van a cselekménye jogellenes mivoltának, hiszen ő maga is érintett volt hasonló tényállás mellett jogsértést megállapító választási jogorvoslatban (605/2018. számú NVB határozat).
  10. Mindezek alapján kérte, hogy az NVB a Ve. 218. § (2) bekezdés a) pontja szerint a jogsértés tényét állapítsa meg; b) pontja szerint a jogsértőket tiltsa el további jogsértéstől; valamint d) pontja szerint a jogsértés elkövetőire szabjon ki bírságot, melynek során vegye figyelembe, hogy a kifogásolt felvételeken kiskorú gyermek szerepel a kampányjelenet kiemelt elemeként; a felvételek a Facebookon már több mint 1,3 milliós megtekintést értek el; továbbá, hogy a gyermek szerepeltetése a politikai üzenet érzelmi és vizuális felerősítését szolgálta.

Az NVB határozata 

  1. Az NVB a felülvizsgálni kért határozatával a kifogást elutasította.
  2. Megállapította, hogy a Kifogástevő a hivatkozott jogsértés megállapításának jogi alátámasztására a Kúria három korábbi határozatára hivatkozott. Ezek közül az utalás szintjén hivatkozott Kvk.III.39.043/2024/8. számú végzés a tárgyi üggyel összefüggésbe nem hozható, mert a Ve. 2. § (1) bekezdés c) és e) pontjában foglalt alapelvek sérelme a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (a továbbiakban: Nkt.) 24. § (3) bekezdésén alapuló tiltás megsértésén alapult. 
  3. Rámutatott, hogy a Kvk.II.37.606/2019/4. számú végzés (a továbbiakban: Végzés1) szintén eltérő tárgyú, mert kampánytevékenység hiányában a gyermek megjelenítésével a Ve. alapelvek sérelmének lehetősége fel sem merült. A kifogás a határozat egyes részeit kiragadva, továbbá nem annak érdemi megállapításait idézte. A Végzés1 [16] bekezdése a 605/2018. számú NVB határozatra ellentmondásosan utal, mert e döntés a Ve. 2. § (1) bekezdés c) és e) pontjában foglalt alapelvek megsértését csak és kizárólag az Nkt. 24. § (3) bekezdésének sérelmére tekintettel, egy nevelési, oktatási intézményben tett látogatás alapján állapította meg. A Végzés1 által elbírált ügyben azonban ilyen intézmény látogatása fel sem merült. Ugyanezen végzésből idézett [19] és [20] bekezdések szintén nem az ügyet eldöntő érdemi hivatkozáshoz tartoznak, hanem „kvázi egyetértő nyilatkozatok”, „normatív alap nélküli kinyilatkoztatások” az alapvető jogok biztosának semmiféle kötőerővel nem rendelkező közleményére vonatkozóan.
  4. Az NVB megállapította, hogy a Kifogástevő előadásával ellentétben a Kvk.I.39.036/2026/7. számú végzés (a továbbiakban: Végzés2) nem a Végzés1-re utal, mert a Végzés2 [6] bekezdése a Kúria felülvizsgálata alapjául szolgáló tényállás kifogástevője által hivatkozott két kúriai végzést nevesíti. Ebből kifolyólag a Kifogástevő azon állítása, miszerint a Végzés1-gyel érintett NVB 101/2026. számú döntésének [15]-[16] bekezdésében foglalt jogértelmezése nem tartható, nem megalapozott.
  5. Nem tartotta helytállónak a Végzés2 [24] bekezdésében foglaltak Kifogástevő általi értelmezését és alkalmazását sem, mert e határozat a 101/2026. számú határozatot – az indokolás módosításával – helybenhagyta.
  6. Hangsúlyozta, hogy a gyermekek kampányeseménnyel összefüggő részvételére, megjelenítésére az Nkt. 24. § (3) bekezdésében, illetve a hasonló tilalmat tartalmazó, a szakképzésről szóló 2019. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Szakképzési törvény) 31. §-ában foglaltakon túl választásra irányadó jogszabályban tilalmi rendelkezés nem szerepel. Az NVB 696/2018. számú, 45/2020. számú határozatára, és a Kúria Kvk.IV.37.445/2018/2. számú végzésére utalással kifejtette, hogy a kampányeszközök korlátait az Alaptörvény és a Ve. tartalmazza, de emellett adott esetben figyelembe kell venni az Nkt. 24. § (3) bekezdését is. Mindezen jogszabályi előírásokon kívül választási időszakban nincsen korlátja a kampánytevékenység folytatásának. A kampányban szerepeltetett kiskorúak védelme a Kúria és az NVB gyakorlatában alapvetően az oktatási és nevelési intézmények esetében érvényesül, ahol a gyermek önrendelkezési joga és a szülő beavatkozási képessége is korlátozott, továbbá a gyermekek egyszerre nagy számban lehetnek érintettek a kampányt folytatók tevékenységében. A védelem korlátját jelentette a gyakorlatban, ha a gyermekek nem a nevelési-oktatási intézményben való oktatás, felügyelet idején voltak érintettek a kampánycselekményben. Az NVB és a Kúria joggyakorlata alapján hivatkozott arra is, hogy a kampányrendezvény tekintetében a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontja sérelmének megállapítása igen szűk körben, kizárólag kirívó esetben lehetséges. A jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás sérelme a konkrét, nevelési-oktatási intézményen kívül folytatott kampánytevékenység során akkor lenne megállapítható, ha igazolható lenne a gyermekek saját vagy szülői akarattal szembeni, vagy megtévesztéssel elért szereplése {45/2020. NVB határozat, Indokolás [33]}.
  7. Rámutatott, hogy az Alkotmánybíróság sem tekinti eleve jogsértőnek gyermek jelenlétét valamilyen politikushoz kapcsolódó eseményen. A gyermek kampányeseménybe történő bevonásának vannak tiltott esetei, de az eleve nem kizárt {3257/2019. (X. 30.) AB határozat, Indokolás [26], [27]; 3131/2022. (IV. 1.) AB határozat, Indokolás [22] bekezdés}. E döntések sokkal inkább azt alapozzák meg, hogy valamely jelölt, jelölő szervezet kampánytevékenysége során, amely nem a fent kifejtett konkrét törvényi tilalomba ütközik, gyermek részvétele önmagában nem sért valamely választási alapelvet. A magyar választási kampánytradíciók jól ismerik a gyermek közreműködésével készített kampányeszközöket. Gyakorlatilag az első demokratikus választástól kezdődően, politikai ideológiától függetlenül jó néhány párt szerepeltetett plakátjain, választási hirdetésein, vagy akár választási reklámjaiban gyermeket. A gyermek ábrázolása különösen a jövő, illetve a családpolitikai célok kiemelten kezelésének szimbólumaként jellemző. Az ezzel kapcsolatos viták jellemzően a gyermek bevonásának mértékére, illetve a kiszolgáltatottság kizárására vonatkoznak, és inkább a politikai kultúra, mintsem jogi szabályozás problémájaként tekintenek rá.
  8. A konkrét Videók tartalma alapján nem egyértelmű, nem beazonosítható a gyermeket felügyelő személye, de az megállapítható, hogy a gyermek, a felügyeletét ellátó személy mellett, azok egyetértésével szerepel a Videókon, ők politikai üzenetet nem tolmácsolnak. Jól láthatóan spontán gesztust, teljesen önkéntes részvételt, nem előre eltervezetten felépített jelenetet láthatunk.
  9. Az NVB végezetül hivatkozott az Alaptörvény IX. cikkében biztosított véleménynyilvánítás szabadságának választási kampányidőszakban történő érvényesülésére, arra, hogy a 3130/2018. (IV. 19.) AB határozat értelmében a kampányidőszakot megelőző időszak szabályaihoz képest kampányidőszakban kiszélesednek a véleménynyilvánítási lehetőségek. Ennek okát egyebek között az Alkotmánybíróság 5/2015. (II. 25.) AB határozata és 7/2014. (III. 7.) AB határozata fogalmazta meg: „[a] választási kampány a közügyek szabad vitatásának egyik, a választójog szabályai körébe vont megnyilvánulása. E nélkül a választópolgárok nem, vagy csak komoly nehézségek árán tudnák eldönteni, hogy kire szavazzanak. A választási kampány során tehát nemcsak egyszerűen a közügyeket vitatják meg az emberek, hanem tájékozódnak annak érdekében, hogy a szavazás napján megfontolt döntést tudjanak hozni.” 
  10. Az NVB szerint a Kifogástevő álláspontjának elfogadása együtt járna a szabad véleménynyilvánítás választási kampányra tekintettel értelmezett alapjogának korlátozásával a jelöltek, jelölő szervezetek vonatkozásában, a korlátozás szükségességének és indokoltságának kifejtésével, és ezáltal az értelmezés alkotmányosan elfogadható voltának igazolásával azonban a Kifogástevő „adós” maradt, és ilyen okfejtés még a felhívott Végzés1-ből és Végzés2-ből sem olvasható ki.

A felülvizsgálati kérelem

  1. Az NVB határozatával szemben a Kérelmező felülvizsgálati kérelemmel élt, melyben annak megváltoztatását kérte akként, hogy a Kúria a kifogásnak adjon helyt, és állapítsa meg, hogy a kifogásolt kampánytevékenységek sértik a Ve. 2. § (1) bekezdés a), c) és e) pontjaiban foglalt alapelveket; továbbá kérte a Ve. 218. § (2) bekezdése alapján a jogsértés tényének megállapítását, a jogsértők eltiltását a további jogsértéstől és a jogsértőkkel szemben bírság kiszabását.
  2. Érintettsége tekintetében arra hivatkozott, hogy jogerősen nyilvántartásba vett jelölő szervezet; jelöltje (Kifogástevő) a Videók közzétételének időpontjában nyilvántartásba vett egyéni képviselő-jelölt abban az egyéni választókerületben, ahol a felvételek készültek. A kifogásolt felvételeket tehát az adott választókerületben zajló választási versennyel összefüggésben tették közzé, így érintette a jelölő szervezet jelöltjének és a jelöltnek a kampánytevékenységét, választási esélyeit. A felvételek országosan elérhetőek és széles körben terjednek, melynek következtében a kifogásolt kampánytevékenységek nem csupán az érintett egyéni választókerületben, hanem országos szinten is hatást fejtenek ki, ami közvetlenül érinti a Kérelmező jelölő szervezet választási versenyben való részvételéhez fűződő jogait és jogos érdekeit. Az ügy országos jellegét az is mutatja, hogy első fokon az NVB járt el.
  3. Állította, hogy az NVB tévesen értelmezte a Ve. 2. § (1) bekezdés a), c) és e) pontjaiban foglalt alapelveket, valamint az Alaptörvény II. cikkét, XVI. cikk (1) bekezdését, ezáltal tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a kifogásolt tartalmak nem jogellenesek. A határozat mindezeken túl az Alaptörvény XXIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét is eredményezte, mivel az NVB a jogértelmezésével „belenyugodott abba, hogy a Kérelmező politikai ellenfelei alapjogsértő módon, jogszabályba ütközően kampányoljanak, ezzel pedig – a tisztességes politikai verseny hiánya okán – a passzív választójog sérelme is felmerül”. „Fenntartotta” a kifogásban tett állításait, kérte azok figyelembevételét is.
  4. Arra hivatkozott, hogy a határozat nem tartalmaz arra nézve megállapítást, hogy a tényállásban bemutatott cselekmények, azaz a kampányeseményről történő, különböző közösségi média- platformokon való beszámolás kampánytevékenység-e. Kérte annak a megállapítását, hogy a cselekmények a Ve. 141. §-a alapján kampánytevékenységnek minősülnek. Utalt e körben arra, hogy a felvételek kampányidőszakban, az Elnök országjárásának egyik állomásán készültek, azt e jelölő szervezethez köthető választási szlogenek kísérik, célja pedig a a jelölő szervezet és jelöltjei támogatottságának erősítése, a választási üzenetek terjesztése. 
  5. Az ügy érdemében arra hivatkozott, hogy a gyermekek kampánycélú felhasználása sérti a gyermekek Alaptörvény II. cikkben foglalt emberi méltósághoz való jogát, az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdésben foglalt egészséges fejlődéshez való jogát, valamint a Ve. 2. § (1) bekezdés a), c) és e) pontjaiban foglalt alapelveket. Hivatkozott a Kúria Kvk.I.39.036/2026/7. számú végzésére, amely álláspontja szerint – az NVB határozatában foglaltakkal ellentétben – a gyermek politikai célú felhasználása kapcsán a Kvk.II.37.606/2019/4. számú ügyben kialakított gyakorlatot erősítette meg. E határozatban a Kúria – az Alapvető Jogok Biztosa és helyettesei által kiadott Közleményre (a továbbiakban: Közlemény) hivatkozással – megállapította, hogy a gyermek politikai kampányeszközként való felhasználása alapjogi szempontból nem elfogadható. Kiemelte, hogy a Közlemény nem szorítkozik a köznevelési intézményben tanúsított magatartásokra, hanem általánosabban a gyermekek képmásának politikai, illetve kampánycélú felhasználásával foglalkozik. A 3256/2019. (X.30.) AB határozat [29] bekezdése szintén azt az értelmezést támasztja alá, hogy „választási kampányidőszakban, átadó ünnepségen, gyermekek jelenléte az egyébként a Ve. 142. §-a alá tartozó eseményen az ügy körülményeitől függően, így különösen, ha az a saját kampány részévé válik, minősülhet tiltott kampánytevékenységnek.” A Kúria és az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján tehát a gyermekek kampányban szereplésével kapcsolatban azt szükséges vizsgálni, hogy eszközként, tárgyként jelentek-e meg, és amennyiben igen, úgy sérült az Alaptörvény II. cikkben foglalt emberi méltósághoz való joguk, valamint sérültek-e a választási eljárás alapelvei, különösen a Ve. 2. § (1) bekezdés a), c), és e) pontjában foglalt alapelvek.
  6. A Kérelmező hangsúlyozta, hogy a jelen esetben a gyermek a kifogásolt Videókban a kampánytevékenység kommunikációs eszközeiként jelent meg. A felvételek kampányidőszakban közzétett politikai kommunikációs tartalmak, amelyben a politikai üzenet bemutatásához a gyermek képi megjelenése a kommunikáció érzelmi és vizuális keretének részévé válik. Ilyen körülmények között a gyermek szerepeltetése túlmutat a puszta jelenléten: a gyermek a politikai üzenet közvetítésének eszközeivé válik. Ezek mellett „felhívta a figyelmet” az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdésben foglalt, a gyermek egészséges fejlődéshez való jogának sérelmére, arra is, hogy a „gyermekeket” egy rendkívül felfokozott, politikailag kiélezett, gyakran a jelöltek intim magánéletét boncolgató csatában használják fel, mely nem zárja ki azt a lehetőséget sem, hogy ezen csatában a kampánycélokra felhasznált gyermeket is sérelmek érik szerepeltetésére és személyének felhasználására tekintettel. A felvételeken a gyermek nem csak, mint a tömeg része szerepel, mellékesen megjelenve, hanem a videó kifejezetten rá fókuszál. Állította, hogy a hivatkozott kúriai végzésekben foglaltakat az NVB álláspontjával ellentétben irányadónak kell tekinteni. Téves a határozatnak a Kúria és az NVB gyakorlatából levont kategorikus következtetése, mely szerint a gyermekek részvételével, szüleik kísérete, vagy beleegyezése mellett megtartott kampányesemény és az arról való tájékoztatás nem feltétlenül jár a Ve. alapelvi sérelmével, ez alapján ugyanis éppen, hogy kivételek előfordulhatnak. Különösen igaz ez annak figyelembevétele mellett, hogy a korábbi joggyakorlat nem vehette figyelembe az Alaptörvény tizenötödik módosítását.  
  7. Arra is hivatkozott, hogy a határozatban idézett 3257/2019. (X. 30.) AB határozat a Ve. 141. § és 142. § elhatárolásával, a 3131/2022. (IV. 1.) AB határozat pedig az állami vagy önkormányzati cselekmény és kampánycselekmény elhatárolásával foglalkozik, így belőlük legfeljebb annyi következik, hogy amennyiben egy esemény nem minősül kampánytevékenységnek, a gyermek jelenléte önmagában nem alapoz meg választási jogsértést. 
  8. Előadta, hogy a jelen ügyben a politikusok véleménynyilvánításhoz való joga áll szemben a gyermek Alaptörvény II. cikkben foglalt emberi méltósághoz való jogával, valamint az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdésében biztosított, a gyermek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz való jogával. A Kúria újabb gyakorlatában e rendelkezést egyes ügyekben úgy értelmezte, hogy az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdéséből bizonyos esetekben a versengő alapjogok közötti mérlegelés kizárása következik {Kgyk.VII.39.057/2025/8., Indokolás [29]–[31], [47]}. 
  9. A Kúria a Kvk.I.39.036/2026/7. számú végzésében választási ügyben is hivatkozott az Alaptörvény tizenötödik módosítására, továbbá az Alkotmánybíróság a 14/2025. (XII. 08.) AB határozatában – ugyan más aspektusból vizsgálva – arra mutatott rá, hogy „Ebből következően egy olyan esetben, amikor a foglalkoztatottnak a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő joga, ennek gyakorlása a gyermek jogával ütközik, az utóbbi elsőbbséget élvez”. A Kérelmező álláspontja szerint az NVB akkor járt volna el helyesen, ha észleli a gyermekek jogainak és a véleménynyilvánítás szabadságának konfliktusát, és a korábbi joggyakorlat felidézésén túl kísérletet tett volna az összeütközés feloldására, megvizsgálva az irányadó, az Alaptörvény tizenötödik módosítása óta kialakult, releváns kúriai joggyakorlatot is. Az Alaptörvény módosításán túl azt is hangsúlyozta, hogy önmagában az a gyakorlat, hogy a gyermekeket tradicionálisan felhasználják a kampányban, nem teszi normatív szempontból elfogadhatóvá ezt a gyakorlatot. Az alapjogi kollízió az adott esetben úgy oldható fel, hogy a politikus véleménynyilvánításhoz való jogának korlátozása szükséges, méghozzá a gyermek Alaptörvény II. cikkben foglalt emberi méltósága, valamint az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdésében foglalt védelmi joga, mint alapvető jogok, továbbá a kampány tisztasága, mint a gyermekek eszközjellegű felhasználását tiltó objektív alkotmányos érték miatt. 
  10. A szülői vagy gondviselői hozzájárulás jelentőségére hivatkozva kiemelte, hogy nem kérte a Ve. 2. § (1) bekezdés b) pontja szerinti alapelv sérelmének megállapítását, éppen azért, mert a hozzájárulás léte irreleváns a jogsértés szempontjából. Abból ugyanis, hogy a szülő – saját döntése alapján – megengedheti gyermeke nyilvános szereplését, nem következik, hogy egy politikus a gyermekről készült felvételt kampánycélokra felhasználhatja. A gyermekek szerepeltetése a közzétételt követően nyilvánvalóan kikerül a szülő tényleges kontrollja alól. 
  11. Kiemelte, hogy a kifogás és a felülvizsgálati kérelem tárgya nem a kampányrendezvény helyszínén történtek vizsgálata: így a határozatban a „spontán gesztus”, „teljesen önkéntes részvétel”, „nem előre eltervezett jelenet” megállapítások sem bírnak relevanciával. Hivatkozott e körben a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnak a 2026. évi országgyűlési választási kampány adatvédelmi vonatkozásairól szóló tájékoztatójára (a továbbiakban: Tájékoztató), mely szerint „a tisztességesség elvét sértő gyakorlatnak tekinthető az, ha a politikusok gyermekek képmását tartalmazó fényképet hoznak nyilvánosságra, amely adatkezelést az sem teszi jogszerűvé, ha a szülő hozzájárulását kérik az adatkezeléshez”. A kérdés megítélésében irányadó a Kúria fent idézett gyakorlata is, mely szerint „a szülői hozzájárulás megadásától sem válik a gyermek politikai célú felhasználása legitimmé” {Kvk.II.37.606/2019/4. [20]}. 
  12. Hangsúlyozta, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának kampányidőszakban történő kiszélesedése a gyermekek fokozottabb jogi védelmének szükségességét erősíti. A kampányidőszakot rendszerint éles, sokszor személyeskedő vagy lealacsonyító megnyilvánulások jellemzik, és ez egy olyan tény, amelyre a joggyakorlatnak a gyermekek védelme miatt reagálnia kell. A felvételek elkészíthetők és közzétehetők lettek volna úgy is, hogy a gyermek ne, vagy legalább ne felismerhető módon jelenjen meg, illetve ne váljon a jelenet dramaturgiai középpontjává. A politikai kommunikáció célja tehát enyhébb, a gyermek jogait kevésbé korlátozó eszközzel is elérhető lett volna. A képsorok semmilyen közügyhöz nem kapcsolódnak, még csak az NVB által felsorolt „bevett” témákat sem érintik. 
  13. Álláspontja szerint az is fontos szempont a mérlegelésnél, hogy a videóban rendkívül fiatal gyermek szerepel, aki nincs, nem is lehet az érettség olyan fokán, hogy akárcsak felmerülhessen az, hogy beleegyezést adna egy ilyen szerepléshez. Helyzetéből fakadóan a képmása felhasználásának sem rövid, sem hosszú távú következményeit nem foghatja át a tudata, és szereplése irreverzibilis hatású, azt semmissé tenni nem lehet.
  14. Összességében mindezek sértik a Ve. 2. § (1) bekezdés a), c) és e) pontjában foglalt választási alapelveket, mivel a kifogásolt kampánytevékenység kiskorú gyermekek kampánycélú felhasználásával valósult meg. A Ve. 2. § (1) bekezdésében rögzített alapelvek a választási eljárásban tanúsított joggyakorlás mércéjeként szolgálnak, ezért olyan kampányeszközök alkalmazása is alapelvsértő lehet, amelyekre a törvény nem tartalmaz tételes tilalmat, de alkalmazásuk a választási eljárás tisztaságával, a jóhiszemű joggyakorlással vagy az esélyegyenlőséggel összeegyeztethetetlen. Sérült a Ve. 2. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt, a választások tisztaságának megóvásának alapelve is. A gyermekek kampánycélú szerepeltetése – különösen széles nyilvánosságot elérő politikai kommunikációban – a politikai verseny olyan eszköze, amely a gyermekeket a kampány tárgyává teszi. A gyermek kampányeszközként történő felhasználása nemcsak a gyermek emberi méltóságát és védelmi igényét érinti, hanem a politikai verseny integritását is torzítja: a kampányt olyan eszközzel teszi hatásosabbá, amelynek használata a gyermek saját jogi helyzetére tekintettel alkotmányosan kifogásolható. Ezáltal a választási eljárás tisztaságába vetett közbizalom is sérül. Sérül a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt, jelöltek és a jelölő szervezetek közötti esélyegyenlőség alapelve, mert az Elnök, mint a Fidesz-KDNP listavezetője és legismertebb politikusa a jelölő szervezet és saját maga számára láthatóságot, népszerűséget generál jogsértő tartalmakkal, ezáltal igazolhatatlan előnyt szerezve olyan politikai versenytársaival szemben, akik hasonlóan jogsértő tartalmat nem használnak fel kampányeszközként. Mind a jogsértést elkövető, mind az abból politikai előnyt kovácsoló szereplőként értékelendő a Jelölt is. A fentieken túl a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye sérül azért is, mert az Elnök nyilvánvalóan tudatában van cselekménye jogellenes mivoltának, mivel ő maga is érintett volt hasonló tényállás mellett jogsértést megállapító választási jogorvoslatban. Az Elnöknek és a Jelöltnek kellő gondosság tanúsítása mellett tisztában kellett lennie azzal, hogy a kifogás tárgyául szolgáló cselekmények jogsértést valósítanak meg, ekként azok sértik a hivatkozott alapelvi követelményt.
  15. A Kérelmező a bírság összegének meghatározása során kérte figyelembe venni, hogy a felvételeken gyermek szerepel, a felvételek már milliós nagyságrendű megtekintést értek el; továbbá az Elnököt korábbi országgyűlési választás kampányidőszakában már marasztalták el és sújtották bírsággal hasonló tényállás mellett megvalósult jogsértés miatt. 

Az érintettek nyilatkozatai

  1. Az Elnök a nyilatkozatában az NVB határozatának helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy a megjelölt alapelvek sérelme nem állapítható meg, a Kérelmező alkotmányjogi érvekkel nem támasztotta alá, hogy a gyermek puszta megjelenítéséből miért következik alapjogsérelem. A Kérelmező a bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget, alapjogsérelmet nem igazolt, ebből következően az alapjogi kollízióra vonatkozó érvelése irreleváns. A Kérelmező mindezeken túl egyrészt nem jogosult a videóban szereplő gyermek jogérvényesítése ügyében fellépni, másrészt a nyilvános szereplésre vonatkozó szülői engedélyt és az erről készült felvétel felhasználását alaptalanul választja el, ugyanis az előbbi az utóbbira is nyilvánvalóan kiterjed.
  2. Kifejtette, hogy a kifogásban felvetett alkotmányossági szempontok a Ve. alapelveinek tartalommal való kitöltése során, értelmezési összefüggésként vehetők figyelembe. A Kérelmező által megjelölt korlátozás a Ve.-ből, továbbá a Kúria és az Alkotmánybíróság – Kérelmező által is idézett – gyakorlatából sem következik nevelési-oktatási intézményeken kívül. Utalt arra, hogy az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján a Ve.-nek nem tulajdonítható olyan tartalom, amely abban nem szerepel, a Ve. szabályai jogértelmezéssel nem bővíthetők {IV/964/2026., 16/2019. (V. 14.) AB határozat}.
  3. Kiemelte, hogy a gyermek saját kezdeményezésére közelített az Elnök felé, a gyermek felügyeletét ellátó személy az interakcióban maga is közrehatott, maga emelte fel a gyermeket az emelvényre, amelyek mind a közzétételhez való hozzájárulást erősítik; az esemény pedig nyilvános gyűlés volt, amelyhez bárki csatlakozhatott. A Kérelmező gyakorlatilag a szülő gyermekneveléshez fűződő alapjogát kívánja magához vonni és korlátozni.
  4. Álláspontja szerint a kampánycélú instrumentalizálás – amely elválasztandó a gyermek puszta jelenlététől – egy tudatos és előre tervezett felhasználást feltételez, a jelen esetben azonban a gyermek saját akaratából kereste a közelséget, a szülő aktívan támogatta ezen interakciót, tehát egy spontán szituációról és nem megrendezett kampányjelenetről van szó. Utalt a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről szóló 1991. évi LXIV. törvény (a továbbiakban: Egyezmény) 13. cikkére, amely kimondja, hogy a gyermeknek joga van a véleménynyilvánítás szabadságára.
  5. Hangsúlyozta, hogy a Ve. 2. § (1) bekezdés a) pontja szerinti alapelv sérelméhez a kúriai gyakorlat szerint megkövetelt torzító, illetve megtévesztő hatás nem áll fenn. 
  6. A Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontját nem támasztja alá az, hogy valamely politikai párt internetes tartalmait széles nyilvánosság követi, az ugyanis a politikai verseny szükségszerű velejárója. A Kérelmező nem adott elő olyan jogi okfejtést, amely igazolná a versenysemlegesség jogilag értékelhető torzulását, olyan mozzanatot, amely más jelöltek vagy jelölő szervezetek számára strukturálisan elérhetetlen eszköz igénybevételét alapozná meg.
  7. A Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjával összefüggésben arra hivatkozott, hogy a Kérelmező nem igazolta a Kúria gyakorlatának megfelelően, hogy felismerhető lenne a formális jogkövetés égisze alatt egy jogintézményben rejlő tartalom kihasználása.
  8. A joggyakorlat differenciáltságára hivatkozással visszautalt arra, hogy más a megítélése a szülői hozzájárulás vagy jelenlét mellett zajló, és az intézményi kiszolgáltatottság helyzetében lévő gyermekek részvételével megtartott kampányeseményeknek. Ebből következően a Kérelmező által a feltételezett jogsértő szándékával összefüggésben megjelölt korábbi ügy tényállásában is eltér, továbbá a Kérelmező a jóhiszeműség sérelmét nem bizonyította, mint ahogyan az alapelvek megsértését is a másik alapelv sérelmével igyekezett alátámasztani.
  9. A Jelölt a nyilatkozatában az NVB határozatának helybenhagyását kérte.
  10. Vitatta a Kérelmező érintettségét, álláspontja szerint az nem áll fenn, mert saját jogaira és kötelezettségeire közvetlenül kiható jogsérelemre nem hivatkozott. Sem a Kérelmező, mint jelölő szervezet képviselőjelöltjének és a gyűlés helyszínének ténye, sem az elkészült videófelvételek és azok elérhetősége, nézettsége önmagukban nem alapozzák meg az érintettséget.
  11. Kifejtette, hogy a Kúria joggyakorlata az ágazati szabályokban foglalt, kifejezett törvényi tilalmakra vonatkozik. 
  12. A Kérelmező egy spontán jelenetet kíván úgy beállítani és a családbarát politikai erők ellen fordítani, hogy az ellenzéki pártok maguk is közzétesznek gyermekekről készült fotókat, videófelvételeket.
  13. Álláspontja szerint az érintett gyermek nem volt politikai verseny kampánycélú eszköze. Kérte, hogy a Kúria az alapjogi okfejtést ne értékelje, mert az a kifogásnak nem képezte részét. A Közleményre és tájékoztatóra bírósági döntés nem alapítható, az alapelvek megsértésének alátámasztására pedig feltételezett magatartások, megszólalások nem alkalmasak (Kvk.III.39.023/2026/10.).

A Kúria döntése és jogi indokai

  1. A Kérelmező felülvizsgálati kérelme részben, a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjának megsértése tekintetében alapos, egyebekben megalapozatlan az alábbiak szerint.
  2. A Kúria a Kérelmező bírósági felülvizsgálat iránti kérelmét – a kialakult gyakorlat szerint – először alaki szempontból vizsgálta. Ennek során a Ve. 222. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján megállapította, hogy a Kérelmező érintettsége fennáll, mivel a bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet azon egyéni választókerületben tartott kampányrendezvénnyel, az ott készült és országosan is elérhető felvételek választási versenyre vonatkozóan állított következményével, a választási alapelvek állított sérelmével kapcsolatban nyújtotta be, amely választókerületben önálló jelöltet állított, továbbá országos listával rendelkező jelölő szervezet, így az érintettséghez megkövetelt közvetlen kapcsolat megállapítható. A Kérelmező a bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet a Ve. 224. § (2) bekezdésében meghatározott határidőn belül terjesztette elő, tartalma megfelel a Ve. 224. § (3) bekezdésében foglaltaknak, a Kérelmezőt ügyvéd képviseli, ezért a Kúria a bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet érdemben bírálta el.
  3. A Kúria rögzíti, hogy a felülvizsgálati kérelem azon része, amely a kifogásban foglaltak „fenntartására” vonatkozik, egyrészt azért nem volt vizsgálható, mert a kifogást nem a Kérelmező nyújtotta be, másrészt a bírósági felülvizsgálati kérelemnek az NVB határozatára, annak jogszabálysértésre alapított vitatására kell vonatkoznia {Ve. 223. § (3) bekezdés}.
  4. A Kúria elsőként a Kérelmező és az Érintettek által hivatkozott, eddig kialakult joggyakorlatot vizsgálta abból a szempontból, hogy a megjelölt határozatok azonos tény- és jogkérdést érintettek-e, az azokban foglaltak irányadóak-e, illetve mennyiben irányadóak a jelen ügyre.
  5. A Kúria előre bocsátja, hogy a jelen ügyben, a Kvk.I.39.036/2026/7. számú ügytől eltérően, fel sem merült, hogy az NVB a vitatott tevékenység kampánytevékenység jellegét nem állapította meg, nem volt vitás, hogy a jelen végzés [3] és [4] bekezdésében megjelölt, a mai napig elérhető felvételek kampányeseményen készültek, a közösségi média-platformokon erről való beszámolás kampánytevékenységnek minősül a Ve. 141. §-a alapján; enélkül az NVB sem vizsgálhatta volna határozatában érdemben a választási alapelvek megsértését. 
  6. A hivatkozott, a gyermekek kampányban való részvételével kapcsolatos kúriai határozatok alapvetően két csoportra oszthatók. Az egyik csoportot azok az ügyek alkotják, amelyek a Ve.-n kívüli, külön törvény rendelkezésének megsértése, konkrétan valamely nevelési-oktatási vagy szakképzési intézményben megvalósult kampánytevékenység kapcsán állapították meg valamely választási alapelv megsértését, vagy éppen annak hiányát (Kvk.III.39.043/2024/8., Kvk.VII.39.047/2026/5.). A másik csoportba azon ügyek tartoznak, amelyekben az említett intézményi rendszeren kívül állított jogsértés jogi megítéléséről döntöttek az alábbiak szerint. 
  7. A Kvk.III.39.043/2024/8. számú végzés alapjául szolgáló ügyben – a jelen ügytől eltérően – az volt vitatott, hogy az adott, hivatalban lévő önkormányzati képviselő nevelési-oktatási intézményben tett látogatása a konkrét ügyben egyáltalán kampánytevékenységnek minősült-e. A kampánytevékenység ugyanis az Nkt. 24. § (3) bekezdése alapján tiltott, és ekként ez a tevékenység – a konkrét ügyben – sértette a jelöltek és a jelölő szervezetek közötti esélyegyenlőség alapelvét, valamint ellentétes volt a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvi követelményével is. Ugyanezen jogkérdés (kampánytevékenység) intézményen kívüli környezetben (játszótér) való megítélését vizsgálta a Kúria az ún. „tojásvadászat ügyben” (Kvk.IV.37.445/2018/2.).
  8. A Kvk.II.37.606/2019/4. számú végzésben a Kúria azt állapította meg, hogy az adott Videókban közzétett cselekmény kampánytevékenységnek nem minősül, ebből kifolyólag választási alapelvek sérelmét sem állapította meg. A Kúria ugyanakkor már ezen, az Alaptörvény tizenötödik módosítását megelőző határozatában is kimondta, hogy „[a]z Alaptörvény II. cikkében foglalt emberi méltósághoz való jog sérthetetlen, valamennyi gyermeket megillető olyan alapvető emberi jog, amely nemcsak a gyermeki jogok eredője, de önmagában garantálja, hogy a gyermek nem válhat eszközzé vagy tárggyá. Ebből következően – ahogy azt az alapvető jogok biztosa is kiemeli – a gyermek politikai kampányeszközként való felhasználása alapjogi szempontból nem elfogadható. A Kúria is fontosnak tartja tehát rögzíteni, hogy a gyermek nem lehet népszerűség-növelő tényezője semmilyen politikai tevékenységnek. A köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 24. cikk (3) bekezdésében foglalt nevelési-oktatási intézményekkel szembeni követelmény funkciója is éppen az, hogy a gyermekek ne válhassanak a politika eszközévé. A Kúria egyetértett az alapvető jogok biztosának azon észrevételével is, hogy a politikai célú szerepeltetést nem igazolja az önkéntesség, de a szülői hozzájárulás megadásától sem válik a gyermek politikai célú felhasználása legitimmé. A választási kampány során tehát a gyermekek emberi méltósághoz való jogából fakadó alkotmányos elvárás, hogy a jelöltek és jelölő szervezetek a gyermekek politikai célú szerepeltetéstől tartózkodjanak.” {Kvk.II.37.606/2019/4. [19]-[20] bekezdés}.
  9. A Kúria megítélése szerint a fenti megállapítás azt erősíti, hogy a külön törvényi tiltás nem azt jelenti, hogy a gyermekek politikai kampányeszközként való „felhasználása” csak intézményi kereteken belül járhat a választási alapelvek sérelmével. Másképpen megfogalmazva az alapelvi sérelmek nem intézményi kereten belüli és kívüli megosztáshoz kötöttek, e kettősségnek a vizsgálat szempontjából van jelentősége. Ezt támasztja alá az Alkotmánybíróság 3257/2019. (X. 30.) AB határozata is, mely szerint „(…) választási kampányidőszakban, átadó ünnepségen, beszámolón gyermekek jelenléte az egyébként a Ve. 142. §-a alá tartozó eseményen, az ügy körülményeitől függően, így különösen, ha az a saját kampány részévé válik, minősülhet tiltott kampánytevékenységnek. Ezt a körülményt az eljárások során alaposan kell vizsgálni, mert a Ve. alapelveinek tág értelmezése oda vezethet, hogy kampányidőszakban semmilyen feladatot nem lehet a nyilvánosság előtt elvégezni, mert az választási kampánynak minősül, így viszont fennáll a veszélye a Ve. 142. §-a kiüresítésének. A konkrét esetben az ítélőtábla döntése nem a 142. § ilyen tág értelmezésénél, hanem a Kúria által követett állandó bírói gyakorlaton alapul, amely szerint gyerekeket nem lehet kampánycélokra felhasználni, és amely gyakorlatnak a leírtak értelmében törvényi alapja van.” {3257/2019. (X. 30.) AB határozat Indokolás [27] bekezdés}. 
  10. A Kúria szintén hivatkozott Kvk.I.39.036/2026/7. számú végzésében, bár érdemben nem vizsgálta a Ve. alapelvi rendelkezéseinek megsértését, ugyanakkor a korábbi gyakorlatra (értsd: Kvk.II.37.606/2019/4., amely végzésre hivatkozás egyértelműen következik a Kúria által használt „továbbiakban” rövidítésből és annak tartalmából) és a fent már idézett AB határozatra utalva kiemelte, hogy az I. rendű Kérelmező által hivatkozott kúriai végzésben a gyermek politikai célú felhasználása kapcsán kialakított gyakorlatot a jelen ügy keretei között is irányadónak tekinti. Hangsúlyozta, hogy az Alkotmánybíróság is a gyermeki jogok megerősítését támogatta több döntésében. „Az Alkotmánybíróság I. rendű Kérelmező által hivatkozott 3256/2019. (X. 30.) AB határozat [29] bekezdése is azt az értelmezési tartományt támasztja alá, hogy „választási kampányidőszakban, átadó ünnepségen, gyermekek jelenléte az egyébként a Ve. 142. §-a alá tartozó eseményen az ügy körülményeitől függően, így különösen, ha az a saját kampány részévé válik, minősülhet tiltott kampánytevékenységnek.” Ezt erősíti Magyarország Alaptörvényének tizenötödik módosítása 2025. április 15-i hatállyal a XVI. cikk (1) bekezdésében egy új, második fordulatot helyezett el: „Ez a jog – az élethez való jog kivételével – minden más alapvető jogot megelőz.” E módosítás értelmezése során az Alkotmánybíróság a 14/2025. (XII. 08.) AB határozatában – ugyan más aspektusból vizsgálva, de mégis a véleménynyilvánítás szabadságát és a gyermeki jogok elsőbbségét értékelve – arra mutatott rá, hogy „Ebből következően egy olyan esetben, amikor a foglalkoztatottnak a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő joga, ennek gyakorlása a gyermek jogával ütközik, az utóbbi elsőbbséget élvez.”
  11. A fenti joggyakorlat úgy foglalható össze, hogy a Kúriának a felülvizsgálati kérelem alapján azt kellett vizsgálnia, hogy a megjelölt felvételek kampányeszközként való felhasználása a Ve. megjelölt alapelveibe ütközik-e, figyelemmel arra is, hogy ennek értékelése nem járhat a Ve. 142. §-ának kiüresítésével, ugyanakkor a Kúria és az Alkotmánybíróság hivatkozott gyakorlata alapján nem mellőzhető annak a figyelembevétele, hogy a gyermek politikai kampányeszközként való felhasználása alapjogi szempontból nem elfogadható.
  12. Mivel a kifogás – ahogyan azt a felülvizsgálati kérelem is tartalmazza – nem a kampányeseményen való részvételre, az ott történt esemény spontaneitásának megkérdőjelezésére, hanem az arról készült videó- és fényképfelvételek kampányeszközként való felhasználására vonatkozott, ezért a Kúria is ebben a körben vizsgálódott. Ennek során – a később kifejtettek szerint – lényeges elemnek tekintette, hogy a gyermek a jelen határozat [3]-[4] pontjaiban felsorolt linkeken keresztül elérhető felvételeken felismerhetően és az esemény központi elemeként szerepel.
  13. Az NVB a kifogást arra hivatkozással utasította el, hogy a fent megjelölt gyakorlat, így a kifogástevő által megjelölt végzések – eltérő tényállások, eltérő jogkérdések, továbbá a Kúria „kinyilatkoztatásai” alapján – nem támasztották alá a hivatkozott alapelvek megsértését. Az alapjogi hivatkozásokat azért nem vizsgálta, mert a korlátozás szükségességének és indokoltságának kifejtésével, és ezáltal az értelmezés alkotmányosan elfogadható voltának igazolásával a Kifogástevő „adós” maradt.
  14. A Kúria megállapította, hogy az NVB fenti megállapítása iratellenes, a határozat a Kifogást a jelen végzés [1]-[10] bekezdésében foglaltakhoz képest szelektíven ismertette, a Kifogástevő ugyanis a Kúria határozataira hivatkozással a felülvizsgálati kérelemmel egyezően felhívta azokat az alapjogi rendelkezéseket, amelyek alapján a választási alapelvek megsértését állította.
  15. A Kúria itt emeli ki, hogy a magyar jogrendben nincs általános tilalmat megfogalmazó jogszabályi rendelkezés, amely kifejezetten kimondaná, hogy gyermekek a politikai hatalom megszerzésére irányuló versengésben a jelöltek és a jelölő szervezetek népszerűsítése céljából nem használhatók fel. Magyarországon a politikusok és más személyek ilyen cselekményeit – az Alaptörvény mellett – részben magánjogi jogintézmények, részben közjogi normák korlátozzák (a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény személyiségi jogvédelmi eszközei, a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény, az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény, Nkt., Szakképzési törvény, Ve.). A Kúria itt tér ki arra is, hogy a Kérelmező a jelen ügyben nem a gyermek jogérvényesítése ügyében járt el, hanem a Ve. hatálya alá tartozó kampánytevékenység folytatásával összefüggésben a Ve. 2. § (1) bekezdése alapelvi rendelkezései sérelmének elhárítása érdekében. 
  16. A gyermekek politikai célú kizsákmányolásának tilalma, azzal összefüggésben a jelöltek és a jelölőszervezetek véleménynyilvánítási szabadságának korlátozása a választási kampány időszakában – az NVB és az Érintettek értelmezésével szemben – a tételes jogban nem csak a nevelési-oktatási, szakképző intézményekben pártpolitikai tevékenység végzését tiltó törvényi rendelkezésekben [Nktv. 24. § (3) bekezdés, Szakképzési törvény 31. §] jelenik meg. A választási eljárás során az ilyen, vagyis a gyermekek kampánytevékenységbe való bevonását megvalósító cselekmények jogszerűsége a választói akarat befolyásolását vagy annak megkísérlését célzó kampányeszközök felhasználása körében, a Ve. alapelvi rendelkezésein keresztül önállóan is vizsgálható és szankcionálható. 
  17. A Kúria korábban számos határozatában (Kvk.III.37.799/2020/3., Kvk.V.39.163/2024/4., Kvk.VI.39.026/2024/4., stb.) rámutatott arra, hogy a választási eljárási alapelvek iránymutató és hézagpótló jellegűek, jelentőségük abban rejlik, hogy az eljárási alapelveket sértő cselekmények jogorvoslati úton szankcionálhatók. A választási eljárás legalapvetőbb követelményeit a Ve. alapelvi rendelkezései határozzák meg, azokat a jogalkalmazás során is figyelembe kell venni. A töretlen bírói gyakorlat szerint a jogvitát akkor nem lehet alapelvi rendelkezések alapján eldönteni, ha egy adott jogviszonyt tételes jogi rendelkezés szabályoz, ugyanakkor, ha nincs tételes jogi rendelkezés, akkor önmagában az alapelvekre alapítottan is lehet döntést hozni, hiszen a Ve. 208. §-a a Ve. 2. § (1) bekezdésében felsorolt választási alapelvek megsértését jogszabálysértésnek minősíti. Erre tekintettel akkor, amikor a Kúria a választási eljárás alapelveire visszavezetve végez vizsgálatot és tesz megállapítást, nem a jogalkotó akaratán terjeszkedik túl, hanem a választási eljárás jogszerűsége felett őrködik. A Kúria kialakult joggyakorlata szerint választási eljárási alapelvi sérelemre – mint jogszabálysértésre – akkor alapozható határozat, ha nincs olyan tételes rendelkezés, amelyet a jogellenesnek minősített magatartás sért. Ha az adott tényállásra vonatkozó jogszabályi rendelkezés nincs, akkor önmagában az alapelvekre alapítottan is lehet döntést hozni, hiszen az alapelvek önállóan is normatartalommal bírnak, a törvényi alapelvek megsértése jogszabálysértésnek minősül (Kvk.III.37.799/2020/3., Kvk.III.39.100/2024/5., Kvk.VI.39.026/2024/4., stb.).
  18. A fentiek alapján téves, a Kúria határozataival is ellentétes az az álláspont, hogy olyan kampányeszköz alkalmazása, illetve kampánytevékenység, amelyre tételes jogi tilalom nem vonatkozik, nem sértheti a Ve. alapelvi rendelkezéseit, ami miatt a jelen eljárás tárgyát képező, a gyermek kampánycélú felhasználása körébe tartozó cselekmény jogszerűsége nem vizsgálható.
  19. A Kúria a továbbiakban, a felülvizsgálati kérelemben foglaltak alapján a Kérelmező azon hivatkozását vizsgálta, amely szerint az Alaptörvény II. cikkében foglalt, a gyermekeket is megillető emberi méltósághoz való jog, a XVI. cikk (1) bekezdésében biztosított, a gyermek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz való, az Alaptörvény tizenötödik módosítása óta – az élethez való jog kivételével – minden más jogot megelőző joga és a IX. cikk szerinti, a politikusokat is megillető véleménynyilvánítási szabadsága közötti alapjogi kollízió feloldása az utóbbi jogok korlátozását, a Ve. felhívott alapelvi rendelkezései megsértésének megállapítását és a kért szankciók alkalmazását indokolta-e.
  20. Az Alaptörvény az alapvető jogokról és kötelezettségekről a Szabadság és felelősség cím alatt rendelkezik. Az I. cikk (1) bekezdése szerint az alapvető jogokat tiszteletben kell tartani, védelmük az állam elsőrendű kötelessége. Az egyént megillető alapjog korlátozhatóságáról az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésének második fordulata rendelkezik, kimondja, hogy alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az alapjog korlátozás alkotmányosságához szükséges az is, hogy a korlátozás megfeleljen az arányosság követelményeinek: az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjog sérelem súlya megfelelő arányban legyenek egymással. A jogalkotó a korlátozás során köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt alkalmazni, és nem szabad érintenie az alapjog lényeges tartalmát {24/2014. (VII.22.) AB határozat, Indokolás [135], 3312/2017. (XI.30.) AB határozat, Indokolás [43], 33/2023. (VI.21.) AB határozat}.
  21.  Az Alaptörvény II. cikkében deklarált emberi méltóság kiemelten védett alapjog, megkülönböztetett szerepére az Alkotmánybíróság számos határozatában rámutatott, kiemelve, hogy az Alaptörvény értékrendjének középpontjában az emberi méltóság áll {pl. 19/2019. (VI. 18.) AB határozat, Indokolás [102]}. Az emberi méltóság az Alkotmánybíróság töretlen értelmezése szerint az érintett személy emberi minőségét fejezi ki, és ebből következően „[a]z emberi méltósághoz való jog azt jelenti, hogy van az egyén autonómiájának, önrendelkezésének egy olyan, mindenki más rendelkezése alól kivont magja, amelynél fogva – a klasszikus megfogalmazás szerint – az ember alany marad, s nem válhat eszközzé vagy tárggyá” {3004/2020. (II. 4.) AB végzés, Indokolás [38]}. Az Alaptörvény II. cikkében garantált emberi méltósághoz való jog ezért „az Alkotmánybíróság értelmezésében az emberi státusz abszolút védelmét biztosítja” {3187/2017. (VII. 14.) AB végzés, Indokolás [12]; 3225/2017. (IX. 25.) AB végzés, Indokolás [18]}, és az ember érinthetetlen lényegét juttatja kifejezésre {3181/2018. (VI. 8.) AB határozat, Indokolás [27]}.
  22. Az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdése mindenki számára biztosítja a véleménynyilvánítás szabadságát. E rendelkezés értelmezése kapcsán az Alkotmánybíróság több, jelen ügyben is irányadó határozatában rámutatott arra, hogy a kampányidőszakot megelőző időszak szabályaihoz képest kampányidőszakban kiszélesednek a véleménynyilvánítási lehetőségek. Ennek oka, hogy „[a] választási kampány a közügyek szabad vitatásának egyik, a választójog szabályai körébe vont megnyilvánulása. E nélkül a választópolgárok nem, vagy csak komoly nehézségek árán tudnák eldönteni, hogy kire szavazzanak. A választási kampány során tehát nemcsak egyszerűen a közügyeket vitatják meg az emberek, hanem tájékozódnak annak érdekében, hogy a szavazás napján megfontolt döntést tudjanak hozni.” [5/2015. (II. 25.) AB határozat, 7/2014. (III. 7.) AB határozat, 3130/2018. (IV. 19.) AB határozat, stb.].
  23. Az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdésében foglalt, a gyermek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz való joga az Alaptörvény tizenötödik módosításával – az élethez való jog kivételével – minden más alapvető jogot megelőz. Az Alkotmánybíróság – a Kúria Kvk.I.39.036/2026/7. számú végzésében is felhívott – 14/2025. (XII. 08.) AB határozatában az Alaptörvény utóbbi, új rendelkezésének értelmezése és a szabad véleménynyilvánításhoz való alapjog korlátozásának vizsgálata során kimondta, hogy „(…) olyan esetben, amikor a foglalkoztatottnak a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő joga, ennek gyakorlása a gyermek jogával ütközik, az utóbbi elsőbbséget élvez”. Az NVB ugyan hivatkozott arra, hogy az Alkotmánybíróság irányadó határozatai alapján a kampányidőszakban kiszélesednek a véleménynyilvánítási lehetőségek, azt ugyanakkor nem vizsgálta, hogy az Alaptörvény tizenötödik módosítása miként befolyásolja e kiszélesedett véleménynyilvánítási lehetőség, a közügyek szabad megvitatásának kérdése és a gyermekek jogainak kiemelt alkotmányos státuszával való összevetését. 
  24. A Kúria a jelen ügyben – egyetértve a felülvizsgálati kérelemben felhozott érveléssel, visszautalva a Kúria fent idézett és követendő határozataira is –, arra a következtetésre jutott, hogy a gyermeknek a választási kampányban a közösségi média felületein kampányüzenet eljuttatása érdekében, politikai szereplők népszerűsítésének eszközeként, azonosítható és központi elemként történő szerepeltetése ellentétes a Ve. – Alaptörvény II. cikkével és XVI. cikk (1) bekezdésével összhangban értelmezett – 2. § (1) bekezdés c) pontjával. 
  25. A fenti megállapítás, az Elnök nyilatkozatával ellentétben, nem a gyermek jogainak személyhez között érvényesítését, vagy a gyermek Egyezményen alapuló véleménynyilvánítási szabadságát érinti, hanem a politikusok választási kampányban tanúsított magatartását korlátozza. A Kúria hangsúlyozza, hogy a jelen határozattal elrendelt korlátozás a politikusok Ve. által szabályozott tevékenységére, választási kampányban való részvételére, kampányeszköz felhasználására vonatkozik. A korlátozás nem terjed ki a szülőknek az Alaptörvény XVI. cikk (2) bekezdésében biztosított, a gyermekeknek adott nevelés megválasztására, az ebből fakadó szabad döntési jogosultságukra arról, hogy a gyermek részt vegyen-e választási rendezvényeken.
  26. A Kúria kiemeli, hogy a nyilvános szereplésből nem következik, hogy egy politikus a gyermekről készült felvételt kampánycélokra felhasználhatja, mert e felhasználást követően a szülői kontroll megszűnik, abból további kampányeszközök, a politikai kultúrát figyelembe véve mémek készülhetnek, a gyermek bántó hangvételű kommentek célpontjává válhat; mindezek túlmutatnak egy politikai közösség népszerűsítésén.
  27. Éppen a véleménynyilvánítás kampányidőszakban érvényesülő tágabb szabadsága, az egymást sokszor durva jelzőkkel illető, lealacsonyító hangvételű politikai kampány indokolja, hogy a politikai kommunikációhoz, a választási üzenet eljuttatásához a gyermek „katalizátorként” való felhasználására ne kerülhessen sor. Az ilyen felvételek a nagyszámú internetes elérés folytán önálló életre kelnek, mások általi felhasználásuk visszafordíthatatlan, a káros következmények elhárítására szolgáló jogi eszközök pedig csak feltételesen és utólagosan vehetőek igénybe. Ugyanakkor ezen, a gyermekek szereplésével készült tartalmaknak a széles nyilvánosság számára történő elérhetővé tétele a politikai üzenet eljuttatásához nem nélkülözhetetlen. A politikai, választási üzenet eljuttatása – a fentiekből következően – enyhébb, a gyermek jogait kevésbé korlátozó eszközzel is elérhető lett volna, a gyermeknek a kampánytevékenység folytatása során, a vizsgált módon történő szerepeltetése jogellenes.
  28. Összefoglalva a fentieket, a Kúria megállapította, hogy a gyermek választási rendezvényen való szereplését megjelenítő videó- és fényképfelvételeknek az Elnök és a Jelölt, illetve jelölő szervezetük népszerűsítése céljából történő felhasználása, a nyilvánosság számára választási kampány folytatására szolgáló internetes felületeken hozzáférhetővé tétele – a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjának az Alaptörvény II. cikkével és XVI. cikk (1) bekezdésével együttes, egymásra vonatkoztatott értelmezéséből következően – jogsértő.
  29. A Kúria csupán megjegyzi, hogy a fenti értelmezést támasztja alá az NVB határozatban és a felülvizsgálati kérelemben ugyan nem hivatkozott, az Elnök nyilatkozatában viszont felhívott Egyezmény 3. cikk 1. bekezdése és 36. cikke. Az előbbi rendelkezés szerint a gyermek különleges védelmet élvez és jogi, valamint egyéb eszközökkel lehetőséget és alkalmat kap arra, hogy fizikailag, szellemileg, erkölcsileg, lelkileg és szociálisan fejlődjék, egészséges és szokásos módon a szabadság és méltóság viszonyai között. Az e célból elfogadott törvényekben figyelembe kell venni a gyermek legfőbb érdekét. A legfőbb érdek elve – az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága szerint – konkrét intézkedéseket követel meg a kormányoktól, a parlamentektől és az igazságszolgáltatástól. Minden törvényhozó, közigazgatási és bírói testület vagy intézmény köteles alkalmazni a legfőbb érdek elvét oly módon, hogy döntéseinek és intézkedéseinek a gyermekek jogait és érdekeit érintő jelen vagy jövőbeni hatását szisztematikusan számításba veszi. Többek között idetartoznak javasolt, vagy létező törvények, szakpolitikák, közigazgatási intézkedések vagy bírósági döntések, beleértve azokat, amelyek közvetlenül nem érintenek gyermekeket, de közvetetten befolyással vannak rájuk. Az Egyezmény 36. cikke kimondja, hogy „az Egyezményben részes államok megvédik a gyermeket a jólétére bármilyen szempontból káros kizsákmányolás bármely más formája ellen is”. Az Egyezmény ezen rendelkezése védelmet nyújt a gyermekek felnőttek általi társadalmi kizsákmányolásának egyéb formái, a politikai tevékenységekhez való felhasználás formái ellen, minden olyan tevékenységgel szemben, amelyek károsíthatják a gyermekek fizikai, érzelmi, szellemi, spirituális erkölcsi és szociális fejlődését. 
  30. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlatában a választás tisztaságának elve a demokratikus jogállam működésének alapvető garanciája. Az Alkotmánybíróság a 3210/2024. (VI. 13.) AB határozatában rámutatott arra, hogy a demokratikus jogállam működésének előfeltétele a hatékony politikai demokrácia és a választójog hatékony érvényesülése, amelynek része a választás tisztaságának biztosítása és a választók akaratának szabad kifejezése. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta továbbá, hogy a választás tisztaságának megóvása, mint alapelv a választási folyamat egészét átfogja {3210/2024. (VI. 13.) AB határozat [32]}.
  31. A választási kampány a jelölő szervezetek és jelöltek közötti verseny, amelynek kifejezett célja a választópolgári akarat befolyásolása, formálása, a választópolgárok meggyőződésének kialakítása. A Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontja szerinti kampányhoz kötődő jogegyenlőség követelménye az egyenlő esély elve, a választási kampány idején akkor érvényesül, ha a jelölő szervezetek és jelöltek számára azonosak azok az objektív, külső feltételek, amelyek mellett képesek választási üzeneteiket eljuttatni a választókhoz. Így külső, objektív feltétel egyebek mellett az, hogy azonos eséllyel férjenek hozzá azokhoz az eszközökhöz, alkalmazhassák azokat a technikákat, amelyek sikeresen és hatékonyan többszörözik meg a kommunikációk meggyőző erejét. Megbomlik a választási versengésbeli esélyegyenlőség akkor, ha valamely jelölő szervezet vagy jelölt a kampányidőszakban olyan támogatásban részesül, olyan segítséget kap, amely őt észszerű indok nélkül privilegizálja más szervezetekhez és jelöltekhez képest (Kvk.IV.37.359/2014/2.; Kvk.V.39.112/2024/3.).
  32. Az egységes bírói gyakorlat szerint a rendeltetésszerű joggyakorlás – a joggal való visszaélés törvényi tilalmát rögzítő polgári jogi szabályozásból kiindulva – az egész jogrendszert átható követelmény. Azt jelenti, hogy jogintézményekkel célhoz és tartalomhoz kötötten élhetnek annak címzettjei. Csak az a joggyakorlás élvez törvényi védelmet és elismerést, amelyben a jogosultság formális előírásain túl annak valódi tartalma is felismerhető. Ezért a rendeltetésszerű joggyakorlás sérelme több a jogsértés megállapíthatóságánál: abban felismerhetően meg kell nyilvánulnia annak a szándéknak, amely a formális jogkövetés égisze alatt a jogintézményben rejlő tartalom kihasználására irányul (Kvk.IV.37.359/2014/2.; Kvk.VI.37.942/2016/2.; Kvk.VI.39.406/2022/4.).
  33. A Kúria a kifejtettek alapján a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjának sérelmét állapította meg, mert nem érvényesül az esélyegyenlőség követelménye akkor, ha valamely jelölő szervezet jelöltje gyermeket kampányeszközként használva olyan kampánytevékenységet folytat, melyre nincs törvényes lehetősége egyetlen jelöltnek és jelölő szervezetnek sem.
  34. A Kérelmező a Ve. 2. § (1) bekezdés a) pontjára alapított jogsértést lényegében azzal indokolta, hogy a gyermek kampányeszközként felhasználása érinti a gyermekvédelem és a választási kampány tisztasága, mint objektív alkotmányos értékek érvényesülését is. A Kúria megállapította, hogy ez az alapelv a választások tisztességességéhez kötődő anyagi jogi választási elvekhez kapcsolódik {Kvk.III.39.043/2024/8. Indokolás [38]}. A bírói gyakorlat alapvetően a szavazás titkosságával hozta ezt az elvet összefüggésbe {Kvk.VI.37.942/2016/2.}, valamint a jóhiszemű és tisztességes joggyakorlás mellett a kampányeszközök adattartalma vonatkozásában hívta fel {Kvk.V.37.941/2016/3.}. Jelen esetben a választópolgári akarat szabad kifejezésének korlátozása nem volt azonosítható, nem magával a szavazással kapcsolatban merült fel a jogsérelem, ezért a Ve. 2. § (1) bekezdés a) pontjának, a választás tisztaságának megóvását előíró alapelv megsértése megállapításának nem volt helye. 
  35. A Kérelmező a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontja megsértésére úgyszintén megalapozatlanul hivatkozott. Ezen érvét arra alapította, hogy az Elnök nyilvánvalóan tudatában van a cselekménye jogellenes mivoltának, hiszen hasonló tényállású ügyben (605/2018. számú NVB határozat) ő maga is érintett volt jogsértést megállapító választási jogorvoslatban. 
  36. A Kúria megállapította, hogy a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontja szerinti jogsértés kapcsán a Kifogástevő a kifogásában a Jelöltre vonatkozóan indokolást nem adott elő, ezért a felülvizsgálati kérelem fenti indokának Jelöltre való kiterjesztése a Ve. 225. §-ának kereteit túllépi. Az Elnökre vonatkozó, eltérő jogsértésen, az Nkt. 24. § (3) bekezdése megszegésén alapuló 605/2018. számú NVB határozatra tekintettel a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének megsértése nem állapítható meg.
  37. A fentiek alapján a Kúria az NVB határozatát a Ve. 231. § (5) bekezdés b) pontja alapján megváltoztatta, a Ve. 218. § (2) bekezdés a) pontja alapján megállapította a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontja sérelmét, és e körben a 218. § (2) bekezdés b) pontja alapján az Érintetteket eltiltotta a további jogsértéstől. Miután a Kúria nem látta megállapíthatónak a Ve. 2. § (1) bekezdés a) és e) pontjának megsértését, ezért a kifogás e részét a Ve. 231. § (5) bekezdés b) pontja alapján elutasította.
  38. A Kúria nem tartotta indokoltnak bírság alkalmazását, figyelemmel arra, hogy a Ve. 152. § (2) bekezdése a bírság kiszabását a Ve. 218. § (2) bekezdése d) pontja alapján mérlegelési jogkörbe utalja, a Kúria pedig úgy értékelte, hogy a szóban forgó jogsértés vizsgálata egyrészt részben új elemeket tartalmazó kérdésnek minősült, mert a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt alapelvi rendelkezéseknek az Alaptörvény II. cikke és XVI. cikk (1) bekezdése rendelkezéseivel összhangban lévő, alaptörvény-konform értelmezésén alapul, amellyel azonos tényállású és jogi hátterű ügyekben a Kúria még nem hozott döntést. A jelen ügyben nem lehetett arra következtetni, hogy a Ve. alapelvi rendelkezéseit az Elnök és a Jelölt szándékosan sértették meg, vagy ismételt jogsértést követtek volna el, ezért a Kúria a jogsértés súlyát is figyelembe véve, bírság kiszabását mellőzte. 

A döntés elvi tartalma

  1. Gyermeknek a választási kampányban a közösségi média felületein kampányüzenet eljuttatása érdekében, politikai szereplők népszerűsítésének eszközeként, azonosítható és központi elemként történő szerepeltetése ellentétes a Ve. – Alaptörvény II. cikkével és XVI. cikk (1) bekezdésével összhangban értelmezett – 2. § (1) bekezdés c) pontjával.

Záró rész

  1. A Kúria a felülvizsgálati kérelemről a Ve. 229. § (2) bekezdése alapján nemperes eljárásban, öt hivatásos bíróból álló tanácsban határozott.
  2. Figyelemmel arra, hogy a Kérelmező felülvizsgálati kérelme érdemben eredményre vezetett, ezért az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 45/A. § (5) bekezdése szerinti 10.000 forint összegű nemperes eljárási illeték az állam terhén marad.
  3. A Kúria határozata elleni további jogorvoslat lehetőségét a Ve. 232. § (5) bekezdése zárja ki.

Budapest, 2026. március 27.

Dr. Magyarfalvi Katalin s. k. a tanács elnöke,
Dr. Varga Eszter s. k. előadó bíró,
Dr. Bérces Nóra s. k. bíró,
Dr. Magyarfalvi Katalin s. k. a tanács elnöke az aláírásban akadályozott Dr. Farkas Katalin bíró helyett,
Dr. Kovács András s. k. bíró