A Kúria
végzése
Az ügy száma: Knk.I.39.111/2025/2.
A tanács tagjai:
Dr. Tóth Kincső a tanács elnöke
Dr. Figula Ildikó előadó bíró
Dr. Banu Zsoltné Dr. Szabó Judit
Dr. Heinemann Csilla
Dr. Kalas Tibor bíró
A kérelmező: kérelmező
(cím1)
A kérelmező képviselője: ügyvéd1 ügyvéd
(cím2)
A kérelmezett: Nemzeti Választási Bizottság
(1054 Budapest, Alkotmány utca 3.)
Az ügy tárgya: népszavazásra feltett kérdés hitelesítése
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a kérelmező
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Nemzeti Választási Bizottság
54/2025. számú határozata
Rendelkező rész
A Kúria a Nemzeti Választási Bizottság 54/2025. számú határozatát helybenhagyja.
Megállapítja, hogy a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt eljárási illeték az állam terhe.
A végzés ellen további jogorvoslatnak helye nincs.
Indokolás
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A kérelmező országos népszavazási kezdeményezés tárgyában a népszavazásra javasolt, „Egyetért Ön azzal, hogy semmilyen oltás ne legyen kötelező?” kérdés hitelesítését kérte a Nemzeti Választási Bizottságtól 2025. november 5-én benyújtott kérelmében
[2] Miután a Nemzeti Választási Iroda Elnöke megállapította, hogy a népszavazási kezdeményezés benyújtása a formai követelményeknek megfelelt, azt a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette hitelesítés céljából. A Nemzeti Választási Bizottság 2025. december 9-én kelt 54/2025. számú határozatával a népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadta.
[3] A határozat indokolása szerint a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013.évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 11. §-a szerint csak akkor hitelesíthető egy népszavazásra javasolt kérdés, amennyiben az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel, így vizsgálta mind az Alaptörvény, mind az Nsztv.-ben meghatározott feltételek teljesülését.
[4] A határozat indokolása elsőként a népszavazási kérdés jogi hátterét elemezte, és megállapította, hogy a védőoltások – alkalmazási körüket tekintve – humán egészségügyi és állategészségügyi védőoltások is lehetnek.
[5] A humán egészségügyi védőoltások körében utalt az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 57. §-ára, arra, hogy az (1) bekezdés határozza meg a védőoltás célját, a (2) és (3) bekezdésben rögzített felhatalmazás alapján pedig miniszteri rendeletben kell szabályozni a fertőző betegségeket, amelyek esetében életkorhoz kötötten, vagy megbetegedési veszély esetén, illetve külföldre történő kiutazás esetén kötelező védőoltás elrendelésének van helye.
Rögzítette, hogy az Eütv. 57. § (2) bekezdés felhatalmazása alapján megalkotott, a fertőző betegségek és járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről szóló 18/1998. (VI.3.) NM rendelet (a továbbiakban: NM rendelet) rögzíti a védőoltásokra irányuló részletszabályokat. Ezen belül az NM rendelet 5. és 6. §-a sorolja fel az életkorhoz kötötten kötelező védőoltásokat és a megbetegedési veszély esetén kötelező védőoltásokat, míg a 7.-10. § szabályozza a megbetegedési veszély elhárítása céljából önkéntesen igénybe vehető térítésmentes védőoltásokat, a külföldre történő kiutazás esetén fennálló, illetve a munkakörökhöz kapcsolódó védőoltási kötelezettségeket.
Az indokolás rögzítette, hogy Magyarországon az életkorhoz kötött kötelező védőoltások két nagy csoportba oszthatók, vannak egyrészt folyamatos és vannak kampányoltások.
[6] Ezek után a határozat az állategészségügyben alkalmazott védőoltásokat vizsgálta, és rögzítette, hogy az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény (a továbbiakban: Éltv.) 51. § (3) bekezdés j) pontja alapján állatbetegség megelőzése, megállapítása, tovább terjedésének megakadályozása érdekében rendelhető el védőoltás. Rögzítette, hogy az Éltv. 76. § (2) bekezdés 17. és 20. pontjában szereplő felhatalmazás alapján került szabályozásra a veszettség elleni védekezés részletes szabályairól szóló 164/2008. (XII.20.) FVM rendelet, melynek 1. § (2) bekezdése a)-e) pontig sorolja fel, hogy az állategészségügyben mikor kötelező a védőoltás.
[7] A határozat indokolása az oltások szabályozásának jogi háttere áttekintése után azt vizsgálta, hogy a kezdeményezésben megfogalmazott kérdés az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozik-e, ugyanis az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése szerint országos népszavazás tárgya kizárólag olyan kérdés lehet, amely az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
A vizsgálat során megállapította, hogy a kérdésben tartott érvényes és eredményes népszavazás folytán a jogalkotó kötelező humán egészségügyi és állategészségügyi védőoltások megszüntetésére lenne köteles, ezáltal a kérelmező a választópolgárok véleménynyilvánítását olyan tárgykörben kezdeményezi, amelyben a döntéshozatalt az Országgyűlés a miniszterekre delegálta. Ehhez kapcsolódóan utalt a Kúria gyakorlatára (Knk.I.37.807/2012/2., Knk.III.39.060/2023/2.), mely szerint az országos népszavazás a képviseleti hatalomgyakorlást és nem a végrehajtó hatalmi ágat egészíti ki, a hatalommegosztás elvére figyelemmel a népszavazási kezdeményezés csak a képviseleti hatalomgyakorlás kiegészítését szolgálhatja, és nem csorbíthatja a végrehajtó hatalom jogköreit. Kiemelte, hogy az oltás szabályozása kérdésében a miniszterek rendeletalkotási hatásköre származékos, egyrészt az Eütv. 57. § (2) bekezdéséből, valamint az Éltv. 76. § (2) bekezdés 17. és 20. pontjából következő.
[8] Ezt követően a határozat az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontjára figyelemmel azt elemezte, hogy tiltott-e a kérdés abból következően, hogy az az Alaptörvény módosítására is irányul. Az indokolás a tiltott tárgykörre vonatkozó vizsgálatot a humán egészségügyi védőoltások körében folytatta le.
Ezzel összefüggésben utalt arra, hogy az Alaptörvény XX. cikk (1), (2) bekezdése szerint mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez. Az államnak nem csak tiszteletben kell tartania az Alaptörvényben rögzített jogokat, amely az alapjog szubjektív alanyi oldalát jelenti, hanem gondoskodnia is kell azok védelméről, amely pedig az adott jog objektív, tárgyi oldalát jelenti. Ezzel összefüggésben utalt az Alkotmánybíróság gyakorlatára (3132/2013. (VII.2.) AB határozat), mely szerint a testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben az állam kötelezettségei fogalmazhatók meg, és az orvosi ellátás hiánya az állam objektív életvédelmi kötelezettségének megsértését jelenti. Az egészséghez való jog tárgyi oldala tehát magában foglalja többek között az egyes népegészségügyi feladatok ellátását, úgy, mint a betegségek megelőzésével és a betegségekről való tájékoztatással kapcsolatos tevékenységeket és a járványokkal szembeni védekezést is.
Az indokolás szerint a népszavazási kérdés olyan ügyben kéri a választópolgárok állásfoglalását, amelyben a jogalkotó olyan törvény megalkotására lenne köteles, mely az Állam jövőben esetlegesen kitörő járványok tekintetében az élethez való jog, illetve az abból levezetett egészséghez való jog tárgyi oldalán lévő objektív intézményvédelmi kötelezettségének teljesítését kiüresítené. Utalt arra, hogy a kérdésben tartandó országos népszavazás eredményének az Országgyűlés csak úgy tudna eleget tenni, ha felszámolná az Eütv. és az NM rendelet által szabályozott kötelező védőoltási rendszert, ezáltal megszüntetné egyrészt a közösség, másrészt a gyermekek védettségét a védőoltással megelőzhető súlyos, akár halállal végződő megbetegedést okozó vírusos fertőzésektől.
Mindezekből következtetve megállapította, hogy a népszavazási kérdésből fakadó jogalkotási kötelezettség az NM rendelet módosításának szükségességén túl az Alaptörvény XX. cikk (1) bekezdésében foglalt szabály módosítását is szükségszerűen megkívánná, mely az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontja alapján kizárt népszavazási tárgykör.
[9] Ezek után a határozat indokolása a népszavazási egyértelműség kérdését vizsgálta, és megállapította, hogy a kérdés nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében rögzített népszavazási egyértelműség követelményének, amely miatt az Nsztv. 11. §-a alapján a kérdés hitelesítése megtagadásának van helye.
A határozat indokolása ismertette az Nsztv. 9. § (1) bekezdése népszavazási egyértelműség szabályát, ismertette, hogy a kialakult bírói gyakorlat szerint az egyértelműség követelménye kétirányú, annak a választópolgár és a jogalkotó tekintetében is fenn kell állnia.
A jogalkotói egyértelműség azt kívánja, hogy az Országgyűlés számára világos legyen, hogy a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi, tudnia kell, hogy milyen tartalmú és irányú jogalkotásra köteles.
A választópolgári egyértelműség körében számos kúriai határozatra utalt (Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.356/2015., stb.), mely szerint a kérdéssel szembeni követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék a kérdés lényegét.
[10] Az indokolás hangsúlyozta, hogy a népszavazásra javasolt kérdés megfogalmazása alapján a kérdésből nem derül ki, hogy a kérelmező mely típusú védőoltások kötelező jellegének megszüntetését célozza, kizárólag humán egészségügyi védőoltásokét, vagy a kérdés az állategészségügyben kötelező védőoltás megszüntetését is magában foglalja.
Az indokolás szerint a kérdés túl általános megfogalmazása további magyarázatra szorul, így az abban tartott érvényes és eredményes népszavazás esetén a választópolgárok számára nem lenne egyértelmű, hogy valójában miről nyilvánítanak véleményt, és az sem egyértelmű, hogy milyen tartalmú jogalkotásra lenne a jogalkotó köteles.
A határozat indokolás utalt arra is, hogy a választópolgár a népszavazásra feltett kérdésre adott válasza során nem lehet tisztában azzal, hogy a kérdésre leadott igen vagy nem szavazatnak milyen következményei lennének, ugyanis a kötelező védőoltási rendszer az egyén és a közösségek, így a társadalom egészét védi, azaz a kötelező védőoltások fenntartása nem csak egyéni, hanem össztársadalmi érdek is, és járványügyi, közegészségügyi ismeretek hiányában nem állapítható meg, hogy a kötelező védőoltások beszüntetése esetén lecsökkenő átoltottsági szint kellő védelmet nyújt-e közösségi szinten. Ezzel összefüggésben utalt arra a kúriai gyakorlatra, mely szerint sérti az egyértelműség követelményét, ha a választópolgár nem tudja átlátni döntése érdemi következményeit, mert annak nem ismerheti lényegi összefüggéseit, ugyanis ahhoz olyan speciális szakmai ismeretek szükségesek, amelyek a választópolgártól nem várhatók el. (Knk.IV.37.391/2017/3., Knk.II.37.302/2020/3.)
[11] Végül a határozat indokolása szerint a kérdésfeltevés nem tekinthető jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlásnak és nem egyeztethető össze a népszavazás Alaptörvényben foglalt rendeltetésével. A kérelmező ugyanis azonos napon, azonos témakörben, azonos tartalmú jogalkotást célozva három, némiképp eltérő megfogalmazású népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését kezdeményezte. Utalt arra, hogy az Nsztv. 8. § (1) bekezdése bár nem zárja ki, hogy ugyanazon szervező azonos tárgykörben több, különböző módon megfogalmazott népszavazási kérdést nyújtson be, ugyanakkor e jogszabályhely tág értelmezése visszaélésszerű joggyakorlatot sem eredményezhet. A szervező feladata és felelőssége ugyanis, hogy egy adott népszavazási tárgykörben olyan kérdést fogalmazzon meg, amely a kérdéssel szemben támasztott alkotmányos és egyéb jogszabályi feltételek a hitelesítést lehetővé teszi. Az indokolás szerint a kérelmező eljárása az Nsztv.1. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó, a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 2. § (1) bekezdését sérti.
A felülvizsgálati kérelem
[12] A Nemzeti Választási Bizottság határozatával szemben a kérelmező terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben az Nsztv. 30. § (1) bekezdése alapján kérte, hogy a Kúria a határozatot vizsgálja felül és hitelesítse a népszavazásra javasolt kérdést, kérte továbbá a költségei megfizetésére a Nemzeti Választási Bizottságot kötelezni.
[13] A kérelmező felülvizsgálati kérelmében a jogi érvelés bemutatása előtt részletesen ismertette a védőoltások szükségességét vitató álláspontját, több nemzetközi példára is utalva. Hivatkozott arra, hogy valamennyi védőoltással megelőzhető betegség már az oltások bevezetése előtt is ritkán fordult elő, és nem volt súlyos, ugyanakkor mindegyik védőoltással megelőzhető betegség jól gyógyítható volt és általában könnyebben kezelhető mellékhatásokkal jártak, mint a sok tekintetben ismeretlen összetételű és hatásmechanizmusú oltóanyagok.
A kérelmező felülvizsgálati kérelmében olyan jelenségre hívta fel a figyelmet, mint a skarlát és egyéb fertőző betegségek (kolera, tífusz, szalmonella) rendkívül ritka előfordulása vagy egyáltalán nem létezése, illetve utalt a védőoltásokkal kapcsolatos klinikai kísérletek elmaradására, annak hiányosságaira.
[14] Jogi érvelése szerint, amennyiben sikeres népszavazásra kerülne sor, kizárólag egy törvényt, az Eütv. 57. §-át kellene módosítani. Álláspontja szerint az Eütv. az oltásokat tekintve továbbra is adhat felhatalmazást a miniszternek, egy dolog változna csupán, sem a törvény és felhatalmazása alapján a miniszteri rendelet sem kötelezhetne senkit oltásra. Ettől a jogi struktúra és annak jóváhagyása pont úgy történne, mint eddig és ahogyan azt az Alaptörvény szabályozza.
[15] Érvelése szerint az NVB határozata tévesen állítja, hogy a népszavazás az Alaptörvényt is módosítaná azáltal, hogy az állam nem tudná intézményvédelmi feladatát ellátni. Ezzel összefüggésben egyrészt az Alaptörvény X. cikk (2) bekezdésére hivatkozott, mely szerint a tudományos igazság kérdésében az Állam nem jogosult dönteni, tudományos kutatások értékelésére kizárólag a tudomány művelői jogosultak, másrészt utalt arra, hogy a kötelezés nem az oltások intézményét, hanem kizárólag annak kötelező voltát szüntetné meg.
Álláspontja szerint már az Eütv. is tartalmazza azt a tényt, hogy az oltásra kötelezés Alaptörvény-ellenes, ugyanis annak 58. § (10) bekezdésében szerepel a súlyos egészségkárosodás elszenvedése esetén az Állam kártérítési, kártalanítási kötelezettsége.
Az oltások veszélyes volta körében a csecsemő halandósággal összefüggésben közölt nemzetközi és magyar adatokat és azt hangsúlyozta, hogy a mai magyar kötelező oltási rend jogi alapja és annak gyakorlata ellentétben van az Alaptörvény azon előírásával, amelyek az életet védik.
Utalt arra, hogy az oltások veszélyeire az Eütv. nyomán az Alkotmánybíróság is hivatkozott határozataiban, mégis fenntartja abszolút jogellenesen az oltásra kötelezés intézményét, ami ellentétes azzal a jogi alaptétellel, hogy emberi életet tilos kioltani.
[16] A kérelmező álláspontja szerint az NVB figyelmen kívül hagyta, hogy a kötelező védőoltásokkal kapcsolatban nem bizonyított, hogy bárkit bármitől megvédenének, ugyanakkor az már ismert, hogy az ismétlő oltások nélkül az oltásoknak tulajdonított hatás idővel meggyengül, ebből következően jelenleg a magyar népesség legfeljebb negyede rendelkezhet oltás okozta immunitással. Emellett utalt arra, hogy nincs korrekt adatgyűjtés arra nézve, hogy az oltások mellékhatásaik révén mekkora későbbi terhet rónak a magyar társadalomra és az egészségügyi rendszerre.
[17] A kérelmező az NVB határozat fontos tévedésének tartotta, hogy figyelmen kívül hagyta az oltási kötelezettség nélkül létező országok tapasztalatait. Álláspontja szerint az Állam akkor láthatja el legjobban Alaptörvényben foglalt intézményvédelmi feladatát, ha amellett, hogy fenntartja az intézményrendszert, szabadon hagyja, hogy az állampolgárok legjobb belátásuk szerinti döntések mentén éljék életüket.
[18] A felülvizsgálati kérelem szerint a népszavazásra javasolt kérdés nem sértette az egyértelműség követelményét sem. A kérdés ugyanis azt jelenti, hogy Magyarországon ne legyen se humán, se állatgyógyászati oltásra kötelezés, sem életkor, sem foglalkozás, sem egyéb szempont szerint. Az állampolgárok megértik ezt a kérdést és ismereteik szerint el tudják dönteni egyetértenek-e azzal, hogy szűnjön meg az oltáskényszer vagy sem.
Ugyanilyen egyértelmű, hogy sikeres népszavazás esetén az Országgyűlésnek módosítani kell az Eütv.-t, törölni kell belőle azt a pár szót, amire a mai oltásra kötelező rendszer épül.
A Kúria döntése és jogi indokai
[19] A felülvizsgálati kérelem alaptalan az alábbiak miatt.
[20] Az Nsztv.1.§ (1) bekezdése szerint a törvény hatálya alá tartozó eljárásokra a Ve. általános részét - az Nsztv. szerinti eltérésekkel - alkalmazni kell.
Az Nsztv.1.§ (1) bekezdés alapján alkalmazandó Ve. 223.§ (3) bekezdés szerint bírósági felülvizsgálati kérelmet lehet benyújtani jogszabálysértésre hivatkozással, illetve a választási bizottság mérlegelési jogkörben hozott határozatával szemben.
Az országos népszavazási kérdés hitelesítésével kapcsolatos döntések bírósági felülvizsgálata során a Kúria az Nsztv. 30 §-a szerint a felülvizsgálati kérelem alapján jár el. A kialakult joggyakorlat alapján a népszavazásra bocsátandó kérdés vizsgálata körében a Kúria elsősorban az Alaptörvény védelme érdekében jár el, amely megelőzi a felülvizsgálati eljárásra jellemző kérelemhez kötöttség elvét. (lásd Kúria: Knk.II.39.102/2023/2; Knk.IV.37.361/2015/3; Knk.IV.17.135/2016/4.)
[21] A Kúriának a felülvizsgálati eljárásban abban a kérdésben kellett döntenie, hogy az NVB jogszerűen tagadta-e meg a kérelmező által országos népszavazásra javasolt kérdés hitelesítést. A kérdés az Nsztv. 11. § (1) bekezdése második mondatából következően csak abban az esetben hitelesíthető, amennyiben mind az Alaptörvényben, mind az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
[22] A Kúria gyakorlata egységes abban, hogy nem szükséges valamennyi, az NVB határozatában megjelölt megtagadási ok vizsgálata (lásd: Kúria Knk.II.37.746/2020/2., Knk.IV.37.357/2015/2.), amennyiben az Alaptörvényben, vagy az Nsztv.-ben szereplő szempontoknak való megfelelőség vizsgálata során már egyetlen feltétel hiánya is megalapozza a népszavazásra javasolt kérdés hitelesítésének a megtagadását, függetlenül attól, hogy az NVB határozata több megtagadási okra is hivatkozik, és függetlenül attól is, hogy a felülvizsgálati kérelem több megtagadási okot is támad.
[23] A Kúria annak kérdését vizsgálta elsődlegesen, hogy a népszavazásra javasolt kérdés megfelel-e az Nsztv. 9. § (1) bekezdésben megfogalmazott egyértelműség követelményének.
[24] Az Nsztv. 9. § (1) bekezdése szerint a népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen milyen jogalkotásra köteles.
[25] Az egyértelműség Nsztv. 9. § (1) bekezdésében megjelenő fogalma értelmezésével számos kúriai és alkotmánybírósági határozat is foglalkozott. A Kúria elsőként utal az Alaptörvény 28. cikkére is figyelemmel az Nsztv. 9. §-hoz kapcsolódó jogalkotói indokolásra, mely szerint a népszavazásra javasolt kérdés egyértelműségére vonatkozó szabályozás két elemet foglal magában, egyrészt a népszavazásra javasolt kérdésnek egyértelműen megválaszolhatónak kell lennie (választópolgári egyértelműség), másrészt az Országgyűlés számára egyértelműnek kell lennie, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, az milyen jogalkotásra kötelez (jogalkotói egyértelműség).
[26] A választópolgári egyértelműség vizsgálatával összefüggésben a Kúria - követve az Alkotmánybíróság gyakorlatát - több eseti döntésében kimondta, hogy a követelmény azt fogalmazza meg, hogy világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék, és lássák át a kérdés lényegét, jelentőségét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni. A választópolgári egyértelműség vizsgálatánál abból kell kiindulni, hogy az átlagosan tájékozott állampolgár számára világos-e a kérdés a szavak általánosan elfogadott, köznapi jelentése alapján. (lásd Kúria: Knk.VI.37.014/2020/2., Knk.VII.38.391/2018/2., Knk.VII.37.336/2017/3.).
A jogalkotói egyértelműség körében a Kúria gyakorlata szerint az vizsgálandó, hogy az érvényes és eredményes népszavazás esetén az Országgyűlés el tudja-e dönteni, van-e jogalkotási feladata és ha igen, akkor annak mi a tartalma. Ez utóbbinak konkrétnak és határozottnak kell lennie, azaz a törvényalkotó számára világosnak kell lennie, hogy milyen tartalmú és irányú jogalkotásra köteles annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés elérje célját (lásd Kúria: Knk.IV.37.340/2015/3.).
[27] Az egyértelműség értelmezése kérdésében a Kúria követi az Alkotmánybíróság gyakorlatát. Az egyértelműség átfogó értelmezése először az Alkotmánybíróság 51/2001. (XI.29.) AB határozatában jelent meg, mely értelmezést az Alkotmánybíróság több határozatában megerősített, némileg továbbfejlesztett (lásd pl.: 21/2024. (VIII.7.), 4/2024. (I.25.), 7/2025. (VII.24.) AB határozatok).
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a népszavazásra javasolt kérdés vonatkozásában az egyértelműség követelménye a népszavazáshoz való jog érvényesülésének a garanciája. A választópolgári egyértelműség azt jelenti, hogy a népszavazásra szánt kérdésnek egyértelműen megválaszolhatónak kell lenni, melyhez az szükséges, hogy a kérdés világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, a kérdésre igennel vagy nemmel lehessen válaszolni.
Az Alkotmánybíróság gyakorlatában a jogalkotói egyértelműség azt jelenti, hogy a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés – az akkor hatályba lévő jogszabályok szerint – el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, akkor milyen jogalkotásra köteles.
[28] Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a Kúria az Nsztv. 9. § (1) bekezdése alkalmazása során figyelemmel kell legyen az egyértelmű szó értelmezési határaira is, ellenkező esetben Alaptörvény-ellenesen tulajdonít a törvényhelynek olyan többletjelentést, amit az nem tartalmaz (Alkotmánybíróság 4/2024. (I.25.) Abh., indokolás [77]).
[29] A Kúria jelen tanácsa az egyértelműség értelmezése alkotmánybírósági és bírósági gyakorlatára is figyelemmel megállapította, hogy a jelen jogvitában vizsgált népszavazásra javasolt kérdés esetén az NVB helyesen állapította meg, hogy az nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdés egyértelműség követelményének az alábbiak miatt.
[30] A felülvizsgálni kért NVB határozat indokolása a népszavazásra javasolt kérdés jogi háttere bemutatása során részletesen ismertette, hogy a kötelező oltási rendszer egyrészt a humán egészségügyben, másrészt az állategészségügyi rendszerben is létezik.
[31] A Kúria álláspontja szerint a kérdésből nem derül ki egyértelműen, hogy a kérelmező mely típusú védőoltások – az emberi és/vagy állati – kötelező jellegének megszüntetését akarja-e elérni.
A kérdés túl általános megfogalmazása további magyarázatra szorulna, ebből következően a választópolgár számára nem egyértelmű, hogy valójában miről kell véleményt nyilvánítani, miután a kérdés kiterjedhet mind a humán egészségügyi, mind az állategészségügyi kötelező védőoltás megszüntetésére és nem derül ki a kérdésből, hogy a kérdést megfogalmazó csak elmulasztotta-e differenciálni az általa megszüntetni szándékozott védőoltások körét, vagy szándékoltan valamennyi, humán és állategészségügyben létező kötelező védőoltás megszüntetését célozta-e a kérdésével.
A Kúria emellett rámutat arra, hogy a választópolgárok többsége nincs tisztában azzal, hogy Magyarországon akár a humán egészségügyben, akár az állategészségügyben milyen típusú kötelező védőoltások léteznek, ebből következően nincs pontos információja arról, hogy milyen védőoltások esetleges megszüntetéséről lehet szavazni.
[32] Mindezen okból a jogalkotói egyértelműség sem állapítható meg, hiszen az Országgyűlés egy érvényes és eredményes népszavazás esetében az igen válasz után minimum bizonytalan lenne abban, hogy a humán egészségügyben kötelező védőoltásokat vagy az állategészségügyben alkalmazott kötelező védőoltásokat előíró rendelkezések körében terheli-e jogalkotási kötelezettség.
[33] A felülvizsgálati kérelem ebből következően eredménytelenül állította, hogy a magyar nyelv szabályai szerint egyértelmű a feltenni javasolt kérdés, ugyanis ahhoz, hogy a kérdés egyértelmű legyen, a kérdés további pontosításra szorulna. Ez azonban nem feleltethető meg annak az egyértelműséggel szemben támasztott jogszabályi követelménynek, hogy az egyértelműség követelményének a kérdés hitelesítésekor ab ovo kell egyértelműnek kell lennie. (Kúria Knk.III.39.012/2024/9. indokolás [65], és Alkotmánybíróság 4/2024. (I.25.) AB határozat, indokolás [88].)
[34] Ezen túlmenően a Kúria egyetért az NVB határozata indokolása azon állításával is, hogy a választópolgár a feltett kérdés alapján nem tudja átlátni döntése érdemi következményeit, mert annak nem ismeri lényegi összefüggéseit, ugyanis ahhoz olyan speciális szakmai népegészségügyi, humán egészségügyi, állategészségügyi, járványügyi és közegészségügyi ismeretek szükségesek, melyek az átlag választópolgártól nem várhatóak el. Nincs ugyanis a választópolgároknak arra vonatkozó pontos ismerete, hogy a kötelező védőoltások beszüntetése esetén lecsökkenő átoltottsági szint közösségi, társadalmi szinten milyen követkeményekkel járna.
[35] A fentiekre tekintettel és figyelembe véve azt, hogy a hitelesítés megtagadásához elegendő egyetlen megtagadási ok fennállása, a Kúria megállapította, hogy a népszavazásra javasolt kérdés nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében foglalt egyértelműség követelményének, ezért a Kúria az NVB határozatát az Nsztv. 30. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta. A Kúria a [22] bekezdésben foglaltakat követve szükségtelennek látta a további megtagadási okok vizsgálatát.
A határozat elvi tartalma
[36] A népszavazásra javasolt kérdés hitelesítésének megtagadása jogszerű, amennyiben a kérdés a hitelesítés időpontjában nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében megfogalmazott egyértelműség követelményének.
Záró rész
[37] A Kúria a felülvizsgálati kérelemről az Nsztv.1.§ (1) bekezdése alapján alkalmazandó Ve. 229. § (2) bekezdés és a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (Kp.) 124. § (5) és Kp.151.§ (1) bekezdése alapján öt hivatásos bíróból álló tanácsban, közigazgatási nemperes eljárásban határozatt.
[38] Miután a kérelmező az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5. § (1) bekezdés d) pontja alapján személyes illetékmentes, ezért az Itv. 45/A. § (5) bekezdése szerinti eljárási illeték az állam terhe.
[39] A Kúria végzésével szembeni jogorvoslat lehetőségét az Nsztv. 30. § (1) bekezdése zárja ki.
[40] Az Nsztv. 30. § (4) bekezdését alkalmazva a Kúria a határozatáról a Magyar Közlönyben 8 napon belül közleményt tesz közzé.
Budapest, 2026. február 11.
Dr. Tóth Kincső a tanács elnöke,
Dr. Figula Ildikó előadó bíró,
Dr. Banu Zsoltné Dr. Szabó Judit,
Dr. Heinemann Csilla,
Dr. Kalas Tibor bíró