Kgyk.IV.39.001/2026/6. számú határozat

A Kúria
ítélete

Az ügy száma: Kgyk.IV.39.001/2026/6.

A tanács tagjai:

Dr. Balogh Zsolt a tanács elnöke 
Dr. Kiss Árpád Lajos előadó bíróű
Dr. Bögös Fruzsina bíró
Dr. Dobó Viola bíró 
Dr. Sugár Tamás bíró     

A felperes: Név1
                 (Cím1)

A felperes képviselője: Dr. Szepesházi Péter egyéni ügyvéd
                                  (Cím2)

Az alperes: Budapest Rendőrfőkapitánya
                  (Cím3)

Az alperes képviselője: Dr. Vattay Gergely kamarai jogtanácsos

A per tárgya: gyülekezési ügyben hozott 01000-160/2758-4/2025. 
                     rendb. számú határozat mint közigazgatási cselekmény jogszerűségének vizsgálata

Rendelkező rész

A Kúria

  • a felperes keresetét elutasítja;
  • kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül alperesnek 100.000 (százezer) forint elsőfokú eljárási költséget;
  • kötelezi a felperest, hogy az esedékesség napjáig fizessen be az állami adó-és vámhatóság illetékbevételi számlájára 30.000 (harmincezer) forint feljegyzett eljárási illetéket. A fizetendő illeték a határozat jogerőre emelkedését követő 60. napon válik esedékessé.

Az ítélet ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

  1. A felperes 2025. december 28. napján 15:44-kor bejelentette az alperesnek mint gyülekezési hatóságnak, hogy – utólagos módosítás és személyes egyeztetés szerint – 2025. január 6. napján 16-19 óráig statikus gyűlést kíván tartani a budapesti Erzsébet hídon. A bejelentés szerint a gyűlésen várható résztvevők száma 5.000 fő, a rendezők létszáma 50 fő, a gyűlés célja: „Hangos tiltakozás a Bors propaganda- kiadványának bíróság által megtiltott terjesztése ellen, a kormányzati szereplők és támogatók felszólítása a bírói ítéletek betartására, a bírói függetlenség és a választások törvényes lebonyolítása melletti kiállás”.
  2. Az alperes a gyülekezési jogról szóló 2018. évi LV. törvény (a továbbiakban: Gytv.) 11. §-a szerinti egyeztetési kötelezettségére figyelemmel, a tényállás tisztázása érdekében a felperest személyes egyeztetésre idézte hivatalos helyiségébe. Az egyeztetés során a felperes tájékoztatta az alperest, hogy a gyűlésre hasonló színpadtechnikát kívánnak elhelyezni, mint a tavaszi Erzsébet hídon tartott rendezvényeik során. A színpad mérete 4x6 m lenne, amihez hangosítást is telepítenek. A színpadot az Erzsébet híd közepén, a híd középvonalában, pesti irányba tájolva kívánják elhelyezni.
  3. Az alperes tájékoztatta a felperest a Budapesti Rendőrfőkapitányság Közlekedésrendészeti Főosztályának közlekedésrendészeti szakmai véleményéről, amely alapján arra a következtetésre jutott, hogy a tömegközlekedési és közúti forgalom ellehetetlenítése a főváros forgalmára rendkívül kedvezőtlen hatással lenne, a közlekedő járművek, ezen belül a közösségi közlekedés elterelése más útvonalra nem lehetséges, ezért alternatív statikus helyszínként javasolta a Budapest V. kerület Ferenciek terét, a Március 15. teret, illetve a Budapest I. kerület Tabán területét, amennyiben pedig az Erzsébet hidat mindenképp igénybe kívánják venni, úgy azt, hogy a gyűlés gyülekező helye Budapest V. kerület Ferenciek terén legyen ,majd a résztvevők vonuljanak át az Erzsébet hídon az I. kerület Tabán területére, ahol a gyűlés statikusan kerülne megtartásra. Ebben az esetben, amennyiben a résztvevők száma nem éri el a 200 főt, akkor csak a járda igénybevételével vonulnának át az Erzsébet hídon, 200 fő felett a menetirány szerinti egy forgalmi sávot és az ahhoz tartozó járdát, 1000 fő felett a menetirány szerinti forgalmi sávokat, valamint az ahhoz tartozó járdát vennék igénybe.
  4. A felperes a gyülekezési hatóság javaslatait nem fogadta el, ragaszkodott a rendezvény bejelentés szerinti helyszínéhez, kifejtve, hogy olyan figyelemfelkeltést szeretnének, amely beindít egy országos szintű diskurzust arról, hogy mi a helyzet a jogállamisággal, valamint a választások tisztaságával. A felperes szerint az Erzsébet híd egy olyan helyszín, amely országos szintűvé emelheti a vitát.

Az alperes határozata

  1. Az alperes a 2025. december 30-án 15:35-kor kelt, 01000160/2758-4/2025. rendb. számú határozatával úgy rendelkezett, hogy a felperes a gyűlést statikus jelleggel kizárólag a határozat 1. sz. mellékletben meghatározottak szerint, a Budapest V. kerület, Március 15. tér közterületen jogosult megtartani. Kiemelte, hogy a gyűlés alapvető paramétereit ütköztetve a Gytv. vonatkozó rendelkezéseivel, felmerült a Gytv. 13. § (1) bekezdésében meghatározott tiltó ok alkalmazásának a lehetősége, abban a kontextusban, hogy a gyűlés alkalmas lehet mások jogainak és szabadságának szükségtelen mértékű és aránytalan megzavarására, egyben a közrendet veszélyezteti oly módon, hogy a gyűlés a közlekedés rendjének sérelmével jár.
  2. Az alperes utalt a Kúria Kgyk.VII.39.034/2025/5. számú ítéletére és arra, hogy megkereséssel élt a Budapesti Közlekedés Központ (a továbbiakban: BKK) és az alperes Közlekedésrendészeti Főosztálya felé, melyben álláspontjának közlekedésmérnöki alátámasztásához kért szakmai segítségnyújtást. Rögzítette, hogy a BKK tájékoztatása szerint 2026. január 6-án alapmenetrendi időszakban 16:00 és 19:30 között az Erzsébet hídon megközelítőleg 300 járat halad át, amelyeket megközelítőleg tízezer utas használ. Az alperes Közlekedésrendészeti Főosztálya által elkészített szakmai vélemény szerint a Lánchídról az egyéni gépjármű forgalmat kitiltották, amely elsősorban a két szomszédos hídra, a Margit hídra és az Erzsébet hídra került át. Tart a Budapest III. kerület Flórián téri felüljárók felújítása, ami jelentős torlódást okoz az Árpád hídon csökkentve ezzel a híd forgalmi kapacitását. Tovább nehezíti a Dunán történő áthaladást a Ferencváros-Kelenföld közötti vasúti-pályakapacitás bővítése, ami egy forgalomkorlátozást eredményez a Rákóczi híd budai hídfőjénél, csökkentve ezzel a híd kapacitását ebben az egyébként is kedvezőtlen közúti forgalmi helyzetben. Az Erzsébet híd - Szabad sajtó út - Kossuth Lajos utca útvonal gyakorlatilag a teljes délutánra és estére történő lezárása a közlekedés rendjének szükségtelen mértékű és aránytalan sérelmével járna.
  3. A szakmai vélemény utalt arra, hogy az Erzsébet hídon az egyéni gépjármű forgalom 2x2 sávon halad át, az egyik legjelentősebb kapocs Buda és Pest között, amely elsősorban az M1-M7 irányú forgalom levezetésében játszik kiemelkedő szerepet. A forgalomszámlálási adatok alapján a forgalmi sávok teljes kapacitását igénybe véve az óránkénti mértékadó gépjármű forgalom a demonstráció tervezett lebonyolításának időszakában Buda irányába 2.850, Pest irányába 2.380 egyéni jármű, ami a háromórás lezárás alatt kb. 13.000-14.000 gépjármű közlekedését érinti. Ezt a mennyiséget kellene a Duna többi hídjának elvezetnie, azonban munkanapon egyik híd sem rendelkezik számottevő szabad kapacitással. A Szabadság híd még üresen sem rendelkezik fele ennyi kapacitással sem, míg a Petőfi híd, Margit híd is csak a saját forgalma nélkül tudná ezt a forgalmat levezetni. Az Erzsébet híd vezeti át mindkét irányba a Thököly út - Kerepesi út irányából és irányába, valamint a Rákóczi útról érkezőket. Ehhez a forgalomhoz csatlakozik a Bajcsy- Zsilinszky út - Károly körút és a Pesti alsórakpart irányából és irányába érkező forgalom, amelynek fő célja a fővároson kelet-nyugati irányú áthaladás, az M1-M7 autópálya elérése, valamint az onnan érkező forgalom Pestre történő átvezetése elsősorban az M3 autópálya és a 3-as főút irányába. A híd teljes lezárása a tömegközlekedést az Erzsébet hídon megbénítaná, annak normalizálódása csak a lezárás megszűnése után órákkal lenne várható. Más útvonalra terelésük nem lehetséges, az autóbuszjáratok közlekedése csak az Erzsébet hídon keresztül biztosítható. A közúti forgalom legfontosabb sugárirányú közlekedési útvonala Pesten a Rákóczi út - Kossuth Lajos utca, amelynek az Astoriánál történő lezárása beláthatatlan következményekkel járna a főváros közlekedésére. Az egyébként is telített belső „körgyűrűk” kapacitása nem alkalmas a lezárás miatt az Erzsébet hídról a kiszoruló forgalom elvezetésére. A leírt tömegközlekedési és közúti forgalom ellehetetlenítése a főváros forgalmára rendkívül kedvezőtlen hatással lenne. A közlekedő járművek ezen belül a közösségi közlekedés elterelése más útvonalra nem lehetséges.
  4. Az alperes ezek alapján szükségesnek látta azon teszt elvégzését, amely arra irányult, hogy a gyűlés szükségszerűen tilalmazandó-e, avagy a Gytv. 13. § (5) bekezdése alapján bizonyos előíró-korlátozó jellegű kötelezettségekkel a gyűlés megtartásának feltételeit lehetséges-e olyan módon meghatározni, amely egyszerre biztosítja a békés gyülekezéshez való jog érvényre juttatását, valamint mások jogainak és szabadságának védelmét. Ennek során a Kúria Kgyk.IV.39.041/2025/6. számú ítéletének [35] bekezdésében foglaltakra utalva kifejtette, hogy a forgalom lassítása vagy akadályozása együtt járhat egy bejelentett gyűlés megtartásával és azt a közlekedők tűrni kötelesek, de a gyűlés célja nem lehet kifejezetten és közvetlenül a forgalom lassítása vagy akadályozása. Ez utóbbi esetben ugyanis a gyűlés megtartásának ez a következménye fölébe kerekedne a gyülekezési jog kommunikációs jellegének, ami pedig már kilépne a szükségesség-arányosság keretei közül.
  5. A gyülekezési hatóság ezért azt állapította meg, hogy a gyűlés bejelentés szerinti megtartása közvetlenül, szükségtelen és aránytalan mértékben sértené a közlekedés rendjét, az ehhez fűződő közérdeket, ezáltal a közrendet. Ezen túlmenően közvetlen, szükségtelen és aránytalan sérelmet okozna mind a Budapesten lakók, mind a fővároson átutazni kívánók szabad mozgásához és a lakóhely, tartózkodási hely szabad megválasztásában megtestesülő alapjogok kontextusában is. Megjegyezte, hogy a gyűlésen részt venni nem kívánó más személyeknek a gyűlés megtartása esetén nem csupán a mozgásszabadsága sérülne, hanem a magán- és családi élet sérthetetlenséghez, a kapcsolattartáshoz, pihenéshez, illetve adott esetben a zavartalan munkavégzéshez való joga is, azáltal hogy a gyűléssel együtt járó forgalmi korlátozások, közlekedési dugók következtében családjuk, otthonuk, munkavégzési helyük megközelítése térben és időben kiszámíthatatlanná válna, egyben mindenképpen aránytalan mértékű időbeli többlettel járna.
  6. Az alperes kiemelte, hogy a személyes egyeztetés alkalmával a felperes által megjelölt helyszín előnyben részesítésével alternatív megoldásokat keresett, amelyek elől a felperes kategorikusan elzárkózott. Mindezért azt kellett mérlegelnie, hogy a bejelentésben megjelölt 5.000 fős résztvevői létszám figyelembevételével a közrend és mások jogai sérelmének minimalizálása mellett a rendelkezésre álló lehetőségek közül mely helyszín előírásával biztosítható a békés gyülekezés jogának legkisebb korlátozásával történő biztonságos megvalósulása. Ennek során arra a következtetésre jutott, hogy csak és kizárólag a rendelkező részben foglaltak szerinti előíró-korlátozó jellegű kötelezés betartása mellett valósulhat meg a kifejtett alapjogok együttes érvényre juttatása.

A felperes keresete és az alperes védekezése

  1. A felperes határidőben keresetet terjesztett elő alperes határozatával szemben, annak megsemmisítését kérve, előadva, hogy az sérti az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdését, I. cikk (3) bekezdését, a Gytv. 1. § (1) bekezdését, 2. § (1) bekezdését, 13. § (1) bekezdését, (3) bekezdését és annak c) pontját, 11. § (4) bekezdését és 13. § (5) bekezdését, az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 81. § (1) bekezdését, valamint a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 85. § (5) bekezdését. Továbbá álláspontja szerint a döntés ellentétes a Kúria Kgyk.VII.39.120/2023/8., Kfv.IV.37.372/2021/10., K.IV.40.001/2020/5., Kgyk.VII.39.073/2023/3., Kgyk.VII.39.034/2025/5., Kgyk.I.39.080/2025/2., és a Kgyk.I.39.081/2025/2. számú döntéseivel.
  2. A keresetben foglaltak szerint az alperes akkor hozott volna jogszerű határozatot „gyűlésenként más tartalommal, ha megjelöli, s nem általánosan, hanem konkrétan, hogy milyen egyedi jellemzőben, körülményben, jogszabályi környezetben tér el a két (három) időben relatíve (hónapok!) közeli, azonos helyszínű gyűlés. Ha ezt nem teszi meg, akkor releváns, hogy milyen döntést hozott hónapokkal korábban azonos gyülekezési helyszínre. Teljes jogalkalmazói bizonytalanságot tükröz, hogy egy a közelmúltban már kétszer, korábban számtalanszor engedélyezett helyszínen, az engedélyezettnél nem is nagyobb időtartamban miért lehetett hónapokkal ezelőtt gyülekezni és mitől nem most.”
  3. A felperes szerint a határozatban szereplő forgalmi adatok önmagukban, viszonyítási pontok hiányában nem szolgálhatnak a gyülekezéshez való jog korlátozásának az alapjául, különösen úgy, hogy az Erzsébet hidat „baleset esetén is le lehet zárni”. Utalt több, a hídra engedélyezett gyülekezésre, az azoktól való elhatárolás hiányára és arra, hogy „a buszokon van kormány”, ezért a menetrendtől eltérő útvonalon is közlekedhetnek. Az álláspontja szerint összesen hét híd van, amin a forgalom folyhat, térítődhet és az alperes határozata nem értékelte, sem azt, hogy az általánosan használt útvonaltervező applikációk megkönnyítik a közlekedést, sem azt, hogy a Ferenciek tere metrómegállótól a metróval gyorsan át lehet jutni Deák téri átszállással még Budára is.     
  4. A kereset szerint az alperes egyáltalán nem adott számot a jogkorlátozás során a szükségesség és arányosság elvének mérlegeléséről, csupán terjengős forgalmi adatok közlésével az objektivitás látszatát keltette.
  5. A felperes megítélése szerint a határozat azért is jogellenes, mivel hiányzik belőle a viszonyítási alap, a hazai és külföldi szakmai mérce megjelölése, az összehasonlíthatóság. Az alperesi határozatban puszta közlekedési adathalmaz képezi a forgalmi adatmennyiséget, amely nem kumulálódó forgalmi adatokat az alperes időben kumulálódóként kezel. Ezek a számadatok csupán magukban állnak, azokat nincs mihez viszonyítani, az alperes nem adott számot arról, hogy mi az az érték, ami mellett már nem lehet gyülekezni. A határozat továbbá annak ellenére tekinti kumulálódónak a forgalmat, hogy „aki eléri célját, elhalad, áthalad valahol, a hídon, hidakon az már ott kiszáll a helyi, aktuális forgalomból, nem növeli 1-3 óra múlva sem azt”.
  6. Hiányolta a határozat indokolásából a tényekkel alátámasztható információkat és az azokból a jövőre vonatkozó, valószínűséget megalapozó következtetések levonását, a más, engedélyezett gyülekezésekkel szembeni egzakt egyedi különbségek felmutatását. Továbbá a határozat adós maradt a korlátozásra vonatkozó döntés indokaival. Vitatta a Flórián téren végzett felújítás és a Ferencváros-Kelenföld közötti vasúti-pályakapacitás bővítésének értékelését, mivel azok a gyűlés tervezett helyszínétől túlzottan távol találhatók, és olyan „a hajánál fogva előrángatott” közlekedési problémák, mintha a határozat egy „esetleges felcsúti vagy hatvanpusztai útfelújításra” hivatkozna.
  7. A felperes szerint a határozat kevéssé és alaptalanul, logikailag sem igazolhatóan ad számot a jogkorlátozás során a szükségesség és arányosság elvének mérlegeléséről, ezzel sérti a Gyvt. 13. § (1) bekezdését és (3) bekezdés c) pontját, továbbá – a 4/2007. (11.13.) AB határozatra figyelemmel – a Gytv. 1. § (1) bekezdését, 2. § (1) bekezdését, valamint az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdését és I. cikk (3) bekezdését. Mivel a határozat egyáltalán nem ad számot a mérlegelés indokairól, még csak nem is utal ebben a körben bizonyítékokra, szakhatósági állásfoglalásra, így sérti az Ákr. 81. § (1) bekezdését is. Az Alaptörvény XXIV. cikkének megfelelő indokoláshoz ugyanis nem elegendő az Ákr. 81. § (1) bekezdésében felsorolt elemek formális „kipipálása”.
  8. Az alperes a határozatában foglaltak fenntartása mellett a kereset elutasítását és a támadott határozat hatályában fenntartását kérte, kifejtve, hogy az előíró-korlátozó határozatban megfelelő módon hivatkozott és alkalmazta az ott megjelölt jogszabályokat, a határozat részletes indokolást tartalmaz, amelyet az alperes a védirat jogi indokolásában azzal egyezőleg megismételt.
  9. A védirat szerint az alperes eljárása során figyelemmel volt a Kúria Kgyk.VII.39.034/2025/5. számú ítéletére, a lefolytatott teszt mérlegelési szempontjait pedig határozatában megjelenítette, amihez szakmai segítségnyújtást vett igénybe, valamint a BKK-tól forgalmi adatokat igényelt. A beszerzett adatok összesítése alátámasztotta a gyűlésen részt nem vevő személyek alapjogai érvényesülésének szükségességét, a korlátozás indokoltságát. A szükségességi-arányossági teszt egyik lényegi szempontja a résztvevői létszám és az alapvető jogaiban korlátozott létszám megfelelően indokolt szükségszerű összevetése. Kiemelte továbbá, hogy a személyes egyeztetés során a gyülekezési hatóság igyekezett kompromisszumos helyszínt, illetve megoldást találni, azonban a megegyezéstől a felperes kifejezetten elzárkózott.
  10. A Kúria a védiratot megküldte a felperesnek álláspontja ismertetése végett. A felperes a védiratra emailben tett észrevételt, amelyben keresetét, valamint annak ténybeli és jogi indokait fenntartotta.

A Kúria döntése és jogi indokai

  1. A kereset – az alábbiak szerint – nem megalapozott.
  2. A Kúria a keresettel támadott határozat jogszerűségét a Kp. 2. § (4) bekezdése, 84. § (2) bekezdése, 85. § (1) és (2) bekezdései, valamint a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 342. § (1) bekezdése szerint a kereseti kérelem és védirat korlátai között, a meghozatalának időpontjában fennálló tények alapján vizsgálta. A tényállást a Kp. 78. § (1) és (2) bekezdéseire, valamint a Pp. 279. § (1) és (2) bekezdéseire figyelemmel a peres felek tényállításai és az általuk rendelkezésre bocsátott bizonyítékok egyenként és összességében, a megelőző eljárásban megállapított tényállással is összevetve történő értékelése alapján, a meggyőződése szerint állapította meg.
  3. Az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdése szerint mindenkinek joga van a békés gyülekezéshez. Az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése kimondja, hogy az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.
  4. A Gytv. 13. § (1) bekezdése értelmében a gyülekezési hatóság a gyűlésnek a bejelentésben megjelölt helyszínen vagy időpontban való megtartását megtiltja, ha az egyeztetést követően rendelkezésre álló információk alapján megalapozottan feltehető, hogy a gyűlés a közbiztonságot vagy a közrendet közvetlenül, szükségtelen és aránytalan mértékben veszélyezteti, illetve mások jogainak és szabadságának szükségtelen mértékű és aránytalan sérelmével jár, és a közbiztonság, a közrend vagy mások jogainak és szabadságának védelme az (5) bekezdés szerinti enyhébb korlátozással nem biztosítható.
  5. A Gytv. 13. § (5) bekezdése szerint, ha a gyülekezési hatóság a gyűlés megtartását nem tiltja meg, de a közbiztonság, a közrend, vagy mások jogainak és szabadságának védelme miatt szükséges, a szervező számára határozatban előírja a gyűlés megtartásának feltételeit.
  6. A Kúria kiemeli, hogy a gyülekezési jog alapjogi védettségéből következik egyrészt az, hogy az alapjog gyakorlása csak törvényben meghatározottak szerint, a szükséges és arányos mértékben korlátozható, másrészt az is, hogy az alapjog gyakorlása együtt járhat mások ütköző jogainak – akár alapjogainak – szükséges és arányos korlátozásával, amit utóbbiak tűrni kötelesek.
  7. Az alperes keresettel támadott határozata a Gytv. 13. § (5) bekezdése szerinti előíró-korlátozó rendelkezéseket tartalmazott, melyeket a felperes elsősorban abból az okból vitatott, hogy a hatóság az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdéséből fakadó szükségességi-arányossági tesztet ténylegesen nem végezte el, és az indokolási kötelezettségét nem teljesítette. Hivatkozott továbbá a Kúria több közzétett gyülekezési ügyben hozott határozatára, azonban nem mutatta be, hogy a hivatkozott döntések és a jelen ügy között az ügyazonosságot miben látta.
  8. A Kúria kiemeli, hogy a Jpe.I.60.002/2021/7. számú határozatában lefektetett kritériumok szerint a jogkérdésben való eltérés csak akkor állapítható meg, ha a hivatkozott ügyek és az eldöntendő ügy közötti ügyazonosság fennáll.
  9. Az indokolás hiányossága tekintetében a felperes által hivatkozott Kgyk.VII.39.034/2025/5. számú ítélete alapjául szolgáló alperesi határozatot a Kúria azért semmisítette meg, mert indokolását elégtelennek tartotta. Ezzel szemben a perbeli határozat indokolása – hasonlóan a Kgyk.IV.39.048/2025/8. és a Kgyk.IV.39.049/2025/9. ügyekben felülvizsgált határozatokhoz – annál sokkal részletesebb, valamint az adott időszakra vonatkozó forgalomszámlálási és tömegközlekedési adatokon alapuló tényeket figyelembe véve írt elő korlátozást. Ez utóbbi ügyekben továbbá – jelen üggyel megegyezően – szintén az Erzsébet hídra tervezett gyűlés más helyszínre való korlátozása volt a vizsgált kérdés, amellyel kapcsolatban a Kúria kifejtette, hogy a gyülekezési hatóság határozatai megfeleltek az indokolással szemben támasztott alaptörvényi és törvényi követelményeknek, és a Kúria gyülekezési ügyekben kialakított – különösen a tényállás tisztázásával, a határozat indokolásával, továbbá a mások jogai és szabadsága sérelmével kapcsolatos – következetes gyakorlatának.
  10. Ezt követően a keresetlevél alapján azt kellett vizsgálni, hogy a gyülekezési hatóság elvégezte-e és megfelelően alkalmazta-e az alapjog-korlátozás szükségességi-arányossági módszerét.
  11. A Kúria rámutat, hogy jelen per tárgya nem a gyűlés bejelentésben megjelölt helyszínen vagy időpontban való megtartását megtiltó Gytv. 13. § (1) bekezdése alapján hozott határozat, hanem a megtiltásnál enyhébb korlátozást meghatározó, a Gytv. 13. § (5) bekezdése szerinti, a gyűlés helyszínét előíró határozat. A személyes egyeztetés során a gyülekezési hatóság az Erzsébet híd helyett három helyszínt is felkínált azonban a felperes azokat nem fogadta el.
  12. A Kúria megállapította, hogy a jelen ügyben támadott határozat indokolásának iránya, mélysége, továbbá a felülvizsgálati kérelem iránya, az abban hivatkozott jogsérelmek mibenléte alapján a Kgyk.IV.39.048/2025/8. és a Kgyk.IV.39.049/2025/9. ügyek és jelen ügy között ebben a tekintetben az ügyazonosság megállapítható volt. Ezen, Bírósági Határozatok Gyűjteményében is közzétett határozatok a vizsgált jogkérdésben a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 32. § (1) bekezdés b) pontja szerint kötötték a jelen ügyben eljáró ítélkező tanácsot, attól csak jogegységi eljárás alapján térhetett volna el. Hangsúlyozza a Kúria, hogy a gyülekezési hatóság határozatával szembeni jogorvoslat rendkívül rövid határidejére tekintettel [a Gytv. 15. § (4) bekezdése értelmében három nap] nincs abban a helyzetben, hogy más eljárást kezdeményezzen. {Kúria Kvk.III.38.043/2019/2. számú határozat [22] bekezdés}. Egyébiránt a Kúria jelen ügyben egy esetleges eltérésnek sem látta indokát.
  13. A Kúria hangsúlyozza, hogy a gyakorlatában több határozatában rámutatott, hogy „[a] Gytv. tehát az alapvető jogok legkisebb mértékű korlátozásának értékében egy többlépcsős korlátozási rendszert állított fel. A gyülekezési hatóságnak azt kell először megvizsgálnia, hogy a gyűlés a közbiztonságot vagy a közrendet közvetlenül, szükségtelen és aránytalan mértékben veszélyezteti, illetve mások jogainak és szabadságának szükségtelen mértékű és aránytalan sérelmével jár-e. Ha erre a gyülekezési hatóság szerint a válasz igenlő, azt kell megvizsgálnia, hogy a közbiztonság, a közrend vagy mások jogainak és szabadságának védelme biztosítható-e azzal, hogy a szervező számára határozatban előírja a gyűlés megtartásának feltételeit. Ez azt jelenti, hogy a megtiltásnál enyhébb korlátozás rendeltetése az, hogy – éppen a békés gyülekezéshez való jog gyakorlásának biztosítása érdekében – a bejelentett gyűlés által okozott szükségtelen és aránytalan mértékű korlátozás aránytalanságát vagy szükségtelenségét a lehetőséghez képest kiküszöbölje. Ebből következik a Gytv. 15. §-ának a gyülekezési hatóság határozataival kapcsolatos bírósági döntési korlátokat meghatározó rendelkezése: megtiltó döntés esetén kasszációs jogköre van, a megtiltásnál enyhébb korlátozások esetén pedig a megsemmisítés mellett helye van a gyülekezési hatóság határozata megváltoztatásának. E rendelkezés is arra kell, hogy ösztönözze a gyülekezési hatóságot, hogy valóban csak a végső esetben – ha a megtiltásnál enyhébb korlátozások nem vezetnének eredményre – nyúljon a gyűlés megtiltásának eszközéhez. A Gytv. e rendelkezéseihez fűzött előterjesztői indokolása szerint az Alaptörvény elfogadásakor az alkotmányozó az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében, ezt a korábbi alkotmánybírósági gyakorlatban kialakított alapjogi tesztet vette át. Így a gyülekezési jognak más alapjogokkal való kollíziója esetén a korlátozás szempontjait is csak az Alaptörvény I. cikkére és ezáltal az Alkotmánybíróság gyakorlatára támaszkodva lehet meghatározni.” {Kgyk.IV.39.041/2025/6., Indokolás [32]-[33] bekezdései}
  14. A Kúria következetes gyakorlata szerint továbbá a gyűlések szükségszerűen kihatnak mások jogainak és szabadságának érvényesülésére. Ha a gyülekezési hatóság mások jogainak és szabadságának védelme érdekében korlátozza a gyűlés megtartását, határozata indokolásában értékelnie kell, hogy a gyűlés mely konkrét jogokat és szabadságokat érinti, a korlátozás vagy megtiltás nélkül milyen mértékben sértené ezeket a jogokat és szabadságokat, továbbá, hogy az enyhébb korlátozások – ha van ilyen – miért nem vezetnének eredményre {Kgyk.VII.39.073/2023/3. Indokolás [19]; Kgyk.IV.39.046/2024/5. Indokolás [30] és a döntés elvi tartalma [36], Kgyk.VII.39.034/2025/5. a döntés elvi tartalma [22]}. A megtiltásnál enyhébb korlátozás rendeltetése az, hogy a békés gyülekezéshez való jog gyakorlásának biztosítása érdekében a bejelentett gyűlés által okozott szükségtelen és aránytalan mértékű korlátozást kiküszöbölje. {Kgyk.IV.39.041/2025/6. Indokolás [32] és a döntés elvi tartalma [48]}
  15. A Kúria alperes által is hivatkozott Kgyk.IV.39.041/2025/6. számú, illetve a Kgyk.IV.39.048/2025/8. számú határozata szerint mivel a gyülekezési jog gyakorlásának célja az Alaptörvény IX. cikke által külön is védett szabad véleménynyilvánítás, ezért az akár annak különös formájaként is leírható, így annak nem lehet elsődleges vagy túlnyomó célja a közlekedés rendjének sérelme, illetve egy adott területen való közlekedés ellehetetlenítése, az ugyanis a Kúria gyakorlata szerint kívül esne a gyülekezési szabadság által védett körön. Amint arra a Kúria Kgyk.IV.39.041/2023/3. számú határozatában az 1976. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 5. cikkének 1. bekezdésére és az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény (Emberi Jogok Európai Egyezménye) 17. cikkére is figyelemmel megállapította, hogy „az alapjogok garantálása senkit sem jogosít fel olyan cselekvésre, amely e jogokkal való élés ellehetetlenítésére irányul. Így a gyülekezési jog gyakorlása sem irányulhat mások jogainak és szabadságának ellehetetlenítésére” {Indokolás [34]}.
  16. A Kúria a Kgyk.VII.39.073/2023/3. számú határozatában pedig ebből kiindulva megállapította, hogy a gyülekezési jog alapjogi védettségéből következik egyrészt az, hogy az alapjog gyakorlása csak törvényben meghatározottak szerint, a szükséges és arányos mértékben korlátozható, másrészt az is, hogy az alapjog gyakorlása együtt járhat mások ütköző jogainak – akár alapjogainak – szükséges és arányos korlátozásával, amit utóbbiak tűrni kötelesek. Ez a jogkorlátozás a gyülekezéshez való jog érvényesítése érdekében adott esetben elkerülhetetlen. A gyülekezéshez való jog gyakorlása sem irányulhat azonban közvetlenül arra, hogy mások jogát korlátozza. A forgalom lassítása vagy akadályozása ezért együtt járhat a bejelentett gyűlés megtartásával, és azt a közlekedők tűrni kötelesek, de a gyűlés célja nem lehet kifejezetten és közvetlenül a forgalom lassítása vagy akadályozása. Utóbbi esetben ugyanis a gyűlés megtartásának ez a következménye fölébe kerekedne a gyülekezési jog kommunikációs jellegének, ami pedig már kilépne a szükségesség-arányosság keretei közül, amelyre a Gytv. épül. {Indokolás [17]}
  17. A hivatkozott ítélkezési gyakorlat tehát a gyülekezési joggal szemben konkuráló alapjogként ismerte el a gyűlésen részt nem vevők szabad mozgásához való alapjogának érvényesülését, figyelembe véve ezen személyeknek a magán és családi élet sérthetetlenséghez való jogát is. Ezen jogok versenyző jellegét a felperes keresetében nem vitatta, azonban elégtelennek tartotta az alperes határozatának indokolását, hiányolta a szükségességi-arányossági teszt elvégzését.
  18. Jelen ügyben megállapítható, hogy a határozat a szükségességi oldalt tekintve a tiltás és a korlátozás lehetőségét is számba véve arra a következtetésre jutott, hogy a Gytv. 13. § (1) bekezdése szerinti tiltó ok nem áll fenn. Az alperes a gyülekezési joggal konkuráló jogok közül felhívta az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésébe foglalt magánszféra jogokat és a IV. cikk (1) bekezdésbe foglalt szabadsághoz és biztonsághoz való jogot is.  Az arányosságot tekintve pedig megállapítható, hogy a gyülekezési hatóság a forgalmi adatokkal alátámasztotta, hogy maga a hídlezárás aránytalan korlátozást eredményezne.
  19. A korlátozás arányosságának vizsgálata során – összhangban a Kúria előzőekben is hivatkozott, közzétett gyakorlatával – értékelni szükséges, hogy a közlekedés rendjének korlátozása a mozgásszabadság szükségszerű korlátozásával is jár. Köztudomású tény továbbá, hogy Budapest a Duna folyó két oldalán helyezkedik el, a két oldalt összekötő valamely híd lezárása az egész város forgalmára szükségképpen kihat, különösen az egyik legnagyobb forgalmat lebonyolító Erzsébet híd esetén. A hidak átjárhatóságának ezért különös jelentősége van az olyan városokban, amelyet egy folyó szel át.
  20. A Kúria megítélése szerint a korlátozás szükséges voltát más alapjogok védelme indokolja, amit a gyülekezési hatóság a határozatában – a BKK-tól és a BRFK Közlekedésrendészeti Főosztályától bekért forgalmi adatok alapján – megfelelően igazolt. Az ügyben több tízezer ember mozgásszabadságának korlátozása áll szemben a gyűlésen várhatóan részt vevő, a bejelentő által megjelölt ötezer ember gyülekezési jogával.  Ez a tény ugyanakkor a demonstráció megtiltását nem alapozza meg, de alapot adhat előíró-korlátozó határozat meghozatalára.
  21. A Kúria megállapította, hogy a felperes keresete nem tartalmazott olyan konkrétumot, amely alkalmas lett volna arra, hogy az alperes határozatának a gyűlés közlekedésre gyakorolt hatásával kapcsolatos megállapításai megalapozottságát kétségbe vonja. A hatóságnak nincs olyan kötelezettsége, hogy a forgalmi adatokat órára lebontva bemutassa, ha egyébként hitelt érdemlően igazolja az adott napszakra eső forgalmi helyzetet, melyet jelen ügyben megtett. Az alperes vizsgálta továbbá, hogy a közlekedés más módon mennyiben és milyen módon lenne biztosítható. Ennek során kitért a szomszédos Lánchíd magángépjárművek előli lezárt voltára és a Szabadság híd korlátozott forgalomáteresztő képességére, a távolabbi Petőfi híd és Margit híd telítettségi helyzetére, a még távolabbi Rákóczi és Árpád hidakat érintő forgalomkorlátozásokból eredő kapacitáscsökkenésre, továbbá az Erzsébet hídon áthaladó tömegközlekedési adatokra.
  22. A felperes keresetében vitatta a Rákóczi és Árpád hidak figyelembe vételének okszerűségét azok távolsága miatt – mely álláspontot a Kúria is osztott – , ez azonban a felperes álláspontjával szemben szükségszerűen azzal a következménnyel jár, hogy az Erzsébet hídról kiszoruló gépjárművek a Dunán való átjutást reálisan nem a 3-3, hanem a 2-2 szomszédos Duna-hídon kénytelenek megtenni, azaz az Erzsébet híd lezárásával együtt járó demonstráció a közlekedési lehetőségeiket még az alperes határozatában foglaltaknál is nagyobb mértékben érintené, korlátozná. A felperes a keresetében nem vitatta továbbá az egyes hidak közötti közlekedés nehézségével kapcsolatos megállapításokat sem. Az alperesi határozati megállapítások általánosságban történő vitatása az indokolás okszerűtlenségének megállapítására nem adhatott alapot.
  23. A gyűlés közlekedésre gyakorolt hatásával kapcsolatban a Kúria – a közzétett gyakorlatára hivatkozással – emlékeztet arra, ahhoz, hogy a gyűlés közösségi közlekedésre, vagy a közúti gépjárműforgalomra gyakorolt közvetlen hatással vagy éppen a budapesti közúti közlekedésre, valamint a Budapestre bevezető gyorsforgalmi úthálózatra gyakorolt hatással kapcsolatos határozati megállapítások tekintetében megalapozott kétséget ébresszen, „nem elégséges pusztán állítani, hogy egy híd más híd irányában elkerülhető, vagy éppen egy vagy több távolabbi építkezéssel együtt ne lenne a gyűlésnek a helyszínétől távolabbi hatása, […] hanem konkrét tényekkel kell azt alátámasztani, cáfolni az alperes határozatában rögzített tényeket, vagy az abból levont következtetés megalapozottságát.” {Kgyk.IV.39.041/2025/6. Indokolás [38]} „Az sem tekinthető a határozat jogi szempontból történő vitatásának, ha a felperes pusztán megkérdőjelezi a forgalmi adatok helyességét. […]” {Kgyk.VII.39.046/2025/5. Indokolás [22]} A Kúria Kgyk.IV.39.048/2025/8. számú ítéletében sem fogadta el a felperesnek a gyűlés közlekedésre gyakorolt hatására vonatkozó megállapításait általánosságban vitató előadását, mert az „nem tartalmazott olyan konkrétumot, amely alkalmas lett volna arra, hogy a határozatnak a gyűlés közlekedésre gyakorolt hatásával kapcsolatos megállapításai megalapozottságát kétségbe vonja.” {Kgyk.IV.39.048/2025/8. Indokolás [44]}.
  24. A Kúria a Gytv. 13. § (1) bekezdésének „megalapozottan feltehető” fordulatával kapcsolatban már a Kgyk.VII.39.120/2023/8. számú ítéletében rámutatott, hogy a veszély, illetve a sérelem bekövetkezésének megalapozott valószínűsítése csak tényeken alapuló következtetések útján történhet. A gyülekezési hatóságnak az egyeztetést követően rendelkezésre álló – tényekkel alátámasztható – információkból kell levonni a jövőre vonatkozó, valószínűséget megalapozó következtetését. {Kgyk.VII.39.120/2023/8. számú ítélet [32] és [45] bekezdések, megerősítőleg Kgyk.IV.39.046/2024/5. számú ítélet indokolás [26] bekezdés, Kgyk.IV.39.041/2025/6. indokolás [31] bekezdés.} E követelménynek az alperes jelen ügyben megfelelően eleget tett, amikor az ügy szempontjából releváns tényekre a valószínűséget megalapozó következtetéseket vont le, amelyekkel szemben a felperes tényeken alapuló, a valószínűséget kétségessé tenni képes állítást nem fogalmazott meg.
  25. A Gytv. 11. § (3) bekezdése szerint, ha a gyülekezési hatóság az egyeztetés során észleli, hogy a gyűlés a bejelentett helyszínen és időpontban nem tartható meg, felhívja a szervező figyelmét arra, hogy más helyszíneken az megtartható. Az egyeztetésről készült jegyzőkönyv értelmében az alperes e kötelezettségének eleget tett. A Gytv. nem határozza meg közelebbről, mit kell azon a fordulaton érteni, hogy „a gyűlés a bejelentett helyszínen és időpontban nem tartható meg”, azonban ez nem korlátozható csak a fizikai lehetetlenség esetére, hanem e körben kell a jogi lehetetlenség olyan eseteit is értékelni, mint a 13. § (1) bekezdése szerinti megtiltási ok fennállta.
  26. A Kúria több határozatában rámutatott, hogy a bejelentőnek nem keletkezik alanyi joga arra, hogy gyűlését ugyanazon a helyszínen tartsa meg, ahol korábban már négy alkalommal megtartotta. A gyülekezési hatóságnak esetről esetre kell elvégeznie a Gytv. 13. §-ában meghatározott többlépcsős vizsgálatot, és esetről esetre kell megvizsgálnia, hogy milyen módon küszöbölhető ki a bejelentett gyűlés által okozott szükségtelen és aránytalan mértékű korlátozás. E körben pedig nem csak azt vizsgálhatja, amit a bejelentés tartalmaz, vagy amit a bejelentő az egyeztetési eljárás során előad, hanem értékelnie kell minden, a gyűlés megtartásával kapcsolatban rendelkezésére álló releváns információt. {Lásd pl.: Kgyk.IV.39.048/2025/8. [59]}
  27. A Kúria megállapította, hogy jelen ügyben a bejelentő az Erzsébet híd igénybevételét azzal indokolta, hogy ezáltal szélesebb nyilvánosságot kap a tüntetés és így a demonstráció célja is szélesebb körben válik ismertté. Megállapítható tehát, hogy a bejelentett gyűlés célja és a helyszín közötti közvetlen kapcsolat nem áll fenn, a hídlezárás ezáltal öncélúnak tekinthető, mindezek mellett az előíró-korlátozó határozat a gyűlés célját kifejező kommunikációt nem lehetetleníti el azzal, hogy a közeli Budapest V. kerület Március 15. teret jelölte meg helyszínként. Amint a Kúria korábbi határozatai utaltak rá alanyi jogot nem teremt, ha már ott korábban többször is megvalósult. {Kgyk.IV.39.048/2025/8., Indokolás [51], döntés elvi tartalma [59]}
  28. A korlátozás arányossági oldalán értékelendő továbbá az a tényállási elem is, amely szerint az alperes megpróbált kompromisszumot létrehozni közte és bejelentő között az Erzsébet hídon történő átvonulás felajánlásával, illetve az Erzsébet hídhoz közel eső helyszínek tekintetében. A felperes ezektől mereven elzárkózott. Az, hogy az alperes korábbi kúriai határozatok elvi megállapításaival is bővítette érvrendszerét nem jelenti azt, hogy csak erre – azaz az általános megállapítások egymás mellé tételére – alapította döntését. Az alperesi határozatból a szükséges és arányos korlátozás adott ügyre specifikus értékelése kiderül, az indokolás nem csak formálisan tesz eleget az Ákr. 81. § (1) bekezdésének.
  29. A felperes keresetében – a korábbi hasonló perekben előterjesztett keresetlevekkel szó szerint megegyezően – hivatkozott „az aránytalan sérelem számszaki hazai, illetve külföldi mércéjé[re]”, valamint a lakosságarányos összehasonlítás hiányára, azonban nem jelölte meg, hogy pontosan mit ért ezen. Amint arra a Kúria korábban már rámutatott, „az arányossági vizsgálat ugyanis nem egy lakosságarányosan alkalmazandó egzakt képletet jelent, az egy jogi mérce, mely mérce vizsgálatának csak egyik lehetséges összetevője pl. az érintett forgalom vizsgálata.” {Kgyk.39.046/2025/5. Indokolás [21]; Kgyk.IV.39.049/2025/9. [52]}
  30. A felperes keresetében – szintén a korábbi ügyekben tett érvelésével egyezően – vitatta a közlekedési hatás kumulálódó értékelését. A Kúria ezen érveléssel kapcsolatban rámutatott arra, hogy az arányossági mérce alkalmazása során nem a gyűlés közlekedésre gyakorolt pillanatnyi hatását, hanem a gyűlés teljes időtartama alatt a budapesti közúti és közösségi közlekedésre gyakorolt hatását kell értékelni. A felperes álláspontjával ellentétben ugyanis a gyűlés éppúgy érinti azt, aki a rendezvény miatt a gyűlés előkészületei okán lezárt híd miatt kényszerült kerülőútra, vagy utazása vett a szokásosnál lényegesen hosszabb időt igénybe, mint azt, aki a gyűlés tényleges ideje alatt, esetleg a színpad bontásai miatt továbbra is lezárt híd miatt kényszerült erre. {Kgyk.IV.39.049/2025/9. [53]}
  31. A Kúria a kifejtettek alapján megállapította, hogy az alperes megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy a közrend részét képező közlekedés rendje, valamint mások jogai és szabadsága sérelmének a gyűlés által okozott aránytalansága úgy küszöbölhető ki, ha a felperes a gyűlést egy, a bejelentettől eltérő, de attól nem távol lévő helyszínen tarthatja meg. Az alperes a gyülekezési jog gyakorlása által közvetített politikai kommunikációt nem hiúsította meg. Az alperes a Gytv. 13. §-a szerinti többlépcsős vizsgálatot elvégezte, arról határozatában megfelelően számot adott. Az alperes döntése továbbá összhangban áll a Kúria Kgyk.IV.39.046/2024/5. számú ítélet [36] bekezdésének és a Kgyk.VII.39.034/2025/5. számú ítélet [21]-[22] bekezdésének az indokolási kötelezettség megfelelőségét illetően megfogalmazott elvi jellegű megállapításaival, ezért a Kúria ezen határozataitól való eltérésre történő kereseti hivatkozás is téves volt. Mindezért a felperes keresetét – mint alaptalant – a Kp. 88. § (1) bekezdés a) pontjára alapítottan elutasította.

A döntés elvi tartalma

  1. Nem alapozza meg a gyülekezési hatóság konkrét tényeken alapuló határozatának okszerűtlenségét a tényeket általánosságban vitató kereset.

Záró rész

  1. A Kúria a közigazgatási jogvitát a Gytv. 15. § (2) bekezdése, a Kp. 4. § (1) bekezdése, (3) bekezdés a) pontja, 5. § (1) bekezdése és 124. § (2) bekezdés d) pontja alapján, a Kp. XXI. Fejezete szerinti elsőfokú egyszerűsített közigazgatási peres eljárásban bírálta el.
  2. Az alperes költségeinek megfizetésére a felperes a Kp. 35. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 83. § (1) bekezdése alapján köteles. A Kúria a perköltség összegét a Pp. 82. § (3) bekezdésére, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet 3. §-ában foglaltakra figyelemmel a rendelkező részben foglalt összegben, a felszámítottal azonos mértékben határozta meg.
  3. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 62. § (1) bekezdés h) pontjában biztosított tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt, az Itv. 45/A. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű, az Itv. 62. § (1) bekezdés h) pontja alapján feljegyzett kereseti illetéket a felperes a Pp. 102. § (1) bekezdése értelmében köteles megfizetni.
  4. A Kúria tájékoztatja a felperest, hogy az illetéket a Nemzeti Adó-és Vámhivatal 10032000-01070044-09060018 számú illetékbevételi számlájára kell az esedékesség napjáig megfizetnie. A megfizetés során közleményként fel kell tüntetni a Kúria megnevezését, a kúriai ügyszámot, valamint a fizetésre kötelezett adóazonosító számát.
  5. Az illetékfizetési kötelezettség esedékességének napja tekintetében az egyes adótörvények módosításáról szóló 2022. évi XLV. törvény által módosított Itv. 78. § (4) bekezdése, a Pp. 358. § (2) bekezdése és a Kp. 97. § (2) bekezdése az irányadó.
  6. A Kúria ítélete elleni perorvoslat lehetőségét a Kp. 116. § d) pontja és 126. § (3) bekezdése együttesen zárják ki.

Budapest, 2026. január 5.

Dr. Balogh Zsolt sk. a tanács elnöke 
Dr. Kiss Árpád Lajos sk. előadó bíró
Dr. Bögös Fruzsina sk. bíró
Dr. Dobó Viola sk. bíró
Dr. Sugár Tamás sk. bíró