A Kúria
mint elsőfokú bíróság
ítélete
Az ügy száma: Kgyk.I.39.081/2025/2.
A tanács tagjai:
Dr. Tóth Kincső a tanács elnöke
Dr. Figula Ildikó előadó bíró
Dr. Banu Zsoltné dr. Szabó Judit bíró
Dr. Heinemann Csilla bíró
Dr. Kalas Tibor bíró
A felperes: felperes
(cím1)
A felperes jogi képviselője: ... Ügyvédi Iroda
eljár: ügyvéd1 ügyvéd
(cím2)
Az alperes: Budapest Rendőrfőkapitánya
(1139 Budapest, Teve u. 4-6.)
Az alperes jogi képviselője: Dr. Vattay Gergely kamarai jogtanácsos
A per tárgya: 01000-160/1423/2025.rendb. számú határozat, mint közigazgatási cselekmény jogszerűségének vizsgálata
A keresetlevelet benyújtó fél: a felperes
Rendelkező rész
A Kúria a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 100.000 (százezer) forint elsőfokú perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy az esedékesség napjáig fizessen meg az állami adó- és vámhatóság illetékbevételi számlájára 30.000 (harmincezer) forint feljegyzett eljárási illetéket. A fizetendő illeték a határozat jogerőre emelkedését követő 60. napon válik esedékessé.
Az ítélet ellen perorvoslatnak nincs helye.
Indokolás
A közigazgatási per alapjául szolgáló tényállás és az alperes határozata
[1] A felperes 2025. augusztus 15-én 13 óra 09 perckor személyesen bejelentést tett a gyülekezési hatóságként eljáró alperesnél, egy 2025. augusztus 20. napján 15:00 órától 24:00 óráig megtartani szándékozott gyűlés vonatkozásában a Budapest I. kerület, Szent György tér – Karmelita Kolostor előtti helyszínre.
[2] Az alperes a Budapest, Teve út 4-6. szám alatt található hivatali helységben – az előtte személyesen megjelenő felperes hozzájárulásával – a bejelentést követően azonnal lefolytatta a gyülekezési jogról szóló 2018. évi LV. törvény (a továbbiakban: Gytv.) 11. §-ának megfelelő személyes egyeztetést.
[3] A felperes a megtartani szándékozott gyűlés céljaként „Az elrabolt kisfiú Név megmentését és rajta keresztül az egész gyermekvédelmi rendszer helyreállítását” jelölte meg.
A felperes nyilatkozata szerint a gyűlés előkészületei 14 órakor kezdődtek volna, amely során technikai elemeket kívántak volna a gyűlés helyszínére juttatni. Az elemek lepakolása után a gyűlés 15 órakor vette volna kezdetét, melynek elején egy 2,5 m magas és 3 m hosszú börtönfalat szimbolizáló falat szerettek volna építeni, könnyített falazó elemekből. A falazó elemek egyenként 75x35x25 cm méretűek, és 4 kg súlyúak lettek volna hungarocell habbetonból. A felperes elmondása szerint a megépített falra egy hegesztett börtönrácsot kívántak volna elhelyezni és Polt Péter, valamint bűnügyi helyettese Ibolya Tibor fényképét szerették volna mögé helyezni szimbolikusan. A falat az elemek összeragasztásával kívánták volna stabilizálni.
A felperes nyilatkozata szerint egy petíciót szerettek volna aláíratni a résztvevőkkel, amelynek a lényege az elrabolt kisfiú, Név törvényes visszaadása a családjába, ahonnan a felperes állítása szerint őt törvénytelenül, erőszakkal elrabolták. Másodlagosan pedig Polt Péter és helyettese által megvalósított cselekmények miatt indult büntetőügy tisztességes lefolytatása és a vizsgálat során a tisztségük felfüggesztése vagy lemondása lett volna a petíció tartalma.
A felperes a résztvevő személyek számát 20-200 főben jelölte meg, rendezőként 2-10 főt kívánt igénybe venni.
[4] A személyes egyeztetés során a felperes az alperes tájékoztatása ellenére sem akart hozzájárulni a helyszín megváltoztatásához és a szimbolikus fal más anyagból történő meg építéséhez.
[5] A fentiek ismeretében az alperes 01000-160/1423/2025. rendb. számú határozatával a gyűlés megtartását nem tiltotta meg, hanem a gyűlés helyszíneként - a felperes részéről megjelölt helyszín helyett - Budapest, VIII. kerület Blaha Lujza térnek a határozat részét képező 1. számú mellékleten kijelölt részét határozta meg, másrészt a gyűlés egyik napirendi pontja szerint felépíteni szándékozott 2,5x3 m-es fal vonatkozásában előírta, hogy azt a felperes olyan anyagból jogosult megépíteni, amely fizikai állapotából eredeztethetően 100%-ban biztosítja az élet- és vagyonbiztonságot (pl. kartonlap, kartondoboz, hungarocell elem). Rögzítette, hogy az építőanyag megfelelőségéről a gyülekezési hatóság munkatársa annak bemutatását követően a helyszínen jogosult dönteni.
[6] A határozat indokolása szerint a magyar építészetről szóló 2023. évi C. törvény (továbbiakban: Építészeti tv.) 174. § (5) bekezdése szerint, amennyiben a közterület használatára az Alaptörvény J cikk (2) bekezdésében meghatározott hivatalos állami ünnep méltó megtartásával összefüggésben kerül sor, az állami ünnep – előkészítést és lebonyolítást is magában foglaló – megtartásával kapcsolatos közfeladat ellátására kijelölt szervezet (azaz az állami ünnep megszervezője) az állam, illetve a fővárosi, vagy fővárosi kerületi önkormányzat tulajdonában álló, a 174. § (6) bekezdésében meghatározott közterületeket – legfeljebb az augusztus 15-25. napja közötti időszakra korlátozódóan – díjmentesen használhatja. Az indokolás szerint ilyennek minősül a felperes részéről gyülekezési jog gyakorlására kijelölt Karmelita Kolostor előtti helyszín is az Építészeti tv.174. § (6) bekezdés a) pontja alapján.
Az indokolás rögzítette, hogy az alperesnek, mint gyülekezési hatóságnak hivatalos tudomása van arról, hogy az állami ünnepek megtartásával kapcsolatos közfeladat ellátására kijelölt szervezet az adott terület vonatkozásában élni kívánt az Építészeti tv.-ben megjelölt díjmentes használat jogával, oly módon, hogy a terület az adott időintervallumban történő használata megfelelő módon biztosítja az állami ünnep méltóságát. Ebből a törvény által biztosított privilégiumból adódóan, az alperesnek ütköztetnie kellett a bejelentés szerinti helyszínt és időpontot a jogszabályban privilegizált helyszínnel és időponttal, amely ütközés eredményeképpen – a megjelölt időpontot tekintve – indokolt volt a gyűlés helyszínét oly módon megváltoztatni, amely egyszerre biztosítja a békés gyülekezéshez való alapjognak a bejelentés egyéb paramétereire tekintettel történő megvalósítását, valamint egyéb, törvényi szinten definiált, állami ünnep méltóságához köthető kötelezettségek érvényre juttatását.
[7] A határozat indokolása szerint a felperes által ideiglenesen felépíteni kívánt fal az építés anyagára, módjára való tekintettel közvetlen, szükségtelen és aránytalan mértékben sérti bármely más harmadik személy élet- és testi épséghez való jogát, figyelemmel arra, hogy a felhasználni kívánt építőanyag az adott méretű fal megépítéséhez darabonként körülbelül 4 kg súllyal bírt volna, melyből következően az ideiglenes építmény kötőanyag nélküli összeillesztése magában hordozta volna annak veszélyét, hogy esetlegesen akár a gyűlésen részt vevők, akár bármely más személy számára – annak részleges vagy teljes leomlása esetén – sérülést, esetleges halált okozhasson. Az indokolás szerint a megépíteni kívánt fal még szakszerű kivitelezés esetén sem zárja ki az élet- és testi épség veszélyeztetésének kockázatát.
[8] A határozat indokolása kitért arra is, hogy a Gyvt. 11. §-ban meghatározott egyeztetés során az együttműködési kötelezettség teljesítése körében az alperes tájékoztatta a felperest a szimbolikus fal más anyagból történő megépítésének lehetőségére, mely lehetőséget a felperes visszautasított.
[9] Az indokolás szerint a gyülekezési hatóság elvégezte a szükségességi, arányossági tesztet, mely teszt elvégzésének célja elsősorban a bejelentő békés gyülekezéshez való jogának érvényre juttatása. Bemutatta – a Kúria gyakorlatára is utalva –, hogy mely konkrét jogokat és szabadságokat érinthet a gyűlés korlátozás nélküli megtartása.
A kereseti kérelem és védirat
[10] A felperes – miután a Kúria Kgyk.39.078/2025/3. számú végzésével a felperes keresetlevelét visszautasította – a keresetlevél benyújtásához fűződő jogi hatályok fenntartásával ismételten előterjesztett keresetében kérte az alperes határozatának megváltoztatását és a bejelentésben foglaltak tudomásul vételét a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 89. § (1) bekezdés a) pontja és 90. § (2) bekezdés a) pontjára hivatkozással.
Kérte jogi képviselettel összefüggésben felmerült perköltsége megállapítását a 17/2024. (XII.9.) IM rendelet 3. § (2) bekezdése alapján.
[11] A kereset érvelése szerint az Alaptörvényben biztosított gyülekezési jog korlátozására nem ad alapot az alperes határozatában megjelenített indokolás.
A felperes szerint a határozatban hivatkozott „ünnepi privilégium” tiszteletben tartásához a tervezett gyűlésnek nincs köze. Egyébként is egy állami ünnep az együttélés értékeinek kifejezésre juttatásáról szóló, az általa tervezett gyűlés álláspontja szerint illeszkedik a magyar államiság megünneplésének rendjébe is.
Utalt az Alkotmánybíróság 23/2021. (VII.13.) AB határozat indokolása 31. pontjára, mely szerint a gyülekezéshez való jog az egyik legfontosabb alapjog, ami minden demokratikus jogállam alappillére.
[12] Megjelölte az Alaptörvény I. cikkét és utalt az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdésére is, mely szerint minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges gondoskodáshoz, mely jog – az élethez való jog kivételével – minden más alapjogot megelőz.
Ezen alaptörvényi rendelkezésből következően a kereset szerint az alperesnek a gyermekvédelemmel összefüggő alapjogi kollíziót is vizsgálni kellett volna. Érvelése szerint idegen a demokratikus jogállamiságtól, hogy a gyermekvédelem ügyére történő közfigyelem felhívás közrendi vagy közbiztonsági veszélyt jelenthet.
[13] A felperes keresete a törvényi tényállás ismertetése során utalt arra, hogy a látványos elemek alkalmazása a gyermekvédelem ügyére semmilyen közbiztonsági, közrendi veszélyt nem jelent, ugyanakkor a védiratra írt nyilatkozatában már arra hivatkozott, hogy a tervezett építmény biztonsági feltételei terén lehet egy mindenkit megnyugtató megoldást találni, álláspontja szerint a felperes ettől nem zárkózott el.
[14] Megjegyezte, hogy a határozat a szükségesség követelményét sérti, mert a gyűlést nem egy törvény által biztosított joggal, hanem annak konkrét megvalósulási módjával kellett volna szembesíteni.
[15] Az alperes védiratában a felperes keresetének elutasítását kérte annak alaptalanságára hivatkozva. Perköltség iránti igényét is bejelentette, melyet a 17/2024. (XII.9.) IM rendelet 3. § (2) bekezdése alapján 100.000.- forint jogtanácsosi munkadíjban jelölt meg.
[16] A védirat szerint az a felperesi állítás, hogy a tervezett gyűlés helyszínének és időpontjának a jogszabályban privilegizált helyszínhez és időponthoz nincs köze, alaptalan, miután a személyes egyeztetés során a gyülekezési hatóság kifejezetten tájékoztatta a felperest a vonatkozó jogszabályokról. Hangsúlyozta, hogy a gyűlés helyszíne és az időpont megválasztásának a joga nem feltétlen, és nem korlátozhatatlan, az Alaptörvény I. cikke az erre vonatkozó feltételeket egyértelműen tartalmazza, és ezt a metodikát alkalmazta az alperes a határozat meghozatala során is. Az alperes szerint a határozatban megjelölt külön törvény alkalmazása szempontjából a privilegizált jog jogosultjának esetleges hozzájárulása a legrelevánsabb tényező, ami az adott gyűlés kapcsán nem állt a felperes rendelkezésére.
[17] A védirat szerint a felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a megépíteni kívánt fal a közrendet és közbiztonságot nem veszélyezteti. A felperes által ideiglenesen felépíteni kívánt fal ugyanis az építés anyagára, módjára való tekintettel közvetlen, szükségtelen és aránytalan mértékben sértheti bármely más harmadik személy élet- és testi épséghez való jogát, miután a bejelentés szerint a felhasználni kívánt építőanyag darabonként 4 kg-os súllyal bírt volna.
[18] A védirat szerint a felperes az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdés sérelmére is alaptalanul hivatkozott, ugyanis a gyermekek védelmének jogszabály hierarchiában való kiemelkedő helye nem az egyes gyermekelhelyezési ügyekre vonatkozik. Utalt arra, hogy a felperes az adott gyűlés céljaként „elrabolt kisfiú, Név megmentését” jelölte meg.
[19] A védirat hangsúlyozta, hogy a gyülekezési hatóság eleget tett a Kúrai Kgyk.IV.39.041/2025/6. számú ítélete szerinti útmutatásnak is, mert bemutatta, hogy mely konkrét jogokat és szabadságokat érint a korlátozás, és figyelembe vette azt, hogy a megtiltásnál enyhébb korlátozás rendeltetése az, hogy a békés gyülekezéshez való jog gyakorlásának biztosítása érdekében a bejelentett gyűlés által okozott szükségtelen és aránytalan mértékű korlátozás kiküszöbölésre kerüljön.
[20] A védirat végül megjegyezte, hogy a felperes keresete rendkívül általános módon kifogásolta a határozat tartalmát, ezáltal a konkrét jogsértést, jogellenességet be nem mutató kereset nem alkalmas arra, hogy az a határozat megváltoztatásához vezessen.
A Kúria döntése és jogi indokai
[21] A felperes keresete alaptalan az alábbiak miatt.
[22] A Kúriának az alperes határozata jogszerűségét a kereseti kérelem és védirat korlátai között, a határozat meghozatalának időpontjában fennálló tények alapján vizsgálta, figyelemmel a Kp. 2. § (4) bekezdés, 84. § (2) bekezdés és 85. § (1) és (2) bekezdés rendelkezéseire. A közigazgatási perben eldöntendő kérdés az volt, hogy az alperes a határozatában jogszerűen rendelkezett-e a felperes részéről bejelentett gyűlés megtartása körében az abban megjelölt korlátozó előírás alkalmazásáról.
[23] A Kúria elsőként azt hangsúlyozza, hogy az alperes határozata nem tiltotta meg a gyűlés megtartását, hanem a Gytv. 13. § (5) bekezdése alkalmazásával előíró-korlátozó határozatot hozott. Ebből következően a Kúriának a Gytv. 13. § (5) bekezdése helyes alkalmazását, és annak jogszerűségét kellett vizsgálnia a kereset és védirat korlátai között.
[24] A Gytv. 13. § (5) bekezdése szerint, ha a gyülekezési hatóság a gyűlés megtartását nem tiltja meg, de a közbiztonság, a közrend, vagy mások jogainak és szabadságának védelme miatt szükséges, a szervező számára határozatban előírja a gyűlés megtartásának feltételeit.
[25] A Kúria úgy ítélte meg, hogy az alperes a Kgyk.39.041/2025/6. számú ítélet [32] bekezdése szerinti többlépcsős korlátozási rendszert megfelelően alkalmazta, a Gytv. 13. §-ában foglalt követelményekből fakadó vizsgálatot elvégezte, arról a határozat indokolásában számot adott.
[26] A Kúria kiemeli, hogy amennyiben a bejelentés szerint a gyülekezési jogot nem szokványos módon kívánják gyakorolni (2,5x3 méteres fal építése), a Gytv. 13. § (5) bekezdése alkalmazása során a gyülekezési hatóság mérlegelési jogkörben dönt, és rendelkezik a feltételek meghatározása terén. Ugyanígy mérlegel a hatóság, amikor a helyszín tekintetében olyan kizáró körülményt észlel, amely nem teszi lehetővé a bejelentett helyszínen a gyűlés megtartását.
[27] A felperes keresete az alperes mérlegelési szempontjait konkrét érvekkel nem támadta, ebből következően a mérlegelés során kirívó okszerűtlenséget, logikátlanságot sem állított, ez pedig az alperesi döntés felülmérlegelését kizárta.
Ugyanakkor a Kúria álláspontja szerint a keresettel támadott előíró-korlátozó határozatban az alperes – az irányadó kúriai ítéleteknek megfelelően – részletesen kifejtette, hogy a békés gyülekezéshez való jog korlátozására mely tények alapján került sor, a bejelentésben megfogalmazottak szerinti gyűlés megtartása esetén mely, az Alaptörvényben is rögzített alapjogok sérülnének és azok milyen mértékben.
Az alperes bemutatta a határozat meghozatala során alkalmazott szükségességi-arányossági vizsgálat elemeit is, és részletesen indokolta, hogy a határozat rendelkező részében foglalt kötelezésre milyen indokok alapján került sor, és kellő indokolással támasztotta alá azt is, hogy az alkalmazott előírás, korlátozás miért a lehető legcsekélyebb mértékű hatósági beavatkozás.
[28] A Kúria ismételten rámutat arra, hogy a gyülekezési jog érvényesülése szempontjából kiemelt jelentősége van annak, hogy a gyűlés megtartását az alperes a határozatban nem tiltotta meg, azaz a felperes az Alaptörvényben is biztosított gyülekezési jogát gyakorolhatta.
A felperes keresete az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdését a gyermekjogok védelmét bár hivatkozta, a Kúria álláspontja szerint ugyanakkor jelen ügyben a gyülekezési jogot kizárólag a helyszín megválasztása, és a demonstrálásra használt eszköz anyaga meghatározása terén – a felperes részéről történő bejelentéshez képest – megváltoztató előírás nem mutat összefüggést a gyermekvédelmi joggal.
[29] A felperes keresete az Alaptörvény I. cikkét csak megjelölte, a szükségességi arányossági vizsgálat eredményeként alapjogi korlátozást lehetővé tevő rendelkezésre csak általánosságban hivatkozott, ugyanakkor részletesen nem mutatta be, hogy az alperes határozata miért sérti az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdését.
A Kúria álláspontja szerint ugyanakkor az alperes határozatában az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdés szerinti tesztet elvégezte, határozata indokolásában számot adott a Gytv. 13. § (5) bekezdése alkalmazásának indokoltságáról.
[30] A Kúria álláspontja szerint, mind a helyszín meghatározása, mind az úgynevezett jelképes fal megépítésére használt anyag előírására vonatkozó korlátozó rendelkezést támadó kereset alaptalan az alábbiak miatt.
[31] Ami a helyszín meghatározása kérdését illeti, a Kúria rámutat arra, hogy bár a gyülekezési szabadság a gyülekezés helyszínéül szolgáló terület megválasztására is kiterjed (Kgyk.IV.39.450/2022/5.), ugyanakkor a magyar építészetről szóló 2023. évi C. törvény alperesi határozatban is idézett 174. § (5) és (6) bekezdése figyelembevételével a gyülekezési hatóságnak nem volt mozgástere egy augusztus 20-ai időpontra, az adott helyszínre tervezett gyűlés megtartása feltételei előírásánál, amennyiben ez a terület az állami ünnephez is szükséges. Az Alaptörvény J. cikk (2) bekezdése szerint ugyanis augusztus 20-a hivatalos állami ünnep, amelyre a megjelölt terület helyszínül szolgálhat. A felperes keresete sem ezt, sem azt nem vonta kétségbe, hogy a felperes részéről eredetileg megjelölt helyszín, a Budapest, Karmelita Kolostor előtti terület a világörökségről szóló törvény alapján meghatározott fővárosi világörökségi terület. Felperesi vitatás hiányában azt, hogy az eredeti helyszín állami ünnepséghez szükséges a Kúria tényként fogadta el, az ezzel kapcsolatos mérlegelés törvényességét cáfoló felperesi érvelés hiányában annak jogszerűségét nem is tudta vizsgálni.
[32] A felperes keresetének azon hivatkozása, hogy az általa tervezett gyűlés illeszkedik a magyar államiság megünneplésének rendjéhez, azért sem bír relevanciával, mert augusztus 20-ára az alperes nem tiltotta meg a gyülekezés megtartását, csak az Étv. 174. § (5) bekezdése helyes alkalmazásával eltérő helyszínt határozott meg a törvényi szabályozás által védett országos érdek mellett a felperesi alapjog érvényesülésének biztosítása érdekében.
[33] A Kúria kiemeli, hogy a Budapest, VIII. került Blaha Lujza térre meghatározott helyszín vonatkozásában a felperes kifogást nem tett, ezért ezt a kérdést a Kúria részletesen nem is vizsgálhatta.
[34] Ami a szimbolikus fal építésére használt eszköz anyagának a bejelentéstől eltérő meghatározását illeti, a Kúria utal arra, hogy a felperes keresete ezzel összefüggésben mindösszesen annyi megállapítást tesz, hogy „a látványos eszközök alkalmazása” egy gyermekvédelmi ügyben nem jelent közrendi veszélyt. E korlátozás mögött nem gyermekvédelmi okok álltak, nem is a gyűlés célja, üzenete volt a közrendi ok, amire alapítva a hatóság korlátozást tett. E korlátozásra felperes gyülekezési jogának gyakorlása és a személyek élet- és testi épséghez való alapjoga összevetése eredményeként került sor, figyelembe véve azt is, hogy ezen anyaghasználat – felperes által sem cáfoltan – nem lehetetleníti el és lényegesen meg sem nehezíti a gyülekezési jog gyakorlását, csupán biztonságosabbá teszi azt, ezzel minimalizálja a másik alapjog sérelmét, ezáltal a közrendi veszélyt.
A Kúria kiemeli azt is, hogy a védiratra vonatkozó észrevételében a felperes már akként nyilatkozott, hogy „a tervezett építmény biztonsági feltételeit illetően lehet mindenkit megnyugtató megoldást találni”, s utalt arra, hogy ettől a felperes nem zárkózott el.
Miután a gyülekezési jog tárgyában hozott határozat bíróság felülvizsgálatára előírt rövid határidő nem ad lehetőséget a kereset pontosítására és a felperes keresete értelmezhető úgy is, hogy az anyaghasználatra vonatkozó korlátozás terén is támadta a felperes keresete az alperes határozatát, a Kúria utal arra, hogy az anyaghasználatra előírt korlátozás terén is eleget tett a gyülekezési hatóság az indokolási kötelezettségének. Hangsúlyos, hogy az alperes nem tiltotta meg a 2,5×3 méteres szimbolikus fal megépítését, csupán a felperes által bejelentésben meghatározott anyaghasználat helyett egy 100%-ban élet- és vagyonbiztonságot lehetővé tévő anyaghasználatot írt elő. Ezzel összefüggésben pedig a felperes jogsértést nem jelölt meg, sőt a védiratra írt nyilatkozata akként is értelmezhető, hogy a tervezett építménybiztonsági feltételeit illetően a megegyezéstől nem zárkózik el.
A Kúria indokoltnak tartja ugyanakkor itt megjegyezni, hogy a megelőző eljárás iratai között fellelhető a felperes és gyülekezési hatóság közötti egyeztetésről készült jegyzőkönyv, mely szerint a felperes a bejelentésben írt anyaghasználattól alperes által javasolt eltérő anyaghasználattól elzárkózott.
[35] A fentiek alapján a Kúria álláspontja szerint a felperes által támadott alperesi határozat a kereseti kérelemben megjelölt okból nem bizonyult jogszabálysértőnek, ezért a Kúria a felperes keresetét, mint alaptalant a Kp. 88. § (1) bekezdés a) pontja alapján elutasította.
A döntés elvi tartalma
[36] A gyülekezési hatóság a Gytv. 13. § (5) bekezdése szerinti korlátozó-előíró határozat meghozatala során – különösen a gyülekezési jog nem szokványos gyakorlása esetén – mérlegelési jogkörrel rendelkezik. Amennyiben a mérlegelése nem kirívóan okszerűtlen, logikátlan a határozat jogszerűtlensége nem állapítható meg.
[37] A gyülekezési hatóság gyűlés helyszínét megváltoztató korlátozó intézkedésének jogszerűsége általános hivatkozásokat tartalmazó keresettel nem cáfolható.
Záró rész
[38] A Kúria a felperes keresetéről a Gytv. 15. §, a Kp. 4. § (1) bekezdése és (3) bekezdés a) pontja, 5. § (1) bekezdése, valamint a Kp. 124. § (2) bekezdés d) pontja alapján döntött, és a Kp. XXI. Fejezete szerinti elsőfokú egyszerűsített közigazgatási peres eljárás szerint járt el.
[39] A Kúria a Kp. 35. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó, polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 83. § (1) bekezdése figyelembevételével kötelezte a felperest az alperes költségeinek megfizetésére, melynek összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségekről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet 3. § figyelembevételével határozata meg.
[40] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 62. § (1) bekezdés h) pontja szerinti tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt, az Itv. 45/A. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű, az Itv. 62. § (1) bekezdés h) pontja alapján feljegyzett kereseti illetéket a felperes a Pp. 102. § (1) bekezdése szerint köteles megfizetni.
Az illetéket a jogszabályi előírásoknak megfelelően, az 10032000-01070044-09060018 számú, NAV Bírósági határozatban megállapított eljárási illeték bevételi számlára kell az esedékesség napjáig megfizetni. A Kúria tájékoztatja a felperest, hogy az illeték megfizetése során az illetékfizetési kötelezettséget tartalmazó jogerős bírósági határozatot hozó bíróság megnevezését, a bírósági ügyszámot, valamint a fizetésre kötelezett felperes adóazonosító számát közleményként fel kell tüntetni.
A Kúria az illetékfizetés esedékességét idejét az Itv. 78. § (4) bekezdése figyelembevételével állapította meg és határozatában a polgári és közigazgatási bírósági eljárás során meg nem fizetett illeték és állam által előlegezett költség megfizetéséről szóló 30/2017. (XII. 27.) IM rendelet 3. § (2) bekezdés a)-e) pontjában meghatározott kötelező tartalmi elemeket is rögzítette.
[41] A Kúria ítéletével szembeni perorvoslat lehetőségét a Kp. 116. § d) pontja és 126. § (3) bekezdés zárja ki.
Budapest, 2025. augusztus 31.
Dr. Tóth Kincső s.k. a tanács elnöke,
Dr. Figula Ildikó s.k. előadó bíró,
Dr. Banu Zsoltné dr. Szabó Judit s.k. bíró,
Dr. Heinemann Csilla s.k. bíró,
Dr. Kalas Tibor s.k. bíró