Knk.III.39.037/2025/3. számú határozat

A Kúria 
végzése

Az ügy száma: Knk.III.39.037/2025/3.

A tanács tagjai: Dr. Sperka Kálmán a tanács elnöke, Dr. Ujhelyi-Gyurán Ildikó előadó bíró, Dr. Farkas Katalin bíró

A kérelmező: Kérelmező (cím1)

A kérelmező képviselője: Dr. Sobor Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Sobor Dávid ügyvéd, cím2)

Az eljárás tárgya: népszavazási ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a kérelmező

A felülvizsgálni kért határozat: a Nemzeti Választási Bizottság 2025. március 11-én kelt 10/2025. számú határozata

Rendelkező rész

A Kúria a Nemzeti Választási Bizottság 10/2025. számú határozatát helybenhagyja.

Kötelezi a kérelmezőt, hogy az esedékesség napjáig fizessen meg az államnak 10.000 (tízezer) forint eljárási illetéket az állami adó- és vámhatóság által közzétett illetékbevételi számlára.

Az illetékfizetési kötelezettség a végzés jogerőre emelkedését követő 60. napon válik esedékessé.

A Kúria jelen végzését a Magyar Közlönyben 8 napon belül közzéteszi.

A végzés ellen további jogorvoslatnak helye nincs.

Indokolás

A Nemzeti Választási Bizottság határozata

  1. A Nemzeti Választási Bizottság (a továbbiakban: NVB) 10/2025. számú határozatában egy magánszemély „Egyetért Ön azzal, hogy az Országgyűlés írja elő a törvény alapján vagyonnyilatkozat-tételre kötelezett személyek vagyonnyilatkozataiban foglaltak helytállóságának rendszeres, kötelező, a hatósági nyilvántartásokban foglalt adatokkal való összevetéssel történő vizsgálatát?” népszavazásra javasolt kérdését hitelesítette.
  2. Az NVB a népszavazási kezdeményezésről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 11. § (1) bekezdésére utalással megállapította, hogy a népszavazási kérdés mind az Alaptörvényben, mind pedig az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
  3. Szükségesnek tartotta ugyanakkor megjegyezni, hogy korábban már három alkalommal került elé a népszavazási kezdeményezéssel szó szerint megegyező kérdés. A 77/2017. (VI. 28.) NVB határozatot a Kúria Knk.VII.37.592/2017/2. számú végzésével megváltoztatta és a kérdést hitelesítette. Az NVB által 179/2019. (VII. 4.) NVB határozattal hitelesített ugyanazon tartalmú kérdést a Kúria Knk.VII.37.859/2019/2. számú végzésével, továbbá Knk.VII.37.860/2019/2. számú végzésével helybenhagyta. Az ugyanezen tartalmú 2023-ban előterjesztett kérdést pedig 23/2023. (IV. 27.) számú határozatával ugyancsak hitelesítette.

A bírósági felülvizsgálati kérelem

  1. A kérelmező felülvizsgálati kérelmében az NVB határozatának oly módon történő megváltoztatását kérte, hogy a népszavazási kérdés ne kerüljön hitelesítésre.
  2. Mindenekelőtt érintettsége körében kifejtette, hogy egy önkormányzat bizottsági tagjaként vagyonnyilatkozat tételére köteles, ezáltal a vagyonnyilatkozatokra vonatkozó szabályozás megváltoztatására irányuló népszavazási kérdés közvetlenül érinti a megbízatásával összefüggő jogait és kötelezettségeit.
  3. Kifejtette, hogy a népszavazási kérdés részben a jogalkotás, részben a jogalkalmazás vonatkozásában lehetetlen célra irányul, az megtévesztő a választópolgárok számára.
  4. Utalva a Kúria gyakorlatára (Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.133/2016/4., Knk.VII.37.336/2017/3.) hangsúlyozta, sérti az egyértelműség követelményét, ha a választópolgár döntése érdemi következményeit nem, vagy nem teljes egészében látja át. Fontos ugyanis, hogy a választópolgárok jól értsék, lássák át a kérdés lényegét, jelentőségét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni (Knk.VII.37.997/2016/4.).
  5. A hitelesítésre benyújtott kérdés alapján tartott érvényes és eredményes népszavazás – amelyen az igen válaszok kerülnek többségbe – mind jogalkotási, mind jogalkalmazási szempontból lehetetlen helyzetet eredményezne. Az egyes vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségekről szóló 2007. évi CLII. törvény (a továbbiakban: Vnyt.) melléklete szerint a vagyonnyilatkozat-tételre kötelezetteknek számot kell adniuk többek között a lakástulajdonukról, értékpapírban elhelyezett megtakarításaikról, meghatározott összeget meghaladó készpénzükről, illetve nagy értékű ingóságaikról, így például személygépkocsikról, védett műalkotásokról és gyűjteményekről. Ugyanakkor a vagyonnyilatkozatban foglaltak minden elemére nem létezik hatósági nyilvántartás. Ez pedig súlyos egyértelműségi problémát okoz a jogalkotó oldalán, mert értelmezheti úgy, hogy a hiányzó elemek tekintetében létre kell hoznia ilyen nyilvántartást. A kérdés nem teszi egyértelművé, hogy melyik megoldást írná elő, ez pedig a választópolgári egyértelműséget is lerontja. Miután a kérdés kifejezetten minden vagyonelem ellenőrzését megköveteli, azonosítható egy olyan választópolgári álláspont is, amely a nyilvántartási rendszer kibővítését is beleérti.
  6. Az értékpapír és a készpénz tekintetében szabályozási szinten is lehetetlen célra irányul a kérdés. Egy jogállamban sem az értékpapírok, sem a kölcsönök, sem pedig a készpénz nem vehető hiánytalanul és naprakész módon nyilvántartásba, különösen annak közhitelességéről nem lehet beszélni. A választópolgári egyértelműség jelentős csorbát szenved, miután a kérdés alapján az átlagosan tájékozott és jóhiszemű választópolgár alappal feltételezheti, hogy a vagyonnyilatkozat-tételére kötelezett vagyonának teljes körű ellenőrizhetőségéről szavaz.
  7. A hatósági nyilvántartásoknak csak egy része elérthető bárki számára, az ellenőrzést végző szervnek vagy személynek nem nyilvános adatbázisokhoz is hozzá kellene férnie. Ha pedig a jogalkotó mindezek ellenére mégis megteremti a feltételeket legalább az ellenőrzés alá vonható vagyonelemek nyilvántartására és ezen nyilvántartásokba történő betekinthetőségre, az mind jogalkotási, mind pedig jogalkalmazási úgyszinten lehetetlen lenne, mert külföldi hatósági nyilvántartásokkal is összevetésre kellene kerüljön a vagyonnyilatkozatok tartalma.
  8. A választópolgárok azzal a hamis látszattal szembesülnének, hogy a vagyonnyilatkozati rendszer ellenőrizhetősége alapjaiban változik meg és biztosítja a teljes átláthatóságot.
  9. Hivatkozott a Kúria Knk.VII.37.997/2016/4. számú, Knk.IV.37.133/2016/4. számú és Knk.IV.37.387/2015/3. számú döntésében foglaltakra is.
  10. A feltett kérdés hamisan azt is sugallja a választópolgárok felé, hogy a megváltozott szabályozás következtében feltárt valótlanságoknak hátrányos jogkövetkezményei lennének. Erre figyelemmel a válaszok teljes körű érdemi következményeit a választópolgár nem láthatja át, így az nem felel meg az egyértelműség követelményének, ezért a hitelesítés megtagadásának lett volna helye.
  11. A kérdésben megfogalmazott szabályozási cél a nyilvántartások segítségével elérhető átláthatóság alacsony szintje, valamint a hibásan kitöltött vagyonnyilatkozat jogkövetkezményeinek hiánya miatt nem alkalmas azon választópolgári szándék teljesítésére, amely a vagyonnyilatkozat-tételére kötelezett személyek vagyoni helyzetének átláthatóságát, ezáltal a közélet tisztaságának növekedését szolgálja.
  12. A kérdéssel egy olyan ügyet támogat a választópolgár, amely érdemi eredmény nélküli bürokrácianövelő hatással bír, ami ellentétes az Alaptörvény N. cikk (3) bekezdésével. A választópolgárok megtévesztésén alapuló kérdés népszavazásra nem bocsátható.

A Kúria döntése és jogi indokai

  1. A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem megalapozott.
  2. A Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az NVB jogszerűen hitelesítette-e az országos népszavazásra javasolt kérdést. A kérdés – az Nsztv. 11. § (1) bekezdés második mondatából következően – abban az esetben hitelesíthető, ha mind az Alaptörvényben, mind az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
  3. A kérelmező bírósági felülvizsgálati kérelmét az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében foglalt feltétel teljesülésének hiányára alapította, nevezetesen arra, hogy a népszavazásra feltenni kívánt kérdés sem a választópolgári, sem a jogalkotói egyértelműség kritériumának nem felel meg.
  4. Az Alaptörvény 8. cikke deklarálja az országos népszavazás alkotmányos alapjait és annak korlátait.
  5. Az Alaptörvény B) cikk (3) és (4) bekezdéséből fakadóan a közhatalom forrása a nép, amely a hatalmát választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja. Ebből pedig következik, hogy a népszuverenitást – főszabály szerint – az Országgyűlés juttatja kifejezésre. A demokratikus hatalomgyakorlásnak ugyanakkor része az is, hogy az ország sorsát érintő legfontosabb ügyek eldöntésében a választópolgárok közvetlenül, népszavazás útján is részt vehessenek. A népszuverenitás gyakorlásának kivételes módjaként megjelenő népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kötelezze.
  6. Az Alkotmánybíróság a 3/2022. (III.18.) AB határozatában is megerősítette, hogy az országos népszavazás intézménye az Alaptörvénynek megfelelő funkcióját akkor tölti be, ha az olyan kérdés feltételére szolgál, amely alkalmas arra, hogy elérje a népszavazás célját: a választópolgárok közvetlen hatalomgyakorlását a népszavazás tárgyában. Azaz olyan népszavazási kérdés, amelyből nem következik egyértelmű törvényalkotási kötelezettség vagy meghatározott tartalmú jogalkotástól való tartózkodás; vagy az az országos népszavazási kérdés, amely az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében foglalt tilalomba ütközik, az Alaptörvénnyel eleve ellentétes, és a népszavazás jogintézményével alkotmányosan nem összeegyeztethető, vagy a népszavazás rendeltetésellenes alkalmazására irányul. Az Alaptörvénynek csak olyan népszavazási eljárás felel meg, amely ezeket a követelményeket biztosítani tudja annak érdekében, hogy a választópolgárok közvetlenül tudják gyakorolni hatalmukat.
  7. Az Nsztv. 9. § (1) bekezdése kimondja, hogy a népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye ismeretében az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.
  8. Az Alaptörvény 28. cikkére figyelemmel a jogértelmezés során kötelezően figyelembe veendő, az Nsztv. 9. §-ához kapcsolódó jogalkotói indokolás a következőket tartalmazza: „A népszavazásra javasolt kérdés egyértelműségére vonatkozó szabályozás – az Alkotmánybíróság gyakorlatával összhangban – két elemet foglal magában: egyrészt a népszavazásra javasolt kérdésnek egyértelműen megválaszolhatónak kell lennie, másrészt az Országgyűlés számára egyértelműnek kell lennie, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, s ha igen, milyen jogalkotásra köteles (jogalkotói egyértelműség).”
  9. Az Alkotmánybíróság egyértelműség körében kialakított korábbi gyakorlatát legutóbb a 20/2023. (VIII.7.) számú határozat [39] bekezdésében megerősített 29/2012. (V. 25.) AB határozatában rögzítette akként, hogy az egyértelműség követelménye a népszavazáshoz való jog érvényesülésének garanciája. Az egyértelműség követelménye ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy a népszavazásra szánt kérdésnek egyértelműen megválaszolhatónak kell lennie. Ahhoz, hogy a választópolgár a népszavazásra feltett kérdésre egyértelműen tudjon válaszolni, az szükséges, hogy a kérdés világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, a kérdésre „igen”-nel vagy „nem”-mel lehessen válaszolni (választópolgári egyértelműség). Az eredményes népszavazással hozott döntés az Országgyűlésnek az Alaptörvényben szabályozott törvényalkotási jogkörét korlátozza, mivel az Országgyűlés köteles az eredményes népszavazásból következő döntéseket meghozni. A kérdés egyértelműségének megállapításakor az Alkotmánybíróságnak vizsgálnia kell azt is, hogy a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés – az akkor hatályban lévő jogszabályok szerint – el tudja-e dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, akkor milyen jogalkotásra köteles (jogalkotói egyértelműség).
  10. A választópolgári egyértelműség kérdésében a Kúria joggyakorlata is következetes, eszerint a kérdéssel szemben követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék, lássák át a kérdés lényegét, jelentőségét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni (lásd Knk.III.39.012/2024/8., Knk.VII.37.997/2016/4., Knk.VII.37.336/2017/3., Knk.VII.38.391/2018/2. és Knk.VI.37.014/2020/2.).
  11. A jogalkotói egyértelműség körében a Kúria a Knk.IV.37.340/2015/3. számú végzésében elvi éllel kifejtette, e vonatkozásban kritérium, hogy az érvényes és eredményes népszavazás esetén az Országgyűlés el tudja dönteni, van-e jogalkotási feladata, és ha igen, akkor annak mi a tartalma.
  12. A Kúria mindezen kiforrott gyakorlata mentén vizsgálta a kérelmező felülvizsgálati kérelmét annak tartalma alapulvételével, hangsúlyozva ugyanakkor, hogy a népszavazásra bocsátandó kérdés vizsgálata körében elsősorban az Alaptörvény védelme érdekében jár el, amely megelőzi a felülvizsgálati eljárásra jellemző kérelemhez kötöttség elvét. Ennek megfelelően a felülvizsgálati bíróság az országos népszavazásra feltenni indítványozott kérdés tárgyát vizsgálva megállapította, hogy az nem ütközik az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés szerinti tiltott tárgykörbe, amit a Knk.IV.37.859/2019/2., a Knk.VII.37.860/2019/2., a Knk.VII.37.592/2017/2. és a Knk.IV.37.859/2019/2. számú végzéseiben is megerősített.
  13. A Kúria megállapította, hogy az NVB a kérdés egyértelműségének követelményével kapcsolatban is helytálló következtetésekre jutott, amelyet alátámasztanak az ugyanezen népszavazási kérdés körében meghozott és közzétett korábbi kúriai határozatok is.
  14. A Kúria a kérelmező felülvizsgálati érvei körében hangsúlyozza, a Knk.VII.37.859/2019/2. számú és Knk.VII.37.860/2019/2. számú döntéseiben is hivatkozott Knk.VII.37.592/2017/2. számú végzés az egyértelműség szempontjából nem tartotta aggályosnak, hogy a kérdésben nem került pontosabban meghatározásra, miszerint a vagyonnyilatkozatok mely hatósági nyilvántartásokkal kerüljenek összevetésre. A Kúria kifejtette és jelen tanács ettől eltérni nem kíván, hogy a hatósági nyilvántartások szókapcsolat jelző nélküli használata egyaránt magában foglalja a közhiteles és nem közhiteles nyilvántartásokat. Ugyanakkor a vagyonnyilatkozatok adattartalma alapján a vagyonnyilatkozatban foglaltak helytállóságának ellenőrzésére csak a közhiteles nyilvántartások lehetnek alkalmasak.
  15. A Kúria megítélése szerint mindez sem a jogalkotói, sem a választópolgári egyértelműség szempontjából nem aggályos, az nem irányul lehetetlen célra, nem megtévesztő.
  16. A Kúria e hivatkozott döntésében azt is leszögezte, hogy a hatósági nyilvántartások közötti distinkció hiánya jogalkotói szempontból sem aggályos. A jogalkotó ugyanis a vagyonnyilatkozatok adattartalmának ismeretében pontosan meg tudja határozni, hogy a vagyonnyilatkozatok helytállósága ellenőrzése szempontjából mely közhiteles hatósági nyilvántartások lehetnek relevánsak. Így egy eredményes népszavazás esetén a jogalkotó hatáskörébe tartozik, hogy a vonatkozó hatósági nyilvántartások körét meghatározza.
  17. A választópolgárok akaratnyilvánítását nem befolyásolhatja, hogy a vagyonnyilatkozatban foglaltak helytállóságát mely hatósági nyilvántartásokkal kell összevetni. A népszavazási kérdés megválaszolásával arra irányuló akaratukat fejezik ki, hogy a vagyonnyilatkozatban foglaltak helytállósága a hatósági nyilvántartásokkal való összevetéssel rendszeresen és kötelezően ellenőrzésre kerüljön-e.
  18. A jogalkotó oldaláról nézve a népszavazásra szánt kérdés nem eredményez olyan értelmezést, hogy új hatósági nyilvántartást kellene létrehoznia, illetve korábbi nyilvántartásait átalakítania, kibővítenie, a vagyonnyilatkozati rendszert alapjaiban módosítania. A feltárt valótlanságok hátrányos következményeit a kérdés nem érinti, ilyen tartalma nem olvasható ki.
  19. A Kúria jelen tanácsa mindemellett a Knk.VII.37.592/2017/2. számú végzés további érveit is teljes mértékben osztja a kérdés kapcsán, nevezetesen, hogy annak megválaszolása szempontjából nem releváns, hogy a választópolgár pontosan ismerje a vagyonnyilatkozat-tételre kötelezett személyi kört, ugyanis a kérdés a vagyonnyilatkozat jogintézményéhez kötődik. A népszavazási kérdés a vagyonnyilatkozatok rendszeres, kötelező, hatósági nyilvántartásokkal történő összevetésére irányul, az ezen eljárás bevezetésére irányuló választópolgári akaratnyilvánítás pedig nem függhet attól, hogy a választópolgár a vagyonnyilatkozat-tételre kötelezettek – hány és milyen funkcióban lévő személy – teljes körét ismeri-e.
  20. A kérdés-egyértelműség hiánya azért sem merül fel, mert a vagyonnyilatkozat-tételre kötelezetteket a jogszabályok zártkörűen, jogértelmezéssel nem kiterjeszthetően határozzák meg, tehát a népszavazással elérhető következmény más, további személyekre nem hathat ki. A Kúria korábban ugyancsak tág személyi kört érintő kérdésekben, különböző aspektusból már kifejtette, hogy a kérdés egyebek közt akkor nem felel meg a választópolgári egyértelműségnek, ha nem látszik belőle világosan, hogy a következményei közvetetten harmadik (a népszavazás céljával nem érintett) személyekre is kihathatnak [Knk.IV.37.132/2016. és a Knk.IV.37.134/2016.]
  21. A vagyonnyilatkozat intézményének, illetve az abban megnyilvánuló jogalkotói célnak az ismerete elvárható a véleményt nyilvánító választópolgároktól.
  22. A népszavazási kérdésben szereplő „rendszeres” kitétel a kérdés egyértelműségét sem választópolgári, sem jogalkotói szempontból szintén nem akadályozza. A rendszeresség önmagában a kérdés kontextusában azt jelenti, hogy a vagyonnyilatkozatok ellenőrzése nem lehet eseti, ad hoc jellegű, hanem az arra irányuló eljárást a jogalkotó által meghatározott időközönként rendszeresen le kell folytatni.
  23. A legutóbbi, Knk.VII.37.859/2019/2. számú és Knk.VII.37.860/2019/2. számú végzéseiben ugyanezen népszavazási kérdés körében megerősítette a legfőbb bírói szerv, hogy az a hitelesítésre vonatkozó népszavazási eljárásban alkalmazandó követelményének megfelel.
  24. Miután a Kúria korábban ugyanezen kérdés hitelesítését következetesen helybenhagyta, megállapítható, hogy a hitelesítésre szánt kérdés nem félreérthető mértékben általános, nem okoz olyan értelmezési zavart, amely megakadályozná, hogy az Országgyűlés egyértelmű jogalkotással végrehajtsa a választók akaratát. A rendszeres kötelező összevetés és a hatósági nyilvántartás fogalmát jogalkotási mozgástérként értékelte a Kúria, ami nem zárja ki az egyértelmű jogalkotás követelményének megvalósulását.
  25. Mindezek figyelembevételével a Kúria megállapította, hogy a népszavazásra javasolt kérdés megfelel az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében foglalt egyértelműség követelményének, ezért az NVB határozatát az Nsztv. 30. § (1) bekezdése alapulvételével helybenhagyta.

A határozat elvi tartalma

  1. A vagyonnyilatkozat intézményének, illetve az abban megnyilvánuló jogalkotói célnak az ismerete elvárható az országos népszavazáson véleményt nyilvánító választópolgároktól.

Záró rész

  1. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 62. § (1) bekezdés s) pontjában biztosított tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt, az Itv. 45/A. § (5) bekezdésében meghatározott mértékű eljárási illeték viselésére a kérelmező köteles.
  2. Tájékoztatja a kérelmezőt, hogy az illetéket a Nemzeti Adó-és Vámhivatal 10032000-01070044-09060018 számú illetékbevételi számlájára kell az esedékesség napjáig megfizetnie. A megfizetés során közleményként fel kell tüntetni a Kúria megnevezését, a kúriai ügyszámot, valamint a fizetésre kötelezett adóazonosító számát. A fizetendő illeték esedékessége napjának meghatározása az Itv. 78. § (4) bekezdésén alapul.
  3. Az Nsztv. 30. § (3) bekezdését alkalmazva a Kúria a határozatát a Magyar Közlönyben nyolc napon belül, honlapján a meghozatala napján közzéteszi.
  4. A Kúria döntése elleni további jogorvoslatot az Nsztv. 30. § (1) bekezdése zárja ki.

Budapest, 2025. május 27. 

Dr. Sperka Kálmán s. k. a tanács elnöke 
Dr. Ujhelyi - Gyurán Ildikó s. k. előadó bíró 
Az aláírásban akadályozott Dr. Farkas Katalin bíró helyett Dr. Sperka Kálmán s. k. a tanács elnöke