Kgyk.IV.39.049/2025/9. számú határozat

A Kúria
mint elsőfokú bíróság
ítélete

Az ügy száma: Kgyk.IV.39.049/2025/9.

A tanács tagjai:

Dr. Balogh Zsolt a tanács elnöke
Dr. Hajas Barnabás előadó bíró
Dr. Bögös Fruzsina bíró 
Dr. Dobó Viola bíró
Dr. Kalas Tibor bíró

A felperes: Név1 (Cím1)

A felperes képviselője: Dr. Szepesházi Péter egyéni ügyvéd (Cím2)

Az alperes: Budapest Rendőrfőkapitánya (Cím3)

Az alperes képviselője: Dr. Vattay Gergely kamarai jogtanácsos

A per tárgya: gyülekezési ügyben hozott 01000-160/715-2/2025. rendb. számú határozat, mint közigazgatási cselekmény jogszerűségének vizsgálata

Rendelkező rész

A Kúria

  • a felperes keresetét elutasítja;
  • kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül alperesnek 100.000 (azaz százezer) forint elsőfokú eljárási költséget;
  • kötelezi a felperest, hogy az esedékesség napjáig fizessen be az állami adó-és vámhatóság illetékbevételi számlájára 30.000 (harmincezer) forint feljegyzett eljárási illetéket. A fizetendő illeték a határozat jogerőre emelkedését követő 60. napon válik esedékessé.

Az ítélet ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

A közigazgatási per alapjául szolgáló tényállás

  1. A felperes 2025. április 19. napján 23.14 órakor ügyfélkapun keresztül bejelentette az alperesnek, hogy 2025. május 1. napján 11.00 órától 2025. május 1. napján 20.00 óráig Budapest V. ker. Erzsébet híd - Szabad sajtó útján gyűlést kíván szervezni. A felperes a gyűlés célját a „gyalázatos, technofasiszta gyülekezési törvénymódosítás visszavonása” tárgyában jelölte meg. A bejelentő a résztvevő személyek várható létszámát 5.000 főben prognosztizálta, 50 fő rendező igénybevételével.
  2. Az alperes a gyülekezési jogról szóló 2018. évi LV. törvény (a továbbiakban: Gytv.) 11. §-a szerinti egyeztetési kötelezettségére figyelemmel, a tényállás tisztázása érdekében a felperest személyes egyeztetésre idézte hivatalos helyiségébe.
  3. Az alperes munkatársa ismertette a felperessel az alperes Közlekedésrendészeti Főosztálya és a Budapesti Közlekedési Központ (a továbbiakban: BKK) Erzsébet híd és a Szabad sajtó útja gépjármű forgalmi és forgalomszámlálási adatait, valamint Budapest jelenlegi közlekedési helyzetét elemző információkat az objektív tájékoztatás érdekében. Az alperes munkatársa egyúttal javasolta, hogy a gyűlés ünnepi időpontjára tekintettel annak megtartására egy alternatív helyszínen, más harmadik személyek számára szimbolikus tartalommal bíró, a Budapest V. kerület Kossuth Lajos téren, vagy Budapest V. kerület Alkotmány utcának a Honvéd utca és Bajcsy-Zsilinszky út közötti teljes szakaszán kerüljön sor.
  4. A felperes az egyeztetés során előadta, hogy nem kíván változtatni a gyűlés helyszínén, ahol már több alkalommal is volt gyűlés az elmúlt években. Hivatkozott arra, hogy a hosszú hétvégére tekintettel nem várható a gyűlés miatt kirívó forgalmi zavar, továbbá, hogy mind a Szabad sajtó út, mind az Erzsébet híd számukra szimbolikus jelentőségű, mert ők itt akarják a gyülekezési törvény módosításának visszavonását elérni a folyamatos jelenléttel. Kifejtette, hogy az alperes kezd arra az álláspontra helyezkedni, hogy közútra már semmilyen időpontban sem lehet tüntetést szervezni, egyúttal kifogásolta, hogy az alperes korábbi határozataiban úgy fogalmazott, hogy az „előzményi” tüntetéseken nem voltak 1000 főnél többen, állítása szerint ezt számos fotódokumentáció egyértelműen cáfolja.
  5. Kifejtette, hogy 2025. május 1. napján 11.00 órától az Erzsébet híd közepén, Pest irányába tájolva egy 6x4 méteres színpadot kíván elhelyezni hangtornyokkal és LED fallal együtt, s már az előkészületek során is kéri az Erzsébet híd közúti forgalmának korlátozását a korábbiaknak megfelelően, vagyis a közösségi közlekedés számára egy-egy sávot biztosítva Buda és Pest irányába. A résztvevőket tervezetten 14.00 órától várja a helyszínre a színpad elé, a gyűlés 15.00 órától kezdődik, amelyen több beszéd és kulturális program zajlik majd. A gyűlés 2025. május 1. napján 18.00 órakor befejeződik, a helyszínét 19.00 óráig mindenkinek el kell hagynia, majd a technikai bontás mellett a helyszín eredeti állapotának helyreállítására 2025. május 1. napján 20.00 óráig kerül sor.

Az alperes határozata

  1. Az alperes 2025. április 21. napján kelt 01000-160/715-2/2025. rendb. számú előíró korlátozó határozatában (a továbbiakban: határozat) úgy rendelkezett, hogy a felperes a gyűlést Budapest V. kerület, Kossuth Lajos téren jogosult megtartani.
  2. Az alperes kiemelte, hogy a gyűlés alapvető paramétereit ütköztetve a Gytv. vonatkozó rendelkezéseivel, felmerült a Gytv. 13. § (1) bekezdésében meghatározott tiltó ok alkalmazásának a lehetősége, abban a kontextusban, hogy a gyűlés alkalmas lehet mások jogainak és szabadságának szükségtelen mértékű és aránytalan megzavarására, egyben a közrendet veszélyezteti oly módon, hogy a gyűlés a közlekedés rendjének sérelmével jár.
  3. A határozatban utalt arra is, hogy eljárását a Kúria Kgyk.VII.39.034/2025/5. számú ítéletében foglaltakat figyelembe véve végezte el. Egyúttal megkereséssel élt az alperes Közlekedésrendészeti Főosztálya felé, melyben álláspontjának közlekedésmérnöki alátámasztásához kért szakmai segítségnyújtást, a megkeresett hatóság a szükséges szakvélemény elkészítéséhez forgalmi adatokat igényelt a BKK-tól.
  4. Az alperes hivatkozott a beszerzett szakvélemény azon megállapításaira, mely szerint a gépjárműforgalom Lánchídról való kitiltása, valamint az Árpád híd és a Rákóczi híd környékén zajló felújítási, építési munkálatok miatt megnőtt a fogalom az Erzsébet hídon. Továbbá kitért arra is, hogy Buda és Pest között, elsősorban az M1-M7 irányú forgalom levezetésében kiemelkedő szerepet játszik az érintett útszakasz. Továbbá kiemelte, hogy május 1. napján a gépjárműforgalom számára nem használható a Pesti alsó rakpart sem, amely további nehézséget jelent az esetlegesen felmerülő alternatív útvonalak megállapításakor.
  5. A szakvélemény óránkénti bontásban tartalmazta az Erzsébet híd egy átlagos munkanapi forgalmi adatait. Ez alapján összességében 731 db BKK járat és ezzel együtt 46.900 fő igénybe vevő, továbbá 42.700 gépjármű (és az azzal közlekedő 42.700 – 85.400 fő) közlekedése lehet érintett. A szakvélemény a COVID utáni időszak olyan adatainak segítségével készített összehasonlító elemzést tartalmazott, amely az ún. hosszú hétvégék első napjaira vonatkoztató adatokat dolgozta fel. Kiemelte, hogy a hosszú hétvégéket sokan utazásra, hosszabb-rövidebb kirándulásokra használják fel, s a Budapesten élő emberek egy jelentős része jellemzően a Balaton környéke felé veszi az irányt szabadidejében.
  6. A rendelkezésre álló adatok alapján az alperesi határozat megállapította, hogy munkaszüneti nap lévén a közösségi közlekedési gépjárművek sűrűsége kisebb, óránként 43 db autóbusz megy át a hídon, amelyeken hozzávetőlegesen 2.450 fő utazik, ez a gyűlés bejelentés szerinti 9 órás időintervallumára levetítve 22.050 fő közlekedésére hat ki. A gépjárműforgalom vonatkozásában azt a megállapítást tette, hogy összesen átlagban 4.858 gépjármű haladhat át óránként a hídon a gyűlés tervezett időszakában. S bár a határozat szerint nagyon nehéz a forgalom pontos becslése, a 9 órás időszak vonatkozásában 43.722 fő közlekedése nehezülne el, míg reálisan, tekintettel a hétvégére és arra, hogy a családok jellemzően ilyenkor együtt töltik a szabadidejüket, gépjárművenként 3 fővel számolva 131.166 fő érintett a gyűléssel kapcsolatos közlekedési nehézségekben. Az alperes az elemzés alapján arra a következtetésre jutott, hogy a közösségi közlekedést használók száma a munkaszüneti napon kisebb, mint egy átlagos munkanapon, ugyanakkor a gépjárműforgalmat igénybe vevők száma nem kisebb, hanem egyfajta megközelítésben talán több, mint egy átlagos munkanapon, de legalább azzal megegyező képet mutat. A határozat szerint összességében 65.772 - 153.216 főt érintene a közlekedési nehézség.
  7. Ezek alapján az alperes szükségesnek látta azon teszt elvégzését, amely arra irányult, hogy a gyűlés szükségszerűen tilalmazandó-e, avagy a Gytv. 13. § (5) bekezdése alapján bizonyos előíró-korlátozó jellegű kötelezettségekkel a gyűlés megtartásának feltételeit lehetséges-e olyan módon meghatározni, amely egyszerre biztosítja a békés gyülekezéshez való jog érvényre juttatását, valamint mások jogainak és szabadságának védelmét.
  8. Az alperes döntésének meghozatala során – a szakvéleményen kívül – figyelemmel volt arra is, hogy az érintett gyűlés-sorozatban a résztvevők prognosztizált létszáma minden esetben 2000 fő volt, ugyanakkor az alperes a rendőrségi biztosítás során minden egyes, már megtartott gyűlés vonatkozásában megállapította, hogy a gyűlésen résztvevők létszáma a prognosztizált létszámhoz képest lényegesen kevesebb volt. Továbbá utalt arra is, hogy az előzményi gyűlések időintervalluma, illetve a gyűléseken eszközként alkalmazott színpadi technika elhelyezése különböző volt, és a már megtartott gyűlések tekintetében négy kúriai ítélet született. Az alperes álláspontja szerint a kúriai ítéletek kihatással vannak a jogértelmezésére, továbbá ezek a hatások kógenciát keletkeztetnek jogalkalmazói munkáját illetően.
  9. Az alperes döntésében kiemelte, hogy a már megtartott gyűlések gyakorlati tapasztalatai alapján megalapozottan feltehető, hogy a gyűlésen ténylegesen résztvevő személyek száma 5000 főhöz képest lényegesen kevesebb lesz. E körben hivatkozott a Kúria Kgyk.IV.39.048/2025/8. számú ítéletének [52] bekezdésében meghatározott azon indokra, mely szerint a gyülekezési hatóságnak értékelnie kell a korábbi hasonló bejelentések és gyűlések megtartásának tapasztalatait, valamint a gyűlések és azokat kísérő nyilatkozatok kontextusát is. Hangsúlyozta, hogy a felperes prognózisát arra a tényre alapozta, hogy munkaszüneti nap lévén a vidékről felutazni szándékozók megjelenésére is számít. Az alperes tapasztalataiból kiindulva megalapozottan feltehető, hogy a szükségességi-arányossági teszt lefolytatásakor a közlekedésrendészeti szakvéleményben kimunkált közlekedésében akadályozott létszámot nem egy, a bejelentő által prognosztizált létszámhoz (5000 főhöz) szükséges viszonyítani, hanem feltehetően ettől kisebb résztvevői létszámhoz.
  10. Az alperesi határozat hivatkozott továbbá több, a közösségi médiában korábban megjelent posztra, melyek azt erősítik, hogy a felperes egy esetleges tiltó-korlátozó határozat esetén is az Erzsébet hídon kíván tiltakozni. Az alperesi határozat azt is kiemelte, hogy a felperesnek 2025. április 22. napján két bejelentett és ún. előíró-korlátozó határozattal tudomásul vett gyűlése is volt Budapesten. Az alperes álláspontja szerint, követve a Kúria töretlen bírósági gyakorlatát a felperes minden egyes gyűlésének tudomásul vételére vonatkozó eljárása során egyedi mérlegeléssel, a rendelkezésre álló tények és bizonyítékok egyenként, és összességében való értékelésével hozza meg döntését a gyűlések tudomásul vételét illetően.
  11. Határozatában hivatkozott arra is, hogy a gyűlés helyszínének megválasztása során a felperes nem utalt arra, hogy miért ezt a helyszínt választotta a gyűlés helyszínéül, így nem is indokolta a gyűlés helyszínének szimbolikáját. Ezen tényekből kiindulva az alperes arra a megállapításra jutott, hogy a cél és a helyszín nem alkot elválaszthatatlan egységet, a bejelentő által meghatározott célhoz köthető békés gyülekezéshez való jog érvényre juttatása a rendelkező részben meghatározott helyszínen sem szenved csorbát, sőt az még inkább tükrözi a gyűlés célját. Ahhoz, hogy a bejelentéshez köthető békés gyülekezési jog se csorbuljon, valamint a bejelentett létszámhoz viszonyítva más rendezvények megtartására is zavartalan módon kerülhessen sor, az alperes a személyes egyeztetésen felajánlott ún. alternatív helyszíneket tartotta a tárgyi időszakban a gyűlés megtartására alkalmas helyszíneknek. Ellenben a rendezvényen részt venni nem kívánó más személyeknek a gyűlés Erzsébet hídon történő megtartása esetén nem csupán mozgásszabadsága sérülne, hanem a magán- és családi élet sérthetetlenségéhez való joga, továbbá a kapcsolattartáshoz, pihenéshez, illetve adott esetben a zavartalan munkavégzéshez való joga is.
  12. Mindezek alapján az alperes a szükségességi-arányossági teszt lefolytatása mellett – figyelembe véve a Kgyk.IV.39.048/2025/8. számú ítéletének [49] bekezdésében és Kgyk.IV.39.041/2025/6. számú ítéletének [36] bekezdésében foglaltak követelményeket – arra a következtetésre jutott, hogy csak és kizárólag a határozat rendelkező részében foglaltak szerinti előíró-korlátozó jellegű kötelezés betartása mellett valósulhat meg az alapjogok együttes érvényre juttatása. A határozat kiemelte a Kúria Kgyk.IV.39.048/2025/8. számú ítéletének elvi tartalmát, mely szerint a bejelentőnek nem keletkezik alanyi joga arra, hogy gyűlését ugyanazon a helyszínen tartsa meg, ahol korábban már több alkalommal megtartotta, s a gyülekezési hatóság a korlátozás arányosságának mérlegelése körében figyelembe veheti a korábbi rendezvények tapasztalatait.

A keresetlevél és a védirat

  1. A felperes 2025. április 22. napján elektronikus úton keresetet terjesztett elő, melyben az alperesi határozat megsemmisítését kérte.
  2. A felperes érvelése szerint a támadott határozat sérti az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdését, I. cikk (3) bekezdését, a Gytv. 1. § (1) bekezdését, 2. § (1) bekezdését, 13. § (1) bekezdését, (3) bekezdését és annak c) pontját, 11. § (4) bekezdését és 13. § (5) bekezdését, az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 81. § (1) bekezdését, valamint a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 85. § (5) bekezdését. Továbbá álláspontja szerint a döntés ellentétes a Kúria Kgyk.VII.39.120/2023/8., Kfv.IV.37.372/2021/10., K.IV.40.001/2020/5., Kgyk.VII.39.073/2023/3. és a Kgyk.VII.39.034/2025/5. számú döntéseivel.
  3. A felperes mindenekelőtt kiemelte, hogy a gyűlés kapcsán a cél és a helyszín egysége fennáll, ezt személyesen is elmondta az egyeztetésen. A Szabad sajtó út (mely az Erzsébet hídra vezet) szimbolikus jelentőségű, hiszen a gyülekezési jog és véleménynyilvánítás szabadsága szoros összefüggését nem kell magyarázni. Álláspontja szerint igazán groteszk, hogy egy papíron jogállamban a rendőrség és nem a szervezők határozhatnak a „helyszínek szimbolikájáról”.
  4. A felperes szerint minden alapot nélkülöz a gyűlésen résztvevők számára vonatkozó előzetes becslés, valamint az, hogy a határozat szerinti kis létszám (5000 főnél kevesebb résztvevő) bármilyen összefüggésben állhat mások jogainak és a közlekedés rendjének szükségszerű korlátozása arányosságával. Ezen okból a határozat jogellenes. A felperes keresetleveléhez korábbi gyűléseken készült, olyan fényképeket csatolt, mely álláspontja szerint 5000 fő résztvevőnél jóval magasabb, időnként szűk, máskor bő 10.000-es, időszakosan akár 15.000 körüli résztvevői létszámot igazol. Érvelésében arra hivatkozott, hogy egy esetleges alacsony résztvevői létszám sem jelentheti (jelenthetné) a helyszín betiltását, se azt, hogy az alapvető, szokásos mértékét a jogaikban korlátozottak tűrési kötelezettségére leszállítani lehetne.
  5. Keresetlevelében kitért arra is az alperes egyedi döntéshozatali érvelésével összefüggésben, hogy az alperesnek akkor lenne igaza abban, hogy gyűlésenként más döntést hozhat, ha konkrétan megjelöli, hogy milyen egyedi jellemzőben, körülményben, jogszabályi környezetben tér el a két (három) időben rendkívül közeli, azonos helyszínű gyűlés. Álláspontja szerint teljes jogalkalmazói bizonytalanságot tükröz az, hogy a már két alkalommal engedélyezett helyszínen, az engedélyezettnél nem nagyobb időtartamban miért lehetett hetekkel ezelőtt gyülekezni és most miért nem. A Kúria gyakorlatából kiindulva minden további nélkül vagy legfeljebb a színpad budai hídlábhoz közelebbi elhelyezkedése mellett elmaradhatott volna az alperesi előíró-korlátozó határozat.
  6. A felperes megítélése szerint a határozat azért is jogellenes, mivel hiányzik belőle a viszonyítási alap, a hazai és külföldi szakmai mérce megjelölése, az összehasonlíthatóság. Az alperesi határozatban a puszta közlekedési adathalmaz képezi a forgalmi adatmennyiséget, mely nem kumulálódó forgalmi adatokat az alperes időben kumulálódóként kezel. Ezek a számadatok csupán magukban állnak, nincs mihez viszonyítani, az alperes nem ad számot arról, hogy mi az az érték, ami mellett már nem lehet gyülekezni.
  7. A felperes vitatta az alperesi határozat gépjármű forgalommal kapcsolatos számítását is. Álláspontja szerint teljesen önkényes következtetéseket vont le az alperes az adatokból és azokat nem indokolta. Kiemelte, hogy a támadott határozat értelmezése szerint azt rögzíti, hogy munkanapon azért nem lehet hídon tüntetni, mert munkanap van, ünnepnapon meg amiatt, mert ünnepnap van.
  8. Kiemelte továbbá, hogy számos alkalommal volt már az Erzsébet híd tüntetés, felvonulás helyszíne, a korábbi rendezvények nem kerültek ezen indokok miatt korlátozásra. A modern technikai eszközök ma már segítik a közlekedést és a közlekedés-szervezést, ugyanakkor ezt a tényt az alperes figyelmen kívül hagyta. A támadott határozat szóhasználatában az objektivitás látszatát próbálja mutatni, valójában azonban a korlátozással súlyos jogelvonást valósít meg, korlátozza a gyülekezési jogot. Így tehát nincs szó arányos és szükséges korlátozásról, e körben a tesztet nem végezte el az alperes, csak kinyilatkoztatott.
  9. A felperes szerint a határozat kevéssé és alaptalanul, logikailag sem igazolhatóan ad csak számot a jogkorlátozás során a szükségesség és arányosság elvének mérlegeléséről, ezzel sérti a Gyvt. 13. § (1) bekezdését és (3) bekezdés c) pontját, továbbá – a 4/2007. (11.13.) AB határozatra figyelemmel – a Gytv. 1. § (1) bekezdését, 2. § (1) bekezdését, valamint az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdését és I. cikk (3) bekezdését. Mivel a határozat egyáltalán nem ad számot a mérlegelés indokairól, még csak nem is utal ebben a körben bizonyítékokra, szakhatósági állásfoglalásra, így sérti az Ákr. 81. § (1) bekezdését is. Az Alaptörvény XXIV. cikkének megfelelő indokoláshoz ugyanis nem elegendő az Ákr. 81. § (1) bekezdésében felsorolt elemek formális „kipipálása”.
  10. A Kgyk.VII.39.034/2025/5. számú döntés kapcsán arra hivatkozott a felperes, hogy ha a gyülekezést korlátozó ok világos, egyértelmű, akkor az a jogorvoslati eljárásban vitatható, ugyanakkor ez a pontos ok a vitatott határozatból nem állapítható meg. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított bírói út csak akkor lehet hatékony jogorvoslat, ha a gyűlés bejelentője megismerheti a határozat alapjául szolgáló indokokat.
  11. A Kúria a Kgyk.VII.39.120/2023/8. számú ítéletében is rámutatott, hogy a veszély, illetve a sérelem bekövetkezésének megalapozott valószínűsítése csak tényeken alapuló következtetések útján történhet, mely követelménynek az alperesi határozat nem felel meg. Előadta továbbá, hogy az alperesi határozat a Kúria Kgyk.VII.39.073/2023/3. számú ítéletében a mások jogainak és szabadságának védelmére figyelemmel meghozott előíró-korlátozó döntés indokolásával kapcsolatban tett követelményeket sem vette figyelembe. A Kúria Kgyk.IV.39.046/2024/5. számú döntésével összhangban arra utalt, hogy az a határozat, amely adós marad a korlátozásra vonatkozó döntés indokaival és a bejelentettől eltérő helyszínt ír elő, ezen részében alkalmatlan a bírósági felülvizsgálatra. A Kúria Kgyk.IV.39.048/2025/8. ítéletének [59]-[60] pontjai kapcsán kiemelte, hogy egzakt, egyedi különbségeket kellett volna felmutatnia az alperesnek, ám ezzel adós maradt a határozat, a különbözőségnek pedig a tüntetéssel okozott sérelem tekintetében kell fennállnia.
  12. Végezetül a felperes számos nem jogi érvre és körülményre hivatkozással állította az alperes határozata jogszerűtlenségét.
  13. Az alperes védiratában a kereset elutasítását és a támadott határozat hatályában fenntartását kérte.
  14. Hangsúlyozta, hogy az előíró-korlátozó határozatban az alperes megfelelő módon hivatkozott és alkalmazta az ott megjelölt jogszabályokat, és az abban foglaltakat változatlan tartalommal fenntartja. A védirat az indokolási kötelezettség megsértése kapcsán kiemelte, hogy a határozat a III. fejezetében részletes indokolást tartalmaz, melyet az alperes a védirat jogi indokolásában azzal egyezőleg megismételt.
  15. Az alperes az egyes felperesi érvekkel összefüggésben külön-külön is nyomatékosította, hogy álláspontja szerint a határozat indokolása valós, okszerű, teljes körű és egy zárt logikai folyamatba illeszthető.
  16. A védirat szerint az alperes eljárása során figyelemmel volt a Kúria Kgyk.VII.39.034/2025/5. számú ítéletére, a lefolytatott teszt mérlegelési szempontjait pedig határozatában megjelenítette. Ehhez eljárásában szakmai segítségnyújtást vett igénybe, s a szükséges szakvélemény elkészítéséhez forgalmi adatokat igényelt a BKK-tól. A közösségi közlekedési, valamint a gépjárműforgalom – a támadott határozatban is bemutatott – adatainak összesítését követően kijelenthető, hogy az adott gyűlés tervezettek szerinti megvalósítása esetén hozzávetőlegesen 65.772 - 153.216 főt érintene a közlekedési nehézség. Álláspontja szerint a gépjárművenként 3 fő következtetés nem önkényes, hanem egy átlagosan levetített, reális megközelítés. Azt a felperesi álláspontot, amely arra vonatkozik, hogy „az emberi közlekedés céljai ritkábban, és átlagosan kevésbé fontosak ünnepnapokon, mint munkanapokon,” az alperes nem osztotta. Az ezzel kapcsolatos jogi érveket a határozat a konkuráló alapjogokra vonatkozó bekezdéseiben egyértelműen tartalmazza.
  17. A védiratában kiemelte, hogy a szükségességi-arányossági teszt egyik lényegi szempontja a résztvevői létszám és az alapvető jogaiban korlátozott létszám megfelelően indokolt szükségszerű összevetése. Így többek között megvizsgálta azt az alperes, hogy a már megtartott gyűlések vonatkozásában a résztvevők létszáma a prognosztizált létszámhoz képest lényegesen kevesebb volt, valamint a gyűlések időintervalluma, illetve a gyűléseken eszközként alkalmazott színpadi technika elhelyezése különböző volt. A védirat utalt arra is, hogy a felperesi nyilatkozat szerint 5000 fő várható a gyűlésre, ugyanakkor az alperes szerint megalapozottan feltehető, hogy a gyűlésen ténylegesen résztvevő személyek száma a 5000 főhöz képest lényegesen kevesebb lesz. Ennek bizonyítékául rendőrségi drónfelvételeket csatolt a védirathoz, amelyek a tárgyi gyűlés „előzményi” gyűlésével összefüggésben készültek 2025. április 22. napján a Szabadság hídon.
  18. A felperes helyszínválasztással kapcsolatos érvelése vonatkozásában kiemelte, hogy a személyes egyeztetés során az alperes munkatársa kifejezetten rákérdezett arra, hogy a felperes miért tekinti szimbolikusnak a helyszínt, amelyre a felperes azt a választ adta, hogy számára szimbolikus.
  19. A védirat szerint a gyűlés a határozatba foglalt kötelezés be nem tartása esetén a közlekedésrendészeti szakvélemény tartalmával egyező módon szükségtelen és aránytalan mértékben sértené a közlekedés rendjéhez fűződő közérdeket, ezen túlmenően szükségtelen és aránytalan sérelmet okozna mind a Budapesten lakók, mind a fővároson átutazni kívánók szabad mozgáshoz és a lakóhely, tartózkodási hely szabad megválasztásában megtestesülő alapjogai kontextusában, továbbá a magán- és családi élet sérthetetlenségéhez való jog is sérülne. Álláspontja szerint a tárgyi korlátozás a lehető legkisebb mértékű korlátozás. Az alperes e körben arra hivatkozott, hogy a szükségességi-arányossági teszt egyik lényegi szempontja a résztvevői létszám és az alapvető jogaiban korlátozott létszám megfelelően indokolt szükségszerű összevetése.
  20. A védirat a felperes érvelésére reagálva hangsúlyozta, hogy egy gyűlésre vonatkozó felhívás csak és kizárólag a gyűlés tudomásulvételét követően lehet jogszerű, tekintve, hogy a gyűlés tudomásulvételére vonatkozó állásfoglalásra az ágazati jogszabály a gyülekezési hatóságot ruházza fel hatáskörrel és illetékességgel, s a gyülekezési hatóság minden esetben a békés gyülekezéshez való jog gyakorlásának előtérbe helyezését támogatja, ugyanakkor a szükségességi-arányossági tesztek segítségével köteles azt mérlegelni alapjogi ütközés esetén.
  21. Az alperes összességében hangsúlyozta, hogy mind a keresettel megtámadott határozat meghozatala során, mind a jelen védirat elkészítése során teljes mértékben szem előtt tartotta a Kúria Kgyk.VII.39.046/2025/5 számú ítéletének valamennyi jogi intencióját. Továbbá kiemelten figyelemmel volt a Kúria Kgyk.IV.39.048/2025/8. számú ítéletének elvi megállapításaira is.
  22. A Kúria a védiratot megküldte a felperesnek álláspontja ismertetése végett. A felperes a védiratra emailben tett észrevételt, melyben keresetét, és annak ténybeli és jogi indokait fenntartotta.
  23. Álláspontja szerint a drónfelvételek nem bizonyító erejűek, kiragadott pillanatokat rögzítenek, „szándékosan előnytelen, távoli beállításokkal” operálnak, ezért azok figyelmen kívül hagyását kérte. Kifejtette, hogy az április 22-i felperesi séta nem volt gyűlés, felhívás sem volt, „csak sétáról tájékoztatás 2025.04.22-re”, az azon megjelentek számából későbbi gyűlés létszámára nem lehet következtetni. Ugyanakkor azt is állította, hogy „éppen a felhívás nélkül megjelentek magas száma is igazolja, hogy egy bejelentett gyűlésen ennek többszöröse várható.” Továbbra is állította, hogy a gyűlés közlekedésre gyakorolt hatása nem kumulálódik. Az Erzsébet híd közlekedésben betöltött szerepét spekulációnak tartotta. Kifejtette, hogy az alperes gyűlésenként akkor hozhat más döntést, ha konkrétan megjelöli, hogy milyen egyedi jellemzőben, körülményben, jogszabályi környezetben térnek el az időben rendkívül közeli, azonos helyszínű gyűlések. Ellentmondásosnak tartotta, hogy a résztvevői létszám becslésénél az alperes „összeköti ezen gyűléseket, »előzményi« gyűlésből jósol, maga azonban nem következetes döntéseiben és akkor hirtelen különálló gyűlésekké válnak alperes tudatában a sorozat gyűlései, melyeknél az eltérő döntés egyedi indokokat se követel meg.”

A Kúria döntése és jogi indokai

  1. A kereset – az alábbiak szerint – nem megalapozott.
  2. A keresettel támadott határozat jogszerűségét a Kúriának a Kp. 2. § (4) bekezdése, 84. § (2) bekezdése, 85. § (1) és (2) bekezdései, valamint a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 342. § (1) bekezdése szerint a kereseti kérelem és védirat korlátai között, a meghozatalának időpontjában fennálló tények alapján kellett vizsgálnia. A tényállást a Kp. 78. § (1) és (2) bekezdéseire, valamint a Pp. 279. § (1) és (2) bekezdéseire figyelemmel a peres felek tényállításai és az általuk rendelkezésre bocsátott bizonyítékok egyenként és összességében, a megelőző eljárásban megállapított tényállással is összevetve történő értékelése alapján, a meggyőződése szerint állapította meg.
  3. Az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény fellebbezés elbírálásának szabályait megállapító 119. § (2) bekezdésének második mondata szerint a másodfokú hatóság eljárása során nincs kötve a fellebbezésben foglaltakhoz, azonban a közigazgatási per nem a hatósági eljárás folytatása. A közigazgatási perben érvényesül a kereseti kérelemhez kötöttség elve, a közigazgatási cselekmény jogszerűsége vizsgálatának irányát a felperes keresete határozza meg és a bíróság eljárása során csak a Kp.-ben meghatározott esetekben érvényesül a hivatalbóliság elve, ezért a Kúria főszabályként csak a felperes keresetlevelében megjelölt jogszabálysértést és jogsérelmet veheti figyelembe. Ettől még akkor sem térhet el, ha a felperes keresetlevelének 22. oldalán beadványát – nyilvánvalóan tévesen – fellebbezésként jelöli meg.
  4. Szükséges előrebocsátani azt is, hogy jelen közigazgatási per tárgya az alperes 01000-160/715-2/2025. rendb. számú határozata, amely nem a perbeli gyűlés megtiltásáról rendelkezett, hanem a megtiltásnál enyhébb korlátozásként a gyűlés megtartásának helyét írta elő.
  5. A Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a keresetlevélben meghatározott okból jogszabálysértő-e az alperesnek a felperes által bejelentett gyűlés megtartását a bejelentett helyszíntől eltérő helyszín előírásával korlátozó határozata.
  6. A felperes keresetében lényegében három okból tartotta jogszabálysértőnek az alperes határozatát: vitatta, hogy a gyűlés bejelentés szerinti helyen és időben való megtartása a közlekedés rendjének szükségtelen és aránytalan korlátozásával, valamint mások jogainak és szabadságának szükségtelen és aránytalan sérelmével járna (e körben vitatta a határozat ezt alátámasztó adatait, a várható létszámra vonatkozó megállapításait és az aránytalanság tényét magát), hivatkozott továbbá arra, hogy helyszínválasztását szimbolikusnak tartja, valamint állította, hogy az alperes határozata a Kúria több közzétett határozatától jogkérdésben eltért.
  7. A Kúria jelen ügyben – csakúgy, mint a Kgyk.IV.39.041/2025/6., Kgyk.VII.39.046/2025/5. és Kgyk.IV.39.048/2025/8. számú ítéleteiben – abból indult ki, hogy a bejelentett gyűlésnek nem a forgalom lassítása vagy a forgalom ellehetetlenítése a célja.
  8. A Kúria ismét kiemeli, hogy mivel a gyülekezési jog gyakorlásának célja az Alaptörvény IX. cikke által külön is védett szabad véleménynyilvánítás, ezért az akár annak különös formájaként is leírható, így annak nem lehet elsődleges vagy túlnyomó célja a közlekedés rendjének sérelme, illetve egy adott területen való közlekedés ellehetetlenítése, az ugyanis a Kúria gyakorlata szerint kívül esne a gyülekezési szabadság által védett körön. Amint arra a Kúria Kgyk.IV.39.041/2023/3. számú határozatában az 1976. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 5. cikkének 1. bekezdésére és az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény (Emberi Jogok Európai Egyezménye) 17. cikkére is figyelemmel megállapította: „az alapjogok garantálása senkit sem jogosít fel olyan cselekvésre, amely e jogokkal való élés ellehetetlenítésére irányul. Így a gyülekezési jog gyakorlása sem irányulhat mások jogainak és szabadságának ellehetetlenítésére” {Kgyk.IV.39.041/2023/3. Indokolás [34]; Kgyk.IV.39.041/2025/6. Indokolás [35], Kgyk.VII.39.046/2025/5. Indokolás [27]}, Kgyk.IV.39.048/2025/8. Indokolás [42]}. A Kúria a Kgyk.VII.39.073/2023/3. számú határozatában pedig ebből kiindulva megállapította, hogy a gyülekezési jog alapjogi védettségéből következik egyrészt az, hogy az alapjog gyakorlása csak törvényben meghatározottak szerint, a szükséges és arányos mértékben korlátozható, másrészt az is, hogy az alapjog gyakorlása együtt járhat mások ütköző jogainak – akár alapjogainak – szükséges és arányos korlátozásával, amit utóbbiak tűrni kötelesek. Ez a jogkorlátozás a gyülekezéshez való jog érvényesítése érdekében adott esetben elkerülhetetlen. A gyülekezéshez való jog gyakorlása sem irányulhat azonban közvetlenül arra, hogy mások jogát korlátozza. A forgalom lassítása vagy akadályozása ezért együtt járhat a bejelentett gyűlés megtartásával, és azt a közlekedők tűrni kötelesek, de a gyűlés célja nem lehet kifejezetten és közvetlenül a forgalom lassítása vagy akadályozása. Utóbbi esetben ugyanis a gyűlés megtartásának ez a következménye fölébe kerekedne a gyülekezési jog kommunikációs jellegének, ami pedig már kilépne a szükségesség-arányosság keretei közül, amelyre a Gytv. épül. {Kgyk.VII.39.073/2023/3., Indokolás [17], Kgyk.IV.39.041/2025/6. Indokolás [35], Kgyk.VII.39.046/2025/5. Indokolás [27]}, Kgyk.IV.39.048/2025/8. Indokolás [42]}
  9. A gyűlés közlekedésre gyakorolt hatásával kapcsolatban a Kúria emlékeztet arra, hogy a felperes társszervezésével bejelentett gyűlések tárgyában hozott gyülekezési hatósági határozatokkal szemben előterjesztett keresetek tárgyában hozott ítéletében rámutatott arra, hogy ahhoz, hogy a gyűlés közösségi közlekedésre, vagy a közúti gépjárműforgalomra gyakorolt közvetlen hatással vagy éppen a budapesti közúti közlekedésre, valamint a Budapestre bevezető gyorsforgalmi úthálózatra gyakorolt hatással kapcsolatos határozati megállapítások tekintetében megalapozott kétséget ébresszen, „nem elégséges pusztán állítani, hogy egy híd más híd irányában elkerülhető, vagy éppen egy vagy több távolabbi építkezéssel együtt ne lenne a gyűlésnek a helyszínétől távolabbi hatása, […] hanem konkrét tényekkel kell azt alátámasztani, cáfolni az alperes határozatában rögzített tényeket, vagy az abból levont következtetés megalapozottságát.” {Kgyk.IV.39.041/2025/6. Indokolás [38]} „Az sem tekinthető a határozat jogi szempontból történő vitatásának, ha a felperes pusztán megkérdőjelezi a forgalmi adatok helyességét. Úgyszintén nem alkalmas a határozat jogszabálysértő voltának alátámasztására az a konkrétumot nélkülöző állítás, mely szerint az Árpád híd és a Rákóczi híd a gyülekezés helyszínétől »messze« vannak. Az ezzel összefüggésben értékelt adatok azon alapulnak, hogy a Duna hidak hogyan képesek átvenni a többlet-forgalmat, mellyel kapcsolatban a felperes a határozatban foglaltakat szintén nem cáfolta. A felperes konkrét adattal nem tudta alátámasztani a határozatnak a bejelentésben megjelölt gyülekezéssel érintett személyek létszámát sokszorosan meghaladó személyt közvetlenül érintő hatásával kapcsolatos megállapításait […]” {Kgyk.VII.39.046/2025/5. Indokolás [22]} A Kúria Kgyk.IV.39.048/2025/8. számú ítéletében sem fogadta el felperesnek a gyűlés közlekedésre gyakorolt hatására vonatkozó megállapításait általánosságban vitató előadását, mert az „nem tartalmazott olyan konkrétumot, amely alkalmas lett volna arra, hogy a határozatnak a gyűlés közlekedésre gyakorolt hatásával kapcsolatos megállapításai megalapozottságát kétségbe vonja.” {Kgyk.IV.39.048/2025/8. Indokolás [44]}.
  10. A felperes keresetében – a társszervezésében korábban bejelentett gyűlések ügyében hozott határozatokkal szemben előterjesztett keresetleveleivel többnyire szó szerint megegyező módon – pusztán vitatta az alperes határozatának a közúti és közösségi közlekedésre vonatkozó megállapításait, de olyan tényt nem adott elő, amely azok megalapozottságával kapcsolatban kételyt ébreszthetett volna. A korábbi keresetlevelekhez képest e körben azt az egyetlen új szempontot vetette fel, hogy álláspontja szerint a hosszú hétvége első napjára eső munkaszüneti napon a gyűlés közlekedésre gyakorolt hatása álláspontja szerint szükségszerűen kisebb, azonban erre vonatkozó konkrétumot nem adott elő.
  11. Az alperes határozatában számot adott arról, hogy milyen adatokra, és miért azokra alapította döntését, azok megalapozottságát a felperes csak általánosságban vitatta, ezért azokat a Kúria ítélkezése alapjául elfogadta.
  12. A felperes keresetében – a korábbi hasonló perekben előterjesztett keresetlevekkel szó szerint megegyezően – hivatkozott „az aránytalan sérelem számszaki hazai, illetve külföldi mércéjé[re]”, valamint a lakosságarányos összehasonlítás hiányára, azonban nem jelölte meg, hogy pontosan mit ért ezen. Amint arra a Kúria korábban már rámutatott, „az arányossági vizsgálat ugyanis nem egy lakosságarányosan alkalmazandó egzakt képletet jelent, az egy jogi mérce, mely mérce vizsgálatának csak egyik lehetséges összetevője pl. az érintett forgalom vizsgálata.” {Kgyk.39.046/2025/5. Indokolás [21]}
  13. A felperes keresetlevelében és a védiratra tett észrevételében egyaránt hivatkozott arra, hogy a gyűlés közlekedésre gyakorolt hatása nem adódik össze. Álláspontja szerint ugyanis „a 17:50 kor hazaérő gépkocsi utasa már nem adódik hozzá a 21 órakor átmenő forgalom résztvevőihez.” Indokolt rámutatni, hogy az arányossági mérce alkalmazása során nem a gyűlés közlekedésre gyakorolt pillanatnyi hatását, hanem a gyűlés teljes időtartama alatt a budapesti közúti és közösségi közlekedésre gyakorolt hatását kell értékelni. A felperes álláspontjával ellentétben ugyanis a gyűlés éppúgy érinti azt, aki a rendezvény miatt a gyűlés előkészületei miatt lezárt híd miatt kényszerült kerülőútra, vagy utazása vett a szokásosnál lényegesen hosszabb időt igénybe, mint azt, aki a gyűlés tényleges ideje alatt, esetleg a színpad bontásai miatt továbbra is lezárt híd miatt kényszerült erre.
  14. A felperes minden alapot nélkülözőnek tartotta a gyűlés résztvevőinek előzetes becslését, és kifejtette, hogy az „kevésbé fontos, mint az, hogy a létszám vagy a határozat szerint kis létszám (5000 főnél „kevesebb”) bármilyen összefüggésben állhat mások jogainak és a közlekedésrendjének szükségszerű korlátozása arányosságával.
  15. A felperes álláspontjával ellentétben az arányossági mérce összetevője lehet a gyűlés várható létszáma is. Ezzel összefüggésben a Kúria a következőkre mutat rá:
  16. Az alperes határozatában számot adott arról is, hogy döntése alapjául miért nem fogadta el a gyűlés bejelentésben megjelölt ötezer fős létszámát. E körben hivatkozott a felperes társszervezésében megvalósult gyűlések létszámának csökkenésére és kitért arra is, hogy a felperes a bejelentett létszám megalapozottságát nem támasztotta alá.
  17. A felperes keresetéhez „a »becsült« (inkább alperes és az Orbán-rezsim által remélt) 1000-2000-5000 fő résztvevőnél jóval magasabb, időnként szűk, máskor bő 10.000-es, időszakosan akár 15 ezer körüli résztvevői létszámot igazoló” – közelebbről meg nem határozott gyűlésén készült fényképeket csatolt. A Kúriának a korábban a felperes társszervezésében bejelentett gyűlések tárgyában hozott gyülekezési hatósági határozatokkal szemben indított közigazgatási perek iratanyaga alapján hivatalos tudomása van arról, hogy a felperes által említett prognosztizált létszámok nem „az alperes és az Orbán-rezsim által remélt”, hanem a szervezők által bejelentett ezer fős (Kgyk.VII.39.034/2025/5., Kgyk.IV.39.041/2025/6.), kétezer fős (Kgyk.VII.39.046/2025/5., Kgyk.IV.39.048/2025/8.) és a perbeli bejelentés ötezer fős, hangsúlyozottan bejelentői, illetve felperesi becslésen alapult. A Kp. 3. § (1) bekezdés és Pp. – Kp. 36. § (1) bekezdés l) pontja alapján alkalmazandó – 5. §-a szerinti jóhiszeműség elvével összeegyeztethetetlen, hogy a felperes saját, illetve társszervezésében bejelentett gyűlések bejelentésben és egyeztetési eljárás során megtett bejelentői nyilatkozatát jobb tudomása ellenére, iratellenesen az alperes önkényes megállapításaként állította be.
  18. A gyűlés várható létszámának megállapítása során az alperes okszerűen támaszkodott a felperes társszervezésében megvalósult gyűlések létszámára vonatkozó tapasztalataira. Az alperes határozata szerint „a gyülekezési hatóság megállapította, hogy a korábban megtartott gyűlések prognosztizált bejelentői létszáma minden esetben 2000 fő volt, ugyanakkor a gyülekezési hatóság a rendőrségi biztosítás során, minden egyes, már megtartott gyűlés vonatkozásában megállapította, hogy a gyűlésen résztvevők létszáma a prognosztizált létszámhoz képest lényegesen kevesebb volt.” A Kúria által elbírált ügyek közül 2025. április 8. napján megtartott és a 2025. április 22. napjára bejelentett, de meg nem tartott gyűlés bejelentett létszáma volt kétezer fő, ezért az alperes fenti megállapítása okszerűen csak a 2025. április 8. napján, vagy azt követően megtartott gyűlésekre vonatkozhatott. A felperes ugyan csatolt olyan fényképeket, amelyek az Erzsébet hídon megtartott gyűlésén készültek, de a fényképek elkészültének időpontját nem adta meg. A felperes nemhogy nem cáfolta az alperes bejelentetthez képest kevesebb résztvevői létszámot, de azt meg sem kísérelte valamennyi gyűlésre vonatkozóan vitatni. A Kúriának hivatalos tudomása van a Kgyk.IV.39.048/2025/8. számú ügyben becsatolt – perbeli határozatban is hivatkozott – 2025. április 16. napján készült drónfelvételről, amelyen látható létszám nyilvánvalóan elmarad a bejelentett kétezer főtől. A felperes 2025. április 22. napjára bejelentett és előíró-korlátozó határozattal tudomásul vett gyűléseit meg sem tartotta.
  19. A Kúria a Gytv. 13. § (1) bekezdésének „megalapozottan feltehető” fordulatával kapcsolatban már a Kgyk.VII.39.120/2023/8. számú ítéletében rámutatott, hogy a veszély, illetve a sérelem bekövetkezésének megalapozott valószínűsítése csak tényeken alapuló következtetések útján történhet. A gyülekezési hatóságnak az egyeztetést követően rendelkezésre álló – tényekkel alátámasztható – információkból kell levonni a jövőre vonatkozó, valószínűséget megalapozó következtetését. {Kgyk.VII.39.120/2023/8. Indokolás [32] és [45] bekezdések, megerősítőleg Kgyk.IV.39.046/2024/5. Indokolás [26] bekezdés, Kgyk.IV.39.041/2025/6. Indokolás [31] és Kgyk.39.048/2025/8. Indokolás [47]}
  20. E követelménynek az alperes eleget tett, amikor az ügy szempontjából releváns tényekre a valószínűséget megalapozó következtetéseket vont le, amelyekkel szemben a felperes tényeken alapuló, a valószínűséget kétségessé tenni képes állítást nem fogalmazott meg. A felperes az alperes korábbi gyűlések létszámaival kapcsolatos megállapításait akkor tudta volna eredményesen vitatni, ha megjelölte volna, hogy mely gyűlésén, becslése szerint mennyien vettek részt, és ezt a becslését – megtartott gyűlésenként – alá is támasztja.
  21. A felperes azért kérte a drónfelvételek mellőzését, mert azokat előnytelennek tartotta. A felek által szolgáltatott bizonyítékokat a bíróságnak tényszerűen, egyenként és összességében kell értékelnie, azokat csak akkor mellőzheti, ha azok a bizonyítandó tény bizonyítására nem alkalmasak. Az a körülmény, hogy egy vagy több fényképfelvételt az ellenérdekű fél előnytelennek tart, ezt nem alapozza meg.
  22. A Kúria erre figyelemmel elfogadta az alperes határozatának a gyűlés közlekedésre gyakorolt, a résztvevők bejelentésben megjelölt ötezer főnél várhatóan kisebb létszámát sokszorosan meghaladó személyt közvetlenül érintő hatásával kapcsolatos megállapítását.
  23. A gyülekezés helyszíne tekintetében a Kúria a következőkre mutat rá: a bejelentő ragaszkodik ahhoz, hogy gyűlését az Erzsébet hídon tartsa meg. Az alperes a gyűlést nem tiltotta meg, annak a célját és tartalmát elismerve előíró-korlátozó határozatot hozott, amelynek értelmében a bejelentő a rendezvényt a Budapest V. kerület Kossuth Lajos téren jogosult megtartani. A gyülekezési hatóság ezt – többek között – azzal is indokolta, hogy mivel egy adott törvény visszavonása a gyűlés célja, ezért szimbolikus helyszín maga a Parlament előtti terület.
  24. A Kúria egyetért a bejelentő keresetlevelében foglalt azon érveléssel, hogy a szimbolikus helyszín meghatározására nem a gyülekezési hatóság, hanem a rendezvény szervezője jogosult. Amennyiben a gyülekezési hatóság felülírhatná a gyűlés szervezőinek a szimbolikus helyszín meghatározására vonatkozó elképzelését, maga a gyülekezési jog, mint alapjog sérelme megalapozottan merülhet fel, hiszen a gyülekezés helyszíne, mint szimbólum a hatóság részéről szubjektív értékelés tárgyává válik. A hatóság csak az objektív tények megalapozottságára alapíthatja határozatát, amit a Gytv. rendelkezési egzakt módon meghatároznak. A felperes Erzsébet hídon megtartandó tüntetésére vonatkozóan a Kúria ismételten utal arra, hogy a budapesti hidak lezárása – függetlenül attól, hogy munkanapokon vagy munkaszüneti napokon kerül arra sor – a közlekedés rendjét tényszerűen korlátozza.
  25. A gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény (a továbbiakban: rGytv.) 8. §-a két különös közrendi megtiltási okot ismert („a népképviseleti szervek vagy a bíróságok zavartalan működését súlyosan veszélyeztetné, vagy ha a közlekedés más útvonalon nem biztosítható”).
  26. Indokolt rámutatni arra is, hogy míg a rGytv. 8. §-a értelmében a gyűlést a rendőrség akkor tiltotta meg, ha a közlekedés más útvonalon nem biztosítható, addig a Gytv. 13. § (1) és (3) bekezdése a közrend részét képező közlekedés rendjének szükségtelen és aránytalan sérelmét határozza meg megtiltási okként, annak megállapításának tehát nem feltétele, hogy a gyűlés a (közúti) közlekedést ellehetetlenítse. {Kgyk.39.041/2025/5. Indokolás [38]} Ez pedig arra enged következtetni, hogy egy enyhébb mércéről van szó, azaz az arányosság kérdése a közlekedés rendjével összefüggésben az alapjogkorlátozás speciális sajátossága a szükségességi-arányossági teszten belül. Nem helytálló a keresetlevélben való azon hivatkozás, hogy a most kialakult gyakorlat a közúton való gyülekezési alapjog teljes ellehetetlenítése felé tart. A budapesti hidakat érintő korlátozás nem sorolható a közutakon való korlátozás általános jellemzői közé. A gyülekezési hatóságnak arról kell számot adnia, hogy a hídlezárás miként viszonyul a közlekedés rendje arányos korlátozásához, azonban a hídlezárás önmaga is aránytalanságot eredményezhet más tényezők együtt hatása által. A korábbi bejelentésekben szereplő hétköznapi csúcsforgalom ugyan úgy figyelembe vehető, mint az, hogy május 1-én a rakpartok zárva lesznek, vagy az, hogy ezen a napon más megemlékezések, ünnepi alkalmak, vagy egyéb demonstrációk is közrehatnak a közlekedés rendjére. Ezek az arányosság kérdésénél – mint az alapjog-korlátozás speciális okai – figyelembe vehetők.
  27. A felperes keresetlevele nem adott számot arról, hogy egyrészt számára miért szimbolikus az Erzsébet híd lezárása. Amint a Kúria korábbi határozatai utaltak rá alanyi jogot nem teremt, ha már ott korábban többször is megvalósult {Kgyk.IV.39.048/2025/8., Indokolás [51], döntés elvi tartalma [59]}, másrészt – ahogy fent bemutatásra került – tételesen nem tudta cáfolni a gyülekezési hatóság forgalom rendjére vonatkozó megállapításait.
  28. Az alperes határozatában értékelte azt is, hogy „A gyülekezési hatóság az előző bekezdésben hivatkozott Kúriai ítéletnek a gyűléseket kísérő nyilatkozatok kontextusára utaló indokolása okán hivatkozik a bejelentőtől származó 2025. április 17- én 11.30 perckor közzétett nyilvános Facebook bejegyzésre is, amely azt taglalja, hogy a jövő keddre (2025. április 22.) az Erzsébet hídra bejelentett tüntetés rendőrség általi megtiltása esetén a bejelentői kör a már bevált ,,B” tervet kívánja életbe léptetni, mely szerint a Ferenciek terén fogják tartani a bejelentett békés, de nagyon határozott gyűlésüket úgy, hogyha a létszám elégséges lesz, akkor a »vitéz rendőr urak« maguk zárják le a hidat és utána békésen, de határozottan át tud rajta vonulni a tömeg. […] A gyülekezési hatóság a nyilatkozatok körében értékelte azt a bejelentőtől származó, hivatalos Facebook oldalán megjelent bejegyzést is, hogy Ő jövő hét kedden, (2025. április 22.) biztosan ott lesz az Erzsébet hídon, egyben azt, a felhívásként is értelmezhető Facebook posztot, amelyben a jelen bejelentés gyülekezési hatóság általi tudomásulvételre vonatkozó eljárásának lezárása előtt kinyilatkoztatta, hogy a bejelentő 2025. május 01-jén is az Erzsébet hídon fog gyűlést tartani.”
  29. A Kúria emlékeztet arra, hogy a gyűlés Gytv. 2. § (1) bekezdésében meghatározott fogalma szerint gyűlés az – a felperes által egyetértőleg hivatkozott jogtudományi állásponttal megegyezően – legalább két személy részvételével közügyben való véleménynyilvánítás céljából tartott nyilvános összejövetel. A (2) bekezdés szerint a gyűlés nyilvános, ha ahhoz bárki szabadon csatlakozhat. Gytv. 3. § (1) bekezdése pedig kimondja, hogy a gyűlés szervezője az, aki a résztvevőket a gyűlésen való részvételre nyilvánosan felhívja, a gyűlést meghirdeti (a továbbiakban együtt: felhívás), továbbá a gyűlést megszervezi, és azt vezeti. Mindezek alapján az alperes alappal következtetett arra, hogy a felperes „sétája” gyűlésnek, a „sétáról tájékoztatás” pedig a Gytv. szerinti felhívásnak minősült. Ezt ugyan a felperes vitatta, azonban olyan előadást nem tett, amely ennek ellenkezőjét támasztotta volna alá.
  30. Mindezek alapján az alperes megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy a közrend részét képező közlekedés rendje, valamint mások jogai és szabadsága sérelmének a gyűlés által okozott aránytalansága úgy küszöbölhető ki, ha egy a bejelentettől eltérő és attól távolabb lévő helyszínen biztosítható az ütköző alapjogok lehető legkisebb korlátozás melletti egyidejű érvényesülése.
  31. A Kúria ismételten hangsúlyozza, hogy a gyülekezési hatóság nem tiltotta meg a bejelentő által szervezett demonstrációt, hanem csupán előíró-korlátozó határozatot hozott, s az adott tárgy vonatkozásában a rendezvény helyszíneként meghatározott Budapest V. kerület Kossuth Lajos tér – a bejelentés helyszínéhez képest – a fent kifejtett indokok alapján arányos korlátozásnak tekinthető.
  32. A felperes keresetlevelében és a védiratra tett észrevételében is hivatkozott arra, hogy az alperes gyűlésenként más döntést hozott, de nem jelölte meg konkrétan, hogy milyen egyedi jellemzőben, körülményben, jogszabályi környezetben térnek el „sorozat gyűlései”. Az alperes határozatában idézte az Kúria Kgyk.IV.39.048/2025/8. számú határozatát, amely szerint „a bejelentőnek nem keletkezik alanyi joga arra, hogy gyűlését ugyanazon a helyszínen tartsa meg, ahol korábban már négy alkalommal megtartotta. A gyülekezési hatóságnak esetről esetre kell elvégeznie a Gytv. 13. §-ában meghatározott többlépcsős vizsgálatot, és esetről esetre kell megvizsgálnia, hogy milyen módon küszöbölhető ki a bejelentett gyűlés által okozott szükségtelen és aránytalan mértékű korlátozás. E körben pedig nem csak azt vizsgálhatja, amit a bejelentés tartalmaz, vagy amit a bejelentő az egyeztetési eljárás során előad, hanem értékelnie kell minden, a gyűlés megtartásával kapcsolatban rendelkezésére álló releváns információt.” {Kgyk.IV.39.048/2025/8. Indokolás [51]} A Gytv. 13. § szerinti többlépcsős vizsgálatot nem csak elvégezte, de arról határozatában számot is adott. Figyelemmel volt a gyűlés időpontjára, időtartamára, az előzményi gyűlések tapasztalataira, azok létszámára és a felperes együttműködési készségére. Ezek alapján állapította meg a tényállást, és vonta le határozati következtetéseit. Erre figyelemmel a felperes ezen hivatkozása sem volt megalapozott.
  33. Az alperes döntése továbbá összhangban áll a Kúria Kgyk.IV.39.046/2024/5. számú ítélet [36] bekezdésének és a Kgyk.VII.39.034/2025/5. számú ítélet [21]-[22] bekezdésének az indokolási kötelezettség megfelelőségét illetően megfogalmazott elvi jellegű megállapításaival, ezért a Kúria ezen határozataitól való eltérésre történő kereseti hivatkozás is téves. A Kúria az eltéréssel összefüggésben utal a Jpe.I.60.002/2021/7. számú határozatában lefektetett kritériumokra, mely szerint a jogkérdésben való eltérés csak akkor állapítható meg, ha az ügyek közötti ügyazonosság fennáll. A felperes által hivatkozott Kgyk.VII.39.034/2025/5. számú ítélete alapjául szolgáló alperesi határozatot a Kúria azért semmisítette meg, mert indokolását elégtelennek tartotta, a perbeli határozat indokolása azonban annál sokkal részletesebb, és amint azt a Kúria fentebb kifejtette, megfelel az indokolással szemben támasztott alaptörvényi és törvényi követelményeknek, vagyis a jelen ügyben a felperes hivatkozásával szemben az ügyazonosság nem áll fenn. Az alperes perbeli határozata a fentiekben részletesen kifejtettek értelmében a Kúria gyülekezési ügyekben kialakított – különösen a tényállás tisztázásával, a határozat indokolásával, mások jogai és szabadsága sérelmével kapcsolatos – következetes gyakorlatának megfelelt.
  34. A fentiekre tekintettel a Kúria megállapította, hogy az alperes határozata a keresetben megjelölt körben nem jogszabálysértő, ezért a felperes keresetét – mint alaptalant – a Kp. 88. § (1) bekezdés a) pontjára alapítottan elutasította.

A döntés elvi tartalma

  1. 1. A gyülekezési hatóságnak arról kell számot adnia, hogy a hídlezárás miként viszonyul a közlekedés rendje arányos korlátozásához, azonban a hídlezárás önmaga is aránytalanságot eredményezhet más tényezők együtt hatása által.
  2. 2. Az arányossági mérce alkalmazása során nem a gyűlés közlekedésre gyakorolt pillanatnyi hatását, hanem a gyűlés teljes időtartama alatt a közúti és közösségi közlekedésre gyakorolt hatását kell értékelni.

Záró rész

  1. A Kúria a közigazgatási jogvitát a Gytv. 15. § (2) bekezdése, a Kp. 4. § (1) bekezdése, (3) bekezdés a) pontja, 5. § (1) bekezdése és 124. § (2) bekezdés d) pontja alapján, a Kp. XXI. Fejezete szerinti elsőfokú egyszerűsített közigazgatási peres eljárásban bírálta el.
  2. Az alperes költségeinek megfizetésére a felperes a Kp. 35. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 83. § (1) bekezdése alapján köteles. A Kúria a perköltség összegét a Pp. 82. § (3) bekezdésére, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet 3. §-ában foglaltakra figyelemmel a rendelkező részben foglalt összegben, a felszámítottal azonos mértékben határozta meg.
  3. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 62. § (1) bekezdés h) pontjában biztosított tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt, az Itv. 45/A. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű, az Itv. 62. § (1) bekezdés h) pontja alapján feljegyzett kereseti illetéket a felperes a Pp. 102. § (1) bekezdése értelmében köteles megfizetni.
  4. Tájékoztatja a felperest, hogy az illetéket a Nemzeti Adó-és Vámhivatal 10032000-01070044-09060018 számú illetékbevételi számlájára kell az esedékesség napjáig megfizetnie. A megfizetés során közleményként fel kell tüntetni a Kúria megnevezését, a kúriai ügyszámot, valamint a fizetésre kötelezett adóazonosító számát.
  5. Az illetékfizetési kötelezettség esedékességének napja tekintetében az egyes adótörvények módosításáról szóló 2022. évi XLV. törvény által módosított Itv. 78. § (4) bekezdése, a Pp. 358. § (2) bekezdése és a Kp. 97. § (2) bekezdése az irányadó.
  6. A Kúria ítélete elleni perorvoslat lehetőségét a Kp. 116. § d) pontja és 126. § (3) bekezdése együttesen zárja ki.

Budapest, 2025. április 25.

Dr. Balogh Zsolt s.k. a tanács elnöke    
Dr. Hajas Barnabás s.k. előadó bíró
Dr. Bögös Fruzsina s.k. bíró
Dr. Balogh Zsolt s.k. a tanács elnöke az aláírásban akadályozott Dr. Dobó Viola bíró helyett
Dr. Kalas Tibor s.k. bíró