Kgyk.IV.39.043/2025/5. számú határozat

A Kúria 
mint elsőfokú bíróság 
ítélete

Az ügy száma: Kgyk.IV.39.043/2025/5. 

A tanács tagjai: 

Dr. Balogh Zsolt a tanács elnöke 
Dr. Hajas Barnabás előadó bíró 
Dr. Bögös Fruzsina bíró 
Dr. Dobó Viola bíró 
Dr. Kiss Árpád Lajos bíró 

A felperes:  …..
                 (……)
A felperes képviselője: Dr. T. Tóth Balázs egyéni ügyvéd
                                   (…….)
Az alperes: Budapest Rendőrfőkapitánya
                  (…….)
Az alperes képviselője: Dr. Vattay Gergely
                                   kamarai jogtanácsos
        
A per tárgya: 01000-160/395-2/2025. rendb. számú, gyűlés megtartását feltételesen megtiltó közigazgatási határozat, mint közigazgatási cselekmény jogszerűségének vizsgálata

Rendelkező rész

A Kúria

  • Budapest Rendőrfőkapitánya 2025. március 21. napján kelt, 01000-160/395-2/2025. rendb. számú, gyűlés megtartását feltételesen megtiltó határozatát megsemmisíti;
  • megállapítja, hogy a feljegyzett 30.000 (harmincezer) forint kereseti illeték az állam terhén marad.

Az ítélet ellen perorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

A közigazgatási per alapjául szolgáló tényállás

  1. A felperes 2025. március 20. napján 09:43 órakor ügyfélkapun keresztül bejelentette a 2025. április 20. napján 12:00 órától 20:00 óráig a 1075 Budapest, Madách téren megtartani kívánt gyűlést, amelynek célja a „Társadalmi párbeszéd megindítása az okos és felelős drogpolitikáért. Tüntetés a marihuána legalizálásáért.” Gyűlése napirendjét „koncertek, beszédek, kerekasztal beszélgetés”-ként határozta meg. A bejelentés szerint a gyűlésen 20 fő rendező mellett 200 fő vesz részt.
  2. A 2025. március 21. napján 10:17 órakor tartott egyeztetésen a gyülekezési hatóságként eljáró  alperes arról tájékoztatta a felperest, hogy 2025. március 11. napján T/11152. számon benyújtották az Alaptörvény tizenötödik módosítására vonatkozó javaslatot, amelyet az eljárása során értékelnie kell.

Az alperes határozata

  1. Az alperes határozatában a bejelentést azzal a feltétellel vette tudomásul, hogy ha a gyűlés megtartásának időpontjában az Alaptörvény XX. cikk (3) bekezdése a „Magyarországon a kábítószer előállítása, használata, terjesztése, népszerűsítése tilos” szöveggel lesz hatályban, akkor azt megtiltott gyűlésnek kezeli, így azt a felperes nem jogosult megtartani.
  2. Indokolása szerint köteles a gyűlés tudomásulvételére vonatkozó eljárása során minden olyan rendelkezésre álló adatot és tényt mérlegelni, amely befolyásolhatja a gyűlés tudomásulvételét. E körben hivatkozott az Alaptörvény tizenötödik módosításáról szóló T/11152. számú javaslatra. Rámutatott, hogy annak [8] preamubulumbekezdése és az Alaptörvény XX. cikkének a javaslattal megállapított új (3) bekezdése a kábítószer előállításának, használatának, terjesztésének és népszerűsítésének tilalmát fogalmazza meg, és megállapította, hogy a módosítás 2025. április 15. napján lép hatályba. Az alperes szerint ezért mérlegelnie kellett a módosításban „alapjogi szintre emelt tilalmazás […] és a békés gyülekezéshez való jog gyakorlásának alapjogi kollízóját.”
  3. Álláspontja szerint „az általános nyelvtani értelmezés alapján kijelenthető, hogy ha valaki, egy jelenleg szankciókkal fenyegetett magatartás, termék és annak fogyasztása legalizását kívánja, akkor olyan tevékenységet végez, amely az adott termék, cselekvés jogszerű, mindenki által elfogadott helyzetét kívánja elérni, ezáltal […] olyan mértékben sérti a kábítószer népszerűsítésének alapjogi tilalmát, amely megalapozza a tiltó határozat jogszerűségét.”
  4. Az alperes indokolásában kitért arra is, hogy a gyűlés tudomásulvételére a határozat meghozatalakor még nem hatályos, de a gyűlés megtartásának időpontjában feltehetőleg már hatályos anyagi jogi tilalom miatt csak feltételes módon kerülhetett sor. Kifejtette, hogy a feltételt tartalmazó rendelkezésére figyelemmel a bejelentés tudomásulvételéről is alakszerű határozatot kellett hoznia, a hatóság hallgatása nem volt alkalmazható. Indokolásában kitért arra is, hogy azt is megvizsgálta, hogy az alapjogi kollízió megtiltásnál enyhébb eszközökkel nem volt feloldható.

A keresetlevél és a védirat

  1. A felperes 2025. március 24. napján nem a jogszabályban meghatározott módon – ügyfélkapun keresztül – keresetlevelet terjesztett elő. A Kúria Kgyk.IV.39.035/2025/3. számú végzésével a keresetlevelet visszautasította és tájékoztatta a felperest, hogy a visszautasító határozat jogerőre emelkedésétől számított nyolc nap alatt a keresetlevelet a bíróságnál a törvényi szabályoknak megfelelően – a már megfelelően becsatolt mellékletek kivételével – újra benyújthatja.
  2. Az alperes 2025. április 2. napján előterjesztett nyilatkozatában arról tájékoztatta a Kúriát, hogy a felperes 2025. március 24. napján – keresetindítási határidőben, az alperes védirata előterjesztését megelőzően – 21:42 órakor cégkapun keresztül is előterjesztette keresetlevelét.  Nyilatkozatával továbbította a felperes megfelelően benyújtott keresetlevelét.
  3. A felperes 2025. április 2. napján 15:56:00 órakor és 16:24:43 órakor előterjesztett beadványaiban a Kúria Kgyk.IV.39.035/2025/3. számú végzésének megfelelően 49. § (1) bekezdés b) pontja szerint a keresetlevelét ismételten benyújtotta. Nyilatkozott továbbá arról, hogy a Kúria végzésével visszautasított, ügyfélkapun előterjesztett keresetlevelét és mellékleteit még a keresetindítási határidőn belül, 2025. március 24. napján 21:42 órakor, az cégkapuról is benyújtotta. Sérelmezte, hogy az alperes ezt a keresetlevelet Gytv. 15. § (2) bekezdése szerinti határidőben nem terjesztette fel a Kúriához, holott e körben a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) nem biztosít számára mérlegelési jogkört. Erre hivatkozva kérte, hogy a Kúria beadványát egyben tekintse a 2025. március 24. napján 21:42 órakor az alperesnél előterjesztett keresetlevél Kp. 40. § (5) bekezdése szerinti, a bírósághoz való közvetlen benyújtásának is.
  4. A felperes keresetlevelében az alperes határozata hatályon kívül helyezését kérte és perköltséget igényelt.
  5. Kifejtette, hogy a gyülekezési hatóság a gyülekezési jogról szóló 2018. évi LV. törvény (a továbbiakban: Gytv.) értelmében a Gytv. 11. § (4) bekezdése szerinti előíró, Gytv. 13. § (1) bekezdése szerinti gyűlés megjelölt helyszínen vagy időpontban megtartását megtiltó, vagy a Gytv. 13. § (5) bekezdés szerinti korlátozó határozatot hozhat, azonban a Gytv.-nek nincs olyan rendelkezése, amely alapján feltételtől függő megtiltó határozatot hozhatna az alperes. Álláspontja szerint nincs jogszabályi alapja annak sem, hogy az alperes a bejelentett gyűlést kifejezett megtiltó határozat hiányában „megtiltott gyűlésnek kezel[je]”. Rámutatott, hogy a gyűlés megtartásának feltételtől függő megtiltása nem felel meg az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése szerinti alapjogi tesztnek, sérti az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdését, az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény (Emberi Jogok Európai Egyezménye) 11. cikkét, valamint az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) jogszerűség elvét rögzítő 2. § (1) bekezdését.
  6. Arra is hivatkozott, hogy az Alaptörvény el nem fogadott, a határozat szerint érvényesen meg nem alkotott módosítása az alperes döntésének nem szolgálhat alapjául, azért az az Ákr. 2. § (1) bekezdését, az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdését, valamint az Emberi Jogok Európai Egyezménye 11. cikkét is sérti.
  7. Arra az esetre, ha a Kúria nem osztaná a feltételtől függő megtiltó határozattal kapcsolatos álláspontját, kifejtette, hogy az alperes határozata megalapozatlan, mert sem az Alaptörvény, sem a Gytv. nem zárja ki, hogy az Alaptörvény valamely rendelkezésének megváltoztatása érdekében lehessen gyűlést tartani, sőt az a kollektív véleménynyilvánítás alapjogi védelemben is részesül.
  8. Az alperes védiratában a kereset elutasítását és határozata hatályában fenntartását kérte.
  9. Álláspontja szerint a feltételhez kötött tudomásul vétel jogintézményének alkalmazását nem tiltja sem a Gytv., sem a mögöttes jogszabályként értelmezendő Ákr., a felperes által felhívott jogszabályhelyek példálózó jelleggel határozzák meg a gyűlés tudomásul vételével kapcsolatban meghozható határozatok körét.
  10. Hivatkozott arra, hogy a szükségességi-arányossági vizsgálata során mérlegelte azt a körülményt, hogy Magyarország Alaptörvényének tizenötödik módosításával alapjogi szintre emelt kábítószerekkel kapcsolatos tilalom befolyásolja a perbeli gyűlés megtartását. „Határozathozatali kényszerben” volt, ahol figyelembe kellett vennie a jogszabályi hierarchia legmagasabb szintjén álló Alaptörvény tervezetét, egyben annak időbeli hatályához köthető jogkövetkezményeket.
  11. Érdemben vitatta a felperes perbeli határozat megalapozatlanságával kapcsolatos előadását, és kifejtette, hogy a gyűlés megvalósítja a kábítószer népszerűsítésének tilalmát azzal, hogy ha valaki, egy szankciókkal fenyegetett magatartás, termék és annak fogyasztása legalizálását kívánja, akkor olyan mértékben sérti a kábítószer népszerűsítésének „alapjogi tilalmát”, amely megalapozza a tiltó határozatot. Nem vitatta, hogy a Gytv. nem tartalmaz külön megtiltási okot, azonban a Gytv. 13. § (1) bekezdését szükséges alkalmazni. Az Alaptörvényben szabályozott kábítószerrel kapcsolatos tilalom miatt a gyűlés mások jogainak és szabadságának szükségtelen mértékű és aránytalan sérelmével jár, egyben a közbiztonságot veszélyezteti.

A Kúria döntése és jogi indokai

  1. A kereset – az alábbiak szerint – alapos.
  2. A Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy jogszerűen döntött-e az alperes, amikor a keresettel támadott határozatával a felperes által bejelentett gyűlés megtartását az Alaptörvény meghatározott rendelkezéssel való módosításától függően, feltételesen megtiltotta. A keresettel támadott határozat jogszerűségét a Kúriának a Kp. 2. § (4) bekezdése, 84. § (2) bekezdése, 85. § (1) és (2) bekezdései, valamint a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 342. § (1) bekezdése szerint a kereseti kérelem és védirat korlátai között, a meghozatalának időpontjában fennálló tények alapján kellett vizsgálnia. A tényállást a Kp. 78. § (1) és (2) bekezdéseire, valamint a Pp. 279. § (1) és (2) bekezdéseire figyelemmel a peres felek tényállításai és az általuk rendelkezésre bocsátott bizonyítékok egyenként és összességében, a megelőző eljárásban megállapított tényállással is összevetve történő értékelése alapján, a meggyőződése szerint állapította meg.
  3. A Gytv. a gyülekezési hatóság határozatával szembeni jogorvoslat szabályait megállapító 15. §-ának (4) bekezdése nem csak azt rögzíti, hogy a bíróság a kérelem beérkezésétől számított három napon belül határoz, hanem azt is, hogy a keresetnek helyt adó ítéletében milyen döntési korlátok érvényesülnek. Így a bíróság a Gytv. 13. § (1) bekezdése és 14. §-a alapján hozott határozatot hatályon kívül helyezi, a 11. § (4) bekezdése és a 13. § (5) bekezdése alapján hozott határozatot megváltoztatja vagy megsemmisíti. Ebből pedig az következik, hogy a Gytv. szerint a gyülekezési hatóság a 13. § (1) bekezdése és 14. §-a alapján a gyűlést megtiltja, a 11. § (4) bekezdése alapján előíró határozatot, vagy a 13. § (5) bekezdése szerint, ha a gyűlés megtiltásánál enyhébb korlátozással a közbiztonság, a közrend vagy mások jogainak és szabadságának védelme biztosítható, korlátozó határozatot hoz. A megtiltó, előíró, vagy korlátozó határozatokon kívül más tartalmú határozat meghozatalára a Gytv. nem ad lehetőséget.
  4. Ezt követően a Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a Gytv. 13. § (1) bekezdésének „a gyűlésnek a bejelentésben megjelölt helyszínen vagy időpontban való megtartását megtiltja” fordulata lehetővé teszi-e a bejelentés feltétellel való tudomásulvételét, vagy feltételes megtiltását. A Kúria már a Kgyk.IV.39.046/2024/5. számú ítéletében rögzítette, hogy „a Gytv. 1. §-a és 16. §-a rögzíti a gyülekezés engedélymentességét, amely azt jelenti, hogy a bejelentés alapján a gyülekezési hatóságnak tudomásul vételi és nem engedélyezési joga van, azaz ha nem tiltja meg a gyűlés megtartását, a szervezőknek nem kell más, további rendőrségi engedélyt beszerezniük annak megtartásához. A Gytv.-nek nincs olyan rendelkezése, amely alapján a gyülekezési hatóság határozatot hozhatna arról, hogy a bejelentő a gyűlést megtarthatja, ez ugyanis a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint éppen a gyűlés engedélyezését jelentené.” (Kgyk.IV.39.046/2024/5. számú ítélet indokolás [34] bekezdés) Az ilyen – a Gytv. 11. § (4) bekezdésében és 13. § (5) bekezdésében meghatározott előíró, illetve korlátozó határozat eseteitől különböző – a határozatban feltételes tudomásulvételként említett, de az alperes által is „feltételes tiltó határozat”-ként említett döntés a gyűlés de facto engedélyezését jelentené, amelyet a Gytv. maga zár ki.
  5. Az Alaptörvény R) cikk (1) és (2) bekezdése arról rendelkezik, hogy az Alaptörvény Magyarország jogrendszerének alapja, és az Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire kötelezőek. Az S) cikk rögzíti, hogy az Alaptörvény módosítására irányuló javaslatot a köztársasági elnök, a Kormány, országgyűlési bizottság vagy országgyűlési képviselő terjeszthet elő, annak módosításához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges, továbbá az Alaptörvény módosításának kihirdetés során történő megjelölése a címet, a módosítás sorszámát és a kihirdetés napját foglalja magában. A T) cikk (1) bekezdésének első mondata pedig kimondja, hogy általánosan kötelező magatartási szabályt az Alaptörvény és az Alaptörvényben megjelölt, jogalkotó hatáskörrel rendelkező szerv által megalkotott, a hivatalos lapban kihirdetett jogszabály állapíthat meg.
  6. A Kp. 85. § (2) bekezdése értelmében a bíróság a közigazgatási tevékenység jogszerűségét – ha törvény eltérően nem rendelkezik – a megvalósításának időpontjában fennálló tények alapján vizsgálja. Az Alaptörvény fenti rendelkezéseiből következik, hogy az Országgyűlés napirendjén lévő, Magyarország Alaptörvényének tizenötödik módosításáról szóló, T/11152 irományszámú javaslat a határozat meghozatalakor – de jelen közigazgatási per idején sem – egészen bizonyosan nem állapíthatott meg kötelező magatartási szabályt, ezért arra az alperes határozatát sem alapíthatta volna.
  7. Az alperes határozatában ugyan utalt arra, hogy „álláspontja szerint felmerül a Gytv. 13. § (1)-(2) bekezdéseiben meghatározott tilalmazási okok vizsgálata”, azonban ezzel adós maradt, és a közbiztonság közvetlen, szükségtelen és aránytalan mértékű veszélyeztetésével kapcsolatban megállapítást nem tett. Az alperes azzal, hogy az Alaptörvény el nem fogadott, és álláspontja szerint várhatóan a gyűlés megtartása előtt hatályba lépő módosítására alapította a gyűlés megtartását (feltételesen) megtiltó határozatát, a Gytv. gyűlés megtiltási okait meghatározó rendelkezéseit bővítette ki. Ezzel megsértette az Ákr. 2. § (1) bekezdését és a Gytv. 13. § (1) bekezdését.
  8. A Kúria végül utal arra, hogy mivel az Országgyűlés az Alaptörvény módosítását még nem fogadta el, így annak végleges szövege nem ismert, így nem ismert az sem, hogy a hatálybalépés, és a folyamatos ügyekben való alkalmazhatóság tekintetében miképp rendelkezik majd.
  9. A fentiek alapján a Kúria a Kp. 89. § (1) bekezdés a) pontja és a Gytv. 15. § (4) bekezdése utolsó fordulata alapján az alperes határozatát megsemmisítette.

A döntés elvi tartalma

  1. A Gytv. nem teszi lehetővé a gyűlés feltételhez kötött megtiltását, illetve tudomásul vételét. A Gytv. szerint a gyülekezési hatóság a 13. § (1) bekezdése és 14. §-a alapján a gyűlést megtiltja, a 11. § (4) bekezdése alapján előíró határozatot, vagy a 13. § (5) bekezdése szerint, ha a gyűlés megtiltásánál enyhébb korlátozással a közbiztonság, a közrend vagy mások jogainak és szabadságának védelme biztosítható, korlátozó határozatot hoz.

Záró rész

  1. A Kúria a közigazgatási jogvitát a Gytv. 15. § (2) bekezdése, a Kp. 4. § (1) bekezdése, (3) bekezdés a) pontja, 5. § (1) bekezdése és 124. § (2) bekezdés d) pontja alapján, a Kp. XXI. Fejezete szerinti elsőfokú egyszerűsített közigazgatási peres eljárásban bírálta el.
  2. A felperes keresetlevelében ugyan igényelt elsőfokú perköltséget, azonban azt nem számította fel, ezért arról a Kúria sem rendelkezett.
  3. A keresettel az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 45/A. § (1) bekezdése szerint felmerült és az Itv. 62. § (1) bekezdés h) pontja alapján feljegyzett eljárási illetéket az alperest az Itv. 5. §-a alapján megillető személyes illetékmentessége folytán az állam viseli.
  4. A Kúria ítélete elleni perorvoslat lehetőségét a Kp. 116. § d) pontja és 126. § (3) bekezdése együttesen zárja ki.

Budapest, 2025. április 3. 

Dr. Balogh Zsolt s.k. a tanács elnöke    
Dr. Hajas Barnabás s.k. előadó bíró
Dr. Bögös Fruzsina s.k. bíró
Dr. Balogh Zsolt s.k. a tanács elnöke az aláírásában akadályozott Dr. Dobó Viola bíró helyett
Dr. Balogh Zsolt s.k. a tanács elnöke az aláírásában akadályozott Dr. Kiss Árpád Lajos bíró helyett