Knk.VII.39.247/2024/7. számú határozat

A Kúria
végzése

Az ügy száma: Knk.VII.39.247/2024/7.

A tanács tagjai:

Dr. Magyarfalvi Katalin a tanács elnöke
Dr. Remes Gábor előadó bíró
Dr. Varga Zs. András bíró

A kérelmező: … (...)

A kérelmező képviselője: Dr. Halász Árpád Ügyvédi Iroda, ügyintéző: Dr. Halász Árpád ügyvéd (...)

Az ügy tárgya: a Nemzeti Választási Bizottság népszavazási ügyben hozott 437/2024. számú határozatának bírósági felülvizsgálata     

Rendelkező rész

A Kúria a Nemzeti Választási Bizottság 437/2024. számú határozatát helybenhagyja.

Kötelezi a kérelmezőt, hogy az esedékesség napjáig fizessen meg az államnak – az állami adó- és vámhatóság illetékbevételi számlájára – 10.000 (azaz tízezer) forint közigazgatási nemperes eljárási illetéket. Az illetékfizetési kötelezettség e határozat jogerőre emelkedését követő 60. napon válik esedékessé.

A végzés ellen további jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

  1. A kérelmező 2024. szeptember 19-én az alábbi, általa országos népszavazásra javasolt kérdést nyújtotta be hitelesítés céljából a Nemzeti Választási Bizottsághoz (a továbbiakban: NVB):
    „Egyetért-e Ön azzal, hogy a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény a település olimpiai játékok megrendezésének jogára vonatkozó pályázata benyújtásához az ott lakó választópolgárok helyi népszavazással kinyilvánított többségi támogatását tegye szükségessé?”.

A Nemzeti Választási Bizottság határozata

  1. Az NVB a 2024. november 13-án kelt, felülvizsgálni kért határozatában megállapította, hogy a kezdeményezéssel célzott, megalkotandó szabályozás sérti az Alaptörvény B) cikk (1) és (4) bekezdését és a 8. cikk (3) bekezdés a) pontjába foglalt tilalomba ütközik, ezért a kérdés hitelesítését – a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 11. § (1) bekezdése alapján – megtagadta.
  2. Határozatának indokolásában kifejtette: a kezdeményezés célja az, hogy az Országgyűlés a település olimpiai játékok megrendezésének jogára vonatkozó pályázata benyújtását az ügydöntő helyi népszavazás kötelező elrendelésének egy eddig nem létező, új okaként kodifikálja.
  3. Felhívta az Alaptörvény 31. cikk (2) bekezdését, az Nsztv. 32. § (1) és (2) bekezdéseit, 33. §-át, 34. § (1) és (2) bekezdéseit, utalt Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) V. fejezetében foglaltakra, majd azt vizsgálta, hogy a kezdeményezés által szorgalmazott jogalkotás az Alaptörvény keretei között marad-e. Az Alaptörvény B) cikk (1) és (4) bekezdéseiben írtakhoz kapcsolódóan felidézte az Alkotmánybíróság, a Kúria és a saját gyakorlatát [22/1993. (IV. 2.) AB határozat, 101/B/2008. AB határozat, 45/2012. (XII. 29.) AB határozat, 3032/2012. (VI. 21.) AB határozat, 31/2013. (X. 28.) AB határozat, 1/2014. (I. 21.) AB határozat, 23/2014. (VII. 15.) AB határozat és 22/2020. (VIII. 4.) AB határozat; Knk.37.807/2012/2., Knk.IV.37.387/2015/3., Knk.VII.37.695/2016/3., Knk.VII.37.647/2018/2., Knk.IV.40.648/2021/23., Knk.II.41.212/2021/4. és Knk.VII.39.034/2023/6. számú kúriai végzések; 44/2021. NVB határozat, 54/2021. NVB határozat, 13/2023. (III. 21.) NVB határozat és 76/2023. (VI. 27.) NVB határozat]. Megítélése szerint a kivételesség alaptörvényi követelménye általánosan irányadó a közvetlen hatalomgyakorlásra, így annak a helyi közhatalom közvetlen gyakorlása során is érvényesülnie kell. Kifejtette: a jelenlegi szabályozás a helyi népszavazás kivételes jellegét oly módon biztosítja, hogy a helyi népszavazás lehetőségének általános biztosítása mellett nyomós indokkal teszi lehetővé azt, hogy a közvetett helyi hatalomgyakorlás helyett a közvetlen helyi hatalomgyakorlás érvényesüljön kényszerítő módon. A helyi népszavazás szabályozási rendszerében a népszavazás esetkörének törvényi szintű, tárgy alapján történő meghatározása kivételes, mert a törvény jelenleg – meghatározott számú választópolgári támogatás esetén – a tiltott tárgyköröket leszámítva a kérdés tárgyától függetlenül, mérlegelés nélkül, kötelezően elrendelendő, ügydöntő helyi népszavazás megtartását írja elő. A jogalkotó e rendelkezéssel teremtette meg az összhangot a helyi népszavazás kivételes jellegének alkotmányos követelménye és azon igény között, hogy adott esetben szinte minden, a helyi önkormányzat képviselő-testületének hatáskörébe tartozó ügyben kényszerítő módon el lehessen rendelni helyi népszavazást.
  4. Hangsúlyozta, hogy a helyi népszavazás jelenleg is létező – kivételesnek tekinthető – a tárgyuk alapján meghatározott, kötelezően elrendelendő eseteinek mindegyike egyértelmű és felismerhető alkotmányos indokon alapul. Ehhez képest az adott kezdeményezés egy, a helyi közhatalom választott képviselők útján történő hatalomgyakorlásának részét képező sportrendezvénnyel kapcsolatos döntése esetén kívánja megteremteni a kötelezően elrendelendő, ügydöntő helyi népszavazás új, a tárgya alapján konkrétan meghatározott esetkörét. A hatályos szabályozás ugyanakkor jelenleg is lehetővé teszi kötelezően elrendelendő helyi népszavazás kikényszerítését; a kezdeményezés csupán annyiban jelentene eltérést, hogy a helyi népszavazás elrendelését a kezdeményező választópolgárok számától függetlenül, annak tárgya alapján tenné kötelezővé. Megállapította, hogy a kezdeményezésben célzott jogalkotás sérti a közvetlen helyi hatalomgyakorlás kivételességének alaptörvényi követelményét és ezzel párhuzamosan megbontaná a helyi népszavazás szabályozásának koherens egységét is azáltal, hogy a jelenleg hatályos szabályok által biztosított lehetőség mellett – kellő alkotmányos indok nélkül – a választópolgári támogatottságtól függetlenül, kötelező, ügydöntő helyi népszavazás új esetkörét kodifikálná törvényi szinten egy, a tárgya alapján konkrétan meghatározott, kifejezetten a helyi önkormányzatok sportrendezvényekkel kapcsolatos hatáskörébe tartozó kérdésben. A szóban forgó kérdésben tartott érvényes és eredményes népszavazás – az igenlő válaszok többsége esetén – olyan szabályozás megalkotására kötelezné az Országgyűlést, amely nincs összhangban az Alaptörvénnyel, így annak kizárólag az Alaptörvény módosításával lehetne eleget tenni, azaz a kérdés burkolt Alaptörvény-módosítást foglal magában, ezért az országos népszavazás tárgya nem lehet.

A bírósági felülvizsgálati kérelem

  1. A kérelmező bírósági felülvizsgálati kérelmében az NVB határozatának megváltoztatását és a népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését kérte.
  2. Álláspontja szerint az NVB határozata sérti az Alaptörvény B) cikk (4) bekezdését, 8. cikk (3) bekezdését, illetve az Nsztv. 11. § (1) bekezdését. Állította, hogy a kérdés nem irányul az Alaptörvény módosítására, ennek hiányában pedig a hitelesítése jogszerűen nem lett volna megtagadható.
  3. Előadta, hogy a Mötv. jelenleg is ismeri a kötelező helyi népszavazás intézményét. Utalt a Mötv. 102. § (3) bekezdésére azzal, hogy e rendelkezés alaptörvény-ellenességét az arra jogosult szerv nem állapította meg, az NVB határozatának indokolásából ugyanakkor az következik, hogy ez a rendelkezés is alaptörvény-ellenes. Önkényes, semmilyen normaszövegből nem következő, a támadott határozatban elégségesen alá sem támasztott érvelésnek tartotta, hogy az Alaptörvény B) cikk (4) bekezdése a kivételesség szempontjából különbséget tenne a lakott településrész átadása és a település olimpiai pályázata között. Az önkényes megtagadási ok az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvével összeegyeztethetetlen. Nézete szerint a kivételesség egyféleképpen értelmezhető alkotmányosan; az Alaptörvényből nem következik, hogy a lakott településrész átadása „kivételesebb” esetkör lenne az olimpia rendezésénél. Hangsúlyozta, hogy egy kivételes, eleve legfeljebb négyévente aktuális, és egyszerre legfeljebb néhány települést érintő esetkört kívánna a kötelező népszavazás Mötv.-ben már megtalálható esetei közé felvenni.
  4. Utalt arra is, hogy a különleges jogrendet – mint a közvetett hatalomgyakorlás kivételes módját – az Alkotmánybíróság nem minősítette alaptörvény-ellenesnek.
  5. A Kúria előtti eljárásban a Magyar Olimpiai Bizottság – a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 20. § (1) bekezdésére és 21. § (1) bekezdésére hivatkozással – perbelépés iránti kérelmet terjesztett elő, amelyet a Kúria, az érdekeltként való fellépést megalapozó közvetlen érintettség valószínűsítésének hiánya miatt a 6. számú végzésével elutasított.

A Kúria döntése és jogi indokai

  1. A Kúria a bírósági felülvizsgálati kérelem alapján az Nsztv. 1. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó, a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 231. § (4) bekezdésének megfelelően a sérelmezett határozatot, valamint az azt megelőző eljárást megvizsgálta, és megállapította, hogy a kérelmező bírósági felülvizsgálati kérelme – az alábbiak szerint – nem alapos.
  2. A Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a kérelmező által országos népszavazásra javasolt kérdés hitelesítésének megtagadása jogszerű-e. A kérdés – az Nsztv. 11. § (1) bekezdés második mondatából következően – csak abban az esetben hitelesíthető, ha az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
  3. A Kúria megállapította, hogy az Alkotmánybíróság az NVB jelen ügyben támadott határozatának meghozatalát és a kérelmező bírósági felülvizsgálati kérelmének benyújtását követően hozta meg a 24/2024. (XII. 30.) AB határozatát, amelynek tárgya az „Egyetért-e Ön azzal, hogy Budapest Főváros Önkormányzata pályázatot nyújtson be a 2036. évi nyári olimpiai és paralimpiai játékok megrendezésére?” szövegű, népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadó határozatot megváltoztató kúriai döntés volt. Az Alkotmánybíróság a Kúria Knk.VII.39.224/2024/5. számú, a kérdést hitelesítő határozatát megsemmisítette. Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 39. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság döntése mindenkire nézve kötelező, így az említett határozatban, valamint a Kúria új eljárásban meghozott Knk.VII.39.003/2025/7. számú határozatában foglaltakat – figyelemmel arra is, hogy az elbírált és a jelen ügyben vizsgálandó kérdések részben, az olimpiai játékok megrendezésére irányuló pályázat benyújtása kifejezés használata körében egyezést mutatnak – a Kúria ebben az eljárásban sem hagyhatta figyelmen kívül.
  4. Az Alkotmánybíróság a 24/2024. (XII. 30.) AB határozatában kifejtette, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (a továbbiakban: NOB) az „Olympic Agenda 2020” és a „New Norm” elnevezésű dokumentumok elfogadásával megváltoztatta az olimpia helyszínének kiválasztására irányuló korábbi folyamatot és pályázati rendszer helyett egy több szakaszból álló, szakmai párbeszéden alapuló eljárást vezetett be. Megállapította, hogy az új eljárás egy informális párbeszéd lefolytatásával kezdődik, amelyben a nemzeti olimpiai bizottság, régió vagy város, konkrét céldátum megnevezése nélkül, bármilyen időtávlatban érdeklődhet az olimpiai és paralimpiai játékok rendezés iránt a NOB-nál. Ennek az eljárási szakasznak a hivatalos megnevezése: Tájékozódási Folyamat, az abban résztvevők megnevezése: érdeklődő fél. A NOB az érdeklődő féllel szakmai párbeszédbe kezd, amelynek során tájékozódnak az olimpiai játékok megrendezésének körülményeiről, illetve felmérik a rendezés lehetséges előnyeit, kockázatait és a szükséges ráfordításokat. A Tájékozódási Folyamat nem konkrét időpontban való olimpiai játékok rendezésére irányul, az abban való részvétel sem minősül olimpiai játékok megrendezésére való jelentkezésnek, illetve nem jár semmilyen kötelezettségvállalással. A folyamatból az érdeklődő bármikor kiléphet. A szakasz végén a NOB megvalósíthatósági jelentést készít, amelyben véleményezi a fenntartható és kölcsönösen előnyös rendezés lehetőségét az adott helyszínen. A NOB a megvalósíthatósági jelentés(ek) alapján hívhatja meg a kiválasztott érdeklődő felet vagy feleket egy évre, a kiválasztási folyamat következő szakaszába. Ennek a neve: Célzott Tárgyalás, amely már egy konkrét olimpia megrendezésére irányuló mélyrehatóbb egyeztetési eljárás, ahol az érdeklődő félnek különböző garanciákat kell biztosítania a rendezés megvalósítását illetően azzal, hogy bármely érdeklődő fél visszatérhet az eljárás előbbi szakaszához, a Tájékozódási Folyamathoz, ha még nem tartja megfelelőnek vagy időszerűnek a rendezési jog odaítélését. A Célzott Tárgyalás végén a NOB közgyűlése dönt a rendezőnek javasolt érdeklődő félről. A rendezési jog odaítélése az olimpiai játékok rendezési feltételeit egyértelműen rögzítő rendezési szerződés végleges tervezetének elfogadásában ölt testet. A rendezési szerződés házigazda általi jóváhagyása minősül az olimpia megrendezésére vonatkozó végleges elköteleződésnek {Indokolás [54]-[56] bekezdés}.
  5. Az Alkotmánybíróság – az Nsztv. 39. § (1) bekezdésének az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével és 28. cikkével összhangban lévő értelmezéséből fakadó követelményként – kimondta, hogy a népszavazásra javasolt kérdés megengedhetősége körében jelentőséget kell tulajdonítani az olimpia-rendezési jog elnyerésére irányuló eljárási szabályoknak, annak, hogy az ismertetett, megváltozott eljárási rezsimben pályázat – annak általánosan ismert jelentéstartalma szerinti – benyújtására a jelentkezési folyamatban nem kerül sor {Indokolás [58] bekezdés}. A népszavazásra javasolt kérdésben megjelölt „pályázatot nyújtson be” kifejezés azt a téves látszatot kelti, hogy egy esetlegesen érvényes és eredményes népszavazáson az „igen” szavazatok többségével Budapest Főváros Önkormányzata „pályázni” tud, vagy éppen „nem pályázhat” a 2036. évi olimpiai játékok megrendezésére {Indokolás [61] bekezdés}.
  6. A jelen ügyben a kérelmező által népszavazásra javasolt kérdés ugyancsak „a település olimpiai játékok megrendezésének jogára vonatkozó pályázata benyújtásáról”, annak az ügydöntő helyi népszavazás kötelező elrendelésének új okaként történő kodifikálásáról szól. Az Alkotmánybíróság idézett megállapításaira tekintettel a „pályázat benyújtása” kifejezés ebben az esetben is téves látszatot kelt abban a tekintetben, hogy helyi népszavazás eredményeként valamely település „pályázni” tud, vagy éppen „nem pályázhat” olimpiai játékok megrendezésére. Az Alkotmánybíróság határozatából következik tehát, hogy a kérelmező által feltenni kívánt kérdés – az előző ügyben elbírálttal azonosan, félrevezető, megtévesztő jellege folytán – sérti a választópolgári egyértelműség Nsztv. 9. § (1) bekezdésében előírt követelményét.
  7. Az Alkotmánybíróság a 24/2024. (XII. 30.) AB határozatában ezen túlmenően, a kérdés egyértelműségének az Alaptörvény 28. cikke által előírt, a józan észre tekintettel lévő értelmezési követelményéből, a kötőerő Nsztv. 60. § (1) bekezdésében foglalt szabályából, figyelemmel az Alkotmánybíróság gyakorlatára is, kimondta, hogy a népszavazási kérdés hitelesítése ügyében hozott döntések során a jogalkalmazónak tekintettel kell lennie a feltett kérdés időbeli dimenziójára is. Az Alaptörvény XXIII. cikk (7) bekezdése, illetve 8. és 28. cikkei alapján elvi éllel állapította meg, hogy alaptörvény-ellenes az olyan népszavazási kérdés hitelesítése, amelynek eredményeképpen a kötőerőn belül nem érvényesülhet a népszavazás ügydöntő jellege, nem tudja érvényre juttatni a választópolgári akaratot, tehát a jogalkotó vagy döntéshozó nem tud az érvényes és eredményes népszavazás döntésének megfelelő jogszabályt megalkotni vagy döntést hozni. Ez az egyértelműség törvényi követelményén belül érvényesülő korlát mind a helyi (területi, fővárosi), mind az országos népszavazás tekintetében fennáll, és ezen szempont érvényesülését a jogalkalmazó a kérdés hitelesítése során a kérdés egyértelműsége részeként köteles mérlegelni {Indokolás [68] bekezdés}. Az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a népszavazási eljárásban a hitelesítés idődimenziója minden egyes népszavazási ügyben esetről-esetre vizsgálandó. Ugyanakkor megjegyezte, hogy „az eljárás jelen szakaszában az időelőttiségre tekintettel az olimpia megrendezésére vonatkozó tárgykörben sem helyi, sem országos népszavazás nem tartható” {Indokolás [74] bekezdés}.
  8. Az Nsztv. 31. § (1) bekezdése szerint az Országgyűlés – ha a népszavazás törvényalkotási kötelezettséget keletkeztet – köteles a népszavazás napjától számított száznyolcvan napon belül az érvényes és eredményes népszavazás döntésének megfelelő törvényt alkotni; a (2) bekezdés kimondja, hogy a népszavazással hozott döntés az Országgyűlésre a népszavazás napjától – ha a népszavazás törvényalkotási kötelezettséget keletkeztet, a törvény kihirdetésétól – számított három évig kötelező.
  9. A jelen ügyben – a Knk.VII.39.003/2025/7. számú határozattól eltérően – nem arról kell dönteni, megengedhető-e népszavazás egy, a kezdeményező által konkrétan megjelölt időpontban (évben) olimpiai játékok megrendezése vagy az ahhoz szükséges eljárási cselekmények kezdeményezése, lefolytatása tárgyában, hanem hogy szabályozza-e a törvényhozó kötelező helyi népszavazás esetköreként a települések olimpiai játékok rendezése iránti pályázatának benyújtását. A Kúria megállapította, hogy az Alkotmánybíróság által az idődimenzió követelménye és vizsgálata körében előírtak azt – általánosságban – nem gátolják, hogy az olimpiai játékok megrendezése kötelező helyi népszavazási tárgykörré váljon, vagyis, hogy a törvényhozó a jövőben (az erről rendelkező jogszabály megalkotását, hatályba léptetését követően) valamennyi esetben, tehát általánosan a helyi közösségek döntésétől tegye függővé azt, hogy rendezzenek-e, vagy sem olimpiai játékokat a településen. A választópolgárok erre irányuló akaratát érvényes és eredményes népszavazás esetén az Alkotmánybíróság által megjelölt tényezők (a kötőerő jogintézménye, a nemzetközi háttérszabályozás) nem akadályozzák.
  10. Az Alkotmánybíróság határozatának [74] bekezdésében foglalt, fentebb idézett megállapítást a Kúria – figyelemmel a Kpk.IV.39.252/2024/3. számú, a Kúria közigazgatási ügyekben eljáró tanácsát az Alkotmánybíróság döntése alapján új eljárásra és új határozat hozatalára utasító végzésében írtakra – a korábbi határozatában úgy értelmezte, hogy az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdése figyelembevételével kivett tárgykörbe vonta az olimpia megrendezésére vonatkozó népszavazási kérdéseket mindaddig, amíg az olimpia megrendezésére irányuló tárgyalások nem jutnak az olimpia valóságos megrendezésének közelségébe {Kúria Knk.VII.39.003/2025/7., Indokolás [28]}. Tekintettel azonban arra, hogy a jelen ügyben vizsgált kérdés nem irányul közvetlenül olimpiai játékok megrendezésére, a kezdeményező arról kéri a választópolgárok döntését, országos népszavazás jogintézménye útján történő akaratnyilvánítását, hogy legyen-e kötelező helyi népszavazási tárgykör, a helyi közösségek dönthessenek-e általában és minden esetben a településükön olimpiai játékok megrendezésére irányuló pályázat benyújtásáról, ennek a konkrét kérdésnek az időelőttisége nem állapítható meg. A Kúria itt utal az Alkotmánybíróság következetes gyakorlatára, amely szerint önmagában az, hogy egy népszavazásra javasolt kérdés távoli, közvetett összefüggésben áll valamely tiltott népszavazási tárgykörrel, még nem eredményezi az adott kérdés tiltott tárgykörűvé válását {51/2001. (XI. 29.) AB határozat; megerősítette: 17/2012. (III. 30.) AB határozat, Indokolás [45] bekezdés; 10/2016. (IV. 28.) AB határozat, Indokolás [29] bekezdés}.
  11. A Kúria mindezek alapján, az Nsztv. 9. § (1) bekezdésének alkalmazása, valamint a 24/2024. (XII. 30.) AB határozatban kimunkált követelményrendszernek való megfelelés vizsgálata körében megállapította, hogy a kérelmező által népszavazásra javasolt kérdés a „pályázat benyújtása” kifejezés használata folytán nem felel meg a választópolgári egyértelműség követelményének, ezért a kérdés nem volt hitelesíthető.
  12. A kérelmező által az Alaptörvény B) cikk (4) bekezdése, 8. cikk (3) bekezdése és az Nsztv. 11. § (1) bekezdése sérelme körében előadott kifogások kapcsán a Kúria felhívja a figyelmet arra, hogy a felülvizsgálati kérelemben felvetett egyes, a kivételesség követelményének értelmezéséhez kapcsolódó kérdésekben – eltérő tárgyú jogalkotási kezdeményezés (akkumulátor gyártására szolgáló üzemek létesítésének feltételei) elbírálása során – a Knk.VII.39.034/2023/6. számú határozatában már állást foglalt. Az Alkotmánybíróság a Kúria határozata ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt a 3405/2023. (VIII. 24.) AB végzésével visszautasította. Megállapította, hogy az indítványozó nem vetett fel alkotmányjogi jelentőségű kérdést és olyan, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét sem, ami miatt az indítvány befogadása, érdemi vizsgálata indokolt lett volna; mindezek miatt a Kúria támadott döntése nem alaptörvény-ellenes {Indokolás [53]}. Rámutatott, hogy a feltenni szándékolt kérdés, láncolatos népszavazási tárgykör meghonosításával egyaránt vezet az Alaptörvény szerinti tilalom megkerülésére, valamint az egyértelműség követelményének sérelmére {Indokolás [78]}.
  13. Tekintettel arra, hogy a kérelmező által megfogalmazott kérdés hitelesítésére – a fentebb kifejtettek szerint – nincs törvényes lehetőség, a Kúria annak további, részletesebb vizsgálatát és elemzését, hogy az alkotmánybírósági és a kúriai döntésben foglalt megállapítások a jelen ügyben mennyiben irányadóak, mellőzte.
  14. Mindezek alapján a Kúria az NVB határozatát az Nsztv. 30. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.

A döntés elvi tartalma 

  1. Az „Egyetért-e Ön azzal, hogy a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény a település olimpiai játékok megrendezésének jogára vonatkozó pályázata benyújtásához az ott lakó választópolgárok helyi népszavazással kinyilvánított többségi támogatását tegye szükségessé?” népszavazásra feltenni indítványozott kérdés sérti a választópolgári egyértelműség követelményét, mert a „pályázat benyújtása” kifejezés téves látszatot kelt abban a tekintetben, hogy helyi népszavazás eredményeként valamely település „pályázni” tud, vagy éppen „nem pályázhat” olimpiai játékok megrendezésére.

Záró rész

  1. A Kúria a bírósági felülvizsgálati kérelemről – a Ve. 228. § (2) bekezdésére, 229. § (1) és (2) bekezdéseire, a Kp. 124. § (5) bekezdésére, 151. § (1) bekezdésére és 157. § (13) bekezdésére figyelemmel – közigazgatási nemperes eljárásban, három hivatásos bíróból álló tanácsban, tárgyaláson kívül határozott.
  2. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 62. § (1) bekezdés s) pontjában biztosított tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt, az Itv. 45/A. § (5) bekezdésében meghatározott mértékű közigazgatási nemperes eljárási illeték viselésére a kérelmező a Kp. 35. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 101. § (1) bekezdése és 102. § (1) bekezdése alapján köteles, tekintettel arra is, hogy az Itv. 5. § (2)-(4) bekezdései szerinti nyilatkozatot nem csatolt. Az illetéket a Nemzeti Adó- és Vámhivatal 10032000-01070044-09060018 számú illetékbevételi számlájára kell az esedékesség napjáig megfizetni. A megfizetés során közleményként fel kell tüntetni a Kúria megnevezését, a Kúria e határozatának ügyszámát és a fizetésre kötelezett adóazonosító számát.
  3. A Kúria döntése elleni további jogorvoslat lehetőségét az Nsztv. 30. § (1) bekezdése kizárja.
  4. A Kúria e döntéséről az Nsztv. 30. § (4) bekezdése alapján a Magyar Közlönyben nyolc napon belül közleményt tesz közzé.

Budapest, 2025. február 13.

Dr. Magyarfalvi Katalin s. k. a tanács elnöke,
Dr. Remes Gábor s. k. előadó bíró,
Dr. Varga Zs. András s. k. bíró