Kvk.I.37.332/2010/2. számú határozat

Kvk.I.37.332/2010/2.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a személyesen eljárt kérelmezőnek az Országos Választási Bizottság 2010. március 16. napján kelt 180/2010. (III.16.) számú határozata ellen benyújtott bírósági felülvizsgálat iránti kérelme tárgyában az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

A Legfelsőbb Bíróság a kérelmező felülvizsgálati kérelmét hivatalból elutasítja.

Ez ellen a végzés ellen további jogorvoslatnak nincs helye.

SZ. M. a Lehet Más a Politika párt (a továbbiakban: LMP) megbízottja 2010. március 15-én kifogást nyújtott be az Országos Választási Bizottsághoz (továbbiakban OVB), melyben kérte a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (továbbiakban Ve.) 3. § a), c) és d) pontjaiban foglalt alapelvek megsértésének megállapítását, a Jobbik Magyarországért Mozgalom - Párt (továbbiakban Jobbik) és kampányfőnöke eltiltását a további jogsértéstől. Hivatkozott arra, hogy nevezett személy a párt honlapján 2010. március 12-én egy sajtóközleményt jelentett meg "LMP-s választási csalót leplezett le a Jobbik Nagykőrösön" címmel. A sajtóközlemény azt sugallja, mintha az LMP jelöltjének nyilvántartásba vételét azért utasította volna el az illetékes Választási Bizottság, mert bűncselekményre utaló jeleket talált volna. Ilyen megállapítást azonban a Választási Bizottság határozata nem tartalmaz. A sajtóközlemény és az abban leírtak bűncselekmény elkövetésével vádolják mind az LMP-t, mind annak jelöltjét, de ilyen cselekmény elkövetését jogerősen nem állapított meg egy bíróság sem.

Az OVB 180/2010. (III.16.) számú határozatával a kifogásnak részben helyt adott és megállapította, hogy a Jobbik sajtóközleménye megsértette a Ve. 3. § d) pontjában foglalt, jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvét. A határozat indokolása szerint a Jobbik tényként kezeli, hogy az LMP és jelöltje "bűncselekmények elkövetése révén" akar indulni az országgyűlési választáson, holott a bűncselekmény elkövetését büntető bíróság nem állapította meg, de még a területi választási bizottság másodfokú döntése a közleményben szereplő jogsértéséket sem erősítette meg. Az általánosító kijelentés alkalmas arra, hogy a választási kampány során hátrányosan érintse a nyilatkozatban megnevezett szervezetet, azt rossz színben tüntesse fel, és népszerűségét, valamint a választási eredményét hátrányosan befolyásolja. Az OVB ugyanakkor azt állapította meg, hogy a kifogás nincs összefüggésben a Ve. 3. § a) és c) pontjával, ezért egyebekben azt elutasította.

A kérelmező kérte a határozat bírósági felülvizsgálatát, az OVB döntésének megváltoztatását, és a kifogásának teljes egészében helyt adást. Álláspontja szerint az OVB a döntéshozatalhoz szükséges tényállást teljes körűen nem állapította meg. Az adott esetben véleményről van szó, nem pedig tényállításról, így a közleményben foglaltak nem valósítják meg a Ve. 3. § a, és d, pontjaiban foglalt alapelvek sérelmét.

A kérelmező bírósági felülvizsgálat iránti kérelmének érdemi elbírálására nincs lehetőség.

A kérelmező 2010. március 19-én a határozat bírósági felülvizsgálatát ügyvédi képviselet nélkül kezdeményezte. Kérelmében hivatkozott arra, hogy ő maga jogi szakvizsgával rendelkezik. Ennek igazolására a Jogi Szakvizsga Bizottság által kiadott, nevére szóló szakvizsga-bizonyítvány egyszerű példányát faxolta.

A kérelmező bírósági felülvizsgálat iránti kérelme érdemi vizsgálatára a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 73/B. § (1) bekezdésére figyelemmel nincs lehetőség. A Ve. 84. § (1) bekezdése szerint a bírósági felülvizsgálat iránti eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat, ehhez azonban a jogi szakvizsga letételét - törvényben meghatározott módon - köteles igazolni.

A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiuma a 2/2009. (X.7.) KK véleményben úgy foglalt állást, hogy a Ve. 82. § (1) bekezdése szerinti bírósági felülvizsgálati eljárásban a nemperes eljárás jellegéből eredő eltérésekkel a Pp. szabályai megfelelően alkalmazandók. A Pp. 73/C. § (3) bekezdése - hasonlóan a Ve. 84. § (1) bekezdéséhez - elismeri azt, hogy a kötelező ügyvédi képviselet esetén a jogi szakvizsgával rendelkező fél saját ügyében jogi képviselő nélkül járhat el. Ez esetben azonban megkívánja a jogi szakvizsga letételének megfelelő igazolását az eljárás azon szakaszában, amikor a fél az első alkalommal jelentkezik a bíróság előtt. A jogi szakvizsga meglétét a Pp. 73/C. § (4) bekezdése értelmében a fél - illetőleg a jelen bírósági felülvizsgálati eljárásban a kérelmezők - a jogi szakvizsga (vagy azzal egyenértékű vizsga) megszerzését igazoló okirattal, vagy annak hiteles másolatával, a jogi szakvizsga letétele alól mentességet biztosító okirattal, vagy annak hiteles másolatával igazolhatják.

Tekintettel arra, hogy a fenti módon a kérelmező a szakvizsga meglétét igazoló kötelezettségének nem tett eleget - a fax nem tekinthető eredeti, vagy hitelesített okiratnak-, ezért az előterjesztett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmét - hiánypótlási felhívás nélkül - a Legfelsőbb Bíróság hivatalból elutasította a 105/1952. (XII.28.) MT rendelet 13. § (3) bekezdése folytán jelen eljárásban is alkalmazandó Pp. 130. § (1) bekezdés i) pontja alapján, és a Ve. 84. § (1)-(2) bekezdésében, a Pp. 73/A. § (1) bekezdés a) pontjában, 73/B. §-ában, és 73/C. § (3)-(4) bekezdésében foglaltakra. Az eljárási jogosultság okirati igazolása tekintetében nem alkalmazhatók a Pp. X. fejezetének a perbeli tények bizonyítására vonatkozó szabályai, mert arra a Pp. 73/C. § (4) bekezdése speciális szabályt tartalmaz.

Hasonlóan döntött a Legfelsőbb Bíróság a Kvk.II.37.214/2010/2., a Kvk.III.37.231/2010/2., Kvk.IV.37.232/2010/2, továbbá a Kvk.VI.37.248/2010/2. számú végzéseiben.

A végzés elleni jogorvoslatot a Ve. 84. § (10) bekezdése zárja ki.

Budapest, 2010. március 22.