Kvk.VII.39.105/2024/10. számú határozat

A Kúria
végzése

Az ügy száma: Kvk.VII.39.105/2024/10.

A tanács tagjai: Dr. Varga Zs. András a tanács elnöke
                          Dr. Remes Gábor előadó bíró
                          Dr. Magyarfalvi Katalin bíró

Az I. rendű kérelmező: Ughy Attila
                                      … (cím)

Az I. rendű kérelmező képviselője: Berzétei Ügyvédi Iroda,
                                                          ügyintéző: Dr. Berzétei Ákos ügyvéd
                                                          … (cím)

A II. rendű kérelmező: Budapest Főváros XVIII. kerület
                                      Pestszentlőrinc-Pestszentimre Önkormányzata
                                      … (cím)

A II. rendű kérelmező képviselője: Litresits Ügyvédi Iroda,
                                                         ügyintéző: Dr. Litresits András ügyvéd
                                                         … (cím)

Az ügy tárgya: a Fővárosi Választási Bizottság választási ügyben hozott 176/2024. (V. 27.) FVB számú határozatának bírósági felülvizsgálata

Rendelkező rész

A Kúria

- az I. rendű kérelmező bírósági felülvizsgálati kérelmét érdemi vizsgálat nélkül elutasítja;
- a Fővárosi Választási Bizottság 176/2024. (V. 27.) FVB számú határozatát helybenhagyja.

A le nem rótt közigazgatási nemperes eljárási illetéket az állam viseli.

A végzés ellen további jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

1. A II. rendű kérelmező helyi önkormányzat „Van jövőnk” címmel kiadványt jelentetett meg, amely a Budapest XVIII. kerületében az elmúlt években megvalósított, illetve a megvalósítani tervezett fejlesztésekről (pl. Bókay-kert felújítás, Szent Lőrinc sétány, Ifjúsági Ház, Havanna Idősközpont, Kondor sétány felújítás, Vásáros tér felújítás, Szolgáltatóház) számolt be Szaniszló Sándor hivatalban lévő polgármester, Petrovai László, Kőrös Péter és Somody László alpolgármesterek, Nagy Balázs és Dabasi Ottóné önkormányzati képviselők, Pál Norbert, a pestszentimrei részönkormányzat elnöke, valamint Kassai Dániel tanácsnok közreműködésével. A fejlesztéseket bemutató képekkel illusztrált kiadvány első oldalán a „Van jövőnk” főcím alatt az „Otthonos és biztonságos kerületet építünk” alcím, alul pedig a „Ránk lehet számítani” jelmondat és az „egyuttfejlodunk18.hu/vanjovonk” honlapra hivatkozás szerepel. A kiadványban a közreműködő önkormányzati tisztségviselők fényképe, neve, tisztsége, valamint az adott projekttel összefüggő kommentárja is megtalálható. A polgármesterrel egyoldalas interjú is készült „Együtt, közösen határozzuk meg kerületünk következő ötven évét” címmel.
2. Szaniszló Sándor Budapest XVIII. kerületében a Demokratikus Koalíció, a Jobbik - Konzervatívok, a Momentum Mozgalom, a Magyar Szocialista Párt és a Párbeszéd - a Zöldek Pártja jelölő szervezetek közös polgármesterjelöltjeként, míg Petrovai László, Kőrös Péter, Somody László, Nagy Balázs, Dabasi Ottóné, Pál Norbert és Kassai Dániel a kerület egyéni választókerületeiben, ugyanezen jelölő szervezetek közös képviselőjelöltjeiként vesznek részt a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek 2024. évi általános választásán.
3. Az I. rendű kérelmező - aki Budapest XVIII. kerületében a FIDESZ - Magyar Polgári Szövetség és a Kereszténydemokrata Néppárt jelölő szervezetek közös polgármesterjelöltje – 2024. május 21-én kifogást nyújtott be a Budapest Főváros XVIII. kerület Pestszentlőrinc-Pestszentimrei Helyi Választási Bizottsághoz (a továbbiakban: HVB) a „Van jövőnk” című kiadvánnyal összefüggésben, a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 2. § (1) bekezdés c) pontja szerinti, a jelöltek és jelölő szervezetek közötti esélyegyenlőség alapelvének, valamint az e) pontja szerinti jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvének megsértésére hivatkozva.
4. A HVB a 2024. május 24-én kelt 229/2024. (V. 24.) számú határozatával a kifogást elutasította. Határozatának indokolásában megállapította, hogy a vizsgált kiadvány nem minősül a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény (a továbbiakban: Mttv.) 203. § 60. pontjában meghatározott sajtóterméknek, így a Ve. arra vonatkozó rendelkezéseit nem kellett alkalmazni. Kifejtette, hogy a kifogásolt kiadvány nem utal a 2024. évi választásra, abban a hivatalban lévő polgármester és más önkormányzati tisztségviselők nem jelöltekként jelennek meg. A fejlesztések a II. rendű kérelmező folyamatban lévő projektjei, nem pedig egy jelölt sajátos elképzelései, tervei a jövőről. Az egyes fejlesztésekkel kapcsolatban az azok megvalósításában részt vett önkormányzati tisztségviselők nyilvánultak meg. A kiadványban szereplő szlogen a 2024. évi választás kampányidőszakát megelőzően is az önkormányzati kommunikáció része volt, így nem a II. rendű kérelmező jeleníti meg a jelölő szervezetek kampányszlogenjét, hanem a jelölő szervezetek kampányolnak az általa a kampányidőszakot megelőzően közzétett szlogennel. Összességében a kifogásolt kiadvány nem irányul a választópolgári akarat befolyásolására, az II. rendű kérelmező Alaptörvény és a törvények szerinti feladat-végrehajtásaként, a II. rendű kérelmező és a polgármester által, feladatkörében végzett tájékoztató tevékenységként minősül, ezért nem tekinthető a Ve. 141. §-a szerinti kampánytevékenységnek.

A Fővárosi Választási Bizottság határozata

5. Az I. rendű kérelmező fellebbezésére eljárt Fővárosi Választási Bizottság (a továbbiakban: FVB) a 2024. május 27-én kelt, felülvizsgálati kérelemmel támadott határozatával a HVB határozatát megváltoztatta: megállapította, hogy a II. rendű kérelmező által kiadott kiadvány kampánytevékenységnek minősül, és megsértette a Ve. 2. § (1) bekezdés c) és e) pontjaiban foglalt alapelveket, emellett a II. rendű kérelmezőt eltiltotta a további jogszabálysértéstől.
6. Határozatának indokolásában idézte egyebek mellett a Kúria Kvk.IV.39.095/2024/6. számú végzését és azon keresztül az Alkotmánybíróság IV/2242/2024. számú ügyben hozott határozatát. Kifejtette, hogy a hivatalban lévő önkormányzati tisztségviselőknek számolniuk kellett azzal, hogy a kifogásolt kiadvány kampányidőszakban történő megjelenésével a választópolgárok szemében a hivatalos minőségben történő megjelenés és a jelölti minőség nem minden esetben választható el egymástól, az szükségképpen összekapcsolódhat. Megvizsgálva az eset összes körülményét, arra jutott, hogy a kiadvány teljes egészében nem felel meg a Ve. 142. §-ában foglaltaknak. Egy olyan, a választási kampányban megjelent kiadványt tarthat a kezében a kerületi olvasó, választópolgár, amely annak ellenére, hogy nem utal a közelgő választásra, sem a párttámogatottságra, nem tartalmaz választásra történő buzdítást, logót, kizárólag a kerületben történt és tervezett beruházásokról, a lakosság bevonását szorgalmazó törekvésekről van benne szó, mégis azt sugallhatja, hogy mindezek kizárólag akkor folytatódnak, ha a hivatalban lévő önkormányzati vezetés folytathatja a munkáját a választópolgárok jóvoltából. A kiadványban kampánytevékenységre, párthovatartozásra utalás ugyan közvetlenül nem történt, de azt sugallhatja az olvasóknak, hogy amennyiben a választópolgárok a hivatalban lévő polgármesterre, képviselőkre szavaznak, számos beruházás valósulhat meg a kerületben. A polgármester kizárólag az őt jelölő szervezetek egyéni választókerületi képviselőjelöltjei számára biztosított megjelenési, véleményalkotási lehetőséget az önkormányzat kiadványában. A kiadvány hasonló vizuális megjelenítést használ, mint a polgármester a jelenleg zajló választási kampányában, ami alkalmas a választópolgárok megtévesztésére. A Kúria Kvk.IV.39.095/2024/6. számú végzésében felhívott alkotmánybírósági gyakorlatból következően a polgármester újbóli indulása nem lehet akadálya annak, hogy a megbízatása utolsó időszakában is ellássa hivatali tevékenységét, e tekintetben azonban figyelemmel kell lennie arra, hogy e két minősége egyértelműen elkülöníthető legyen; az adott esetben ez utóbbi kritérium nem valósult meg. Mindezeket figyelembe véve megállapította, hogy a II. rendű kérelmező kifogásolt kiadványában a jogellenesség szintjéig összemosta közhatalmi megbízatásából eredő feladatának teljesítését a kampányolással. A II. rendű kérelmező a kifogásolt kiadvány megjelentetésével a Ve. 141. §-a szerinti kampánytevékenység körében, a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményével ellentétesen végezte a kötelessége teljesítését, a Ve. 141. és 142. §-ai szerinti tevékenysége nem különült el, sérültek a Ve. 2. § (1) bekezdés c) és e) pontjaiban írt alapelvi követelmények.
7. Bírságot nem szabott ki, ennek indokaként felhívta a Kúria Kvk.IV.37.359/2014/2. számú végzését, amely a bírság mellőzését a nyomtatott sajtótermékek korlátozottabb véleményformáló hatására, az időszaki kiadvány helyi jellegére és arra alapította, hogy a jogsértés megállapítása mellett a represszív karakterű bírság aránytalan szankciót jelentene.

A bírósági felülvizsgálati kérelmek

8. Az I. rendű kérelmező bírósági felülvizsgálati kérelmében az FVB határozatának megváltoztatását és a II. rendű kérelmezővel szemben bírság kiszabását kérte.
9. Érintettsége kapcsán kifejtette, hogy kifogástevőként sérelmezte a helyi választási versengés során polgármesterjelöltként a hátrányára (is) létrejött anomáliát. Jogi álláspontja szerint az FVB a Ve. 219. § (1) bekezdése szerinti körülményeket figyelmen kívül hagyta, a határozatának indokolásában nem ismertette a bírság mellőzésének mérlegelése körében figyelembe vett szempontjait.
10. A II. rendű kérelmező felülvizsgálati kérelmében az FVB határozatának megváltoztatását és a HVB határozatának helybenhagyását kérte.
11. Érintettségét arra alapította, hogy az FVB határozata vele szemben állapított meg jogsértést és alkalmazott szankciót. Azzal érvelt, hogy – figyelembe véve a Kúria Kvk.IV.39.095/2024/6. számú végzését, megvizsgálva az eset összes körülményét – okszerűen nem lehet más megállapításra jutni, minthogy a kifogásolt kiadvány megfelelt a Ve. 142. §-ában foglaltaknak. Előadta, hogy olyan kiadványt tarthat kezében a kerületi olvasó, választópolgár, amely a választási kampányon kívül is megjelenhetett volna, mivel semmiféle utalás nem található benne sem a közelgő választásra, sem a párttámogatottságra, nem tartalmaz választásra történő buzdítást, logót, kizárólag a kerületben történt és tervezett beruházásokról, a lakosság bevonását szorgalmazó törekvésekről van benne szó. Hangoztatta, hogy a polgármester újbóli indulása nem lehet akadálya annak, hogy a megbízatása utolsó időszakában is ellássa hivatali tevékenységét; hozzátette, hogy a kifogásolt kiadvány elkülöníthető a polgármester kampánytevékenységétől, nem része annak, így megfelel a Kúria Kvk.IV.39.095/2024/6. számú végzésében foglaltaknak. Kiemelte, hogy a helyi önkormányzatok kiadványaiban a települések prominens személyeinek többszöri megjelenítése általános jelleggel nem kifogásolható, amint azt a Kúria a Kvk.I.37.394/2014/2. számú végzésében is megállapította. Mindemellett azt is sérelmezte, hogy a kifogás tárgya egyetlen „lapszám” volt, így a Ve. 152. § (4) bekezdésére figyelemmel hiányzott a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontja megsértése megállapíthatóságának a feltétele. Továbbá, a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjának megsértése körében az FVB határozatának indokolása önálló érvelést nem tartalmaz, ez pedig ellentétes a Ve. 43. §-ával és 46. § d) pontjával.
12. Az I. rendű kérelmező a II. rendű kérelmező bírósági felülvizsgálati kérelmére tett nyilatkozatában annak elutasítását, az FVB határozatának helybenhagyását kérte. Kifejtette, hogy az Alkotmánybíróság általánosan is iránymutató jellegű, IV/2242/2024. számú ügyben hozott határozata mindenkire nézve kötelező, abból a Kúria is levonta a szükséges következtetéseket a Kvk.III.39.100/2024/5. számú végzésében, és megállapította az alapelvsértést. A kifogásolt kiadvány nem sajtóterméknek, hanem az Mttv. 203. § 22. pont c) pontja szerinti egyéb nyomtatott anyagnak, röplapnak minősíthető, ezért azzal kapcsolatban nem jöhet szóba a Ve. 152. § (4) bekezdésének alkalmazása. Az FVB a határozata indokolásának [49] bekezdésében egyértelműen utalt arra, hogy miért látta megállapíthatónak a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjában írt alapelv sérelmét.
13. A II. rendű kérelmező és a polgármester a Kúria felhívása ellenére nem tettek további nyilatkozatot.

A Kúria döntése és jogi indokai

14. Az FVB határozata ellen két irányból érkezett bírósági felülvizsgálati kérelem, az e kérelmek alapján folyamatban lévő, egymással a támadott határozat azonossága miatt szoros összefüggésben eljárásokat a Kúria az együttes elbírálás érdekében egyesítette.
15. A bírósági felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálására csakis abban az esetben kerülhet sor, ha a kérelmező Ve. 222. § (1) bekezdése szerinti érintettsége megállapítható. E jogszabályhely értelmében a választási bizottság másodfokú határozata ellen az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet nyújthat be bírósági felülvizsgálati kérelmet.
16. Az Alkotmánybíróság már több ízben rámutatott, hogy a Ve. a jogorvoslat szabályai között az adott ügyben való érintettség fogalmát nem határozza meg, az érintettség fogalom használatával az eljárásban részes felekhez képest más résztvevői körre utal – mely elvi síkon lehet többek között, akár akinek jogát, jogos érdekét, jogi helyzetét az ügy érinti –, ezt azonban mindig az adott ügyben, esetről esetre a jogorvoslati kérelmet elbíráló szerv, jelen esetben a Kúria dönti el [pl. 3081/2014. (IV. 1.) AB, 3082/2014. (IV. 1.) AB, 3097/2014. (IV. 11.) AB]. A Kúria kiforrott és töretlen gyakorlata szerint az érintettség kérdését mindig a konkrét tényállás függvényében, az egyedi körülményeket figyelembe véve kell vizsgálni (pl. Kvk.I.37.510/2019/2., Kvk.VI.39.088/2024/4.). Érintettség akkor állapítható meg, ha az állított jogsérelem a kérelmező saját jogaira és kötelezettségeire közvetlenül kihat (pl. Kvk.VI.37.639/2019/3., Kvk.V.39.513/2022/2.). Az érintettség fennállását a kérelmezőnek kell a jogorvoslat benyújtásával egyidejűleg igazolnia (pl. Kvk.V.37.985/2019/6., Kvk.VI.39.061/2024/4.).
17. A jelen ügyben az I. rendű kérelmező az érintettsége igazolásaként arra utalt, hogy kifogástevőként sérelmezte a polgármesterjelöltként őt is hátrányosan érintő választási jogszabálysértést.
18. Ezzel összefüggésben a Kúria mindenekelőtt rámutat, hogy a Ve. 208. §-ában szabályozott, a kifogás benyújtására jogosult személyek köréhez képest a Ve. 222. § (1) bekezdése lényegesen szűkebben határozza meg a bírósági felülvizsgálati kérelem előterjesztésére jogosultak körét. Az eltérő személyi körből következik, hogy önmagában a kifogás benyújtása és annak a választási bizottság általi elbírálása még nem ad alapot automatikusan a bírósági felülvizsgálati kérelem előterjesztésére, mert ahhoz a törvény az ügyben való érintettséget, mint többletfeltételt támasztja (pl. Kvk.III.39.360/2022/5., Kvk.VI.39.407/2022/4.). Így tehát az a körülmény, hogy a kérelmező terjesztette elő a választási bizottság által elbírált kifogást, még nem jelent feltétlenül érintettséget is.
19. A konkrét esetben az I. rendű kérelmezőnek – a bírósági felülvizsgálati kérelmének irányára is figyelemmel – azt kellett volna igazolnia, hogy kétségkívül fennálló, nyilvánvaló, közvetlen érdekeltsége fűződik a II. rendű kérelmezővel szembeni bírság szankció alkalmazásához is. Önmagában az, hogy polgármesterjelöltként a más terhére megállapított választási jogszabálysértés a kérelmezőre nézve hátrányos, a jogszabálysértés megállapításához és a további jogszabálysértéstől való eltiltáshoz elegendő alapot biztosított, de ez nem teremti meg az érintettségét atekintetben, hogy a bírságolás hiányát kifogásolva támadja a választási bizottság határozatát. Az I. rendű kérelmező a mással szembeni bírság kiszabásának követelését megalapozó konkrét, őt érintő jogsérelmet, az annak mellőzéséből eredő személyes érdeksérelmet nem tárt fel. Hangsúlyozza a Kúria, hogy a választások tisztaságának, törvényességének biztosítása nem a kérelmező, hanem a közérdek védelme érdekében eljáró választási bizottságok feladatát képezi [Ve. 14. § (1) bekezdés]. Ennek részeként a bírság kiszabása, mint a jogsértés megtorló (represszív) jogkövetkezménye, nem a sérelmet szenvedett személy, hanem az állam igénye {Kvk.VI.37.494/2018/2., indokolás [19]-[20]}. A Kúria megállapította, hogy az I. rendű kérelmező igényérvényesítési jogosultsága – igazolt érintettség hiányában – nem terjed ki arra, hogy vitassa: az FVB miért nem alkalmazott bírság szankciót a II. rendű kérelmezővel szemben; e jogkövetkezmény elmaradása őt közvetlenül a jogai gyakorlásában nem akadályozza, kötelezettségeit nem befolyásolja, jogi helyzetében változást nem idéz elő.
20. Minderre tekintettel a Kúriának az I. rendű kérelmező bírósági felülvizsgálati kérelmét a Ve. 231. § (1) bekezdés a) pontja alapján érdemi vizsgálat nélkül el kellett utasítania.
21. A II. rendű felperes érintettségét a Kúria az általa előadott indokok alapján elfogadta, ezért a bírósági felülvizsgálati kérelmében foglaltak mentén a Ve. 231. § (4) bekezdésének megfelelően a sérelmezett határozatot, valamint az azt megelőző eljárást megvizsgálta, és megállapította, hogy a kérelem – az alábbiak szerint – nem alapos.
22. A Ve. 141. §-a értelmében kampánytevékenység a kampányeszközök kampányidőszakban történő felhasználása és minden egyéb kampányidőszakban folytatott tevékenység a választói akarat befolyásolása vagy ennek megkísérlése céljából.  A Ve. 142. §-a szerint ugyanakkor nem minősül választási kampánynak a választási szervek tevékenysége, az állampolgárok – mint magánszemélyek – közötti személyes kommunikáció, függetlenül annak tartalmától és formájától, továbbá az Alkotmánybíróság, a bíróságok, a helyi önkormányzatok és más állami szervek jogszabályban meghatározott feladatuk során végzett tevékenysége.
23. A Ve. 2. §-ában írt választási alapelvek, valamint a Ve. 142. §-ában meghatározott, az állami szervek kampánynak nem minősülő tevékenységére vonatkozó rendelkezés kapcsolatát és alkalmazhatóságát a Kúria és az Alkotmánybíróság folyamatosan értelmezte. Az ennek alapján kialakult és ezért irányadó gyakorlatot – elsősorban a választási szervek határozatai ellen előterjesztett bírósági felülvizsgálati kérelemmel összefüggésben vizsgálandó érintettség tekintetében – a Kúria a Kvk.VII.39.089/2024/4. számú határozatában összefoglalta {indokolás [10]-[18]}. Az elektronikus levelek vonatkozásában tett megállapítása, mely szerint az állami szervek kommunikációja nem minősül kampánytevékenységnek, „hacsak nem valamely jelölt vagy jelölő szervezet közvetlen, nevesített támogatását tartalmazza” {indokolás [18]}, a jelen ügyben megítélendő tevékenységre is alkalmazandó. A Ve. alapelveinek kivételes közvetlen alkalmazhatóságát állapította meg más, de hasonló esetben a Kúria Kvk.III.39.043/2024/8. számú végzése {indokolás [59]}. Ezt követően az Alkotmánybíróság a IV/2242/2024. számú ügyben 2024. május 23-án hozott határozatában további, az ismertetett gyakorlaton túlmutató megállapítást is tett, amelyet a Kúria alkalmazott is {Kvk.IV.39.095/2024./6., indokolás [29], [49]-[50]}, ezért a Kúria a gyakorlatot ennek fényében ismételten összefoglalta {Kvk.III.39.100/2024/5., indokolás [80]-[98]}.
24. A fentiek értelmében a Ve. 2. §-a és 142. §-a egymásra tekintettel úgy értelmezendő, hogy az önkormányzat saját hatáskörben végzett kommunikációja általában a Ve. 142. §-a alapján nem minősül kampánytevékenységnek. Kivételesen azonban, különösen akkor, ha ez a kommunikációja azonosítható jelöltet vagy jelölő szervezetet támogat, magatartása „visszakerül” a Ve. 141. §-ának hatálya alá, és kampánytevékenységnek minősül. Ebben az esetben a magatartását a Ve. 2. §-ában írt alapelvek közvetlen alkalmazásával kell megítélni {Kvk.VII.39.089/2024/4., indokolás [17]-[18]; Kvk.IV.39.095/2024., indokolás [29], [49]-[50]; Kvk.III.39.100/2024/5., indokolás [59], [74], [90]}. Ebben az esetben pedig a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjába ütközően az esélyegyenlőség sérelmével jár, ha az önkormányzat kampányidőszakban az egyik, minden kétséget kizáróan beazonosítható jelölő szervezet kampányát támogatja {Kvk.III.39.100/2024/5., indokolás [103]}.
25. A Kúria a fentiek szerint összefoglalt joggyakorlatot tekintette irányadónak jelen ügyben is. Kiemelt figyelemmel volt arra, hogy az Alkotmánybíróság a IV/2242/2024. számú ügyben hozott határozatában rámutatott: a demokratikus jogállamnak eleme a hatékony politikai demokrácia működése. A hatékony politikai demokráciának előfeltétele a választójog hatékonysága. Ehhez hozzátartozik a választás tisztaságának biztosítása is, a választók akarata szabad kifejezésének biztosítása. A Ve. a választás tisztaságának biztosítása érdekében alapelvi szinten és tételes szabályokkal is kizárja az illetéktelen befolyás gyakorlását, és ebben az értelemben egyes előírásai egyebek között a választási kampányeszközöket és -tevékenységet korlátozzák. A választás tisztasága a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményével áll összefüggésben. A választás tisztaságának megóvása, mint alapelv átfogja az egész választási folyamatot, a választások egészének meg kell felelni ennek az elvnek. A választás tisztasága nemcsak a választási eljárási alapelvekkel, hanem a választási anyagi jogi alapelvekkel is összefüggésben van [lásd: általános és egyenlő választójog, közvetlen és titkos szavazás, a választók akarata szabad kifejezésének biztosítása, az Alaptörvény 2. cikk (1) bekezdése szerint]. A Ve. 142. §-a jellemzően azt biztosítja, hogy ne legyen önmagában megkérdőjelezhető az, ha helyi önkormányzat és állami szerv a kampány időszakában is eleget tesz jogszabályi kötelezettségeinek. A 142. § lehetséges alapjogi korlát a választói, jelölő szervezeti jogokkal szemben, de alkalmazása esetén is lehetnek olyan körülmények, amelyek felvetik a Ve. 2. § (1) bekezdés a), c) és e) pontjaiban foglalt alapelvek sérelmét. Az Alkotmánybíróság a határozatában rámutatott: a választások tisztaságának megőrzése és a választási eljárásnak a demokratikus legitimáció biztosításában megnyilvánuló funkciója olyan alkotmányos értékkel bírnak, amely korlátot állíthat az önkormányzati forrásból eredő, konkrét jelölő szervezet felé irányuló segítség elé, különösen, ha annak egyértelműen felismerhető hatása a konkrét jelölő szervezet kampányeszközei hangsúlyos elemeinek a közvetítése a választók felé az elemeknek a nyilvánosság felé megtöbbszörözése, sulykolása révén {IV/2242/2024., Indokolás [32], [41], [45]}.
26. A konkrét esetben a FVB – a Ve. 141. §-a szerinti „kampánytevékenység” és a Ve. 142. §-a szerinti „jogszabályokban meghatározott feladat során végzett tevékenység” fogalmi elhatárolását érintő legújabb alkotmánybírósági (IV/2242/2024. számú ügyben hozott), illetve azon alapuló kúriai (Kvk.IV.39.095/2024/6., Kvk.III.39.100/2024/5.) határozatokban összefoglalt szempontrendszert érvényre juttatva – az eset összes körülményére figyelemmel vizsgálta, hogy a II. rendű kérelmező tevékenysége kampánytevékenységnek minősült-e, majd pedig, hogy azzal megsértette-e a Ve. alapelvi rendelkezéseit.
27. A II. rendű kérelmező a bírósági felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy a kifogásolt kiadványban nincs utalás a választásra vagy párttámogatottságra, ám ezt a szempontot az FVB a határozatában ugyanezekkel a szavakkal figyelembe vette a jogi értékelése során. Az kétségtelenül következik az irányadó alkotmánybírósági és kúriai gyakorlatból – ez úgyszintén szerepel a támadott határozat indokolásában –, hogy a polgármester újbóli indulása nem lehet akadálya annak, hogy a megbízatása utolsó időszakában is ellássa hivatali tevékenységét, ugyanakkor a hivatkozott gyakorlat szerint ilyen esetben figyelemmel kell lennie arra, hogy e két minősége egyértelműen elkülöníthető legyen. A II. rendű kérelmező álláspontja szerint a kifogásolt kiadvány elkülöníthető a polgármester kampánytevékenységétől, nem része annak. Ezzel szemben a FVB a határozatában bemutatta, hogy az adott esetben kifogásolt, a választási kampányban megjelent kiadvány azt sugallhatja, hogy az abban bemutatott beruházások, törekvések kizárólag akkor folytatódnak, ha a hivatalban lévő önkormányzati vezetés folytathatja a munkáját, amennyiben a választópolgárok a kiadványban szereplő polgármesterre, önkormányzati képviselőkre szavaznak, számos beruházás valósulhat meg a kerületben. Rámutatott arra, hogy a kifogásolt kiadványban kizárólag a polgármestert jelölő szervezetek egyéni választókerületi képviselőjelöltjei számára biztosítottak megszólalási lehetőséget. Felhívta a figyelmet a kiadvány és a polgármester jelölti kampányában használt vizuális megjelenítés hasonlóságára, ezáltal megtévesztő voltára is. Mindezek alapján jutott arra a következtetésre, hogy a II. rendű kérelmező kifogásolt kiadványában a jogellenesség szintjéig összemosta a közhatalmi megbízatásból eredő feladat teljesítését a kampányolással. Helytálló a II. rendű kérelmező – kúriai határozatra alapított – érvelése annyiban, hogy a helyi önkormányzatok kiadványaiban a települések prominens személyeinek többszöri megjelenítése általános jelleggel nem kifogásolható, azonban az FVB a jelen ügyben nem is általános kifogást fogalmazott meg, hanem az adott ügy konkrét, egyedi körülményeinek vizsgálata és értékelése alapján jutott arra a következtetésre, hogy a kiadványban a Ve. 141. és 142. §-ai szerinti tevékenység egyértelműen nem különült el, hanem éppen összemosódott.
28. Az Alkotmánybíróság 3257/2019. (X. 30.) AB határozata szerint a Ve. 141. §-a és 142. §-a között a választóvonal ott van, hogy intézmények átadásáról vagy felújításáról szóló beszámolóról van-e szó, vagy – az eset körülményei figyelembevételével – jelölő szervezet támogatásáról. Hangsúlyozza a Kúria, hogy csak az adott eset összes körülményének figyelembevételével lehet meghúzni az igen vékony és érzékeny határt a Ve. 142. §-a alapján még megengedett, illetve a Ve. alapelveit sértő tevékenység között abban az esetben, ha még hivatalban lévő, de egyben jelöltként is induló önkormányzati tisztségviselőről van szó (Kvk.III.39.043/2024/8.). Az FVB a határozatának indokolásában részletesen számot adott az általa figyelembe vett körülményeket értékelő, mérlegelő tevékenységéről, amelyet a II. rendű kérelmező a fentiek szerint alappal vitatni, cáfolni nem tudott, mert csupán egyes kiragadott –egyébként az FVB által is értékelt – tényállási elemekre, azok izolált értékelésére hivatkozott, így a bírósági felülvizsgálati kérelmében foglaltak alapján a Kúriának felülmérlegelésre nem volt lehetősége. A határozatban bemutatott szempontokra tekintettel a kifogásolt kiadvány az önkormányzat jogszabályban meghatározott feladata során végzett tevékenységén, a tájékoztatáson túlmutatott, így kívül esett a Ve. 142. §-ának keretein, ahhoz képest többletüzenetet hordozott, konkrét jelöltekkel, jelölő szervezetekkel való azonosulást, támogatást fejezett ki. Ekként pedig megalapozott az a megállapítás, hogy a II. rendű kérelmező vizsgált tevékenysége a Ve. 141. §-a szerinti kampánytevékenységnek minősült, mely tevékenysége sértette a jelöltek és a jelölő szervezetek közötti esélyegyenlőség alapelvét [Ve. 2. § (1) bekezdés c) pont], valamint ellentétes volt a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvével [Ve. 2. § (1) bekezdés e) pont] is. A Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt, a kampányhoz kötődő esélyegyenlőség követelménye nem érvényesülhet akkor, ha az önkormányzat a kiadványában észszerű indok nélkül privilegizál egyes jelölteket, jelölő szervezeteket, olyan kampánytevékenységet folytat, amely alkalmas lehet arra, hogy helyi szinten megbontsa a jelöltek és az őket jelölő szervezetek egyenlő esélyét a választói akarat kialakításában, formálásában. A Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt alapelv sérelme pedig azért valósult meg, mert a kiadvány kampányjellegét az eset összes körülményeiből az elvárható gondosság mellett a II. rendű kérelmező is felismerhette volna.
29. A Ve. 152. § (4) bekezdése a média kampányban való részvételével kapcsolatos jogorvoslat szabályai között található rendelkezés, amely a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontja megsértésének megállapíthatóságát időszaki kiadvány esetén ahhoz köti, ha az legalább két egymást követő lapszám együttes vizsgálata alapján fennállt a megjelölt bizonyítékok alapján. A HVB elsőfokú határozatában részletes indokolás mellett megállapította, hogy a kifogásolt kiadvány nem minősül sajtóterméknek, így arra a Ve. említett rendelkezéseit nem kell alkalmazni. Ettől eltérő megállapítást a TVB határozata sem tartalmazott, a HVB indokolását pedig a II. rendű kérelmező sem a TVB, sem a Kúria előtt nem vitatta, azt cáfoló tény- vagy jogállítást egyáltalán nem tett. Erre figyelemmel a Kúria nem tudta elfogadni a Ve. 152. § (4) bekezdése alkalmazásának hiányára alapított érvelését. Megjegyzi a Kúria, hogy a média kampányban való részvételével kapcsolatos jogorvoslat szabályainak alkalmazhatósága esetén az adott ügyben a jogorvoslati fórumrendszer, illetve részben a jogorvoslat során alkalmazható jogkövetkezmények is eltérőek lettek volna.
30. Az FVB a határozatának meghozatalához szükséges tényállást a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján tisztázta, azt a bizonyítékok egyenként és összességükben történt értékelése, és az ezen alapuló meggyőződése szerint állapította meg, a II. rendű kérelmező minden alap, konkrétum nélkül hivatkozott a Ve. 43. §-ának sérelmére. A határozat indokolása megfelel a Ve. 46. § d) pontjában foglaltaknak is, az FVB a döntését a kellő (szükséges és elégséges) mértékben megindokolta, abból a II. rendű kérelmező terhére rótt jogszabálysértés [Ve. 2. § (1) bekezdés c) és e) pontok] megállapításának magyarázata egyértelműen kitűnik.
31. Mindezek alapján a II. rendű kérelmező bírósági felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, ezért a Kúria az NVB határozatát a Ve. 231. § (5) bekezdés a) pontja alapján helybenhagyta.
32. A Kúria megjegyzi, hogy a 2024. május 30-án kelt Kvk.V.39.099/2024/4. számú határozatában azt állapította meg, hogy ha a jelen ügy II. rendű kérelmezője a polgármestert népszerűsítő plakátot helyez ki, a polgármester – aki egyben polgármesterjelölt is – kampánytevékenysége miatt nem marasztalható. Ugyanakkor azt is kiemelte, hogy a II. rendű kérelmező felelőssége, esetleges kampánytevékenységének megítélése abban az ügyben – mivel a kifogás elutasítása a II. rendű kérelmező vonatkozásában elsőfokon jogerőre emelkedett – nem volt a bírósági felülvizsgálat tárgya. Ennélfogva a Kvk.V.39.099/2024. számú eljárás eredményének a jelen, éppen a II. rendű kérelmező felelősségével kapcsolatos ügy mikénti eldöntésére nem volt kihatása.

A döntés elvi tartalma

33. I. A bírság kiszabása, mint a jogsértés megtorló (represszív) jogkövetkezménye, nem a sérelmet szenvedett személy, hanem az állam igénye. Önmagában az, hogy polgármesterjelöltként a más terhére megállapított választási jogszabálysértés a kérelmezőre nézve hátrányos, még nem teremti meg az érintettségét atekintetben, hogy – a jogszabálysértés megállapításán és a jogsértő további jogszabálysértéstől történt eltiltásán túl – a bírságolás hiányát kifogásolva támadja a választási bizottság határozatát.
    II. Csak az adott eset összes körülményének figyelembevételével lehet meghúzni az igen vékony és érzékeny határt a Ve. 142. §-a alapján még megengedett, illetve a Ve. alapelveit sértő tevékenység között abban az esetben, ha még hivatalban lévő, de egyben jelöltként is induló önkormányzati tisztségviselőről van szó.

Záró rész

34. A Kúria a bírósági felülvizsgálati kérelemről a Ve. 228. § (2) bekezdésére, 229. § (1) és (2) bekezdéseire figyelemmel közigazgatási nemperes eljárásban, három hivatásos bíróból álló tanácsban határozott.
35. Az I. rendű kérelmező bírósági felülvizsgálati kérelmével összefüggésben az eljárás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 57. § (1) bekezdés a) pontja alapján illetékmentessé vált. A II. rendű kérelmező bírósági felülvizsgálati kérelmével összefüggésben felmerült, az Itv. 62. § (1) bekezdés s) pontjában biztosított tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt, az Itv. 45/A. § (5) bekezdésében meghatározott mértékű, 10.000 (azaz tízezer) forint összegű közigazgatási nemperes eljárási illeték a kérelmező Itv. 5. § (1) bekezdés b) pontjában biztosított teljes személyes illetékmentességére figyelemmel a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (Kp.) 35. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 102. § (6) bekezdése alapján az állam terhén marad.
36. A Kúria határozata elleni további jogorvoslat lehetőségét a Ve. 232. § (5) bekezdése kizárja.

Budapest, 2024. június 2.

Dr. Varga Zs. András s.k. a tanács elnöke
Dr. Remes Gábor s.k.  előadó bíró                  
Dr. Varga Zs. András s.k. a tanács elnöke 
az aláírásban akadályozott Dr. Magyarfalvi Katalin bíró helyett