A KÚRIA
végzése
Az ügy száma: Kpk.IV.39.100/2023/4.
A tanács tagja: Dr. Kalas Tibor a tanács elnöke; Dr. Balogh Zsolt előadó bíró; Dr. Tánczos Rita bíró
Kérelmező: hivatalból
Alkotmánybírósági határozat száma: 8/2023. (VI.20.) AB határozata (belső ügyszám: IV/02415/2022.)
Az ügy tárgya: a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 294. § (1) bekezdés g) pont gg) alpontja megsemmisítése utáni eljárás meghatározása
Rendelkező rész
A Kúria megállapítja, hogy az Alkotmánybíróság 8/2023. (VI.20.) AB határozata alapján perújításnak van helye, az alkotmányjogi panasz indítványozója e végzés kézbesítését követő harminc napon belül perújítási kérelmet terjeszthet elő a perben eljárt elsőfokú bíróságnál.
A végzés ellen jogorvoslatnak nincs helye.
Indokolás
Az ügy alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alapügy felperesének közalkalmazotti jogviszonyát a munkáltatója a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 294. § (1) bekezdés g) pont gg) alpontja folytán - a rokkantsági ellátására tekintettel - indokolás nélkül megszüntette.
[2] A felperes keresettel élt a közalkalmazotti jogviszonya jogellenes megszüntetésének megállapítása iránt. Keresetét a Fővárosi Törvényszék Munkaügyi Kollégiuma 14.M.70.473/2020/41. számú ítéletével elutasította.
[3] A felperes fellebbezése nyomán eljáró Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.096/2022/5. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, és kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek a 2016. évi szakmai továbbképzésével felmerült költségét (18.795 forintot), egyebekben az elsőfokú ítéletet helyben hagyta.
[4] A felperes (a továbbiakban: indítványozó) ezt követően az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybírósághoz, melyben kérte a Fővárosi Ítélőtábla 2 Mf.31.096/2022/5. számú ítéletében hivatkozott és alkalmazott törvényi rendelkezések – az Mt. 294. § (1) bekezdés g) pont gg) alpontja, 66. § (9) bekezdése, 77. § (5) bekezdés a) pontja, 82. § (2) bekezdése és 83. § (1) bekezdése, valamint a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 30. § (1) bekezdés d) pontja, 30/A. § (1) bekezdéséből a gondolatjelek közé írt tagmondat („feltéve, hogy a közalkalmazott e törvény alkalmazása szempontjából nem minősül nyugdíjasnak”), 32. § (2) bekezdéséből a 30. § (1) bekezdés d) pontjára hivatkozás és 37. § (2) bekezdés a) pontja, továbbá a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (a továbbiakban: Mmtv.) 2. § (1) bekezdés b) és e) pontja – alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Álláspontja szerint e rendelkezések sértik az Alaptörvény I. cikk (1) bekezdését, XII. cikk (1) és (2) bekezdéseit, XV. cikk (2) és (5) bekezdéseit. Alkotmányjogi panaszában az indítványozó egyúttal kérte az Abtv. 27. §-a alapján azt is, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.096/2022/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességét, és azt semmisítse meg.
[5] Az Alkotmánybíróság a 8/2023. (VI.20.) AB határozatában megállapította, hogy az Mt. 2022. december 31-ig hatályban volt 294. § (1) bekezdés g) pont gg) alpontja alaptörvény-ellenes volt. Továbbá megállapította, hogy az alaptörvény-ellenes rendelkezés a Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.096/2022/5. számú ítéletével befejezett, továbbá valamennyi, bármely bíróság előtt folyamatban lévő ugyanilyen tárgyú ügyben nem alkalmazható.
[6] Az Alkotmánybíróság döntésében kiemelte, hogy a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (a továbbiakban: Mmtv.) 2012. január 1-jei hatálybalépését követően megszűnt a rokkantsági nyugdíj, helyette az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt a fogyatékossággal élő személyek a megváltozott munkaképességű személyek ellátásaira (rehabilitációs vagy rokkantsági ellátás) válnak jogosulttá, ezen korhatár betöltését követően pedig öregségi nyugdíjban részesülnek. A rehabilitációs ellátás és a rokkantsági ellátás mellett egyaránt lehet keresőtevékenységet folytatni.
[7] Az Mt. 294. § (1) bekezdés g) pont gg) alpontja alapján a rokkantsági ellátás mellett munkát végző személy (aki a vonatkozó szabályok szerint kizárólag az öregségi nyugdíjkorhatárnál fiatalabb személy lehetett) nyugdíjasnak minősült. Így az öregségi nyugdíjkorhatárt még el nem érő rokkantsági ellátásban részesülő munkavállalókra nem az általános felmondási és végkielégítési szabályok vonatkoztak. Ennél fogva a jogalkotó az eltérő élethelyzetben lévő (öregségi korhatárt betöltött és nem betöltött) személyeket azonos módon kezelte, a két említett személyi kör esetében egyaránt csökkentett munkajogi garanciákat biztosított, ami alkotmányossági szempontból nem volt indokolható a valójában eltérő helyzetben lévő rokkantsági ellátásban részesülő személyekre vonatkozóan. Így a munkajogi garanciák indokolatlan megvonása a rokkantsági ellátásban részesülő személyektől a minden embert egyenlő mértékben megillető emberi méltósághoz való jogba ütköző, az egészségügyi állapotukkal, fogyatékosságukkal összefüggő, az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdését sértő hátrányos megkülönböztetésnek minősült.
[8] Az Alkotmánybíróság az állam intézményvédelmi, szabályozási, intézkedési kötelezettsége teljesítésének értékelte, hogy a jogalkotó, észlelve az Mt. 294. § (1) bekezdés g) pont gg) alpontját 2023. január 1-jével hatályon kívül helyezte. A hatályon kívül helyezésre irányuló javaslat indokolása szerint, az érintett „jogalanyok számára akkor lehet esélyegyenlőséget teremteni a munkaviszony fenntartása körében, ha e munkavállalókra – a rendes felmondás indokolása és a végkielégítés szempontjából – az Mt. általános szabályai alkalmazandóak.”
[9] Az Alkotmánybíróság az indítványozó alkotmányjogi panasz részeként előadott további indítványelemeit visszautasította.
A döntés indokolása
[10] A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 427. § (1) bekezdés a) pontja szerint, ha az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz eljárásban a jogszabályt vagy jogszabályi rendelkezést megsemmisíti, és ezért az az Alkotmánybíróság eljárására okot adó ügyben nem alkalmazható, az alkotmányjogi panasz orvoslásának eljárási eszközét – az Alkotmánybíróság határozata alapján és a vonatkozó eljárási szabályok megfelelő alkalmazásával – a Kúria állapítja meg.
[11] A Pp. 427. § (2) bekezdés a) pontja szerint, ha az Alkotmánybíróság anyagi jogszabályt vagy rendelkezést semmisített meg, és az ügyben kizárólag per vagy nemperes eljárás volt folyamatban, értesíti a panasz indítványozóját, hogy harminc napon belül perújítási kérelmet terjeszthet elő a perben eljárt elsőfokú bíróságnál. A Pp. 428. § (2) bekezdése szerint ebben az esetben a Kúria kérelemre, s a Pp. 428. § (1) bekezdése alapján soron kívül jár el.
[12] A felperes (indítványozó) kérelme alapján a Kúria megállapította, hogy az Alkotmánybíróság 8/2023. (VI.20.) AB határozatában anyagi jogi szabályt semmisített meg, így a felperes (indítványozó) ügyében perújításnak van helye. A perújítás folytán megindult eljárásban az Mt. a 2022. december 31-ig hatályban volt 294. § (1) bekezdés g) pont gg) alpontja alaptörvény-ellenességének megállapítása folytán a nyugdíjas munkavállaló fogalma alá nem tartozik az a személy, aki rokkantsági ellátásban részesül.
Záró rész
[13] A döntés elleni jogorvoslatot a Pp. 407. § (1) bekezdés d) pontja zárja ki.
Budapest, 2023. október 3.
Dr. Kalas Tibors.k. a tanács elnöke
Dr. Balogh Zsolt s.k. előadó bíró
Dr. Tánczos Rita s.k. bíró