A Kúria
végzése
Az ügy száma: Kpk.IV.39.233/2022/3.
A tanács tagja: Dr. Kalas Tibor a tanács elnöke; Dr. Balogh Zsolt előadó bíró; Böszörményiné dr. Kovács Katalin bíró
Kérelmező: hivatalból
Alkotmánybírósági határozat száma: 3067/2022. (II. 25.) AB határozat (belső ügyszám: IV/952-11/2021.)
Az ügy tárgya: a Szegedi Járásbíróság 11.Pk.50.902/2020/8. számú végzése és a Szegedi Törvényszék 3.Pkf.20.206/2021/2. számú végzése megsemmisítését követő eljárás meghatározása
Rendelkező rész
A Kúria az Alkotmánybíróság 3067/2022. (II. 25.) AB határozata alapján a Szegedi Járásbíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.
A végzés ellen jogorvoslatnak nincs helye.
Indokolás
Az ügy alapjául szolgáló tényállás
[1] A kérelmező különélő édesapa számára közös gyermekük tekintetében az együtt élő szülő – a gyermek édesanyja, kérelmezett – úgy biztosította a 2020. július 31. és augusztus 14. közötti időszakos (nyári) kapcsolattartást, hogy a gyermek útlevelét nem adta át, holott az édesapa 2020. elejétől több alkalommal kérte, hogy a gyermeknek készíttessen útlevelet, mivel külföldi nyaralást tervezett a gyermekkel.
[2] A kérelmező a kapcsolattartás pótlásának kikényszerítése érdekében nemperes eljárást indított. A kérelmére eljáró Szegedi Járásbíróság 11.Pk.50.902/2020/8. számú elsőfokú végzésében megállapította, hogy a kapcsolattartás joga kiterjed a gyermek külföldre vitelére is. A kérelmezett édesanyának a kapcsolattartás elősegítése érdekében a kiskorú gyermeket fel kell készítenie, amely kötelezettség magába foglalja többek között a gyermekhez tartozó okmányok összekészítését és átadását. Így az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a kérelmezett felróhatóan meghiúsította a kapcsolattartást, ezért elrendelte az időszakos kapcsolattartás végrehajtását és a kapcsolattartás legkésőbb 2021. január 31. napjáig történő pótlását.
[3] A döntéssel szemben a kérelmező édesapa fellebbezéssel élt. A Szegedi Törvényszék a 3.Pkf.20.206/2021/2. számú végzésével a pótlásra vonatkozó rendelkezés kivételével a döntést – kisebb pontosítással – helybenhagyta. A döntés szerint a jogalkotó a zavartalan kapcsolattartás meghiúsulása egyik esetkörének tekinti azt, amikor a gyermeket gondozó szülő meghiúsítja azt, hogy a különélő szülő – aki erre egyebekben az alapul fekvő jogerős ítélet alapján jogosult lenne – a gyermeket az időszakos kapcsolattartás idején külföldre vihesse akár úgy, hogy a gyermek útlevelét nem bocsájtja rendelkezésre. A másodfokú bíróság az elmaradt kapcsolattartás pótlásának elrendelését viszont nem látta megalapozottnak. Álláspontja szerint arra helyesen hivatkozott a kérelmező, hogy a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Gyer.) 30. § (5) bekezdése csupán az ünnepnapokra eső elmaradt időszakos kapcsolattartás pótlását tilalmazza, s az azon kívüli időszakos kapcsolattartás tekintetében ilyen tiltó rendelkezése nincs. Kiemelte a bíróság, hogy lehetőség van arra, hogy a felek megállapodjanak az időszakos kapcsolattartás pótlásában, ha annak időtartama és az adott helyzet egyedi körülményei ezt nem zárják ki. Ugyanakkor a bíróság úgy vélte, hogy a felek megállapodásának a hiányában az egyes bírósági nemperes eljárásokról szóló 2017. évi CXVIII. törvény (a továbbiakban: Bpnp.) 22/C. § (2) bekezdés b) pontja szerinti, az időszakos kapcsolattartás pótlására nyitva álló, legfeljebb hat hónapos időtartamból arra lehet következtetni, hogy az időszakos kapcsolattartás pótlása bizonyos esetekben nem lehetséges.
[4] A kérelmező édesapa (a továbbiakban: indítványozó) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybírósághoz, melyben a Szegedi Járásbíróság 11.Pk.50.902/2020/8. számú végzése és a Szegedi Törvényszék 3.Pkf.20.206/2021/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Az indítványozó álláspontja szerint a döntés sérti az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdését (szülő és gyermek kapcsolattartáshoz való joga), továbbá úgy vélte, hogy a döntés contra legem, ezáltal pedig az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével (tisztességes eljáráshoz való jog) – és ezzel összefüggésben az R) cikk (2) bekezdésével – is ellentétes. Érvelésében arra hivatkozott, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:182. § (2) bekezdésében rögzített kógens szabállyal ellentétes tartalmú jogerős döntés alaptörvény-ellenes, contra legem jogalkalmazást valósít meg, nevezetesen annak a kimondása, hogy a gondozó szülő nem köteles a fel nem róható okból elmaradt, illetve általa megtagadott nyári időszakos kapcsolattartást pótolni, mivel erre vonatkozó előírás nincs egyetlen jogszabályban sem.
[5] Az alkotmányjogi panasz folytán eljáró Alkotmánybíróság a 3067/2022. (II. 25.) AB határozatában megállapította, hogy a Szegedi Járásbíróság 11.Pk.50.902/2020/8. számú végzése és a Szegedi Törvényszék 3.Pkf.20.206/2021/2. számú végzése alaptörvény-ellenesek, ezért azokat megsemmisítette.
[6] Az Alkotmánybíróság döntésében korábbi gyakorlatát áttekintve kiemelte, hogy a kapcsolattartás minden típusának – legyen az folyamatos (például: hétvégi) vagy időszakos (például: tanítási szünetben megvalósuló) – ugyanaz a célja, mégpedig az, hogy a gyermek és a különélő szülő zavartalanul időt tölthessenek együtt. Rámutatott, hogy a kapcsolattartás formái közül a rendszeres közvetlen, személyes kapcsolattartás kiemelt jelentőséggel bír, de a kapcsolattartás minden formájának szerepe van a szülő-gyermek viszonyban, ezek adott esetben ki is egészíthetik egymást.
[7] A döntés kitért arra, hogy a konkuráló alapjogi pozíciók esetén, vagyis amikor – mint jelen esetben – az alapjogi konfliktus a jogalanyok egymás közötti viszonyában merül fel azáltal, hogy az egyik magánszemély alapjogát a másik magánszemély alapjogának gyakorlása veszélyezteti, az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a bíróságoknak közvetítő, kiegyenlítő szerepet kell betöltenie. A kapcsolattartási ügyekben alapesetben a különélő szülőnek a magánszféra-védelemből [Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdés] és a neveléshez való jogából [Alaptörvény XVI. cikk (2) bekezdés] levezetett kapcsolattartáshoz való joga áll szemben az együtt élő szülő Alaptörvényben biztosított jogaival.
[8] Az Alkotmánybíróság döntése szerint jelen ügyben nem volt megállapítható, hogy a bíróság felismerte volna az ügy alapjogi relevanciáját, azonosította volna az érintett személyek alapjogait, illetve, hogy a konkuráló alapjogi pozíciók arányosság elvén alapuló, a kíméletes kiegyenlítésre és méltányos egyensúly kialakítására vonatkozó követelményének megfelelő, komplex vizsgálatot folytatott volna le. A kapcsolattartás pótlása körében az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy támadott bírósági döntés szerint a pótlás elutasításának az volt az indoka, hogy a nyári szünet már eltelt, így a pótlás „csak a folyamatos kapcsolattartás rovására lenne kivitelezhető”, mely akadályt a bíróság sem kifejezett jogszabályi előírással, sem pedig érvekkel nem támasztotta alá.
[9] Az Alkotmánybíróság határozata ugyanakkor azt is kiemelte, hogy az alapjogi igények összemérése után a bíróság – összhangban a Gyer. 30. § (6) bekezdésével – akár arra a következtetésre is juthat az ügy tényei és körülményei alapján, hogy a pótlás a konkrét esetben nem állna a gyermek érdekében, adott esetben például veszélyeztetné a gyermek egészséges fejlődését. Ugyanakkor az az egyértelmű jogszabályi rendelkezésre vissza nem vezethető következtetés, miszerint a pótlás a nyári szünet elteltét követően eleve, minden körülmények között kizárt, az indítványozó (és a gyermeke) kapcsolattartáshoz való joga kiüresítésének a veszélyét hordozza.
[10] Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésének a sérelmét [összefüggésben az Alaptörvény XVI. cikk (1)–(2) bekezdésével], és a támadott elsőfokú és másodfokú bírósági végzéseket megsemmisítette, erre tekintettel pedig az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmére alapított indítványi elem vizsgálatától eltekintett.
A döntés indokolása
[11] A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 427. § (1) bekezdés b) pontja szerint, ha az Alkotmánybíróság megállapítja a bírói döntés alaptörvény-ellenességét és a bírósági határozatot megsemmisíti, az alkotmányjogi panasz orvoslásának eljárási eszközét – az Alkotmánybíróság határozata alapján és a vonatkozó eljárási szabályok megfelelő alkalmazásával – a Kúria állapítja meg.
[12] A Pp. 427. § (2) bekezdés c) pontja szerint a Kúria az alkotmányjogi panasz orvoslása érdekében – ha az Alkotmánybíróság a bíróság határozatát megsemmisítette – az Alkotmánybíróság határozatából következően az első vagy a másodfokon eljárt bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja, vagy a felülvizsgálati kérelem tárgyában új határozat hozatalát rendeli el. A Pp. 428. § (2) bekezdése szerint ebben az esetben az eljárás hivatalból indul, s a Pp. 428. § (1) bekezdése alapján a Kúria soron kívül jár el.
[13] A jelen ügyben az Alkotmánybíróság a Szegedi Járásbíróság és a Szegedi Törvényszék végzését is megsemmisítette, így a felperes kérelme elbírálatlan maradt. A fentiekre tekintettel a Kúria elrendelte, hogy a Szegedi Járásbíróság a kapcsolattartás pótlása tárgyában hozzon új határozatot. Az új eljárásra a Kúria – figyelemmel az 3067/2022. (II. 25.) AB határozat megállapításaira – azt az iránymutatást adja, hogy a bíróság végezze el az ügy alapjogi relevanciájú vizsgálatát, azonosítsa a személyek alapjogait, majd az alapjogi igények összemérése után mérlegelje, hogy a kapcsolattartás pótlása a gyermek érdekében áll-e. A bíróság az arányosság elvén, valamint a kíméletes kiegyenlítésre és méltányos egyensúly kialakítására vonatkozó követelményen alapuló érveit döntésében indokolni köteles.
Záró rész
[14] A döntés elleni jogorvoslatot a Pp. 407. § (1) bekezdés d) pontja zárja ki.
Budapest, 2022. március 7.
Dr. Kalas Tibor s.k. a tanács elnöke,
Dr. Balogh Zsolt s.k. előadó bíró,
Böszörményiné Dr. Kovács Katalin s.k. bíró