A Kúria
végzése
Az ügy száma: Kpk.IV.39.198/2022/3.
A tanács tagja: Dr. Kalas Tibor a tanács elnöke; Dr. Balogh Zsolt előadó bíró; Dr. Farkas Attila bíró
Kérelmező: hivatalból
Alkotmánybírósági határozat száma: IV/562/2021. számú ügyben hozott AB határozat
Az ügy tárgya: a Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság 19.Pk.IV.50.193/2020/13. számú végzése, valamint a Fővárosi Törvényszék 49.Pkf.636.669/2020/3. számú végzése megsemmisítését követő eljárás meghatározása
Rendelkező rész
A Kúria az Alkotmánybíróság IV/562/2021. számú ügyben hozott határozata alapján a Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.
A végzés ellen jogorvoslatnak nincs helye.
Indokolás
Az ügy alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes édesapa a Pesti Központi Kerületi Bíróság 16.P.103.914/2008/36. számú ítélete alapján különélő szülőként jogosult a kiskorú gyermekével való rendszeres és időszaki kapcsolattartásra. A gyermekkel együtt élő szülő a veszélyhelyzetre, illetve a koronavírus világjárványra tekintettel a gyermek átadását többször megtagadta, ezért a felperes a bíróságon kérelmezte a kapcsolattartás pótlásának elrendelését.
[2] Az elsőfokon eljáró Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság a 19.Pk.IV.50.193/2020/13. számú végzésében megállapította, hogy a kérelmezett a bírósági polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról, valamint egyes a bírósági nemperes eljárásokról szóló 2017. évi CXVIII. törvény (a továbbiakban: Bpnt.) 22/B. § (4) bekezdés c) pontja alapján a kapcsolattartásra vonatkozó határozatba foglaltakat felróhatóan megszegte. Egyúttal elrendelte az elmaradt folyamatos kapcsolattartás végrehajtását és pótlását, az időszakos kapcsolattartás végrehajtása és pótlása iránti kérelmét ugyanakkor elutasította.
[3] A másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszék 49.Pkf.636.669/2020/3. számú végzésében az elsőfokú döntéssel ellentétben a kapcsolattartás végrehajtására irányuló, a Bpnt. 22/C. § (2) bekezdés a) pontjára alapított kérelmet az időszakos kapcsolattartás tekintetében is alaposnak találta, ezért a bíróság a jövőre nézve felhívta a kérelmezettet, hogy tegyen eleget a kapcsolattartási szabályoknak. Ugyanakkor magával a pótlással kapcsolatban a másodfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy helytállóan döntött az elsőfokú bíróság a 2020. augusztus első két hetében esedékes időszakos kapcsolattartás tekintetében a pótlás iránti kérelem elutasításáról, mivel a végrehajtás alapjául szolgáló ítélet nem rendelkezik ennek lehetőségéről, másrészt mivel a nyári szünidő már eltelt, így a nyári elmaradt kapcsolattartás nem pótolható, csak a folyamatos kapcsolattartás terhére történhetne meg.
[4] A felperes (a továbbiakban: indítványozó) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybírósághoz, melyben a Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság 19.Pk.IV.50.193/2020/13. számú végzése, valamint a Fővárosi Törvényszék 49.Pkf.636.669/2020/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Az indítványozó álláspontja szerint contra legem jogalkalmazásnak minősül az, hogy a kapcsolattartónak fel nem róható okból elmaradt időszaki kapcsolattartás pótlását a bíróság nem rendelte el, ezáltal pedig sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését, valamint ezzel sérült a családi élete tiszteletben tartásához és a kapcsolattartásához való, az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésében biztosított joga is.
[5] Az Alkotmánybíróság szerint a kapcsolattartási ügyekben alapesetben a különélő szülőnek a magánszféra védelméből [Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdés] és a neveléshez való jogából [Alaptörvény XVI. cikk (2) bekezdés] levezetett kapcsolattartáshoz való joga áll szemben az együtt élő szülő Alaptörvényben biztosított jogaival. Konkuráló alapjogi pozíciók esetén a bíróságoknak közvetítő, kiegyenlítő szerepet kell betöltenie. Az Alaptörvény alapján a bíróságok kötelezettsége, hogy az elbírálandó ügyek alkotmányjogi aspektusát, alapjogi relevanciáját felismerjék, az érintett alapvető jogok tartalmát feltárják, s erre tekintettel értelmezzék és alkalmazzák a konkrét jogvitában érintett jogszabályokat.
[6] Az Alkotmánybíróság megállapítása szerint az, hogy a pótlás lehetőségéról a végrehajtás alapjául szolgáló ítélet nem rendelkezik nem jelenti azt, hogy az kizárná annak lehetőségét. Másrészt a bíróság az idő múlásával kapcsolatos pótlási akadály indokát sem kifejezett jogszabályi előírással, sem pedig érvekkel nem támasztotta alá.
[7] A kapcsolattartás pótlása szükségszerűen az általános kapcsolattartás ideiglenes módosulásával jár, mely az érintettek részéről belátást és rugalmasságot követel, adott esetben a gyermek alapjogainak védelme érdekében saját alapjogaik érvényesítéséről való lemondással. Az Alkotmánybíróság szerint az adott időpont elmúlásának azért sem lehet kizárólagos jelentőséget tulajdonítani, mert akkor ez minden folyamatos és időszakos kapcsolattartás pótlásának akadályát képezné, s a kapcsolattartáshoz való jog kiüresítésének veszélyét hordozná.
[8] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a bírósági döntésekből nem tűnt ki, hogy a szünidő eltelte pontosan miért és mennyiben kizáró akadálya a kapcsolattartás pótlásának, ha a pótlás jogszabályi feltételei egyébként fennállnak. Nem volt megállapítható, hogy a bíróság felismerte volna az ügy alapjogi relevanciáját, azonosította volna az érintett személyek alapjogait, illetve hogy a konkuráló alapjogi pozíciók arányosság elvén alapuló, a kíméletes kiegyenlítésre és méltányos egyensúly kialakítására vonatkozó követelményének megfelelő, komplex vizsgálatot folytatott volna le. Így az Alkotmánybíróság megállapította az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésének a sérelmét. Mindazonáltal az. Alkotmánybíróság utalt arra is, hogy az alapjogi igények összemérése után a bíróság akár arra a következtetésre is juthat az ügy körülményei alapján, hogy az együtt élő szülő felróhatóságának megállapítása ellenére az elmaradt kapcsolattartás egyszerre vagy részletekben való pótlása adott esetben nem áll a gyermek érdekében, például veszélyeztetné az egészséges fejlődését.
[9] Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a IV/562/2021. számú ügyben hozott határozatában megállapította, hogy Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság 19.Pk.IV.50.193/2020/13. számú végzése, valamint a Fővárosi Törvényszék 49.Pkf.636.669/2020/3. számú végzése alaptörvény-ellenes, ezért azokat megsemmisítette.
A döntés indokolása
[10] A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 427. § (1) bekezdés b) pontja szerint, ha az Alkotmánybíróság megállapítja a bírói döntés alaptörvény-ellenességét és a bírósági határozatot megsemmisíti, az alkotmányjogi panasz orvoslásának eljárási eszközét – az Alkotmánybíróság határozata alapján és a vonatkozó eljárási szabályok megfelelő alkalmazásával – a Kúria állapítja meg.
[11] A Pp. 427. § (2) bekezdés c) pontja szerint a Kúria az alkotmányjogi panasz orvoslása érdekében – ha az Alkotmánybíróság a bíróság határozatát megsemmisítette – az Alkotmánybíróság határozatából következően az első vagy a másodfokon eljárt bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja, vagy a felülvizsgálati kérelem tárgyában új határozat hozatalát rendeli el. A Pp. 428. § (2) bekezdése szerint ebben az esetben az eljárás hivatalból indul, s a Pp. 428. § (1) bekezdése alapján a Kúria soron kívül jár el.
[12] A jelen ügyben az Alkotmánybíróság a Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság és a Fővárosi Törvényszék végzését is megsemmisítette, így a felperes kérelme elbírálatlan maradt. A fentiekre tekintettel a Kúria elrendelte, hogy a Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság a kapcsolattartás pótlása tárgyában hozzon új határozatot. Az új eljárásra a Kúria – figyelemmel az alkotmánybírósági határozat megállapításaira – azt az iránymutatást adja, hogy a bíróság végezze el az ügy alapjogi relevanciájú vizsgálatát, azonosítsa a személyek alapjogait, majd az alapjogi igények összemérése után mérlegelje, hogy a kapcsolattartás pótlása a gyermek érdekében áll-e.
Záró rész
[13] A döntés elleni jogorvoslatot a Pp. 407. § (1) bekezdés d) pontja zárja ki.
Budapest, 2022. március 1.
Dr. Kalas Tibor s.k. a tanács elnöke,
Dr. Balogh Zsolt s.k. előadó bíró,
Dr. Farkas Attila s.k. bíró