A Kúria
végzése
Az ügy száma: Kpk.IV.39.015/2022/3.
A tanács tagja: Dr. Kalas Tibor a tanács elnöke; Dr. Balogh Zsolt előadó bíró; Dr. Suba Ildikó bíró
Kérelmező: hivatalból
Alkotmánybírósági határozat száma: 3536/2021. (XII. 22.) AB határozat (belső ügyszám: IV/805-19/2020.)
Az ügy tárgya: a Kúria Mfv.II.10.164/2019/4. számú jogerős ítéletének megsemmisítését követő eljárás meghatározása
Rendelkező rész
A Kúria az Alkotmánybíróság 3536/2021. (XII. 22.) AB határozata alapján a Kaposvári Törvényszék 2.Mf.20.960/2018/11. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a Kaposvári Törvényszéket új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.
A végzés ellen jogorvoslatnak nincs helye.
Indokolás
Az ügy alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperesek 2001. november 1. és 2014. december 15. közti, egymástól eltérő kezdő időponttól kaptak bírói kinevezést a Szekszárdi Törvényszékre, ezt megelőzően ugyanezen a bíróságon 1998 és 2012 közti időpontoktól bírósági titkárként dolgoztak. A munkáltatói jogkör gyakorlója a bírói szolgálati idejük kezdő időpontjaként annak az évnek az első napját állapította meg, amely évben bírói kinevezésükre sor került. Ennek eredményeként a kinevezés naptári napjának függvényében az egyes felperesek bírósági titkárként eltöltött ideje eltérő mértékben, részben figyelembevételre került, ugyanakkor a teljes bírósági titkárként eltöltött idejükhöz képest szintén eltérő mértékben – 2 és 7 év közti időtartamban – titkári jogviszonyukban eltöltött idejük részben nem került figyelembevételre. A felperesek az Országos Bírósági Hivatal (a továbbiakban: OBH) leiratából szereztek tudomást arról, hogy 2016. júliusától kezdődően az erre vonatkozó egységes országos gyakorlat kialakítása érdekében az első bírói kinevezés esetén a szolgálati idő kezdő időpontjának meghatározásakor a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény (a továbbiakban: Bjt.) 172. § (2) bekezdése alapján a teljes titkári idő beszámításával kell rendelkezni.
[2] A felperesek ezt követően a titkári munkakörben eltöltött teljes idejük beszámítását kérték munkáltatójuktól. A munkáltató 2017. január végén közölte a felperesekkel a 2017. január 4-én kelt illetmény megállapításáról szóló intézkedését, amelyből megállapítható volt, hogy a felperesek szolgálati idő számításának módosítására irányuló kérelmét elutasította.
[3] A felperesek által indított peres eljárásban az elsőfokú bíróság az indítványozók keresetének helyt adott, azonban a munkáltató fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per új tárgyalására és új határozat hozatalára utasította
[4] Az első fokon eljáró Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a felperesek keresetének helyt adott, egyebekben az felperesek első kinevezési okmányát nem változtatta meg visszamenőlegesen, de rendelkezett arról, hogy az egyenlő bánásmód követelménye megsértésének orvoslásaként a szolgálati idő kezdő időpontjaként olyan időpontot kell figyelembe venni, mintha azt a teljes titkári idő figyelembevételével állapította volna meg a munkáltató.
[5] A munkáltató fellebbezése folytán másodfokon eljáró Kaposvári Törvényszék a 2.Mf.20.960/2018/11. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az indítványozók keresetét elutasította. Ítéletében megállapította, hogy az elsőfokú bíróság téves jogkövetkeztetésre jutott ítéletének meghozatalakor, mivel a munkáltató az indítványozók kinevezésekor a rájuk irányadó, az első beosztásukkor a bírói szolgálati jogviszonyuk kezdő időpontjának megállapításával kapcsolatos jogszabályi rendelkezéseket nem sértette meg. Az egyenlő bánásmód követelményével kapcsolatban pedig a bíróság úgy foglalt állást, hogy a több évvel korábban kinevezett felperesek életkoruk alapján nincsenek összehasonlítható helyzetben az alperes megváltozott beszámítási gyakorlatát követően kinevezett bírák csoportjával, mert egyik csoportnál sem a kinevezéskor betöltött életkor alapján határozták meg a szolgálati idő kezdő időpontját. Így álláspont szerint életkoron alapuló közvetlen és közvetett megkülönböztetés nem állt fent.
[6] A döntéssel szemben a felperesek felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be. A Kúria Mfv.II.10.164/2019/4. számú ítéletével a Kaposvári Törvényszék ítéletét hatályában fenntartotta. A Kúria rögzítette, hogy az irányadó rendelkezések szerint a bírói szolgálati idő kezdő időpontját a Bjt. 172. §-ának figyelembevételével kell megállapítani, s a kezdő időpontjának utólagos korrigálását a jogszabály nem zárja ki, így arra a munkáltatói jogkört gyakorló törvényszék elnökének a jogviszony fennállásának teljes tartamában lehetősége lett volna. A Kúria a másodfokú bíróság egyenlő bánásmód követelményének állított sérelmére vonatkozó megállapításait annyiban egészítette ki, hogy a felperesek által megjelölt egyéb helyzet nem tekinthető az Ebktv. 8. § t) pontjában foglalt védendő tulajdonságnak, amely pedig önmagában kizárja mind a közvetlen, mind pedig a közvetett hátrányos megkülönböztetés megállapítását.
[7] A felperesek (a továbbiakban: indítványozók) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybírósághoz, melyben kérték a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény (a továbbiakban: régi Bjt.) 106. § és a Bjt. 172. § (2) bekezdése 2020. január 1. napjáig hatályban volt szövege alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, továbbá alkalmazási tilalom kimondását, valamint a Kaposvári Törvényszék 2.Mf.20.960/2018/11. számú jogerős ítélete és a Kúria Mfv.II.10.164/2019/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az indítványozók szerint a támadott jogszabályi rendelkezések azért sértik az Alaptörvény 26. cikkének (1) bekezdésében foglalt bírói függetlenség elvét, mert a munkáltatói jogkört gyakorló törvényszéki elnöknek olyan mérlegelési lehetőséget biztosít, mely eredményeként az adott munkahelyen egyes bírák részesülnek valamely kedvezményben, míg mások nem. Továbbá hivatkoztak arra, hogy a támadott szabályozás az Alaptörvény XXVIII. cikkének (1) és (7) bekezdésébe, valamint az Alaptörvény XV. cikk (2) is ütközik.
[8] Az Alkotmánybíróság elsőként az indítvány Alaptörvény XV. cikkével és a 26. cikkével kapcsolatos elemét vizsgálta meg. Az Alkotmánybíróság releváns gyakorlatát áttekintve arra a következtetésre jutott, hogy a Kúria az indítványozók által támadott ítélete meghozatalakor nem ismerte fel, illetve nem érvényesítette kellő súllyal az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény XV. cikkével kapcsolatos joggyakorlatából következő összefüggéseket, mérlegelési szempontokat. Ennek hiányában az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség elmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebktv.) 8. §-ának értelmezése és alkalmazása során a hátrányos megkülönböztetés megítélése szempontjából elengedhetetlen, az összehasonlítható helyzetben lévő csoportok képzéséig el sem jutott a Kúria eljáró tanácsa. Ebből kifolyólag aztán nem is követelte meg a munkáltatói jogkör gyakorlójától, hogy a szolgálati idő beszámításával kapcsolatosan a különböző időpontban kinevezett bírák közötti különbségtételt olyan okszerű, objektív körülményekkel és érvekkel támassza alá, amelyek a bíró jövedelmi viszonyainak körében méltányolhatóak, de mindezek vizsgálatának elmaradását a másodfokú bíróságon sem kérte számon. Ezáltal az ítélet nem biztosította a hátrányos megkülönböztetést elszenvedő indítványozók számára a hatékony jogvédelmet, ami – az Alaptörvény 26. cikkének védelmi körébe tartozó, a bírói függetlenség kiemelt garanciáját képező – javadalmazásukon esett sérelmet orvosolta volna.
[9] Fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasszal támadott Mfv.II.10.164/2019/4. számú kúriai ítélet alaptörvény-ellenes, ezért azt az Abtv. 43. § (1) bekezdése alapján megsemmisítette.
[10] Az Alkotmánybíróság mindezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy Kúria ítélete folytán sérült az indítványozó Alapörvény VI. cikk (1) bekezdésében – és azzal összefüggésben a XIII. cikk (1) bekezdésében – foglalt joga, így a Kúria döntését megsemmisítette.
A döntés indokolása
[11] A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 427. § (1) bekezdés b) pontja szerint, ha az Alkotmánybíróság megállapítja a bírói döntés alaptörvény-ellenességét és a bírósági határozatot megsemmisíti, az alkotmányjogi panasz orvoslásának eljárási eszközét – az Alkotmánybíróság határozata alapján és a vonatkozó eljárási szabályok megfelelő alkalmazásával – a Kúria állapítja meg.
[12] A Pp. 427. § (2) bekezdés c) pontja szerint a Kúria az alkotmányjogi panasz orvoslása érdekében – ha az Alkotmánybíróság a bíróság határozatát megsemmisítette – az Alkotmánybíróság határozatából következően az első vagy a másodfokon eljárt bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja, vagy a felülvizsgálati kérelem tárgyában új határozat hozatalát rendeli el. A Pp. 428. § (2) bekezdése szerint ebben az esetben az eljárás hivatalból indul, s a Pp. 428. § (1) bekezdése alapján a Kúria soron kívül jár el.
[13] A jelen ügyben az Alkotmánybíróság a Kúria ítéletét megsemmisítette. A megsemmisített Mf.II.10.164/2019/4. számú ítélet hatályában fenntartotta a Kaposvári Törvényszék 2.Mf.20.960/2018/11. számú ítéletét, amelyben foglalt döntési irány azonos a megsemmisített kúriai döntéssel (Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a Kaposvári Törvényszék ítéletének is kérte a megsemmisítését, de az Alkotmánybíróság a 3536/2021. (XII. 22.) AB határozatában erről nem rendelkezett). A Kúria az Alkotmánybíróság határozata nyomán a Kaposvári Törvényszék 2.Mf.20.960/2018/11. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és a Törvényszéket új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az új eljárásra azt az iránymutatást adja, hogy a Kaposvári Törvényszék a 3536/2021. (XII. 22.) AB határozat alapján végezze el az Ebktv. szerinti összehasonlítható helyzetben lévő csoportok képzését, s mérlegelje, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója a szolgálati idő beszámításával kapcsolatosan a különböző időpontban kinevezett bírák közötti különbségtételt okszerű, objektív körülményekkel és érvekkel alátámasztotta-e, illetve mindezek másodfokon történő vizsgálatának elmaradását is vegye figyelembe eljárása során.
Záró rész
[14] A döntés elleni jogorvoslatot a Pp. 407. § (1) bekezdés d) pontja zárja ki.
Budapest, 2022. február 7.
Dr. Kalas Tibor s.k. a tanács elnöke,
Dr. Balogh Zsolt s.k. előadó bíró,
Dr. Suba Ildikó s.k. bíró