A Kúria
végzése
Az ügy száma: Kpk.IV.39.014/2022/3.
A tanács tagja: Dr. Kalas Tibor a tanács elnöke; Dr. Balogh Zsolt előadó bíró; Dr. Suba Ildikó bíró
Kérelmező: hivatalból
Alkotmánybírósági határozat száma: 3535/2021. (XII. 22.) AB határozat (belső ügyszám: IV/1852-30/2019.)
Az ügy tárgya: a Kúria Mfv.II.10.475/2018/19. számú ítéletének megsemmisítését követő eljárás meghatározása
Rendelkező rész
A Kúria az Alkotmánybíróság 3535/2021. (XII. 22.) AB határozata alapján elrendeli, hogy a Kúria felülvizsgálati tanácsa hozzon új határozatot.
A végzés ellen jogorvoslatnak nincs helye.
Indokolás
Az ügy alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperesek szolgálati jogviszonyban állnak, az alperes munkáltatójuk a Szombathelyi Törvényszék. Az alperes 2015. november 30-ig a bírák szolgálati idejének meghatározásával kapcsolatban azt a gyakorlatot folytatta, hogy abba a bírósági titkári szolgálati időből egy évet számított be. Ezen gyakorlatát a munkáltató 2015. december 1-től az újonnan, határozott időre kinevezett bírák esetében megváltoztatta, a szolgálati idő kezdő időpontjának meghatározásakor a teljes bírósági titkári idő beszámításra került. Az utóbbi gyakorlat igazodik az Országos Bírósági Hivatal (a továbbiakban: OBH) Emberi Erőforrás Gazdálkodási Főosztály Bírósági Osztályának 2016. július 6-án kelt iratában meghatározott utasításhoz. A felperesek az OBH utasításának közzétételét követően tudomást szereztek egyrészt arról, hogy a munkáltatójuk a többi törvényszéken fennálló beszámítási gyakorlathoz képest kedvezőtlenebb gyakorlatot folytatott, másrészt arról, hogy az új kinevezések tekintetében már megváltoztatta a gyakorlatát, ezért kérelemmel éltek a teljes bírósági titkári szolgálati idő beszámítása és az ennek megfelelő fizetési fokozatba sorolása érdekében. A Szombathelyi Törvényszék elnöke a kérelem tárgyában külön intézkedést nem hozott, a 2017. januári illetmény-megállapítás tárgyában született intézkedéséből ugyanakkor megállapítható volt, hogy annak nem adott helyt.
[2] A felperesek keresetlevelet nyújtottak be a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz, melyben azt kérték, hogy a bíróság az új gyakorlatnak megfelelően állapítsa meg a bírói szolgálati idejük kezdő időpontját, továbbá kötelezze az alperest 2015. december 1-től felmerült illetménykülönbözet megfizetésére.
[3] A Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M.91/2017/24. számú ítéletében a felperesek szolgálati idejének kezdő időpontját a kereseti kérelemnek megfelelően állapította meg és kötelezte az alperest az illetménykülönbözet megfizetésére. Az elsőfokú döntés szerint a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény (a továbbiakban: Bjt.) 169. §-ában megjelenő azon jogalkotói szándéknak, hogy a hosszabb tartamú bírói szolgálati időhöz magasabb összegű illetmény társuljon, nem felel meg az a munkáltatói gyakorlat, amelynek eredményeképpen a korábban kinevezett bíró illetménye ezzel a körülménnyel arányosan nem magasabb, mint a fiatalabb bírótársáé.
[4] Az alperes fellebbezése folytán másodfokon eljáró Székesfehérvári Törvényszék 2.Mf.20.026/2018/28. számú részítéletében a szolgálati idő kezdő időpontját (az érintettek többsége vonatkozásában korábbra) módosította, ezt meghaladóan az elsőfokú ítéletet a felpersek vonatkozásában helybenhagyta (azzal, hogy a VIII. rendű felperes kereseti kérelmét elbíráló rendelkezést – eljárási hiba miatt – hatályon kívül helyezte és ebben a körben az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította).
[5] Az alperes felülvizsgálati kérelme alapján eljáró Kúria Mfv.II.10.475/2018/19. számú ítéletében a jogerős döntést hatályon kívül helyezte és a felperesek keresetét elutasította. A felülvizsgálati eljárás tárgyát kizárólag a jogerős határozatban foglalt azon érvelés jogszerűségének vizsgálata képezte, amely szerint az alperes a felpereseket közvetlenül és közvetetten hátrányosan megkülönböztette. A kúriai döntés szerint a bírók és a tapasztalattal rendelkező bírók sem tartoznak sérülékeny társadalmi csoporthoz, a felperesek által megjelölt egyéb helyzet ezért nem tekinthető az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség elmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebktv.) 8. § t) pontjában foglalt védendő tulajdonságnak. A Kúria másrészt a perben az alperes által bizonyítottnak találta, hogy a felperesek által megjelölt különböző életkoruk és az általuk valószínűsített hátrány között okozati összefüggés nem állt fenn, ezért a felperesek tekintetében nem fogadta el védett tulajdonságként az Ebktv. 8. § o) pontjára hivatkozást sem, ebből pedig levonta a következtetést, hogy védett tulajdonság hiányában nemcsak közvetlen, de közvetett diszkrimináció sem valósulhatott meg.
[6] A felperesek (a továbbiakban: indítványozók) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt terjesztettek elő az Alkotmánybírósághoz, melyben a Kúria Mfv.II.10.475/2018/19. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték. Az indítványozók álláspontja szerint a döntés sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését, XXVIII. cikk (7) bekezdését, 26. cikk (1) bekezdését, XV. cikk (2) bekezdését, 28. cikkét, E) cikk (2) bekezdését, E) cikk (3) bekezdését és Q) cikk (2) bekezdését. Mindezt lényegében arra alapozták az indítványozók, hogy különböző jogcímeken több kereseti kérelmet tartalmazó keresetet terjesztettek elő a rendes bíróság elé, amelyek közül kizárólag egy került érdemben jogerős elbírálásra, a további kereseti kérelmek érdemi elbírálására nem került sor, így álláspontjuk szerint megvonták tőlük a tisztességes eljáráshoz való jogot, a bírósághoz való jogot, illetve miután ezt a Kúria ítélete eredményezte, az indítványozók jogorvoslathoz való joga is sérült.
[7] Az Alkotmánybíróság elsőként az indítványnak az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével kapcsolatos elemét vizsgálta meg. E körben megállapította, hogy a Kúria támadott felülvizsgálati ítélete következtében nem állt elő olyan helyzet, hogy az indítványozók eshetőleges kereseti kérelmének egyik elemét nyilvánvalóan egyetlen bírói fórum sem bírálta volna el érdemben. Mindez azt jelenti, hogy a Kúria döntése az indítványban előadott – a 24/2018. (XII. 28.) AB határozatra hivatkozó – érvelés alapján nem ellentétes az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében rögzített tisztességes bírósági eljáráshoz való jog részét képező bírósághoz fordulás joga lényeges tartalmával.
[8] Az Alkotmánybíróság ezt követően az indítványnak az Alaptörvény XV. cikkel kapcsolatos elemét vizsgálta meg. Az indítványozók a diszkrimináció tilalmának sérelmét a bírói függetlenséggel, mint a bírói tisztséget viselő személyek jogával kapcsolatban az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdése alapján állították.
[9] Az Alkotmánybíróság a korábbi joggyakorlatának áttekintése útján arra a következtetésre jutott, hogy a Kúria ítéletének meghozatalakor nem ismerte fel, illetve nem érvényesítette kellő súllyal az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény XV. cikkével kapcsolatos joggyakorlatából következő összefüggéseket, mérlegelési szempontokat. Úgy érvelt, hogy ennek hiányában az Ebktv. 9. §-ának a Kúria támadott ítéletébe foglalt értelmezése (és alkalmazása) a közvetett hátrányos megkülönböztetés fogalmi körét indokolatlanul leszűkítette és a vizsgálat során a homogén csoportot tévesen határozta meg. Ebből kifolyólag nem is követelte meg a munkáltatói jogkör gyakorlójától, hogy a szolgálati idő beszámításával kapcsolatban a különböző időpontban kinevezett bírák közötti különbségtételt olyan okszerű, objektív körülményekkel támassza alá, amelyek a bíró jövedelmi viszonyainak körében méltányolhatók. Így az Alkotmánybíróság szerint az ítélet nem biztosította a hátrányos megkülönböztetést elszenvedő indítványozók számára a hatékony jogvédelmet, ami – az Alaptörvény 26. cikkének védelmi körébe tartozó, a bírói függetlenség egyik garanciáját képező – javadalmazásukon esett sérelmet orvosolta volna.
[10] Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a 3535/2021. (XII. 22.) AB határozatában megállapította, hogy a Kúria Mfv.II.10.475/2018/19. számú ítélete alaptörvény-ellenes, ezért azokat megsemmisítette.
A döntés indokolása
[11] A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 427. § (1) bekezdés b) pontja szerint, ha az Alkotmánybíróság megállapítja a bírói döntés alaptörvény-ellenességét és a bírósági határozatot megsemmisíti, az alkotmányjogi panasz orvoslásának eljárási eszközét – az Alkotmánybíróság határozata alapján és a vonatkozó eljárási szabályok megfelelő alkalmazásával – a Kúria állapítja meg.
[12] A Pp. 427. § (2) bekezdés c) pontja szerint a Kúria az alkotmányjogi panasz orvoslása érdekében – ha az Alkotmánybíróság a bíróság határozatát megsemmisítette – az Alkotmánybíróság határozatából következően az első vagy a másodfokon eljárt bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja, vagy a felülvizsgálati kérelem tárgyában új határozat hozatalát rendeli el. A Pp. 428. § (2) bekezdése szerint ebben az esetben az eljárás hivatalból indul, s a Pp. 428. § (1) bekezdése alapján a Kúria soron kívül jár el.
[13] A jelen ügyben az Alkotmánybíróság a Kúria ítéletét megsemmisítette, így a felperesek felülvizsgálati kérelme elbírálatlan maradt. A fentiekre tekintettel a Kúria elrendelte, hogy a Kúria munkaügyi ügyekben eljáró tanácsa a felülvizsgálati kérelem tárgyában hozzon új határozatot. Az új eljárásra a Kúria – figyelemmel a 3535/2021. (XII. 22.) AB határozat megállapításaira – azt az iránymutatást adja a felülvizsgálati tanácsának, hogy a közvetett hátrányos megkülönböztetés fogalmi körét az Alkotmánybíróság gyakorlatának megfelelően értelmezze, s a vizsgálata során a homogén csoportot is ennek megfelelően határozza meg, ezáltal biztosítson a hátrányos megkülönböztetést elszenvedő indítványozók számára hatékony jogvédelmet.
Záró rész
[14] A döntés elleni jogorvoslatot a Pp. 407. § (1) bekezdés d) pontja zárja ki.
Budapest, 2022. február 7.
Dr. Kalas Tibor s.k. a tanács elnöke,
Dr. Balogh Zsolt s.k. előadó bíró,
Dr. Suba Ildikó s.k. bíró