80.
I. A bíróság az eljárást befejező vagy az eljárás megszűnését megállapító határozatában, annak rendelkező részében – a díj összegének a megállapítása nélkül – kizárólag a perköltség viselésének arányát és azt állapítja meg, hogy erre figyelemmel a pártfogó ügyvéd díját, illetve annak meghatározott részét melyik fél viseli.
II. A bíróság határozata nem tartalmaz marasztalást, és a bíróság nem hozhat olyan döntést sem, hogy a pártfogó ügyvéd díját az állam viselné.
III. Az elsőfokú bíróságnak a határozata jogerőre emelkedésétől, illetve az iratoknak a másodfokú bíróságtól vagy a Kúriától hozzá történő visszaérkezésétől számított 8 napon belül kell a határozat meghozataláról értesíteni a Jogi Segítségnyújtó Szolgálatot, ebben közölni kell a felek nevét; a per tárgyát; valamint – eljárási szakaszonkénti bontásban – a pertárgy értékét, amennyiben az megállapítható; ha nem, akkor azt, hogy az nem állapítható meg; a pernyertesség felek közötti arányát; továbbá azt, hogy a pártfogó ügyvédi díj viselésére melyik fél köteles. Közölnie kell továbbá a pártfogó ügyvédi díj viselésre kötelezett fél, vagy felek Pp. szerinti azonosító adatait.
A pártfogó ügyvédi díj megállapításával, viselésével kapcsolatos jogértelmezési kérdések a jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Jst.) hatályba lépése óta visszatérően jelentkeznek a bírói gyakorlatban. A bíróság az 1952. évi Pp. 87. § (2) bekezdése szerint a határozatában – kizárólag a pernyertesség és pervesztesség aránya alapján – a perköltség viselésének az arányát, továbbá azt állapította meg, hogy erre figyelemmel a pártfogó ügyvédi díj, illetve annak meghatározott része melyik fél terhére esik. Ezt követően már a határozat indokolása tartalmazta, hogy a pártfogó ügyvédi díj összegéről és annak – akár az állam által történő – viseléséről a Jogi Segítségnyújtó Szolgálat (a továbbiakban: Hivatal) határoz.
Ennek megfelelően a Kúria Polgári Kollégiuma tanácselnöki értekezlete szerint a rendelkező rész javasolt szövege a következő volt: „a pártfogó ügyvédi díj a teljes egészében pervesztes felperest/alperest terheli” vagy „a pártfogó ügyvédi díj 70%-ban a felperest, 30%-ban az alperest terheli”.
A javaslat szerint a bíróság által e körben hozott határozat indokolásából egyértelműen ki kell tűnnie annak, hogy a döntés csak a díj viselésének az arányára és arra vonatkozik, hogy az melyik felet terheli, de nem tartalmaz rendelkezést arról, hogy azt ki fogja megfizetni.
Mindezek alapján az 1952. évi Pp. alkalmazásában nem hozható megalapozottan olyan döntés, amelyben a bíróság rendelkezik arról, hogy a pártfogó ügyvédi díjat ki fogja viselni és ennek megfelelően nem rendelkezhet arról sem, hogy azt az állam viseli. A bíróság a jogszabályok értelmében nem állapíthatja meg sem a pernyertes, sem a pervesztes fél pártfogó ügyvédje díjának az összegét és annak a viseléséről sem rendelkezhet, csak az 1952. évi Pp. 87. § (2) bekezdése szerinti döntést hozhat. Az állam csak akkor viseli biztosan a pártfogó ügyvéd díját, ha azt a teljes személyes költségmentességben részesített pervesztes fél részére kirendelt pártfogó ügyvéd javára kell megfizetni, de erről ez esetben sem a bíróság, hanem az arra hatáskörrel rendelkező Hivatal fog határozni. A fél részére biztosított költségmentesség kizárólag az ő képviseletét ellátó pártfogó ügyvéd díjának a megfizetése alól mentesít, ami nem terjed ki a pernyertes ellenfelet képviselő pártfogó ügyvéd díjának a megfizetése alóli mentesülésre.
A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) nem hozott érdemi változást ebben a kérdésben. Változatlanul megmaradt a döntési jogkör már ismertetett megosztása. A Pp. 101. § (3) bekezdése kisebb változtatások mellett, de tartalmában az 1952. évi Pp. 87. § (2) bekezdésében foglaltakat tartotta fenn és fennmaradt a jogi segítségnyújtás fennálló rendszere is. Az ebben a kérdéskörben irányadó szabályozás tekintetében a Jst. nem módosult. A Pp. 101. § (3) bekezdésének első fordulata annyi eltérést tartalmaz a korábbiakhoz képest, hogy már figyelembe kell venni az állam által megelőlegezett költségek megfizetésére vonatkozó szabályokat, azaz a 101. § (1), (2) bekezdését is, ha az ügyben esetlegesen ez felmerült. A Pp. azonban a bíróság számára a pártfogó ügyvédi díj tekintetében továbbra is csak egy megállapítási és egy értesítési kötelezettséget ír elő.
A bíróság az eljárást befejező vagy az eljárás megszűnését megállapító határozatában tehát a Pp. alapján eljárva is csak megállapítja – a díj összegének a meghatározása nélkül – azt, hogy a pártfogó ügyvéd díját melyik fél viseli, illetve ennek folytán a perköltség viselésének az arányát. Ez utóbbit a jogszabály a közölni kért adatok közt helyezi el a 101. § (3) bekezdés d) pontjában, de amikor a bíróság dönt arról, hogy a díjat melyik fél viseli, értelemszerűen dönt egyben annak a pernyertesség-pervesztesség aránya szerinti megosztásáról is, azaz ez változatlanul a határozat rendelkező részére tartozó kérdés. A bíróság tehát a díj összegét sosem állapítja meg, és nem hoz a megfizetésre kötelező határozatot sem, ezek továbbra is a Hivatal hatáskörébe tartoznak. Az állam díjviselési kötelezettsége ennek megfelelően változatlanul nem állapítható meg a határozatban.
A Pp. 101. § (3) bekezdése az 1952. évi Pp. 87. § (2) bekezdésében foglaltakhoz képest az értesítési kötelezettség tekintetében sem hozott számottevő változást.
Az értesítési kötelezettség változatlanul az elsőfokú bíróságot terheli, változatlanul az elsőfokú bíróság köteles tehát a szükséges adatokat közölni – 8 napon belül – a Hivatallal.
Kérdéses lehet, hogy ez a határidő mikor kezdődik. Első fokon jogerőre emelkedett határozat esetén értelemszerűen a határozat jogerőre emelkedésétől, de másodfokon jogerőre emelkedett ügyben ennyi idő alatt az elsőfokú bíróság még nem jut a szükséges adatok birtokába, ezért ilyen esetben az iratok visszaérkeztétől számítható a határidő.
Közölnie kell a bíróságnak a Hivatallal a felek nevét; a per tárgyát, a pertárgy értékét; amennyiben az megállapítható, a pernyertesség felek közötti arányát; továbbá a pártfogó ügyvédi díj viselésére köteles fél, vagy felek megjelölését az azonosító adataikkal. Más adatot nem kell közölnie, tehát nem kell jegyzőkönyv-másolatokat, vagy egyéb iratokat megküldenie. A Pp. az 1952. évi Pp.-hez képest tartalmazza viszont, hogy az adatokat eljárási szakaszonként megállapítottan kell külön-külön közölni, ami abból ered, hogy az ügyérték a fellebbezési és felülvizsgálati eljárásban változhat, változhat továbbá az egyes szakaszokban a pernyertesség, vagy annak a felek közti aránya és így a pártfogó ügyvédi díj viselésére köteles fél személye is.
[Pp. 101. §]