CKOT2015.11.9:14. A 2014. évi XL. törvény 37. és 39. §-ai alapján előterjeszthető kereseti kérelmek, és azok követelményei: az érvénytelenség további jogkövetkezménye iránti kereset
A fentiek alapján, a 2014. évi XL. törvény 37. és 39. §-ainak rendelkezéseire figyelemmel, külön feltételek nélkül csak a szerződés érvénytelenségének további jogkövetkezményei iránt lehet előterjeszteni a keresetet, és főszabályként érdemben csak az ilyen kereset bírálható el. A gyakorlat számára azonban jelentős problémát jelent, hogy ezeknél a kereseteknél milyen módon kell a keresetet előterjeszteni, mi a kereseti kérelem határozottságának elvárt szintje. A helyes dogmatikai álláspont kialakítását nagymértékben nehezíti, hogy ennek során összhangba kell hozni a Ptk., a Pp. és a 2014. évi XL. törvény eltérő tartalmú rendelkezéseit.
1. A teljes és részleges érvénytelenség alapvető különbsége
A többségi álláspont szerint a tisztességtelen szerződési feltételből eredő részleges érvénytelenség jogkövetkezménye tekintetében a 93/13/EGK irányelv 6. cikk (1) bekezdéséből, valamint annak EU Bíróság általi értelmezéséből (Banco Español és Kásler-ügy) az következik, hogy részleges érvénytelenség esetén a szerződés bíróság általi érvényessé nyilvánításának nincs helye, hanem a tisztességtelen feltétel ex lege kiesik, így a szerződést e nélkül kell teljesíteni. Ebből pedig az is következik, hogy részleges érvénytelenség esetén a szerződés hatályossá nyilvánítása is kizárt, tekintve, hogy a tisztességtelen feltétel már a szerződés megkötésétől nem jelenthet kötelezettséget a fogyasztónak, az ex lege kiesik a szerződésből, valamint a részleges érvénytelenség önmagában a szerződés megszűnését sem eredményezheti.
Mindezek alapján részleges érvénytelenség esetén nem jöhet szóba a 2014. évi XL. törvény 37. § (1) bekezdése szerinti érvényessé vagy hatályossá nyilvánítás, így csak a tartozatlan szolgáltatás visszatérítése iránti marasztalási kereset előterjesztése lehetséges. A 2014. évi XL. törvény normaszövege ebből a szempontból dogmatikailag pontatlan. Részleges érvénytelenségre irányuló kereset esetén a felperest ezért nem kell felhívni arra, hogy az érvényessé vagy a hatályossá nyilvánítás jogkövetkezményét kéri-e, hiszen ez nem lehetséges. Részleges érvénytelenség esetén a felperesnek a felek közötti elszámolásra kiterjedő és összegszerűen is megjelölt, marasztalásra irányuló határozott kérelmet kell előterjesztenie.
2. Megállapítás vagy marasztalás általában
A Pp. élesen megkülönbözteti egymástól a megállapításra és a marasztalásra irányuló kereseti kérelmeket oly módon, hogy a megállapítási kereset mindig kivételt jelent, megállapítást csak bizonyos feltételek esetén lehet kérni a bíróságtól. A Pp. 123. §-ának harmadik feltételéből ("teljesítést nem követelhet") egyértelmű az is, hogy a megállapítási és marasztalási kereset kizárja egymást, hiszen megállapításra irányuló kereseti kérelemnek csak akkor van helye, ha marasztalásra (teljesítésre) irányuló kereseti kérelem nem terjeszthető elő. Fogalmilag kizárt tehát az a lehetőség, hogy a felperes megállapítást és marasztalást is kérjen, hiszen ha lehetséges marasztalás, akkor kizárt a megállapítás. A kétfajta kereseti kérelem a vagylagosság viszonyában áll egymással, ezért a felperesnek mindig választania kell: a szerződés érvénytelenségét állítva vagy megállapítási vagy marasztalási keresetet terjeszt-e elő.
A 2014. évi XL. törvény 37. § (1) bekezdésének normaszövege szerint viszont a szerződés érvénytelenségének vagy a szerződés egyes rendelkezései érvénytelenségének megállapítását a bíróságtól a fél csak az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazására is kiterjedően kérheti. A normaszöveg a fentiek alapján dogmatikailag helytelen – hasonlóan a régi Ptk. 239/A. § (1) bekezdésének normaszövegéhez –, mert olyan lehetőségre utal, mely szerint a felperes egyidejűleg kérhetné a szerződés érvénytelenségének a megállapítását, valamint a jogkövetkezmények alkalmazását. Ezzel szemben – dogmatikailag helyesen – a felperes vagy az érvénytelenség megállapítását, vagy a jogkövetkezmény alkalmazását kérheti.
Mindebből következik, hogy a 2014. évi XL. törvény 37. §-ának értelmezése alapján – az I/A/2. pont második bekezdésében írt egyetlen kivétellel – a felperes a szerződés érvénytelenségének vagy a szerződés egyes rendelkezései érvénytelenségének a megállapítását egyáltalán nem kérheti, hanem az érvénytelenség jogkövetkezménye iránt kell keresetet előterjesztenie.
3. A felperesi kereseti kérelem határozottságának elvárt szintje
A kereset egy anyagi jogszabály által biztosított valamely jog érvényesítését jelenti, mellyel kapcsolatos eljárási szabályokat a Pp. tartalmazza. A perbeli jogérvényesítés lehetőségeire, követelményeire vonatkozó Pp.-ben rögzített rendelkezésektől csak akkor és annyiban lehet eltérni, amennyiben azt valamely speciális jogszabály lehetővé teszi. Ilyen speciális törvényi rendelkezés esetén is csak akkor és annyiban nem érvényesülnek a Pp. szabályai, amennyiben felülírja őket a speciális rendelkezés. Ennek hiányában – a speciális rendelkezéssel nem érintett körben – a Pp. általános szabályait kell alkalmazni. A szerződés érvénytelenségének jogkövetkezménye iránti kereset vonatkozásában a kérelemhez kötöttség csak speciálisan érvényesül, mert az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonása körében a fél kérelmének tartalma a bíróságot nem köti, de ez nem jelenti azt, hogy a felperes keresetlevelének, és az abban előterjesztett kereseti kérelemnek ne kellene a Pp. 121. § (1) bekezdésében írt követelményeknek megfelelnie.
A Pp. 121. § (1) bekezdés e) pontja alapján a felperesnek a bíróság döntésére irányuló határozott kérelmet kell előterjesztenie. A kereset határozottságának első lépcsője: egyértelmű legyen, hogy a felperes az alperest marasztalni (kötelezni) kéri valamire, vagy valaminek a megállapítását kéri, vagy jogalakítást kér a bíróságtól. A kereset határozottságának második lépcsője: egyértelmű legyen, hogy a felperes pontosan minek a megállapítását, milyen jogalakítást kér, pontosan mire kéri kötelezni az alperest.
A 2014. évi XL. törvény 37. § (1) bekezdése alapján a felperes az érvénytelenségnek csak két jogkövetkezménye – az érvényessé vagy a hatályossá nyilvánítás – között választhat. Mindkét választható jogkövetkezmény a bíróság konstitutív hatályú döntésére vonatkozik, tehát a felperes keresete jogalakításra irányul. Ugyanakkor a kereseti kérelemnek mindkét esetben ki kell terjednie a felek közötti elszámolásra, annak összegszerűségére, és ebben a körben is határozott (marasztalási) keresetet kell tartalmaznia. A felperes keresetének tehát jogalakításra és marasztalásra kell irányulnia.
A többségi álláspont szerint a Pp. 121. § (1) bekezdés c) és e) pontjai, valamint a 2014. évi XL. törvény 37. § (1) bekezdése és 37/A. §-a alapján a felperesnek a felülvizsgált elszámolás adatainak alapulvételével, a DH2 tv.-ben meghatározott elszámolási szabályok (2014. évi XL. törvény 3-5. §) alkalmazásával le kell vezetnie a felek közötti elszámolást, ebben a körben is meg kell jelölnie a tényeket és azok bizonyítékait, majd annak végeredménye alapján – a jogalakítási és a marasztalási keresetre is irányadó, fenti követelményeknek megfelelő – határozott kérelmet kell előterjesztenie. A 2014. évi XL. törvény 37. § (1) bekezdése szerint a felperesnek nemcsak a jogkövetkezményre irányuló (jogalakítási) kereset, hanem az elszámolásra is kiterjedő, összegszerűen is megjelölt (marasztalási) kereset körében is határozott kérelmet kell előterjesztenie. A 2014. évi XL. törvény 37. § (1) bekezdése a határozott kérelem követelményét nem szűkíti le a jogalakítási keresetre, hanem a jogkövetkezmény teljes alkalmazása körében – amely a fentiek szerint dogmatikailag magában foglalja a jogalakítást és a marasztalást is – megköveteli azt.
4. A felperesnek kérnie kell-e a saját marasztalását?
Kérdésként merül fel, hogy ha a kért jogalakításhoz – érvényessé vagy hatályossá nyilvánítás – kapcsolódóan levezetett felperesi elszámolás eredménye szerint a felperes lenne köteles fizetésre, úgy a felperesnek kérnie kell-e önmaga marasztalását. Ezzel a kérdéssel már a 2015. szeptember 28-i értekezleten is foglalkoztak a kollégiumvezetők (lásd: Emlékeztető 3. pont).
Az egyik álláspont szerint a felperes nem köteles a saját marasztalását kérni, hiszen a felperes kereseti kérelme csak az alperessel szembeni kérelemként értelmezhető.
Felmerülhet olyan álláspont is, amely abból indul ki, hogy a felperes kérelme az érvénytelenség jogkövetkezményének bíróság általi alkalmazására irányul. Ha a felperes ezt kéri, és ennek az az általa megjelölt eredménye, hogy a felperes jogalakításra irányuló kereseti kérelmének alaposságából egyenesen következik a felperes fizetési kötelezettsége, akkor a felperesnek a marasztalási kereset körében saját maga marasztalását kell kérnie, mert az elszámolásra kiterjedő és összegszerűen is megjelölt kereseti kérelem csak ebben az esetben határozott [2014. évi XL. törvény 37. § (1) bekezdés utolsó mondata].
A tanácskozás azt a köztes álláspontot fogadta el, hogy a felperesnek a jogalakítási kereset körében határozott kérelmet kell előterjesztenie, megjelölve, hogy a szerződés érvényessé vagy a hatályossá nyilvánítását kéri-e, azt pontosan milyen tartalommal kéri [2014. évi XL. törvény 37. § (1) bekezdés], majd a fenti követelményeknek megfelelően a felülvizsgált elszámolás adatainak alapul vételével, a DH2 tv.-ben meghatározott elszámolási szabályok alkalmazásával – a tényekre és bizonyítékokra is kiterjedően – le kell vezetnie a felek közötti elszámolást [2014. évi XL. törvény 37. § (1) bekezdés, 37/A. § (1) bekezdés, Pp. 121. § (1) bekezdés c) pont], és ennek eredményét közölnie kell abban az esetben is, ha a végeredmény szerint a felperes tartozik az alperesnek [2014. évi XL. törvény 37. § (1) bekezdés], de nem kell kifejezett kérelmet előterjesztenie a saját marasztalására. Ez az álláspont összhangban áll a 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény 7. pontjának indokolásával, amely bár az eredeti állapot helyreállításának esetére vonatkozik, ugyanakkor anyagi jogi értelemben az érvényessé és hatályossá nyilvánítás esetén is a tartozatlan szolgáltatások kölcsönös, pénzbeli elszámolására kerül sor.
5. A kereseti kérelem az elutasítás/megszüntetés körében milyen mélységig vizsgálható?
A 2015. szeptember 28-án megtartott konzultáció emlékeztetőjének II/1. pontjában írtak, valamint a fentiek alapján az elutasítás/megszüntetés körében az nem vizsgálható, hogy egy nem a szerződés érvénytelenségére alapított megállapítási/számadási kereset vonatkozásában a megállapítási/számadási kereset feltételei fennállnak-e vagy sem, mert ezt a per érdemében, ítélettel kell elbírálni.
a) Kérdésként merült fel, hogy ha a felperes hatályossá nyilvánítást kér, de az általa kért jogkövetkezmény tartalmában ténylegesen eredeti állapot helyreállítására irányul, úgy az eljárás megszüntethető-e, vagy a keresetlevél idézés kibocsátása nélkül elutasítható-e?
Többségi álláspont szerint, ha a felperes – annak tartalmának megjelölése mellett – egyértelműen hatályossá nyilvánítást kér, levezeti a hatályossá nyilvánításhoz szükséges elszámolást a 2014. évi XL. törvény 37. § (1) bekezdésében és a 37/A. §-ában írtak szerint, feltünteti az alapul szolgáló tényeket és bizonyítékokat, majd ennek eredményeként határozott marasztalási kérelmet terjeszt elő, úgy eleget tett a 2014. évi XL. törvény 37. § (1) bekezdésében írt követelményeknek, ezért nincs helye a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának vagy az eljárás megszüntetésének. A per érdemére tartozó kérdés, hogy a bíróság a hatályossá nyilvánítás körében ténylegesen milyen tartalmú elszámolást tart helyesnek.
b) Kérdésként merült fel az is, hogy a felek közötti elszámolásra kiterjedő és összegszerűen megjelölt határozott kérelemhez szükséges-e a teljes matematikai levezetés, vagy ha van összegszerűségében határozott kereseti kérelem az elszámolás körében (tehát ha a felperes megjelölte, hogy melyik jogkövetkezmény alkalmazását kéri és annak kapcsán az elszámolás eredménye mi, vagyis hogy mekkora összeg visszafizetésére kéri adott esetben kötelezni az alperest), akkor az elég a tárgyalás kitűzéséhez.
Többségi álláspont szerint, ha az elszámolás keretében előadott tények, összegszerűségek oly mértékig hiányosak, melyek alapján megállapítható, hogy a felperes nem teljesítette a fentiekben megjelölt, a 2014. évi XL. törvény 37. § (1) bekezdésében és 37/A. §-ában részletezett feltételeket, abban az esetben lehetséges a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítása vagy az eljárás megszüntetése. E követelmények teljesítését mindig a konkrét ügy körülményei alapján lehet egyedileg elbírálni.
[2014. évi XL. törvény 37. §, 37/A. §, 39. §, 1952-es Pp. 123. §, 1959-es Ptk. 239/A. § (1) bekezdés]