CKOT2015.11.9:10. A 2014. évi XXXVIII. törvény hatálya alá tartozó fogyasztói kölcsönszerződések részleges érvénytelensége
A szerződés részleges érvénytelensége – nem csupán tisztességtelen általános, illetve egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételek, hanem egyéb érvénytelenségi okok esetén is – csak akkor merülhet fel, ha a szerződésnek már megkötésétől kezdve jogi hibában szenvedő része a szerződés többi részétől jól elkülöníthető, és e rész hiányában a szerződés egésze nem dől meg. Vagyis fogyasztói szerződés esetén az érvénytelen rész nélkül is lehetséges a szerződés teljesítése [régi Ptk. 239. § (2) bekezdés], nem fogyasztói szerződés esetén pedig e rész nélkül is megkötötték volna a felek a szerződést [régi Ptk. 239. § (1) bekezdés]. Ha azonban az érvénytelen szerződési feltétel nélkül a fogyasztói szerződés nem teljesíthető, a nem fogyasztói szerződést a felek nem vagy pedig más tartalommal kötötték volna meg, akkor nem részleges, hanem már teljes érvénytelenségről van szó.
A részleges érvénytelenség a többségi álláspont szerint olyan önálló jogintézmény, amelynek értelmében a szerződés érvénytelenséggel nem érintett részei továbbra is fennmaradnak, megőrzik eredeti kötőerejüket. A részleges érvénytelenség lényege, "szankciós hatása" tehát az, hogy a szerződést a régi Ptk. 239. §-a értelmében ex lege mellőzendő ("kihulló") része nélkül kell a feleknek teljesíteniük: gyakorlatilag úgy, mintha a szerződés eredetileg is ezzel a "maradék" tartalommal jött volna létre. Ebből pedig egyrészt az következik, hogy részleges érvénytelenség esetén fogalmilag nem lehet helye olyan további érvénytelenségi jogkövetkezmény bíróság általi alkalmazásának, amely az érvénytelen rész ellenére történt teljesítést a szerződés felszámolására tekintettel rendezi (ez alapján kizárt az eredeti állapot helyreállítása vagy a hatályossá nyilvánítás), másrészt az érvénytelen rész bíróság általi érvényessé nyilvánítására sem kerülhet sor. A bíróság a felek szerződésébe alakító módon azért nem avatkozhat bele, mert az a felek magánautonómiáját, szerződési szabadságát megengedhetetlenül sértené. Ám erre részleges érvénytelenség esetén nincs is szükség: a szerződés fogalmilag csak akkor lehet részlegesen érvénytelen, ha a "maradék" része alkalmas arra, hogy kötőerejét megőrizve teljesítésre kötelezze a feleket. Jogalakításra a bíróságnak érvényessé nyilvánítás címén tehát csak abban az esetben van törvényi felhatalmazása, ha a részleges érvénytelenség teljes érvénytelenségbe fordul át, mert az érvénytelensége miatt kihulló rész nélkül a fogyasztói szerződés nem teljesíthető, a nem fogyasztói szerződést pedig e tartalommal a felek nem kötötték volna meg.
Mindebből az következik, hogy a szerződés részleges érvénytelensége ellenére már szolgáltatott és ellenszolgáltatás nélkül maradt, ún. tartozatlan szolgáltatás értékének megtérítésére csak a jogalap nélküli gazdagodás szabályai alapján kerülhet sor (régi Ptk. 361. §). A jogalap nélküli gazdagodás szabályainak alkalmazása - a hatályossá és az érvényessé nyilvánítástól eltérően - nem eredményez jogalakítást, ám azokhoz hasonlóan marasztalást igen. Dogmatikailag pontatlan ezért a 2014. évi XL. törvény 37. § (1) bekezdésének és 39. §-ának a megfogalmazása, mert a részleges és a teljes érvénytelenség között e tekintetben nem tesz különbséget. E törvényhozói pontatlanság azonban a felperes terhére nem lehet értékelhető. Amennyiben a kereseti kérelem a teljes érvénytelenségre hivatkozva kéri a további jogkövetkezmény levonását, ám a bíróság megítélése szerint a fél által kifogásolt, illetve a hivatalból észlelendő érvénytelenségi (semmisségi) ok csak a szerződés részleges érvénytelenségét eredményezi, az érvénytelenség jogkövetkezménye is csak a részleges érvénytelenséghez fűzött szankciós hatás lehet. A felperes keresetét ilyen esetben úgy kell tekinteni, hogy az a szerződés részleges érvénytelenségét eredményező érvénytelenségi ok ellenére történt, felülvizsgált elszámolás hatálya alá nem tartozó vagyonmozgás jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerinti rendezésére irányul. Ha azonban a felperes részleges érvénytelenség címén perel, ám a bíróság megítélése szerint az adott esetben nem részleges, hanem teljes érvénytelenség esete forog fenn, a részleges érvénytelenségre irányuló keresetet is el kell utasítani, ha a teljes érvénytelenség jogkövetkezményének levonását az erre vonatkozó tájékoztatást követően a fél nem kéri. Ez következik abból, hogy a részleges érvénytelenség fogalma és szankciós hatása a teljes érvénytelenségétől a többségi álláspont szerint eltér.
Ha a részleges érvénytelenség oka nem az árfolyamrés vagy a tisztességtelen egyoldalú kamat-, díj-, költségemelés, hanem egyéb olyan, a fogyasztó fizetési kötelezettségét eredményező ok, amelynek "kihullása" a szerződést nem teszi teljesíthetetlenné, akkor az ezen érvénytelen kikötés alapján történt fogyasztói teljesítések perbeli rendezése a 2014. évi XL. törvény 37. § (1) bekezdése és 39. §-a alapján lehetséges. E vagyoneltolódás rendezése – a fentebb írtak értelmében – a jogalap nélküli gazdagodás régi Ptk. szerinti szabályai alkalmazásával történik, úgy azonban, hogy a bíróságnak figyelemmel kell lennie az egyes fogyasztóikölcsön-szerződésekből eredő követelések forintra átváltásával kapcsolatos kérdések rendezéséről szóló 2015. évi CXLV. törvény 28-29. §-ára is. A 2015. évi CXLV. törvény 28. §-a a 2014. évi XL. törvényt kiegészíti egy 37/A. §-sal, 29. §-a pedig a 2014. évi LXXVII. törvényt egy 15/A. §-sal. E kiegészítő szabályok értelmében a fogyasztó által a pénzügyi intézménynek az érvénytelen szerződéses rész alapján a forintosításig megfizetett, devizában kalkulált többletösszeget – az árfolyamrés kétszeri elszámolásának tilalma miatt – csökkenteni kell az árfolyamréssel, és ekként kell azt a fogyasztó javára túlfizetésként (előtörlesztésként) betudni. A szerződés részleges érvénytelenségét eredményező szerződési rész alapján a fogyasztó által törlesztett olyan többletösszegből viszont már nem kell kivonni az árfolyamrést, amelynek törlesztése a forintosítástól a marasztalásról rendelkező határozat meghozataláig terjedő időszakra esett, hiszen a forintosítás értelmében a szerződés egésze (így az érvénytelen kikötés alapján fizetett többletösszeg is) forintalapúvá vált. Vagyis a jogalap nélküli gazdagodás szerinti elszámolás valójában a 2014. évi XL. törvény 3-5. §-a szerinti olyan elszámolást fog jelenteni, amelyre a 2014. évi LXXVII. törvény szerinti átváltási szabályokat is alkalmazni kell. Ehhez a perben elvégzendő elszámoláshoz a 2014. évi XL. törvény 38. § (6) bekezdése szerinti felülvizsgált elszámolást kell alapul venni akként, hogy az abban megállapított folyósított, illetve törlesztett összegekhez képest kell – ha szükséges, szakértő igénybevételével – meghatározni az újabb részleges érvénytelenséget eredményező szerződési rész alapján a fogyasztó által törlesztett, ám a részleges érvénytelenség miatt javára előtörlesztésként beszámítandó pontos marasztalási összeget. A végeredmény tehát az lesz, hogy a fogyasztóikölcsön-szerződés részleges érvénytelenségét eredményező részei alapján már történt teljesítésekkel a fogyasztó jövőbeli törlesztőrészletei csökkennek és az így fennmaradó szerződés a 2014. évi LXXVII. törvény szerinti időponttal már nem devizaalapú, hanem forintalapú, érvénytelen elemektől megtisztított szerződésként él tovább.
[2014. évi XXXVIII. törvény 3-4. §, 1959-es Ptk. 239. §, 2014. évi XL. törvény 3-5. §, 37. §, 38. § (6) bekezdés, 39. §, 2015. évi CXLV. törvény 28-29. §, 2014. évi LXXVII. törvény 15/A. §]