CKOT2015.11.9:8. Mi az alkalmazható jogkövetkezmény, ha a régi Hpt. 213. § (1) bekezdés c) vagy d) pontjának megsértése állapítható meg?
1. A régi Hpt. 213. § (1) bekezdés c) pontja szerinti érvénytelenségi ok megállapításának az a jogkövetkezménye, hogy a szerződésben fel nem tüntetett járulékok a fogyasztóval szemben nem érvényesíthetők, késedelmi kamatként pedig a törvényes késedelmi kamat érvényesíthető; az ügyleti kamatra vonatkozó rendelkezés hiánya esetén a szerződés érvényessé nyilvánítható akként, hogy a kamat mértékét a bíróság állapítja meg a felek e körben szóban vagy ráutaló magatartással megkötött megállapodása, ennek hiányában a régi Ptk. 232. § (3) bekezdése alapján.
2. A régi Hpt. 213. § (1) bekezdés d) pontja szerinti érvénytelenség jogkövetkezményeivel nem kell külön foglalkozni, mert az egyoldalú módosítással kapcsolatos kérdéseket a 2014. évi XXXVIII. törvény és a 2014. évi XL. törvény rendezi.
1. A régi Hpt. 213. § (1) bekezdés c) pontja szerint semmis az a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés, amelyik nem tartalmazza a szerződéssel kapcsolatos összes költséget, ideértve a kamatokat, járulékokat, valamint ezek éves, százalékban kifejezett értékét. Ez a tartalmi követelmény a 87/102/EGK Irányelv 4. cikke (3) bekezdése átültetéseként került a régi Hpt.-be. E rendelkezés megsértése esetén alkalmazandó jogkövetkezmények meghatározása körében külön kell választanunk a kamat feltüntetésének elmaradását az egyéb járulékok feltüntetésének elmaradásától.
Az ügyleti kamat meghatározása a kölcsönszerződés lényeges eleme, így annak elmaradása esetén elvben még a szerződés létrejöttének kérdése is felvetődhet a régi Ptk. 205. § (2) bekezdése alapján. A régi Ptk. 205. § (2) bekezdése szerint azonban nem kell a feleknek megállapodniuk olyan kérdésekben, amelyeket jogszabály rendez. A régi Ptk. 232. § (1) bekezdése értelmében a szerződéses kapcsolatokban – ha jogszabály kivételt nem tesz – kamat jár; a törvényes kamat mértékét a régi Ptk. 232. § (3) bekezdése, a törvényes késedelmi kamat mértékét a régi Ptk. 301. §-a határozza meg.
Ha tehát a felek sem a bankkölcsön ügyleti kamatának (késedelmi kamatának) mértékében, sem a kamat kizárásában nem állapodtak meg, szerződésüknek a régi Ptk. 232. § (1) bekezdése alapján részét képezi a régi Ptk. 232. § (3) bekezdésében, illetve a régi Ptk. 301. §-ában meghatározott diszpozitív (szerződéspótló) szabály. Ha tehát az írásbeli szerződés az ügyleti kamatra vonatkozó rendelkezést nem tartalmaz, a szerződés létrejön ugyan, de az írásbafoglalás elmaradása miatt a kamatkikötés a régi Hpt. 213. § (1) bekezdés c) pontja alapján érvénytelen.
Az ügyleti kamatra vonatkozó kikötés hiánya esetén a szerződés a régi Ptk. 217. § (1) bekezdése, a régi Ptk. 218. § (1) bekezdése alapján is, teljes egészében érvénytelen. Tekintettel azonban arra, hogy a felek az ügyleti kamat mértéke tekintetében vagy megegyeztek szóban vagy ráutaló magatartással, vagy azt diszpozitív szabály rendezi, az érvénytelenség oka kiküszöbölhető azáltal, ha a kamat mértékét írásban rögzítik; az érvényessé nyilvánítás a fogyasztó részére általában érdeksérelmet nem okoz, ezért a bíróság érvényessé nyilváníthatja a szerződést akként, hogy az érvényessé nyilvánított szerződésben kifejezetten meghatározza a kamatot.
A késedelmi kamatra vonatkozó rendelkezés – mivel az nem tartozik a szerződés lényeges tartalma körébe, vagyis a szerződés annak hiányában is teljesíthető – csak részleges érvénytelenséget okoz, ezért arra alkalmazható a 2/2014. PJE határozat 3. pontjában meghatározott elv, vagyis a kikötés érvénytelensége miatt annak helyébe a diszpozitív rendelkezés lép.
Az egyéb járulékok esetén a diszpozitív szabály befűződése nem jöhet szóba, és nincs olyan szabály sem, amely kényszerítőleg megkövetelné vagy vélelmezhetővé tenné ezek kikötését. A fogyasztónak ezért az ügylet megkötésekor nem kell számítani ezek kikötésére, így ha a felek ezek kikötésében kifejezetten nem állapodtak meg szóban vagy ráutaló magatartással, akkor e járulékok a fogyasztóval szemben nem érvényesíthetők. A járulékok tekintetében – mivel azok nélkül a szerződés teljesíthető – a régi Hpt. 213. § (1) bekezdés c) pontjának megsértése kizárólag részleges érvénytelenséget okoz.
2. A régi Hpt. 213. § (1) bekezdés d) pontja szerint semmis az a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés, amelyik nem tartalmazza azon feltételeknek, illetőleg körülményeknek a részletes meghatározását, amelyek esetében a hiteldíj megváltoztatható, vagy ha ez nem lehetséges, az erről szóló tájékoztatást. Tekintettel arra, hogy a 2014. évi XXXVIII. törvény 4. §-a alapján az ilyen kikötések tisztességtelennek minősülnek, azok hiánya nem eredményezheti a szerződés érvénytelenségét.
[1996. évi CXII. törvény 213. § (1) bekezdés c) és d) pont, 2014. évi XXXVIII. törvény 4. §, 2014. évi XL. törvény, 1959-es Ptk. 205. § (1)-(2) bekezdés, 217. §, 232. § (1) bekezdés, 301. §, 2/2014. PJE határozat 3. pont]