CKOT2015.11.9:6 Akadályát képezheti-e a szerződés hatályossá nyilvánításának, illetve alapot adhat-e a részletfizetés engedélyezésére, ha a fél az ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás egyösszegű visszatérítésének teljesítésére nem képes?
A teljesítőképesség vizsgálata nem tekinthető a hatályossá nyilvánítás alkalmazási feltételének. A teljesítőképesség hiánya hatályossá nyilvánítás esetén nem a hatályossá nyilvánítást kizáró feltétel, hanem a végrehajthatóság akadálya.
A hatályossá nyilvánítás kapcsán a részletfizetési kedvezmény engedélyezése körében nemcsak a kérelmező jövedelmi és vagyoni viszonyainak kell kiemelt jelentőséget tulajdonítani, hanem a jogosult teljesítéshez fűződő érdekének is.
Kétségtelen, hogy az 1/2010. (VI. 28.) PK vélemény 4. pontja szerint az érvénytelen szerződés alapján kölcsönösen teljesített szolgáltatások visszatérítése is csak kölcsönösen és egyidejűleg történhet. Csak az a fél követelheti eredményesen a neki visszajáró szolgáltatást, aki egyben vállalja, hogy maga is visszatéríti a számára teljesített szolgáltatást és erre képes is. Egyfelől az ahhoz fűzött indokolásból egyértelmű, hogy a megállapítás csak az eredeti állapot helyreállítására vonatkozik, hiszen az eredeti állapot akkor áll helyre, ha "az érvénytelen szerződés alapján kölcsönösen teljesített szolgáltatások esetén [...] a visszatérítés is kölcsönösen megtörténik". Az indokolás ebből vezeti le azt, hogy "csak az a fél követelheti eredményesen a neki visszajáró szolgáltatást, aki a maga részéről is képes és kész az általa kapott szolgáltatás visszatérítésére. Ez tekintendő ugyanis a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelelő joggyakorlásnak [régi Ptk. 4. § (1) bekezdés] ".
Másfelől a félnek a Pp. 217. § (3) bekezdésén alapuló kérelmét a hatályossá nyilvánítás anyagi jogi szabályaitól el kell választanunk. A Pp. 217. §-ában foglalt részletfizetési kedvezmény ugyanis elsősorban nem az anyagi jogi szabályok szerint részletekben vagy időszakonként visszatérően teljesítendő szolgáltatásokban való marasztalás körében alkalmazandó jogintézmény, hanem tipikusan éppen az anyagi jog szerint egy összegben teljesítendő szolgáltatások részletekben történő teljesítésére ad lehetőséget. A részletfizetés engedélyezhetősége tehát független attól, hogy a fél az eredeti állapot vagy a hatályossá nyilvánítás anyagi jogi szabályai alapján egyösszegű teljesítésre köteles.
A részletfizetés engedélyezése körében azonban a PK 187. számú állásfoglalásnak megfelelően az eset összes körülményét figyelembe kell venni, így a felek méltányolandó érdekeit is mérlegelni kell. A Pp. 217. § (3) bekezdése értelmében ezért a részletfizetési kedvezmény engedélyezése körében nemcsak a kérelmező jövedelmi és vagyoni viszonyainak kell kiemelt jelentőséget tulajdonítani, hanem a jogosult teljesítéshez fűződő érdekének is. Ez annyit jelent, hogy a bíróság nem hozhat olyan, a kérelmező adós számára egyoldalúan kedvező döntést, amely a jogosultnak nagyobb érdeksérelmet okozna, mint a részletfizetési kedvezmény mellőzése a kérelmező adósnak. A részletfizetési kedvezmény biztosításának feltételeként értékelni kell továbbá azt is, hogy mikor és milyen okokból keletkezett a tartozás, továbbá, hogy a lejárat után a kötelezett az önkéntes teljesítésre hajlandónak mutatkozott-e, valamint, hogy a kérelmező által indítványozott részletek a követelés teljes megtérülését az eredeti teljesítési határidőhöz képest mennyiben növelnék meg.
[1959-es Ptk. 4. § (1) bekezdés, 1952-es Pp. 217. §, 1/2010. (VI. 28.) PK vélemény 4. pont, PK 187. számú állásfoglalás]