CKOT2015.09.28:12. Vitatható-e a perben az elszámolás?
1. Ha a pénzügyi intézmény elszámolt
A DH1 tv. 3-4. §-aiban meghatározott semmisségi okok (árfolyamrés, egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét tartalmazó szerződéses kikötések) jogkövetkezményei a DH2 tv. általi elszámolással rendezésre kerültek. Az Emlékeztető IV/14. pontja a 25. oldalon is tartalmazza, hogy ha a pénzügyi intézmény az elszámolást elvégezte, és az felülvizsgált elszámolásnak minősül, úgy a bíróságnak az elszámolási törvény hatálya alá eső kérdések vitathatatlanságát hivatalból is figyelembe kell vennie [DH2 tv. 18. § (5) bekezdés, 29. §, 38. §, Pp. 229. § (1) bekezdés]. Ennek értelmében a bíróság csak a tisztességtelen árfolyamrésen, illetve a tisztességtelen egyoldalú szerződésmódosításon – vagy a DH2 tv. 4. § (6) bekezdése alapján a más okból érvénytelen egyoldalú szerződésmódosításon – alapuló érvénytelenségen túlmutató esetben hozhat marasztaló ítéletet, amennyiben a fél által állított, illetve hivatalból észlelt addicionális érvénytelenségi ok a szerződés olyan részleges vagy teljes érvénytelenségéhez vezet, amely fizetési kötelezettséget eredményez, és amelyet a DH2 tv. szerinti banki elszámolás nem érintett.
Ha tehát rendelkezésre áll felülvizsgált elszámolás, úgy az a törvényben megjelölt speciális részleges érvénytelenségi okok jogkövetkezményeit véglegesen rendezte, ezen érvénytelenségi okok jogkövetkezményeit a perben hozott ítélet már nem érintheti. A perben csak az elszámolással nem érintett érvénytelenségi körben bekövetkezett vagyonmozgások rendezhetőek. A DH2 tv.-be a 2015. évi CXLV. tv. által beiktatott 37/A. § kifejezetten a felülvizsgált elszámolás adatainak alapulvételét írja elő.
2. Ha a pénzügyi intézmény elszámolt, de nem kellett volna
A DH2 tv. 18. § (5) bekezdése szerint, ha a panasz előterjesztésére nem került sor, úgy kell tekinteni, hogy az elszámolásban foglaltakat a fogyasztó elfogadja, és ezt követően az elszámolás nem vitatható. Ha a fogyasztóval a pénzügyi intézmény elszámolt, de a fogyasztó szerint elszámolásnak nincs helye, úgy ezzel az indokkal nem terjeszthet elő panaszt a pénzügyi intézménynél a DH2 tv. 19. § (1) bekezdése alapján, mert erre csak akkor van lehetősége, ha az elszámolási kötelezettség ellenére nem számoltak el vele. Ezzel az indokkal a fogyasztó a Pénzügyi Békéltető Testülethez sem fordulhat a DH2 tv. 21. § (3) bekezdése alapján, és nemperes eljárást sem kezdeményezhet a DH2 tv. 25. § (2) bekezdése alapján.
Mindezekből az következik, hogy ha az elszámolás megtörtént, de a fogyasztó a perben vitatja, hogy elszámolásnak lett volna helye, úgy a perben ezt a kérdést érdemben vizsgálni, szükség esetén bizonyítani kell, hiszen ez a kérdés érdemben korábban, a DH2 tv. szerinti eljárás keretében nem volt vitatható. A fogyasztó azonban a perben az elszámolás szükségtelenségére jóhiszeműen csak abban az esetben hivatkozhat, ha ezt az álláspontját korábban már jelezte a pénzügyi intézmény felé. Ha ennek eredményeként a bíróság arra az álláspontra jut, hogy elszámolásnak nem lett volna helye, úgy az elszámolástól függetlenül rendezheti az esetlegesen fennálló érvénytelenség jogkövetkezményeit.
3. Ha elszámolásra nem került sor, de kellett volna
Más a helyzet, ha a fogyasztó a perben arra hivatkozik, hogy a pénzügyi intézmény nem számolt el vele, pedig ez kötelezettsége lett volna. A fogyasztó erre hivatkozással a DH2 tv. 19. § (1) bekezdése alapján, az ott írt határidőben terjeszthet elő panaszt, melynek elutasítása esetén a DH2 tv. 21. § (3) bekezdés c) pontja alapján a Pénzügyi Békéltető Testülethez fordulhat, majd a DH2 tv. 25. § (2) bekezdés c) pontja alapján nemperes eljárást kezdeményezhet. Ha a fogyasztó a speciális törvényben előírt határidőben és módon nem érvényesítette az elszámolással kapcsolatos igényét, vagyis nem kérte a törvényben megjelölt speciális részleges érvénytelenségi okok jogkövetkezményeinek speciális eljárásban történő rendezését, úgy ezt már a perben nem érvényesítheti, hiszen e speciális érvénytelenségi okok jogkövetkezményeit a DH2 tv. rendezte, figyelemmel a DH1 tv. 3. § (5) bekezdésére és a 4. § (3) bekezdésére.
4. A perbeli elszámolásnál lehetséges-e szakértő igénybevétele?
A Pp. 177. § (1) bekezdése alapján a bíróság akkor rendelhet ki szakértőt, ha a perben jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához vagy megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel a bíróság nem rendelkezik. A törvényi rendelkezést a bírósági gyakorlat kiterjesztően értelmezi, és a szakértő kirendelése körében elfogadhatónak tartja azokat az esetköröket is, amelyek nem feltétlenül igényelnének a bíróság szakismereteitől eltérő különleges szaktudást (pl. könyvszakértő), de a perhatékonyság érdekében a bíróságok mégis élnek ezzel a lehetőséggel.
A DH2 tv. 28. § (1) bekezdése csak a nemperes eljárásban tiltja meg a szakértői bizonyítást, így az érvénytelenségi perben a Pp. főszabálya érvényesül. Lehetséges, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményének alkalmazásához szükséges elszámolás olyan magas szintű matematikai ismereteket igényel, amellyel ha a bíróság nem rendelkezik, úgy szakértő kirendelése lehet indokolt.
A III. 1-4. alatt kifejtettekkel a kollégiumvezetők többsége egyetértett.
[2014. évi XL. törvény 28. § (1) bekezdés, 21. § (3) bekezdés, 25. § (2) bekezdés, 37/A. §, 1952-es Pp. 177. §, 229. §]