KÚRIA
Knk.IV.37.388/2015/3.szám
A Kúria a dr. Tordai Csaba ügyvéd által képviselt szervezőnek, a Nemzeti Választási Bizottság ellen, aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítése kapcsán meghozott 62/2015. számú határozatának felülvizsgálata tárgyában, nemperes eljárásban, meghozta az alábbi
v é g z é s t :
A Kúria a Nemzeti Választási Bizottság 62/2015. számú határozatát helybenhagyja.
Kötelezi a szervezőt, hogy fizessen meg az államnak – külön felhívásra – 10.000 (tízezer) forint eljárási illetéket.
A végzés ellen további jogorvoslatnak helye nincs.
I n d o k o l á s
I.
1. A Nemzeti Választási Bizottság (továbbiakban NVB) 62/2015. számú határozatában megtagadta a szervező által 2015. március 13-án benyújtott aláírásgyűjtő ív hitelesítését, amelyen a következő kérdés szerepelt:
„Egyetért-e Ön azzal, hogy a nyilvános vagyonnyilatkozat tételére kötelezett személy személyi jövedelemadó-bevallása nyilvános legyen?”
2. Az NVB a népszavazás kezdeményezéséről az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (továbbiakban Nsztv.) 11. §-ára alapítottan vizsgálta a kérdés hitelesíthetőségét. Indokolásában a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja.tv.), valamint az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) rendelkezései alapján, utalva továbbá az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Infotv.) fogalmaira is, számba vette, hogy a hitelesíteni kért kérdés milyen minőségű személyi adatok nyilvánosságra hozatalát tenné indokolttá.
3. Az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdése szerinti alapjogvédelem, valamint az I. cikk (3) bekezdésében foglalt alapjog-korlátozási kritériumok érvényesülése érdekében azt vizsgálta, hogy a nyilvános vagyonnyilatkozat tételre kötelezett és harmadik személyek személyes adatainak védelméhez fűződő alapjogát a kérdés kapcsán megalkotandó törvényi szabály szükséges és arányos mértékben korlátozná-e. Megállapította, hogy az egyes vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségről szóló 2007. évi CLII. törvény (a továbbiakban: Vnytv.) rendelkezései értelmében a nyilvános vagyonnyilatkozat-tételére kötelezett személyek éves jövedelmére vonatkozó adatok és az adótitkot is tartalmazó személyi jövedelemadó-bevallások legfőbb tartalmi elemei – 5 évre visszamenőlegesen – ma is megismerhetőek. Ugyanakkor az Szja.tv. és az Art. szerinti adónyilatkozat, illetve a személyi jövedelemadó-bevallás egy sor olyan egyéb személyes adatot is tartalmaz, amelyek között vannak az Infotv. értelmében vett különleges adatok is. Az NVB nem látott olyan indokot, amely a kérdés kapcsán az érintett személyi kör alapjogainak ilyen tartalmú korlátozását szükségessé tenné és az alapjog korlátozását az elérni kívánt célhoz képest legenyhébben, arányosan korlátozná. Ezért megállapította, hogy a kérdés az Alaptörvény 8. cikk. (3) bekezdés a) pontja értelmében vett kizárt tárgykörök közé tartozik, ami akadályát jelentette a kérdés hitelesítésének.
4. A szervező felülvizsgálati kérelemmel fordult a Kúriához, amelyben az NVB határozatának megváltoztatását és a kérdés hitelesítését kérte az Nsztv. 30. § (1) bekezdése alapján.
A szervező szerint egy kérdésben akkor nem tartható népszavazás, ha az kizárja, hogy az Országgyűlés az eredményes népszavazásból következő törvényalkotási kötelezettségének az Alaptörvény rendelkezéseivel összhangban tegyen eleget. A szervező értelmezésében a kérdés a célzott személyi kör jövedelmi helyzetének átláthatóságát kívánta növelni. Mivel a kérdés nem a személyi jövedelemadó-bevallás egészének nyilvánosságra hozatalára irányult, ezért a kérdésben tartandó népszavazás alapján olyan törvényt kellene az Országgyűlésnek alkotnia, amely tekintettel van úgy harmadik személyek személyes adataira mint az Infotv. szerinti különleges adatokra is.
Végül rámutatott a szervező arra is, hogy a Vnytv. nem a nyilvános vagyonnyilatkozatokra vonatkozó szabályozást tartalmaz, így az a népszavazási kérdéssel értékelhető kapcsolatban nem állt.
II.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
1. A Kúria az Nsztv. 30. § (1) bekezdésében – figyelemmel az Nsztv. 11. §-ára is - megfogalmazott hatáskörében eljárva, nemperes eljárásban vizsgálja felül az NVB határozatának alkotmányosságát és törvényességét.
2. A Kúria rögzíti azt, hogy a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség és annak nyilvánossága nem mindig esik egybe: vannak olyan alkotmányos jelentőségű pozíciók, amelyek esetében a vagyonnyilatkozat-tétel az alkotmányos jogállás méltóságának megőrzése, a közélet tisztaságának garantálása érdekében a nyilvánosságra hozatal kötelezettségével együttesen érvényesül. Más esetekben a kötelezett személy vagyoni viszonyai nem minősíthetőek közérdekből nyilvános adatnak, így azok zártan kezelése indokolt.
Közérdek fűződik, ezért nyilvánosságot követelnek – a teljesség igénye nélkül – például a köztársasági elnök [2011. évi CX. törvény 6. § (4) bekezdés], az országgyűlési képviselők [2012. évi XXXVI. törvény 94. § (2) bekezdése], az önkormányzati képviselők [2011. évi CLXXXIX. törvény 39. § (3) bekezdése], a nemzetiségi önkormányzati képviselők [2011. évi CLXXIX. törvény 103. § (3) bekezdése], a Kormány tagjai [2010. évi XLIII. törvény 12. § (3) bekezdése], a Kúria elnöke és az Országos Bírósági Hivatal elnöke [2011. évi CLXII. törvény 2010. §], az alkotmánybírák [2011. évi CLI. törvény 11. § (3) bekezdése], az alapvető jogok biztosa [2011. évi CXI. törvény 9. § (4) bekezdése], valamint a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnökének [2011. évi CXII. törvény 42. § (3) bekezdése] vagyoni viszonyai.
Összefoglalva megállapítható, hogy míg a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséget a Vnytv. személyi hatálya alá tartozók számára általános jelleggel rögzíti, addig a vagyonnyilatkozat nyilvánosságát – az adatok közérdekűségének mérlegelésével – az adott közjogi jogállást meghatározó törvény egyedileg írja elő.
3. A hitelesíteni kért kérdés esetében az érintett személyi kör az, akit a rá vonatkozó jogállási törvény rendelkezése vagyonnyilatkozata nyilvánosságra hozatalára kötelezi. Utalni kell továbbá arra is, hogy a nyilvános vagyonnyilatkozat-tételre kötelezett személy vagyonnyilatkozatát nem a Vnytv. melléklete szerinti tartalommal teszi meg. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy ne kellene számot adnia vagyoni viszonyai mellett jövedelmi helyzetéről is a rá vonatkozó jogállási törvényben meghatározott vagyonnyilatkozatában [lásd pl. az országgyűlési képviselők vagyonnyilatkozatának tartalmát – 2012. évi XXXVI. törvény 1. melléklet B) rész]. A 2. pontban hivatkozott jogállási törvények több esetben is visszautalnak a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség szempontjából az országgyűlési képviselőket terhelő nyilvános kötelezettség tartalmára. Mindemellett nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy a fenti státus törvények rögzítik, ezért a nyilvánosság számára visszakövethető az érintett pozíciókhoz járó javadalmazás, valamint egyéb juttatások és azok mértéke [lásd pl. az alkotmánybírák esetében a 2011. évi CLI. törvény 13. § (1) bekezdése].
4. Az Nsztv. 9. § (1) bekezdése értelmében „[a] népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni (...)”.
Az Alkotmánybíróság által 2001-ben [51/2001. (XI. 29.) AB határozat] kidolgozott egyértelműségi teszt értelmében az NVB – és a felülvizsgálat során a Kúria – a népszavazási kérdés választói és jogalkotói egyértelműségét mérlegeli.
A népszavazáshoz való jog – mint alanyi jogként érvényesíthető politikai alapjog – garanciája a felteendő kérdés egyértelműsége. Ebben a körben vizsgálandó az egyértelmű megválaszolhatóság, aminek viszont feltétele az, hogy a népszavazásra feltenni szándékozott kérdés egyféleképpen legyen érthető.
A választói egyértelműség követelménye szükségképpen magában foglalja azt, hogy a kérdés feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, de pusztán azzal nem azonosítható: lényege, hogy a választópolgárok jól értsék, lássák át a kérdés lényegét, érdemét és jelentőségét azért, hogy tudatosan, átgondoltan tudják leadott szavazataikkal az Országgyűlés jogalkotói munkáját meghatározni.
A jogalkotói egyértelműség akkor áll fenn, amennyiben az Országgyűlés számára az érvényes és eredményes népszavazásban foglalt döntés alapján eldönthető, hogy van és milyen tartalommal törvényalkotási kötelezettség.
5. A Kúria megállapította, hogy a kérdés azt a látszatot kelti, mintha a nyilvános vagyonnyilatkozat-tételre kötelezett személyek jövedelmi helyzete - a szabályozás szintjén - ne lenne transzparens és visszakereshető. Ezzel szemben megállapítható, hogy a jogállást szabályozó törvényekből a célzott személyi kör javadalmazása, juttatásainak mibenléte és összegszerűsége tisztázható. Miközben tehát helyesen utalt a szervező felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a Vnytv. rendelkezései nem hozhatóak összefüggésbe a hitelesíteni kért kérdéssel, addig a 2. pontbeli, normatív szabályként rögzített adatok a nyilvános vagyonnyilatkozattal együttesen – legalábbis a szabályozás szintjén - teljes képet adnak a célzott személyi kör vagyoni és jövedelmi helyzetéről. A hitelesíteni kért kérdés megtévesztő tartalma miatt nem elégíti ki a választói egyértelműség követelményét.
6. Utal arra is a Kúria, hogy a hitelesíteni kért kérdés a vagyonnyilatkozat és a személyi jövedelemadó-bevallás rendszerét kívánja a nyilvánosság szempontjából azonos rezsim alá helyezni. A személyi jövedelemadó-bevallás – ahogy arra az NVB határozata részletesen utalt – adattartalma révén úgy a célzott személyi kör mint harmadik személyek alapjogainak érvényesíthetőségét és korlátozását veti fel.
A Kúria Knk.IV.37.386/2015/3. számú, 2015. június 24-én kelt határozatában helybenhagyta az NVB 59/2015. számú határozatát. A vizsgált népszavazásra feltenni szándékozott kérdés a vagyonnyilatkozat-tételére kötelezett személyek ingatlanszerzését kívánta az ingatlanszerzés adatainak nyilvánosságra hozatalához kötni. A Kúria határozatában megállapította, hogy a népszavazásra feltenni szándékozott kérdés alapján „a vagyonnyilatkozat és az ingatlan-nyilvántartás összekapcsolása két eltérő szabályozási koncepció mentén kialakult jogintézmény összekapcsolását jelenti, amely e rendszerek működésében adott esetben diszfunkciót is okozhat”. Mindkét rendszer alapjogokat érint, „ezért e rendszerekben keletkezett diszfunkció épp az elérni kívánt célt: a közélet tisztaságának biztosítását akadályozná (...)”.
A kérdés „… a személyi jövedelemadó-bevallás nyilvánosságára” irányult a jelen esetben. Szemben a felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal, a kérdés általános megfogalmazása mellőzi ugyan a „teljes egészében” vagy a „csorbítatlan” jelzőket, azonban nem utal arra sem, hogy az Országgyűlés eleget tenne a népakaratnak a bevallások kiválasztott egy része részleges nyilvánosságra hozatalának szabályozásával. A kérdés kapcsán megtartott érvényes és eredményes népszavazás esetén a törvényalkotó legalábbis bizonytalan helyzetbe kerülne, amely helyzet nem egyeztethető össze az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében foglaltakkal.
7. A Kúria a kifejtettek értelmében – egyezően az NVB felülvizsgálni kért határozata szerinti döntéssel, de eltérően annak indokaitól – megállapította, hogy a népszavazásra feltenni szándékozott kérdés nem elégíti ki a választói egyértelműség követelményét, ezért annak hitelesítését az NVB jogszerűen tagadta meg.
8. A kifejtettek értelmében a Kúria megállapította, hogy az NVB határozata jogszerű, ezért azt az Nsztv. 30. § (1) bekezdése értelmében helybenhagyta.
9. Az illetékről a Kúria az illetékekről szóló – módosított – 1990. évi XCIII. törvény 43. § (7) bekezdése megfelelő alkalmazásával határozott.
10. A Kúria az NVB kérdés hitelesítését megtagadó határozatát helybenhagyta, ezért határozatáról az Nsztv. 30. § (4) bekezdése értelmében – határidőben - közleményt tesz közzé a Magyar Közlönyben.
A jogorvoslatot az Nsztv. 30.§ (1) bekezdése zárja ki.
Budapest, 2015. június 30.
Dr. Kozma György sk. a tanács elnöke,
Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó sk. előadó bíró,
Dr. Balogh Zsolt sk. bíró