Knk.VII.39.102/2025/2. számú határozat

A Kúria
végzése

Az ügy száma: Knk.VII.39.102/2025/2.

A tanács tagjai:

Dr. Sperka Kálmán a tanács elnöke
Dr. Ujhelyi-Gyurán Ildikó előadó bíró
Dr. Cséffán József bíró
Dr. Remes Gábor bíró
Dr. Varga Zs. András bíró

A kérelmező: Jobbik Magyarországért Mozgalom
                     (Cím1) 

A kérelmező képviselője: Dr. Marczingós László Ügyvédi Iroda                      
                                       (ügyintéző ügyvéd: dr. Marczingós László, Cím2)

Az ügy tárgya: a Nemzeti Választási Bizottság népszavazási ügyben hozott 47/2025. számú határozatának bírósági felülvizsgálata

Rendelkező rész 

A Kúria a Nemzeti Választási Bizottság 47/2025. számú határozatát helybenhagyja. 

Kötelezi a kérelmezőt, hogy az esedékesség napjáig fizessen meg az államnak – az állami adó-és vámhatóság illetékbevételi számlájára – 10.000 (azaz tízezer) forint közigazgatási nemperes eljárási illetéket. A fizetendő illeték a végzés jogerőre emelkedését követő 60. napon válik esedékessé. 

A végzés ellen további jogorvoslatnak nincs helye. 

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

  1. A Nemzeti Választási Bizottság (a továbbiakban: NVB) a 47/2025. számú határozatával megtagadta a kérelmezőnek az „Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés egy év időtartamra függesszen fel valamennyi, devizaalapú fogyasztói kölcsönszerződésből eredő végrehajtási eljárást és a felfüggesztés ideje alatt alkosson törvényt, amely kimondja az árfolyamkockázattal kapcsolatos tisztességtelen szerződési feltételt tartalmazó szerződés érvénytelenségét, és biztosítja a fogyasztó szerződéses helyzetének tisztességes rendezését? népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését. 
  2. Határozata indokolásában mindenekelőtt rögzítette, hogy a közelmúltból döntött egy – részben – hasonló tárgykörű népszavazási kérdés hitelesítése megtagadásáról 39/2025. NVB határozatával, amellyel szemben jogorvoslatot terjesztettek elő. Az NVB fenntartotta ezen hivatkozott határozatában foglalt, az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének sérelmével kapcsolatban tett megállapításait és az abban kifejtett jogi érveit. 
  3. Áttekintve az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) C-630/23. számú ítéletének (a továbbiakban: EUB ítélet) előzményeit, annak tartalmát, továbbá a hazai jogi környezetet [beleértve az alkotmánybírósági és kúriai joggyakorlatot, a 6/2013. Polgári jogegységi határozatot, a 2/2014. Polgári Jogegységi határozat (a továbbiakban: 2/2014. PJE határozat) indokolása III/3. pontját, a bírósági végrehajtás egyes szakaszait és azok főbb jellemzőit, a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 48-51. §-a szerinti végrehajtás felfüggesztésének szabályait], az NVB hangsúlyozta a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsának 10/2025. Jogegységi határozata (a továbbiakban: Jogegységi határozat) jelentőségét. A Jogegységi határozatban a legfőbb bírói szerv úgy foglalt állást, hogy ha a fogyasztóval kötött devizaalapú kölcsönszerződés vagy pénzügyi lízingszerződés az árfolyamkockázattal kapcsolatos rendelkezésének tisztességtelen jellege miatt teljes egészében érvénytelen, a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény (a továbbiakban: DH2 törvény) 37. § (1) bekezdése alapján a szerződés érvényessé nyilvánításának nincs helye, kivéve ha azt a fogyasztó – megfelelő tájékoztatás után – kéri. A Jogegységi határozat értelmében az EUB ítéletben foglalt megállapítások csak abban az esetben alkalmazhatók, ha a devizaalapú fogyasztói kölcsönszerződés teljesen érvénytelen, és ennek oka az, hogy az árfolyamkockázattal kapcsolatban olyan tisztességtelen szerződési kikötést tartalmaz, amelynek folytán az egész szerződés megdőlt. Következésképpen az EUB ítélet csak azokra az árfolyamkockázattal kapcsolatos rendelkezések tisztességtelen jellege miatt érvénytelen szerződésekre terjed ki, amelyeknél az adós nem kapott megfelelő tájékoztatást a felmerülő kockázatokról. 
  4. Az Alkotmánybíróság gyakorlatának részletes bemutatását követően az NVB elsősorban arra a megállapításra jutott, hogy a kezdeményezéssel célzott jogalkotás nem felel meg a jogállamiság részét képező jogbiztonságból fakadó kiszámíthatóság és előreláthatóság követelményének. A kérdés alapján megalkotandó törvény ugyanis mindenféle distinkció nélkül, valamennyi devizaalapú fogyasztói kölcsönszerződést érintő végrehajtási eljárást fel kíván függeszteni, holott ennek a kérdésből következő indoka valójában az említett kölcsönszerződések egy konkrétan körülhatárolható, szűk csoportját érinti. Egy érvényes és eredményes népszavazás – az igenlő válaszok többségével – olyan szabályozás megalkotására kötelezné az Országgyűlést, amely a kiszámíthatóság, előreláthatóság és normavilágosság követelményeinek sérelmén keresztül az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének sérelmét idézné elő, így annak kizárólag az Alaptörvény módosításával lehetne eleget tenni. Miután a kérdés burkolt Alaptörvény-módosítást foglal magába, annak hitelesítése az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontja szerinti tilalomba ütközik. 
  5. Másodsorban hangsúlyozta, hogy a népszavazásra javasolt kérdés hitelesítéséhez a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 9. § (1) bekezdésében foglalt választópolgári és jogalkotói egyértelműség követelményének is meg kell felelnie. Az egyértelműség követelményével összefüggésben elemezte a kúriai gyakorlatot, így a Knk.VII.37.997/2016/4., Knk.VII.37.336/2017/3., Knk.VII.38.391/2018/2., Knk.VI.37.014/2020/2. és Knk.II.39.058/2022/8. számú határozatokat. Mindemellett utalt a Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.133/2016/4. és Knk.VII.37.997/2016/4. számú határozatokkal összefüggésben arra, hogy nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyben a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz.  A népszavazási kérdés megtévesztő jellegű, mert azt sugallja, hogy a választópolgár szavazatával egy egyszerű – de a jogalkotás által eddig még nem átfogott – kérdésben dönt. A Kúria Jogegységi határozatából levezethetően azonban az árfolyamkockázatról szóló tájékoztatás elégtelensége miatti tisztességtelenséget minden szerződésnél esetileg kell megállapítani, a bíróság a szerződést és a megkötésének körülményeit egyedileg kell vizsgálja. Ebből kifolyólag kétséges, hogy a megalkotandó törvény milyen módon rendelkezhetne az ilyen kikötést tartalmazó szerződések általában vett érvénytelenségéről. 
  6. Mindezt tovább erősíti az a kérdés is, hogy a Jogegységi határozat meghozatalát követően szükséges-e, illetve lehetséges-e a célzott törvény megalkotása, mert felmerül, hogy az EUB ítéletben foglaltak végrehajtása nem jogalkotási, hanem jogalkalmazási feladat. Az NVB arra a következtetésre jutott, hogy a kérdésben tartott országos népszavazás csak formálisan érvényesülhetne, amely szintén kizárja a kérdés egyértelműségét (Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.133/2016/4., Knk.VII.37.997/2016/4., Knk.VII.38.391/2018/2., Knk.V.39.079/2023/2.).
  7. A kezdeményezés általi feladatszabás nem konkrét és meghatározott, a törvényalkotó számára így nem lehet világos, hogy milyen tartalmú jogalkotásra köteles. Nem tesz eleget a kérdés a jogalkotói egyértelműség követelményének, mert olyan szabályozás megalkotására kötelezné az Országgyűlést, amelynek konkrét tárgyköre bizonytalan. A kérdés megfogalmazása nem igazítja el egyértelműen annak valódi célja felől a választópolgárt és a jogalkotót. 
  8. A „fogyasztó szerződéses helyzetének tisztességes rendezése” fordulat több értelmezési lehetőséget vet fel. Nem ismert minden kétséget kizáróan a jogalkotó előtt, hogy a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi. Nem állapítható meg, hogy milyen szabályozási tárgykörű törvény merítené ki a „tisztességes rendezés” esetkörét. A megfogalmazásból következő hiányosságból pedig egyértelműen következik az a megválaszolatlan kérdés, hogy a jogszabálybeli szabályozás hogyan érinti a pénzügyi intézmények helyzetét. Az is felmerül, hogy egyáltalán szükséges-e/lehetséges-e ilyen törvény meghozatala figyelemmel a Jogegységi határozatra.
  9. Nem állítható minden kétséget kizáróan az sem, hogy a népszavazásra javasolt kérdés hitelesítése esetén a választópolgárok jól értenék a kérdés lényegét, azaz tudatában lennének annak, hogy mi a valódi tartalma. Utalva az Alkotmánybíróság gyakorlatára is [26/2007. (IV. 25.) AB határozat, 58/2011. (VI. 30.) AB határozat, 33/2021. (XII. 22.) AB határozat] hangsúlyozta az NVB, a feltett kérdés hétköznapi értelemben vett közérthetősége abból a szempontból is megkérdőjelezhető, hogy a devizaalapú kölcsönszerződések népszavazási kérdésekben megfogalmazott problémája – bár a társadalom jelentősebb csoportját érinti – többek számára nem pontosan értelmezhető fogalmakból áll (árfolyamkockázat, árfolyamkockázattal kapcsolatos tisztességtelen szerződési feltétel). Részletesen bemutatva a hivatkozott alkotmánybírósági és kúriai gyakorlatot megállapította, hogy a választópolgár nem képes minden tekintetben átlátni döntése lehetséges következményeit, a feltett kérdésre ebből adódóan nem adható megalapozott válasz. Önmagában a kérdés választópolgár felé eljuttatott információja nem nyújt megfelelő alapot és tájékozottságot ahhoz, hogy a választópolgár a kérdést kellőképpen mérlegelje és megalapozott döntést hozzon (Knk.III.39.012/2024/9.). Abból fakadóan, hogy a kezdeményezésnek többféle értelmezési lehetősége van, számos olyan következmény származhat, amely a választópolgár számára rejtve marad, tudata nem fogja át. A jogalkotás szempontjából az eltérő értelmezési lehetőségek különböző eredményre vezető megoldási lehetőséget foglalnak magukba. 

A felülvizsgálati kérelem

  1. Az NVB határozatával szemben a kérelmező élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben a határozat megváltoztatását és a népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését kérte. 
  2. Az országos népszavazás funkciójának és a feltett kérdés jogi lényegének bemutatását követően kifejtette, hogy a kérdés semmilyen tekintetben nem érinti, nem ellentétes az Alaptörvénnyel. Az NVB sem az Alaptörvény, sem az uniós jog értelmezésére nem bír hatáskörrel. A C-155/23. számú ítéletre hivatkozással kiemelte, hogy az EUB döntésével szemben a magyar Alaptörvény sem bír hatállyal.
  3. A kérelmező a támadott határozat [29] bekezdésében foglalt érvelést megalapozatlannak tartotta, mert a kérdés célja pontosan a jogállamiság és a jogbiztonság biztosítása az Országgyűlés kötelezésével. A kérdés nem arra irányult, hogy a jogalkotó helyezzen hatályon kívül DH törvényeket, hanem csak arra, hogy azon végrehajtások felfüggesztését követelje, amelyeket a C-630/23. ítélet tárgyi hatálya alá tartozó szerződések érvénytelensége miatt eleve le sem lehetne folytatni. A népszavazás célja az állami önkény korlátozása, amely abból fakad, hogy a magyar állam nem tartja kötelezőnek magára nézve az EUB ítéleteit és az irányelvek helyes átültetésével adós marad. 
  4. Az EUB ítélet tartalmával ellentétes jogszabály alkalmazása tilos, azt a jogalkalmazónak mellőznie kell. A végrehajtások felfüggesztése az EUB döntés hatályából fakad, mert a cél a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK irányelv 6. cikk (1) bekezdése és 7. cikk (1) bekezdése teljes érvényesülésének biztosítása. Az NVB határozat [34] bekezdésében foglalt összegzés ezáltal contra legem, önkényes.
  5. Állította, a fogyasztói szerződésekben érintett választópolgárok tisztában vannak azzal, hogy az EUB ítélet a bírói önkénnyel szemben nem ad semmilyen jogvédelmet, az kizárólag a jogalkotó akaratával érhető el. A kérelmező egyértelműsítette az EUB ítélet hatályát, korlátok közé szorítva a végrehajtási eljárásokat is. Arra pedig nem kötelezhető a kérelmező, hogy 10 oldalnyi magyarázattal ellátott kérdést fogalmazzon meg. A jogi körülhatárolás adott, nem félreérhető. Álláspontja szerint az egyértelműség hiánya az NVB egyes tagjainak uniós jogi alapképzettsége hiányából fakad. Az, hogy számukra az „zavaros”, amit nem értenek, az önmaguknak róható fel. Saját kompetenciájának hiányára egy elutasító határozat meghozatalakor az NVB sem hivatkozhat.

A Kúria döntése és jogi indokai

  1. A felülvizsgálati kérelem – az alábbiak szerint – alaptalan.
  2. Az Nsztv. 1. § (1) bekezdése értelmében a hatálya alá tartozó eljárásokra a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) Általános részét – az Nsztv. szerinti eltérésekkel – alkalmazni kell. 
  3. A Ve. 223. § (3) bekezdése értelmében bírósági felülvizsgálati kérelmet lehet benyújtani jogszabálysértésre hivatkozással, illetve a választási bizottság mérlegelési jogkörben hozott határozata ellen. 
  4. Az országos népszavazási kérdés hitelesítésével kapcsolatos döntések bírósági felülvizsgálata során a Kúria az Nsztv. 29-30. §-aiból következően felülvizsgálati kérelem alapján jár el. A kérelmező felülvizsgálati kérelme jogszabálysértést nem jelölt meg. Ellenben vitatta a mérlegelési jogkörbe tartozó egyértelműség követelményét. Így azt a Kúria érdemben vizsgálta, figyelemmel arra is, hogy a Ve. 228. § (2) bekezdése folytán irányadó, a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 2. § (4) bekezdésének megfelelő alkalmazásával a kérelemhez kötöttség elve érvényesül. Ugyanakkor a kialakult joggyakorlat alapján a népszavazásra bocsátandó kérdés vizsgálata körében a Kúria elsősorban az Alaptörvény védelme érdekében jár el, amely megelőzi a felülvizsgálati eljárásra jellemző kérelemhez kötöttség elvét (Knk.II.39.102/2023/2., Knk.IV.37.361/2015/3., Knk.IV.37.135/2016/4.).
  5. A Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az NVB jogszerűen tagadta-e meg a kérelmező által országos népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését. A kérdés – az Nsztv. 11. § (1) bekezdés második mondatából következően – abban az esetben hitelesíthető, ha mind az Alaptörvényben, mind az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
  6. Az Alaptörvény 8. cikke deklarálja az országos népszavazás alkotmányos alapjait és annak korlátait. Az Alaptörvény B) cikk (3) és (4) bekezdéséből fakadóan a közhatalom forrása a nép, amely a hatalmát választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja. Ebből pedig következik, hogy a népszuverenitást – főszabály szerint – az Országgyűlés juttatja kifejezésre. A demokratikus hatalomgyakorlásnak ugyanakkor része az is, hogy az ország sorsát érintő legfontosabb ügyek eldöntésében a választópolgárok közvetlenül, népszavazás útján is részt vehessenek.
  7. A népszuverenitás gyakorlásának kivételes módjaként megjelenő népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kötelezze. A népszavazás útján történő hatalomgyakorlásnak ez a közvetlen formája kivételes jellegű, ezért a népszavazáshoz való jog gyakorlása több feltétel együttes fennálltához kötött.
  8. Az Alkotmánybíróság a 3/2022. (III.18.) AB határozatában is megerősítette, hogy az országos népszavazás intézménye az Alaptörvénynek megfelelő funkcióját akkor tölti be, ha az olyan kérdés feltételére szolgál, amely alkalmas arra, hogy elérje a népszavazás célját: a választópolgárok közvetlen hatalomgyakorlását a népszavazás tárgyában. Azaz olyan népszavazási kérdés, amelyből nem következik egyértelmű törvényalkotási kötelezettség vagy meghatározott tartalmú jogalkotástól való tartózkodás; vagy az az országos népszavazási kérdés, amely az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében foglalt tilalomba ütközik, az Alaptörvénnyel eleve ellentétes, és a népszavazás jogintézményével alkotmányosan nem összeegyeztethető, vagy a népszavazás rendeltetésellenes alkalmazására irányul. Az Alaptörvénynek csak olyan népszavazási eljárás felel meg, amely ezeket a követelményeket biztosítani tudja annak érdekében, hogy a választópolgárok közvetlenül tudják gyakorolni hatalmukat.
  9. Az NVB a határozatát egyrészről arra alapította, hogy a kérdés burkolt Alaptörvény-módosítást foglal magában, annak hitelesítése az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontja szerinti tilalomba ütközik, másrészről, hogy az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében foglalt feltétel hiányzik, mert a népszavazásra javasolt kérdés sem a választópolgári, sem a jogalkotói egyértelműség kritériumának nem felel meg.
  10. A Kúria mindenekelőtt utal arra, hogy a határozatban is hivatkozott 39/2025. NVB határozatot tartalmában hasonló tárgykörben alkották meg, az abban javasolt népszavazási kérdés arra irányult, hogy „Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés törvényben függessze fel a deviza alapú kölcsönszerződésekből eredő végrehajtási eljárásokat addig, amíg nem születik olyan törvény, amely összhangban áll az Európai Unió Bíróságának a C-630/23. számú ügyben hozott ítéletével?” A támadott határozat meghozatalakor folyamatban volt felülvizsgálati eljárás eredményeképpen létrejött Knk.VI.39.082/2025/2. számú végzésben foglalt és jelen eljárásra is alkalmazható indokokkal a Kúria jelen tanácsa egyetért, attól eltérni nem kíván. A felülvizsgálati kérelemmel összefüggésben az alábbiakat hangsúlyozza: 
  11. A következetes és egységes joggyakorlat alapján rögzíthető, hogy az Alaptörvény tiltott módosítására irányul a kérdés, ha az nyíltan az Alaptörvény módosítására törekszik. Továbbá akkor is, ha maga a kérdés alaptörvény-ellenességet nem vet fel, de a kérdés hitelesítése azzal a következménnyel jár, hogy az Országgyűlés olyan jogalkotásra kényszerül, amely szükségessé teszi az Alaptörvény módosítását.
  12. Az NVB határozatának indoka e körben az volt, hogy a kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontja szerinti tiltott tárgykörbe tartozik, a kezdeményezésben célzott (kettős) jogalkotás nem felel meg a jogállamiság részét képező jogbiztonságból fakadó kiszámíthatóság és előreláthatóság követelményének. Egy érvényes és eredményes népszavazás – az igenlő válaszok többségével – olyan szabályozás megalkotására kötelezné az Országgyűlést, amely a kiszámíthatóság, előreláthatóság és normavilágosság követelményeinek sérelmén keresztül az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének sérelmét idézné elő. 
  13. Az Alaptörvény az alapvető rendelkezések között szerepelteti a jogállamiság klauzulát [Alaptörvény B) cikk (1) bekezdés Magyarország független, demokratikus jogállam].
  14. Az Alkotmánybíróság jogbiztonság elvével kapcsolatos gyakorlata szerint az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság egyik feltétlen ismérve a jogbiztonság. A jogbiztonság pedig az államtól, és elsősorban a jogalkotótól azt várja el, hogy a jog egésze, egyes részterületei és egyes szabályai is világosak, egyértelműek és a norma címzettjei számára is értelmezhetők és követhetők legyenek {34/2014. (XI. 4.) AB határozat, Indokolás [116], [120], 20/2020. (VIII. 4.) AB határozat, Indokolás [67]}. A jogalkotóval szemben nem csupán elvárás a mondatfűzés grammatikai hibátlansága, a norma logikai egységének és közérthetőségének a biztosítása – mivel az alkalmazhatóságnak ez az alapja –, a normavilágosság alkotmányos követelmény is {3047/2013. (II. 28.) AB határozat, Indokolás [13], [16]}. A jogalanyoknak tényleges lehetőséget kell biztosítani arra, hogy magatartásukat a jog előírásaihoz igazíthassák {25/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 131, 132 megerősítve legutóbb a 3134/2023. (III. 28.) AB határozat Indokolás [22]}. Ehhez pedig az szükséges, hogy a jogszabály szövege a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon {26/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 135, 142, megerősítve a 3134/2023. (III. 28.) AB határozat Indokolás [22]}. Nem felel meg a normatartalommal szemben fennálló követelményeknek az a szabály, amely értelmezhetetlen voltánál fogva teremt jogbizonytalanságot, mert hatását tekintve nem kiszámítható és címzettjei számára előre nem látható {42/1997. (VII. 1.) AB határozat, ABH 1997, 299, 301, megerősítve a 3134/2023. (III. 28.) AB határozat Indokolás [22]}. Az Alkotmánybíróság értelmezésében megállapítható továbbá a jogbiztonság sérelme, ha a szabályban rejlő belső ellentmondás a jogalkalmazás során szükséges értelmezéssel nem kiküszöbölhető {1/1999. (II. 24.) AB határozat, ABH 1999, 25, 46, megerősítve a 3134/2023. (III. 28.) AB határozat Indokolás [22]}. Rámutatott az Alkotmánybíróság arra is, hogy a jogbiztonság meglétének vagy hiányának vizsgálatakor differenciáltan kell eljárni. Annak megállapítása során, hogy a szabályozás módja, a normatartalom sérti-e a jogbiztonságot, minden esetben figyelembe kell venni a szabályozás célját és a címzettek körét is {125/B/2003. AB határozat, ABH 2005, 1127, 1137, megerősítve a 14/2024. (VII. 8.) AB határozat Indokolás [74]}. Más a normavilágosság és jogbiztonság alkotmányossági mércéje akkor, ha a címzettektől elvárható valamilyen speciális, az értelmezéshez szükséges szakértelem és más, ha az általánosságban érinti a jogalanyokat {9/2022. (V. 25.) AB határozat, Indokolás [28]}.
  15. A népszavazásra javasolt kérdés első tagmondata a devizaalapú fogyasztói kölcsönszerződésből eredő végrehajtási eljárások egy évre történő felfüggesztését irányozza elő. 
  16. A bírósági végrehajtási eljárás önálló nemperes eljárás, amelyben a közhatalom a bírósági határozatok teljesítésének állami kényszer útján szerez érvényt. A végrehajtás felfüggesztésének joghatása az, hogy a végrehajtási eljárást megakasztja azzal, hogy a végrehajtó által megtett intézkedések hatályukban fennmaradnak, ugyanakkor a végrehajtó a felfüggesztés időtartama alatt újabb intézkedést nem tesz. A Vht. szabályozza a végrehajtás felfüggesztésének kötelező és mérlegelésen alapuló eseteit, azt is meghatározva, hogy mely feltétel(ek) fennállása esetén függeszthető fel a végrehajtási eljárás. A Vht. szabályozása alapján a végrehajtási eljárás felfüggesztéséhez a Vht.-ban meghatározott feltételek teljesítése szükséges. Ezek a garanciális rendelkezések szolgálják az adósok és a végrehajtást kérők érdekeit, ez a szabályozás garantálja számukra az előreláthatóságot, kiszámíthatóságot, azaz a jogállamiság alapvető elemét képező jogbiztonságot.
  17. A hitelesíteni kívánt kérdés alapján megalkotandó jogszabály – a jelenlegi szabályozással ellentétben – automatikusan, a jogszabályi feltételek vizsgálata nélkül, valamennyi devizaalapú kölcsönszerződésből eredő végrehajtási eljárást felfüggesztene, amely pedig a következetes szabályozás koherens egységét bontaná meg.
  18. E törvény megalkotásával az Országgyűlés oly módon avatkozna be – a kezdeményezésben és a felülvizsgálati kérelemben szereplő célon is túlmutatóan – a végrehajtási eljárások felfüggesztésének az előreláthatóan és kiszámíthatóan szabályozott rendjébe, amely a jogbiztonság sérelmével járna. A kérdésből következik ugyanis, hogy a törvény megalkotásával olyan devizaalapú kölcsönszerződésekből eredő végrehajtási eljárások is felfüggesztésre kerülnének, amelyek az EUB ítélet által érintett körbe egyáltalán nem sorolhatók. Azt ugyanis, hogy az EUB döntéssel tartalmilag azonos kérdés merül-e fel a devizaalapú kölcsönszerződés kapcsán indult ügyben, minden esetben egyedileg kell megítélnie a bíróságnak. A kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítása polgári bíróság hatáskörébe tartozó kérdés, ami csak erre irányuló perben bírálható el. Ez pedig a végrehajtási eljárás kereteit meghaladja. A Kúria ugyanakkor utal arra, hogy a Vht. 48. § (3) bekezdése és 49. § (1)-(2) bekezdései lehetővé teszik a deviza kölcsönszerződéseken alapuló követelés végrehajtásának felfüggesztését az eljárás tárgyától függően, ha a jogorvoslati eljárás folyamatban van és a felfüggesztés időtartama alatt a kilakoltatás sem foganatosítható.   
  19. Mindemellett az országos népszavazásra javasolt kérdés második tagmondatából még az sem határozható meg pontosan, hogy mit jelent „a fogyasztó szerződéses helyzetének tisztességes rendezése” kitétel, mert e mondatrésznek nincs olyan általánosan ismert és elfogadott jelentéstartalma, amely alapján konkrét, előre megfogalmazható, kiszámítható lenne a megalkotandó törvény tartalma. Mindezek a normavilágosság követelményei, amelyek hiányát a jogbiztonság ellen ható körülményként értékelte a Kúria.
  20. A fentiekből következik, hogy a kezdeményezés által célzott jogalkotás annak indokain túlterjeszkedik, a normavilágosság követelményével ellentétes, ezáltalolyan szabályozás megalkotására kötelezné ezáltal az Országgyűlést, amely a kiszámíthatóság, előreláthatóság és normavilágosság követelményeinek sérelmén keresztül az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének sérelmét idézné elő, így annak kizárólag az Alaptörvény módosításával lehetne eleget tenni.
  21. A Kúria az Nsztv. 9. § (1) bekezdése alapján vizsgálta a választópolgári és jogalkotói egyértelműség kérdését. E törvényhely szerint a népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye ismeretében az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.
  22. Az Nsztv. 9. §-ához kapcsolódó jogalkotói indokolás szerint a népszavazásra javasolt kérdés egyértelműségére vonatkozó szabályozás – az Alkotmánybíróság gyakorlatával összhangban – két elemet foglal magában. Az eredményes népszavazással hozott döntés az Országgyűlésnek az Alaptörvényben szabályozott törvényalkotási jogkörét korlátozza, ezért a kérdés egyértelműségének megállapításakor vizsgálni szükséges, hogy a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés – az akkor hatályban lévő jogszabályok szerint – el tudja-e dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, akkor milyen jogalkotásra köteles (jogalkotói egyértelműség). Mindemellett az Alkotmánybíróság által is megerősítetten, az egyértelműség követelménye a népszavazáshoz való jog érvényesülésének garanciája {legutóbb a 20/2023. (VIII.7.) számú AB határozat [39] bekezdésével megerősített 29/2012. (V. 25.) AB határozat}. Az egyértelműség követelménye ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy a népszavazásra szánt kérdésnek egyértelműen megválaszolhatónak kell lennie. Ahhoz, hogy a választópolgár a népszavazásra feltett kérdésre egyértelműen tudjon válaszolni, az szükséges, hogy a kérdés világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, a kérdésre „igen”-nel vagy „nem”-mel lehessen válaszolni (választópolgári egyértelműség). A választópolgári egyértelműség kérdésében a Kúria joggyakorlata szintén kiforrott, eszerint a kérdéssel szemben követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék, lássák át a kérdés lényegét, jelentőségét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni (lásd Knk.III.39.012/2024/8., Knk.VII.37.997/2016/4., Knk.VII.37.336/2017/3., Knk.VII.38.391/2018/2. és Knk.VI.37.014/2020/2.).
  23. A Kúria mindezeket figyelembe véve vizsgálta a kérelmező felülvizsgálati kérelmét, amely szerint a feltett kérdés megfelel az egyértelműség kritériumának, mert a kérelmező egyértelműsítette az EUB ítélet hatályát, korlátok közé szorítva ezáltal a végrehajtási eljárásokat is.
  24. A Kúria kiemeli, hogy az NVB határozatának indokolásából és a felülvizsgálati kérelemben foglaltakból következően a kérdést az NVB és a kérelmező is eltérően értelmezte. A felülvizsgálati kérelem állította, hogy a kérdés kizárólag azon végrehajtások felfüggesztésére terjed ki, amelyeket az EUB ítélet tárgyi hatálya alá tartozó szerződések érvénytelensége miatt eleve le sem lehetne folytatni. A támadott határozat egyik fő érve ehhez képest az, hogy Jogegységi határozatból levezethetően az árfolyamkockázatról szóló tájékoztatás elégtelensége miatti tisztességtelenséget minden szerződésnél esetileg kell megállapítani, így az valamennyi végrehajtásra nem terjedhet ki.
  25. A Kúria szerint az eltérő értelmezés a kérdés megfogalmazásából adódik. A kérdés ugyanis nemhogy nem utal az EUB döntésére, hanem kifejezetten „valamennyi, devizaalapú fogyasztói kölcsönszerződésből eredő végrehajtási eljárás” felfüggesztésére kérdez rá azzal, hogy az „igen” válaszok többsége esetén az EUB ítélettel és az annak értelmezése körében meghozott Jogegységi határozat megállapításaival ellentétes tartalmú jogalkotásra kötelezné az Országgyűlést. A Jogegységi határozat egyértelműen megfogalmazta, hogy az EUB ítéletében foglalt megállapítások csak abban az esetben alkalmazhatók, ha a devizaalapú fogyasztói kölcsönszerződés teljes egészében érvénytelen az árfolyamkockázattal kapcsolatos tisztességtelen szerződési kikötés miatt, és emiatt az egész szerződés megdőlt. Ebből egyértelműen következik, hogy nem valamennyi devizaalapú fogyasztói kölcsönszerződésre, hanem kizárólag azokra az árfolyamkockázattal kapcsolatos rendelkezések tisztességtelen jellege miatt érvénytelen szerződésekre terjed ki, amelyeknél az adós nem kapott megfelelő tájékoztatást a felmerülő kockázatokról. 
  26. Ahogy azt a Kúria egy korábbi döntésében is hangsúlyozta (Knk.VII.37.411/2017/3.), a kérdés egyértelműségét bizonyosan aggályossá teheti az a körülmény, ha a kérdés éppen a feltevője részéről szorul magyarázatra. 
  27. A felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal szemben, az nem követelmény, hogy a kérelmező „10 oldalnyi magyarázattal ellátott kérdést” terjesszen elő. Ilyet az NVB sem állított, éppen ellenkezőleg, az egyértelműség követelménye akkor teljesül, ha a kérdés nem szorul magyarázatra. A Kúria megítélése szerint ezért a fenti – az NVB és a kérelmező általi – a kérdés megfogalmazásából adódó eltérő értelmezés önmagában megalapozza a kérdés-egyértelműség sérelmét, mivel az a kérdés megtévesztő jellegét igazolja. A Kúria korábbi gyakorlatában a népszavazási kérdések megtévesztő jellegét illetően már kifejezésre juttatta (Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.VII.37.997/2016/3.), hogy nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz (Knk.IV.37.458/2015/3., Kvk.37.300/2012/2., Knk.IV.37.356/2015/2.). A kérdés egyértelműségének hiánya nem az NVB egyes tagjainak uniós jogi alapképzettsége hiányából fakad, ahogy arra a felülvizsgálati kérelem hivatkozik, hanem abból, hogy a kérdés – annak megfogalmazása szerint – nem az EUB ítélet tárgyi hatálya alá tartozó szerződések érvénytelensége miatti végrehajtások felfüggesztésére irányul. 
  28. Az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében foglalt egyértelműségi klauzula követelményéből fakadóan a választópolgárnak értenie kell a feltett kérdés lényegét, jelentőségét, annak érdekében, hogy tudatosan és átgondoltan tudja a szavazással kapcsolatos jogát gyakorolni. A választópolgárok a következmények előrelátásának hiányában nem képesek tudatosan és átgondoltan leadni szavazatukat. A népszavazásra javasolt kérdés valamennyi, devizaalapú fogyasztói kölcsönszerződésből eredő végrehajtási eljárás felfüggesztését célozza és azt, hogy a felfüggesztés ideje alatt az Országgyűlés alkosson törvényt, amely kimondja az árfolyamkockázattal kapcsolatos tisztességtelen szerződési feltételt tartalmazó szerződés érvénytelenségét, és biztosítja a fogyasztó szerződéses helyzetének tisztességes rendezését.
  29. A népszavazásra javasolt kérdés összetett mondatot képez, amely az Alkotmánybíróság által kialakított és azóta következetesen alkalmazott joggyakorlat szerint szintén az egyértelmű megválaszolhatóság sérelmének irányába ható körülmény. A kérdés a tartalmában is összetett, az átlagosnál mélyebb, átfogó ismeretet igényel, amellyel a választópolgárok általában nem rendelkeznek. A Kúria a Knk.IV.38.010/2015/2. számú határozatában mutatott rá, hogy a deviza alapú hitel-, kölcsön- és pénzügyi lízingszerződések bonyolult szerződéses viszonyokat tükröznek. A feltett kérdés hétköznapi értelemben vett közérthetősége abból a szempontból is megkérdőjelezhető, hogy a deviza alapú kölcsönszerződések népszavazási kérdésben megfogalmazott problémája – bár a társadalom egy jelentősebb csoportját érinti, és ezen személyek minden bizonnyal jártasak az alkalmazott fogalmak értelmezésében is, de – többek számára nem pontosan értelmezhető fogalmakból áll.   
  30. A választópolgári egyértelműség vizsgálatánál abból kell kiindulni, hogy az átlagosan tájékozott állampolgár számára világos-e a kérdés a szavak általánosan elfogadott, köznapi jelentése alapján. Ez azt jelenti, hogy a kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy azt valamennyi választópolgár értse. Bár egy-egy szakterület fogalmaiban jártas lehet az, aki az adott problémában érintett, de nem biztos, hogy ez a fogalomrendszer a kérdésről szavazó valamennyi választópolgár számára világos és érthető. Az átlagos választópolgár a devizaalapú szerződések érvénytelenségére vonatkozó jogi szabályozással, az érvénytelenség esetére alkalmazandó jogkövetkezményekkel és a végrehajtási eljárással való összefüggésükkel nincs teljes mértékben tisztában, ezért e kérdések törvénybeli szabályozásának indokoltságát, a jogviszony szabályozásának következményeit nem látja át. Az EUB ítélet, a vonatkozó teljes hazai joganyag, a Jogegységi határozat lényegi összefüggéseinek ismeretéhez olyan speciális szakmai, többrétű információbeli tudás szükséges, ami nem várható el egy átlagos választópolgártól. 
  31. A Kúria a Knk.IV.38.010/2015/2. számú döntésében hangsúlyozta, miszerint „a Kúriának a 6/2013. PJE és a 2/2014. PJE határozataiból is kiderül, hogy a deviza kölcsönszerződések bonyolult szerződéses viszonyokat tükröznek. A népszavazásra feltenni szándékozott kérdésben szereplő devizaalapú kölcsönszerződések nem alkotnak homogén csoportot, több típusú – megkötésének ideje szerint is eltérő – devizaalapú kölcsönszerződés született. A népszavazásra feltenni szándékozott kérdés valamennyi devizaalapú kölcsönszerződést egy tekintet alá vesz, a választópolgár számára azt a látszatot keltve, mintha szavazatával egy egyszerű (…) kérdésben dönt”. 
  32. A Kúria Knk.VI.39.082/2025/2. számú végzésében is megerősítette, hogy az átlagosan tájékozott választópolgárnak szavazata leadásakor a hitelesítésre feltett kérdés megválaszolásához devizahiteles perekkel kapcsolatban széles körű ismeretre lenne szüksége. Önmagában a kérdés tartalmában foglalt információ nem nyújt megfelelő alapot és tájékoztatást ahhoz, hogy a választópolgár döntését kellőképpen mérlegelje és megalapozott döntést hozzon, amely megállapításokkal a Kúria a jelen ügyben teljes mértékben egyetért. A népszavazáshoz való jog jelen kérdésben tartott népszavazás esetén – tudatos döntés hiányában – csak formálisan érvényesülhet.
  33. Az NVB a határozatában megalapozottan mutatott rá arra, hogy a feltenni szándékozott kérdés megtévesztő, mivel azt sugallja, hogy a választópolgár csak egyszerű – a jogalkotás által eddig még nem átfogott – kérdésben döntene. 
  34. A népszavazásra javasolt kérdés olyan polgári jogi szerződéses jogterületet érint, amelyhez kapcsolódóan a 2/2014. PJE határozat meghozatalát követően az Országgyűlés megalkotta a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényt (a továbbiakban: DH1 törvény). A DH1 törvény a hatálya alá tartozó fogyasztói kölcsönszerződések esetén a 2/2014. PJE határozattal összhangban kimondta az árfolyamrés semmisségét, illetve felállította az egyoldalú szerződésmódosítási jog kikötésére vonatkozó tisztességtelenség vélelmét. Az Országgyűlés megalkotta továbbá a DH2 törvényt, amely a devizaalapú hitelezés által kiváltott helyzet mielőbbi rendezése érdekében – a deviza és a forint alapú hitelek és más fogyasztói hiteltípusok esetén – az elszámolás szabályait tartalmazza, kitérve többek között az elszámolás módjára, menetére, a kamatmoratóriumra, a túlfizetés elszámolására, illetve számviteli és adózási rendelkezésekre. A szerződésből eredő lejárt tartozás elszámolására, illetve az érvénytelen szerződés teljesítése folytán keletkezett helyzet jogi rendezésére – a 2014. március 15-e előtt létrejött szerződésekre még alkalmazandó – a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 293. §-a, illetve 237. §-a, ezt követően a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:46. §-a, illetve 6:108 - 6:112. §-a irányadó. Az EUB döntéséből és az annak nyomán meghozott Jogegységi határozatból is az következik, hogy az EUB ítélet végrehajtása elsősorban nem jogalkotói, hanem jogalkalmazási feladat. 
  35. A jogalkotói egyértelműség körében a Kúria a Knk.IV.37.340/2015/3. számú végzésében elvi éllel kifejtette, kritérium, hogy az érvényes és eredményes népszavazás esetén az Országgyűlés el tudja dönteni, van-e jogalkotási feladata, és ha igen, akkor annak mi a tartalma. Ez utóbbinak konkrétnak és határozottnak kell lennie, azaz a törvényalkotó számára világosnak kell lennie, hogy milyen tartalmú és irányú jogalkotásra köteles annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen.
  36. A Kúria szerint a népszavazásra javasolt kérdésből megállapítható, hogy az Országgyűlésnek jogalkotási feladata van, nevezetesen olyan törvény elfogadása, amely kimondja az árfolyamkockázattal kapcsolatos tisztességtelen szerződési feltételt tartalmazó szerződés érvénytelenségét, és biztosítja a fogyasztó szerződéses helyzetének tisztességes rendezését, továbbá valamennyi, devizaalapú fogyasztói kölcsönszerződésből eredő végrehajtási eljárást felfüggesztését rendelné el. 
  37. A Kúria a Knk.VII.37.424/2017/2. számú végzésében kifejtette, hogy a jogalkotó feladata, hogy az alkotmányos követelményekre tekintettel a jogszabály koherenciáját is fenntartva a legmegfelelőbb szabályozási megoldást kiválassza. A jogalkotói egyértelműség követelményének kritériumait a Kúria már a Knk.VII.37.336/2017/3. számú határozata [19] bekezdésében – a 26/2007. (IV. 25.) AB határozatra utalással – vizsgálta és kimondta, hogy az egyértelműség részének tekintendő az is, hogy a népszavazási kérdésben foglalt döntési kötelezettség ne legyen kivitelezhetetlen, végrehajthatatlan, következményeiben kiszámíthatatlan. E határozatnak felel meg a Knk.VII.37.424/2017/2. számú végzés jogalkotói egyértelműség kérdésében kifejtett érvelése is, amely megjelent a Kúria Knk.VII.38.031/2018/2. számú végzésében is. Ez az értelmezés áll összhangban 51/2001. (XI. 29.) AB határozatnak a jogalkotói egyértelműség kérdésében rögzített álláspontjával, amelyet később az Alkotmánybíróság több határozatában – így a 29/2012. (V. 25.) AB határozat Indokolás [29] bekezdésében és a 4/2024. (I. 25.) AB határozat Indokolás [74] bekezdésében – is megerősített. 
  38. A korábban már kifejtettek szerint az árfolyamkockázatról szóló tájékoztatás elégtelensége miatti tisztességtelenséget minden szerződés esetén esetről-esetre kell megállapítani, a bíróság a szerződést és megkötésének körülményeit egyedileg vizsgálja, így nem világos, hogy a megalkotandó törvény milyen módon rendelkezhetne az ilyen kikötést tartalmazó szerződések érvénytelenségéről általánosságban.
  39. A Kúria kiemeli, hogy nem csak a választópolgári, de a jogalkotói egyértelműség hiányát is alátámasztja, hogy a kérdés „fogyasztó szerződéses helyzetének tisztességes rendezése” fordulata nem konkrét, végrehajtható, az ugyanis több értelmezési lehetőséget vet fel. A kérdésből nem állapítható meg, hogy a jogalkotót a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi, milyen szabályozási tárgykörű törvény merítené ki a „tisztességes rendezés” esetkörét. Mindezek okán a kérdés nem tesz eleget a jogalkotói egyértelműség követelményének, mert a kérdésben tartott érvényes és eredményes népszavazás – az igen válaszok többsége esetén – olyan szabályozás megalkotására kötelezné az Országgyűlést, amelynek a konkrét szabályozási tárgyköre bizonytalan. 
  40. Összességében a Kúria a kifejtettekre tekintettel megállapította, az NVB helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a népszavazásra javasolt kérdés burkolt Alaptörvény-módosítást foglal magában, valamint hogy sem a választópolgári, sem a jogalkotói egyértelműség kritériumának nem felel meg, ezért az Nsztv. 30. § (1) bekezdése alapulvételével a 47/2025. számú határozatát helybenhagyta.

A döntés elvi tartalma 

  1. Ha a népszavazásra javasolt kérdéssel célzott jogalkotás a kezdeményezés indokain túlterjeszkedik, akkor olyan szabályozás megalkotására kötelezné az Országgyűlést, amely a kiszámíthatóság, előreláthatóság és normavilágosság követelményeinek sérelmén keresztül az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének sérelmét idézné elő, annak kizárólag az Alaptörvény módosításával lehetne eleget tenni.
  2. Nem felel meg az egyértelműség követelményének az olyan népszavazásra javasolt összetett kérdés, amely a deviza alapú szerződéses jogviszony és a végrehajtási eljárás jogintézményének átfogó, mélyebb ismeretét igényli.

Záró rész

  1. A Kúria a bírósági felülvizsgálati kérelemről – a Ve. 228. § (2) bekezdésére, 229. § (1)-(2) bekezdésére, a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 124. § (5) bekezdésére, 151. § (1) bekezdésére és 157. § (13) bekezdésére figyelemmel – közigazgatási nemperes eljárásban, tárgyaláson kívül határozott. 
  2. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 62. § (1) bekezdésében biztosított tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt, az Itv. 45/A. § (5) bekezdésében meghatározott mértékű közigazgatási nemperes eljárási illeték viselésére a kérelmező a Kp. 35. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. CXXX. törvény 101. § (1) bekezdése és 102. § (1) bekezdése alapulvételével köteles. Az illetéket az állami adó- és vámhatóság által közzétett 10032000-01070044-09060018 számú illetékbevételi számlára kell az esedékesség napjáig megfizetni. A megfizetés során közleményként fel kell tüntetni a Kúria megnevezését, e határozat ügyszámát és a fizetésre kötelezett adóazonosító számát.
  3. A Kúria e végzésről az Nsztv. 30. § (4) bekezdése alapján a Magyar Közlönyben nyolc napon belül közleményt tesz közzé, továbbá a honlapján a határozat meghozatala napján közzéteszi.
  4. A Kúria végzése elleni további jogorvoslatot az Nsztv. 30. § (1) bekezdése zárja ki.

Budapest, 2026. január 20.

Dr. Sperka Kálmán s. k. a tanács elnöke
Dr. Ujhelyi-Gyurán Ildikó s. k. előadó bíró       
Az aláírásban akadályozott Dr. Cséffán József bíró helyett Dr. Sperka Kálmán s. k. a tanács elnöke
Dr. Remes Gábor s. k. bíró
Dr. Varga Zs. András s. k. bíró