Knk.VII.39.101/2025/2. számú határozat

A Kúria
végzése

Az ügy száma: Knk.VII.39.101/2025/2.

A tanács tagjai:

Dr. Remes Gábor a tanács elnöke
Dr. Szilas Judit előadó bíró
Dr. Cséffán József bíró
Dr. Sperka Kálmán bíró
Dr. Varga Zs. András bíró

A kérelmező: Mi Hazánk Mozgalom
                     … (cím)

A kérelmező képviselője: Dr. László Péter András ügyvéd
                                        … (cím)

Az ügy tárgya: a Nemzeti Választási Bizottság népszavazási ügyben hozott 46/2025. számú határozatának bírósági felülvizsgálata 

Rendelkező rész 

A Kúria a Nemzeti Választási Bizottság 46/2025. számú határozatát helybenhagyja.

Kötelezi a kérelmezőt, hogy az esedékesség napjáig fizessen meg az államnak – az állami adó-és vámhatóság illetékbevételi számlájára – 10.000 (azaz tízezer) forint közigazgatási nemperes eljárási illetéket. Az illetékfizetési kötelezettség e végzés jogerőre emelkedését követő 60. napon válik esedékessé.

A végzés ellen további jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

  1. A kérelmező 2025. augusztus 14-én, képviselője útján a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából az alábbi népszavazásra javasolt kérdést nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz: „Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés hozzon törvényt arról, hogy a fogyasztóval kötött deviza alapú hitelszerződés, kölcsönszerződés vagy pénzügyi lízingszerződés az árfolyamkockázattal kapcsolatos rendelkezések tisztességtelen jellege miatt – a fogyasztó ellenkező döntése híján – teljes egészében érvénytelen, az azon alapuló, a pénzügyi intézmény mint végrehajtás kérő által támasztott követelés végrehajtását pedig a bíróság a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 55. § (1) b) pontja alapján szüntesse meg?”
  2. A kérelmező a beadványához 29 választópolgár támogató aláírását csatolta, amelyek megfeleltek az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt feltételeknek. 

A Nemzeti Választási Bizottság határozata

  1. A Nemzeti Választási Bizottság (a továbbiakban: NVB) a 2025. október 6-án kelt, felülvizsgálni kért határozatában a népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadta.
  2. Határozatában mindenekelőtt kifejtette, hogy a közelmúltban már döntött egy részben hasonló tárgyú népszavazási kezdeményezésről, ahol a népszavazásra javasolt kérdés a következő volt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés törvényben függessze fel a deviza alapú kölcsönszerződésekből eredő végrehajtási eljárásokat addig, amíg nem születik olyan törvény, amely összhangban áll az Európai Unió Bíróságának a C-630/23. számú ügyben hozott ítéletével?” A kérdés hitelesítését a 39/2025. számú határozatával megtagadta, amellyel szemben jogorvoslati kérelmet nyújtottak be. A jelen népszavazási ügy hasonló tárgyára figyelemmel a 39/2025. számú határozat Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének sérelmével kapcsolatban tett megállapításait és jogi érvelését a jelen ügyben is figyelembe vette.
  3. A népszavazásra javasolt kérdés szempontjából relevánsnak tekintette az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EUB) C-630/23. számú ítéletét (a továbbiakban: EUB ítélet), amely a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv (a továbbiakban: 93/13/EGK irányelv) 1. cikk (2) bekezdését, 6. cikk (1) bekezdését és 7. cikk (1) bekezdését értelmezte. Ismertette az EUB ítéletet és alapjául szolgáló ügy előzményeit. Kifejtette, hogy az EUB ítéletre figyelemmel a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa előzetes döntéshozatali indítvány alapján meghozta a 10/2025. Jogegységi határozatát, amelyben úgy foglalt állást, hogy amennyiben a fogyasztóval kötött deviza alapú kölcsönszerződés vagy pénzügyi lízingszerződés az árfolyamkockázattal kapcsolatos rendelkezésének tisztességtelen jellege miatt teljes egészében érvénytelen, a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény (a továbbiakban: DH2 törvény) 37. § (1) bekezdése alapján a szerződés  érvényessé nyilvánításának nincs helye, kivéve, ha azt a fogyasztó – megfelelő tájékoztatás után – kéri. A deviza alapú kölcsönszerződések körében hivatkozott még 6/2013. Polgári jogegységi határozat [10] bekezdésére és a 2/2014. Polgári jogegységi határozat indokolásának III/3. pontjára. A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) rendelkezéseihez fűzött kommentár nyomán röviden ismertette a bírósági végrehajtás egyes szakaszait és azok főbb jellemzőit, valamint idézte a Vht. 55. § (1)-(2) bekezdését és 56. §-át. 
  4. Rámutatott, hogy a népszavazásra javasolt kérdés hitelesítéséhez az Alaptörvénynek való megfelelésen túl az is szükséges, hogy tegyen eleget az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében foglalt egyértelműség követelményének, aminek a választópolgár és a jogalkotó tekintetében egyaránt teljesülnie kell. A választópolgári és jogalkotói egyértelműség követelményével összefüggésben elemezte a kialakult kúriai joggyakorlatot, e körben többek között a Kúria Knk.VII.37.997/2016/4., Knk.VII.37.336/2017/3., Knk.VII.38.391/2018/2., Knk.VI.37.014/2020/2. és Knk.II.39.058/2022.8. számú határozataira hivatkozott. A kimunkált joggyakorlati tézisek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a népszavazásra javasolt kérdés több szempontból sem felel meg az Nsztv. által támasztott választópolgári és jogalkotói egyértelműségi követelménynek. Kifejtette, hogy a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződést érintő ügyekben folyamatban lévő eljárásokban és a későbbiekben indított peres eljárásokban a bíróságoknak a Kúria által meghozott 10/2025. Jogegységi határozat tükrében kell ítéletet hozniuk. E döntés rámutat arra, hogy az EUB ítélet megállapításai kizárólag akkor alkalmazhatók, ha a deviza alapú kölcsönszerződés teljesen érvénytelen az árfolyamkockázattal kapcsolatos rendelkezések tisztességtelen jellege miatt, mert az adós a szerződés megkötésekor a felmerülő árfolyamkockázatokról nem kapott megfelelő tájékoztatást. A szerződés tisztességtelen voltát és e körben a megfelelő tájékoztatás megtörténtét – erre vonatkozó pontos jogszabályi meghatározás hiányában – minden egyes ügyben egyedileg kell vizsgálni, ezért kétséges, hogy a törvény a szerződések általános érvénytelenségéről miként rendelkezhetne, egyáltalán szükséges-e, illetve lehetséges-e a célzott törvény meghozatala, mert felmerül, hogy a jogegységi döntés tükrében ez elsősorban jogalkalmazási (jogértelmezési) feladat. 
  5. Mindezek miatt a népszavazásra javasolt kérdés egyfelől megtévesztő jellegű, mert azt sugallja, hogy a választópolgár szavazatával egy egyszerű – de a jogalkotás által eddig még nem átfogott – kérdésben dönt, vagyis, hogy a törvény mondja ki az árfolyamkockázattal kapcsolatos tisztességtelen szerződési feltételt tartalmazó szerződés érvénytelenségét, és erre az esetkörre a végrehajtás bíróság általi megszüntetésének egy újabb okát hozza létre. A népszavazáshoz való jog tudatos döntés hiányában csak formálisan érvényesülhetne, ami kizárja a kérdés egyértelműségét. A népszavazásra javasolt kérdés másfelől az irányadó kúriai gyakorlat mentén azért is sérti az egyértelműség követelményét, mert a választópolgár az alapján nem képes átlátni a döntése érdemi következményeit, nem ismeri annak lényegi összefüggéseit, ahhoz olyan speciális ismeretek kellenének, ami tőle nem várható el. Ezt támasztja alá a Kúria Knk.IV.38.010/2015/2. számú végzése, valamint az Alkotmánybíróság 8/2014. (III. 20.) AB határozata is, amelyben megerősítette, hogy a problémakör alkotmányossági megítélése többrétegű. Nem állítható ezért minden kétséget kizáróan, hogy a választópolgárok jól értenék a kérdés lényegét és tisztában lennének azzal, mi a népszavazási kérdés valódi tartalma. A népszavazásra javasolt kérdés a végrehajtási eljárások megszüntetésével összefüggő törvényi rendelkezés megalkotását is előirányozza, amely cél látszólag egyszerűnek és a kérdés könnyen megválaszolhatónak tűnik, de a hétköznapi közérthetősége megkérdőjelezhető. A deviza alapú szerződésekkel kapcsolatos fogalmakat, jogszabályokat, valamint az ezen alapuló bírói gyakorlatot csak a társadalom egy csoportja ismeri, az ilyen típusú szerződéses ügyekkel nem érintett választópolgárok az erre vonatkozó ismeretek hiányában nem képesek átlátni döntésük lehetséges következményeit, ezért a feltett kérdésre sem tudnak megalapozott választ adni. A kérdés megszövegezése a választópolgárok számára nem világos, ezért nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésben rögzített népszavazási egyértelműség követelményének.

A felülvizsgálati kérelem

  1. Az NVB határozatával szemben a kérelmező felülvizsgálati kérelemmel élt, amelyben a határozat megváltoztatását és a népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését kérte. 
  2. Álláspontja szerint az NVB határozata sérti az Alaptörvény XXIII. cikk (7) bekezdésben foglalt népszavazáshoz, illetve annak kezdeményezéséhez fűződő alapjogot és az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság immanens részét képező jogbiztonság követelményét, mert figyelmen kívül hagyja a joggyakorlat megállapításait. Az NVB a népszavazási kérdés nem egyértelmű jellegét egyrészt arra alapította, hogy a kérdés megtévesztő, mert azt sugallja, hogy a választópolgár egy egyszerű, de a jogalkotás által eddig még nem átfogott kérdésben dönt. Ezzel szemben hangoztatta: tény, hogy a DH2 törvény generálisan, általános hatállyal avatkozott be a deviza kölcsönszerződések érvénytelenségének megállapíthatóságára vonatkozó szabályozásba, ezért az NVB erre vonatkozó érvelését tévesnek tartotta. Amennyiben a jogalkotó korábban törvényi szinten rendelkezhetett egy jogalkalmazási kérdés kapcsán, akkor rendelkezhet abban az esetben is, ha ez egy népszavazási kezdeményezésen alapul. A kérdés megjelöli a Vht. konkrét rendelkezését is, amely külön törvény rendelkezése alapján a bíróságok számára a végrehajtás megszüntetéséről való rendelkezést lehetővé teszi. Az alperes – nézete szerint – arra is tévesen következtetett, hogy a kérdés megfogalmazása nem világos, a hétköznapi értelemben vett közérthetősége megkérdőjelezhető, mert olyan ismeretegyüttest követel meg, amelyre a választópolgár nem képes megalapozott választ adni. A határozatban kifejtettekkel szemben arra utalt, hogy a bírói gyakorlat szerint a választópolgári egyértelműség megítélésekor elsősorban a szavak általános, nyelvtanilag elfogadott jelentését kell figyelembe venni, amely alapján megállapítható egy elsődleges hétköznapi jelentés, ahogyan azt egy átlagosan tájékozott választópolgár is érti. Az Alkotmánybíróság 63/2002. (XII. 3) AB határozatának indokolása szerint a Magyar Közlönyben közzétett jogszabályok a kihirdetésüket követően hozzáférhetőek. A 10/2025. Jogegységi határozat tartalmát így a közzététel folytán nem csak az érintettek, hanem valamennyi választópolgár megismerhette. A kérdés egyértelműségét teljes mértékben megalapozzák a kérdésben megfogalmazott kifejezések, amelyek a hatályos jog fogalmi körébe tartoznak. Ilyen különösen a „teljes egészében érvénytelen” kifejezés, amelyet a 10/2025. Jogegységi határozat is használ. Mindezek miatt a népszavazási kérdés nem sérti az Nsztv. 9. § (1) bekezdését, ezért kizáró ok hiányában az NVB jogszabálysértően tagadta meg annak hitelesítését. 

A Kúria döntése és jogi indokai

  1. A Kúria a bírósági felülvizsgálati kérelem alapján az Nsztv. 1. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó, a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 231. § (4) bekezdésének megfelelően a sérelmezett határozatot, valamint az azt megelőző eljárást megvizsgálta, és megállapította, hogy a kérelmező felülvizsgálati kérelme – az alábbiak szerint – nem megalapozott.
  2. A Kúriának a felülvizsgálati kérelem alapján arról kellett állást foglalnia, hogy az NVB jogszerűen tagadta-e meg a kérelmező által országos népszavazásra bocsátott kérdés hitelesítését arra alapítottan, hogy az egyértelműség kritériumának nem felel meg. A népszavazásra feltenni kívánt kérdés az Nsztv. 11. § (1) bekezdéséből következően abban az esetben hitelesíthető, ha az Alaptörvényben és az Nsztv.-ben megfogalmazott – a kérdéssel szemben támasztott – követelményeknek egyaránt megfelel. Az Nsztv. 9. § (1) bekezdése értelmében a népszavazásra javasolt kérdést egyrészt úgy kell megfogalmazni, hogy azt a választópolgárok kizárólag egyféleképpen értsék, világosan lássák a lényegét (választópolgári egyértelműség), másrészt az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles (jogalkotói egyértelműség). Az Alkotmánybíróság az 51/2001. (XI. 29.) AB határozatában kiemelte, hogy a felülvizsgálati kérelem alapján a Kúria a népszavazásra javasolt kérdés választópolgári és jogalkotói egyértelműségéről mérlegeléssel dönt {megerősítette: 1/2012. (II. 10.) AB határozat, Indokolás [28], 28/2015. (IX. 24.) AB határozat, Indokolás [31], 11/2022. (VI. 2.) AB határozat, Indokolás [18]}. 
  3. A Kúria megállapította, hogy az NVB által is hivatkozott 39/2025. számú, részben hasonló tárgyban meghozott határozatot a Knk.VI.39.082/2025/2. számú végzésével, illetve időközben a kérelmező hasonló tárgyú kezdeményezése alapján meghozott 45/2025. számú határozatot a Knk.VI.39.100/2025/3. számú végzésével elbírálta, e végzések megállapításait a jelen eljárásra is alkalmazható részében irányadónak tekinti, attól eltérni nem kíván.
  4. A népszavazáshoz való jog megfelelő érvényesülésének egyik lényeges feltétele, hogy a választópolgárok egyértelműen és világosan nyilváníthassanak véleményt a népszavazási kezdeményezésre javasolt kérdésről. Legutóbb a 20/2023. (VIII. 7.) számú AB határozatának [39] bekezdésével megerősített 29/2012. (V. 25.) AB határozata III.2. pontjában az Alkotmánybíróság a kérdés egyértelműségével kapcsolatban rámutatott, hogy az a népszavazáshoz való jog érvényesülésének garanciája. Az egyértelműség követelménye ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy a népszavazásra szánt kérdésnek egyértelműen megválaszolhatónak kell lennie. Ahhoz, hogy a választópolgár a népszavazásra feltett kérdésre egyértelműen tudjon válaszolni, az szükséges, hogy a kérdés világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, a kérdésre „igen”-nel vagy „nem”-mel lehessen válaszolni (választópolgári egyértelműség).A Kúria gyakorlata szerint a népszavazási kérdéssel szemben követelmény, hogy feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék, lássák át a kérdés lényegét, jelentőségét, ebben az esetben tudják a leadott szavazataikkal a jogaikat tudatosan és átgondoltan gyakorolni. A kérdés nem egyértelmű, ha az átlagos választópolgárnak nem áll módjában a feltett kérdés alapján átlátni annak következményeit, nem ismeri annak lényegi összefüggéseit, ahhoz olyan speciális ismeretek szükségesek, amelyeknek nincs a birtokában. Nem tekinthető legitimnek a népszavazás akkor sem, ha a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz (Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.458/2015/3., Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.VII.37.997/2016/4., Knk.VII.37.336/2017/3., Knk.VII.38.391/2018/2., Knk.III.40.644/2021/15., Knk.IV.40.669/2021/2., Knk.I.40.793/2021/9., Knk.VII.37.644/2017/2., Knk.VI.37.014/2020/2.). 
  5. Az NVB mindezekre figyelemmel helyesen vizsgálta a népszavazásra javasolt kérdés hátterét alkotó jogi szabályozást, az EUB ítéletet és a 10/2025. Jogegységi határozatot, mindezek tükrében azt, hogy a választópolgárok a népszavazásra javasolt kérdés tartalmára tekintettel átlátják-e a kérdés lényegi elemeit, világos-e számukra, hogy annak háttere miatt nem egy könnyen átlátható, egyszerűen eldöntendő kérdésről van szó. 
  6. A Kúria kiemeli: a jelen ügyben népszavazásra javasolt kérdés összetett mondatot tartalmaz. Első része a deviza alapú hitelszerződések, kölcsönszerződések, illetve pénzügyi lízingszerződések esetén az árfolyamkockázattal kapcsolatos rendelkezések tisztességtelen jellege miatt az általános érvénytelenség kimondását irányozná elő, ezen túlmenően a második tagmondatában erre az esetre a végrehajtás megszüntetésének új esetét szabályozná. 
  7. A népszavazásra javasolt kérdés olyan polgári jogi szerződéses jogterületet érint, amelyhez kapcsolódóan a Kúria 2/2014. Polgári jogegységi határozatának meghozatalát követően az Országgyűlés megalkotta a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényt (a továbbiakban: DH1 törvény). A DH1 törvény a hatálya alá tartozó fogyasztói kölcsönszerződések esetén a 2/2014. Polgári jogegységi határozattal összhangban kimondta az árfolyamrés semmisségét, illetve felállította az egyoldalú szerződésmódosítási jog kikötésére vonatkozó tisztességtelenség vélelmét. Az Országgyűlés megalkotta továbbá a DH2 törvényt, amely a deviza alapú hitelezés által kiváltott helyzet mielőbbi rendezése érdekében – a deviza és a forint alapú hitelek és más fogyasztói hiteltípusok esetén – az elszámolás szabályait tartalmazza, kitérve többek között az elszámolás módjára, menetére, a kamatmoratóriumra, a túlfizetés elszámolására, illetve számviteli és adózási rendelkezésekre. A szerződésből eredő lejárt tartozás elszámolására, illetve az érvénytelen szerződés teljesítése folytán keletkezett helyzet jogi rendezésére – a 2014. március 15-e előtt létrejött szerződésekre még alkalmazandó – a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 293. §-a, illetve 237. §-a, ezt követően a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:46. §-a, illetve 6:108 - 6:112. §-a irányadó. A 10/2025. Jogegységi határozat a DH2 törvény 37. § (1) bekezdését megjelölve megállapította, hogy a fogyasztóval kötött – az árfolyamkockázattal kapcsolatos rendelkezések tisztességtelen jellege miatt – teljes egészében érvénytelen deviza alapú kölcsönszerződés vagy pénzügyi lízingszerződés érvényessé nyilvánításának nincs helye, és megjelölte e körben azokat a korábbi kúriai határozatokat, amelyek a továbbiakban nem hivatkozhatók. Indokolásában részletesen vizsgálta az EUB ítélet és a DH2 törvény 37. §-ában meghatározott – a szerződés érvénytelensége esetén alkalmazható jogkövetkezmények – viszonyát és alkalmazhatóságát. 
  8. A kérelmező a felülvizsgálati kérelmében tévesen hivatkozott arra, hogy miután az érintett jogviszonyt jelenleg is külön törvény (DH2 törvény) szabályozza, ebben a kérdésben a népszavazás kezdeményezésére automatikusan lehetőség nyílik. A jogviszonyra vonatkozó szabályozás módosításának, újraszabályozásának indokoltságát – figyelemmel az EUB ítéletben és a 10/2025. Jogegységi határozatban foglaltakra – a választópolgár nem tudja átfogóan értelmezni, mert annak eldöntéséhez a szerződés érvénytelenségére, az érvénytelenség esetén alkalmazandó jogkövetkezményekre vonatkozó európai uniós és nemzeti szabályozással, számos speciális fogalommeghatározással is tisztában kellene lennie. A jogviszony teljes körű értelmezését az is nehezíti, hogy a deviza alapú szerződések meghatározott általános érvénytelensége mellett a kérdés erre az esetre a végrehajtási eljárás megszüntetését is előírná. A kérdésben megfogalmazott döntés tehát a tartalmában is összetett, az átlagosnál mélyebb, átfogó ismeretet igényel, amellyel a választópolgárok általában nem rendelkeznek.
  9. A Kúria arra is rámutat, hogy a deviza alapú szerződések nem alkotnak homogén csoportot. A hitel-, kölcsön- és pénzügyi lízingszerződéseket a Ptk. külön fejezetekben szabályozza, a hitelintézetek egyes szerződésekre vonatkozó átalános szerződési feltételei is eltérőek lehetnek, ahogyan az egyes szerződések tartalma is, beleértve az árfolyamkockázattal és az ahhoz kapcsolódó tájékoztatással összefüggő kérdéseket. A szerződés érvénytelenségére vonatkozó, a Ptk-ban szabályozott rendelkezések és a bírói gyakorlat figyelembevételével az árfolyamkockázattal kapcsolatos tisztességtelen tájékoztatás megvalósulását – konszenzus hiányában – a bíróságnak az uniós és nemzeti szabályozás, valamint az EUB és a hazai joggyakorlat tükrében a polgári perben egyedileg kell vizsgálnia. A kérdéssel érintett deviza alapú szerződések tehát jóval összetettebb, komplexebb jogkérdéseket érintenek, vizsgálatuk jóval átfogóbb ismereteket követel meg, mint amit a kérdés látszólag sugall. Ugyanerre a következtetésre jutott a Kúria a Knk.IV.38.010/2015/2. számú határozatában is, amikor rámutatott, hogy a deviza alapú hitel-, kölcsön- és pénzügyi lízingszerződések bonyolult szerződéses viszonyokat tükröznek. A feltett kérdés hétköznapi értelemben vett közérthetősége abból a szempontból is megkérdőjelezhető, hogy a deviza alapú kölcsönszerződések népszavazási kérdésben megfogalmazott problémája – bár a társadalom egy jelentősebb csoportját érinti, és ezen személyek minden bizonnyal jártasak az alkalmazott fogalmak értelmezésében is, de – többek számára nem pontosan értelmezhető fogalmakból áll.   
  10. A népszavazásra javasolt kérdés a kérelmező álláspontjával szemben nem néhány, hanem számos összetett jogi fogalom mélyebb ismeretét tételezi, beleértve annak értelmezését is, hogy az EUB ítélet, illetve a 10/2025. Jogegységi határozat ténylegesen mely fogyasztói szerződések esetén alkalmazható. Egy átlagosan tájékozott választópolgár számára annak megítélése, hogy mi alapján érvénytelen egy deviza alapú szerződés, illetve a jogi szabályozásba történő állami beavatkozás mikor elengedhetetlen, olyan kérdések, amelyeknek a választópolgár általi szakszerű értelmezése kétséges, még azon választópolgárok esetében is, akik érintettek a kérdésben. Önmagában az a körülmény, hogy a hivatkozott jogszabályok és a 10/2025. Jogegységi határozat a Magyar Közlönyben megjelentek, nem jelenti a jogi háttér ismeretét. A kérdés tartalmában foglalt információ nem nyújt elegendő alapot és tájékoztatást ahhoz, hogy a választópolgár kellőképpen mérlegeljen és megalapozott döntést hozzon. 
  11. A kérdés második része a végrehajtás intézményével, azon belül a végrehajtási eljárás megszüntetésével függ össze, amelynek részletes feltételeit a Vht. szabályozza. A bírósági végrehajtási eljárás önálló nemperes eljárás, amelyben a közhatalom a bírósági határozatok teljesítésének állami kényszer útján szerez érvényt. A Vht. 55-56/B. §-ai tartalmazzák a végrehajtás megszüntetésének, illetve korlátozásának szabályait, amelyhez a Vht.-ben meghatározott feltételek teljesítése szükséges. A korábban kifejtettek szerint annak megítélése, hogy mikor, mi alapján érvénytelen egy deviza alapú szerződés, szintén nem egyértelmű még azon választópolgárok esetében sem, akik érintettek a kérdésben. A kérdés erre vonatkozó része további, a végrehajtási nemperes eljárás természetének, intézményének és a végrehajtás lehetséges megszüntetése okainak, joghatásának ismeretét igényli, amellyel az átlagos ismeretekkel rendelkező állampolgár úgyszintén nem rendelkezik. Nem teljesíti az egyértelműség követelményét önmagában az sem, ha a javasolt kérdés a Vht.  meghatározott rendelkezését konkrétan is megjelöli. 
  12. Az egyértelműség az átlagosan tájékozott választópolgár esetén akkor teljesül, ha számára a szavak hétköznapi jelentése alapján a kérdés teljesen világos, az kétséget nem hagyó tartalommal bír. A javasolt kérdés a fentiekben kifejtettek szerint ezzel szemben többrétegű, a szerződéses jogviszony érvénytelenségének szabályozására, annak jogkövetkezményeire és a végrehajtási eljárásra vonatkozó jogviszonyra, illetve annak megszüntetésére vonatkozó rendelkezést egyaránt tartalmaz. Az átlagos választópolgár a deviza alapú szerződések érvénytelenségére vonatkozó jogi szabályozással, az érvénytelenség esetére alkalmazandó jogkövetkezményekkel és a végrehajtási eljárással való összefüggésükkel nincs teljes mértékben tisztában, ezért e kérdések törvénybeli (újra)szabályozásának indokoltságát, a jogviszony szabályozásának következményeit nem látja át. A kérdés megválaszolásához valójában több törvény és kötelezően alkalmazandó bírósági jogértelmezés együttes figyelembevételét kellene elvárni a deviza ügyekkel nem érintett választópolgároktól is. A Kúria gyakorlata alapján sérti a kérdés egyértelműség követelményét, ha a választópolgár a feltett kérdés alapján nem látja át a döntése érdemi következményeit, mert annak nem ismeri lényegi összefüggéseit, ugyanis ahhoz olyan speciális ismeretek kellenek, amelyek tudása nem várható el (Knk.IV.37.391/2017/3., Knk.VII.37.411/2017/3.). 
  13. Az egyértelműség megállapításához nem elegendő néhány fogalom esetleges ismerete, az Nsztv. 9. § (1) bekezdésben meghatározott egyértelműségi feltételnek a kérdés akkor felel meg, ha a választópolgár a jogi szabályozásba való beavatkozás szükségességét, az esetleges szabályozás lényegét egyértelműen átlátja, amely a népszavazásra javasolt összetett kérdés esetén nem teljesül. A Kúria a Knk.VI.39.082/2025/2. számú végzése [49] bekezdésében rámutatott arra, hogy az átlagosan tájékozott választópolgárnak szavazata leadásakor a hitelesítésre feltett kérdés megválaszolásához devizahiteles perekkel kapcsolatban széles körű ismeretekre lenne szüksége. Önmagában a kérdés tartalmában foglalt információ nem nyújt megfelelő alapot és tájékoztatást ahhoz, hogy a választópolgár döntését kellőképpen mérlegelje és megalapozott döntést hozzon. Hasonlóan foglalt állást a Kúria a Knk.VI.39.100/2025/3. számú végzése [34] bekezdésében is, amely megállapításokkal a Kúria a jelen ügyben is egyetért. 
  14. A Kúria a fent kifejtettekre tekintettel megállapította, hogy az NVB az irányadó jogszabályok és a joggyakorlat részletes ismertetése mellett helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a feltenni szándékozott kérdés – világos jelentéstartalom hiányában – a választópolgári egyértelműség kritériumának nem felel meg, mindezekre tekintettel az Nsztv. 30. § (1) bekezdése alapján az NVB 46/2025. számú határozatát helybenhagyta.

A döntés elvi tartalma 

  1. Nem felel meg az egyértelműség követelményének az a népszavazásra javasolt, összetett kérdés, amely a deviza alapú szerződéses jogviszony és a végrehajtási eljárás jogintézményének átfogó, mélyebb ismeretét igényli, beleértve annak megítélését is, hogy az adott jogviszony szabályozásának módosítása vagy új szabályozása indokolt-e.

Záró rész

  1. A Kúria a bírósági felülvizsgálati kérelemről – a Ve. 228. § (2) bekezdésére, 229. § (1)-(2) bekezdésére, a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 124. § (5) bekezdésére, 151. § (1) bekezdésére és 157. § (13) bekezdésére figyelemmel – közigazgatási nemperes eljárásban, öt hivatásos bíróból álló tanácsban, tárgyaláson kívül határozott. 
  2. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 62. § (1) bekezdés s) pontjában biztosított tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt, az Itv. 45/A. § (5) bekezdésében meghatározott mértékű közigazgatási nemperes eljárási illeték viselésére a kérelmező a Kp. 35. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 101. § (1) bekezdése és 102. § (1) bekezdése alapján köteles, tekintettel arra is, hogy az Itv. 5. § (2)-(4) bekezdései szerinti nyilatkozatot nem csatolt. Az illetéket a Nemzeti Adó- és Vámhivatal 10032000-01070044-09060018 számú illetékbevételi számlájára kell az esedékesség napjáig megfizetni. A megfizetés során közleményként fel kell tüntetni a Kúria megnevezését, e határozat számát és a fizetésre kötelezett adóazonosító számát.
  3. A Kúria e végzéséről az Nsztv. 30. § (4) bekezdése alapján a Magyar Közlönyben nyolc napon belül közleményt tesz közzé.
  4. A Kúria végzése elleni további jogorvoslatot az Nsztv. 30. § (1) bekezdése zárja ki.

Budapest, 2026. január 20.

Dr. Remes Gábor s.k. a tanács elnöke
Dr. Szilas Judit s.k. előadó bíró
Dr. Remes Gábor s.k. a tanács elnöke az aláírásban akadályozott Dr. Cséffán József bíró helyett
Dr. Sperka Kálmán s.k. bíró
Dr. Varga Zs. András s.k. bíró