A Kúria
végzése
Az ügy száma: Knk.VII.38.177/2018/2.
A tanács tagjai: Dr. Kalas Tibor tanácselnök
Dr. Tóth Kincső előadó bíró
Dr. Rothermel Erika bíró
A kérelmező: (név)
(cím)
A kérelmező képviselője: Dr. Magyar György és Társai Ügyvédi Iroda
üi: Dr. Magyar György ügyvéd
(cím)
Az ügy tárgya: népszavazási ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: kérelmező
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Nemzeti Választási Bizottság 1031/2018. számú határozata
Rendelkező rész
A Kúria a Nemzeti Választási Bizottság 1031/2018. számú határozatát – az indokolás megváltoztatásával – helybenhagyja.
Kötelezi a kérelmezőt, hogy fizessen meg az államnak – külön felhívásra – 10.000 (tízezer) forint eljárási illetéket.
E végzés ellen további jogorvoslatnak nincs helye.
Indokolás
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A Nemzeti Választási Bizottság (a továbbiakban: NVB) ... magánszemély (a továbbiakban: kérelmező) által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés ügyében 1031/2018. számú határozatával döntött. Az NVB az „Egyetért-e azzal, hogy az Országgyűlés módosítsa a 2011. évi CLXIII. törvényt az ügyészségről oly módon, hogy a 25. § kiegészül az alábbiakkal: »(3) A legfőbb ügyész az Alaptörvény és a nemzetközi bűnügyi együttműködésről szóló törvények betartásával együttműködik az Európai Ügyészséggel«?” kérdést tartalmazó aláírásgyűjtő ív hitelesítését jelzett számú határozatával megtagadta.
[2] Az NVB megállapította, hogy az országos népszavazásra javasolt kérdés nem teljesíti az az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 9. § (1) bekezdésében foglalt egyértelműség követelményét is.
[3] Az NVB mindenekelőtt kiemelte a kérdés aktuálpolitikai jellegét, valamint, hogy az Európai Ügyészséghez történő csatlakozás régóta foglalkoztatja a közvéleményt, több népszavazási kérdés is benyújtásra került már e tárgykörben, amelyek kapcsán idézte azokat a saját, illetve a Kúria gyakorlatában megjelenő érveket, amelyek korábban a hitelesítés megtagadásához vezettek. Jelen ügyben azonban az NVB szerint a korábban vizsgált kérdésektől eltérően a kérelmező nem abban kéri a választópolgárok véleményét, hogy a Kormány kezdeményezze az Európai Ügyészség létrehozására vonatkozó megerősített együttműködés bevezetéséről szóló 2017/1939 rendelethez (a továbbiakban: Rendelet) való csatlakozást, megkerülve így az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésében foglalt szabállyal direkt módon ellentétes kérdésfeltevést, illetve a már jogerősen elbírált kérdések megismétlését, hanem a legfőbb ügyész együttműködéséről kérdezi a választópolgárok véleményét.
[4] Az NVB szerint megtévesztő a kérdés, mert a népszavazáson megjelenő választópolgárok döntő többsége azt gondolhatja, abban a kérdésben nyilvánít véleményt, hogy Magyarország csatlakozzon-e a megerősített együttműködéshez. Ezt a tévedést tovább erősíti az is, hogy az Európai Ügyészség létrehozásáról szóló rendelet nevében is az „együttműködés” szó szerepel. A választópolgároktól az NVB érvelése alapján nem várható el annak cizellált ismerete, hogy az együttműködésre kötelezés törvénybe foglalása sem eredményezheti a legfőbb ügyész – és rajta keresztül az ügyészség – „csatlakozását” a megerősített együttműködéshez, mivel ilyen szándék kinyilvánítására csak a Kormány rendelkezik hatáskörrel, másrészt, hogy a legfőbb ügyész és az Európai Ügyészség közötti közreműködés megvalósulása tágabb értelemben a megerősített együttműködéshez való csatlakozás nélkül, pl. jogsegélykérelem vagy egyéb, hatáskörmegosztást nem eredményező módon is megvalósulhat.
[5] Az NVB kiemelte, hogy a kérdésegyértelműség vizsgálata során nem tekinthet el attól a körülménytől sem, hogy a hatályos szabályozás alapján az Európai Ügyészséggel való együttműködés egy a hatályos jog által szabályozott, megvalósult cél, amelynek nem szükségszerű feltétele a megerősített együttműködéshez való csatlakozás. E körben az NVB idézte a Rendelet 99. és 105. cikkeit, amelyek az együttműködés egyéb formáira tartalmaznak szabályozást, valamint utalt arra, hogy Magyarországnak, mint Uniós tagállamnak az Európai Unióról Szóló Szerződés (a továbbiakban: EUSz) 4. cikkének (3) bekezdésében foglalt lojális együttműködési kötelezettsége alapján a Rendelet 105. cikkében meghatározott keretek között együttműködési kötelezettsége áll fenn az Európai Ügyészséggel, ha feladatának ellátásához az szükséges.
[6] A Rendelet 99. és 105. cikkének értelmezése kapcsán az NVB hangsúlyozta, hogy amennyiben az Európai Ügyészség úgy ítéli meg, hogy az unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmény felderítéséhez szükséges nyomozás vagy vádhatósági eljárás lefolytatása érdekében a magyar ügyészséggel együttműködési kapcsolatot kíván kialakítani, úgy lehetőség van a két szerv közötti munkamegállapodás megkötésére, amelyben az együttműködés részleteit meghatározzák. E megállapodásnak a részes felei a tagállami hatóság és az Európai Ügyészség. Egy a Magyarország tekintetében megkötésre kerülő munkamegállapodás alanya tehát nem a magyar Országgyűlés, hanem valamely magyar hatóság, így pl. az ügyészség, amely feladat- és hatásköréből adódóan alkalmas arra, hogy elősegítse az Európai Ügyészség által folytatott büntetőeljárás lefolytatását. Mindezek alapján a kérdéssel összefüggésben a választópolgári egyértelműség sérelmén túl felmerül az NVB szerint az is, hogy az ellentétes az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésében foglalt szabállyal, amely szerint országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet.
[7] Az NVB álláspontja szerint a kezdeményezés valójában egy olyan rendelkezéssel kívánja kiegészíteni az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvényt (a továbbikban: Ütv.) 25. §-át, amelyben foglalt kötelezettségek a belső jog részét képező jogszabályokban, így az EUSz-ban, az Alaptörvényben és az Ütv.-ben, valamint az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2012. évi CLXXX. törvényben (a továbbiakban: EUtv.) jelenleg is rögzítve vannak. Ebből adódóan a népszavazási kérdés értelmezhető úgy is, hogy annak valódi célja egyfajta megerősítő népszavazás tartása, amely népszavazás típust azonban az Alaptörvény nem ismeri, így országos népszavazási kezdeményezés nem irányulhat az Országgyűlés által már elfogadott törvény megerősítésére.
[8] Az NVB szerint mivel a kezdeményezés már létező együttműködési kötelezettség megismétlésére irányul, ellentétes a népszavazásnak az Nsztv. preambulumában megfogalmazott rendeltetésével, amely szerint annak célja, hogy az ország sorsát érintő legfontosabb ügyek eldöntésében a választópolgárokat állásfoglalásra késztesse. Mivel a hatályos jogrend már rendelkezik az ügyészség és az Európai Ügyészség közötti együttműködésről, ezért a kérdésben tartott érvényes és eredményes népszavazás, annak támogatottsága esetén valójában semmilyen változást nem eredményezne a jogviszonyokban.
[9] Az NVB kiemelte, hogy a kérdés azáltal, hogy megismétli a legfőbb ügyésznek a hatályos jogban már deklarált kötelezettségeit, alkalmas arra, hogy a választópolgárok számára annak téves látszatát keltse, hogy ezek a kötelezettségek eddig nem léteztek és a kezdeményezés által kerülnének bevezetésre.
[10] Az NVB úgy véli, hogy a kérdés megfogalmazása nem segíti a választópolgárt annak eldöntésében, hogy milyen tartalmú legfőbb ügyészi „együttműködés”-ről kellene döntést hoznia. Olyanról, amely valójában nem az Országgyűlés hatáskörébe tartozik és amely kizárólag az Alaptörvény módosításával lenne megvalósítható, vagy olyan együttműködésről, amely a hatályos jog alapján jelenleg is megvalósul.
[11] A fentiekben írt bizonytalanság az NVB szerint magában hordozza annak veszélyét, hogy a kérdés hitelesítése esetén a népszavazás alkalmával a választópolgárok nem lennének tisztában azzal, hogy mit támogatnak, illetve miről szavaznak. Amiatt, hogy a választópolgár számára kétséges, többféleképpen értelmezhető a kérdésben foglalt tartalom, valójában a kezdeményezés várható hatásával sem lenne tisztában, ebből kifolyólag pedig azt sem látná át, hogy az eredményes népszavazást követően a kérdéshez kapcsolódó jogviszonyok hogyan változnának.
[12] A fentiek alapján az NVB megállapította, hogy a kérelmező által benyújtott népszavazási kérdés az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében rögzített egyértelműség követelményét nem teljesíti.
A felülvizsgálati kérelem
[13] A kérelmező felülvizsgálati kérelmében az NVB határozatának megváltoztatását kérte annak érdekében, hogy a benyújtott kérdés hitelesítésre kerülhessen.
[14] A felülvizsgálati kérelem szerint a kérdés mindenben megfelel az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben foglalt követelményeknek, megfogalmazása, egyszerű nyelvtani értelmezése alapján egyértelműen megválaszolható, mivel a kérdés konkrétan megfogalmazza a megalkotandó norma pontos szövegét.
[15] Nézete szerint az NVB az elméleti lehetőségét fejti ki az Európai Ügyészségnek a megerősített együttműködésben részt nem vevő tagállam hatóságával köthető munkamegállapodására, ugyanakkor az EUSz. 4. cikk (3) bekezdésében foglalt, az NVB által is hivatkozott lojális együttműködés elvéből konkrét kötelezettség nem keletkezik sem Magyarország, sem az ügyészi szervezetrendszer, sem pedig a legfőbb ügyész számára. Álláspontja szerint Magyarországra a Rendelet sem róhat semmilyen együttműködési közeletetettséget, ameddig ahhoz nem csatlakozik. E körben az NVB határozatát tévesnek, önellentmondónak, és spekulatívnak tartja, amelynek érvelése okszerűtlen és ezért jogszabálysértő.
[16] A felülvizsgálati kérelem szerint nincs olyan jogszabályi tilalom, amely kizárná egy jogintézmény többszintű, vagy párhuzamos szabályozását. A kérelmező által javasolt kérdés egy ágazati jogszabály, az Ütv. kiegészítésére irányul, speciális és konkrét jogi szabályozást célozva az EUSz. 4. cikk (3) bekezdésében rögzített általános szabályhoz képest.
[17] A felülvizsgálati kérelem szerint az NVB határozata önmagának is ellentmondóan, elméleti lehetőségként fejtegeti, hogy a kérdést a választópolgárok értelmezhetik a megerősített együttműködésben való részvételre irányuló kezdeményezésnek, vagy megerősítő népszavazásra irányuló kezdeményezésnek is. A megerősítő népszavazás feltételezése a kérelmező szerint azért sem helytálló, mert a kérdésben megfogalmazottak kifejezett normaként egyetlen más hatályos jogszabályban sincsenek rögzítve. Ehhez kapcsolódóan utalt arra is, hogy az NVB tévesen értelmezte az Nsztv. 31. §-át, az ugyanis nem tartalmaz olyan előírást, hogy törvényalkotási kötelezettséget nem eredményezhet, illetőleg népszavazás nem tartható olyan kérdésben, amely olyan jogszabály megalkotására irányul, amelyet közvetve vagy közvetlenül egy létező jogszabály már tartalmaz.
[18] A kérelmező szerint a választópolgári egyértelműség vizsgálata során nem lehet a választópolgár vélt vagy valós ismereteire alapozni a kérdés hitelesítésének megtagadását abban az esetben, ha ezeknek a választópolgári ismereteknek éppen a hatályos jogi szabályokra kell vonatkozniuk.
[19] Kiemelte, hogy az Nsztv. preambulumában foglalt „ország sorsát érintő legfontosabb ügyek” kitétel teljesülése megítélésére a kérdés hitelesítése, a népszavazás kitűzése és lebonyolítása lenne alkalmas eszköz, előzetesen ebben az NVB nem foglalhat állást, mivel nincs hatásköre arra, hogy önkényesen eldöntse, hogy mely kérdéseket minősít e körbe tartozónak. Álláspontja szerint, annak megítélése, hogy a kérdés összhangban van-e a népszavazás jogintézményének alkotmányos céljával és rendeltetésével az Nsztv. 10. § (1) bekezdése alapján a Nemzeti Választási Iroda hatáskörébe tartozik, az pedig, hogy a népszavazás jogintézményének mi az alkotmányos célja és rendeltetése nem az Nsztv. preambuluma, hanem elsődlegesen az Alaptörvény határozza meg. Az együttműködés speciális törvényi szabályozásának igényéről egyébként sem lehet megalapozottan állítani, hogy ne tartozna, ne tartozhatna az ország sorsát érintő legfontosabb ügyek körébe.
A Kúria döntése és jogi indokai
[20] A Kúria megállapítja, hogy a felülvizsgálati kérelem – az alábbiak szerint – érdemben nem megalapozott, annak ellenére, hogy a kérelmező felülvizsgálati kérelmében nagyobb részt helyesen vitatja az NVB határozatának indokait.
[21] A Kúria hangsúlyozza, hogy a népszavazásra javasolt kérdések vizsgálata során a közvetlen hatalomgyakorlás lehetőségét védi az Alaptörvény keretei között, az alkotmányos rend védelmének célja megelőzi a felülvizsgálati eljárásra egyébként jellemző kérelemhez kötöttség elvét. A Kúria – ahogy erre a Knk.IV.37.300/2012/4., Knk.IV.37.361/2015/3. és Knk.IV.37.340/2015/3. számú döntésében már rámutatott – a jogorvoslati kérelmen túlmenően is köteles vizsgálni a népszavazási kérdés hitelesítésének szempontjait. A hivatalbóli vizsgálat azzal a következménnyel is járhat, hogy a kérelmező bírósági felülvizsgálati kérelme annak ellenére sem vezet sikerre, hogy a hitelesítést elutasító NVB határozat érvelését elemről elemre megalapozottan cáfolja. A Kúria ugyanis juthat olyan következtetésre – mint jelen ügyben –, hogy a határozatban foglaltaktól eltérő érvek alapján kizárt a népszavazási kérdés hitelesítése.
[22] A Kúria általánosságban egyet ért azzal a határozati megállapítással, hogy az Európai Ügyészséggel való együttműködés aktuálpolitikai kérdés, hosszabb ideje a közbeszéd tárgya, amely a választópolgárok nagy részét foglalkoztatja. Ezért jelen ügyben is kiemelt jelentőséget tulajdonít annak, hogy a népszavazásra feltett kérdés a választópolgárok számára egyértelmű legyen, arról felelős döntést hozhassanak, tudva, hogy az milyen következményekkel jár.
[23] A Kúria álláspontja szerint a népszavazásra feltett kérdés egyértelmű abból a szempontból, hogy az kifejezetten az Ütv. 25. §-ának újabb bekezdéssel való kiegészítésére vonatkozik. Az Ütv. 25. §-a a Legfőbb Ügyész feladatait, kötelezettségeit összegzi, amelyet a népszavazás útján azzal kíván kiegészíteni a kérelmező, hogy az foglalja magába az Európai Ügyészséggel való együttműködést is. Ennek tükrében a kérelmező tehát nem abban kéri a választópolgárok véleményét, hogy a döntéshozatalra jogosult Kormány tegyen-e szándéknyilatkozatot (vagy akár az Országgyűlés döntsön) a megerősített együttműködéshez való csatlakozásról. Emiatt jelen ügyben fel sem merülhet az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésének megsértése, azaz, hogy a kérdés ne az Országgyűlés hatáskörébe tartozna,
[24] A Kúria a Legfőbb Ügyész együttműködési kötelezettségének teljesíthetősége, a kérdés egyértelműsége miatt vizsgálta a tagállami együttműködés általános szabályát, az Európai Ügyészséggel való együttműködésre vonatkozó szabályozást, egyúttal a nemzetközi bűnügyi együttműködésről szóló törvények rendelkezéseit, és az Európai Ügyészség bűnügyi együttműködésben betöltött szerepét.
Elvitathatatlan tény, hogy az EUSz 4. cikk (3) bekezdése az Uniónak és minden tagállamnak, így Magyarországnak is előírja a lojális együttműködés kötelezettségét, amelynek keretében kölcsönösen tiszteletben tartják és segítik egymást a Szerződésekből eredő feladatok végrehajtásában. Ez az általános együttműködési alapelvi szabály azonban – ellentétben a határozatban kifejtettekkel – nem akadályozhatja meg azt, hogy konkrét feladatok tekintetében konkrét kötelezettségek kerüljenek előírásra egy tagállami jogszabályban. Emiatt az EUSz 4. cikk (3) bekezdése nem zárhatja ki az Ütv. 25. §-ának kérdéssel tervezett módosítását, ilyen konkrét jogszabályi tilalom nincs is.
[25] Az Európai Ügyészség az EUMSZ 86. cikke alapján felállítandó uniós szerv, amelynek feladata az európai unió pénzügyi érdekeit sértő, vagy azokhoz elválaszthatatlanul kapcsolódó bűncselekmények elleni fellépés. E szerv létrehozását indokolta, hogy az európai unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények üldözése európai szinten hatékonyabban megvalósítható. Az Európai Ügyészség létrehozásáról szóló Rendeletet tizenhét államból álló csoport kezdeményezésére fogadták el. E Rendelettel megvalósult egy megerősített együttműködés az abban részes tagállamok között, de lehetőség adódik arra is, hogy ezen együttműködéshez más tagállam utóbb is csatlakozzon. Az Európai Ügyészség egy, a részes tagállamok felett álló – szupranacionális – szervként tevékenykedik a hatáskörébe tartozó büntető ügyekben, lényegében a tagállami vádhatósági jogosítványokat átvéve (vagy nyomozást indít, vagy él a saját hatáskörbe vonás lehetőségével). A Rendelet hatálya csak a részes tagállamokra terjed ki, ugyanakkor maga a Rendelet – X. fejezetében – megteremti annak a lehetőségét, hogy az Európai Ügyészség más országokkal (harmadik országokkal, az együttműködésben nem részes tagállamokkal) partneri kapcsolatot alakítson ki. A megerősített együttműködési megállapodásban részt nem vevő tagállamok számára adott a lehetőség arra, hogy munkamegállapodásokat kössenek az Európai Ügyészséggel stratégiai információk cseréjére, összekötő tisztviselők Európai Ügyészséghez történő kirendelésére, kapcsolattartó pontok felállítására [105. cikk (1)-(2) bekezdés]. Erre figyelemmel a népszavazási kérdés valós lehetőségként nevesíti, hogy a megerősített együttműködésben nem részes tagállam legfőbb ügyészi szerve (a magyar Legfőbb Ügyész) együttműködjön az Európai Ügyészséggel. Ez az együttműködés teljesen független az együttműködésben való részvételtől, kizárólag a kétoldalú munkamegállapodás megkötésétől függ.
Az Európai Ügyészség kiemelt és szupranacionális szerepét követi és a hatáskörelvonás következményeit vonja le a részes tagállamok szintjén a Rendelet 105. cikk (3) bekezdése. E rendelkezés nem azt írja elő, hogy a nem részes tagállam a Rendelethez való csatlakozás és munkamegállapodás hiányában is együttműködik (vagy köteles együttműködni) az Európai Ügyészséggel, és a nem részes tagállam a bűnügyi együttműködés teljes értékű alanyaként, entitásként ismeri el (kell, hogy elismerje) az Európai Ügyészséget. A Kúria álláspontja szerint e rendelkezés nem is azt rögzíti, hogy a részes tagállamok – quasi maguk helyett – „illetékes” hatóságként jelentik be az Európai Ügyészséget (mintha később csak az Európai Ügyészséggel mint teljes értékű jogalannyal lehetne, kellene a kapcsolatot tartania a nem részes tagállamnak a bűnügyi együttműködés keretében), hanem azt, hogy az Európai Ügyészség hatáskörébe tartozó ügyekben a részes tagállamok értesítik őt mint hatáskörrel rendelkező szervet. Ez az értesítés a nem részes tagállamok számára semmiféle Európai Ügyészséggel való együttműködési kötelezettséget nem teremt. A Rendelet 105. cikk (3) bekezdése alapján tehát az a megállapítás tehető, hogy abban az esetben, ha az együttműködésben nem részes tagállamokkal az Európai Ügyészség nem kötött a büntető ügyekben folytatott együttműködéssel és átadással kapcsolatos semmiféle megállapodást, így nincs jogi eszköz kettejük kapcsolatára, akkor a Rendelet – összhangban a 25. § (1) bekezdésével – előírja a részes tagállamok számára kötelezettségként, hogy az Európai Ügyészség hatáskörébe tartozó ügyekben értesítsék az Európai Ügyészséget mint hatáskörrel rendelkező hatóságot. Ez az értelmezés áll összhangban azzal, hogy a Rendelet személyi hatálya kire terjed ki (a nem részes tagállamokra nem) és az együttműködésben való részvétel hiánya esetén csak a külön megkötött munkamegállapodás róhat kötelezettséget a nem részes tagállamra. Ezért alapvetően téves az NVB határozatának e kérdést taglaló érvelése és levont jogkövetkeztetései.
[26] Ezen túlmenően fontosnak tartja hangsúlyozni a Kúria, hogy a bűnügyi együttműködésről szóló megállapodások mindig országok, tagállamok közötti bűnügyi együttműködés feltételeit, menetét rendezik, ezért teljesen téves mind a határozatnak, mind pedig a népszavazási kérdésnek az a felvetése, hogy az Európai Ügyészséggel való együttműködésnek bármiféle alapját képezhetik a nemzetközi bűnügyi együttműködésről szóló törvények. A 2012. évi CLXXX. törvény az Európai Unió más tagállamaival való bűnügyi együttműködésről szól [vö: 1. §, 3. §, 24. §, 26. §], mely értelemszerűen nem vonatkozhat az Unió szupranacionális szervével való együttműködésre, ellenkező értelmezés elfogadása esetén nem lenne szükség a Rendelet X. fejezetében foglaltakra, különösen nem a 99. cikk (3) bekezdésében nevesített munkamegállapodásra, és a 105. cikk (3) bekezdésében foglalt kötelezettség előírására. Az 1996. évi XXXVIII. törvény a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szól, amely szintén a más, külföldi államokkal való együttműködésre vonatkozik [vö: 1. §, 31. §, 46. §].
[27] A fentiek alapján a Kúria arra a következtetésre jutott, hogy a népszavazási kérdés ugyan valós lehetőségként veti fel, hogy megerősített együttműködés nélkül – akár részben az Alaptörvény alapján – is köteles lehet együttműködni a Legfőbb Ügyész az Európai Ügyészséggel, hiszen erre a Rendelet 99. cikke szerint és 105. cikk (1)-(2) bekezdése alapján meghatározott feladatokra vonatkozó munkamegállapodás tükrében mód van, ugyanakkor megtévesztően utal arra, hogy ez a kötelező együttműködés a már meglévő nemzetközi bűnügyi együttműködésről szóló törvények alapján történhet. Előzőekben írtak miatt téves az a határozati megállapítás is, hogy jelen esetben megerősítő népszavazásra kerülne sor, mely jogintézmény jogszabályi alapját vesztette.
[28] A Kúria úgy ítélte meg, hogy az NVB nagyobb részt téves határozati érvelése ellenére sincs lehetőség a népszavazási kérdés hitelesítésére, tekintve, hogy a Legfőbb Ügyész és az Európai Ügyészség együttműködéséhez legalább a Rendelet 99. cikk (3) bekezdése szerinti munkamegállapodás szükséges, így a kérdés a tévesen nevesített nemzetközi bűnügyi együttműködési törvényekkel azt a látszatot kelti, hogy e törvénymódosítás eredményeként és munkamegállapodás nélkül is valós együttműködés jöhetne létre a magyar legfőbb ügyészi fórum és az európai uniós szerv között. A választópolgári egyértelműség körében kialakult egységes jogértelmezésre figyelemmel [vö: Knk.VII.37.336/2017/3., Knk.38.254/2018/2., Knk.VII.37.868/2018/2.] a Kúria álláspontja az, hogy a kérdésről a választópolgárok nem tudnának tudatos döntést hozni, az abban lévő tényekkel ellentétes hivatkozás arra vezet, hogy a választópolgár nem tudja felmérni, hogy az Ütv. 25. § módosításával a támogató döntése sem vezetne lényegi eredményre, mert egy tartalom nélküli kötelezettség előírására kerülne sor.
[29] Az NVB határozatában kifejtettek miatt mutat rá a Kúria arra is, hogy az NVB szükségtelenül és tévesen vitatta a kérdés országos jelentőségét, mert bár az Nsztv. Preambulumában foglaltak szerint a népszavazás intézménye arra szolgál, hogy az ország sorsát érintő legfontosabb ügyek eldöntésében a választópolgárokat állásfoglalásra késztesse, a hitelesítés megtagadására csak az Alaptörvényben, és az Nsztv.-ben nevesített okból kerülhet sor. Az elutasítási okok köre nem tágítható a tételes rendelkezéseken túl jogintézményi célokra figyelemmel. Emellett a Kúria vitatja, hogy a közvéleményt hosszú ideje foglalkoztató, közbeszéd tárgyát régóta képező kérdés ne minősülhetne országos jelentőségűnek.
[30] A Kúria a fentiekben kifejtett okokból állapította meg, hogy a hitelesítés megtagadása az NVB részéről az Nsztv. 11. §-ára tekintettel jogszerű volt, amelynél fogva az Nsztv. 30. § (1) bekezdése alapján rendelkezett az NVB határozatának helybenhagyásáról.
[31] A Kúria az érdemben alaptalan felülvizsgálati kérelmet előterjesztő kérelmezőt kötelezte az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 45/A. § (5) bekezdése szerinti illeték megfizetésére.
[32] A Kúria e végzéséről az Nsztv. 30. § (4) bekezdése alapján a Magyar Közlönyben nyolc napon belül közleményt tesz közzé.
[33] A Kúria végzése elleni további jogorvoslatot az Nsztv. 30. § (1) bekezdése zárja ki.
Budapest, 2019. február 5. napján
Dr. Kalas Tibor s.k. tanácselnök,
Dr. Tóth Kincső s.k. előadó bíró,
Dr. Rothermel Erika s.k. bíró