Knk.VI.39.100/2025/3. számú határozat

A Kúria
végzése

Az ügy száma: Knk.VI.39.100/2025/3.

A tanács tagjai:

Dr. Vitál-Eigner Beáta a tanács elnöke
Dr. Bernáthné dr. Kádár Judit előadó bíró
Dr. Kurucz Krisztina bíró
Dr. Hajas Barnabás bíró
Dr. Rák-Fekete Edina bíró

A kérelmező: Mi Hazánk Mozgalom (...)

A kérelmező jogi képviselője: Dr. László Péter András ügyvéd (...)

Az ügy tárgya: népszavazási ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a kérelmező

A felülvizsgálni kért határozat: a Nemzeti Választási Bizottság 45/2025. számú határozata

Rendelkező rész

A Kúria a Nemzeti Választási Bizottság 45/2025. számú határozatát helybenhagyja.

Kötelezi a kérelmezőt, hogy az esedékesség napjáig fizessen meg az államnak az állami adó- és vámhatóság illetékbevételi számlájára 10.000 (azaz tízezer) forint közigazgatási nemperes eljárási illetéket. Az illetékfizetési kötelezettség e végzés jogerőre emelkedését követő 60. napon válik esedékessé.

A végzés ellen további jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás 

  1. A kérelmező 2025. augusztus 14. napján a Nemzeti Választási Bizottsághoz (a továbbiakban: NVB) a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából a következő országos népszavazásra javasolt kérdést nyújtotta be: „Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvényt akként módosítsa, hogy az érvénytelen devizakölcsönszerződésen alapuló követelés végrehajtása során a végrehajtást a folyamatban lévő valamennyi végrehajtási cselekményre kiterjedő hatállyal felfüggeszti és kilakoltatási moratóriumot rendel el”. 

A Nemzeti Választási Bizottság határozata

  1. Az NVB a 2025. október 6. napján kelt 45/2025. számú határozatával (a továbbiakban: NVB határozat) az országos népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadta.
  2. Az indokolás I. pontjában ismertette a benyújtás körülményeit, az előzetes vizsgálatot, a II. pontban az országos népszavazásra vonatkozó alapvető előírásokat, a III. pontban áttekintette a népszavazásra javasolt kérdés jogi hátterét, utalt az NVB 39/2025. számú határozatára, az abban vizsgált Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) C-630/23. számú ítélet (a továbbiakban: EUB ítélet) előzményeire, tartalmára, az azt értelmező kúriai jogegységi határozatra. Bemutatta, hogy a Kúria polgári perben, a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 1993. április 5-ei 93/13/EGK tanácsi irányelv (a továbbiakban: 93/13/EGK irányelv) 1. cikk (2) bekezdés, 6. cikk (1) bekezdés és 7. cikk (1) bekezdés értelmezésére vonatkozóan kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárást. A felülvizsgálati eljárás tárgyát az adós és a pénzügyi szolgáltató között létrejött, devizában nyilvántartott gépjármű lízingszerződésben szereplő, árfolyamkockázatra vonatkozó kikötés elhagyásának jogkövetkezményei képezték.
  3. Az EUB ítéletben foglaltak szerint a 93/13/EGK irányelv 6. cikk (1) bekezdését ugyanezen irányelv 7. cikk (1) bekezdésével összefüggésben úgy kell értelmezni, e rendelkezés nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy a devizában nyilvántartott olyan lízingszerződés, amely az e devizához kapcsolódó árfolyamkockázatot az érintett fogyasztóra hárító kikötés, mint tisztességtelen kikötés elhagyása folytán érvénytelenné vált, az első rendelkezés értelmében a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, ha e szerződés olyan nemzeti jogszabály hatálya alá tartozik, amely az ilyen szerződés érvénytelenségének jogkövetkezményeként azt írja elő, hogy e fogyasztót kizárólag a tisztességtelen kikötés hátrányos hatásai alól kell teljes mértékben mentesíteni, miközben a szerződés többi elemének érvényessége és kötelező jellege fennmarad. Ilyen esetben, mivel a szerződés az említett kikötés kihagyásával nem teljesíthető, a hivatkozott rendelkezések azon jogi és ténybeli állapot helyreállítását írják elő, amelyben az említett fogyasztó ugyanezen szerződés hiányában lett volna.
  4. Kitért az EUB ítélet értelmezésével kapcsolatban a Kúria Polgári Kollégiumának ítélkező tanácsa által előterjesztett előzetes döntéshozatali indítványra, a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa által 10/2025 számon meghozott jogegységi határozatra (a továbbiakban: Jogegységi határozat), melyben az EUB értelmezésével kapcsolatban úgy foglalt állást, hogy amennyiben a fogyasztóval kötött devizaalapú kölcsönszerződés vagy pénzügyi lízingszerződés az árfolyamkockázattal kapcsolatos rendelkezésének tisztességtelen jellege miatt teljes egészében érvénytelen, a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény 37. § (1) bekezdése alapján a szerződés érvényessé nyilvánításának nincs helye, kivéve, ha azt a fogyasztó – megfelelő tájékoztatás után – kéri. Az NVB szerint, figyelemmel a Kúria jogértelmezésére, az EUB ítéletében foglalt megállapítások kizárólag abban az esetben alkalmazhatók, ha az árfolyamkockázattal kapcsolatosan elmaradó tájékoztatás miatt lehet megsemmisíteni a devizahiteles szerződéseket. A jogegységi határozattal összegfüggésben utalt az Alaptörvény 25. cikk (1) bekezdésére, a jogegységi határozat kötelező alkalmazására. 
  5. Áttekintette a bírósági végrehajtási eljárásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) szabályait, elhatárolta a végrehajtás elrendelését a végrehajtás foganatosításától, utalt a Vht. 48-51. §-aira, a végrehajtás felfüggesztésére vonatkozó szabályokra, a kilakoltatási moratóriummal összefüggésben a Vht. 300/A. § 5. pontjára, 182/A. § (1) és (3) bekezdéseire.
  6. Az NVB a határozat IV. pontjában az Alaptörvény módosítására irányuló tiltott tárgykör vizsgálata körében megállapította, a kezdeményezésben célzott jogalkotás nem felel meg a jogállamiság részét képező jogbiztonságból fakadó kiszámíthatóság és előreláthatóság követelményének. A kérelmező a 39/2025. NVB határozattal elbírált népszavazási kérdéshez hasonlóan valamennyi érvénytelen deviza kölcsönszerződésen alapuló végrehajtási eljárást fel kíván függeszteni és új elemként kilakoltatási moratóriumot is el kíván rendelni. A vizsgált jogalkotási kezdeményezés utalás szintjén sem tartalmazza a felfüggesztés indokát és azt, hogy a kezdeményezés által célzott jogalkotás pontosan milyen cél elérését szolgálja. Ennek hiányában nem azonosítható olyan körülmény, amely a végrehajtási eljárások jelenlegi jogszabályi rendjébe való jogalkotói beavatkozás szükségességét igazolná. A kiszámíthatóság és előreláthatóság követelménye ellen hat, hogy a kezdeményezés nem határozza meg a felfüggesztés időtartamát, holott a felfüggesztés jogintézményének lényege az ideiglenes jelleg. A kezdeményezés által célzott jogalkotás anélkül avatkozna be jelentős mértékben a végrehajtási eljárások rendjébe, hogy annak szükségessége igazolható lenne, illetve a célzott jogalkotás bizonytalan tartalommal bír. Az érvényes és eredményes népszavazás olyan szabályozás megalkotására kötelezné az Országgyűlést, amely a kiszámíthatóság, előreláthatóság és normavilágosság követelményeinek sérelmén keresztül az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének sérelmét idézné elő, így annak kizárólag az Alaptörvény módosításával lehetne eleget tenni. Miután a kérdés burkolt Alaptörvény módosítást foglal magában, az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontja szerinti tilalomba ütközik. 
  7. A határozat V. pontjában a népszavazási egyértelműség körében a Kúria által kimunkált joggyakorlati hivatkozások alapján elvégezte a kérdés hitelesíthetőségének vizsgálatát. A Kúria Knk.IV.37.939/2018/2., Knk.VII.37.647/2018/2., Knk.IV.39.014/2024/6. számú eseti döntéseire hivatkozással rögzítette, nem állapítható meg minden kétséget kizáróan, hogy a választópolgárok a népszavazásra javasolt kérdés hitelesítése esetén jól értenék annak lényegét, tudatában lennének valódi tartalmának. Utalt az Nsztv. 9. § (1) bekezdésére, az Alkotmánybíróság 26/2007. (IV. 25.) AB, 58/2011. (VI. 30.) AB, 33/2021. (XII. 22.) AB határozataira, a Kúria Knk.VII.37.366/2017/3. számú döntésére. 
  8. A Kúria Knk.IV.38.010/2015/2. számú végzése alapján rámutatott a deviza kölcsönszerződések összetettségére, arra, hogy a népszavazásra feltenni szándékozott kérdés valamennyi devizaalapú kölcsönszerződést egy tekintet alá vesz, a választópolgár számára azt a látszatot kelti, mintha szavazatával egy egyszerű kérdésben kellene döntenie. A népszavazásra javasolt kérdés a Vht. módosítását irányozza elő. A kérdés hétköznapi értelemben vett közérthetősége megkérdőjelezhető, mivel a devizaalapú kölcsönszerződések népszavazási kérdésben megfogalmazott problémája attól függetlenül, hogy a társadalom egy jelentősebb csoportját érinti - akik minden bizonnyal jártasak az alkalmazott fogalmak értelmezésben, nyomon követték az adott kérdést érintő bírósági joggyakorlatot, jogi szabályozásváltozást -, a választópolgároktól olyan ismeretegyüttes meglétét feltételezi, amelyet az ebben nem érintett választópolgár nem képes minden tekintetben átlátni, döntése lehetséges következményeit felmérni, így a feltett kérdésre sem tud megalapozott választ adni. 
  9. A Kúria Knk.III.39.012/2024/9. számú eseti döntése [65] bekezdésére utalással hangsúlyozta, ahhoz, hogy a választópolgár a népszavazásra javasolt kérdésben felelős döntést tudjon hozni, önmagában a kérdés választópolgár felé eljuttatott információja nem nyújt megfelelő alapot és tájékozottságot ahhoz, hogy a döntését kellőképpen mérlegelje és megalapozott döntést hozzon. 
  10. Az NVB összegzése szerint a népszavazásra javasolt kérdés az Alaptörvénynek - a kérdés tárgya miatt népszavazást tiltó - 8. cikk (3) bekezdés a) pontjába ütközik, nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében foglalt egyértelműség követelményének, ezért a kérdés hitelesítését az Nsztv. 11. § (1) bekezdésében biztosított jogkörében eljárva megtagadta. 

A bírósági felülvizsgálati kérelem 

  1. A kérelmező felülvizsgálati kérelmében az NVB határozat megváltoztatását, a népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését kérte. Álláspontja szerint az NVB határozata sérti az Alaptörvény XXIII. cikk. (7) bekezdésében foglalt népszavazáshoz való alapjogot, az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvének immanens részét képező jogbiztonság követelményét, a joggyakorlat kiszámíthatatlanságához vezet azzal, hogy figyelmen kívül hagyja az irányadó joggyakorlatot.
  2. Az NVB megállapításával szemben a népszavazásra javasolt kérdésben egyértelműen meghatározott a népszavazás oka és célja, ami az érvénytelen deviza kölcsönszerződéseken alapuló végrehajtások felfüggesztése. Indifferens, hogy az EUB ítélet vagy az arra épülő kúriai jogegységi határozat, ami érvénytelenné nyilvánította ezen szerződések egy részét, a népszavazásra javasolt kérdés ezen felül a Vht. módosítására irányul. A felfüggesztés, illetve a moratórium „időtartamát” pedig a Vht. eredményes többségi „igen” támogatást elérő népszavazáson alapuló módosítása mellett is érintetlenül, változatlanul hatályban maradó 49. § (2) bekezdése, 51. § és 303. §-ai adják meg, ezért alaptalan elvárás, hogy a kérdés külön kitérjen azok meghatározására.
  3. A határozat választópolgári egyértelműség hiányára utaló indokai a jogszabályokból és joggyakorlatból tévesen levezetett jogkövetkeztetésen alapulnak. Az egyértelműség megítélésekor elsősorban a szavak általános, nyelvtanilag elfogadott jelentését kell figyelembe venni, mely megállapítható. A kérdés ennek a kritériumnak az NVB által sem vitatottan megfelel. Utalt az Alkotmánybíróság 63/2002. AB határozata indokolására, mely szerint az Országgyűlés és más jogalkotásra jogosult szervek által kibocsátott jogszabályok kihirdetésüket követően a Magyar Közlönyben mindenki számára hozzáférhetőek, a választópolgárok megismerhetik annak tartalmát. Ennek azért van jelentősége, mert a Jogegységi határozatot a Magyar Közlöny 2025/86. számában kihirdették, így annak tartalmát az összes választópolgár – nem csupán az érintettek – megismerhették. Ennek a ténynek ellentmond, ezért alaptalan a határozat indokolásának azon állítása, mely szerint létezik, az az „ismeretegyüttes”, melynek hiányában a népszavazási kezdeményezésben feltett kérdésben közvetlenül nem érintett választópolgár nem képes átlátni döntése lehetséges következményeit.
  4. A népszavazásra javasolt kérdés nem sérti az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontját és az Nsztv. 9. § (1) bekezdését, hitelesítést kizáró ok hiányában az Nsztv. 11. § (1) bekezdésébe ütköző, jogszabálysértő módon, hitelesítést kizáró ok hiányában tagadta meg az NVB a hitelesítést.

A Kúria döntése és jogi indokai 

  1. A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
  2. Az Nsztv. 1. § (1) bekezdése értelmében az e törvény hatálya alá tartozó eljárásokra a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) Általános részét - az e törvényben foglalt eltérésekkel - alkalmazni kell. Az Nsztv. a jogorvoslat előterjesztésére eltérő rendelkezést nem tartalmaz, így a Ve. bírósági felülvizsgálatra vonatkozó szabályai irányadóak. A Ve. 222. § (1) bekezdésének megfelelően a felülvizsgálat benyújtására az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet jogosult. A Kúria a kérelmező érintettségét megvizsgálta, szervezői minőségére tekintettel az érintettséget elfogadta.
  3. Az Nsztv. 29. §, 30. §-aiból következően az országos népszavazási kérdés hitelesítésével kapcsolatos döntés elleni felülvizsgálati kérelmet a Kúria 90 napon belül bírálja el. A Ve. 228. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 2. § (4) bekezdésében szabályozott kérelemhez kötöttség elve alapján a Kúriának a felülvizsgálati kérelem keretei között kell vizsgálni a támadott határozat jogszerűségét. A kérelemhez kötöttség elvét az Alaptörvény és a jogrend védelmének célja törheti át, de csak annak érdekében, hogy kizárólag olyan kérdés kerülhessen a választópolgárok elé, amely megfelel a jogszabályi előírásoknak, és amelyben a választópolgárok megalapozottan véleményt tudnak nyilvánítani (Knk.IV.37.361/2015/3., Knk.IV.37.135/2016/4., Knk.II.40.646/2021/9.).
  4. A Kúria rögzíti, az NVB által is hivatkozott 39/2025. számú, részben hasonló tárgyban meghozott határozatot a Knk.VI.39.082/2025/2. számú végzésével elbírálta, melyet jelen eljárásra is alkalmazható részében irányadónak tekint, attól eltérni nem kíván.
  5. Az Alkotmánybíróság 22/2020. (VIII. 4.) AB számú határozatának [23] bekezdése szerint: „A népszavazás intézménye kiemelt helyet foglal el az Alaptörvény rendszerében. Az Alaptörvény B) cikk (4) bekezdése kivételesen elismeri a nép hatalmának közvetlen gyakorlását, a 8. cikk részletesen szabályozza a népszavazásra vonatkozó alaptörvényi kötelezettségeket, a XXIII. cikk (7) bekezdése pedig a népszavazáson való részvétel jogát, mint Alaptörvényben biztosított jogot garantálja. A népszavazás (és különösen az országos népszavazás) intézményével kapcsolatosan az államot kettős felelősség terheli. Egyfelől az államot objektív, intézményvédelmi kötelezettség terheli a népszavazáshoz való jog gyakorlására vonatkozó feltételek kialakítása során, melynek során a jogalkotónak az adott intézmény alkotmányos feladatainak alapulvételével kell olyan szabályozást alkotnia, mely egyaránt alkalmas az intézmény méltóságának megőrzésére és az esetleges visszaélések megakadályozására, illetőleg az adott intézményhez kapcsolódó, Alaptörvényben biztosított jog gyakorlásának biztosítására. (…) Ezen szabályozás pedig abban az esetben áll összhangban az Alaptörvénnyel, ha a népszavazás méltóságát tiszteletben tartó, az intézményt rendeltetésszerűen használó választópolgárok számára nem nehezíti el indokolatlanul a népszavazáshoz kapcsolódó jogosultságaik gyakorlását”.
  6. Az Alaptörvény az alapvető rendelkezések között szerepelteti a jogállamiság klauzulát [Alaptörvény B) cikk (1) bekezdés: Magyarország független, demokratikus jogállam]. 
  7. Az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése alapján országos népszavazás tárgya az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. Ugyanezen cikk (3) bekezdés a) pontja értelmében nem lehet országos népszavazást tartani az Alaptörvény módosítására irányuló kérdésről.
  8. A következetes és egységes bírósági joggyakorlatnak megfelelően az Alaptörvény tiltott módosítására irányul a kérdés, ha az nyíltan az Alaptörvény módosítására törekszik, de akkor is, ha a kérdés ugyan alaptörvény-ellenességet nem vet fel, de hitelesítése azzal a következménnyel jár, hogy az Országgyűlés olyan jogalkotásra kényszerül, amely szükségessé teszi az Alaptörvény módosítását. 
  9. Az Alkotmánybíróság jogbiztonság elvével kapcsolatos gyakorlata szerint az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság egyik feltétlen ismérve a jogbiztonság. A jogbiztonság pedig az államtól, és elsősorban a jogalkotótól azt várja el, hogy a jog egésze, egyes részterületei és egyes szabályai is világosak, egyértelműek a norma címzettjei számára is értelmezhetők és követhetők legyenek {34/2014. (XI. 4.) AB határozat, Indokolás [116], [120]}, {20/2020. (VIII. 4.) AB határozat, Indokolás [67]}. A jogalkotóval szemben nem csupán elvárás a mondatfűzés grammatikai hibátlansága, a norma logikai egységének és közérthetőségének a biztosítása – mivel az alkalmazhatóságnak ez az alapja –, a normavilágosság alkotmányos követelmény is {3047/2013. (II. 28.) AB határozat, Indokolás [13], [16]}. A jogalanyoknak tényleges lehetőséget kell biztosítani arra, hogy magatartásukat a jog előírásaihoz igazíthassák [25/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 131, 132]. Ehhez pedig az szükséges, hogy a jogszabály szövege a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon [26/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 135, 142]. Nem felel meg a normatartalommal szemben fennálló követelményeknek az a szabály, amely értelmezhetetlen voltánál fogva teremt jogbizonytalanságot, mert hatását tekintve nem kiszámítható és címzettjei számára előre nem látható {42/1997. (VII. 1.) AB határozat, ABH 1997, 299, 301, legutóbb pl. 31/2021. (XII. 1.) AB határozat, Indokolás [67]}. Az Alkotmánybíróság értelmezésében megállapítható továbbá a jogbiztonság sérelme, ha a szabályban rejlő belső ellentmondás a jogalkalmazás során szükséges értelmezéssel nem kiküszöbölhető [1/1999. (II. 24.) AB határozat, ABH 1999, 25, 46]. Rámutatott az Alkotmánybíróság arra is, hogy a jogbiztonság meglétének vagy hiányának vizsgálatakor differenciáltan kell eljárni. Annak megállapítása során, hogy a szabályozás módja, a normatartalom sérti-e a jogbiztonságot, minden esetben figyelembe kell venni a szabályozás célját és a címzettek körét is (125/B/2003. AB határozat, ABH 2005, 1127, 1137). Más a normavilágosság és jogbiztonság alkotmányossági mércéje akkor, ha a címzettektől elvárható valamilyen speciális, az értelmezéshez szükséges szakértelem és más, ha az általánosságban érinti a jogalanyokat {395/D/2010. AB határozat, ABH 2011, 2090, 2096, Indokolás [67]-[68], 9/2022. (V. 25.) AB határozat, Indokolás [28]}.
  10. Hangsúlyozni szükséges, hogy a bírósági végrehajtási eljárás önálló nemperes eljárás, amelyben a közhatalom a bírósági határozatok teljesítésének állami kényszer útján szerez érvényt. A Vht. 48-51. §-ai tartalmazzák a végrehajtás felfüggesztésének szabályait. A végrehajtás felfüggesztésének joghatása az, hogy a végrehajtási eljárást megakasztja, azonban a végrehajtó által megtett intézkedések hatályukban fennmaradnak, és a végrehajtó a felfüggesztés időtartama alatt újabb intézkedést nem tesz. A Vht. szabályozza a végrehajtás felfüggesztésének kötelező és mérlegelésen alapuló eseteit, azt is meghatározva, hogy mely feltétel(ek) fennállása esetén függeszthető fel a végrehajtási eljárás. A Vht. szabályozása alapján a végrehajtási eljárás felfüggesztéséhez a Vht.-ben meghatározott feltételek teljesítettsége szükséges, és a végrehajtás felfüggesztése meghatározott ideig tarthat. Ezek a garanciális rendelkezések szolgálják az adósok és a végrehajtást kérők érdekeit, ez a szabályozás garantálja számukra az előreláthatóságot, kiszámíthatóságot, azaz a jogállamiság alapvető elemét képező jogbiztonságot.
  11. A népszavazásra javasolt kérdés a Vht. módosítását, a felfüggesztés és kilakoltatási moratórium elrendelését célozza az érvénytelen deviza kölcsönszerződéseken alapuló követelések végrehajtása során. A kérelmező felülvizsgálati kérelmében kifejtettek szerint ez független az EUB ítélet vagy Jogegységi határozat alapján érvénytelenné nyilvánított szerződésektől. A kérdés alapján megalkotandó, a Vht-t módosító törvény – a jelenlegi szabályozással ellentétben – automatikusan, a feltételek vizsgálata nélkül, bizonytalan ideig minden érvénytelen deviza alapú kölcsönszerződésből eredő végrehajtási eljárást felfüggesztene. A kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítása azonban polgári bíróság hatáskörébe tartozó kérdés, ami csak erre irányuló perben bírálható el, ez a végrehajtási eljárás kereteit meghaladja. Egy folyamatban lévő végrehajtási eljárást csupán a Vht. végrehajtást felfüggesztő szabályainak módosításával megállítani nem lehet. A követelés alapjául szolgáló jogviszony – a deviza kölcsönszerződés – érvénytelenségét egyedileg, szerződésenként vizsgálva lehet megállapítani. A törvény megalkotásával az Országgyűlés oly módon avatkozna be - a kezdeményezésben szereplő célon is túlmutatóan - a végrehajtási eljárások felfüggesztésének az előreláthatóan és kiszámíthatóan szabályozott rendjébe, amely a jogbiztonság sérelmével járna. Nem zárható ki ugyanis, hogy a Vht. módosításával olyan devizaalapú kölcsönszerződésekből eredő végrehajtási eljárások is felfüggesztésre kerülnének, amelyek nem minősülnek érvénytelen deviza kölcsönszerződésen alapuló követelésnek. 
  12. Helyesen állapította meg az NVB, hogy a kérelmező által népszavazásra javasolt kérdés nem határozza meg a végrehajtási eljárás felfüggesztésének célját és időtartamát, a beavatkozás szükségességét. A kérelmező szerint erre azért nincs szükség, mert a Vht. módosítása nem érinti a felfüggesztés, a kilakoltatási moratórium elrendelésére vonatkozó rendelkezéseket (Vht. 49. § (2) bekezdés, 51. §, 303. §). Ez a hivatkozás azonban nem ad választ arra a kérdésre, hogy a Vht. módosítására miért van szükség, az miért indokolt, mivel a Vht. jelenleg hatályos 49. § (1)-(2) bekezdései szerint erre most is lehetőség van, az érvénytelen deviza kölcsönszerződéseken alapuló követelés végrehajtása felfüggeszthető, amennyiben a követelés jogszerűségét vitató jogorvoslati eljárás folyamatban van, és a felfüggesztés időtartama alatt kilakoltatás sem foganatosítható.
  13. Az NVB a kiszámíthatóság, az előreláthatóság és a normavilágosság követelményeinek hiányát helytállóan értékelte a jogbiztonság elvébe ütköző körülményként. A kérelmező felülvizsgálati kérelmében az NVB országos népszavazási kérdés hitelesítését megtagadó határozatának indokolásában foglaltakat nem tudta megcáfolni, az általánosság szintjén megfogalmazott előadásával nem támasztotta alá azt az állítását, hogy az NVB határozata sérti Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében szabályozott jogbiztonság követelményét, valamint tévesen került volna sor a 8. cikk (3) bekezdés a) pontjának alkalmazására, ezért a felülvizsgálati kérelem e körben nem megalapozott.
  14. A Kúria az Nsztv. 9. § (1) bekezdése alapján vizsgálta a jogalkotói, választópolgári egyértelműség kérdését. E törvényhely szerint a népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles. Az Nsztv. 11. § (1) bekezdése értelmében az NVB a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
  15. Az Alkotmánybíróság értelmezte a népszavazásra javasolt kérdéssel szemben támasztott egyértelműség követelményét is, rámutatva arra, hogy „az a népszavazáshoz való jog érvényesülésének garanciája. Az egyértelműség követelménye ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy a népszavazásra szánt kérdésnek egyértelműen megválaszolhatónak kell lennie. Ahhoz, hogy a választópolgár a népszavazásra feltett kérdésre egyértelműen tudjon válaszolni, az szükséges, hogy a kérdés világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, a kérdésre „igen”-nel vagy „nem”-mel lehessen válaszolni (választópolgári egyértelműség). Az eredményes népszavazással hozott döntés az Országgyűlésnek az Alaptörvényben szabályozott törvényalkotási jogkörét korlátozza, mivel az Országgyűlés köteles az eredményes népszavazásból következő döntéseket meghozni. A kérdés egyértelműségének megállapításakor az Alkotmánybíróságnak vizsgálnia kell azt is, hogy a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés - az akkor hatályban lévő jogszabályok szerint - el tudja-e dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, akkor milyen jogalkotásra köteles (jogalkotói egyértelműség)” [29/2012. (V. 25.) AB határozat III.2. pont]. 
  16. A jogalkotói egyértelműség alapkritériuma, hogy az Országgyűlés számára világos legyen: a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi, valamely jogalkotástól való tartózkodásra vagy éppen ellenkezőleg, jogalkotásra. Ez utóbbinak konkrétnak, határozottnak kell lennie, azaz a törvényalkotó számára világosnak, milyen tartalmú és irányú jogalkotásra köteles annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen (Knk.IV.37.340/2015/3.).
  17. A Kúria több döntésében (Knk.IV.37.458/2015/3., Knk.IV.37.356/2015/2., Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.VII.37.391/2017/3., Knk.VII.37.411/2017/3.) foglalkozott a választópolgári egyértelműség kérdésével kimondva, annak feltétele, hogy a kérdés világos és kizárólag egyfajtaképpen értelmezhető legyen, a választópolgárok jól értsék a kérdés lényegét és jelentőségét, leadott szavazataikkal így jogaikat tudatosan, átgondoltan tudják gyakorolni. Sérti a kérdés az egyértelműség követelményét, ha a választópolgárnak a feltett kérdés alapján nincs módjában átlátni a döntése érdemi következményeit, mert annak nem ismerheti lényegi összefüggéseit, ugyanis ahhoz olyan speciális szakmai, információbeli ismeretek kellenének, amelyek tudása nem várható el. Amennyiben a népszavazási kérdés pontosan nem értelmezhető, akkor tudatos döntés hiányában a népszavazáshoz való jog csak formálisan érvényesülhet, így nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyben a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz.
  18. Az NVB határozatában helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a kérdés nem közzétehető, mivel olyan ismereteket feltételez, amelyekkel a népszavazásra feltett kérdésben nem érintett választópolgár nem rendelkezik, így nem képes átlátni a döntés lehetséges következményeit. Az NVB is figyelembe vette a Kúria Knk.IV.38.010/2015/2. számú döntését, melyben kimondta, hogy a deviza alapú hitel-, kölcsön- és pénzügyi lízingszerződések bonyolult szerződéses viszonyokat tükröznek, nem alkotnak homogén csoportot, több típusú - megkötésének ideje szerint is eltérő - devizaalapú kölcsönszerződés ismert. A népszavazásra feltenni szándékozott kérdés azonban nem tesz különbséget a devizaalapú kölcsönszerződések között, a választópolgár számára ezért azt sugallja, hogy szavazatával egy egyértelmű - de jogalkotással eddig még nem szabályozott - kérdésben dönt. Ezért annak ellenére, hogy a deviza alapú kölcsönszerződések, a kilakoltatási moratórium közismert fogalmak egy átlagosan tájékozott választópolgár számára a jogi szabályozásba történő a népszavazás által elért beavatkozás lehetősége olyan kérdés, amelynek választópolgár általi szakszerű értelmezése meglehetősen kétséges. Annak megítélése, hogy mikor, mi alapján érvénytelen egy deviza kölcsönszerződés, szintén nem egyértelmű még azon választópolgárok esetében sem, akik érintettek a kérdésben, ahogy a Vht. módosítására utalás sem, figyelemmel a jelen végzés [25] bekezdésében kifejtettekre. Önmagában az a körülmény, hogy a hivatkozott jogszabályok és a Jogegységi határozat a Magyar Közlönyben megjelentek, nem jelenti és eredményezi a jogi háttér ismeretét. Nem állapítható meg tehát, hogy a kérdés alapján a választópolgár felelős döntést tudna hozni, illetve tisztában lenne azzal, hogy a döntésével milyen kötelezettséget ró az Országgyűlésre. 
  19. Az átlagosan tájékozott választópolgárnak szavazata leadásakor, a hitelesítésre feltett kérdés megválaszolásához a devizahiteles kölcsönszerződésekkel és perekkel kapcsolatban széles körű ismeretre lenne szüksége. A kérdés azonban nem nyújt megfelelő információt ahhoz, hogy a választópolgár megalapozott döntést hozzon. 
  20. A jogalkotói egyértelműséget kizárja az a körülmény, hogy érvényes és eredményes népszavazás estén a jogalkotó nem tudhatja, terheli-e jogalkotási kötelezettség, ha terheli akkor pontosan milyen tartalmú jogalkotásra köteles, a megfogalmazott kérdés alapján ez minden kétséget kizáróan nem állapítható meg.
  21. Mindezek folytán a Kúria megállapította, a népszavazási kezdeményezésben feltett kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontjába, valamint az Nsztv. 9. § (1) bekezdésébe ütközik, ezért az NVB jogszerűen döntött akkor, amikor az országos népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadta, ezért az NVB határozatát az Nsztv. 30. § (1) bekezdése alkalmazásával helybenhagyta.

A döntés elvi tartalma

  1. Nem hitelesíthető az olyan országos népszavazásra javasolt kérdés, amely nem egyértelmű.
  2. A népszavazásra javasolt kérdés nem egyértelmű, ha annak tartalmát kétséget kizáróan sem a jogalkotó, sem a választópolgár nem ismerheti fel.

Záró rész

  1. A Kúria a bírósági felülvizsgálati kérelemről – a Ve. 228. § (2) bekezdésére, 229. § (1) és (2) bekezdéseire, a Kp.124. § (5) bekezdésére, 151. § (1) bekezdésére és 157. § (13) bekezdésére figyelemmel – közigazgatási nemperes eljárásban, tárgyaláson kívül határozott.
  2. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 62. § (1) bekezdés s) pontjában biztosított tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt, az Itv. 45/A. § (5) bekezdésében meghatározott mértékű közigazgatási nemperes eljárási illeték viselésére a kérelmező a Kp. 35. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 101. § (1) bekezdése és 102. § (1) bekezdése alapján köteles. Az illetéket a Nemzeti Adó- és Vámhivatal 10032000-01070044-09060018 számú illetékbevételi számlájára kell az esedékesség napjáig megfizetni. A megfizetés során közleményként fel kell tüntetni a Kúria megnevezését, a Kúria e határozatának ügyszámát és a fizetésre kötelezett adóazonosító számát.
  3. A Kúria döntése elleni további jogorvoslat lehetőségét az Nsztv. 30. § (1) bekezdése zárja ki.
  4. A Kúria e döntéséről az Nsztv. 30. § (4) bekezdése alapján a Magyar Közlönyben nyolc napon belül közleményt tesz közzé.

Budapest, 2026. január 15.

Dr. Vitál-Eigner Beáta sk. a tanács elnöke
Dr. Bernáthné dr. Kádár Judit  sk. előadó bíró
Dr. Kurucz Krisztina sk. bíró
Dr. Hajas Barnabás sk. bíró
Dr. Rák-Fekete Edina sk. bíró