A Kúria
végzése
Az ügy száma: Knk.V.39.079/2023/2.
A tanács tagjai:
Dr. Darák Péter a tanács elnöke
Ságiné dr. Márkus Anett előadó bíró
Dr. Márton Gizella bíró
A kérelmező: kérelmező1 (cím1)
A kérelmező jogi képviselője: jogi képviselő1 ügyvéd (cím2)
Az ügy tárgya: népszavazási ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: kérelmező
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Nemzeti Választási Bizottság 59/2023. számú határozata
Rendelkező rész
A Kúria a Nemzeti Választási Bizottság 59/2023. számú határozatát – az indokolás részbeni megváltoztatásával – helybenhagyja.
Kötelezi a kérelmezőt, hogy az esedékesség napjáig fizessen meg az állami adó- és vámhatóság illetékbevételi számlájára 10.000 (tízezer) forint eljárási illetéket.
A Kúria tájékoztatja a kérelmezőt, hogy a fizetendő illeték a határozat jogerőre emelkedését követő 60. napon válik esedékessé.
A végzés ellen további jogorvoslatnak helye nincs.
Indokolás
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A kérelmező országos népszavazást kezdeményezett. Népszavazásra javasolt kérdésként a következőt nyújtotta be: „Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés alkosson törvény arról, hogy Magyarországon a köznevelésért, szakképzésért, felnőttképzésért és a felsőoktatásért felelős, önálló oktatási minisztérium működjön?”
[2] A Nemzeti Választási Bizottság (a továbbiakban: NVB) a 2023. június 29-én meghozott 59/2023. számú határozatával a népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadta. Indokolásában utalt a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 11. § (1) bekezdésére, melynek értelmében a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel. E követelmények vizsgálata alapján megállapította, hogy egyrészt a kérdés eldöntése nem tartozik az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe {Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése szerinti feltétel}, másrészt ún. tiltott tárgykört is érint, mivel az Országgyűlést személyi és szervezetalakítási kérdésben kötelezné {Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés e) pontja}.
[3] Indokolása szerint a minisztériumok felsorolását törvény tartalmazza, {Magyarország minisztériumainak felsorolásáról szóló 2022. évi II. törvény (a továbbiakban: Törvény)} azonban az egyes miniszterek feladat- és hatásköréről kormányrendelet {a Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 182/2022. (V. 24.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Statútumrendelet)} rendelkezik; jelenleg oktatási minisztérium nem működik, hanem a kezdeményezésben felsorolt feladatköröket a belügyminiszter, valamint a kultúráért felelős miniszter látja el. A kezdeményezésben célzott jogalkotás ezért – amellett, hogy új minisztérium felállítását célozza, – érinti az egyes miniszterek konkrét feladat- és hatáskörét, amelynek meghatározására ugyanakkor a Kormány jogosult a Statútumrendelet révén, alaptörvényi felhatalmazás alapján. A Statútumrendelet megalkotása ugyanis a Kormánynak az Alaptörvény 15. cikk (2) bekezdése szerinti eredeti jogalkotói hatáskörén alapul. Az alkotmányozó tehát ezt a hatáskört közvetlenül a Kormányhoz rendelte, így ez nem valamely törvényi felhatalmazáson alapuló származékos hatáskört jelent, amelyből következően az NVB megállapította, hogy a konkrét tárgykörre vonatkozó eredeti jogalkotói hatáskör eleve nem tartozott az Országgyűlés hatáskörébe; a kérdés az Alaptörvény 8. cikk (2) cikk szerinti feltételnek nem tesz eleget.
[4] A kérdés Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés e) pontjában szabályozott tiltott tárgykörbe ütközése kapcsán rögzítette, hogy az Országgyűlés szervezetalakítási döntési jogkörével kapcsolatos rendelkezés értelmezésével az Alkotmánybíróság (a továbbiakban: AB) több határozatában {25/2007. (VII. 7.) AB határozat; 126/20210. (VII. 8.) AB határozat; 3/2012. (II. 22.) AB határozat, Indokolás [33]-[34]} foglalkozott, és eszerint szervezetalakítás alatt nem csupán valamely szerv belső szervezetének megállapítását érti, hanem a szerv létrehozását vagy átalakítását is. A kezdeményezésben foglalt célzott jogalkotás tehát, azáltal, hogy részben új minisztérium felállításával is kapcsolatos, e részében szükségszerűen – az Országgyűlés hatáskörébe tartozóan – a Törvény módosítására is irányul. A kérdés azért nem hitelesíthető, mert a kezdeményezés az Országgyűlés szervezetalakítási döntésének kikényszerítését célozza, amely tiltott tárgykörnek minősül.
A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem
[5] A kérelmező az NVB határozatával szemben bírósági felülvizsgálati kérelemmel élt, amelyben a határozat megváltoztatását, a tárgyi népszavazási kérdés hitelesítését kérte, és elsőként az érintettségére hivatkozott.
[6] Az országos népszavazási kezdeményezés tárgyával kapcsolatos, Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése szerinti feltétel – a célzott jogalkotásnak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozása – vonatkozásában utalt az 53/2001. (XI. 29.) AB határozat megállapítására (mely szerint „az Országgyűlés Alkotmányban biztosított jogalkotói hatásköre teljes, mind a Kormány, mind a Kormány tagjai irányába nyitott.”). Azzal érvelt, hogy az NVB határozata figyelmen kívül hagyta az Alaptörvény 15. cikk (4) bekezdését, amely szerint a Kormány rendelete törvénnyel nem lehet ellentétes. A Kormány a Statútumrendelet megalkotásával ugyanis az Országgyűlés döntésének, a Törvénynek a végrehajtója, ezt a döntést nem üresítheti ki: amennyiben az Országgyűlés olyan tartalmú törvényt alkot, amely szerint oktatási minisztériumot kell létrehozni, úgy a Kormány e törvénnyel (a minisztériumok felsorolásáról szóló törvénnyel) összhangban köteles meghatározni az oktatásüggyel kapcsolatos feladat- és hatásköröket. A kezdeményezéssel érintett kérdésben tehát az Országgyűlés rendelkezik feladat- és hatáskörrel. Az NVB az Alaptörvény 15. cikk (2) bekezdését értelmezve, tévesen érvelt azzal, hogy a Statútumrendelet eredeti jogalkotói hatáskörben megalkotható részei ezen tárgykörre is kiterjednek.
[7] Az NVB határozatának az ún. tiltott tárgykörrel kapcsolatos indokolásával szemben azzal érvelt, hogy a hivatkozott AB határozatok eltérő tényállás mellett keletkeztek, azok nem támasztják alá azt, hogy egy minisztérium létrehozásáról szóló döntés olyan szervezetalakítási kérdés lenne, mely vonatkozásában ne lenne elrendelhető a népszavazás. Az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés e) pontjának megalkotásával a jogalkotói szándék az Országgyűlés szervezeti és személyi integritásának védelme volt, vagyis annak biztosítása, hogy a közvetlen demokrácia eszközével, a népszavazással az Országgyűlés szervezetét, működését érintő kérdések ne legyenek rendezhetőek, figyelemmel az alaptörvényi rendelkezés kommentárjában foglaltakra is. Ez a rendelkezés tehát nem általában a szervezetek létrehozására vonatkozik. A tárgyi kezdeményezéssel célzott országgyűlési döntés is annak meghatározására irányul, hogy mely kérdéseket kell a Kormányon belül önálló miniszternek képviselnie, amely döntés nem szerv létrehozásáról szól, hanem kormányzati prioritásokat állít fel, és önálló miniszterrel képviselt szakpolitikai tárgykört jelöl ki.
A Kúria döntése és jogi indokai
[8] A kérelmező bírósági felülvizsgálati kérelme érdemben nem megalapozott.
[9] Az Nsztv. 1. § (1) bekezdése alapján az e törvény hatálya alá tartozó eljárásokra a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) Általános részét – az e törvényben foglalt eltérésekkel – alkalmazni kell.
[10] A Ve. 222.-225. §-ai tartalmazzák a bírósági felülvizsgálatra vonatkozó alapvető szabályokat.
[11] A Ve. 222. § (1) bekezdése szerint a Választási Bizottság másodfokú határozata, továbbá az NVB határozata ellen az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet bírósági felülvizsgálati kérelmet nyújthat be.
[12] A Ve. 231. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a bírósági felülvizsgálati kérelmet érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani, ha nem a 222. § (1) bekezdése szerinti jogosult nyújtotta be.
[13] A Kúria e rendelkezések alapján megállapította a bírósági felülvizsgálati kérelem érdemi vizsgálata előtt, hogy a kérelem a jogosulttól származik, és a kérelmezőnek mint a népszavazás szervezőjének az érintettsége fennáll az Nsztv. 2. § (1) bekezdésére figyelemmel; a kérelem tartalmazta annak alapját {a felülvizsgálati kérelem kötelező tartalmi eleme a Ve. 223. § (3) bekezdése, 224. § (3) bekezdés a) pontja alapján}.
[14] Az Nsztv. 11. § (1) bekezdés második mondata szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az e törvényben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
[15] Az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése értelmében országos népszavazás tárgya az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet.
[16] Az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés e) pontja alapján nem lehet országos népszavazást tartani az Országgyűlés hatáskörébe tartozó személyi és szervezetalakítási kérdésről.
[17] A Kúriának arról kellett döntenie, hogy az NVB jogszerűen tagadta-e meg a népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését arra alapítottan, hogy az, mint a Kormány eredeti rendeletalkotási jogköre, kívül esik az Országgyűlés feladat- és hatáskörén, valamint az ún. tiltott tárgykörbe tartozik, mert a kezdeményezéssel célzott jogalkotás az Országgyűlés szervezetalakítási döntésének kikényszerítésére irányul. A jelen esetben a kérdéssel érintett tárgykör egy új minisztérium (oktatási minisztérium) felállítására vonatkozik, a kezdeményezéssel elérni kívánt cél, hogy a kérdésben felsorolt területek egy meghatározott minisztérium alá tartozzanak. A kérdés tehát egyrészt érinti a minisztériumi struktúrát, másrészt az egyes miniszterek feladat- és hatáskörének meghatározására vonatkozó szabályozást, mert jelenleg két miniszter látja el a kérdésben felsorolt feladatokat, tehát a köznevelés, szakképzés, felnőttképzés és a felsőoktatás feladatköreit. Oktatási miniszter nincs a Kormány tagjai között. Mindezekre tekintettel az NVB a határozatának indokolásában az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése alapján arra a következtetésre jutott, hogy – az egyes miniszterek feladat- és hatáskörének szabályozása oldaláról vizsgálva a kérdést – a Kormány eredeti jogalkotói hatásköre miatt, a Statútumrendelet révén, a kezdeményezéssel célzott jogalkotás eleve nem tartozott az Országgyűlés hatáskörébe, ugyanakkor az ún. tiltott tárgykörök elemzése során {Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés e) pontja} – az új minisztérium felállítására tekintettel – Országgyűlés hatáskörébe tartozó szervezetátalakítási döntésnek tekintette a minisztériumok felsorolásáról szóló törvény módosítását, és megállapította, hogy az tiltott tárgykörbe tartozik.
[18] Mindkét rendelkezésnek, tehát az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésének és a 8. cikk (3) bekezdés e) pontjának alkalmazhatósága szempontjából az Országgyűlés feladat- és hatásköre áll a vizsgálat középpontjában, amelyre a jelen esetben az NVB a fenti indokolásában kétféle választ adott ellentétes előjellel: ugyanazon, kezdeményezéssel célzott jogalkotás kapcsán úgy foglalt állást, hogy az eleve nem tartozik az Országgyűlés hatáskörébe a Kormány eredeti jogalkotói hatáskörére tekintettel (Statútumrendeletre figyelemmel), másrészt azért tartozik tiltott tárgykörbe, mert az Országgyűlés hatáskörébe sorolt szervezetalakítási döntés kikényszerítésére irányul.
[19] Az NVB által megfogalmazott, a hitelesítés megtagadásául szolgáló két indok egymással összefüggésben áll, hiszen a népszavazási kezdeményezés a minisztériumi struktúra megváltoztatását célozza, és a kérdésben felsorolt területek a jelen esetben a minisztériumi struktúrán belül érintik az egyes miniszterek feladat- és hatáskörét (nem tárca nélküli miniszteri feladatkörről van szó). A minisztériumi struktúra megváltoztatása egyúttal felveti a szervezetalakítási döntésekkel kapcsolatos tilalom (tiltott tárgykör) kérdését.
[20] A Kúria – figyelemmel a bírósági felülvizsgálati kérelemben foglaltakra – a következőket rögzíti.
[21] Az Alaptörvény 1. cikk (1) bekezdése kimondja, hogy Magyarország legfőbb népképviseleti szerve az Országgyűlés. Az 1. cikk (2) bekezdés b) pontja alapján az Országgyűlés törvényeket alkot.
[22] Az Alaptörvény 15. cikk (1) bekezdése rögzíti, hogy a Kormány a végrehajtó hatalom általános szerve, amelynek feladat- és hatásköre kiterjed mindarra, amit az Alaptörvény vagy jogszabály kifejezetten nem utal más szerv feladat- és hatáskörébe. A 15. cikk (3) bekezdése szerint feladatkörében eljárva a Kormány törvényben nem szabályozott tárgykörben, illetve törvényben kapott felhatalmazás alapján rendeletet alkot.
[23] Az Alaptörvény 15. cikk (2) bekezdése alapján a Kormány a közigazgatás legfőbb szerve, törvényben meghatározottak szerint államigazgatási szerveket hozhat létre.
[24] Az Alaptörvény 17. cikk (1) bekezdése értelmében a minisztériumok felsorolásáról törvény rendelkezik. A 17. cikk (2) bekezdése alapján tárca nélküli miniszter a Kormány által meghatározott feladatkör ellátására nevezhető ki.
[25] Az Alaptörvény 15. cikk (3) bekezdéséből következően a Kormány rendeletalkotási hatásköre lehet származékos, vagyis törvényben kapott felhatalmazáson alapuló és eredeti.
[26] Az Alkotmánybíróság az 53/2001. (XI. 29.) AB határozatának (a továbbiakban: ABh.1.) meghozatalától kezdve fenntartotta, hogy „az Országgyűlés Alkotmányban biztosított jogalkotói hatásköre teljes, és mind a Kormány, mind a Kormány tagjai irányába nyitott”.Ebből levezette, hogy így a rendelettel szabályozott tárgykörben – az egyéb feltételek teljesülése esetén – népszavazás tartható. Ezt a határozatot több esetben megerősítette {46/2006. (X. 5.) AB határozat (a továbbiakban: ABh.2.), 90/2008. (VI. 19.) AB határozat (a továbbiakban: ABh.3.)}.
[27] Az ABh.2. indokolása III. pontjában az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy a Kormány az Alkotmány alapján nem rendelkezik az Országgyűlés által el nem vonható, kizárólagos jogalkotási hatáskörrel, függetlenül attól, hogy feladatkörében, eredeti jogalkotó hatáskörében, vagy törvényi felhatalmazás alapján alkot rendeletet. Az Országgyűlés – az Alkotmány keretei között – bármely társadalmi viszony szabályozását törvényalkotási hatáskörébe vonhatja. A törvény és a rendeleti szintű szabályozás viszonyában a jogforrási hierarchia elve érvényesül, ami azt jelenti, hogy törvény a kormányrendeletet hatályon kívül helyezheti, módosíthatja, illetőleg, ha a kormányrendelet ellentétbe kerül a törvénnyel, a Kormány köteles a törvényellenesség megszüntetésére. Ennek megfelelően a Kormánynak törvényben adott jogalkotási felhatalmazás nem biztosít a Kormány számára kizárólagos jogalkotási jogkört. Az Országgyűlés a felhatalmazás hatályon kívül helyezésével, korlátozásával bármikor törvényhozási hatáskörbe vonhatja a Kormány számára delegált jogalkotási jogkört. Így az a tény, hogy a hatályos jogban a törvényi felhatalmazás alapján a Kormány jogosult valamely társadalmi viszony jogszabályi rendezésére, nem zárja ki az Országgyűlés hatáskörét arra, hogy törvényt alkosson az adott társadalmi viszony szabályozására.
[28] Az Alkotmánybíróság az ABh.2.-ben írtakat az ABh.3. IV. pont 2. alpontjában megerősítette.
[29] Az Alaptörvény Záró és vegyes rendelkezések szerinti 5. pontja értelmében az Alaptörvény hatálybalépése előtt meghozott alkotmánybírósági határozatok hatályukat vesztik, azzal, hogy e rendelkezés nem érinti az ezen határozatok által kifejtett joghatásokat. A Kúria az ABh.1. és az ABh.2. idézett indokolásának hivatkozása, érveinek felhasználhatósága vonatkozásában irányadónak tekintette a 13/2013. (VI. 17.) AB határozat indokolásának [32]-[34] bekezdéseiben foglaltakat {„Az Alkotmánybíróság az újabb ügyekben vizsgálandó alkotmányjogi kérdések kapcsán felhasználhatja a korábbi határozataiban kidolgozott érveket, jogelveket és alkotmányossági összefüggéseket, ha az Alaptörvény adott szakaszának az Alkotmánnyal fennálló tartalmi egyezése, az Alaptörvény egészét illető kontextuális egyezősége, az Alaptörvény értelmezési szabályainak figyelembevétele és a konkrét ügy alapján a megállapítások alkalmazhatóságának nincs akadálya, és szükségesnek mutatkozik azoknak a meghozandó döntése indokolásába történő beillesztése. (…) A korábbi határozatokban kifejtett érvek felhasználhatóságát az Alkotmánybíróság mindig esetről esetre, a konkrét ügy kontextusában vizsgálja.”}.
[30] A Kúria ezt követően – áttekintve az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdéséhez kapcsolódó gyakorlatát – a következőket rögzíti.
[31] Az Alaptörvény elfogadása után, a Kúria a Knk.37.807/2012/2. számú határozatában úgy foglalt állást, hogy az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése értelmében népszavazásra bocsátható kérdés csak az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdés lehet, amely rendelkezés csak az Alaptörvényben tételesen is megfogalmazást nyert hatalommegosztás elvével együtt értelmezhető. Ha a Kormány hatáskörébe tartozó összes kérdés – azok is, amelyekben a Kormány vagy a miniszterek kifejezett felhatalmazással, törvény végrehajtására alkottak jogot – egyben az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdésnek is tekinthető, kiüresíti az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésében és az Nsztv. 10. § a) pontjában foglalt azon – tulajdonképpen korlátot is állító – szabályt, hogy az országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdés lehet.
[32] E kúriai döntésben foglaltakat követték azok a határozatok, amelyek úgy foglaltak állást, hogy abban a tárgyban, amit a Kormány – akár eredeti, akár származékos rendeletalkotói hatáskörében kiadott – rendelettel szabályoz, nem lehet népszavazást tartani, mert az már a Kormány, és nem az Országgyűlés hatáskörébe tartozik, így pedig az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése szerinti feltétel nem teljesül [Kúria Knk.VII.37.647/2018/2., Knk.VII.37.941/2018/2., Knk.III.39.060/2023/2. számú határozatai].
[33] Egyes ügyekben a Kúria a fentiekkel ellentétes jogértelmezést követett, ami megfelelt a korábbi alkotmánybírósági gyakorlatnak. Többek között az ABh.1.-ben és ABh.2.-ben írtakkal egyező következtetésre jutott a Knk.IV.37.222/2016/9., Knk.IV.40.645/2021/9. számú ügyekben.
[34] Ilyen módon az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésének alkalmazását illetően egységes joggyakorlatról nincs szó. A korábbi alkotmánybírósági joggyakorlat, illetve az annak megfelelő kúriai határozatok, valamint az ezzel ellentétes álláspontot elfoglaló kúriai döntések abból a szempontból hasonlóan foglaltak állást, hogy rögzítették: azt esetről esetre, az adott kérdés vonatkozásban kell megítélni, hogy a népszavazási kérdéssel célzott jogalkotás az Országgyűlés hatáskörébe tartozik-e.
[35] A Kúria a konkrét eset körülményeinek vizsgálata során abból indult ki, hogy a minisztériumi struktúrát a Magyarország minisztériumainak felsorolásáról szóló 2022. évi II. törvény rendezi, a törvényi szintű szabályozást az Alaptörvény 17. cikk (1) bekezdése is rögzíti. E törvény keretein belül, a felállított minisztériumi struktúrának megfelelően alkotja meg a Kormány az egyes miniszterek feladat- és hatáskörét meghatározó rendeletét. A Statútumrendelet preambuluma utal arra, hogy azt a Kormány az Alaptörvény 15. cikk (2) bekezdésében meghatározott eredeti jogalkotói hatáskörében eljárva alkotta meg, egyben fel is sorolja, hogy mely törvényekben foglalt felhatalmazás alapján élt a rendeletalkotási hatáskörrel. A Kormánynak a Statútumrendelet egyes tárgykörei kapcsán van mozgástere, azonban – mivel a Kormány rendelete törvénnyel nem lehet ellentétes {Alaptörvény 15. cikk (4) bekezdés} – rendeletalkotásának korlátját a törvényhozás jelenti. Miután a minisztériumok létét érintő átszervezéshez törvénymódosítás szükséges, az a minisztériumok felsorolásáról szóló törvény módosítása útján, vagyis az Országgyűlés döntésével lehetséges (függetlenül attól, hogy az átszervezés igénye adott esetben a Kormánytól indul), és mindezt követi a Kormány a Statútumrendeletben foglalt rendelkezések módosításával. A Kormány kötve van az Országgyűlés által teremtett normatív kerethez, csak ezen normatív keret megváltozása után és azon belül alakíthatja az egyes miniszterek feladat- és hatáskörét.
[36] Ebből következően a Kúria megállapította, hogy a konkrét esetben nem volt megalapozott az NVB határozatának azon érvelése, hogy a kezdeményezéssel célzott jogalkotás olyan tárgyra irányul, amely nem tartozik az Országgyűlés hatáskörébe, illetve a Kormány eredeti jogalkotói hatáskörére tekintettel eleve nem tartozott országgyűlési hatáskörbe. Az Országgyűlés hatásköre a minisztériumi struktúra alakítására vonatkozóan attól függetlenül fennáll (nem szűnik meg), hogy a Kormány a tagjainak feladat- és hatáskörét illetően részletes szabályozást alkot a Statútumrendelettel. E körben az NVB határozatának az Alaptörvény 15. cikk (2) bekezdésével kapcsolatos érvelése is téves, mert a Kormány szervezetalakítási hatáskörében valóban - törvényben meghatározottak szerint - államigazgatási szerveket hozhat létre, azonban minisztérium felállítására az Országgyűlésnek van hatásköre.
[37] A Kúria ezért az NVB határozatának az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésével kapcsolatos – a fent kifejtettekkel ellentétes – indokolását mellőzi.
[38] Erre figyelemmel kell értelmezni az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés e) pontja szerinti tiltott tárgykör fennállásának kérdését. A kezdeményezéssel célzott jogalkotást illetően tehát az Országgyűlés rendelkezik hatáskörrel. A tilalom az Országgyűlés hatáskörébe tartozó személyi és szervezetalakítási döntésekre terjed ki. A Kúria ezért megvizsgálta, hogy a konkrét esetben, az önálló oktatási minisztérium felállítására irányuló kezdeményezés szervezetalakítási kérdésnek minősül-e.
[39] Az NVB határozatának indokolása a 35/2004. (VII. 7.) AB határozatra, a 126/2010. (VII. 8.) AB határozatra és a 3/2012. (II. 22.) AB határozatra hivatkozik. {Ebbe a körbe sorolható a 45/2010. (IV. 22.) AB határozat is.} Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a szervezetalakítási tiltott tárgykörbe nem csak az Országgyűlés belső személyi és szervi döntései tartoznak, hanem a Parlamentet megillető széles szervezetalakítási szabadság is, pl. szervtípusok intézményesítése, szervek létrehozása és megszüntetése. Az AB határozatok azt is rögzítik, hogy ezeket az országgyűlési döntéseket a tartalmuk alapján kell értékelni, mert ezeket az intézkedéseket az Országgyűlés számos formában és minőségben teheti meg.
[40] A tiltott tárgykörrel kapcsolatos kúriai gyakorlatot áttekintve megállapítható, hogy kevés döntés áll rendelkezésre, és az egyes döntések a szervezetalakítási döntéssel kapcsolatos tilalom más-más részelemét vizsgálták [Kúria Knk.VII.37.592/2017/2., Knk.VII.37.997/2016/4. számú döntései], vagy személyi kérdés tekintetében kerültek meghozatalra [Kúria Knk.VII.38.256/2018/2., Knk.VII.38.257/2018/2. számú döntései].
[41] A Kúria a 35/2004. (VII. 7.) AB határozat, a 126/2010. (VII. 8.) AB határozat, és a 45/2010. (IV. 22.) AB határozat tekintetében utal az e végzés [29] bekezdésében foglaltakra, hangsúlyozva, hogy a 3/2012. (II. 22.) AB határozat már az Alaptörvény hatályba lépését követően keletkezett.
[42] A felülvizsgálati kérelem nem tartalmaz olyan releváns indokot, mely azt támasztaná alá, hogy a minisztériumok felsorolásáról szóló törvény módosítását igénylő kérdés miért nem tartozik az Országgyűlés szervezetalakítási döntései közé. Az Országgyűlés hatáskörének fennállása és az a körülmény is egyértelmű, hogy a kezdeményezéssel célzott jogalkotás – önálló oktatási minisztérium felállítása – szervezetalakítási kérdésben való döntéshozatal kikényszerítésére irányul, a minisztériumi struktúra alakítására vonatkozik. A felhívott AB határozatok ugyan eltérő tényállás mellett, de lényegében egységes értelmezést alakítottak ki, amikor nem kizárólag az Országgyűlés belső szervezetére vonatkoztatták a személyi- és szervezetalakítási kérdéseket. A kérelmező által hivatkozott, az alaptörvényi rendelkezés kommentárjában foglalt, az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés e) pontjának megalkotásával kapcsolatos jogalkotói szándék figyelembevételére, – az Alkotmánybíróság értelmezése alapján, amelyet a Kúria jelen ügyben követ – ezért nem volt lehetőség. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 39. § (1) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság döntése mindenkire nézve kötelező. Amint a Kúria az EBH2016.K.18. számon közzétett eseti döntésben (Kfv.III.37.363/2015/7.) is megállapította, hogy „az Alkotmánybíróság döntése az Abtv. 39. § (1) bekezdése alapján mindenkire, így a Kúriára és az eljárt bíróságokra nézve is kötelező. Az Abtv. 63. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság döntése az ügy érdemében, illetve az Abtv. 61. § (2) bekezdése szerinti ideiglenes intézkedés esetében határozat, minden más eljárási kérdés tekintetében pedig végzés. Így a döntés az Alkotmánybíróság határozatainak és végzéseinek összefoglaló megnevezése. Ezeknek a döntéseknek az Abtv. 63. § (2) bekezdése alapján - az Abtv. vonatkozó rendelkezésében megjelölt kivételekkel - kötelező részét képezi az indokolás is. Így az Abtv. 39. § (1) bekezdésében meghatározott, az Alkotmánybíróság döntéseinek erga omnes hatályára vonatkozó rendelkezésre figyelemmel az alkotmánybírósági határozatok és végzések indokolása is köti az eljáró bíróságokat.”
[43] Mindezek alapján az NVB a határozatával az Nsztv. 11. § (1) bekezdését jogszerűen alkalmazva tagadta meg a kérdés hitelesítését. Döntését erre figyelemmel a Kúria az Nsztv. 30. § (1) bekezdése szerint – az indokolás részbeni megváltoztatásával – helybenhagyta.
A döntés elvi tartalma
I. Népszavazási ügyben az önálló minisztérium felállítására vonatkozó kérdés hitelesítésének megtagadása jogszerű azon az alapon, hogy az Országgyűlés szervezetalakítási döntésének kikényszerítésére irányul, ezért tiltott tárgykörbe tartozik. II. Azon az alapon azonban nem indokolható a megtagadás, hogy az Országgyűlés hatásköre ne állna fenn a Kormány eredeti jogalkotói hatáskörére tekintettel, hiszen a minisztériumi struktúra kialakítása törvényalkotáshoz kötött.
Záró rész
[44] Az Nsztv. 30. § (4) bekezdésére figyelemmel a Kúria a Magyar Közlönyben 8 napon belül közleményt tesz közzé, míg jelen határozatot a Kúria honlapján a határozat meghozatala napján közzéteszi.
[45] A határozat helybenhagyására figyelemmel a kérelmező köteles az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 45/A. § (5) bekezdése szerinti eljárási illeték megfizetésére, amelyet az Itv. 62. § (1) bekezdés s) pontjában biztosított illetékfeljegyzési jogra tekintettel előzetesen nem kellett lerónia. A Kúria tájékoztatja a kérelmezőt, hogy az illetéket a Nemzeti Adó- és Vámhivatal 10032000-01070044-09060018 számú illetékbevételi számlájára kell az esedékesség napjáig megfizetnie. A megfizetés során közleményként fel kell tüntetnie a Kúria megnevezését, a kúriai ügyszámot, valamint a fizetésre kötelezett adóazonosító számát.
[46] Az illetékfizetési kötelezettség esedékességének napja vonatkozásában az Itv. 78. § (4) bekezdése az irányadó.
[47] A végzés elleni további jogorvoslatot az Nsztv. 30. § (1) bekezdése zárja ki.
Budapest, 2023. október 5.
Dr. Darák Péter s.k. a tanács elnöke
Ságiné dr. Márkus Anett s.k. előadó bíró
Dr. Márton Gizella s.k. bíró