A Kúria
végzése
Az ügy száma: Knk.IV.39.067/2023/4.
A tanács tagjai:
Dr. Balogh Zsolt a tanács elnöke
Dr. Hajas Barnabás előadó bíró
Dr. Kalas Tibor bíró
A kérelmező: ……… (…...)
A kérelmező képviselője: Dr. Tóth Renáta Hanna egyéni ügyvéd (…….)
Az eljárás tárgya: választási ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: kérelmező
A felülvizsgálni kért határozat: a Nemzeti Választási Bizottság népszavazási ügyben hozott 51/2023. számú határozata
Rendelkező rész
A Kúria a Nemzeti Választási Bizottság 51/2023. számú határozatát helybenhagyja.
Kötelezi a kérelmezőt, hogy az esedékesség napjáig fizessen meg az államnak – az állami adó- és vámhatóság illetékbevételi számlájára – 10.000 (azaz tízezer) forint közigazgatási nemperes eljárási illetéket. Az illetékfizetési kötelezettség e határozat jogerőre emelkedését követő 60. napon válik esedékessé.
Indokolás
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A kérelmező 2023. április 13. napján az alábbi, általa országos népszavazásra javasolt kérdést nyújtotta be hitelesítés céljából a Nemzeti Választási Bizottsághoz:
„Egyetért-e Ön azzal, hogy Magyarországon ne lehessen olyan újabb, akkumulátorok gyártására szolgáló ipari létesítmény üzembehelyezését engedélyezni, amelynek az üzembehelyezésével az ország területén az éves összesített gyártási kapacitás meghaladja, a 2023. december 31-én működő létesítmények összteljesítményét?”
A Nemzeti Választási Bizottság határozata
[2] Az Nemzeti Választási Bizottság a 2023. június 6. kelt, 51/2023. számú, felülvizsgálni kért határozatával a kérdés hitelesítését a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 11. § (1) bekezdése alapján – mivel a népszavazásra javasolt kérdés sérti az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontját, és az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében előírt egyértelműség követelményét – megtagadta.
[3] A népszavazási kérdés 2023. december 31. napján fennálló gyártási kapacitás értekéhez viszonyítva határozza meg az akkumulátorok gyártására szolgáló ipari létesítmények üzembe helyezését. A Nemzeti Választási Bizottság szerint – figyelemmel a népszavazási eljárás során érvényesülő, továbbá az eredményes népszavazást követően az Országgyűlés által megalkotandó törvény elfogadására nyitvaálló határidőkre és az ipari létesítmények összetett, egymásra épülő engedélyezési rendszerének modellezhető időigényére – a kérdés alapján megalkotandó törvény a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmába ütközne. E körben hivatkozott a Kúria Knk.II.37.746/2020/2. számú végzésében foglaltakra, miszerint „a népszavazásra jogosult kérdés alapján megalkotandó jogszabály – alapvetően a kérdésben megjelenített időbeli megkötésre tekintettel – a visszamenőleges hatály tilalmába ütközne. (..) Az időbeli megkötést tartalmazó, népszavazásra javasolt kérdés eredményeként megalkotandó törvény, annak modellezhető hatálybalépésére tekintettel a 2020. augusztus 1. és a hatálybalépése közötti időre vonatkozóan egy kiszámíthatatlan folyamatba avatkozna be, melyet átmeneti szabályokkal sem lehetne rendezni. Nem lehet hatálybalépést megelőző időszakra, konkrétan 2020. augusztus 1. és a hatálybalépés közötti időszakra nézve visszaható hatály tilalma sérelme nélkül jogszabályt alkotni”. {Knk.II.37.746/2020/2. számú végzés, Indokolás [16]-[17]} Továbbá ismertette az Alkotmánybíróságnak a visszaható hatályú jogalkotás tilalmával kapcsolatos joggyakorlatát, és felhívta az Alkotmánybíróság 10/2014. (IV. 4.) AB határozatát, 13/2015. (V. 14.) AB határozatát, 35/2019. (XII. 31.) AB határozatát, 57/1994. (XI. 17.) AB határozatát, 3331/2018. (X. 26.) AB határozatát, 1/2016. (I. 29.) AB határozatát, 3042/2021. (II. 19.) AB határozatát, 8/2022. (V. 25.) AB határozatát, 23/2022. (X. 19.) AB határozatát, 24/2019. (VII. 23.) AB határozatát, 3209/2015. (XI. 10.) AB határozatát, és 3042/2023. (II. 8.) AB határozatát.
[4] Arra is rámutatott a Nemzeti Választási Bizottság, hogy a kezdeményezés azáltal, hogy az akkumulátorok gyártására szolgáló ipari létesítmények létrehozását nem az engedélyezési eljárás első szakaszában, hanem annak teljesen a legvégén további olyan feltételhez köti, amelynek teljesítése a beruházó magatartásától teljesen független, kellő felkészülési idővel is kiszámíthatatlanná teszi az engedélyezési eljárást.
[5] Mindebből azt a következtetést vonta le, hogy a kezdeményezés alapján megalkotandó jogszabály az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében szereplő jogállamiság elv részét képező jogbiztonság követelményéből fakadó visszaható hatályú jogalkotás tilalmába ütközne, ennél fogva ahhoz, hogy az megfeleljen az Alaptörvény követelményének, magát az Alaptörvényt is módosítani kellene, azonban az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésének a) pontjának kizáró rendelkezése miatt a kérdés nem bocsátható népszavazásra.
[6] A Nemzeti Választási Bizottság azt is megállapította, hogy a kérdés nem tesz eleget az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében megfogalmazott, választópolgár és jogalkotó irányában is fennálló egyértelműség követelményének. Rámutatott, hogy a hazai jogszabályok, és az Európai Parlament honlapján elérhető – akkumulátorgyártással foglalkozó – dokumentum szerteágazó és differenciált akkumulátor-, illetve elem-fogalmat használ, és ezeknek csak egyik fajtája a közlekedési felhasználású lítiumion-akkumulátor. A határozat szerint a választópolgár tudata nem feltétlenül fogja át azt, hogy a kérdés támogatása esetén, az Európai Unió osztályozását alapul véve, nem csak az elektromos autók akkumulátorait gyártó ipari létesítmények engedélyezési eljárása, hanem mindenféle akkumulátort gyártó létesítmény engedélyezési eljárása tekintetében is változást okozna. Ebből pedig arra a következésre jutott, hogy fennáll a veszélye annak, hogy a választópolgár szavazásban kifejtett akarata, és a népszavazás eredményeként megalkotott, mindenféle akkumulátor gyártására szolgáló üzemre kiterjedő szabályozás között nem lenne összhang.
[7] Ugyancsak a választópolgári egyértelműség körében értékelte, hogy a választópolgárok számára a kérdés alapján nem pontosan behatárolható, hogy annak támogatása kizárólag az akkumulátorcellák előállításával foglalkozó létesítményekre, vagy minden, az akkumulátorgyártáshoz közvetlenül kapcsolódó terméket előállító ipari létesítményre, az alapanyagot és alkatrészeket gyártó vállalatokra, az összeszerelést végző, illetve az újrahasznosítással foglalkozók üzemekre is kiterjed-e. Mivel a jogalkotó számára jogtechnikailag bármelyik megoldás kivitelezhető, nem világos, hogy melyik állna összhangban a választópolgárok akaratával. A Kúria Knk.IV.37.164/2019/2. számú végzésére hivatkozva megállapította, hogy a választópolgári egyértelműségen túl a jogalkotói egyértelműség is sérül.
[8] A Nemzeti Választási Bizottság az egyértelműség körében értékelte azt a tényt is, hogy a kérdéssel érintett ipari létesítmény létrehozásának és működtetésének engedélyezése rendkívül bonyolult és összetett folyamat, amely során az engedélyezési eljárás különböző szakaszaira más-más jogszabály vonatkozik, abban az államigazgatás központi és területi szervei, a jegyző, és a helyi önkormányzat képviselő-testülete is érintett. Ahhoz, hogy a választópolgár a népszavazásra javasolt kérdésben felelős döntést tudjon hozni, szükséges átlátnia az ipari létesítmények engedélyezési eljárásának teljes folyamatát, amely tekintettel a jogszabályok számosságára és szerteágazó tárgykörére, a hatályos jogszabályokban átlagosan jártas választópolgártól reálisan nem elvárható.
[9] A határozat szerint a választópolgárnak azt is át kellene látnia a tudatos döntéshozatalhoz, hogy a kérdésben foglalt cél megvalósítása milyen hatással lehet az ország középtávú éghajlat-politikai céljaira és a hazai járműiparra, azonban ilyen átlátási képesség a választópolgárok többségével szemben általánosan nem elvárható.
[10] A Nemzeti Választási Bizottság emellett felhívta a Kúria Knk.VII.37.336/2017/3. számú határozatát, amely szerint a népszavazásra feltenni kívánt kérdés nem lehet következményeiben kiszámíthatatlan, továbbá a Knk.IV.37.164/2019/2. számú határozatát, amely szerint sérül az előre láthatóság, ha a választópolgár szakmai ismeretek hiányában nem látja át döntése következményeit.
A felülvizsgálati kérelem
[11] A kérelmező felülvizsgálati kérelmében Nemzeti Választási Bizottság határozatának megváltoztatását és a kérdés hitelesítését kérte.
[12] Első sorban vitatta, hogy a megalkotandó jogszabály sértené a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmát. Sérelmezte, hogy a Nemzeti Választási Bizottság figyelembe vette az engedélyezési eljárás időtartamát, és abból vont le általános következtetéseket. Álláspontja szerint ezzel a Nemzeti Választási Bizottság nem szorítkozott az Nsztv. 11. §-ában meghatározottakra és a szükségesnél szélesebb körben folytatott le vizsgálatot. Azt is sérelmezte, hogy míg a közigazgatási eljárások feltételezett időtartamára indokolatlanul nagy hangsúlyt fektetett a Nemzeti Választási Bizottság, a jogalkotó eszközeit a jogalkotás és a felkészülési idő rövidsége tekintetében szűken határozta meg.
[13] A kellő felkészülési időt biztosítottnak tartja, mert az engedély iránti kérelmet előterjesztők a népszavazás jogintézményével és annak lehetséges kimenetelével is tisztában vannak, a kérdésben megjelölt időpont „meglehetősen távoli”, azzal a beruházók a folyamatban lévő és később meginduló eljárásokban is előre számolhatnak. Hivatkozott arra, hogy nem példanélküli a határozatban számítottnál lényegesen rövidebb felkészülési idő. Álláspontja szerint a jogalkotó – a népszavazási döntés tartalmának sérelme nélkül – a szükséges átmeneti szabályok megalkotásával az esetlegesen folyamatban lévő eljárások megfelelő szabályozására is képes lenne. Hivatkozott továbbá arra, hogy az Alkotmánybíróság a „valódi” visszaható hatályú rendelkezésekkel szemben nem tekinti ilyennek azokat, amelyek a múltban keletkezett jogviszonyokra, a folyamatban lévő eljárásokra vonatkoznak, de nem nyilvánítanak valamely magatartást utólag jogellenessé, és a hatálybalépését megelőző időre nem állapítanak meg vagy tesznek terhesebbé kötelezettséget.
[14] Másodsorban vitatta a határozatnak a kérdés egyértelműségére vonatkozó megállapításait. Álláspontja szerint a választópolgár döntése meghozatalakor nem rendelkezik a szükségesnél kevesebb információval, tudata teljesen átfogja, hogy az akkumulátoroknak több típusa is van, amelyek alkalmazása sokrétű, azok gyártása minden esetben jelentős környezeti hatásokkal bírhat, ezért nem kell ismerniük sem valamennyi akkumulátor típust, sem az akkumulátor pontos meghatározását. Az 51/2001. (XI. 29.) AB határozatot idézve kifejtette, hogy az egyértelműség követelményéből a népszavazás kezdeményezőivel szemben nem következik olyan követelmény, hogy a kérdés megfogalmazásakor az egyes jogágak kifejezéskészletét, a jogszabályokban meglévő fogalmakat, illetve az egyes tudományágak, szakterületek terminus technicusait vegyék alapul, ezért álláspontja szerint a kérdés megfogalmazása során az egyes szakterületek terminológiájának pontatlan használata még nem eredményezi az egyértelműség sérelmét.
[15] A szavak általánosan elfogadott jelentésére hivatkozva vitatta, hogy a kérdés alapján az érintett üzemek jellege sem határozható meg, a kérdés akkumulátor és nem az ahhoz kapcsolódó alkatrészek gyártásával foglalkozó üzemek létesítésére irányul. Álláspontja szerint a kérdés a szavak általánosan elfogadott jelentése alapján egyértelmű és világos tartalommal bír mind a választópolgárok mint jogalkotó számára.
[16] Kifejtette, hogy a választópolgároknak nem kell a hatályos jogszabályokat mélyrehatóan ismerniük, így nem kell tisztában lenniük az engedélyezési folyamattal, mert álláspontja szerint e kötelezettség választópolgárokra telepítése a demokratikus hatalomgyakorlás ezen eszközét teljesen kiüresítené. Nézete szerint a választópolgárok tudatukkal átfogják, hogy a kérdés nemcsak gazdasági, hanem egyúttal környezetvédelmi kérdést is érint.
A Kúria döntése és jogi indokai
[17] A Kúria a bírósági felülvizsgálati kérelem alapján az Nsztv. 1. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó, a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 231. § (4) bekezdésének megfelelően a sérelmezett határozatot, valamint az azt megelőző eljárást megvizsgálta, és megállapította, hogy a kérelmező felülvizsgálati kérelme – az alábbiak szerint – nem alapos.
[18] A Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az NVB jogszerűen tagadta-e meg a kérelmező által országos népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését. A kérdés – az Nsztv. 11. § (1) bekezdés második mondatából következően – abban az esetben hitelesíthető, ha az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel. A Kúriának különös felelőssége van abban, hogy csak olyan kérdés kerüljön aláírásgyűjtési szakaszba, amely tárgyban az Alaptörvény és a jogszabályok szerint valóban lehet népszavazást tartani.
[19] Az Alaptörvény 8. cikke határozza meg az országos népszavazás alkotmányos alapjait és korlátait. A 8. cikk (1) bekezdése szerint a népszavazás funkciója, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kötelezze. A népszavazás útján történő hatalomgyakorlásnak ez a közvetlen formája kivételes jellegű, amely miatt a népszavazáshoz való jog gyakorlása több feltétel együttes fennállásához kötött.
[20] A Kúria Knk.II.37.746/2020/2. számú végzésében – egy jövőbeli időpontot tartalmazó népszavazási kérdés kapcsán – rámutatott, hogy „az NVB határozata helyesen állapította meg, hogy a népszavazásra jogosult kérdés alapján megalkotandó jogszabály – alapvetően a kérdésben megjelenített időbeli megkötésre tekintettel – a visszamenőleges hatály tilalmába ütközne. A visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmát az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata a jogállamiság egyik fontos követelményeként határozza meg, és a visszamenőleges hatály tilalmának megsértése az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdés jogállamisági klauzulába ütközést is jelenti.” (Knk.II.37.746/2020/2. számú végzés [16])
[21] Jelen ügyben – hasonlóan a Kúria Knk.II.37.746/2020/2. számú végzésében foglaltakhoz [17] – az időbeli megkötést tartalmazó, népszavazásra javasolt kérdés eredményeként megalkotandó törvény, annak modellezhető hatálybalépésére tekintettel a 2023. december 31. és a hatálybalépése közötti időre vonatkozóan egy kiszámíthatatlan folyamatba avatkozna be, melyet átmeneti szabályokkal sem lehetne rendezni. Nem lehet hatálybalépést megelőző időszakra, konkrétan 2023. december 31. napja és a hatálybalépés közötti időszakra nézve visszaható hatály tilalma sérelme nélkül jogszabályt alkotni.
[22] A felülvizsgálati kérelem alaptalanul hivatkozott arra, hogy a jogalkotó átmeneti rendelkezésekkel szabályozhatja a kérdést, mert 2023. december 31. napja és a hatálybalépés között semmi nem korlátozza a beruházókat abban, hogy újabb üzem létesítése, vagy meglévő üzem bővítése érdekében ingatlant vásároljanak és a szükséges engedélyek iránti kérelmet előterjesszenek. Ha ugyanis 2023. december 31. napja és a hatálybalépés időpontja között felépített üzemeket – akár meglévő engedélyeik birtokában – nem lehetne üzembe helyezni, az mindenképpen a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmába ütközne. Ha pedig a tilalom ezekre az üzemekre nem vonatkozna, nem teljesülhetne a kérdésben megfogalmazott cél. {Hasonlóan ld. a Kúria Knk.II.37.746/2020/2. számú végzés [18].} A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 2. § (3) bekezdése kimondja, hogy a jogszabály hatálybalépésének időpontját úgy kell megállapítani, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre a jogszabály alkalmazására való felkészülésre, ezért önmagában sem egy adott kérdésről folyó társadalmi vita ténye, sem pedig az abban kezdeményezett, vagy folyamatban lévő népszavazási eljárás nem értékelhető kellő felkészülési időként, vagy annak részeként.
[23] A Kúria ezt követően a kérdés egyértelműségével kapcsolatos hivatkozásokat vizsgálta meg.
[24] A Kúria Knk.VII.39.034/2023/6. számú végzésében az „akkumulátor gyártásra szolgáló üzemek” fordulattal kapcsolatban rámutatott, hogy „Azonban az »akkumulátor« szó technológiai és jogi fogalmára [az elem- és akkumulátorhulladékkal kapcsolatos hulladékgazdálkodási tevékenységekről szóló 445/2012. (XII. 29.) Korm. rendelet 2. § (1) bekezdés 2. pont] figyelemmel ez a kérdés nem csupán a közbeszédet napjainkban élénken foglalkoztató, elektromos járművek akkumulátorait, hanem például a háztartási gépekhez, mobiltelefonokhoz, játékokhoz, vagy a megújuló energia tárolására használt akkumulátorokat gyártó üzemekre egyaránt vonatkoztatható. Emellett a közbeszédnek nem csak a kérdésben szereplő »gyártó« üzemek, hanem például a feldolgozást végző létesítmények is a részét képezik, amelyek azonban a feltenni kívánt kérdés hatókörén kívül esnek. Tekintettel a közbeszéd meghatározottságára, fennáll a veszélye annak, hogy a választópolgárok akarata és a népszavazás eredményeként megalkotott szabályozás között nem lenne összhang; emiatt pedig a kezdeményezés nem elégíti ki az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében meghatározott népszavazási (választópolgári) egyértelműség követelményét sem.” {Knk. VII. 39.034/2023/6. számú végzés [23]} A Kúria idézett jogértelmezése jelen eljárásban is irányadó, ugyanis a kérelmező kérdésében szereplő „akkumulátorok gyártására szolgáló ipari létesítmény” fordulat a hivatkozott határozatban értelmezett fordulattal lényegében megegyezik.
[25] Nem találta a Kúria megalapozottnak a kérelmező azon érvelését, miszerint a kérdés a szavak általánosan elfogadott jelentése alapján az akkumulátor és nem az ahhoz kapcsolódó alkatrészek gyártásával foglalkozó üzemek létesítésére irányul. Éppen a kérelmező érvelése mutat rá a kérdése egyértelműségének hiányára, aszerint az általa elérni kívánt tilalom csak a gyártási folyamat egészét felölelő tevékenységet folytató létesítményre terjedne ki, nem vonatkozna az akkumulátor-részegységek (pl. cellák), illetve összetevők (pl. elektrolit) gyártására szolgáló, vagy az akkumulátor-újrahasznosító üzemekre, holott a társadalmi diskurzusban ezeket is „akkumulátorgyárak”-ként nevezik. Ezért pedig alappal állapította meg a Nemzeti Választási Bizottság a választópolgári- és a jogalkotói egyértelműség követelményének sérelmét.
[26] A Kúria megjegyzi, hogy az „az éves összesített gyártási kapacitás” fogalma és „létesítmények összteljesítménye” fordulat egymással nem egyező mennyiséget takar. Az éves összesített gyártási kapacitás a termelés elvi maximumát jelenti, amelyet az erőforrások optimális felhasználása mellett normál üzemi körülmények között képesek a gyártók előállítani. A létesítmények összteljesítménye pedig a gyártók által ténylegesen előállított mennyiséget jelenti. A gyakorlatban termelési teljesítmény általában elmarad a termelési kapacitástól. Erre figyelemmel nem állapítható meg a kérdésből, hogy pontosan mi lenne az engedélyezést kizáró jellemző.
[27] A kérdésből nem egyértelmű az sem, hogy e jellemzőket (mérőszámokat) miként kell figyelembe venni: az akkumulátorok tömege, darabszáma, kapacitása, ára vagy valamilyen ezekből képzett mutató. Ebből pedig az is következik, hogy a kérdésre nem lehet egyértelműen válaszolni, és nem állapítható meg az sem, hogy abból milyen jogalkotási kötelezettsége fakadna az Országgyűlésnek, vagyis a kérdés e fordulatai sem felelnek meg az egyértelműség követelményének.
[28] A Kúria a fent kifejtettek szerint megállapította, hogy a hitelesítés megtagadása nem jogszabálysértő, ezért az Nsztv. 30. § (1) bekezdése alapján a Nemzeti Választási Bizottság 51/2023. számú határozatát helybenhagyta.
A döntés elvi tartalma
[29] Jövőbeli időpontot tartalmazó népszavazási kérdés esetén vizsgálandó, hogy érvényes és eredményes népszavazás esetén nem kényszerül-e az Országgyűlés a jogbiztonságot sértő visszamenőleges hatályú jogalkotásra.
Záró rész
[30] A Kúria a bírósági felülvizsgálati kérelemről a Ve. 228. § (2) bekezdésére, 229. § (1) és (2) bekezdéseire, a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 124. § (5) bekezdésére, 151. § (1) bekezdésére és 157. § (13) bekezdésére figyelemmel közigazgatási nemperes eljárásban, három hivatásos bíróból álló tanácsban, tárgyaláson kívül határozott.
[31] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 62. § (1) bekezdés s) pontjában biztosított tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt, az Itv. 45/A. § (5) bekezdésében meghatározott mértékű közigazgatási nemperes eljárási illeték viselésére a kérelmező a Kp. 35. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 101. § (1) bekezdése és 102. § (1) bekezdése alapján köteles, tekintettel arra is, hogy az Itv. 5. § (2)-(4) bekezdései szerinti nyilatkozatot nem csatolt. Az illetéket a Nemzeti Adó- és Vámhivatal 10032000-01070044-09060018 számú illetékbevételi számlájára kell az esedékesség napjáig megfizetni. A megfizetés során közleményként fel kell tüntetni a Kúria megnevezését, a Kúria e határozatának ügyszámát és a fizetésre kötelezett adóazonosító számát.
[32] A Kúria végzése elleni további jogorvoslatot az Nsztv. 30. § (1) bekezdése zárja ki.
[33] A Kúria e végzésről az Nsztv. 30. § (4) bekezdése alapján a Magyar Közlönyben nyolc napon belül közleményt tesz közzé.
Budapest, 2023. szeptember 12.
Dr. Balogh Zsolt s.k. a tanács elnöke
Dr. Hajas Barnabás s.k. előadó bíró
Dr. Kalas Tibor s.k. bíró