Knk.IV.39.039/2025/3. számú határozat

A Kúria
végzése

Az ügy száma: Knk.IV.39.039/2025/3.

A tanács tagjai:

Dr. Kalas Tibor a tanács elnöke 
Dr. Hajas Barnabás előadó bíró 
Dr. Balogh Zsolt bíró

A kérelmező: Név1 
                       (Cím1)
A kérelmező képviselője: Dr. Sobor Ügyvédi Iroda 
                                          (Cím2 ügyintéző Dr. Sobor Dávid ügyvéd)
Az eljárás tárgya: a Nemzeti Választási Bizottság népszavazási ügyben hozott 15/2025. számú határozatának bírósági felülvizsgálata

Rendelkező rész

A Kúria

  • a Nemzeti Választási Bizottság 15/2025. számú határozatát megváltoztatja, és az „Egyetért Ön azzal, hogy helyi népszavazási kezdeményezést elektronikus felületen kitölthető aláírásgyűjtő íven is lehessen támogatni?” népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja;
  • elrendeli e végzés közzétételét a Magyar Közlönyben.

A feljegyzett közigazgatási nemperes eljárási illeték az állam terhén marad.

A végzés ellen további jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

  1. A kérelmező 2025. január 17-én 11 óra 51 perckor a következő, általa országos népszavazásra javasolt kérdést nyújtotta be hitelesítés céljából a Nemzeti Választási Bizottsághoz: „Egyetért Ön azzal, hogy helyi népszavazási kezdeményezést elektronikus felületen kitölthető aláírásgyűjtő íven is lehessen támogatni?”

A Nemzeti Választási Bizottság határozata

  1. A Nemzeti Választási Bizottság (a továbbiakban: NVB) a 2025. március 11. napján kelt, felülvizsgálni kért határozatával a kérelmező által országos népszavazásra javasolt kérdést a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 11. §-a alapján hitelesítette. Határozata indokolásában megjegyezte, hogy korábban két alkalommal a jelen népszavazási kezdeményezéssel szó szerint megegyező népszavazási kérdést is hitelesített a 967/2018. NVB határozatával, valamint a 29/2023. NVB határozatával.

A bírósági felülvizsgálati kérelem

  1. A kérelmező felülvizsgálati kérelmében a határozat megváltoztatását és a népszavazásra javasolt kérdés hitelesítésének megtagadását kérte.
  2. Érintettségét arra alapozta, hogy nagykorú magyar állampolgárként az Alaptörvény XXIII. cikk (1) bekezdése alapján a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán választó, és (7) bekezdése alapján joga van helyi népszavazáson részt venni.
  3. Álláspontja szerint a kérdés kizárt tárgykörbe tartozik, mert az a helyi népszavazás szabályainak Alaptörvénybe ütköző átalakítására irányul, továbbá sem a választói- sem pedig a jogalkotói egyértelműség követelményének nem felel meg, ezért az nem lett volna hitelesíthető.
  4. A Kúria Knk.VII.39.034/2023/6. számú végzésére hivatkozva kifejtette, hogy a kérdés azért tartozik kizárt tárgykörbe, mert ha a hitelesített kérdésben eredményes népszavazásra kerülne sor, akkor a népszavazás új szabályozása megbontaná és kiüresítené a közvetlen hatalomgyakorlás kivételes jellegét védő, megfelelő belépési küszöb szabályozását, s ezen ellentmondás csak az Alaptörvény olyan módosításával volna feloldható, amely a közvetlen hatalomgyakorlás kivételes jellegét megváltoztatja. Álláspontja szerint a belépési küszöb szerepét a papíralapú aláírásgyűjtés biztosítja, amelynek módosítása megbontja a népszavazás kivételes jellegének szabályát és aláássa az intézmény méltóságát. Hivatkozott arra, hogy az internetet, illetve a közösségi oldalakat nem használó választópolgárok teljesen kiszorulnának a népszavazási kérdések kezdeményezői közül, ami sértené az Alaptörvény XXIII. cikkében biztosított jogukat.
  5. Kifejtette, hogy az Nsztv. 44-45. §-aiban foglalt, az aláírás személyességére és megadásának módjára vonatkozó előírások olyan korlátozások, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a helyi népszavazásra valóban az önkormányzati rendeletben meghatározott számú választópolgár Alaptörvény 8. cikke szerinti kezdeményezéseként kerülhessen sor.
  6. Hivatkozott továbbá az 22/2020. (VIII. 4.) AB határozat [23] bekezdésére, amely szerint a  jogalkotónak kell olyan szabályozást alkotnia, mely egyaránt alkalmas az intézmény méltóságának megőrzésére és az esetleges visszaélések megakadályozására, illetőleg az adott intézményhez kapcsolódó, Alaptörvényben biztosított jog gyakorlásának biztosítására. Kifejtette, hogy a hitelesített kérdésben tartott eredményes népszavazás olyan szabályozáshoz vezetne, amely az Alkotmánybíróság által kifejtett követelményekkel ellentétes.
  7. Állította a népszavazáson való szabad és befolyásmentes részvétel jogának sérelmére is. Előadta, hogy az online aláírásgyűjtés bevezetése során nem lehetne kizárni a munkahelyi agitációt, a felettesi nyomásgyakorlást, vagyis nem érvényesülnének az Nsztv. 45. § (2) bekezdésében foglalt garanciális korlátozások, amellyel sérülne a választópolgárok az Alaptörvény VII. cikk (1) bekezdésében biztosított gondolat- és lelkiismerti szabadsága, mert előfordulhatna, hogy félelemből, egzisztenciális kényszerből, vagy munkahelyi fenyegetés hatására írna alá olyan kezdeményezést, amellyel nem ért egyet.
  8. Hangot adott annak, hogy még a szokásosnál szigorúbb adatvédelmi szabályok érvényesítése esetén is jelentős veszélye lenne annak, hogy egy elektronikus felületen megadott támogatás esetén sérül a választópolgár VI. cikk (3) bekezdésében biztosított személyes adatok védelméhez való joga.
  9. A jogalkotói egyértelműség körében egyrészt arra hivatkozott, hogy nem egyértelmű a „felület” kifejezés jelentése, amely jelenthet egyfelől a papír alapú aláírásgyűjtéshez hasonló módon, „fizikai térben” megvalósuló (személyes találkozáson alapuló) és „online térben” megvalósuló aláírásgyűjtést, azonban ezek teljesen eltérő szabályozást, illetve választói csoportot célozna. Álláspontja szerint a kérdés alapján nem lehet világos a jogalkotónak, hogy milyen technikai megoldás útján valósítsa meg az „elektronikus felületen” való aláírásgyűjtést és annak kialakítása során a papír alapú szabályokat kell enyhítenie, a papír alapú szabályok mellé kell az elektronikus úton való gyűjtésre enyhébb szabályrendszert kialakítania, vagy a papír alapúhoz hasonló szigorúságú, az online aláírás-gyűjtés műfajától idegen szabályrendszert alkosson meg, E körben hivatkozott továbbá az azonosítás és hitelesítés problémáival kapcsolatos aggályokra, mert a kérdés nem ad egyértelmű választ arra, hogy a választópolgárokat egyáltalán azonosítsák-e, és ha igen, akkor milyen módon. Kifejtette, hogy nem minden választópolgár rendelkezik ügyfélkapu hozzáféréssel vagy elektronikus személyi igazolvánnyal. Nézete szerint a jogalkotói egyértelműséget az is sérti, hogy az Országgyűlés számára nem világos, hogy milyen biztonsági követelmények felelnek meg az adatvédelmi és kiberbiztonsági követelményeknek. Végül azt is kifejtette, hogy a kérdésből nem derül ki az Országgyűlés számára, hogy egy feltehetően enyhébb követelményeket tartalmazó elektronikus aláírásgyűjtési rendszer megalkotása esetén enyhítendők-e a papír alapú aláírásgyűjtéssel kapcsolatos jogsértések szankciói, vagy azokhoz hasonló szankciókat kell-e meghatározni az elektronikus gyűjtésre vonatkozóan.
  10. A választópolgári egyeértelműség körében egyrészt arra hivatkozott, hogy a megvalósítás módja és az azonosítási kérdések a választók számára sem egyértelműek, továbbá arra, hogy a kérdés következményeinek átlátáshoz különleges szakismeretek volnának szükségesek. Arra is hivatkozott, hogy az aláírásgyűjtés szabályaival történő összeütközés is egyértelműségi problémát vet fel, mert az Nsztv. 45. § (2) bekezdése meghatározza azokat a helyszíneket, ahol aláírás nem gyűjthető. E szabályok azt a célt szolgálják, hogy az aláírásgyűjtés a hétköznapi élet megzavarása nélkül történjen, illetve egyetlen választópolgár se kerülhessen abba a helyzetbe, hogy kényszernek érezze az aláírást. Álláspontja szerint – mivel az elektronikus felületen kitölthető aláírásgyűjtő ív akár online aláírásgyűjtést is lehetővé tesz – e tilalmak betartása ellenőrizhetetlenné válik.

A Kúria döntése és jogi indokai

  1. A Kúria a bírósági felülvizsgálati kérelem alapján az Nsztv. 1. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó, a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 231. § (4) bekezdésének megfelelően a sérelmezett határozatot, valamint az azt megelőző eljárást megvizsgálta, és megállapította, hogy a kérelmező felülvizsgálati kérelme – az alábbiak szerint – alapos.
  2. A Ve. 222. § (1) bekezdése szerint a választási bizottság másodfokú határozata, továbbá a Nemzeti Választási Bizottság határozata ellen az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet bírósági felülvizsgálati kérelmet nyújthat be. A Kúriának ezért elsődlegesen a kérelmező érintettségét kellett vizsgálnia. A Kúria a kérelmező eljárási legitimációjának vizsgálata körében a népszavazási üggyel kapcsolatos érintettségről a következőket állapította meg. Az érintettség jelen eljárásban is vizsgálandó, annak meghatározásához a jogalkotó további szempontokat nem írt elő. A Kúria Knk.37.222/2016/9. számú (ún. kvótanépszavazás ügyben hozott) határozatából kitűnően a népszavazási ügyekben az érintettség az általános választási eljárási ügyekhez képest részben eltérően minősül, amely eltérő vizsgálat és értelmezés indokát a határozat akként foglalta össze, hogy „a Ve. szerinti választási ügyekben a jogvita döntően a választási eljárás szabályaihoz kapcsolódik, és a bírósági felülvizsgálatot eljárási és jogorvoslati szakasz előzi meg. Ez meghatározza az eljárási érintettek körét, amely a Ve. 222. § (1) bekezdésének szűkebb értelmű alkalmazását teszi lehetővé. A népszavazási ügyek jellege azonban ettől eltér, ezekben az ügyekben igen gyakran közvetlen alapjogi összefüggések érvényesülnek, nagyobb terjedelmű eljárási előzmény nélkül. A népszavazásra feltett kérdés jellege határozza meg az érintettséget, melyet annak tartalmi vizsgálatával lehet megállapítani.” {Knk.I.39.248/2024/5., Indokolás [14]}.
  3. A Kúria a népszavazásra javasolt kérdés tartalmára figyelemmel a kérelmező érintettségét megállapította és a felülvizsgálati kérelmeket érdemben vizsgálta.
  4. A Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az NVB jogszerűen hitelesítette-e a kérelmező által országos népszavazásra javasolt kérdést. A kérdés – az Nsztv. 11. § (1) bekezdés második mondatából következően – akkor hitelesíthető, ha az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel. A Kúria kiemeli, hogy az NVB által korábban két alkalommal a jelen népszavazási kezdeményezéssel szó szerint megegyező népszavazási kérdést hitelesítő határozataival szemben nem terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, így annak hitelesíthetőségéről a Kúria korábban nem foglalt állást.
  5. A Kúriának különös felelőssége van abban, hogy csak olyan kérdés kerüljön aláírásgyűjtési szakaszba, amely tárgyban az Alaptörvény és a jogszabályok szerint valóban lehet népszavazást tartani. Az Alaptörvény 8. cikke határozza meg az országos népszavazás alkotmányos alapjait és korlátait. A 8. cikk (1) bekezdése szerint a népszavazás funkciója, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kötelezze. A népszavazás útján történő hatalomgyakorlásnak ez a közvetlen formája kivételes jellegű, amely miatt a népszavazáshoz való jog gyakorlása több feltétel együttes fennállásához kötött.
  6. A kérelmező felvetette az egyértelműség követelményének sérelmét.
  7. Nsztv. 9. § (1) bekezdése értelmében a népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni (választópolgári egyértelműség), továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles (jogalkotói egyértelműség).
  8. Az Alkotmánybíróság értelmezte a népszavazásra bocsátandó kérdéssel szemben támasztott egyértelműség követelményét is, rámutatva arra, hogy: „az a népszavazáshoz való jog érvényesülésének garanciája. Az egyértelműség követelménye ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy a népszavazásra szánt kérdésnek egyértelműen megválaszolhatónak kell lennie. Ahhoz, hogy a választópolgár a népszavazásra feltett kérdésre egyértelműen tudjon válaszolni, az szükséges, hogy a kérdés világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, a kérdésre „igen”-nel vagy „nem”-mel lehessen válaszolni (választópolgári egyértelműség). Az eredményes népszavazással hozott döntés az Országgyűlésnek az Alaptörvényben szabályozott törvényalkotási jogkörét korlátozza, mivel az Országgyűlés köteles az eredményes népszavazásból következő döntéseket meghozni. A kérdés egyértelműségének megállapításakor az Alkotmánybíróságnak vizsgálnia kell azt is, hogy a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés – az akkor hatályban lévő jogszabályok szerint – el tudja-e dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, akkor milyen jogalkotásra köteles (jogalkotói egyértelműség).” [29/2012. (V. 25.) AB határozat III.2. pont].
  9. A Kúria több döntésében (Knk.37.458/2015/3., Knk.37.356/2015/2., Knk.37.457/2015/3., Knk.37.391/2017/3., Knk.37.411/2017/3.) foglalkozott a választópolgári egyértelműség kérdésével kimondva, annak feltétele, hogy a kérdés világos és kizárólag egyfajtaképpen értelmezhető legyen, a választópolgárok jól értsék a kérdés lényegét és jelentőségét, leadott szavazataikkal így jogaikat tudatosan, átgondoltan tudják gyakorolni. Sérti a kérdés az egyértelműség követelményét, ha a választópolgárnak a feltett kérdés alapján nincs módjában átlátni a döntése érdemi következményeit, mert annak nem ismerheti lényegi összefüggéseit, ugyanis ahhoz olyan speciális szakmai, információbeli ismeretek kellenének, amelyek tudása nem várható el. Amennyiben a népszavazási kérdés pontosan nem értelmezhető, akkor tudatos döntés hiányában a népszavazáshoz való jog csak formálisan érvényesülhet, így nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyben a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz. {Knk. IV. 37.457/2015/3.}
  10. Ugyanakkor egy kérdés nem válik megtévesztővé azáltal, hogy a választópolgár nem ismeri előre: a kérdésből következő jogalkotási kötelezettségnek a jogalkotó – az alkotmányos keretek betartásával – pontosan miként tesz eleget (Knk.37.424/2017/2. végzés [21] bekezdés).
  11. A választópolgári egyértelműség mellett, azzal egyidejűleg fontos a jogalkotói egyértelműség is, amely alapján a jogalkotó el tudja dönteni, terheli-e, és ha igen, milyen körben jogalkotási kötelezettség (Knk.37.338/2015/3.).
  12. A Kúria állandó gyakorlata szerint a jogalkotói egyértelműség alapkritériuma az, hogy az Országgyűlés számára világos legyen, hogy a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi: valamely jogalkotástól való tartózkodásra vagy éppen ellenkezőleg, jogalkotásra. Ez utóbbinak konkrétnak és határozottnak kell lennie, azaz a törvényalkotó számára világosnak kell lennie, hogy milyen tartalmú és irányú jogalkotásra köteles annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen. Ebből is következően az országos népszavazásra irányuló kérdés nemcsak jogalkotásra, hanem valamely tárgyú jogalkotástól való tartózkodásra is irányulhat (Knk.IV.37.995/2017/3. [28]).
  13. A kérelmező több okból is az egyértelműség követelményét sértőnek tartotta a kérdést, e körben is – a szabad és befolyásmentes részvétel jogának sérelme mellett – hivatkozott az aláírásgyűjtésre vonatkozó hatályos szabályokkal való összeütközés problémájára.
  14. Az Nsztv. 44-46. §-ai állapítják meg a helyi népszavazás kitűzésére irányuló választópolgári kezdeményezést támogatására vonatkozó garanciális szabályokat. Ezek közül indokolt kiemelni, hogy a 44. § (3) bekezdése szerint az aláírásgyűjtő íven az aláírást gyűjtő személy feltünteti nevét és személyi azonosítóját, továbbá az aláírásgyűjtő ívet az aláírásával látja el. A 45. § (1) bekezdése értelmében aláírást a választópolgárok zaklatása nélkül – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – bárhol lehet gyűjteni. A (2) bekezdés határozza meg, hogy hol nem gyűjthető aláírás. A (3) bekezdése rögzíti, hogy az aláírásért az aláíró választópolgár részére előnyt adni vagy ígérni tilos. Az aláíró választópolgár az aláírásért nem kérhet előnyt, illetve nem fogadhat el előnyt vagy annak ígéretét. A 46. § pedig az aláírásgyűjtésre vonatkozó szabályok megszegésének jogkövetkezményeként az így gyűjtött aláírások érvénytelenségéről rendelkezik.
  15. Az Nsztv. helyi népszavazás támogatására vonatkozó szabályok kiindulópontja nem csak az, hogy a helyi választópolgár személyes jelenléte szükséges, hanem abból az is következik, hogy a támogató aláírásokat egy másik, ugyancsak személyesen jelenlévő választópolgár gyűjti, vagyis legalább két személy együttes jelenlétét feltételezi. Az Nsztv. 44. § (3) bekezdése ugyanis egyértelműen fogalmaz akkor, amikor „az aláírást gyűjtő személy” nevének, személyazonosítójának aláírásgyűjtő íven való feltüntetését és aláírását kívánja meg. A hatályos szabályozásból tehát kitűnik, hogy kifejezetten tevékeny részvételt (az aláírások gyűjtését) vár el attól a személytől, akinek azonosíthatósága olyannyira fontos, hogy ha az íven nincs feltüntetve a neve és személyi azonosítója, továbbá az aláírásgyűjtő ívet aláírásával nem látja el, az Nsztv. 46. §-a értelmében az íven szereplő valamennyi aláírás érvénytelen. Ez az előírás nem pusztán egyes íveken gyűjtött aláírások hitelességének garanciáját jelenti, hanem azt is, hogy az aláírást gyűjtő személy a támogató aláírások gyűjtése közben betartotta az Nsztv. 45. § (2) és (3) bekezdésében meghatározott tilalmakat.
  16. A kérdés alapján nem egyértelmű, hogy eredményes népszavazás alapján az Országgyűlésnek a „elektronikus felületen kitölthető aláírásgyűjtő íven” való támogatásra vonatkozó szabályozás során a papír alapú (hagyományos) aláírásgyűjtő íven való támogatás szabályainak alkalmazását kell elrendelnie, sajátképű, a hagyományostól eltérő szabályokat kell megállapítania, vagy az aláírásgyűjtésre vonatkozó szabályokat egészében kell megújítani.
  17. A korábban kifejtettek szerint annak, hogy az aláírást más választópolgár gyűjti-e, az aláírásgyűjtés helyének megállapíthatósága (és így az aláírás érvénytelensége) szempontjából is jelentősége van. Ha az aláírást nem más választópolgár gyűjti, akkor e körben az Nsztv. 45. § (2) és (3) bekezdésében maghatározott tilalmak megsértése könnyen ellenőrizhetetlenné válna. Az Nsztv. 45. § (1) bekezdése szerint aláírást az állampolgárok zaklatása nélkül – a törvényben foglalt kivétellel – bárhol lehet gyűjteni. Ezek az Nsztv. 45. § (2) bekezdésében megfogalmazott tilalmak a támogatás befolyásmentességét hivatottak védeni. Azokat a helyszíneket és élethelyzeteket zárják ki, amelyekben az aláíró az ajánlást gyűjtő választópolgárnak kiszolgáltatott lehet. Ezek az Nsztv. 45. § (2) és (3) bekezdésében meghatározott korlátozások a népszavazási eljárás tisztaságához, a befolyásmentes alapjoggyakorlásához fűződő alapvető érdek érvényre jutását szolgálják. Ennek az alapjogi konfliktusnak a feloldására ugyancsak az előbbiekben említett, eltérő szabályozási megoldások állhatnak az Országgyűlés előtt.
  18. A kérdés alapján egy eredményes népszavazást követően az Országgyűlés több lehetséges, egymással akár szöges ellentétben álló szabályozási megoldás közötti választás elé kerülhet. Megvalósítható úgy hogy az elektronikus felületen való aláírásra minden szempontból a hagyományos aláírásgyűjtés szabályai vonatkoznak, érvényesülnek az Nsztv. 44-46. §-aiban foglalt rendelkezések előírásai, azok megsértésének jogkövetkezményei azonos módon vonhatóak le. Ebben az esetben az elektronikus felület pusztán „papírpótlék” lenne. Lehetséges az elektronikus felületen való támogatásra sajátos szabályokat kell megállapítani, nem szükséges, hogy az aláírást egy választópolgár gyűjtse, ez esetben nem világos, hogy az elektronikus felületen gyűjtött aláírások esetén is alkalmazni kellene-e az Nsztv. 44-46. §-ait. Végül az Országgyűlés a kérdés alapján a helyi népszavazási kezdeményezés támogatására vonatkozó új egységes szabályokat teljesen szabadon is megállapíthatja.
  19. Az Nsztv. 9. § (1) bekezdéséből fakadó követelmény azt jelenti, hogy – mivel az eredményes népszavazás az Országgyűlés törvényalkotási jogkörének alkotmányos korlátozása, mert az abból következő döntéseket meg kell hoznia – a jogalkotási kötelezettség tekintetében a népszavazás eredményének konkrétnak és határozottnak kell lennie, vagyis a törvényalkotó számára világosnak kell lennie annak, hogy milyen tartalmú és irányú jogalkotás szükséges annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen. Ezt azonban kizárja, ha az Országgyűlés többféle, akár egymással ellentétes szabályozási módon is teljesítheti kötelezettségét. Ilyenkor nem teljesül a jogalkotói egyértelműség követelménye.
  20. A fenti indokok alapján a Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem megalapozott. Mivel a Kúria megállapította, hogy a feltenni szándékozott kérdés az Nsztv. 9. § (1) bekezdésébe foglalt követelménynek nem felel meg, ezért a felülvizsgálati kérelemben felvetett további problémákat már nem vizsgálta. Mivel a népszavazásra javasolt kérdés nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében meghatározott követelménynek, ezért a kérdés nem hitelesíthető, a Kúria az NVB 15/2025. számú határozatát az Nsztv. 30. § (1) bekezdése alapján megváltoztatta, és a kérdés hitelesítését az Nsztv. 11. § (1) bekezdése alapján megtagadta.

A döntés elvi tartalma

  1. A jogalkotói egyértelműséget sérti, ha az eredményes népszavazásból fakadó jogalkotási kötelezettségét az Országgyűlés többféle, akár egymással ellentétes szabályozási módon is teljesítheti.

Záró rész

  1. A Kúria a bírósági felülvizsgálati kérelemről a Ve. 228. § (2) bekezdésére, 229. § (1) és (2) bekezdéseire, a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 124. § (5) bekezdésére, 151. § (1) bekezdésére és 157. § (13) bekezdésére figyelemmel közigazgatási nemperes eljárásban, három hivatásos bíróból álló tanácsban, tárgyaláson kívül határozott.
  2. A Kúria végzésének a Magyar Közlönyben nyolc napon belül történő közzétételét az Nsztv. 30. § (3) bekezdése írja elő.
  3. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 62. § (1) bekezdés s) pontjában biztosított tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt, az Itv. 45/A. § (5) bekezdésében meghatározott mértékű, 10.000 forint összegű közigazgatási nemperes eljárási illeték a Kp. 35. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 102. § (6) bekezdése alapján az állam terhén marad.
  4. A határozat elleni további jogorvoslat lehetőségét a Ve. 232. § (5) bekezdése zárja ki.

Budapest, 2025. május 27.  

Dr. Kalas Tibor s.k. a tanács elnöke 
Dr. Hajas Barnabás s.k. előadó bíró 
Dr. Balogh Zsolt s.k.bíró