Knk.III.40.644/2021/15. számú határozat

A Kúria

végzése

Az ügy száma: Knk.III.40.644/2021/15.

A tanács tagjai: Dr. Kalas Tibor a tanács elnöke, Dr. Vitál-Eigner Beáta előadó bíró, Dr. Sugár Tamás bíró

Az I. rendű kérelmező:

Az I. rendű kérelmező képviselője: Dr. Nehéz-Posony Katinka ügyvéd (…)

A II. rendű kérelmező:

A II. rendű kérelmező képviselője: Schiffer és Társai Ügyvédi Iroda (… eljáró ügyvéd: Dr. Pálvölgyi Miklós ügyvéd)

A III. rendű kérelmező:

A III. rendű kérelmező képviselője: Dr. Nehéz-Posony Katinka ügyvéd (…)

A IV. rendű kérelmező:

A IV. rendű kérelmező képviselője: Dr. Nehéz-Posony Katinka ügyvéd (…)

Az V. rendű kérelmező:

Az V. rendű kérelmező képviselője: Török Gyula Ügyvédi Iroda (… eljáró ügyvéd: Dr. Török Gyula,)

A VI. rendű kérelmező: Magyar Kétfarkú Kutyapárt (…)

A VI. rendű kérelmező képviselője: Dr. Gönczi Gergely Ügyvédi Iroda (… eljáró ügyvéd: Dr. Gönczi Gergely)

Az érdekelt: Magyarország Kormánya (…)

Az érdekelt képviselője: Balsai Ügyvédi Iroda (… eljáró ügyvéd: Dr. ifj. Balsai István)

Az eljárás tárgya: népszavazási ügyben hozott határozat felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó felek: a kérelmezők

A felülvizsgálni kért határozat: a Nemzeti Választási Bizottság 14/2021. számú határozata

Rendelkező rész

A Kúria az V. rendű kérelmező felülvizsgálati kérelmét érdemi vizsgálat nélkül elutasítja.

A Kúria a Nemzeti Választási Bizottság 14/2021. számú határozatát helybenhagyja.

Kötelezi az I. rendű, a II. rendű, a III. rendű és a IV. rendű kérelmezőket, hogy fizessenek meg az államnak felhívásra személyenként 10.000 (azaz tízezer) forint eljárási illetéket. A VI. rendű kérelmezőt terhelő eljárási illetéket az állam viseli.

A végzés ellen további jogorvoslatnak helye nincs.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A Nemzeti Választási Bizottság (a továbbiakban: NVB) a 2021. július 30. napján kelt 14/2021. számú határozatával hitelesítette az érdekelt által kezdeményezett, a „Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek köznevelési intézményben a szülő hozzájárulása nélkül szexuális irányultságokat bemutató foglalkozást tartsanak?” országos népszavazásra javasolt kérdést.

[2] A határozat indokolása szerint a kérdés az Alaptörvényben és a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvényben (a továbbiakban: Nsztv.) megfogalmazott követelményeknek megfelel.

A felülvizsgálati kérelmek

[3] A kérelmezők felülvizsgálati kérelmeikben a határozat megváltoztatását és a kérdés hitelesítésének megtagadását kérték.

[4] Az I. rendű kérelmező előadta, hogy a kérdés nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdése szerinti egyértelműség követelményének. A kérdés nem határozza meg, hogy mit ért „szexuális irányultságot bemutató foglalkozás” alatt, továbbá, hogy ki által tartott foglalkozásról van szó. A szexuális irányultság az élettan meghatározó eleme, amellyel számos, a kerettantervben szereplő tantárgy foglalkozik, de ezzel kapcsolatban az óvoda- és iskolapszichológusnak is van feladata. A választópolgár számára ezért nem egyértelmű, hogy a kérdésre adott válaszával egy elkülönült, kifejezetten a szexuális irányultságokat bemutató foglalkozással, vagy egy elkülönült, a gyermekek szexuális nevelését célzó foglalkozás szexuális irányultságokkal foglalkozó elemeivel, avagy a közoktatásban oktatott valamennyi tárgy oktatásának folyamatában a szexuális irányultságok kérdésének felvetődésével kapcsolatban általában hoz-e döntést.

[5] Kifejtette, hogy az oktatási tananyagnak jelenleg is része a szexuális nevelés, amely nem képzelhető el a szexuális irányultságok tényszerű ismertetése nélkül. A Nemzeti Alaptanterv (a továbbiakban: NAT) kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról szóló 110/2012 (VI. 4.) Korm. rendelet (a továbbiakban: NATr.) jelenleg is tartalmaz szülői hozzájárulás nélküli, szexuális irányultságot érintő foglalkozásokat. A kérdés ezért a jogalkotó számára sem egyértelmű; „igen” válasz esetén kérdés, hogy a NAT-ban megjelölt foglalkozásokon felüli foglalkozások tartásáról kellene-e intézkedni, vagy a meglevő oktatási tananyagon felüli ismeretátadásról van-e szó. Az sem derül ki, hogy kik a foglalkozások alanyai. A „nem” szavazatok többsége esetén bizonytalan lenne, hogy meg lehet-e tartani a NAT szexuális irányultságokat is bemutató foglalkozásait az iskolákban, esetleg szülői hozzájáruláshoz lenne kötve a tanköteles kiskorúak természetismeret, etika, biológia, kémia, mozgókép- és médiaismeret órákon való részvétele, vagy pedig a NAT vonatkozó részeinek hatályon kívül helyezése válna szükségessé.

[6] Állította, hogy a kérdés az Alaptörvénybe ütközik. Előadta, hogy a szexuális irányultságot az emberi méltóság részeként, a személy szabad kibontakozásának elemeként védi az Alaptörvény. Az alapjogok a gyermekeket is megilletik, a gyermeknek pedig joga van a személyisége szabad kibontakoztatásához szükséges információkhoz és ismeretekhez. Az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdésére utalással leszögezte, hogy a gyermek egészséges fejlődéséhez és oktatáshoz való jogának érvényesítése állami kötelezettség, amely akár a szülői nevelési szabadsággal szemben is érvényesíthető. A gyermekeket nem lehet elzárni bizonyos nemi identitások és szexuális orientációk megismerésétől, a hozzáférés szülői hozzájáruláshoz kötésével sérül az egészséges fejlődéshez való alapvető joguk. Az Alaptörvény X. cikk (1) és (2) bekezdéseire figyelemmel a szülői hozzájárulás feltételével sérül a gyermekek tanuláshoz való alkotmányos joga is, de a pedagógusok tanítási szabadsága is. Ezeken túlmenően a kérdés az Alaptörvény XV. cikke szerinti egyenlő bánásmód követelményének sem felel meg, ugyanis a heteroszexuális és a homoszexuális irányultság is az emberi méltóság lényegéhez tartozik, amelynek megismerésétől szülői hozzájárulás nem tilthatja el a kiskorúakat.

[7] Mindezeken túl a kérdés nemzetközi szerződéses kötelezettségbe is ütközik. A Gyermek jogairól szóló NewYorkban 1989. november 20-án kelt egyezmény (a továbbiakban: Gyermekjogi Egyezmény) 3. cikkére, 29. cikk (1) bekezdés a) és b) pontjaira, 13. cikk (1) bekezdésére hivatkozással állította, hogy a gyermek mindenek felett álló érdekébe ütközik a részükre rendelkezésre álló, egészséges fejlődésükhöz szükséges ismeretanyag korlátozása.

[8] A II. rendű kérelmező – Orbán Viktor miniszterelnök egyes megszólalásaira, Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter Facebook posztjára, továbbá a Kormányzati Tájékoztatási Központ kommentjére utalással – állította, hogy a kérdés nyilvánvalóan ellentétes az országos népszavazás jogintézményének alaptörvényi céljával és rendeltetésével, ezért az – figyelemmel az Nsztv. 10. § (1) bekezdésére is – nem lett volna hitelesíthető.

[9] Álláspontja szerint az NVB az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdés d) pontjába ütközően nem vette figyelembe, hogy országos népszavazást nem lehet tartani nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségről.

[10] Érvelése szerint a kérdés az Nsztv. 9. § (1) bekezdésébe ütközően nem egyértelmű. A „foglalkozások” kifejezést a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (a továbbiakban Nktv.) is kétféle értelemben használja, megkülönböztetve a tanórai és az egyéb, tanulók részére tartott foglalkozást. A „szexuális irányultságok” tekintetében nem világos, hogy az tartalmilag azonos-e a „nemi irányultság” kifejezéssel. Az sem állapítható meg, hogy a kérdés bárminemű, azaz akár a heteroszexuális felvilágosításra is vonatkozik-e, illetve kiterjed-e az állatok körére is. A „bemutató” melléknévi igenév tekintetében nem magától értetődő, hogy ábrázolásról, avagy a szexualitást fizikai valóságban történő bemutatásáról van-e szó, továbbá, hogy ábrázolás esetén kiterjed-e a biológia órákra, illetve a biológia tankönyvekre, egyéb oktatási anyagokra, szépirodalmi, képzőművészeti, stb. alkotásokra is. A „tartsanak” ige alanya kérdéses, nem állapítható meg, hogy az intézmény saját alkalmazottjára, vagy csak a külsős személyekre vonatkozik-e. A „köznevelési intézmény” vonatkozásában kérdés, hogy kiterjed-e az alapítványi-, egyházi-, vagy magánintézményekre is. A „szülő hozzájárulása nélkül” jogalkotói szempontból nem egyértelmű; nem világos, hogy az „igen” válaszok többsége esetén ki kell-e mondania a jogalkotónak a „magyar gyermekek szexuális nevelése kizárólag a szülők joga” elvet, és ennek érvényesülése érdekében megfelelő eljárási elemeket kell-e beiktatnia.  Ezen túlmenően a „szülő” fogalma sem egyértelmű az elvált szülők, illetve a nem családban nevelkedő gyermekek esetében. Maga a „kiskorú” szó tartalma is kétséges, tekintettel arra, hogy a médiában több 18 év alatti életkori kategória ismert.

[11] Kérte annak kimondását, hogy ellentétes a jogbiztonsággal az NVB azon gyakorlata, hogy az ülések jegyzőkönyvét csak hetekkel később hozza nyilvánosságra, ellehetetlenítve ezzel a jogorvoslati jogok teljeskörű gyakorlását.

[12] Kérte továbbá, hogy a Kúria kezdeményezze az Alkotmánybíróságnál az országos népszavazás megrendezhetőségéről szóló 438/2021. (VII.21.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) alaptörvény-ellenességének megállapítását, mert az csak az országos népszavazást engedi meg, a helyi szintű népszavazásra nem ad lehetőséget. Maga az országos népszavazás megengedhetősége is alaptörvény-ellenes, mivel annak megtartása csak a polgárok egészségének és potenciálisan az életük kockáztatásával lehetséges. Alaptörvényi jog gyakorlását érintő kérdésre egyébként sem terjed ki a Kormány Alaptörvény 53. cikk (2) bekezdésében meghatározott eredeti jogalkotói jogköre.

[13] A III. rendű kérelmező és az IV. rendű kérelmező az I. rendű kérelmezővel azonos tartalmú felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.

[14] Az V. rendű kérelmező részletesen kifejtett érveire figyelemmel vitatta a határozat jogszerűségét.

[15] A VI. rendű kérelmező – a miniszterelnök egyes megnyilvánulásaira utalással – állította, hogy a kérdés az Nsztv. 1. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó, a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 2. § (1) bekezdés e) pontja szerinti jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvébe ütközik. A kezdeményező kinyilvánított szubjektív szándéka, hogy tömegtámogatást adjon a Kormány számára az Európai Unió kötelezettségszegési eljárásban való részvétele során. Megerősítő népszavazásra azonban ma már nincs jogszerű lehetőség.

[16] Előadta, hogy az Nktv. 9. § a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról szóló 2021. évi LXXIX. törvény 11. § (1) bekezdésével módosított (12) bekezdése a nemi irányultságról szóló foglalkozásra vonatkozó szabályozást tartalmaz, vagyis a foglalkozás tárgya kifejezetten a nemi irányultság, akár heteroszexuális, akár homoszexuális lehet. A kérdésben szereplő „szexuális irányultságot bemutató foglalkozás” tárgya bármi lehet, amelynek során a szexuális irányultság megjelenik, azaz a köznevelés valamennyi olyan foglalkozására kiterjed, amelyen bármilyen, akár heteroszexuális irányultság előfordul. Ennek terjedelme fel sem mérhető, mivel a heteroszexuális irányultság bemutatása számos tantárgy szükségképpeni része. A „nem” szavazatok többsége esetén az Nktv. rendelkezését úgy kellene módosítani, hogy annak tárgyi hatályát a nemi (szexuális) irányultságról „szóló” foglalkozáson túl kiterjessze bármilyen szexuális irányultságot, így a heteroszexualitást is bármilyen módon „bemutató” foglalkozásokra is. Ezt a következményt azonban magából a kérdésből a választópolgár nem ismerheti fel, megtévesztő, nem egyértelmű. A törvénymódosítás egyébként is nyilvánvalóan végrehajthatatlan lenne.

[17] A kérdés megtévesztő, mert azt a látszatot kelti, mintha a szexuális irányultságokat bemutató foglalkozások megtartásához kiskorúak esetében jelenleg szülői hozzájárulásra lenne szükség. A kérdésből úgy tűnik a választópolgár számára, mintha annak tárgya a hagyományostól eltérő nemi identitás, vagy szexuális orientáció köznevelési intézményekben való bemutatása lenne, a kérdés azonban ténylegesen valamennyi szexuális irányultságra, így a heteroszexualitás, a biszexualitás és a homoszexualitás bemutatására is vonatkozik, a különböző nemi identitásokra (ciszgender, vagy transzgender) viszont egyáltalán nem.

[18] A kérdés azért is sérti a választópolgári egyértelműség követelményét, mert több alkérdést tartalmaz. Lehet olyan választópolgár, aki a hagyományostól eltérő szexuális irányultságok bemutatása tekintetében a szülői beleegyezést szükségesnek tartja, míg a heteroszexuális irányultság bemutatásához nem.

Az érdekelt észrevétele

[19] Az érdekelt észrevételében kérte az V. rendű kérelmező felülvizsgálati kérelmének érdemi vizsgálat nélküli elutasítását, egyebekben az NVB határozatának helybenhagyását.

[20] Előadta, hogy a választópolgárok a népszavazással a hatályos jogi szabályozás megváltoztatásáról dönthetnek, ami összhangban áll a jogintézmény rendeltetésével, megfelel a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvének.

[21] Álláspontja szerint a népszavazási kérdésből kétséget kizáróan kiolvasható, hogy az a kerettanterven alapuló tananyag keretein túlmutató szexuális irányultságokat bemutató foglalkozások szülői engedélyhez kötésére irányul. A választópolgárok számára kellően átlátható, hogy az milyen szabályozás megváltoztatására és hogyan irányul, továbbá ez egyértelműen meg is válaszolható.

[22] Eredményes népszavazás esetén az Országgyűlés jogalkotási kötelezettsége is egyértelmű, mert az „igen” szavazatok többsége esetén a hatályos szabályozást változatlanul kell hagyni, a „nem” szavazatok többsége esetén pedig az Nktv.-ben rögzíteni kell, hogy a 9. § (12) bekezdése szerinti, a nemi irányultságról szóló foglalkozás megtartása szülői engedélyhez kötött.

[23] Kifejtette, hogy a népszavazási kérdés nem a kiskorúak szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges tájékozódáshoz való jogának korlátozására, hanem a köznevelési intézmény tájékoztatási kötelezettségének engedélyhez kötésére irányul. Ez nincs ellentétben az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdésével, mert - a (2) bekezdésben rögzített nevelés megválasztásához való joggal együttesen értelmezve - jogalkotói mérlegelésbe tartozik az, hogy a gyermek nevelésének szempontjait megválasztó szülő engedélyétől függ a kiskorú részére a köznevelési intézményben adandó, a nemi irányultságot bemutató foglalkozás.

[24] Ezzel ellentétes álláspont a Gyermekjogi Egyezményből és más nemzetközi jogi dokumentumból sem következik. Ezek ugyanis egyrészt deklarálják, hogy a gyermekeknek és a fiataloknak különleges védelemre van joguk azokkal a fizikai és morális veszélyekkel szemben, amelyeknek ki vannak téve, másrészt viszont hangsúlyozzák a szülők elsődleges jogait a gyermekük oktatásának, nevelésének megválasztására.

[25] Megjegyezte, hogy a köznevelés és a közoktatás szabályainak kialakítása tagállami hatáskörbe tartozik. A „nem” szavazatok többségbe kerülése esetén fennálló jogalkotási kényszer nem vonná maga után Magyarország nemzetközi vagy uniós jogi kötelezettségeinek a sérelmét.

Az I. rendű, a III. rendű és a IV. rendű kérelmezők nyilatkozata

[26] Az I. rendű, a III. rendű és a IV. rendű kérelmezők az érdekelt észrevételére tett nyilatkozatukban fenntartották a felülvizsgálati kérelmekben foglaltakat. Kiemelték, hogy a köznevelési intézmény általános kötelezettségének bármilyen engedéllyel feltételessé szűkítése a tájékoztatáshoz való jog védelmi szintjének csökkenését eredményezné, amely a visszalépés tilalmába ütközik. Érvelésük szerint ahogy a tankötelezettséget sem írhatja felül a szülői engedély, úgy a gyermek egészséges felnőtté válásához szükséges ismeretek átadását sem korlátozhatja alkotmányosan a jogalkotó.

[27] A nemzetközi szerződéses kötelezettség körében hangsúlyozták, nélkülözhetetlen a jogalkotó részéről annak biztosítása, hogy a szülő ne mint akadályozó tényező jelenjen meg gyermeke jogainak érvényesülésekor. Megjegyezték, a tagállami hatáskör nem jelentheti olyan oktatási rendszer létrehozását, amelyben a tudományos valóság nem kerülhet bemutatásra.

[28] Megismételték, hogy a kérdés nem egyértelmű, a nemi identitás és a szexuális orientáció nem összekeverendő fogalmak.     

A Kúria döntése és jogi indokai

[29] Az V. rendű kérelmező felülvizsgálati kérelmének elbírálására nincs lehetőség, míg a többi felülvizsgálati kérelem nem alapos.

[30] Az Nsztv. 1. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Ve. 224. § (3) bekezdés b) és c) pontja értelmében a bírósági felülvizsgálati kérelemnek egyebek mellett tartalmaznia kell a kérelem benyújtójának lakcímét (székhelyét), valamint a kérelem benyújtójának személyi azonosítóját.

[31] A Ve. 231. § (1) bekezdés d) pontja kimondja, hogy a bírósági felülvizsgálati kérelmet érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani, ha nem tartalmazza a 224. § (3) bekezdésében foglaltakat.

[32] Az V. rendű kérelmező felülvizsgálati kérelme nem tartalmazza a kérelmező lakcímét és személyi azonosítóját, ezen adatokat csak a felülvizsgálati kérelem benyújtására nyitva álló határidő leteltét követően pótolta. Mivel ilyen esetben a bíróságnak mérlegelési lehetősége nincs, ezért az V. rendű kérelmező felülvizsgálati kérelmét a Kúria a Ve. 23. § (1) bekezdés d) pontja alapján érdemi vizsgálat nélkül elutasította.

[33] Az ügy érdemét illetően a Kúria a következőkre alapította döntését.

[34] Az Nsztv. 11. § (1) bekezdése értelmében az NVB a kérdés hitelesítéséről vagy annak megtagadásáról dönt. Az NVB a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.

[35] Az Nsztv. szabályozásából következik, hogy amennyiben a kérdés megfelel az Alaptörvényben és az Nsztv-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek, akkor a kérdés hitelesítésének van helye, a megtagadási okokat jogértelmezéssel kibővíteni nem lehet.

[36] A Kúria a felülvizsgálati eljárásban az NVB határozatának jogszerűségét vizsgálja, e körben a hitelesíteni kért kérdést azon az alapon értékeli, hogy az megfelel-e az alkotmányossági és a törvényes követelményeknek. Nem vizsgálhatja a kezdeményező feltehető szándékát, továbbá a kérdés ok- vagy célszerűségét sem, mivel ezek kívül esnek az Nsztv. által meghatározott kereteken.

[37] A Kúria jelen felülvizsgálati eljárásának tárgya kizárólag az NVB 14/2021. számú határozata, azt önállóan, az érdekelt által hitelesíteni kért további kérdésektől függetlenül, a felülvizsgálati kérelmek mentén elemezte és értékelte.

[38] Az Nsztv. 9. § (1) bekezdése értelmében a népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.

[39] A népszavazásra javasolt kérdéssel kapcsolatban az Nsztv. kétirányú követelményt támaszt. Egyfelől a kérdés legyen egyértelmű a választópolgárok számára (választópolgári egyértelműség), vagyis a kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy azt a választópolgárok kizárólag egyféleképpen értsék, világosan lássák át a kérdés lényegét, érdemét és jelentőségét, ez alapján tudatosan és átgondoltan adhassák le szavazataikat. Másfelől az Országgyűlésnek is egyértelműen tisztában kell lennie azzal, hogy érvényes és eredményes népszavazás esetén kell-e, és ha igen, milyen tartalmú jogszabályt alkotnia (jogalkotói egyértelműség), nivel a népszavazáson hozott döntés az Országgyűlésre kötelező.

[40] A Kúria szerint az NVB által hitelesített kérdés megfelel mind a választópolgári, mind a jogalkotói egyértelműség követelményének.

[41] A választópolgári egyértelműség vizsgálatánál abból kell kiindulni, hogy az átlagosan tájékozott állampolgár számára világos-e a kérdés, az kétséget nem hagyó tartalommal bír-e a szavak általánosan elfogadott, köznapi jelentése alapján. Nem elvárás a pontos jogi fogalmak alkalmazása, mert az átlagos választópolgár jellemzően nem ismeri az oktatással, neveléssel kapcsolatos valamennyi jogszabályt és intézményrendszert. A kérdésnek közérthetőnek kell lennie, előfordulhat, hogy éppen a jogi precizitás, a terminus technicusok alkalmazása bizonytalanítaná el a kérdés fő mondanivalójának megértését. A kérdés nem minősül nem egyértelműnek, csupán csak azért, mert egy-egy szónak lehetnek szinonimái némiképp eltérő tartalommal.

[42] A népszavazásra javasolt kérdés lényegében arra vár választ, hogy szükséges-e a szülő hozzájárulása ahhoz, hogy az óvoda, az iskola és más hasonló intézmények a gyermekeknek szexuális irányultságokat bemutató külön foglalkozást tartsanak. A kérdés értelemszerűen nem a NAT, az Nktv., vagy a pedagógiai programok által lefedett körre vonatkozik, mivel az átlagpolgár józan ésszel nem gondol arra, hogy a hagyományos biológia tanóra, irodalom óra, vagy az egyes képzőművészeti alkotásokat bemutató foglalkozások megtartásával kapcsolatban vetődne fel a szülő beleegyezésének megkövetelése.

[43] A választópolgár számára – a kérdést alkotó egyes szavak pontos szakismerete nélkül is – egyértelmű; akarja-e, hogy az óvoda, az iskola falain belül, a pedagógiai programban nem szereplő, speciális szexuális irányultságokról adjanak felvilágosítást szülői beleegyezés nélkül.

[44] Az általános alany alkalmazása a kérdést egyszerűsíti és általánosítja, nem okoz értelmezési nehézséget.

[45] Maga a szülői hozzájárulás gyakorlata is ismert és világos a választók előtt, azt nem a pedagógiai program szerinti kötelező tanórákon, foglalkozáson való részvételhez követeli meg az intézmény. Egyedülálló, vagy külön élő szülők esetében a hozzájárulás mikéntje szabályozott, a kérdés nem vonja ezt kétségbe.

[46] Önmagában az, hogy a médiajog a kiskorúakat életkor szerint további különböző kategóriákba sorolja, nem változtat azon, hogy az átlagpolgár kit tekint kiskorúnak a köznevelési intézményekkel összefüggésben.

[47] A kérdés egy egyszerű mondat, nem tagolódik alkérdésekre. Pontosan annyira egyértelmű és világos, hogy annak tartalma felől az átlagpolgárnak ne támadjanak kétségei, arra tudatosan és megfontoltan egyértelmű „igennel” vagy „nemmel” tud válaszolni.

[48] A feltett kérdés a jogalkotó számára is egyértelmű, érvényes és eredményes népszavazás esetén pontosan tudja, hogy van-e jogalkotói kötelezettsége, és ha igen, milyen. A jogalkotó ugyanis tisztában van a feltett kérdés jogi természetével, pontosan be tudja helyettesíteni az egyes köznyelvi szavakat a jogrendszer megfelelő elemével. Amennyiben az „igen” szavazatok kerülnek többségbe, akkor nem kell a hatályos szabályokon változtatni, vagyis a szexuális irányultságokról szóló külön foglalkozások szülői engedély nélkül megtarthatók. Ha viszont a „nem” szavazatok lesznek többségben, akkor az jogalkotási kötelezettséggel jár; ki kell mondani, hogy a nemi irányultságról szóló foglalkozás csak szülői beleegyezés után tartható meg. A jogalkotó feladata, hogy az alkotmányos követelményekre tekintettel a jogszabályok koherenciáját is fenntartva megfelelően szabályozza a hatályos rendelkezéseket.

[49] A népszavazás hitelesítésének nem akadálya, hogy a kérdés olyan társadalmi viszonyra vonatkozik, amely már jogilag szabályozott. Megerősítő népszavazásról akkor lenne szó, ha a hatályos jogszabályhoz érvényes és eredményes népszavazás esetén sem lehetne hozzányúlni, annak eredménye semmilyen kötelezettséget nem róna az Országgyűlésre. Jelen esetben azonban a „nem” szavazatok többsége esetén a jelenlegi szabályozáshoz képest szigorúbb jogalkotásra lenne köteles az Országgyűlés. Ezért a kérdés nincs ellentétben a népszavazás Alaptörvényben meghatározott céljával, és nem sérti a jóhiszemű, rendeltetésszerű joggyakorlás elvét sem.

[50] A Nktv. 9. § (12) bekezdése szerint a tanulók részére a szexuális kultúráról, a nemi életről, a nemi irányultságról, valamint a szexuális fejlődésről szóló foglalkozás megtartása során különösen figyelemmel kell lenni az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdésében foglaltakra. E foglalkozások nem irányulhatnak a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérés, a nem megváltoztatása, valamint a homoszexualitás népszerűsítésére.

[51] Az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdése értelmében minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. A (2) bekezdés kimondja, hogy a szülőknek joguk van megválasztani a gyermeküknek adandó nevelést. A (3) bekezdés értelmében a szülők kötelesek kiskorú gyermekükről gondoskodni. E kötelezettség magában foglalja gyermekük taníttatását.

[52] Az Nktv. 3. § (1) bekezdése szerint a köznevelés középpontjában a gyermek, a tanuló, a pedagógus és a szülő áll, akiknek kötelességei és jogai egységet alkotnak. A (2) bekezdés kimondja, hogy a köznevelésben a nevelés és oktatás feladatát a gyermek szülei, törvényes képviselői megosztják a köznevelési intézményekkel és a pedagógusokkal. E közös tevékenység alapja a bizalom, az intézmény és a pedagógusok szakmai hitele.

[53] A gyermek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz való joga nem korlátlan és arról sincs szó, hogy ő maga határozhatná meg azt, hogy mi szolgálja a fejlődését és mi nem. A gyermek még nem képes átlátni a saját érdekét, ezért a gyermeket megillető jog elsősorban a szülő kötelezettségeként jelenik meg. Az állam feladata, hogy a gyermek érdekének megfelelő intézményrendszert alakítson ki és működtessen, a szülőt segítse kötelezettsége teljesítésében. Az Nktv. 3. § (2) bekezdésében meghatározott feladatmegosztást sem az Alaptörvény, sem az Nktv. nem részletezi, annak konkrét szabályozása a jogalkotó hatáskörébe tartozik. A társadalmi változások, a választópolgárok igénye jogalkotást, törvénymódosítást kényszeríthet ki, ennek szükségességére vagy szükségtelenségére vonatkozik az érdekelt által javasolt kérdés.

[54] A fentiek szerint a kérdés az Alaptörvénybe nem ütközik. Abból még nagyon áttételesen sem következik sem az „igen” válaszok, sem a „nem” válaszok esetében olyan jogalkotási kötelezettség, amely szerint az Országgyűlésnek korlátoznia kellene a kérelmezők által felhívott, az Alaptörvényben meghatározott alapjogokat, vagy az eddigiektől eltérő tartalommal kellene megtölteni a szülő kötelezettségét.

[55] A népszavazási kérdés nem irányul sem a tanuláshoz való jog, sem a tanítási szabadság korlátozására. Pusztán arról van szó, hogy a gyermekeknek meghatározott szexuális tartalmak oktatási, nevelési intézmény falain belüli szervezett bemutatásához kelljen-e szülői engedély, vagy sem. A fiatalok könnyen befolyásolhatók, különösen hatással lehet fejlődésükre az óvodai, iskolai kereteken belül, kifejezetten a nekik szervezett külön foglalkozásokon átadott információ. A szülő az Alaptörvényben és az Nktv-ben meghatározott kötelezettségét csak akkor tudja teljesíteni, ha fontos jogosítványokkal rendelkezik. A feltett kérdés arra keresi a választ, hogy kapjon-e a szülő jogosultságot annak eldöntésére, hogy a kiskorú gyermeke egészséges fejlődése érdekében áll-e az egyes szexuális irányultságok intézményen belüli szervezett megjelenítése.

[56] Az egyenlő bánásmód követelményének sérelme ugyancsak nem merül fel. A szülő az, aki képes eldönteni, hogy a gyermeke egészséges fejlődéséhez mely nemi irányultságról való tájékoztatás járul hozzá és melyik nem. A szülői hozzájárulás megkövetelése összhangban áll a szülő Alaptörvény XVI. cikk (2) és (3) bekezdésében szabályozott jogaival, kötelezettségeivel.

[57] A kérdés a Kúria szerint nemzetközi szerződéses kötelezettségbe sem ütközik. A gyermek mindenek felett álló érdekét lényegében az Alaptörvény és az Nktv. is rögzíti. Éppen a gyermek védelme, egészséges fejlődése, a róla való gondoskodás miatt szükséges lehet, hogy bizonyos információk befogadásáról ne maga, hanem az érdekét szem előtt tartó szülője döntsön. Ez nem áll ellentétben a Gyermekjogi Egyezmény rendelkezéseivel.

[58] Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 25. § (1) bekezdése értelmében a bíró abban az esetben kezdeményezi az Alkotmánybíróságnál a jogszabály, vagy jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítását, illetve az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazásának kizárását, ha az előtte folyamatban levő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmazni, amelynek alaptörvény-ellenességét észleli. A felülvizsgálati eljárásban a Kúria alapvetően azt vizsgálta, hogy a népszavazási kezdeményezéshez kötődő kérdés hitelesíthető-e. Ennek során a Rendeletet alkalmazni nem kellett, a Rendelet a kérdés hitelesítését nem szabályozza, ezért a Kúria mellőzte az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezését.

[59] A Kúria végül rámutat arra, hogy a felülvizsgálati eljárásban az NVB támadott határozatának jogszerűségéről kellett állást foglalnia. Az NVB jegyzőkönyvezési gyakorlata e körön kívül esik, így ezt a kérdést a Kúria nem vizsgálhatta. Ugyanakkor megjegyzi, hogy a II. rendű kérelmező a jogorvoslati jogát – az NVB üléséről felvett jegyzőkönyv hiányában is – gyakorolhatta, különös figyelemmel a határozatban foglalt indokolásra.

[60] A kifejtettekre figyelemmel a Kúria az NVB határozatát az Nsztv. 30. § (1) bekezdése szerint helybenhagyta.

A döntés elvi tartalma

[61] A választópolgári egyértelműség vizsgálatánál abból kell kiindulni, hogy az átlagosan tájékozott állampolgár számára világos-e a kérdés a szavak általánosan elfogadott, köznapi jelentése alapján.

[62] A jogalkotó számára a kérdés akkor egyértelmű, ha érvényes és eredményes népszavazás esetén pontosan tudja, hogy van-e jogalkotói kötelezettsége, és ha igen, milyen.

Záró rész

[63] A sikertelen felülvizsgálati kérelmet előterjesztő kérelmezőket a Kúria személyenként kötelezte az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 45/A. § (5) bekezdése szerinti eljárási illeték megfizetésére. A VI. rendű kérelmező személyes illetékmentességére figyelemmel a részére eső eljárási illetéket az állam viseli. Az V. rendű kérelmező tekintetében az eljárás az Itv. 57. § (1) bekezdés a) pontja szerint illetékmentes, ezért vonatkozásában eljárási illeték viseléséről rendelkezni nem kellett.

[64] A Kúria végzése ellen az Nsztv. 30. § (1) bekezdése alapján további jogorvoslatnak nincs helye.

[65] A Kúria jelen határozatát az Nsztv. 30. § (3) bekezdése szerint a Magyar Közlönyben nyolc napon belül, a Kúria honlapján a határozat meghozatala napján közzéteszi.

Budapest, 2021. november 11.

Dr. Kalas Tibor s.k. a tanács elnöke,
Dr. Vitál-Eigner Beáta s.k. előadó bíró,
Dr. Sugár Tamás s.k. bíró