Knk.III.39.105/2025/2. számú határozat

A Kúria
végzése

Az ügy száma: Knk.III.39.105/2025/2.

A tanács tagjai:

Dr. Farkas Katalin a tanács elnöke
Dr. Varga Eszter előadó bíró
Dr. Bérces Nóra bíró
Dr. Kovács András bíró
Dr. Magyarfalvi Katalin bíró

A kérelmező: … (...)

A kérelmező képviselője: Dr. Sobor Ügyvédi Iroda, eljáró ügyvéd: dr. Sobor Dávid (...)

Az eljárás tárgya: népszavazási ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a kérelmező

A felülvizsgálati kérelemmel támadott határozat: a Nemzeti Választási Bizottság 10/2025. számú határozata

Rendelkező rész 

A Kúria a Nemzeti Választási Bizottság 10/2025. számú határozatát megváltoztatja, és az „Egyetért Ön azzal, hogy az Országgyűlés írja elő a törvény alapján vagyonnyilatkozat-tételre kötelezett személyek vagyonnyilatkozataiban foglaltak helytállóságának rendszeres, kötelező, a hatósági nyilvántartásokban foglalt adatokkal való összevetéssel történő vizsgálatát?” népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.

A Kúria elrendeli e végzés közzétételét a Magyar Közlönyben.

A közigazgatási nemperes eljárás 10.000 (tízezer) forint összegű feljegyzett illetéke az állam terhén marad.

E végzés ellen további jogorvoslatnak helye nincs.

Indokolás

A Nemzeti Választási Bizottság határozata

  1. A Nemzeti Választási Bizottság (a továbbiakban: NVB) a 10/2025. számú határozatában egy magánszemély „Egyetért Ön azzal, hogy az Országgyűlés írja elő a törvény alapján vagyonnyilatkozat-tételre kötelezett személyek vagyonnyilatkozataiban foglaltak helytállóságának rendszeres, kötelező, a hatósági nyilvántartásokban foglalt adatokkal való összevetéssel történő vizsgálatát?” népszavazásra javasolt kérdését hitelesítette.
  2. Megállapította, hogy a népszavazási kérdés mind az Alaptörvényben, mind pedig a népszavazási kezdeményezésről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) követelményeinek megfelel. A döntése alátámasztásaként utalt a Kúria által jelen népszavazási kérdéssel szó szerint megegyező kérdések hitelesítése tárgyában hozott Knk.VII.37.592/2017/2. számú, Knk.VII.37.859/2019/2. számú és Knk.VII.37.860/2019/2. számú végzésekre.

A kérelmező felülvizsgálati kérelme

  1. Az NVB határozatával szemben a kérelmező felülvizsgálati kérelemmel élt, melyben a határozat megváltoztatását és a népszavazásra javasolt kérdés hitelesítésének megtagadását kérte. 
  2. Arra hivatkozott, hogy önkormányzat bizottsági tagjaként vagyonnyilatkozat tételére köteles, ezért a népszavazási kérdés közvetlenül érinti a megbízatásával összefüggő jogait és kötelezettségeit.
  3. Előadta, hogy a hitelesítésre benyújtott kérdés alapján tartott érvényes és eredményes népszavazás mind jogalkotási, mind jogalkalmazási szempontból lehetetlen helyzetet eredményezne. Kifejtette, hogy az egyes vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségekről szóló 2007. évi CLII. törvény (a továbbiakban: Vnyt.) melléklete olyan vagyonelemeket tartalmaz, amelyek nem mindegyikére létezik hatósági nyilvántartás. Ez súlyos egyértelműségi problémát eredményez, mert a jogalkotó értelmezheti úgy, hogy a hiányzó elemek tekintetében nyilvántartást kell létrehoznia. Mivel a Vnyt. minden vagyonelem ellenőrzését megköveteli, azonosítható egy olyan választópolgári álláspont is, amely a nyilvántartási rendszer kibővítését is beleérti. Mindezek pedig a választópolgári egyértelműség követelményének sem felelnek meg.
  4. Kiemelte, hogy az értékpapírok, a kölcsönök, továbbá a készpénz nem vehető hiánytalanul és naprakész módon nyilvántartásba, különösen annak közhitelességéről nem lehet beszélni. A választópolgári egyértelműség e tekintetben is jelentős csorbát szenved, miután a kérdés alapján az átlagosan tájékozott és jóhiszemű választópolgár alappal feltételezheti, hogy a vagyonnyilatkozat-tételére kötelezett vagyonának teljes körű ellenőrizhetőségéről szavaz.
  5. Hangsúlyozta, hogy a hatósági nyilvántartásoknak csak egy része elérthető bárki számára. A feltételek megteremtése az ellenőrzés alá vonható vagyonelemek nyilvántartására és ezen nyilvántartásokba történő betekinthetőségre mind jogalkotási, mind jogalkalmazási szinten lehetetlen, mert ezek tartalmának külföldi hatósági nyilvántartásokkal is összevethetőnek kell lennie. A választópolgárok egyrészt azzal a hamis látszattal szembesülnének, hogy a vagyonnyilatkozati rendszer ellenőrizhetősége alapjaiban változik meg és biztosítja a teljes átláthatóságot, másrészt a feltett kérdés hamisan azt is sugallja, hogy a megváltozott szabályozás következtében feltárt valótlanságoknak hátrányos jogkövetkezményei lennének. Ebből következően a válaszok teljes körű érdemi következményeit a választópolgár nem láthatja át, így az összességében nem felel meg az egyértelműség követelményének.
  6. Álláspontja szerint a nyilvántartások segítségével elérhető átláthatóság alacsony szintje, valamint a hibásan kitöltött vagyonnyilatkozat jogkövetkezményeinek hiánya nem alkalmas azon szabályozási cél elérésére, amely a vagyonnyilatkozat-tételére kötelezett személyek vagyoni helyzetének átláthatóságát, ezáltal a közélet tisztaságának növekedését szolgálja. A kérdés az Alaptörvény N. cikk (3) bekezdésébe ütközően eredmény nélküli bürokrácianövelő hatással bír, továbbá a választópolgárokat megtéveszti.

A Kúria Knk.III.39.037/2025/3. számú végzése

  1. A Kúria a Knk.III.39.037/2025/3. számú végzésével az NVB határozatát helybenhagyta.
  2. Rögzítette, hogy a Kúria választópolgári és jogalkotói egyértelműség körében kiforrott gyakorlata mentén vizsgálta a kérelmező felülvizsgálati kérelmében foglaltakat. A feltenni kívánt kérdés tárgyát vizsgálva megállapította, hogy az nem ütközik az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés szerinti tiltott tárgykörbe, amelyet a Knk.IV.37.859/2019/2., a Knk.VII.37.860/2019/2., a Knk.VII.37.592/2017/2. és a Knk.IV.37.859/2019/2. számú végzések is megerősítenek.
  3. Hivatkozott a Knk.VII.37.859/2019/2. számú és a Knk.VII.37.860/2019/2. számú végzésekben is alapul vett Knk.VII.37.592/2017/2. számú végzésre, mely szerint nem sérti az egyértelműség követelményét az összevetéssel érintett hatósági nyilvántartások pontos meghatározásának hiánya. A hatósági nyilvántartások szókapcsolat jelző nélküli használata egyaránt magában foglalja a közhiteles és nem közhiteles nyilvántartásokat. Ugyanakkor a vagyonnyilatkozatok adattartalma alapján a vagyonnyilatkozatban foglaltak helytállóságának ellenőrzésére csak a közhiteles nyilvántartások lehetnek alkalmasak. Mindez pedig sem a jogalkotói, sem a választópolgári egyértelműség szempontjából nem aggályos, nem irányul lehetetlen célra, nem megtévesztő. A jogalkotó ugyanis a vagyonnyilatkozatok adattartalmának ismeretében pontosan meg tudja határozni, hogy azok helytállóságának ellenőrzése szempontjából mely közhiteles hatósági nyilvántartások lehetnek relevánsak. Egy eredményes népszavazás esetén a jogalkotó hatáskörébe tartozik, hogy a vonatkozó hatósági nyilvántartások körét meghatározza.
  4. A Kúria megállapította, hogy a választópolgárok akaratnyilvánítását nem befolyásolhatja, hogy a vagyonnyilatkozatban foglaltak helytállóságát mely hatósági nyilvántartásokkal kell összevetni. A népszavazási kérdés megválaszolásával arra irányuló akaratukat fejezik ki, hogy a vagyonnyilatkozatban foglaltakat a hatósági nyilvántartásokkal való összevetéssel rendszeresen és kötelezően ellenőrizzék-e. A népszavazásra szánt kérdés nem eredményez olyan értelmezést, melyből következően a jogalkotónak új hatósági nyilvántartást kellene létrehoznia, illetve korábbi nyilvántartásait átalakítania, kibővítenie, a vagyonnyilatkozati rendszert alapjaiban módosítania. A feltárt valótlanságok hátrányos következményeit a kérdés nem érinti, ilyen tartalma nem olvasható ki.
  5. A Knk.VII.37.592/2017/2. számú végzésben foglaltakra utalással azt is kiemelte, hogy a népszavazási kérdés a vagyonnyilatkozatok rendszeres, kötelező, hatósági nyilvántartásokkal történő összevetésére irányul, az ezen eljárás bevezetésére irányuló választópolgári akaratnyilvánítás nem függhet attól, hogy a választópolgár a vagyonnyilatkozat-tételre kötelezettek teljes körét ismeri-e. Egyébiránt a vagyonnyilatkozat-tételre kötelezetteket a jogszabályok zártkörűen, jogértelmezéssel nem kiterjeszthetően határozzák meg, az egyértelműség követelménye e tekintetben sem sérül.
  6. A kérdésben szereplő „rendszeres” kitétel a kérdés egyértelműségét sem választópolgári, sem jogalkotói szempontból nem akadályozza. A kérdés összességében – figyelemmel a legutóbbi Knk.VII.37.859/2019/2. számú és Knk.VII.37.860/2019/2. számú végzésekben foglaltakra is – nem félreérthető mértékben általános, nem okoz olyan értelmezési zavart, amely megakadályozná, hogy az Országgyűlés egyértelmű jogalkotással végrehajtsa a választók akaratát. A rendszeres, kötelező összevetés és a hatósági nyilvántartás fogalmát jogalkotási mozgástérként értékelte a Kúria, ami nem zárja ki az egyértelmű jogalkotás követelményének megvalósulását.

Az Alkotmánybíróság 7/2025. (VII. 24.) számú határozata

  1. A kérelmező alkotmányjogi panaszára eljárt Alkotmánybíróság a 2025. július 8. napján kelt 7/2025. (VII. 24.) számú határozatával megállapította, hogy a Kúria Knk.III.39.037/2025/3. számú végzése alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette.
  2. Kiemelte, hogy az Alkotmánybíróság a jelen ügyben nem azt vizsgálja, hogy a népszavazási kérdés megfelelt-e a választói, illetve jogalkotói egyértelműség követelményének, hanem azt, hogy a Kúria az Alaptörvény rendelkezéseivel összhangban értelmezte-e az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében foglaltakat.
  3. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kúria annak ellenére nem tekintette sem a jogalkotói, sem a választópolgári egyértelműség szempontjából aggályosnak a feltenni kívánt kérdést, hogy abból nem derül ki egyértelműen, hogy milyen fajtájú hatósági nyilvántartásokról van szó. A Kúria indokolása ugyanis egyrészt elismeri, hogy a kérdésbe beleérthetők mind a közhiteles, mind a nem közhiteles hatósági nyilvántartások is, ugyanakkor azt is megállapítja, hogy a kérdés kizárólag a közhiteles nyilvántartásokra irányulhat. A választópolgárok tehát alappal gondolhatják azt, hogy a kérdés mind a közhiteles, mind a nem közhiteles nyilvántartásokra egyaránt vonatkozik, ugyanakkor a Kúria szűkítő jogértelmezése alapján a jogalkotás kizárólag a közhiteles nyilvántartásokra irányulhat, vagyis a vagyonnyilatkozatban foglaltak helytállóságának vizsgálata eleve nem teljes körű, csupán részleges, mindössze a közhiteles hatósági nyilvántartásokban szereplő vagyonelemekre terjedhet ki. Mindezt az – indokolásban rejlő – önellentmondást a támadott végzés nem oldja fel, nem indokolja {7/2025. (VII. 24.) számú AB határozat, Indokolás [49] bekezdés}.
  4. A Kúria indokolása a kérdésben szereplő hatósági nyilvántartás elé beillesztett „közhiteles” jelzővel leszűkítette a hatósági nyilvántartások – és ezáltal az összevetendő vagyonnyilatkozati adatok – körét, megváltoztatva ezzel a kérdés eredeti – a szervező szándéka szerinti – tartalmát. A Kúria indokolásának ezen eleméből az következik, hogy a feltenni kívánt kérdés jelen formájában nem felel meg az egyértelműség követelményének, hiszen nem egyértelmű, hogy milyen típusú nyilvántartásokra utal. Azzal, hogy a Kúria indokolása szerint csak a közhiteles nyilvántartások alkalmasak a vagyonnyilatkozatban foglaltak helytállóságának ellenőrzésére, az következik, hogy a kérdés kizárólag ezzel a kiegészítéssel tekinthető egyértelműnek. A Kúria jogértelmezése azonban így nem a szervező által benyújtott kérdés eredeti tartalma szerint vizsgálta az egyértelműségnek való megfelelést, hanem egy olyan tartalmi kiegészítéssel együtt, amely a népszavazási kérdésből nem volt kiolvasható. Márpedig a Kúria jogköre a népszavazási egyértelműség megítélése során nem terjed ki a kérdés megváltoztatására, kiegészítésére {7/2025. (VII. 24.) számú AB határozat, Indokolás [50] bekezdés}.
  5. A támadott végzés indokolása szerint továbbá egy eredményes népszavazás esetén a jogalkotó hatáskörébe tartozik, hogy a vonatkozó hatósági nyilvántartások körét meghatározza. Ehhez képest az Nsztv. 9. § (1) bekezdéséből fakadó követelmény azt jelenti, hogy – mivel az eredményes népszavazás az Országgyűlés törvényalkotási jogkörének alkotmányos korlátozása, mert az abból következő döntéseket meg kell hoznia – a jogalkotási kötelezettség tekintetében a  népszavazás eredményének konkrétnak és határozottnak kell lennie, vagyis a törvényalkotó számára világosnak kell lennie annak, hogy milyen tartalmú és irányú jogalkotás szükséges annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen. Ezt azonban kizárja, ha az Országgyűlés többféle, akár egymással ellentétes szabályozási módon is teljesítheti kötelezettségét {7/2025. (VII. 24.) számú AB határozat, Indokolás [51] bekezdés}.
  6. Összességében az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy a Kúria jogértelmezése túlterjeszkedett az egyértelműség alkotmánybírósági gyakorlat által kialakított fogalmán, amikor – korábbi gyakorlatára alapozva, minden további értékelést mellőzve – egyrészről megállapította, hogy a hatósági nyilvántartások szókapcsolat jelző nélküli használata egyaránt magában foglalja a közhiteles és nem közhiteles nyilvántartásokat, ugyanakkor ezzel egyidejűleg elismerte, hogy a vagyonnyilatkozatok adattartalma alapján a vagyonnyilatkozatban foglaltak helytállóságának ellenőrzésére csak a közhiteles nyilvántartások lehetnek alkalmasak, ezt az ellentmondást pedig az indokolásában annak ellenére nem oldotta fel, hogy a hitelesített kérdésben a „közhiteles” szó egyáltalán nem szerepel. A Kúria támadott végzésének az Nsztv. 9. § (1) bekezdéséhez fűzött jogértelmezése figyelmen kívül hagyta az Alaptörvény 28. cikkében meghatározott jogértelmezési szabályokat. Ezzel eloldotta magát a norma szövegétől, tartalmától, lényegében kiüresítette a hitelesítés jogintézményének tartalmi szegmensét, és ezzel a contra legem jogértelmezés egyúttal contra constitutionem önkényessé vált, ami egyben az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének a sérelmét okozta. E megállapításra figyelemmel az indítványban megjelölt további alapjog sérelmét már nem vizsgálta.

A Kúria Kpk.I.39.075/2025/3. számú végzése

  1. A Kúria a Kpk.I.39.075/2025/3. számú végzésével az Alkotmánybíróság 7/2025. (VII. 24.) AB határozata alapján – a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 123. § (2) bekezdésére és a Kp. 123. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 427. § (1) bekezdés b) pontjára tekintettel – a Kúria közigazgatási ügyekben eljáró tanácsát új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
  2. Az új eljárásra előírta, hogy a népszavazásra szánt kérdés vizsgálata során a hatósági nyilvántartások szókapcsolat jelző nélküli használata vizsgálata körében – az Nsztv. 9. § (1) bekezdésére is tekintettel – figyelemmel kell lenni az Alaptörvény 28. cikkében meghatározott jogértelmezési szabályokra, továbbá a korábbi bírósági felülvizsgálati döntések ügyazonosságának vizsgálata során a kereseti kérelemben foglalt érvekre és indokokra, az ügy egyedi jellegére. 
  3. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 32. § (1) bekezdés b) pontjára figyelemmel a Kúria eljáró tanácsának át kell tekintenie a Kúria ezen tárgyú közzétett gyakorlatát, s ha az alkotmánybírósági határozatnak megfelelő új határozat csak úgy hozható meg, hogy az eltérne a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében (a továbbiakban: BHGY) már közzétett határozatától, úgy a Bszi. fenti rendelkezéseire tekintettel kell eljárnia.

A Kúria eljáró tanácsának előzetes döntéshozatali indítványa és a Jogegységi Panasz Tanács 13/2025. számú Jogegységi Határozata (Jpe.IV.60.054/2025/11. szám)

  1. A Kúria eljáró tanácsa a Bszi. 32. § (1) bekezdés b) pontja, valamint 33. § (1) bekezdés b) pontja alapján előzetes döntéshozatali indítványt terjesztett elő az ügyben, mert jogkérdésben el kívánt térni a BHGY-ban közzétett Knk.37.592/2017/2., Knk.37.859/2019/2. és Knk.37.860/2019/2. számú kúriai határozatoktól. Az indítványozó tanács azt kérte, hogy a Jogegységi Panasz Tanács engedélyezze annak megállapítását, hogy a szóban forgó népszavazásra javasolt kérdés nem felel meg az egyértelműség követelményének, mert a kérdésből nem derül ki egyértelműen, hogy milyen típusú hatósági nyilvántartásokról van szó.
  2. A Jogegységi Panasz Tanács megállapította, hogy az indítványban megjelölt döntések jogértelmezése a jelen üggyel azonos alapokon nyugszik. E határozatok értelmezésétől eltérően az Alkotmánybíróság úgy döntött, hogy a Kúria Knk.39.037/2025/3. számú határozatának indokolása a kérdésben szereplő hatósági nyilvántartás elé beillesztett „közhiteles” jelzővel leszűkítette a hatósági nyilvántartások – és ezáltal az összevetendő vagyonnyilatkozati adatok – körét, megváltoztatva ezzel a kérdés eredeti – szervező szándéka szerinti – tartalmát.
  3. A Jogegységi Panasz Tanács megállapította, hogy ahhoz, hogy az indítványozó tanács az Alkotmánybíróság iránymutatásának eleget tegyen, el kell térnie a megjelölt Knk.37.592/2017/2., Knk.37.859/2019/2. és Knk.37.860/2019/2. számú határozatoktól. Erre tekintettel megállapította, hogy a Kúria K.III. ítélkező tanácsa eltérhet a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett Knk.37.592/2017/2., Knk.37.859/2019/2. és Knk.37.860/2019/2. számú határozatoktól és az azokkal azonos tartalmú egyéb határozatoktól, amelyek a továbbiakban kötelező erejűként nem hivatkozhatók.

A Kúria döntése és jogi indokai

  1. A Kúria a bírósági felülvizsgálati kérelem alapján az Nsztv. 1. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó, a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 231. § (4) bekezdésének megfelelően a sérelmezett határozatot, valamint az azt megelőző eljárást megvizsgálta, és megállapította, hogy a kérelmező felülvizsgálati kérelme – az alábbiak szerint – alapos.
  2. A Kúria a kérelmező érintettségét a megismételt eljárásban már nem vizsgálta figyelemmel arra, hogy azt a korábbiakban már megállapította, az érintettséggel kapcsolatban kétség nem merült fel.
  3. A Kúriának a megismételt eljárásban az Alkotmánybíróság 7/2025. (VII. 24.) számú határozata alapján, figyelemmel az Alaptörvény 28. cikkére azt kellett vizsgálnia, hogy az NVB jogszerűen hitelesítette-e a népszavazásra javasolt kérdést. A kérdés az Nsztv. 11. § (1) bekezdése alapján akkor hitelesíthető, ha az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel. 
  4. A kérelmező – több szempontot figyelembe véve, elsődlegesen a nyilvántartás pontos meghatározottságára hivatkozással – állította, hogy a feltenni kívánt kérdés sem a választópolgári, sem a jogalkotói egyértelműség követelményének nem felel meg.
  5. Az Nsztv. 9. § (1) bekezdése szerint a népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni (választópolgári egyértelműség), továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles (jogalkotói egyértelműség).
  6. Az Alkotmánybíróság 7/2025. (VII. 24.) számú határozatával is megerősített 29/2012. (V. 25.) AB határozata a következők szerint foglalta össze az egyértelműség követelményét: „az egyértelműség követelménye a népszavazáshoz való jog érvényesülésének garanciája. Az egyértelműség követelménye ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy a népszavazásra szánt kérdésnek egyértelműen megválaszolhatónak kell lennie. Ahhoz, hogy a választópolgár a népszavazásra feltett kérdésre egyértelműen tudjon válaszolni, az szükséges, hogy a kérdés világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, a kérdésre „igen”-nel vagy „nem”-mel lehessen válaszolni (választópolgári egyértelműség). Az eredményes népszavazással hozott döntés az Országgyűlésnek az Alaptörvényben szabályozott törvényalkotási jogkörét korlátozza, mivel az Országgyűlés köteles az eredményes népszavazásból következő döntéseket meghozni. A kérdés egyértelműségének megállapításakor az Alkotmánybíróságnak vizsgálnia kell azt is, hogy a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés – az akkor hatályban lévő jogszabályok szerint – el tudja-e dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, akkor milyen jogalkotásra köteles (jogalkotói egyértelműség)” {29/2012. (V. 25.) AB határozat, Indokolás [29]}.
  7. A népszavazásra feltenni kívánt kérdés a vagyonnyilatkozat-tételre kötelezett személyek vagyonnyilatkozataiban foglaltak helytállóságának rendszeres, kötelező, a hatósági nyilvántartásokban foglalt adatokkal való összevetéssel történő vizsgálatára vonatkozik. Ahogyan azt a Kúria a Knk.III.39.037/2025/3. számú végzésében is megállapította a hatósági nyilvántartások szókapcsolat jelző nélküli használata egyaránt magában foglalja a közhiteles és nem közhiteles nyilvántartásokat. Ugyanakkor a vagyonnyilatkozatok adattartalma alapján a vagyonnyilatkozatban foglaltak helytállóságának ellenőrzésére csak a közhiteles nyilvántartások lehetnek alkalmasak {Kúria Knk.III.39.037/2025/3.  végzése, Indokolás [29]}.
  8. Az Alkotmánybíróság határozata alapján ugyanakkor a fenti értelmezésből az következik, hogy a feltenni kívánt kérdés jelen formájában nem felel meg az egyértelműség követelményének, hiszen nem egyértelmű, hogy milyen típusú nyilvántartásokra utal a kérdés. Abból a megállapításból, hogy csak a közhiteles nyilvántartások alkalmasak a vagyonnyilatkozatban foglaltak helytállóságának ellenőrzésére, az következik, hogy a kérdés kizárólag ezzel a kiegészítéssel tekinthető egyértelműnek. A kérdés egyértelműségét ugyanakkor a benyújtott kérdés eredeti tartalma szerint kell vizsgálni, annak tartalmi kiegészítésére nincs mód. A kérdés meghatározása (megszövegezése) a kezdeményezés szervezőjét megillető jogosultság {Nsztv. 3. § (1) bekezdése}, a kérdés szövegét az NVB sem módosíthatja (korrigálhatja) a hitelesítésről hozott döntésében, hiszen az Nsztv. 11. § (1) bekezdése szerint az NVB a már megfogalmazott és benyújtott kérdés hitelesítéséről (megengedhetőségéről) hoz döntést, és nem vesz részt magának a kérdésnek a megszövegezésében; mindezeken túl a Kúria reformatórius jogköre is a határozat kérdést hitelesítő vagy azt megtagadó rendelkezésére vonatkozik {7/2025. (VII. 24.) számú AB határozat, Indokolás [37]}.
  9. A fentiek alapján a Kúria megállapította, hogy a feltenni kívánt kérdés nem világos és nem kizárólag egyfajtaképpen értelmezhető, hiszen a közhiteles és nem közhiteles nyilvántartásra egyaránt vonatkozhat, azaz nem felel meg annak a feltételnek, hogy a választópolgárok a leadott szavazataikkal a jogaikat tudatosan, átgondoltan tudnák gyakorolni (Knk.37.457/2015/3., Knk.37.391/2017/3., Knk.37.411/2017/3.). 
  10. A választópolgári egyértelműség követelménye az átlagosan tájékozott választópolgár esetén akkor teljesül, ha számára a szavak hétköznapi jelentése alapján a kérdés teljesen világos, az kétséget nem hagyó tartalommal bír. A feltenni kívánt, összetett mondatból álló kérdés ugyanakkor ezen kritériumnak – a hatósági nyilvántartással kapcsolatban kifejtett bizonytalansági tényezőn túl – azért sem felel, mert nem egyértelmű, hogy mit jelent a vizsgálat; azt ki végezné; a „rendszeresség” alatt mit kell érteni (automatizmus érvényesül vagy eseti vizsgálat, esetleg mindkettő); az eltérést eredményező összevetés milyen következménnyel jár, egyáltalán van-e valamilyen (jogi) következménye. Mindezeken túl az átlagos választópolgár számára „a törvény alapján vagyonnyilatkozat-tételre kötelezett személyek” körének behatárolása a hétköznapi ismereten túlmutat, ezért a felsoroltak miatt a vagyonnyilatkozat-tételre vonatkozó (újra)szabályozás indokoltságát, a jogviszony szabályozásának következményeit, jogi hatását nem látja át, ez utóbbira a kérdés maga sem utal. 
  11. A Kúria gyakorlata szerint a jogalkotói egyértelműség alapkritériuma az, hogy az Országgyűlés számára világos legyen, hogy a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi: valamely jogalkotástól való tartózkodásra vagy éppen ellenkezőleg, jogalkotásra. Ez utóbbinak konkrétnak és határozottnak kell lennie, azaz a törvényalkotó számára világosnak kell lennie, hogy milyen tartalmú és irányú jogalkotásra köteles annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen (Knk.IV.37.995/2017/3., Knk.39.039/2025/2.).
  12. Az Nsztv. 9. § (1) bekezdéséből fakadó követelmény tehát az Alkotmánybíróság által is megerősítetten {7/2025. (VII. 24.) számú AB határozat, Indokolás [51]} azt jelenti, hogy – mivel az eredményes népszavazás az Országgyűlés törvényalkotási jogkörének alkotmányos korlátozása, mert az abból következő döntéseket meg kell hoznia – a jogalkotási kötelezettség tekintetében a  népszavazás eredményének konkrétnak és határozottnak kell lennie, vagyis a törvényalkotó számára világosnak kell lennie annak, hogy milyen tartalmú és irányú jogalkotás szükséges annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen. Ezt azonban kizárja, ha az Országgyűlés többféle, akár egymással ellentétes szabályozási módon is teljesítheti kötelezettségét, ilyenkor ugyanis nem teljesül a jogalkotói egyértelműség követelménye. 
  13. A Kúria a fenti követelmény konkrét kérdéshez fűződő vizsgálata kapcsán megállapította, hogy egy eredményes népszavazás esetén a jogalkotónak a vonatkozó hatósági nyilvántartások körét meg kellene határoznia, ezt azonban – figyelemmel a nyilvántartás(ok) típusának meghatározatlanságára, többféle módon, adott esetben a vagyonnyilatkozat adatainak körét (szabályozási tartalmát) is érintve teljesíthetné, azaz a jogalkotói egyértelműség követelménye sem valósul meg. A jogalkotói egyértelműséget önmagában kizárja az a körülmény, hogy érvényes és eredményes népszavazás estén a jogalkotó nem tudhatja, hogy pontosan milyen tartalmú jogalkotásra köteles. A Kúria e körben visszautal a jelen határozat [36] bekezdésében kifejtettekre. 
  14. A fenti indokok alapján a Kúria megállapította, hogy a feltenni szándékozott kérdés az Nsztv. 9. § (1) bekezdésébe foglalt követelménynek nem felel meg, ezért a felülvizsgálati kérelemben felvetett további, az egyértelműség hiányát alátámasztó hivatkozásokat már nem vizsgálta („harangkötél elv”). Mivel a népszavazásra javasolt kérdés nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében meghatározott követelménynek, ezért a kérdés nem hitelesíthető, a Kúria az NVB 10/2025. számú határozatát az Nsztv. 30. § (1) bekezdése alapján megváltoztatta, és a kérdés hitelesítését az Nsztv. 11. § (1) bekezdése alapján megtagadta.

A döntés elvi tartalma 

  1. Nem felel meg az egyértelműség követelményének az olyan népszavazásra javasolt kérdés, amely eltérő típusú nyilvántartásra is értelmezhető, mint amelyre adott esetben a kezdeményező a kérdést vonatkoztatja, a népszavazás eredménye alapján pedig a jogalkotási kötelezettség nem világos.

Záró rész

  1. A Kúria a bírósági felülvizsgálati kérelemről az Nsztv. 1. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Ve. 228. § (2) bekezdésére, 229. § (1) és (2) bekezdéseire, a Kp. 124. § (5) bekezdésére, 151. § (1) bekezdésére és 157. § (13) bekezdésére figyelemmel közigazgatási nemperes eljárásban, három hivatásos bíróból álló tanácsban, tárgyaláson kívül határozott.
  2. A Kúria végzésének a Magyar Közlönyben nyolc napon belül történő közzétételét az Nsztv. 30. § (3) bekezdése írja elő.
  3. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 62. § (1) bekezdés s) pontjában biztosított tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt, az Itv. 45/A. § (5) bekezdésében meghatározott mértékű, 10.000 forint összegű közigazgatási nemperes eljárási illeték a Kp. 35. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 102. § (6) bekezdése alapján az állam terhén marad.
  4. A Kúria végzése elleni további jogorvoslatot az Nsztv. 30. § (1) bekezdése zárja ki.

Budapest, 2026. január 28.

Dr. Farkas Katalin s.k. a tanács elnöke,
Dr. Varga Eszter s.k. előadó bíró,
Dr. Bérces Nóra s.k. bíró,
Dr. Kovács András s.k. bíró,
Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró