A Kúria
végzése
Az ügy száma: Knk.II.41.212/2021/4.
A tanács tagjai:
Dr. Tóth Kincső a tanács elnöke
Dr. Figula Ildikó előadó bíró
Dr. Kovács András bíró
A kérelmező: (kérelmező) (cím)
A kérelmező képviselője: (név) ügyvéd (cím)
Az ügy tárgya: népszavazási ügy
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a kérelmező
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Nemzeti Választási Bizottság 54/2021. számú határozata
Rendelkező rész
A Kúria a Nemzeti Választási Bizottság 54/2021. számú határozatát helybenhagyja.
Kötelezi a kérelmezőt, hogy fizessen meg a Magyar Államnak – külön felhívásra – az ott megjelölt módon és számlára 10.000 (tízezer) forint eljárási illetéket.
A végzéssel szemben további jogorvoslatnak nincs helye.
Indokolás
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A Nemzeti Választási Bizottság (a továbbiakban: NVB) Kérelmező magánszemély (a továbbiakban: kérelmező) által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés ügyében 54/2021. számú határozatával megtagadta a következő népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését: „Akarja-e Ön, hogy azt a 21. életévét betöltött személyt, aki 12 évnél fiatalabb gyermek sérelmére szexuális erőszakot követ el azt elmeállapotától függetlenül, a bíróság döntése alapján, kötelezően, kémiailag kasztrálják?”
[2] A határozat indokolása elsődlegesen arra utalt, hogy a kérdés a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) módosítására irányul, azzal a céllal, hogy egy új, hatályos szabályozásban nem szereplő szankciót lehessen alkalmazni. Az NVB hangsúlyozta, hogy a népszavazási kérdés kapcsán indokolt figyelni arra, hogy a szabályozás ne bontsa meg a hatályos szabályozási rendszer koherens egységét azzal, hogy nem vonja értékelési körébe az elkövető személyi körülményeit, s azt is, hogy a büntetőrendszer kialakítása büntetőpolitikai kérdés, a büntetőjogi jogkövetkezményeket kizárólag a jogalkotó határozhatja meg.
[3] A határozat szerint a kémiai kasztráció orvos által végzett, orvos által felügyelt tevékenység, egészségügyi kezeléssel, egészségügyi beavatkozással járó speciális szankció, amely kezelés ennek megfelelően az egyén testi épségének, egészségének részét képező hormonháztartásba (hormonális egyensúlyba) gyógyszeresen avatkozik bele, s amely számos egészségügyi mellékhatással jár. Emiatt az NVB az Alaptörvény XX. cikk (1) bekezdésére, III. cikk (1) bekezdésére, I. cikk (3) bekezdésére és az Emberi Jogok Európai Egyezményének 3. cikkére utalva végezte el az elemzést.
[4] Megállapította, hogy a népszavazásra feltett kérdésben szereplő szankció kötelező elrendelése nem teszi lehetővé a bíróság számára, hogy előzetesen értékelje az érintett elkövető személyi körülményeit. Az indokolás szerint azáltal, hogy a bíróság a szankció kiszabásakor nem vonhatja az értékelés körébe az elkövető személy körülményeit, különösen egészségi állapotát, a szabályozás megbontaná a hatályos szabályok szerinti büntetési rendszer koherens egészét, és ezért nem felel meg az Alaptörvény B. cikk (1) bekezdése által a jogállami büntetési rendszerrel szemben támasztott követelményeknek, valamint a mérlegelés nélküli alkalmazás kötelezettsége bizonyos esetekben az Alaptörvény III. cikk (1) bekezdésében garantált kínzás, embertelen, vagy megalázó bánásmód, vagy büntetés tilalmának sérelmét eredményezné.
[5] Az indokolás az Emberi Jogok Európai Bírósága és az Alkotmánybíróság gyakorlatára utalva hivatkozott arra, hogy az Alaptörvény III. cikk (1) bekezdése, illetve az Emberi Jogok Európai Egyezménye 3. cikkében garantált kínzás, embertelen, vagy megalázó bánásmód büntetés tilalmának megsértését önmagában nem jelenti a kémiai kasztráció, mint büntetőjogi szankció alkalmazásával együtt járó egészségügyi mellékhatások felmerülése, egészen addig, ameddig a szabályozás megfelelő garanciáit nyújt arra, hogy az alkalmazással járó egészségügyi mellékhatások nem minősülnek szükségtelenül felmerülő alapjog korlátozásnak. Figyelemmel arra azonban, hogy a kezdeményezéssel elérni kívánt szabályozás eredményeként a bíróságnak mérlegelést nem tűrően, kötelezően, azaz akkor is alkalmazni kellene a szankciót, amikor annak szükségessége bármely okból okafogyottá vált, vagy amikor az elkövető egészségügyi állapota miatt a szóban forgó szankcióval járó egészségügyi mellékhatások meghaladják a szükségszerűnek, arányosnak értékelhető szintet, ez elvezethet oda, hogy az alapjog korlátozás (a szankció alkalmazása) már nem értékelhető szükségesnek vagy arányosnak.
[6] Az NVB mindezekre figyelemmel levonta azt a következtetést, hogy a népszavazásra javasolt kérdésben tartott érvényes és eredményes népszavazás – az igenlő válaszok többsége esetén – olyan szabályozás megalkotására kötelezné az Országgyűlést, amely nincs összhanggal az Alaptörvénnyel, így annak kizárólag az Alaptörvény módosításával lehetne eleget tenni, azaz a kérdés burkolt Alaptörvény-módosítást foglal magába, ezért az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontjában foglalt tilalomba ütközik.
A felülvizsgálati kérelem
[7] A kérelmező felülvizsgálati kérelmében az NVB határozatának megváltoztatását és az általa népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését kérte.
[8] A felülvizsgálati kérelem szerint a hitelesíttetni kívánt kérdés nem sérti az NVB határozatában hivatkozott alaptörvényi rendelkezéseket, az ezekre történő hivatkozás alapján meghozott döntés ezért jogsértő.
[9] A kérelmező álláspontja szerint a népszavazásra javasolt kérdésnek megfelelő jogalkotás esetén nem lenne kizárt a büntetőeljárás során (vagy akár a büntetés-végrehajtási szakban) az elkövető orvosszakértői vizsgálata. A jogerős ítélet végrehajtásának idején a kialakítható orvosi protokoll, illetve a jogi szabályozás határozná meg, hogy milyen vizsgálatokat kellene elvégezni, s azt miként kellene végrehajtani.
[10] Egyetértett azzal, hogy a népszavazási kérdés a Btk. módosítására irányul, s elfogadta a kémiai kasztráció határozati fogalmát. Utalt arra, hogy mivel a kémiai kasztrálás egy gyógyszeres egészségügyi beavatkozás, mint ahogy a kötelező védőoltás is, ezért irányadónak vélte az Alkotmánybíróság IV.3010/2021. számú határozatát, amely a védőoltásra való kötelezést az egészségügyi önrendelkezéshez való jog arányos korlátozásának minősítette. Utalt rá, hogy a kémiai kasztrációnál használt gyógyszer engedélyezett rákellenes gyógyszer, amelynek mellékhatásai ismertek.
[11] A felülvizsgálati kérelem utalt az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 15. § (1) bekezdésében szabályozott, egészségügyi önrendelkezési jog korlátozhatóságára, és hivatkozott arra, hogy a jogalkotással beépíthetőek azok a garanciák, amelyek folytán a kémiai kasztrálás nem sérti az Alaptörvény XX. cikk (1) bekezdésében rögzített alapjogot, nem okoz olyan egészségügyi károsodást, mellékhatást, mely e jogot szükségtelenül és aránytalanul korlátozná.
[12] Hivatkozása szerint a bíróság mérlegelési joga nem kerülne korlátozásra a büntetés megállapítása során, mert azt a bíróság a jelenlegi jogszabályi keretek között szabná ki, továbbra is figyelembe lehetne venni a büntethetőséget kizáró vagy korlátozó okokat, és az egyéb, ítélethozatal szempontjából releváns tényeket.
[13] Állította, hogy a határozat tévesen állította az Alaptörvény III. cikk (1) bekezdése sérelmét, ugyanis embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés tilalmának sérelme a kérdéssel kapcsolatban nem merülhet fel, a kémiai kasztráció ugyanis egy ellenőrzött orvosi, gyógyászati beavatkozás, melynek kialakult gyakorlata van.
[14] Utalt az ENSZ kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni egyezményére, a kínzás fogalmi meghatározása körében a Nemzetközi Büntetőbíróság Alapokmányára, és hangsúlyozta, hogy az embertelen megalázó bánásmód vagy büntetés ezen dokumentumokban meghatározott fogalma alapján a kémiai kasztrálás egyértelműen nem sérti az Alaptörvény III. cikk (1) bekezdésében biztosított alapjogot. A felülvizsgálati kérelem szerint az NVB határozata a kérdéshez olyan többlettartalmat társított, amely abból automatikusan nem következett.
[15] A kérelmező szerint a kémiai kasztráció indokoltságát igazolják azok az adatok is, melyek ezen eljárást gyakorlatban alkalmazó államokban (Skandináv államok, Németország) az eljárás hatékonyságát mutatják be.
[16] Érvelése szerint a kémiai kasztráció, mint szankció arányosságát támasztja alá az is, hogy a kérdéssel érintett áldozatok, a 12 évnél fiatalabb gyermekek, a törvény által fokozattan védendőnek minősülnek a Btk. 197. § (2) bekezdése értelmében. Álláspontja szerint a bűncselekmény elkövetésének megelőzése céljából az állam kötelezettsége a gyermekek védelmét biztosító jogszabályi környezet és intézményrendszer kialakítása. Állította, hogy a kémiai kasztrálás, mint szankció a gyermekek számára garantált alaptörvényi védelem része, létrehozása állami feladat, mely a hitelesíteni kívánt kérdés alapján elrendelt népszavazás eredményeként kerülhet érvényesítésre.
A Kúria döntése és jogi indokai
[17] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
[18] A Kúria annak érdekében, hogy megállapíthassa, hogy az NVB jogszerűen tagadta-e meg a népszavazásra feltett kérdés hitelesítését a határozatában megjelölt Alaptörvény B. cikk (1) bekezdés, I. cikk (3) bekezdés, III. cikk (1) bekezdés, XX. cikk (1) bekezdés, 8. cikk (3) bekezdés a) pontja rendelkezéseire alapozottan, először azt vizsgálta, hogy a kérdés mire irányul, és eleget tesz-e a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 9. § (1) bekezdésében megfogalmazott egyértelműség követelményének.
[19] A Kúria jelen ügyben is irányadónak tekintette az Alkotmánybíróság 33/2021. (XII.22.) határozatában foglalt azon elvi tételt, miszerint „az Alaptörvény 28. cikke alapján mutatis mutandis a jogszabályalkotásra irányuló népszavazási kérdés Alaptörvénynek megfelelő értelmezése a bíró számára nem csupán jog, hanem magából az Alaptörvényből fakadó kifejezett kötelezettség: amennyiben a bíró a népszavazási kérdésből alkotmánykonform jogalkotási megoldást le tud vezetni, a kérdés hitelesítését az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontja alapján nem tagadhatja meg. A lehetséges jogalkotási megoldások közül a népszavazási kérdés hitelesítésekor – ha van ilyen – azt kell figyelembe venni, amelyik összhangban van az Alaptörvénnyel.”
[20] Az Alkotmánybíróság idézett határozatának [34] pontja szerint a népszavazás mint a közvetlen demokratikus hatalomgyakorlás jogintézménye kiüresítéséhez vezetne, ha olyan népszavazási kérdés hitelesítését tagadja meg a Kúria, amelyből az Alaptörvénnyel összhangban álló jogalkotási megoldás is következhet. A jogalkotói egyértelműség követelményének megfelelő, de többféle jogalkotási megoldást magában hordozó népszavazási kérdés normatartalommal kitöltésekor a Kúriának nemcsak lehetősége, de kötelessége is, hogy a kérdés hitelesítése szempontjából az Alaptörvénnyel összhangban álló megoldást figyelembe vegye, és félretegyen bizonyos, az Alaptörvénnyel össze nem egyeztethető lehetséges normatartalmakat.
[21] A Kúria álláspontja szerint itt indokolt utalni arra, hogy az alapjogkonform jogalkotási megoldás kiválasztásakor a Kúria nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy ez a jogalkotási megoldás a választópolgárok akaratnyilvánításából levezethető-e. Azaz a feltett kérdést értelmezhetik-e úgy a választópolgárok, és adhatnak-e rá olyan választ, amelyből az az alapjogkonform jogalkotás következik. Az alapjogkonform jogalkotási megoldást ezért a Kúria csak a kérdés választópolgári egyértelműségével együtt tudja értelmezni, mivel a népszavazási kérdésre adott választópolgári választ kell követnie a jogalkotásnak, ellenkező esetben a népakarat közvetlen érvényesüléséről – holott ez a jogintézmény célja – nem lehet beszélni.
[22] A fentiek előrebocsátása mellett hivatkozik a Kúria arra, hogy önmagában nem vitatható, hogy a Btk. módosítása, a büntetőjogi szankciók köre – annak ellenére, hogy az valóban büntetőpolitikai kérdés és igényel egyfajta büntetőrendszeri koherenciát – népszavazás útján is bővíthető, hiszen nagy valószínűséggel létezik olyan jogalkotási megoldás, amely az alapjogi követelményeknek megfelel. Jelen ügyben azonban a Kúriának nem általánosságban, hanem egy konkrét kérdéshez kapcsolódóan kellett állást foglalnia arról, hogy a feltett népszavazási kérdés alapján milyen választópolgári akarat fogalmazódhatna meg, ha a kérdésre igennel válaszolnak egy érvényes és eredményes népszavazáson, s erre a jogalkotási akaratra lehet-e alapjogkonform jogalkotási megoldást találni.
[23] Fentiek miatt a Kúria elsődlegesen a kérdés tartalmát vizsgálta és azt, hogy az egy átlagosan tájékozott választópolgár számára a szavak általánosan elfogadott, hétköznapi jelentése alapján vagy esetleg valamely jogszabályi rendelkezés iránymutatása tükrében miként értelmezhető, illetve értelmezhető-e.
[24] Elsődlegesen arra utal a Kúria, hogy a kémiai kasztráció fogalmát az NVB határozatában értelmezte, ezt az értelmezést a kérelmező bírósági felülvizsgálati kérelmében elfogadta. A Kúria is egyetértett azzal, hogy a kémiai kasztráció fogalma – ahogy azt a határozat [12] bekezdése tartalmazta – egy tudatos, tájékozódásra kész választópolgár számára világos, egyértelmű lehet, azt tudja egyféleképpen értelmezni. Emiatt a Kúria úgy ítélte meg, hogy a kérdés egyik lényegi eleme, a kémiai kasztráció fogalma a választópolgárok számára egyértelmű.
[25] A népszavazásra feltett kérdés kapcsán a választópolgároknak nemcsak a kémiai kasztráció fogalmát kellene értelmezni, hanem azt a követelményt is, amely szerint a kémiai kasztrációt „bíróság döntése alapján, kötelezően” alkalmazni kell, ha a szexuális erőszakot 21. életévét betöltött személy 12 évnél fiatalabb gyermek sérelmére követi el. A Kúriának is értelmeznie kellett ezt a feltételt is, mert ez egy releváns többlettartalom a kérdésben, amely meghatározza a népakarat lényegi tartalmát, a jogalkotási folyamatot, annak alapjogi megfelelőségét, s végső soron az NVB határozati érveinek jogszerűsége szempontjából is jelentőséggel bír.
[26] A Kúria álláspontja szerint a kezdeményező által feltett kérdésben – különösen a felsorakoztatott feltételek sorrendje miatt – külön hangsúlyt kap a szankció kiszabásának kötelező jellege azzal, hogy a „kötelező” szó „a bíróság döntése alapján” kifejezést felsorolásszerűen követi. Ezzel a kérdés azt a jelentéstartalmat hordozza, hogy bár bírói döntés alapján kerülne sor a szankció alkalmazására, de annak kiszabása minden esetben kötelező lenne, ha a szexuális erőszakot 21. életévét betöltött személy 12 évnél fiatalabb gyermek sérelmére követi el. Ezzel a kérdésfeltevéssel tehát a kérdésben szereplő kémiai kasztráció mint szankció bevezetése arra irányul, hogy az abban megfogalmazott bűncselekmény elkövetése esetén, amennyiben a büntetőbíróság megállapítja az elkövető bűnösségét, akkor elmeállapottól függetlenül, a bíróságnak a kémiai kasztrációt, mint szankciót kötelezően, mérlegelés és egyedi értékelés nélkül, automatikusan el kell rendelnie. Ezen értelmezés tükrében a Kúria egyetértett az NVB határozatában kifejtett azon érveléssel, hogy a népszavazási kezdeményezés olyan jogalkotásra irányulna igen szavazatok esetén, amely nem biztosítja a bíróság részére a szankció alkalmazás során az elkövető személyi körülményeinek egyedi vizsgálatát.
[27] A felülvizsgálati kérelem bár hivatkozott arra, hogy egyrészt már a büntetőeljárás (büntetőper) keretében, másrészt a büntetés kiszabása után, a végrehajtási szakban lehetséges lenne az elkövető egészségügyi állapotának vizsgálata, ez az értelmezés azonban a népszavazásra feltett kérdésből a Kúria álláspontja szerint nem olvasható ki. A szavak általánosan elfogadott jelentése alapján ugyanis a kérdésből (….”elmeállapotától függetlenül, a bíróság döntése alapján, kötelezően...”) a szankció bíróság általi kötelező elrendelési kötelezettsége állapítható meg. A Kúria korábbi döntéseiben hangsúlyozta, hogy a kérdés egyértelműségét aggályossá teheti az a körülmény, ha a kérdés éppen a feltevője részéről magyarázatra szorul, ha a kérelmező bírósági felülvizsgálati kérelmében magyarázni kénytelen, hogy kezdeményezési szándéka pontosan mire irányult (Knk.VII.37.411/2017/3.; Knk.II.37.520/2017/2). A Kúria emlékeztet a Knk.IV.37.135/2016/4. számú határozatára, amely szerint, ha a felülvizsgálati kérelemben a kérelmező a saját kérdését maga kezdi el magyarázni és kiegészíteni olyan egyébként eredetileg a kérdésben nem szereplő kritériumokkal, melyek nélkül a kérdés valóban hiányos, akkor az a kérdés bizonyosan nem egyértelmű. Ebből az következik, ha a kérelmező azzal érvel, hogy a kérdés nyomán olyan jogalkotásra lenne lehetőség, amely akár a büntetőeljárás alatt, akár a végrehajtási szakban biztosítja az egyedi körülmények értékelését, a jogalkalmazói mérlegelést, akkor arra a Kúriának azt a választ kellene adnia, hogy a feltett kérdés nem egyértelmű, hitelesítését ez okból meg kell tagadni [Nsztv. 9. § (1) bekezdés].
[28] A Kúria a népszavazásra feltett kérdés fenti értelmezése (vö.: [24]-[26] bekezdés) mellett egyetért az NVB kérdés hitelesítését megtagadó határozata indokolása azon részével, hogy egyrészt – a szankció kiszabás során mérlegelést nem tűrő – szabályozás megbontaná a hatályos szabályok szerinti büntetési rendszer koherens egységét, ezért nem felel meg az Alaptörvény B. cikk (1) bekezdése által a jogállami büntetési rendszerrel szemben támasztott követelményeknek, másrészt a kötelező alkalmazás kötelezettsége bizonyos esetekben az Alaptörvény III. cikk (1) bekezdésében garantált kínzás, embertelen, megalázó bánásmód vagy büntetés tilalmának a sérelmét eredményezné.
[29] A népszavazásra feltett kérdés arra utal, hogy az említett szankciót (kémiai kasztrációt) a bíróságnak mérlegelés nélkül kellene kiszabnia. A Kúria szerint az Alaptörvény B. cikk (1) bekezdés által védett, a jogállami büntetési rendszerrel szemben támasztott követelményeket a büntetéskiszabás során az egyéniesítés teljes kizárása sérti.
[30] A büntetőjogi szankciók az állampolgárok alapvető jogainak legsúlyosabb korlátozását jelentik, ezért különösen fontos, hogy a büntetőjogi jogkövetkezményeket megfelelő garanciák mellett lehessen alkalmazni. Az egyik legfontosabb garancia, hogy a jogkövetkezményeket kizárólag a törvényalkotó határozhatja meg, a másik garancia azonban az, hogy konkrét esetben, a szankció alkalmazása esetén a kompetencia megoszlik a jogalkotó és a jogalkalmazó között [23/2014. (VII. 15.) AB határozat, indokolás (40)].
[31] Az egyes bűncselekmények természetéhez és súlyához igazodó büntetési rendszer és a büntetéskiszabás normatív előírásai együttesen szolgálják a jogállami büntetés funkcióját, a társadalom védelmét, a szankcióval történő arányos és megérdemelt viszonzást, valamint a speciális és generális prevenciót [23/2014. (VII. 15.) AB határozat indokolás (42)].
[32] A jogalkalmazói mérlegelés teljes kizárása nem teszi lehetővé az elkövetett bűncselekmény súlyához igazodó, a büntetési rendszer alapelvi kritériumainak megfelelő, differenciált, egyéniesített büntetéskiszabást, mely megbontja a hatályos szabályok szerinti büntetéskiszabási rendszer koherenciáját.
[33] Figyelemmel arra, hogy a népszavazásra feltett kérdés, a kémiai kasztráció elrendelése az Alaptörvény III. cikk (1) bekezdésében garantált kínzás, embertelen, megalázó bánásmód vagy büntetés tilalmának sérelmét is érinti, azaz az alapjog korlátozást érint, a Kúriának is vizsgálnia kellett, hogy az alapjog korlátozás az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése alapján az Alaptörvény keretei között marad-e, azaz az állam büntetőjogi igénye érvényesítése során a kérdésben szereplő kémiai kasztrációval, az elkövető testi és lelki egészséghez való, Alaptörvénnyel védett joga szükséges és arányos korlátozására kerül-e sor.
[34] Az NVB felülvizsgált határozata indokolása szerint – s ezzel a Kúria is egyetért – a kémiai kasztráció, mint büntetőjogi szankció alkalmazásával együtt járó egészségügyi mellékhatások lehetősége önmagában nem jelenti az embertelen, megalázó bánásmód vagy büntetés tilalmába ütközést, addig, amíg a szabályozás megfelelő garanciát nyújt arra, hogy az egészségügyi mellékhatások nem minősülnek szükségtelenül felmerülő alapjog korlátozásnak. Azonban ahogy azt a felülvizsgálni kért határozat indokolása is rögzíti, a népszavazásra feltett kérdésből az következik, hogy a büntetőbíróságnak abban az esetben is alkalmaznia kell majd a szankciót, amikor annak szükségessége a büntetőjogi felelősségről való döntés időpontjában már okafogyottá vált, vagy amennyiben az elkövető egészségügyi állapota a kémiai kasztrációval, mint szankcióval szükségképpen együtt járó egészségügyi mellékhatásokkal együtt kumulálódva meghaladná azt a szükségszerűnek, arányosnak értékelhető szintet, amely már nem felel meg az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése szükségességi, arányossági tesztnek. Mindezek miatt a Kúria álláspontja szerint az a népszavazási kérdés nem hitelesíthető, amelyből olyan jogalkotási kötelezettség származna, amely kizárja a bírósági mérlegelés, az egyén személyes körülményeinek értékelését a szankció alkalmazás, mint alapjog korlátozás során. A Kúria erre a kérdésre adott választópolgári válasz kapcsán nem tud alapjogkonform jogalkotási megoldást találni, s nem tud eleget tenni az Alkotmánybíróság fent idézett határozatában foglalt hitelesítési kötelezettségének.
[35] A felülvizsgálati kérelem eredménytelenül érvelt amellett, hogy az NVB többlettartalmat tulajdonított a kérdésfeltevéshez. A Kúria szerint – vö.: [27]-[28] bekezdés – ugyanis a népszavazásra feltett kérdésből az következik, hogy a büntetőbíróság nem értékelheti az elkövető személyi körülményeit, azaz az egészségi állapotát sem.
[36] A felülvizsgálati kérelem az egészségügyi önrendelkezési jog az Eütv. 15. § (1) bekezdésében foglalt korlátozhatóságára, és az Alkotmánybíróság kötelező védőoltással foglalkozó IV.3010/2021. számú határozatára eredménytelenül hivatkozott, hiszen a felülvizsgálat tárgyát képező határozat a népszavazásra feltett kérdés vizsgálatánál nem az egészségügyi önrendelkezési jog megsértésére alapította döntését.
[37] A kérelmező felülvizsgálati kérelmében a kémiai kasztráció indokoltságát alátámasztó tényadatokra és érvekre, más országok gyakorlatára a népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadó határozat jogszerűségével összefüggésben alaptalanul hivatkozott, a felülvizsgálati kérelemben e körben felhozott érvek az NVB határozata jogsértő volta alátámasztására alkalmatlanok.
[38] A fentiek alapján a a Kúria megállapította, hogy a népszavazásra feltett kérdés NVB részéről történő megtagadása jogszerű volt, mivel annak hitelesítése az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontjába ütközött volna, ezért az Nsztv. 30. § (1) bekezdése alapján a határozat helybenhagyásáról rendelkezett.
A döntés elvi tartalma
[39] Nem hitelesíthető az a népszavazási kérdés, amely egy új, nem létező büntetőjogi szankció bevezetésre irányulva olyan jogalkotást tesz kötelezővé, amely nem engedi az elkövető egyéni körülményeinek értékelését, egyúttal a szankció alkalmazását a bíróság számára mérlegelés nélkül kötelezővé teszi.
Záró rész
[40] A Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 45/A. § (5) bekezdése szerinti illeték megfizetésére az alaptalan felülvizsgálati kérelmet előterjesztő kérelmezőt kötelezte.
[41] Az Nsztv. 30. § (4) bekezdése alapján a Kúria a Magyar Közlönyben közleményt tesz közzé.
[42] A Kúria végzése elleni további jogorvoslatot az Nsztv. 30. § (1) bekezdése zárja ki.
Budapest, 2022. március 23.
Dr. Tóth Kincső s.k. a tanács elnöke,
Dr. Figula Ildikó s.k. előadó bíró,
Dr. Kovács András s.k. bíró