A Kúria
végzése
Az ügy száma: Knk.II.37.302/2020/3.
A tanács tagjai: Dr. Tóth Kincső tanácselnök
Dr. Szilas Judit előadó bíró
Dr. Bögös Fruzsina bíró
A kérelmező: (név)
(cím)
A kérelmező képviselője: Rédei és Pál Ügyvédi Iroda
Dr. Pál András ügyvéd
(cím)
Az ügy tárgya: népszavazási ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: kérelmező
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Nemzeti Választási Bizottság
15/2020. számú határozata
Rendelkező rész
A Kúria a Nemzeti Választási Bizottság 15/2020. számú határozatát – az indokolás részbeni megváltoztatásával – helybenhagyja.
Kötelezi a kérelmezőt, hogy fizessen meg az államnak – külön felhívásra – 10.000 (tízezer) forint eljárási illetéket.
E végzés ellen további jogorvoslatnak nincs helye.
Indokolás
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A Nemzeti Választási Bizottság (a továbbiakban: NVB) a ... (a továbbiakban: kérelmező) által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés ügyében 15/2020. számú határozatával döntött. Az NVB az „Akarja-e Ön, hogy az Országgyűlés úgy módosítsa az év elején esedékes nyugdíjemelés szabályait, hogy – a jelen kérdésben megtartott érvényes és eredményes népszavazást követő évtől – az emelés megállapításának mértékénél egyenlő arányban vegyék figyelembe a költségvetési törvényben előre jelzett fogyasztói árindex és a bruttó bér- és keresettömeg nagyságát?” kérdést tartalmazó aláírásgyűjtő ív hitelesítését jelzett számú határozatával – a népszavazási kezdeményezésről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 11. §-a alapján – megtagadta.
[2] Az NVB elsődlegesen a központi költségvetésről szóló törvény tartalmával kapcsolatos tiltott tárgykörbe ütközést vizsgálta.
[3] Az NVB e vizsgálat körében rögzítette, hogy a kérdés megfogalmazásának rendkívül bizonytalan értelmezési tartománya van, a kérdésben szereplő kategóriák alapvetően nem összevethetőek. A „bruttó bér- és keresettömeg nagysága” egy adott időpontra értelmezhető, forintban kifejezhető mennyiség, a „fogyasztói árindex” pedig, amely az infláció legfontosabb mutatója, egy arányszám, amely különböző időállapotokra meghatározott mennyiségeket (jellemzően negyedéves vagy éves összesített adatokat) hasonlít össze százalékos formában.
[4] Az NVB szerint a kérdésnek valószínűsíthető egy olyan értelmezése, amely szerint a kezdeményezés a nyugdíjemelés mértékének meghatározásánál nem a bruttó bér- és keresettömeg nagysága, hanem a bruttó bér- és keresettömeg növekedése százalékos arányának, valamint a költségvetési törvényben meghatározott fogyasztói árnövekedés százalékos arányának azonos súlyú figyelembe vételére irányul. A kérelmező vélelmezett céljához legközelebb álló értelmezés azonban felveti a költségvetési tiltott tárgykörrel való kapcsolatot.
[5] Az NVB a költségvetéssel kapcsolatos tiltott tárgykörre vonatkozó releváns alkotmánybírósági és kúriai döntések áttekintését követően kitért az Alaptörvény nyugdíjrendszert érintő szabályaira, továbbá Magyarország 2020. évi központi költségvetéséről szóló 2019. évi LXXI. törvény (a továbbiakban: költségvetési törvény), valamint a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) azon rendelkezéseire is, amely jelen népszavazási kérdéssel összefüggésbe hozhatók, és áttekintette a 2019. évi nyugdíjemelések alakulását is.
[6] Az NVB megvizsgálva a bruttó bér- és keresettömeg növekedésére vonatkozó eltérő adatokat, arra a következtetésre jutott, hogy a kérdés szövegszerűen ugyan nem tartalmazza a költségvetési törvény módosítását, de okszerűen következik abból a tiltott tárgykörként megjelölt törvény – költségvetési törvény, Nyugdíjbiztosítási Alap kiadási főösszegének – jelentős mértékű megváltoztatása. Az NVB álláspontja szerint a nyugdíjak jelentősebb mértékű növekedéséből szükségszerűen következik a Nyugdíjbiztosítási Alap költségvetési előirányzata emelésének kötelezettsége.
[7] Mindezek alapján az NVB megállapította, hogy a népszavazásra feltenni kívánt kérdésből okszerűen következik a népszavazást követő évek költségvetési törvényeiben szereplő kiadások meghatározása, tehát a jövőbeli költségvetési törvényben szereplő kiadásokról való döntés, amely okból az az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésének b) pontja szerinti tiltott tárgykörbe ütközik, és népszavazásra nem bocsátható.
[8] Ezt követően az NVB a népszavazásra javasolt kérdést a tekintetben is vizsgálta, hogy az az Nsztv. 9. § (1) bekezdése szerinti egyértelműség követelményének megfelel-e.
[9] Az NVB álláspontja szerint a kérdés kérelmező általi megfogalmazása több okból is felveti mind a választópolgári, mind a jogalkotói egyértelműség problémáját. A testület hangsúlyozta, hogy nem világos a kérdésben megfogalmazott „bruttó bér- és keresettömeg nagysága” szófordulat, mivel a bruttó bér- és keresettömeg a teljes munkaidőben, munkajogviszony keretében foglalkoztatottak részére fizetett pénzösszeget (bérköltséget) jelenti. A KSH hivatalos honlapján található módszertani adatok alapján a bruttó bér- és keresettömeg a személyi jövedelemadót, az egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot, valamint a munkavállalói járulékot is tartalmazó alapbér és az egyéb jogcímeken fizetett kereseti elemek (bérpótlék, kiegészítő fizetés, prémium, jutalom, 13. és további havi fizetés) összege. Ezzel szemben, ahogyan arra az Állami Számvevőszék „Vélemény a 2020. évi költségvetésről” készített jelentése is utal, a nyugellátásokra fordított kiadások tervezése során a makrogazdasági paramétereken belül a bruttó bér- és keresettömeg %-os növekedését kell figyelembe venni és nem a népszavazásra javasolt kérdésben megfogalmazott bruttó bér- és keresettömeg abszolút számban megállapított értékét, mivel a „nagyság” és egy indexszám nem vethető egybe valamely érték meghatározásakor.
[10] Az NVB megtévesztőnek tartja a kérdést azért is, mert a kérelmező nem ad választ arra, hogy egy érvényes és eredményes népszavazást követően a nyugdíjbiztosítási ellátások fedezetéül szolgáló bevételeket hogyan kellene meghatározni, a nyugdíjemelés okán keletkező többlet-hozzájárulásokat kinek és milyen módon kellene megfizetnie.
[11] AZ NVB álláspontja szerint a kérdés olyan bonyolult szakpolitikai kérdést érint, amelynek megértéséhez a választópolgároknak nemcsak szövegértési képességre, de átfogó, a nyugdíjszámítás és az aktuális nemzetgazdasági szempontokat egyaránt figyelembe vevő, értékelő és átlátó szemléletre, tudásra lenne szükségük, amely alapvetően nem elvárható.
[12] Az NVB szerint tehát a kérdés nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében rögzített népszavazási egyértelműség követelményének sem.
[13] Mindezek alapján, mivel a népszavazásra javasolt kérdés nem felel meg az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés b) pontjában foglalt követelménynek, valamint az Nsztv. 9. §-a szerinti népszavazási egyértelműség követelményének, az NVB a kérdés hitelesítését az Nsztv. 11. §-a alapján megtagadta
A felülvizsgálati kérelem
[14] A kérelmező felülvizsgálati kérelmében az NVB határozatának megváltoztatását kérte annak érdekében, hogy a benyújtott kérdés hitelesítésre kerülhessen.
[15] A felülvizsgálati kérelem szerint nincs olyan jogszabály, amely az NVB-nek hatáskört biztosítana az olyan típusú elemzésre, amit határozatában végzett, és különösen arra nem, hogy meghatározza az Országgyűlés számára kötelező jogalkotás tartalmát. Ez utóbbi tekintetében hivatkozik a Kúria Kvk.IV.37.456/2015/3. számú határozatára is.
[16] A felülvizsgálati kérelem szerint az NVB hibásan idézi az Alkotmánybíróság 40/2012. (XII. 6.) AB határozatát, és e körben az NVB érvelése alaptalan. Kérelmező álláspontja szerint az Alkotmánybíróság 15/2005. (IV. 28.) AB határozatából az következik, hogy még ha pénzügyi jogi szempontból a költségvetés és a Tny. között nyilvánvalóan van is kapcsolat, ez még nem eredményez döntő jelleget a népszavazási kérdés tiltott tárgykörbe való ütközésének vizsgálatakor. Az NVB érvelése olyan konkrét, tételes költségvetési törvénymódosítás előrejelzését tartalmazza, amely szétfeszíti a 15/2005. (IV. 28.) AB határozatban foglalt alkotmányjogi mérlegelési kereteket. Hivatkozik továbbá az 51/2001. (XI. 29.) AB határozatra, és az 58/2007. (X. 1.) AB határozatra is, és állítja, hogy az NVB határozatának helybenhagyása a korábbi alkotmánybírósági gyakorlatot felülírva azt jelentené, hogy a jövőben minden olyan kérdés tiltott tárgykörnek minősülne, aminek akár csak közvetetten, de pénzügyi-költségvetési vonzata van.
[17] A kérelmező kiemeli azt is, hogy az NVB elemzése hibás a KSH és az Állami Számvevőszék esetleges módszertani különbségeit illetően is, és hivatalos statisztikának mindig a KSH statisztikái tekintendők.
[18] A kérelmező szerint amennyiben az Országgyűlés tiltott tárgykör érintése nélkül képes eleget tenni jogalkotási kötelezettségének, akkor a népszavazási kérdés nem kifogásolható amiatt, mert lehet a kérdésnek olyan értelmezése, amely szerint tiltott tárgykört érint.
[19] Az 51/2001. (XI. 29.) AB határozatra és a Kúria Knk.IV.37.132/2016/4. számú határozatára hivatkozással pedig azt hangsúlyozza, hogy célszerűségi szempontok nem vehetők figyelembe a kérdés egyértelműségének megítélésekor.
A Kúria döntése és jogi indokai
[20] A Kúria megállapítja, hogy a felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem megalapozott.
[21] A Kúria álláspontja szerint önmagában az a tény, hogy népszavazásra szánt kérdés a megfogalmazásából adódóan a kérelmező által részletes magyarázatra szorul, és azt az NVB sem tudja – vagy csak átformázás után és hosszas közgazdasági kutatások útján – pontosan értelmezni, felveti az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében foglalt egyértelműség követelményét, ezért a Kúria a kérdést mindenek előtt e szempontból vizsgálta.
[22] A népszavazáshoz való jog megfelelő érvényesülése megköveteli, hogy a választópolgárok egyértelműen és világosan nyilváníthassanak véleményt a népszavazási kezdeményezés tárgyát alkotó kérdésről. Ezért a népszavazáshoz való jog garanciája a felteendő kérdés egyértelműsége. Az Nsztv. 9. § (1) bekezdése kifejezetten előírja, hogy a népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni (választói egyértelműség), továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles (jogalkotói egyértelműség).
[23] A Kúria korábbi gyakorlata (Knk.IV.37.458/2015/3., Knk.IV.37.356/2015/2., Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.VII.37.997/2016/4., Knk.VII.37.336/2017/3., Knk.VII.37.941/2018/2., Knk.VII.38.391/2018/2.) szerint a népszavazási kérdéssel szemben követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék, lássák át a kérdés lényegét, jelentőségét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni.
[24] A Kúria megállapítja, hogy az NVB a kérdés egyértelműségének követelményével kapcsolatban összességében helytálló következtetésekre jutott. A kérdés olyan a hétköznapi életben nem használt közgazdasági szakkifejezéseket tartalmaz (fogyasztói árindex, bruttó bér- és keresettömeg), amelyek pontos ismerete, és azok nyugdíjemelésre gyakorolt hatásának megértése a választópolgároktól generálisan nem elvárható. Ezen ismeretek hiányában azonban a választópolgárok nincsenek abban a helyzetben, hogy megalapozott döntést hozzanak és átlássák döntésük következményeit.
[25] A Kúria több eseti döntésében (Knk.IV.37.391/2017/3., Knk.VII.37.411/2017/3., Knk.VII.37.941/2018/2.) is rámutatott arra, hogy sérti a kérdésegyértelműség követelményét, ha a választópolgárnak a feltett kérdés alapján nincs módjában átlátni a döntése érdemi következményeit, mert annak nem ismerheti lényegi összefüggéseit, ugyanis ahhoz olyan speciális szakmai, információbeli ismeretek kellenének, ami nem várható el.
[26] Ahogy azt a Kúria a Knk.VII.37.935/2018/2. számú végzésében már kifejezésre juttatta, és most is rögzíti, hogy sem az Alaptörvény, sem az Nsztv. nem tekinti tiltott népszavazási tárgykörnek a szakmai kérdéseket, így azokat expressis verbis nem zárja ki a népszavazásra bocsátható kérdések közül. A Kúriának azonban az is feladata, hogy a kérdésegyértelműség keretén belül és egyedileg ítélje meg, hogy az adott szakmai kérdés közvetlen hatalomgyakorlás útján való eldöntésére van-e törvényes lehetőség. Jelen népszavazásra javasolt kérdés vonatkozásában pedig a Kúria arra a következtetésre jutott, hogy annak megértése olyan komplex szakmai ismereteket igényel, amelyek sértik a választópolgári egyértelműség követelményét.
[27] A Kúria azonban az NVB érvelésével ellentétben hangsúlyozza azt is, hogy a jogalkotói egyértelműség nem azt jelenti, hogy a kérelmezőnek választ kellene adnia arra, hogy egy érvényes és eredményes népszavazást követően a jogalkotónak a nyugdíjbiztosítási ellátások fedezetéül szolgáló bevételeket hogyan kellene meghatározni, a nyugdíjemelés okán keletkező többlet-hozzájárulásokat kinek és milyen módon kellene megfizetnie. A Kúria korábban már kifejezésre juttatta (Knk.VII.37.424/2017/2., Knk.VII.38.031/2018/2.), hogy nem válik a kérdés megtévesztővé azáltal, hogy a választópolgár nem ismeri előre, hogy a kérdésből következő jogalkotási kötelezettségének az alkotmányos keretek betartásával a jogalkotó pontosan miként tesz eleget.
[28] A Kúria megítélése szerint a kérdésben található közgazdasági szakkifejezések pontos ismerete, valamint a nyugdíjemelésre gyakorolt hatásuk megértése nélkül kétséget kizáróan nem lehet megállapítani, hogy a kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésének b) pontja szerinti tiltott tárgykörbe ütközik-e. Mivel azonban az Nsztv. 9. § (1) bekezdésének sérelme önmagában a hitelesítés megtagadásához vezet, ezért a tiltott tárgykörbe ütközés vizsgálata egyebekben sem eredményezhetné a kérdés hitelesítését.
[29] A Kúria megjegyzi, hogy továbbra is irányadónak tekinti azon korábbi gyakorlatát, hogy a tiltott tárgyköröket szűkkörűen kell értelmezni, ezért, ha a tiltott tárgykörbe ütközés kétséget kizáróan nem állapítható meg, akkor a kérdés hitelesítésének megtagadását önmagában ezen okra alapítani nem lehetne.
[30] A Kúria a fentiekben kifejtett okokból ugyanakkor megállapította, hogy a hitelesítés megtagadása az Nsztv. 9. § (1) bekezdésének sérelme miatt az NVB részéről az Nsztv. 11. §-ára tekintettel jogszerű volt, amelynél fogva az Nsztv. 30. § (1) bekezdése alapján rendelkezett az NVB határozatának helybenhagyásáról.
[31] A Kúria az alaptalan felülvizsgálati kérelmet előterjesztő kérelmezőt kötelezte az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 45/A. § (5) bekezdése szerinti illeték megfizetésére.
[32] A Kúria e végzéséről az Nsztv. 30. § (4) bekezdése alapján a Magyar Közlönyben nyolc napon belül közleményt tesz közzé.
[33] A Kúria végzése elleni további jogorvoslatot az Nsztv. 30. § (1) bekezdése zárja ki.
Budapest, 2020. június 9. napján
Dr. Tóth Kincső s.k. tanácselnök,
Dr. Szilas Judit s.k. előadó bíró,
Dr. Bögös Fruzsina s.k. bíró