A Kúria
mint elsőfokú bíróság
ítélete
Az ügy száma: Kgyk.VII.39.086/2022/8.
A tanács tagjai: Dr. Varga Zs. András a tanács elnöke
Dr. Remes Gábor előadó bíró
Dr. Fekete Ildikó bíró
A felperes: …
…
A felperes képviselője: …
… ügyvéd
…
Az alperes: Budapest Rendőrfőkapitánya
…
Az alperes képviselője: … kamarai jogtanácsos
A per tárgya: gyülekezési ügyben hozott 01000-160/65-6/2022 rendb. számú határozat, mint közigazgatási cselekmény jogszerűségének vizsgálata
Rendelkező rész
A Kúria a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a felperest, hogy tizenöt nap alatt fizessen meg az alperesnek 30.000 (azaz harmincezer) forint perköltséget, valamint az államnak – felhívásra – 30.000 (azaz harmincezer) forint kereseti illetéket.
Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
Indokolás
A közigazgatási per alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2022. január 19-én bejelentette az alperesnek, hogy 2022. február 12-én … és … óra között a … indulva az … keresztül a … vonuló gyűlést kíván szervezni, amelynek célja: kegyeleti megemlékezés.
[2] A bejelentés alapján a gyülekezési hatóság 2022. január 20-án egyeztetést tartott, amelyen a felperes úgy nyilatkozott, hogy a … honlapján … 2022. február 12-ére meghirdetett „Becsület Napja” rendezvény az általa bejelentett gyűléssel nem azonos. Elmondta, hogy a II. világháború civil és katonai áldozataira történő, kegyeleti jellegű megemlékezést kíván tartani, beszédekkel és koszorúzással.
Az alperes határozata
[3] Az alperes a 2022. január 21-én kelt, keresettel támadott határozatával a gyűlés bejelentésben megjelölt helyszínen és időpontban történő megtartását a gyülekezési jogról szóló 2018. évi LV. törvény (a továbbiakban: Gytv.) 14. §-a alapján megtiltotta.
[4] Határozatának indokolásában – a Fővárosi Törvényszék 103.K.700.069/2019/5. és 103.K.700.567/2019/8. számú ítéleteire hivatkozva – a „Becsület Napja” megemlékezés szélsőséges nézeteket valló csoportokhoz való kötődésének történelmi háttereként bemutatta, hogy 1945. február 11-én a budapesti csatában a budai várnegyedben körülzárt német-magyar csapatok miként intéztek összehangolt, nyugati irányú támadást az összefüggő német arcvonal elérésére. Kifejtette, hogy a kitörési kísérletre történő megemlékezés köztudomásúan a magyarországi szélsőjobboldal egyik legnagyobb éves eseménye, az úgynevezett „Becsület Napja” vagy „Kitörés Napja”. Hozzátette, hogy az új Gytv.-t a 14. §-ban meghatározott ideológiákat magukénak valló bejelentők is tanulmányozták, így a 2019. év tapasztalatai alapján kijelenthető, hogy ezek a csoportok nem direkt, hanem asszociatív módon fogalmazzák meg a megtartani kívánt rendezvényeik célját oly módon, hogy az ezzel az ideológiával azonosulni akaró emberek számára egyértelművé váljon, hogy az adott rendezvény a „Becsület Napja” megemlékezés. Megítélése szerint megalapozottan feltehető, hogy a bejelentett gyűlés időpontja olyan naphoz köthető, amely a nemzetiszocialista diktatúra uralma alatt elkövetett embertelen bűnök áldozataira emlékeztet, és a bejelentésben szereplő körülmények alapján fennáll a közvetlen veszélye annak, hogy a gyűlés a nemzetiszocialista diktatúra által elkövetett bűnök tényét igazolni törekszik és ezáltal a gyűlés alkalmas köznyugalom megzavarására. Rámutatott, hogy 2022-ben a „Becsület Napja” péntekre, a bejelentett gyűlés pedig szombatra esik. A két időpont között egy nap eltérés van, a gyűlésre az ország távolabbi területeiről és más országokból is érkeznek, így meglátása szerint érthető, hogy a bejelentő a gyűlést a pontos időponthoz legközelebbi szombati napon kívánja megtartani. Hangsúlyozta, hogy az évek óta megtartott „Becsület Napja” rendezvények szélsőséges nézeteket valló csoportokhoz kötődnek. Azok lebonyolítása, különösen az ott elhangzott beszédek tartalma, a zenei betétek stílusa, a résztvevők megjelenése a külső szemlélőben félelemkeltésre, riadalom okozására alkalmas. Fennáll a veszélye, hogy a gyűlésen szélsőséges eszmék terjesztésére kerül sor, amely a második világháború érintett áldozatainak emlékét, a jelenleg is élő hozzátartozók személyhez fűződő jogait, emberi méltóságát sértené. A gyűlésen számítani kell szélsőséges csoportok megjelenésére, amely esetben annak megtartása a demokrácia lényegéhez tartozó közrend és köznyugalom jelentős mértékű támadásával is együtt járhat. Hozzátette, hogy a társszerv minősített adatot tartalmazó okiratban mindezt megalapozó tartalmú tájékoztatást adott.
A keresetlevél és a védirat
[5] A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte.
[6] Jogi álláspontja szerint a határozat sérti az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdését, a Gytv. 1. § (1) bekezdését, 2. § (1), (2) bekezdéseit, 10. § (1) bekezdését, 13. § (1) bekezdését, 14. §-át, valamint az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 9 §-át, 17. §-át, 35. §-át, 62. §-át, 63. §-át, 64. §-át és 81. §-át. Részleteket idézett az Alkotmánybíróság 30/1992. (V. 26.) AB határozatából, 95/2008. (VII. 3.) AB határozatából, 3/2015. (II. 2.) AB határozatából, 30/2015. (X. 15.) AB határozatából, 14/2016. (VII. 18.) AB határozatából, 3264/2016. (XII. 14.) AB határozatából, valamint a Fővárosi Törvényszék 103.K.700.069/2019/5. és 103.K.700.567/2019/8. számú ítéleteiből. Hangoztatta, hogy az alperes határozata a békés gyülekezéshez való alapjogának gyakorlását a szükséges és arányos mértéket meghaladóan korlátozta. Kifogásolta, hogy az alperes a tényállás tisztázási kötelezettségének nem tett eleget, döntését alátámasztani nem tudta, nyilatkozatait figyelmen kívül hagyta, azok tartalmától eltérő megállapításokat tett. Az alperesnek – nézete szerint – nem a bejelentett gyűlés „Becsület Napja” rendezvényhez való kötődését kellett volna vizsgálnia, hanem a Gytv. 14. § a) és b) pontjaiban meghatározott feltételek fennállását. Kifejtette: a határozat nem mutatta be, hogy február 12-e milyen okból minősül a Gytv. 14. § a) pontja szerinti időpontnak. Nem tartotta helytállónak az alperes történelmi fejtegetését, nézete szerint a kitörési kísérlet egy kudarcba fulladt harcászati vállalkozást jelent, amelynek során a résztvevő katonák tízezrei vesztették életüket. Összességében az alperes nem állapította meg, hogy a „Becsület Napja” mindenkori megjelenési formájában a nemzetiszocialista diktatúra uralma alatt elkövetett embertelen bűnök áldozataira emlékeztetne. A Gytv. 14. § b) pontjával összefüggésben hangsúlyozta, hogy a közvetlen veszély a valószínűség olyan foka, amelyet nem elégséges hipotetikus feltételezésekkel igazolni, azt bizonyítékokkal kell alátámasztani. Az alperes a „Becsület Napja” rendezvényekkel összefüggésben konkrét tényállítást nem is tett. A Fővárosi Törvényszék hivatkozott ítéletei mindkét esetben hatályon kívül helyezték az alperes tiltó határozatát. A keresettel támadott határozat ugyanakkor nem tért ki arra, hogy történt-e a megvalósult rendezvényeken olyan, ami alapján a közvetlen veszély fennállása megállapítható lenne. Az nem köztudomású, hogy a kitörési kísérletről való megemlékezés a magyarországi szélsőjobboldal egyik legnagyobb éves eseménye lenne, önmagában pedig abból, hogy egy rendezvény szélsőjobboldali, nem lehet megalapozottan következtetni a közvetlen veszély fennállására. Az sem szerepel a határozatban, hogy a hatóság mit tart szélsőséges nézeteknek. Az alperes hivatkozott a társszerv tájékoztatására, mint bizonyítékra, azonban annak tartalmát nem ismertette. Emellett egyáltalán nem foglalkozott azzal, hogy a gyűlés mennyiben alkalmas a köznyugalom megzavarására, ennek vizsgálata elmaradt. Hangoztatta, hogy a szabad véleménynyilvánításhoz fűződő jog a véleményt annak érték- és igazságtartalmára tekintet nélkül védi. A véleménynyilvánítás szabadságát az előzetes és bizonyítatlan feltételezésekre alapított tiltó határozat pedig sérti, az az alperes visszaélésszerű joggyakorlását mutatja.
[7] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte. Perköltséget számított fel.
[8] Fenntartotta a határozatában foglaltakat, mert álláspontja szerint döntése megalapozott és jogszerű. Kiemelte, hogy a „Becsület Napja” rendezvényhez való kötődés vizsgálata egyet jelent a bejelentett gyűlés és a Gytv. 14. §-a ütköztetésével. Rámutatott, hogy az egyeztetés során a felperes által adott válaszok egyértelműen a gyűlés valós szellemiségének elrejtésére irányultak. A felperes a … honlapján meghirdetett „Becsület Napja” rendezvény és az általa bejelentett gyűlés kapcsolatát tagadta, de nem adott semmilyen magyarázatot arra, hogyan lehetséges nagymértékű azonosság a két esemény paraméterei között. A határozat kellően indokolja, hogy a felperes bejelentését miért tekintette a „Becsület Napja” rendezvény bejelentésének. Szakmai meggyőződése szerint helyesen jutott arra a következtésre, hogy a Gytv. 14. §-a szerinti tiltás elkerülhetetlen.
A Kúria döntése és jogi indokai
[9] A kereset – az alábbiak szerint – nem alapos.
[10] A Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy jogszerűen döntött-e az alperes, amikor a keresettel támadott határozatával a felperes által bejelentett gyűlés megtartását megtiltotta. A keresettel támadott határozat jogszerűségét a Kúriának a Kp. 2. § (4) bekezdése, 84. § (2) bekezdése, 85. § (1) és (2) bekezdései, valamint a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 342. § (1) bekezdése szerint a kereseti kérelem és az ellenkérelem korlátai között, a meghozatalának időpontjában fennálló tények alapján kellett vizsgálnia. A tényállást a Kp. 78. § (1) és (2) bekezdéseire, valamint a Pp. 279. § (1) és (2) bekezdéseire figyelemmel a peres felek tényállításai és az általuk rendelkezésre bocsátott bizonyítékok egyenként és összességében, a megelőző eljárásban megállapított tényállással is összevetve történő értékelése alapján, a meggyőződése szerint állapította meg.
[11] A nemzetiszocialista vagy kommunista rendszerek áldozatai emlékének védelmét biztosító Gytv. 14. §-a szerint a gyülekezési hatóság a gyűlés megtartását akkor is megtiltja, ha
a) a gyülekezés helyszíne olyan országos jelentőségű történelmi emlékhely vagy időpontja olyan nap, ami a nemzetiszocialista vagy kommunista diktatúra uralma alatt elkövetett embertelen bűnök áldozataira emlékeztet, és
b) a bejelentéskor rendelkezésre álló körülmények alapján fennáll a közvetlen veszélye annak, hogy a gyűlés a nemzetiszocialista vagy kommunista diktatúra által elkövetett embertelen bűnök tényét tagadja, kétségbe vonja, jelentéktelen színben tünteti fel, vagy azokat igazolni törekszik, és ezáltal a gyűlés alkalmas a köznyugalom megzavarására.
[12] A felperes alapvető kereseti érvelése szerint az alperes határozata megsértette a Gytv. 14. §-át, mivel az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdésében [és ugyanígy a Gytv. 1. § (1) bekezdésében] biztosított békés gyülekezéshez való alapjogának gyakorlását az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében megfogalmazott szükséges és arányos mértéket meghaladóan korlátozta. A Kúria ezért először az ügy alapjogi hátterét vizsgálta.
[13] Az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdése szerint mindenkinek joga van a békés gyülekezéshez. Az I. cikk (3) bekezdése szerint pedig az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.
[14] Az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése az alapvető jogok törvényi korlátozására ad felhatalmazást, illetve az ilyen korlátozás kereteit határozza meg (szükségességi és arányossági teszt). Az I. cikk (3) bekezdése tehát közvetlenül a törvényhozóra vonatkozó rendelkezést tartalmaz, a jogalkalmazókra, így jelen ügyben a rendőrségre, mint gyülekezési hatóságra és a Kúriára, mint a rendőrség határozatát felülvizsgáló bíróságra csak közvetve vonatkozik. Közvetlenül akkor lehetne alkalmazni, ha a Gytv. és az Alaptörvény összhangja lenne vizsgálandó az ügyben. A felperes a Gytv. alkotmányosságával kapcsolatos indítványt nem tett, a Gytv. alkotmányosságával kapcsolatos olyan kétely, amely miatt az Alkotmánybírósághoz kellene fordulnia, a Kúria eljáró tanácsában sem merült fel. Azt tehát, hogy az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdésében biztosított alapjogot a Gytv. az I. cikk (3) bekezdésében írt kereteket tiszteletben tartva korlátozza-e, a Kúria nem vizsgálta.
[15] Az alapjog korlátozásának vizsgálatát a jogalkalmazás során nem közvetlenül az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében írt szükségességi és arányossági teszt alapján kell elvégezni, mivel a jogalkalmazó hatóságok az alapvető jogokat a törvény keretein túl nem korlátozhatják, a jogalkotó által megfogalmazott korlátozást nem írhatják tovább. A jogalkalmazás körében a bíróságok feladatát az Alkotmánybíróság pontosan meghatározta, „egyértelművé tette azt, hogy a bíróságok kötelezettsége, hogy az alapvető jogokat a magánjog alanyai közötti viszonyokban is érvényre juttassák. Ezzel összefüggésben speciális helyzet a konkuráló alapjogi pozíciók esetén áll elő, vagyis amikor az alapjogi konfliktus a jogalanyok egymás közötti viszonyában merül fel azáltal, hogy az egyik magánszemély alapjogát a másik magánszemély alapjogának gyakorlása veszélyezteti. Az Alkotmánybíróság erre tekintettel kiemelte: a bíróságoknak ilyen esetekben közvetítő, kiegyenlítő szerepet kell betöltenie {14/2016. (VII. 18.) AB határozat, Indokolás [65]; 3312/2017. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [30]}. Ennek mércéjeként pedig az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy „[a] védelmi kötelezettség teljesítése során mind a törvényhozónak, mind pedig a jogalkalmazóknak figyelembe kell vennie azt, hogy egyik alapjog lényeges tartalma sem korlátozható, másrészt pedig arra kell törekedniük, hogy a konkuráló alapjogi pozíciók az arányosság elvének megfelelően kíméletes kiegyenlítésre, méltányos egyensúlyba kerüljenek (fair balance, schonender Ausgleich). Ezek tekintetében az Alkotmánybíróság továbbra is kontrollt gyakorol” {13/2016. (VII. 18.) AB határozat, Indokolás [55]}.
[16] Abban az esetben tehát, ha a bíróságoknak olyan jogvitában kell eljárniuk, amelyben az alapjogi konfliktus a jogalanyok egymás közötti viszonyában merül fel azáltal, hogy az egyik magánszemély alapjogát a másik magánszemély alapjogának gyakorlása veszélyezteti, a fentiekben meghatározott szempontok szerint az érintett alapvető jogok védelmi körének feltárásával és az érintett alapvető jogok összemérésével („kíméletes kiegyenlítésével és méltányos egyensúlyba hozásával”) kell döntésüket meghozniuk. Ennek során a bíróságok számára lényeges szempont, hogy az érintett alapvető jogok lényeges tartalma nem üresíthető ki, és az alapvető jogoknak az Alaptörvény I. cikk (1) bekezdéséből fakadó védelmi kötelezettségét biztosítani kell” {3145/2018. (V. 7.) AB határozat, Indokolás [66]–[70]}.
[17] A jogalkalmazás során tehát a szükségességi és arányossági teszt közvetve, az érintett alapvető jogok összemérése során érvényesül. Ez az összemérés azonban csak akkor végezhető el, ha az ügyben több alanyi jog, különösen az Alaptörvényben biztosított alapvető jog versengése vagy ütközése merül fel. A Gytv. tekintetében ilyen helyzetet szabályoz a 13. §. Ha tehát a Gytv. 13. §-án alapulna az alperes határozata, akkor az érintett alapvető jogok összemérése az alperes és a Kúria eljárásában is elkerülhetetlen lenne. A jelen ügyben azonban a Gytv. 13. §-át nem kellett vizsgálni, mert az alperes a határozatát a Gytv. 14. §-ára alapította.
[18] A Gytv. 14. §-a – a Gytv. 13. §-ával ellentétben – nem versengő alapjogi helyzetet szabályoz. A gyűlés kötelező megtiltását írja elő az a) és b) pontban írt feltételek fennállása esetén. Ez azt jelenti, hogy az alperes a felperes által bejelentett gyűlés megtartásának megtiltását – sem a szükségességi és arányossági teszt közvetlen, sem annak közvetett alkalmazásával – nem mérlegelhette. Vizsgálnia és mérlegelnie a tényállás tisztázása körében csak a Gytv. 14. § a) és b) pontjában írt körülmények fennállását kellett. A Kúria pedig szintén csak ezt a mérlegelő tevékenységet vizsgálhatta felül.
[19] A Gytv. 14. §-a értelmezésekor a Kúria az Alaptörvény 28. cikkére támaszkodott, amely szerint a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. A jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kellett figyelembe vennie. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kellett feltételeznie, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak. Mivel az ügy közvetlenül alapjog gyakorlásával kapcsolatos, az értelmezésnek ki kellett terjednie az Alaptörvény VIII. cikkére. Ennek során a Kúriának figyelemmel kellett lennie az R) cikk (3) bekezdésére, amely szerint az Alaptörvény rendelkezéseit azok céljával, a benne foglalt Nemzeti hitvallással és történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmezni. A Kúria nem hagyhatta figyelmen kívül az Alkotmánybíróságnak a gyülekezési joggal kapcsolatos határozatait sem.
[20] Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a Gytv. 14. §-ában foglalt megtiltási kötelezettség a nemzetiszocialista vagy kommunista diktatúra által elkövetett embertelen bűnök tényét tagadó, kétségbe vonó, azokat jelentéktelen színben feltüntető, vagy azokat igazolni törekvő (tiltott célú) gyűlést kivonja az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdésében biztosított alapjog védelmi köréből. Az alperesnek ezért – ahogyan arra egyébként a keresetében a felperes is rámutatott – azt kellett vizsgálnia, hogy a Gytv. 14. § a) és b) pontjában írt megtiltási feltételek fennállnak-e. Vizsgálnia kellett, hogy a gyűlést az a) pontban írt helyszínre vagy időpontban tervezik-e megtartani. Vizsgálnia kellett, hogy a bejelentéskor rendelkezésre álló körülmények alapján fennáll-e a b) pont szerinti közvetlen veszély, vagyis, hogy a gyűlés a fenti tiltott célra irányul. Végül – a Gytv. 2. § (2) bekezdésére és az Alkotmánybíróság 3514/2021. (XII. 13.) AB határozatára figyelemmel – vizsgálnia kellett azt is, hogy fennáll-e annak közvetlen veszélye, hogy a gyűléshez olyan személyek csatlakoznak, akiknek magatartása folytán a látszólag nem tiltott célú gyűlés tiltott célúvá válik. Mivel ebben az esetben az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdésében biztosított alapjog védelmi körén kívül eső gyűlésről lehet szó, nincs olyan szabály, amely a Gytv. 14. §-ában írtak megszorító értelmezését követelné meg. Éppen ellenkezőleg, az alperes eljárásának rendészeti jellegéhez igazodó tág mérlegelési lehetőséget biztosít. A Gytv. 14. § a) pontja nem követeli meg a pontos azonosságot a nemzetiszocialista vagy kommunista diktatúra uralma alatt elkövetett embertelen bűnök áldozatai által elszenvedett valamely eseménnyel, hanem elegendőnek tartja, ha a helyszín és az időpont erre emlékeztet. A b) pont pedig kifejezetten nem a megjelölt körülmények ténybeli bizonyosságát, hanem csak annak közvetlen veszélyét – megvalósulásuk reális, tényeken alapuló valószínűségét követeli meg. Az alperesnek ezért azzal is számolnia kellett, hogy a bejelentéskor tiltott célra irányuló vagy megtartása esetén valószínűsíthetően azzá váló gyűlést a Gytv. 18. § (1) bekezdés d) pontja alapján kötelezően fel kellene oszlatni. Ha alapos oka volt ezt feltételezni, akkor meg kellett állapítania, hogy a gyűlés tiltott célra irányul, és annak megtartását meg kellett tiltania.
[21] A felperes kereseti érvelésével szemben a Kúria megállapította, hogy az alperes a tényállást a Gytv. 14. §-ának alkalmazásához elengedhetetlen, releváns körben az Ákr. 62-64. §-ainak is megfelelően tisztázta, döntését bizonyítékokkal alátámasztotta. A felperes bejelentésben és az egyeztetés során tett nyilatkozatait nem hagyta figyelmen kívül, hanem azokat a többi, rendelkezésére álló adattal is összevetve értékelte, és így tette meg a megállapításait. Határozatát az Ákr. 81. § (1) bekezdése által megkívánt (szükséges és elégséges) mértékben meg is indokolta.
[22] Az alperes – a Gytv. 14. § a) pontja körében – arra a következtetésre jutott, hogy a gyülekezés időpontja olyan nap, ami a nemzetiszocialista diktatúra uralma alatt elkövetett embertelen bűnök áldozataira emlékeztet. Határozatában ugyanis a „Becsület Napjához” kapcsolódónak tartotta a bejelentett gyűlést. Ezzel összefüggésben kiemelést érdemel, hogy a perbeli esetben kétségkívül nem esik egybe a gyűlés bejelentett időpontja és a „Becsület Napja” évfordulója, azonban a Kúria a fentebb már kifejtettekre figyelemmel nem alkalmazott megszorítást, és a törvényi előírást úgy értelmezte, hogy az nem is kíván meg teljes azonosságot a gyűlés és egy bizonyos korábbi esemény dátuma között. Az alperes logikus magyarázatot adott az egy napos eltérés okára, amikor kifejtette, hogy a részt venni szándékozók egy szombati eseményen könnyebben meg tudják oldani a jelenlétüket, mintha azt hétköznap tartanák. Hangsúlyozza emellett a Kúria, hogy a határozatban megjelölt, a … honlapján a 2022. évre „Becsület Napja” elnevezéssel meghirdetett rendezvény dátumaként sem február 11-e (azaz az évforduló napja), hanem február 12-e (vagyis a perbeli gyűlés bejelentett időpontja) szerepel, e tekintetben tehát még az időbeli azonosság is kimutatható. Az alperes a határozatában az ostromgyűrűből való kitörési kísérlet történéseit felvázolta, amit a felperes kifogásolt ugyan, de azt már – a perben a Pp. 265. § (1) bekezdése folytán rá háruló bizonyítási teher ellenére – nem támasztotta alá, hogy a kitörési kísérlet napja, a határozatban foglaltakkal szemben, miért ne emlékeztetne a nemzetiszocialista diktatúra uralma alatt elkövetett embertelen bűnök áldozataira. Különösen arra tekintettel, hogy a határozatból is kitűnően a „Becsület Napja” nem csupán a Budapest ostroma és ennek részeként a kitörési kísérlet során életüket vesztett, hazájukat védő katonák hősiességéről való megemlékezést, mint kegyeleti aktust jelenti – aminek jogszerűségét önmagában az alperes sem kérdőjelezte meg –, hanem az évek, évtizedek során ráépült, köré szerveződött ideológiai felhangokkal együtt egy olyan, a nemzetiszocialista diktatúra, illetve annak elfogadhatóvá tétele mellett kiálló megnyilvánulást is, amely ekként már ellentétes az Alaptörvény Nemzeti hitvallásában foglaltakkal (a történeti alkotmány idegen megszállás miatt bekövetkezett felfüggesztésének el nem ismerésével, a magyar nemzet és polgárai ellen a nemzetiszocialista diktatúra uralma alatt elkövetett embertelen bűnök elévülésének tagadásával).
[23] A Gytv. 14. § b) pontjának vizsgálatakor – a fentebb kifejtettek szerint – nem lehetett figyelmen kívül hagyni, hogy a 2022. évre meghirdetett „Becsület Napja” rendezvény időpontjának (és utóbbi évekbeli helyszínének) a perbeli gyűléssel való azonossága miatt felmerül annak közvetlen veszélye is, hogy a gyűléshez olyan személyek csatlakoznak, akiknek magatartása folytán a látszólag nem tiltott célú gyűlés tiltott célúvá válik. Az alperesnek és a Kúriának erre a szempontra is tekintettel kellett értékelnie a bejelentéskor rendelkezésre álló körülményeket. E körülményeket a keresettel támadott határozat is sorra vette, különös tekintettel a felperes nyilatkozataira, a … honlapjáról származó adatokra, az alperes közvetlen tapasztalatain alapuló információkra a korábbi „Becsület Napja” rendezvényeken történtekről, valamint a társszerv minősített adatot tartalmazó, … számú tájékoztatására, amelyet a peres eljárás során a Kúria eljáró tanácsa is megtekintett. Mindezek a felperesi okfejtéssel szemben nem puszta hipotézisek, feltételezések, hanem olyan bizonyítékok, amelyek egyértelműen alátámasztják annak közvetlen veszélyét, hogy a bejelentett gyűlés a nemzetiszocialista diktatúra által elkövetett embertelen bűnök tényét tagadja, kétségbe vonja, jelentéktelen színben tünteti fel, vagy azokat igazolni törekszik, és ezáltal alkalmas a köznyugalom megzavarására. Minden alapot nélkülöz a felperes azon kifogása, hogy az alperes a „Becsület Napja” rendezvényekkel összefüggésben konkrét tényállítást nem tett, a határozatában ugyanis több oldalról megközelítve mutatta be azokat, kitérve – általánosságban – az elmúlt alkalmak eseményeire is. A hatóság által hivatalosan ismert és a köztudomású tényeket nem kell bizonyítani [Ákr. 62. § (3) bek.]; ugyanakkor az alperes által ily módon figyelembe vett tényekkel szemben is helye van (ellen) bizonyításnak, amivel azonban a perben a felperes nem élt.
[24] A bejelentett gyűlés megtartása a felperes által is ismert bizonyítékok alapján megtiltható volt. Az alperes társszervének tájékoztatása minősített adatot tartalmazott, így annak a felperes által elvárt ismertetésére – a minősített adat védelméről szóló 2009. évi CLV. törvény (Mavtv.) rendelkezéseire figyelemmel – nem kerülhetett sor, a minősített adatok a határozat indokolásában nem jelenhettek meg. Habár jelen ítéletében a Kúria sem adhat számot ezekről az adatokról, azonban azáltal, hogy az eljáró tanács tagjai megismerték a tájékoztatásban foglaltakat, és azt is figyelembe véve győződhettek meg az alperes határozatának jogszerűségéről, biztosított volt a felperes tisztességes bírósági eljáráshoz fűződő joga. Az alperes határozatának a döntést megalapozó tényállását ezek az információk csak kiegészítették. A határozat – a felperes előadásával szemben – kifejezetten foglalkozott a köznyugalom megzavarására való alkalmasság, mint konjunktív feltétel fennállásával is. Ilyen körülmények között a gyűlés megtartásának megtiltása a Gytv. 14. §-ában foglaltaknak maradéktalanul megfelelt.
[25] Miután a felperes által bejelentett gyűlés tiltott célja igazolt, a gyűlés nem tartozik az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdésében biztosított alapjog – ezáltal mögöttesen az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében meghatározott, a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő alapjog – védelmi körébe. Így a felperesnek ez utóbbi alapjogra, és ahhoz kapcsolódóan az értéksemlegesség elvére vonatkozó okfejtése sem volt elfogadható. A hatóság nem él vissza a jogával, ha a bejelentésben nem szereplő vagy a bejelentő által elhallgatott körülményeket, illetve kockázatokat feltárja, és ezek alapján a Gytv. 14. §-a alá tartozó gyűlés megtartását megtiltja.
[26] A felperes a keresetében hivatkozott a Gytv. 2. § (1), (2) bekezdéseinek, 10. § (1) bekezdésének, 13. § (1) bekezdésének sérelmére is, azonban a gyűlés fogalmával kapcsolatos vita a peres felek között nem volt, a közterületi gyűlés bejelentésére vonatkozó szabály betartására vonatkozó jogsértést az alperes nem állapított meg, a gyűlésnek a közbiztonság vagy a közrend veszélyeztetésére, illetve mások jogainak és szabadságának sérelmére alapítható megtiltása pedig az ügyben fel sem merült. Ugyancsak megsértett jogszabályhelyekként jelölte meg a felperes az Ákr. 9 §-át, 17. §-át, 35. §-át, ugyanakkor érdemben nem is vitatta az alperes hatósági jogállását, hatáskörét és illetékességét, és azt sem fejtette ki, hogy a kérelem fogalma kapcsán milyen jogsérelem érte, az eljárási jogszabálysértések ügy érdemére kiható jellegét pedig nem is állította, így a Kúria ezeket a kifogásokat érdemben elbírálni nem tudta.
[27] A támadott közigazgatási határozat a keresetben megjelölt körben nem bizonyult jogszabálysértőnek, ezért a bíróság a felperes keresetét – mint alaptalant – a Kp. 88. § (1) bekezdés a) pontja alapján elutasította.
A döntés elvi tartalma
[28] A Gytv. 14. §-ában foglalt megtiltási kötelezettség a nemzetiszocialista vagy kommunista diktatúra által elkövetett embertelen bűnök tényét tagadó, kétségbe vonó, azokat jelentéktelen színben feltüntető, vagy azokat igazolni törekvő (tiltott célú) gyűlést kivonja az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdésében biztosított alapjog védelmi köréből. A gyülekezési hatóságnak azt kell vizsgálnia, hogy a Gytv. 14. § a) és b) pontjában írt megtiltási feltételek fennállnak-e.
Záró rész
[29] A Kúria a közigazgatási jogvitát a Gytv. 15. § (2) bekezdése, a Kp. 4. § (1) bekezdése, (3) bekezdés a) pontja, 5. § (1) bekezdése és 124. § (2) bekezdés d) pontja alapján, a Kp. XXI. Fejezete szerinti elsőfokú egyszerűsített közigazgatási peres eljárásban, tárgyaláson kívül bírálta el.
[30] Az alperes költségeinek megfizetésére a felperes a Kp. 35. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 83. § (1) bekezdése alapján köteles. A Kúria a perköltség összegét a Pp. 82. § (3) bekezdésére, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendeletben foglaltakra figyelemmel határozta meg, megállapítva, hogy a felszámítás a ténylegesen elvégzett ügyvédi (kamarai jogtanácsosi) tevékenységgel arányos volt.
[31] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 62. § (1) bekezdés h) pontjában biztosított tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt, az Itv. 45/A. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű kereseti illeték viselésére a felperes a Pp. 101. § (1) bekezdése alapján köteles.
[32] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp. 126. § (3) bekezdése kizárja.
Budapest, 2022. január 28.
Dr. Varga Zs. András s.k. a tanács elnöke
Dr. Remes Gábor s.k. előadó bíró
Dr. Fekete Ildikó s.k. bíró