Kgyk.VII.39.068/2026/5. számú határozat

A Kúria
mint elsőfokú bíróság
ítélete

Az ügy száma: Kgyk.VII.39.068/2026/5.  

A tanács tagjai: 

Dr. Varga Zs. András a tanács elnöke
Dr. Szilas Judit előadó bíró
Dr. Cséffán József bíró
Dr. Remes Gábor bíró
Dr. Sperka Kálmán bíró 

A felperes: Seres Dániel 
                  …
A felperes képviselője: Dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd 
                                   …
Az alperes: Pásztói Rendőrkapitányság 
                  …
Az alperes képviselője: Dr. Kalmár Zsolt kamarai jogtanácsos  

A per tárgya: gyülekezési ügyben hozott 12030-160/34-4/2026. rendb. 
                     számú határozat, mint közigazgatási cselekmény 
                     jogszerűségének vizsgálata

Rendelkező rész 

A Kúria az alperes 12030-160/34-4/2026. rendb számú határozatát hatályon kívül helyezi.

Kötelezi az alperest, hogy tizenöt nap alatt fizessen meg a felperesnek 381.000 (azaz háromszáznyolcvanegyezer) forint perköltséget.

A feljegyzett 30.000 (azaz harmincezer) forint kereseti illeték az állam terhén marad.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

A közigazgatási per alapjául szolgáló tényállás

  1. A felperes a Mi Hazánk Mozgalom képviseletében 2026 március 15-én 13 óra 27 perckor elektronikus úton az alperes gyülekezési hatóságnál „2026. március 28-án Kálló községben megtartandó demonstráció” megnevezéssel, a 2170 Kálló Kossuth út 16. szám előtti területről kiindulva a Kossuth út – Arany János út – Jókai út teljes útvonalon vonulással egybekötött, 13 órától 17 óráig tartandó demonstrációt jelentett be. 
  2. A bejelentés alapján az alperes 2026. március 17-én 17 óra 08 perckor egyeztetést tartott. A felperes az egyeztetésen akként nyilatkozott, hogy a gyűlést a Mi Hazánk Mozgalom nevében szervezi, a rendezvényen részt vesznek a Bűnvadászok és a Betyár Sereg. A gyűlés célja a közterület szabad használatáról való kinyilatkoztatás, a rendezvényen felszólal a Mi Hazánk Mozgalom elnöke és a Nógrád Vármegyei II. számú választókerület országgyűlési képviselőjelöltje, valamint további egy esetleg két – jelenleg még pontosan nem ismert – személy. 

Az alperes határozata

  1. Az alperes a 2026. március 19-én meghozott, 12030-160/34-4/2026. rendb. számú határozatával a gyűlés bejelentett időpontban és helyszínen történő megtartását a gyülekezési jogról szóló 2018. évi LV. törvény (a továbbiakban: Gytv.) 13. § (1) bekezdése alapján megtiltotta.
  2. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy az egyeztetésen elhangzottak több tekintetben lényegesen eltértek a bejelentésben közölt feltételektől (pl. gyülekezés kiinduló helyszíne, a gyűlés döntően statikus jellege, további résztvevők megjelölése), ezért az egyeztetésen elhangzottakat új bejelentésként vette figyelembe. 
  3. A gyűlés alapvető paramétereit a Gytv. 13. §-ában foglaltakkal ütköztetve arra a következtetésre jutott, hogy a bejelentéssel összefüggésben felmerülhet a közbiztonságot vagy közrendet szükségtelen és aránytalan mértékben veszélyeztető szempontrendszer értékelésének a szükségessége. Ennek során a gyűlés egyfajta előzményeként kezelte a 2026. március 13-án 9 és 10 óra között tartott – a Mi Hazánk Mozgalomhoz és a Magyar Önvédelmi Mozgalomhoz köthető „Bűnvadászok önvédelmi/akciócsoportjának” Facebook közösségi oldalán meghirdetett – lakossági fórumát, amelyet a helyszínen megjelentek egy része nehezményezett és a komolyabb jogsértések kialakulása csak a preventív rendőri jelenléttel volt megakadályozható. Ezt követően március 14-én, a lakossági fórumra válaszul az ellenzők ugyancsak lakossági fórumot szerveztek. Az ellenérdekű felek között kialakult helyzet kezelése érdekében a Pásztói Rendőrkapitányság egyeztetéseket tartott. Mindezek hatására a 2026. március 21-ére tervezett „Tavaszváró bál” rendezvény megtartását a szervezők a zavartalan lebonyolítás érdekében – egy új időpont kitűzésével – lemondták.
  4. Kifejtette, hogy a fenti előzmények tükrében a gyűlés megtartása a közbiztonságot, illetve a közrendet szükségtelen és aránytalan mértékben veszélyezteti. Valószínűsíthetően várhatóak ilyen megnyilvánulások akár a gyűlésen résztvevő más harmadik személyek, akár a gyűlésen részt nem vevők, de az adott közterület mellett elhaladók, vagy a megnyilvánulások miatt kifejezetten azt sérelmezni kívánó odaérkezők körében. A gyűlés vonulásos jelleggel történő megtartása olyan konfliktusokat generálna, ami megnehezítené vagy ellehetetlenítené a rendőrség számára a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvényben meghatározott közrend vagy közbiztonság fenntartását. Ennek veszélyét növeli az a körülmény, hogy a vonulás útvonalán lakók, az érintett közösség tagjai szükségszerűen konfliktusba kerülhetnek a gyűlésen résztvevőkkel abból eredően, hogy nem tudják elkerülni a gyűlést, illetve a gyűlésen résztvevő, esetlegesen szélsőséges nézeteket valló személyeket.
  5. A közbiztonság sérelmén túl, a gyűlésnek a bejelentés helyszínén történő megtartása közvetlen, szükségtelen és aránytalan mértékben sértené az érintett útvonal lakóközösségének magán- és családi élet sérthetetlenségéhez való jogát, a magánszféra védelmében megtestesülő alapjog kontextusában. Felhívta e körben az Alaptörvény IV. cikk (1) bekezdését és VI. cikk (1) bekezdését, valamint a Kúria gyakorlatát.
  6. A Gytv. 13. § (5) bekezdése alapján vizsgálta, hogy előíró-korlátozó jellegű előírásokkal lehetséges-e a gyűlés megtartásának a feltételeit olyan módon meghatározni, amely egyszerre biztosítja a békés gyülekezéshez való jog érvényre juttatását, valamint a közrend, közbiztonság fenntartásának, illetve mások jogainak és szabadságának védelmet. Arra a következtetésre jutott, hogy a gyűlés annak vonulásos jellege miatt közvetlen, szükségtelen és aránytalan mértékben veszélyeztetné a közrend, közbiztonság fenntartását. A fennálló konfliktusra tekintettel nem volt mód olyan előírás megállapítására, amely a tiltásnál enyhébb keretek között a békés gyülekezéshez való jogot biztosítani tudja. A szükségességi-arányossági teszt elvégzésével kapcsolatban kiemelten hivatkozott a Kúria Kgyk.VII.39.120/2023/8. számú határozatára és e határozat ellen előterjesztett indítvány alapján meghozott, az Alkotmánybíróság IV/143-20/2024. [helyesen: 3191/2024. (V. 31.) AB] számú végzésére. 

A keresetlevél és a védirat

  1. A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és alperes perköltségben való marasztalását kérte.
  2. Jogi álláspontja szerint az alperes határozata sérti a Gytv. 1. § (1) bekezdését, 7. § (1) bekezdését, 10. § (1) bekezdését, 13. § (1) bekezdését, 15. § (2) bekezdését, az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 2. § (1)-(2) bekezdéseit, 6. § (1)-(3) bekezdéseit, az Alaptörvény I. cikk (1)-(3) bekezdéseit, VIII. cikk (1) bekezdését, IX. cikk (1) bekezdését, az 1976. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 21. cikkét és az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett az Emberi Jogok Európai Egyezménye 11. cikk (1)-(2) bekezdéseit.
  3. Kifejtette, hogy a felperes a 2026. évi országgyűlési választáson induló képviselőjelölt, aki a Mi Hazánk Mozgalom országos listáján a 47. helyen található, tehát jogosult a kampányidőszakban választási gyűlést szervezni és tartani. A bejelentett rendezvény ennek keretébe tartozik, amit az alperes a határozatában elismert. Álláspontja szerint emiatt nem lett volna köteles a gyűlést bejelenteni, jóhiszeműen járt el, amikor a gyűlést a Gytv. alapján bejelentette. A hatályos Gytv. a választási gyűlésről nem rendelkezik, de a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) kifejezetten kimondja, hogy választási gyűlést a kampányidőszakban lehet tartani. 
  4. Kiemelte, hogy a gyűlést 2026. március 15-én 13 óra 27 perckor jelentette be, annak pontos időpontjához képest az alperes a Gytv. 13. § (1) bekezdése értelmében 48 órán belül hozhatott volna joghatályos tiltó határozatot. Az erre vonatkozó anyagi jogi határidő 2026. március 17-én 13 óra 28 perckor lejárt, azaz a gyűlést – a bejelentésben meghatározott paraméterek mellett – az alperes tudomásul vette. Ebből a szempontból irreleváns az is, hogy az alperes a döntésére nyitva álló határidőn túl egyeztetést tartott, illetve a határozat indokolásában a március 15-i bejelentéshez képest a gyűlés paramétereire vonatkozó eltérő nyilatkozatra hivatkozott. Az egyeztetésen ismertetett kisebb módosítások miatt a gyűlés új bejelentésnek semmiképp nem volt tekinthető. 
  5. Hangoztatta a békés gyülekezéshez való jogát és hivatkozott e körben a Kúria Kgyk.IV.39.450/2022/5. és Kgyk.VII.39.046/2025/5. számú határozataira, valamint az Alkotmánybíróság 3/2013. (II. 14.) AB, 30/2015. (X. 15.) AB és 14/2016. (VII. 18.) AB számú határozataira. Álláspontja szerint a bejelentésen és a személyes egyeztetésen elhangzottak nem szolgáltattak alapot a Gytv. 13. § (1) bekezdés alkalmazására, az alperes a határozatában a gyűlés megtiltásának indokairól nem adott számot. Az alperes a döntését csupán vélelmekre és feltételezésekre alapította, fiktív okként jelölt meg olyan körülményeket, amelyeket nem bizonyított és amelyek nem következtek be, a mások jogai szükségtelen és aránytalan korlátozásával kapcsolatban valójában semmilyen konkrét tényt nem állapított meg. A gyülekezési jog korlátozásához nem elég az elvont veszélyeztetés. Az alperesnek azt kellett volna bizonyítania, hogy milyen konkrét veszélyekkel jár a gyülekezési joga gyakorlása, mert e konkrét veszély nagysága dönti el a jog korlátozásának arányosságát is. Az alperes valójában a „foglyul ejtett közönség” doktrináját alkalmazta tévesen, mivel ez a jelen esetben nem azonosítható. Alperes határozata ezért érdemben is jogsértő, mert a Gytv. 13. §-ában meghatározott tiltó okok egyike sem áll fenn. A gyülekezési jog alapjogi védettségéből adódó korlátozhatóságára vonatkozóan hivatkozott a Kúria Kgyk.IV.39.027/2026/9. számú határozatának [60] bekezdésére és elvi tartalmára.
  6. Az alperes a védiratában a kereset elutasítását kérte. Perköltséget számított fel.
  7. A határozatában kifejtett indokokat fenntartva, illetve azokat megismételve, kiemelte, hogy a gyűlés bejelentéséhez képest az egyeztetésen a felperes a gyűlés paramétereit olyan mértékben változtatta meg, hogy e nyilatkozatát új bejelentésként értékelte. A keresetben előadottakra figyelemmel azt hangsúlyozta, hogy a gyűlés bejelentésének időpontjában nem látott okot bármilyen határozat meghozatalára, de utóbb részben mint gyülekezési hatóság, részben mint általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerv olyan élethelyzetek megtörténtéről szerzett tudomást, amely a személyes egyeztetést indokolta. Határozatában feltüntette az egyeztetésen elhangzottak új bejelentésként történő figyelembevételének indokait, ezért a felperesnek a jogvesztő határidőre való hivatkozása alaptalan.
  8. A keresetben előadottakkal szemben határozata a gyűlés megtiltásának indokait a töretlen kúriai joggyakorlatnak megfelelő részletességgel, az ok-okozatiság teljeskörű bemutatása mellett tartalmazza. A Gytv. 13. § (1) bekezdését, a rendelkezésre álló tényeket, információkat és a közelmúltban bekövetkezett konfliktushelyzetet értékelve jutott arra a következtetésre, hogy a gyűlés megtartása a közrendet vagy közbiztonságot közvetlenül, szükségtelen és aránytalan mértékben veszélyezteti, melynek indokait álláspontja szerint a határozat maradéktalanul tartalmazza. A szükségességi-arányossági tesztet a zsinórmértéknek tekintett Kgyk.VII.39.120/2023/8. számú határozatban foglaltak mentén úgyszintén elvégezte. 
  9. A felperes a védiratra tett észrevételében a keresetben kifejtett jogi álláspontját megismételve, az elkésettség, illetve a tiltást meghatározó tartalom hiányában, a Gytv. 13. § (1) bekezdésbe ütközés okán az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte. Elsődlegesen azzal érvelt, hogy a jogvesztő határidő letelte miatt az alperes nem hozhatott volna tiltó határozatot, másodlagosan pedig azzal, hogy a jogszabályban meghatározott tiltási, korlátozási okok határozatban való feltüntetése hiányában az alperes döntése megalapozatlan.

A Kúria döntése és jogi indokai

  1. A kereset – az alábbiak szerint – alapos.
  2. A Kúria a keresettel támadott határozat jogszerűségét a Kp. 2. § (4) bekezdése, 84. § (2) bekezdése, 85. § (1)-(2) bekezdései, valamint a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 342. § (1) bekezdése szerint a kereseti kérelem és az ellenkérelem korlátai között, a meghozatalának időpontjában fennálló tények alapján vizsgálta. A tényállást a Kp. 78. § (1)-(2) bekezdéseire, valamint a Pp. 279. § (1)-(2) bekezdéseire figyelemmel a peres felek tényállításai és az általuk rendelkezésre bocsátott bizonyítékok egyenként és összességében, a megelőző eljárásban megállapított tényállással is összevetve történő értékelése alapján, a meggyőződése szerint állapította meg. 
  3. A Kúriának a felperes keresetével összefüggésben arról kellett állást foglalnia, hogy jogszerűen döntött-e az alperes, amikor a keresettel támadott határozatával a felperes által bejelentett gyűlés megtartását megtiltotta.
  4. A felperes a keresetében arra hivatkozott, hogy mint a 2026. évi országgyűlési választáson nyilvántartásba vett jelölő szervezet képviselőjelöltje, a párt nevében jogosult volt a gyűlés szervezésére, az erre vonatkozó bejelentését jogszerűen megtette, az alperes azonban a rendelkezésére álló határidőn belül nem hozott határozatot, ezért döntése elkésett, a 2026. március 15-én 13 óra 27 perckor tett bejelentésben meghatározott gyűlés tudomásul vettnek tekintendő és az szabadon megtartható. Másfelől vitatta az alperes tiltásra vonatkozó döntése megalapozottságát is, állítva, hogy a határozat konkrét tényeket nem, csak minden konkrétumot nélkülöző feltételezéseket tartalmaz a gyűlés megtiltásának esetleges indokaival kapcsolatban. 
  5. Az Alkotmánybíróság a 30/2015. (X. 15.) AB határozatában a korábbi gyakorlatát is megerősítve, kifejtette, hogy „a 2012. január 1-jétől hatályos Alaptörvény mindenki jogát biztosítja a békés gyülekezéshez. Bár az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdésének szövege kifejezetten nem követeli meg az államtól, hogy az emberek szabad gyülekezését biztosítsa, ez a kötelezettség az Alaptörvény I. cikk (1) bekezdéséből következik, ez utóbbi rendelkezés ugyanis minden alapvető (ideértve a gyülekezési) jog védelmét az állam elsőrendű kötelezettségévé teszi. Az állam jogalkotó és jogalkalmazó intézményei tehát kötelesek biztosítani, hogy a gyülekezni kívánók élhessenek az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdésében foglalt alapvető jogukkal. Az Alkotmánybíróság ezért továbbra is irányadónak tekinti a korábbi határozataiban foglalt gyülekezési szabadsággal kapcsolatos megállapításokat.”
  6. Az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdése szerint mindenkinek joga van a békés gyülekezéshez. A békés gyülekezéshez való alapjog gyakorlását a Gytv. szabályozza. A Gytv. 13. § (1) bekezdése értelmében a gyülekezési hatóság a bejelentés beérkezésétől számított 48 órán belül a gyűlésnek a bejelentésben megjelölt helyszínen vagy időpontban való megtartását megtiltja, ha az egyeztetést követően rendelkezésre álló információk alapján megalapozottan feltehető, hogy a gyűlés a közbiztonságot vagy a közrendet közvetlenül, szükségtelen és aránytalan mértékben veszélyezteti, illetve mások jogainak és szabadságának szükségtelen mértékű és aránytalan sérelmével jár, és a közbiztonság, a közrend vagy mások jogainak és szabadságának védelme az (5) bekezdés szerinti enyhébb korlátozással nem biztosítható. 
  7. A fenti rendelkezés értelmében a gyülekezési hatóságnak 48 óra áll a rendelkezésére, hogy megfontolja: a gyűlést tudomásul véve intézkedést nem tesz, vagy tiltó, illetve előíró-korlátozó határozatot hoz. Amennyiben a bejelentés adattartalma az alperes számára nem nyújt elegendő információt, a bejelentés alapján a gyűlés szervezője, vezetője vagy más személy meghallgatása érdekében a Gytv. 11. § (1) bekezdése szerint egyeztetést tart, amelyre az Ákr. szabályait a Gytv-ben foglalt eltérésekkel alkalmazni kell. Fontos rámutatni, hogy miután az érdemi határozat meghozatalára az alperesnek mindösszesen 48 óra áll a rendelkezésére, az egyeztetés időpontját is ehhez mérten kell meghatároznia. 
  8. A rendelkezésre álló iratok alapján megállapítható, hogy a felperes elektronikus úton a Gytv. 10. § (1) bekezdése szerint előírt kötelezettségének eleget téve 2026. március 15-én 13 óra 27 perckor megtette a bejelentését, az alperes azonban az ezt követően eltelt 48 órán belül nem hozott tiltó vagy előíró-korlátozó határozatot és a tényállás tisztázása érdekében egyeztetést sem kezdeményezett, az egyeztetés csak 2026. március 17-én 17 óra 08 perckor történt meg. 
  9. A felperes helyesen mutatott rá arra, hogy a Gytv. 13. § (1) bekezdésben meghatározott – az alperes számára alakszerű döntés meghozatalára vonatkozó – határidő jogvesztő, következésképpen azt utóbb az alperes már semmilyen indokra hivatkozással nem hozhatja meg. Ezt támasztják alá a Kúria Kgyk.VII.39.073/2025/6. számú ítélete [21] bekezdésében kifejtettek is, miszerint a „Gytv. 13. § (1) bekezdésében írt 48 órás határidő ugyanis nem ügyintézési (eljárási jogi), hanem anyagi jogi jellegű, ezért azt a hatóságnak mindenképpen meg kell tartania, ha a gyűlés megtiltásáról kell határoznia {hasonlóan foglalt állást a Kúria más eljárásfajtákban is: Kvk.VII.39.089/2024/4., Indokolás [19]; Jpe.III.60.029/2025/15., Indokolás [20], [54]}”.
  10. Az alperes ezzel összefüggésben a határozatban, illetve a védiratban iratellenesen hivatkozott arra, hogy az egyeztetést a gyűlés bejelentését követő események indokolták. Az alperes e körben olyan – egyébként konkrét tényeket nélkülöző – „konfliktusokra” hivatkozott, amelyek a bejelentést (2026. március 15-ét) megelőző időpontban (2026. március 13-án, illetve 14-én) megtörténtek. Az alperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy az egyeztetésen elhangzott „gyűléssel kapcsolatos paraméterek” lényeges megváltozása új bejelentésként értelmezhető. Az alperes a korábban kifejtettek szerint az egyeztetést 48 óra elteltét követően kezdeményezte, ezért az ott előadottak már nem voltak a bejelentés kiegészítéseként értékelhetők, másrészt a bejelentett gyűléssel kapcsolatban az alperesnek már nem volt további intézkedési lehetősége, azt tudomásul vettnek kell tekinteni. Az új bejelentésként történő értékelésnek ellentmond az a tény is, hogy az alperes határozatának a rendelkező része a 2026. március 15-én 13 óra 27 perckor bejelentett rendezvényt tünteti fel.
  11. A Kúria a Kgyk.VII.39.073/2025/6. számú ítélete [19] bekezdésében arra is rámutatott, hogy „a gyűlés bejelentés nem tekinthető a közigazgatási hatósági eljárások általános szabályait tartalmazó Ákr. 35. §-ában meghatározott kérelemnek; a bejelentés folytán nem indul hatósági eljárás, a bejelentés elbírálása nem az Ákr. 7. §-a szerinti hatósági ügy. Hatósági eljárás hiányában a gyülekezési hatóság gyakorlatában kialakult „tudomásul vétel” nem hatósági döntés, illetve a Kp. 4. § (1) bekezdése szerinti közigazgatási tevékenység. A tudomásul vétel tehát a Gytv. 8. § (1) bekezdésében szabályozott, a gyűlés szervezője, valamint a gyülekezési hatóság közötti együttműködést lezáró, joghatás nélküli nyilatkozat, amelynek tartalma az a közlés, hogy az engedély nélkül gyakorolható békés gyülekezés alapjogát a rendőrség a Gytv. 7. § (1) bekezdése értelmében biztosítani fogja.” Az alperes által felhívott Kgyk.IV.39.061/2025/7. számú ítélet nem volt analógiaként alkalmazható, mert abban az ügyben az alperes a határozatát határidőben hozta meg és a felperesek a bejelentett gyűlés időpontját módosították, ami abban a speciális esetben új bejelentésként volt értékelhető.
  12. A felperes a keresetében azt is állította, hogy az alperes határozatában nem adta okszerű indokát a gyűlés megtiltásának, végkövetkeztetését minden konkrétumot nélkülöző feltételezésekre alapította. Figyelemmel arra, hogy a Kúria azt állapította meg, hogy az alperes határozata elkésett, a keresettel támadott határozat érdeméről nem kellett állást foglalnia, így arról sem, hogy milyen jogkövetkezményei lehettek a felperes nyilatkozatának, miszerint az általa bejelentett gyűlés a 2026. évi országgyűlési választások kampányidőszakára eső választási gyűlés. 
  13. A Kúria megállapította, hogy az alperes határozatában – amelybe a bejelentővel folytatott egyeztetés jegyzőkönyvét teljes terjedelmében átemelte – a Kúria és az Alkotmánybíróság korábbi határozatait elemezte. A Kúria a Kgyk.VII.39.110/2025/8. számú határozata indokolásának [40] bekezdésében már felhívta a gyülekezési hatóság figyelmét arra, hogy „a hatóság határozata indokolásának célja az érdemi döntés ténybeli és jogi megalapozása. A hatósági döntés ténymegállapítást és jogkövetkeztetést kell, hogy tartalmazzon. A hatóság feladata, hogy határozatában az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény 81. § (1) bekezdése értelmében rövid, összefoglaló tényállást állapítson meg, kizárólag azokat az információkat tartalmazva, amelyeken a döntése alapul, annak azonban nem része a hatósági irat beemelése”. Az alperes határozatában hivatkozott a Kúria Kgyk.IV.39.041/2023/3. számú határozata indokolásának [36] bekezdésében írtakra, miszerint a gyülekezési hatóságnak az egyeztetés mellett bármilyen rendelkezésére álló információt értékelnie kell a gyűlés korlátozása vagy megtiltása során, így a korábbi hasonló bejelentések és gyűlések megtartásának tapasztalatait, valamint a gyűlések és az azokat kísérő nyilatkozatok kontextusát is. Az eljárás során keletkezett iratok (egyeztetési jegyzőkönyv) átemelése a határozatba szükségtelen, mert önmagában nem pótolja a tényállás megállapítását és a bizonyítékok (tények) megjelölését és mérlegelését. Hasonlóképpen a hatóságnak nem a jogszabályok és a Kúria joggyakorlatának elemzése a feladata, hanem ennek alapján az irányadó jogszabályi előírásokat kell megjelölnie és alkalmaznia.
  14. A Kúria már számos ügyben rámutatott arra, hogy a gyülekezési hatóságnak a törvény szerint az egyeztetést követően rendelkezésre álló – tényekkel alátámasztható – információkból kell levonni a jövőre vonatkozó, valószínűséget megalapozó következtetését. {Kgyk.VII.39.120/2023/8., indokolás [32], [45] bekezdés, Kgyk.IV.39.046/2024/5., indokolás [26] bekezdés, Kgyk.IV.39.041/2025/6., indokolás [31] bekezdés. Kgyk.IV.39.061/2025/7., indokolás [70] bekezdés}.
  15. A Kúria a fentiek alapján megállapította, hogy az alperes a gyűlés megtiltására vonatkozó határozatát a Gytv. 13. § (1) bekezdésébe ütközően a döntés meghozatalára rendelkezésre álló határidőn túl hozta meg, ezért azt a Kúria a Gytv. 15. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte.

A döntés elvi tartalma 

  1. A gyülekezési hatóságnak a gyűlés megtiltására vonatkozó döntését a gyűlés bejelentésétől számított 48 órán belül meg kell hoznia. Ellenkező esetben a bejelentett gyűlést tudomásul vettnek kell tekinteni, az a bejelentésben foglalt feltételekkel megtartható. 

Záró rész

  1. A Kúria a közigazgatási jogvitát a Gytv. 15. § (2) bekezdése, a Kp. 4. § (1) bekezdése, (3) bekezdés a) pontja, 5. § (1) bekezdése és 124. § (2) bekezdés d) pontja alapján, a Kp. XXI. Fejezete szerinti elsőfokú egyszerűsített közigazgatási peres eljárásban, tárgyaláson kívül bírálta el. 
  2. A pernyertes felperes költségeinek megfizetésére az alperes a Kp. 35. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 83. § (1) bekezdése alapján köteles. A Kúria a perköltség összegét a Pp. 82. § (3) bekezdésére, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet 3. § (2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel – a felperes által felszámított összegben – határozta meg.
  3. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 62. § (1) bekezdés h) pontjában biztosított tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt, az Itv. 45/A. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű feljegyzett kereseti illetéket – az alperest az Itv. 5. § (1) bekezdés c) pontja alapján megillető személyes illetékmentességre tekintettel – az állam viseli.
  4. Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp. 126. § (3) bekezdése kizárja.

Budapest, 2026. március 25. 

Dr. Varga Zs. András s. k. a tanács elnöke     
Dr. Szilas Judit s. k. előadó bíró         
Dr. Cséffán József s. k. bíró 
Dr. Remes Gábor s. k. bíró        
Dr. Sperka Kálmán s. k. bíró