Kgyk.VII.39.046/2025/5. számú határozat

Rendelkező rész

Indokolás

A per alapjául szolgáló tényállás

1. A felperes, mint szervező 2025. április 3-án 10 órakor személyesen tett bejelentést arról, hogy 2025. április 8. napján 17.00 órától 2025. április 09. napján 22.00 óráig statikus gyűlést kíván tartani, melynek helyszínéül a Budapest V. ker. Erzsébet hidat jelölte meg. A gyűlés céljaként a következőket határozta meg: „a gyülekezési jogról szóló törvény módosítása, a Pride betiltása, gyermekvédelmi törvénynek álcázása elleni tüntetés; a Marijuana March jelenlegi betiltása elleni tiltakozás; a gyülekezési jogról szóló törvény minden további módosításának és az Alaptörvény 15. módosításának megakadályozása”. A felperes a gyülekezésen részt vevő személyek számát 2.000 főben prognosztizálta.
2. A gyülekezési jogról szóló 2018. évi LV. törvény (a továbbiakban: Gytv.) 11. §-a alapján lefolytatott egyeztetésen a felperes úgy nyilatkozott, hogy a felszólalások 17 órától 20 óráig fognak tartani, ezt követően „játékos workshopokat”, „kézműves foglalkozásokat” terveznek tartani, továbbá zenészek is jelezték, hogy az eseményen részt kívánnak venni. Ez a program 2025. április 9. napjának 17 órájáig tartana, majd ismételten beszédekkel folytatódik a rendezvény. A felperes előadta, hogy a gyűlés előkészületeit a híd gépjármű forgalmának lezárása mellett, a közösségi közlekedés egy-egy sávon történő biztosításával már 2025. április 8. napján 14.00 órakor elkezdik. A gyűlés időszakára az Erzsébet híd teljes úttestére igényt tartanak.
3. Az alperes a keresettel támadott 01000-160/559-2/2025. rendb. számú határozatával előírta, hogy a felperes a bejelentett gyűlést az Erzsébet hídon 2025. április 8. napján 16.00 órától 2025. április 9. napján 04.00 óráig jogosult megtartani azzal, hogy a gyűlés előkészületeit, illetve műszaki bontását is ezen időintervallumon belül köteles lebonyolítani. A bejelentő a gyűlés helyszínét 2025. április 9. napján 04.00 óráig az eredeti állapotában köteles átengedni a közúti forgalomnak.
4. Határozatában arra hivatkozott, hogy a Kúria Kgyk.VII.39.034/2025/5. számú ítéletének [21]-[22] bekezdéseiben meghatározott követelmények maradéktalan teljesítése érdekében megkereséssel élt a BRFK Közlekedésrendészeti Főosztály felé. A beszerzett – a Budapesti Közlekedési Központ tájékoztatásán alapuló – forgalmi adatok alapján a következő megállapításokat tette: a Lánchídról kitiltott egyéni járműforgalom a két szomszédos hídra (Margit híd és Erzsébet híd) tevődött át; jelenleg tart a Budapest, III. kerület Flórián téri felüljárók felújítása, amely jelentős torlódást okoz az Árpád hídon, csökkentve ezzel a híd forgalmi kapacitását; tovább nehezíti a Dunán történő áthaladást a Ferencváros-Kelenföld közötti vasúti pálya kapacitás bővítése, amely forgalomkorlátozást eredményez a Rákóczi híd budai hídfőjénél, csökkentve ezzel a híd kapacitását.
5. A gyűlés helyszínéül szolgáló Erzsébet híd kétszer három forgalmi sávval rendelkező útszakasz, melyen a tömegközlekedés előnyben részesítése miatt a külső forgalmi sávból mindkét irányban autóbusz forgalmi sávot alakítottak ki, az egyéni gépjármű forgalom kétszer két sávon halad át a hídon. Ez a híd az egyik legjelentősebb kapocs Buda és Pest között, elsősorban az M1-M7 irányú forgalom levezetésében játszik kiemelkedő szerepet. Forgalomszámlálási adatok alapján a forgalmi sávok teljes kapacitását igénybe véve az óránkénti mértékadó gépjármű forgalom a demonstráció tervezett lebonyolításnak időszakában Buda irányába 3160 Ej/h, Pest irányába 2450 Ej/h. A 32 órás lezárás alatt ez kb. 90.000-100.000 db gépjármű közlekedését érinti. Ezt az útszakaszt veszik igénybe a legnagyobb utasforgalmat bonyolító 5, 7, 8E, 107, 108E, 110, 112 és a 133E jelű autóbuszjáratok. Az utasszámlálási adatok szerint a demonstráció tervezett időtartamában az Erzsébet hidat, a tömegközlekedést óránként átlagosan 5.000-5.500 utas veszi igénybe. Menetrend szerint 1.700 db autóbusz közlekedik ebben a 32 órában a megadott útszakaszokon, megközelítőleg 120.000 fő utazása lehetetlenül el a lezárással. Ezt a gépjármű mennyiséget kellene a többi Duna hídnak elvezetnie.
6. Megállapította, hogy munkanapokon egyik fennmaradó híd sem rendelkezik számottevő szabad kapacitással. A Szabadság híd még üresen sem rendelkezik fele ennyi kapacitással sem, továbbá a Petőfi híd, a Margit híd is csak a saját forgalma nélkül tudná ezt a forgalmat levezetni.
7. Megállapította, hogy a gyűlés 12 órában korlátozott időtartamában 450 db menetrend szerinti autóbusz érintett, megközelítőleg 35.000 fő utazása lehetetlenül el ezen idő alatt. Indokolása szerint ez a legtágabb – hétköznap, munkaidő után, éjszaka, illetve a hajnali órákat is érintő – időintervallum, amelyben garantálható a békés gyülekezéshez való jog anélkül, hogy a közlekedés rendjének sérelme, figyelemmel a reggeli és esti csúcsforgalomra is, elérné a szükségtelen mértékű és aránytalan szintet. A lehető legkisebb mértékű korlátozás előírása során figyelemmel volt arra is, hogy a hosszú időintervallumot kitevő, programpontként megjelölt kézműves és egyéb foglalkozások a véleménynyilvánítás céljából szervezett gyűlés jellegét megkérdőjelezik.
8. Összességében a gyűlés megadott időtartamon belüli megtartása az érintett járművek számát kb. 100.000 darabról kb. 35.000 darabra, míg a közösségi közlekedést igénybevevő, közlekedési nehézségekkel érintett személyek számát megközelítőleg 120.000 főről 35.000 főre csökkenti. E nélkül a gyűlés – annak helyszíne és időszaka okán – a kifejtett adatok alapján szükségtelen és aránytalan mértékben sértené a közlekedés rendjéhez fűződő közérdeket, ezen túlmenően szükségtelen és aránytalan sérelmet okozna mind a Budapesten lakók, mind a fővároson átutazni kívánók szabad mozgáshoz és a lakóhely, tartózkodási hely szabad megválasztásában megtestesülő alapjogai tekintetében. A rendezvényen részt venni nem kívánó más személyeknek a rendezvény megtartása esetén nem csupán mozgásszabadsága sérülne, hanem a magán- és családi élet sérthetetlenségéhez való joga is, továbbá a kapcsolattartáshoz, pihenéshez, illetve adott esetben a zavartalan munkavégzéshez való joga is azáltal, hogy a gyűléssel együtt járó forgalmi korlátozások következtében családjuk, otthonuk, munkavégzési helyük megközelítése térben és időben kiszámíthatatlanabbá válna, egyben mindenképpen valamilyen mértékű időbeli többlettel járna. E körben hivatkozott Magyarország Alaptörvényének (a továbbiakban: Alaptörvény) IV. cikk. (1) bekezdésére és VI. cikk (1) bekezdésére. A Kúria Kgyk.IV.39.041/2025/6. számú ítéletének elvi tartalmában foglaltakat idézve arra is utalt, hogy a megtiltásnál enyhébb korlátozás rendeltetése az, hogy a békés gyülekezéshez való jog gyakorlásának biztosítása érdekében a bejelentett gyűlés által okozott szükségtelen és aránytalan mértékű korlátozást kiküszöbölje.

A felperes keresete és az alperes védekezése

9. A felperes az alperes határozata ellen keresettel élt, melyben annak megsemmisítését kérte. A keresetében – a támadott közigazgatási határozattal összefüggésbe hozható jogszabálysértést tartalmazó érvelést figyelembe véve – a következőkre hivatkozott.
10. Álláspontja szerint a támadott határozat sérti az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdését, I. cikk (3) bekezdését, a Gytv. 1. § (1) bekezdését, 2. § (1) bekezdését, 13. § (1) bekezdését, (3) bekezdés c) pontját, 11. § (4) bekezdését, 13. § (5) bekezdését, az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 81. § (1) bekezdését, a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 85. § (5) bekezdését, továbbá a Kúria Kgyk.VII.39.120/2023/8. számú, Kfv.IV.37.372/2021/10. számú, K.IV.40.001/2020/5. számú, Kgyk.VII.39.073/2023/3. számú és Kgyk.VII.39.034/2025/5. számú határozataiban foglaltakat.
11. Arra hivatkozott, hogy a határozat nem tartalmaz „viszonyítási alapot”, „az aránytalan sérelem számszaki hazai, illetve külföldi mércéjét”, továbbá „nem kumulálódó forgalmi adatokat kumulálódóként kezel”. Nem ad számot arról, hogy miért nem 200.000 vagy 2 millió utas érintett, s miért pont a határozatban megjelölt adatok esetén tartja indokoltnak a korlátozást. Kiemelte, hogy a szóban forgó terület számos tüntetés helyszíne lehetett. Arra is hivatkozott, hogy a perbeli gyülekezés csak lelassítja a közlekedést, de nem jár annak aránytalan sérelmével, a helyszín elkerülése a környező hidakon maximum 10 perc többletidővel jár. Állította, hogy az alperes ezzel kapcsolatban csak kinyilatkoztatott, de valójában a szükségességi-arányossági tesztet nem végezte el. A határozat nem ad számot a mérlegelési szempontokról, az ütköző érdekeket nem értékeli, pusztán egy adathalmazt tartalmaz, egyedül a „köztudomású” kifejezés formális és üres tartalmú használatával érvel.
12. Előadta, hogy az Árpád hídra és a Rákóczi hídra vonatkozó megállapítások nem relevánsak, mert a helyszíntől „messze” vannak. A határozat adatainak pedig akkor lenne jogi jelentősége, ha a lakossághoz viszonyított arányt ismernénk.
13. Az alperes a védiratában a kereset elutasítását kérte, fenntartva a határozatában foglaltakat. Arra hivatkozott, hogy a Kúria irányadó gyakorlatának megfelelően a rendelkezésre álló adatokat tényszerűen figyelembe vette, azokat egyenként és összességében mérlegelte.
14. A felperes a védiratra e-mailben benyújtott észrevételében fenntartotta az előírt korlátozás jogellenességére vonatkozó nyilatkozatait.

A Kúria döntése és jogi indokai

15. A kereset nem megalapozott az alábbiak szerint.
16. A Kúria a Kp. 124. § (2) bekezdés d) pontja alapján az egyszerűsített per szabályai szerint tárgyaláson kívül, a Gytv. 15. § (4) bekezdése értelmében a kérelem beérkezésétől számított három napon belül bírálta el.
17. A Kúria az alperes határozatának törvényességét a Kp. 85. § (1) bekezdése alapján a kereseti kérelem korlátai között vizsgálta, a közigazgatási tevékenység jogszerűségéről a Kp. 85. § (2) bekezdése alapján a megvalósításának időpontjában fennálló tények alapján döntött.
18. Az Alkotmánybíróság a 3/2013. (II. 14.) AB határozatában a gyülekezéshez való alapjog Alkotmányban és Alaptörvényben szabályozott tartalmát illetően megállapította: „[a] 2011. december 31-éig hatályos Alkotmány 62. § (1) bekezdésében a Magyar Köztársaság elismerte a békés gyülekezés jogát és biztosította annak szabad gyakorlását. A 2012. január 1-jétől hatályos Alaptörvény mindenki jogát biztosítja a békés gyülekezéshez. Bár az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdésének szövege kifejezetten nem követeli meg az államtól, hogy az emberek szabad gyülekezését biztosítsa, ez a kötelezettség az Alaptörvény I. cikk (1) bekezdéséből következik, ez utóbbi rendelkezés ugyanis minden alapvető (ideértve a gyülekezési) jog védelmét az állam elsőrendű kötelezettségévé teszi. Az állam jogalkotó és jogalkalmazó intézményei tehát kötelesek biztosítani, hogy a gyülekezni kívánók élhessenek az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdésében foglalt alapvető jogukkal. Az Alkotmánybíróság ezért továbbra is irányadónak tekinti a korábbi határozataiban foglalt gyülekezési szabadsággal kapcsolatos megállapításokat.” {Indokolás [38]} E határozat megerősítette a korábban kimunkált alkotmánybírósági gyakorlatot, amely szerint „a gyülekezési jog a tágabb értelemben vett véleménynyilvánítási szabadság része, amely a közügyekre vonatkozó, békés jellegű közös vélemény-kifejezést biztosítja. Az alkotmányos védelem tehát a közügyekről folytatott nyilvános vitában való részvételt célzó rendezvényeket illeti meg, amelyek segítik a közérdekű információk megszerzését és másokkal való megosztását, valamint a vélemények közös kinyilvánítását [55/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 442, 449., a továbbiakban: ABh2.; 75/2008. (V. 29.) AB határozat, ABH 2008, 651, 662-663., a továbbiakban: ABh3.]” {Indokolás [40]}. A gyülekezéshez való alapjog ezek alapján a kommunikációs jogok rendszerébe illeszkedik, az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében szereplő véleménynyilvánítás anyajogának egy speciális és privilegizált megvalósulási formája {30/2015. (X. 15.) AB határozat [24]-[25]}.
19. A gyűlések szükségszerűen kihatnak mások jogainak és szabadságának érvényesülésére. Ha a gyülekezési hatóság mások jogainak és szabadságának védelme érdekében korlátozza a gyűlés megtartását, határozata indokolásában értékelnie kell, hogy a gyűlés mely konkrét jogokat és szabadságokat érinti, a korlátozás vagy megtiltás nélkül milyen mértékben sértené ezeket a jogokat és szabadságokat, továbbá, hogy az enyhébb korlátozások – ha van ilyen – miért nem vezetnének eredményre {Kgyk.VII.39.073/2023/3. Indokolás [19]; Kgyk.VII.39.034/2025/5. A döntés elvi tartalma [22]}.
20. A Kúria megállapította, hogy az alperes a fentiekben kimunkált követelménynek eleget tett, a határozatában megjelölte, hogy a felperes által bejelentett gyűlés ki(k)nek mely jogát és szabadságát sérti, és e körben értékelte a rendezvényen részt vevők prognosztizált létszámát, az átmenő – és nem a felperes állítása szerinti kumulált – forgalom érintettségét, az elkerülő hidak leterheltségét és forgalmat-átvevő képességét, a gyűlés tervezett időtartamát. A határozatból a mérlegelés szempontjai és azok okszerűsége kitűnik, az a Kp. 85. § (5) bekezdésében és az Ákr. 81. §-ában foglaltaknak megfelel.
21. A felperes ugyan a keresetében vitatta a támadott határozatban szereplő adatokat, valamint azok relevanciáját, ugyanakkor konkrét tényeket, adatokat nem adott elő. Nem jelölte meg, hogy pontosan mit ért „az aránytalan sérelem számszaki hazai, illetve külföldi mércéjén”, valamint a lakosságarányos összehasonlítás hiányán. Az arányossági vizsgálat ugyanis nem egy lakosságarányosan alkalmazandó egzakt képletet jelent, az egy jogi mérce, mely mérce vizsgálatának csak egyik lehetséges összetevője pl. az érintett forgalom vizsgálata.
22. A felperes iratellenesen hivatkozott arra, hogy az alperes nem adott számot a határozatában arról, hogy miért a hivatkozott adatokat tekintette kiindulási alapnak, továbbá, hogy a határozatát köztudomású tényekre alapította. Ez utóbbi kifejezés a határozatban nem is szerepel, feltételezhető, hogy a felperes egy korábban támadott határozat érvelését emelte át szerkesztési hiba miatt. Az sem tekinthető a határozat jogi szempontból történő vitatásának, ha a felperes pusztán megkérdőjelezi a forgalmi adatok helyességét. Úgyszintén nem alkalmas a határozat jogszabálysértő voltának alátámasztására az a konkrétumot nélkülöző állítás, mely szerint az Árpád híd és a Rákóczi híd a gyülekezés helyszínétől „messze” vannak. Az ezzel összefüggésben értékelt adatok azon alapulnak, hogy a Duna hidak hogyan képesek átvenni többlet-forgalmat, mellyel kapcsolatban a felperes a határozatban foglaltakat szintén nem cáfolta. A felperes konkrét adattal nem tudta alátámasztani a határozatnak a bejelentésben megjelölt gyülekezéssel érintett személyek létszámát sokszorosan meghaladó személyt közvetlenül érintő hatásával kapcsolatos megállapításait, és így a Gytv. 13. § (5) bekezdésének sérelmét. A felperes továbbá úgy hivatkozott a Gytv. 11. § (4) bekezdésének, valamint 13. § (1) bekezdésének megsértésére, hogy azok alkalmazása fel sem merült az ügyben.
23. Az Emberi Jogok Európai Bírósága és az Alkotmánybíróság gyakorlata is alátámasztja, hogy a gyülekezési szabadság a gyülekezés helyszínéül szolgáló terület megválasztására is kiterjed. A rendezvény helyszínének kiválasztása önmagában kommunikációs értékkel bírhat, emellett a rendezvény célja szorosan kapcsolódhat – akár az ott korábban történtek, vagy szimbolikus jelentősége miatt – kiválasztott helyszínhez is. A helyszín és az időpont (időtartam) választásának joga sem nem feltétlen, sem nem korlátlan, az az Alaptörvény I. cikkében foglalt, az alapjogok korlátozására vonatkozó feltételek szerint korlátozható {Kgyk.39.450/2022/5., Indokolás [29]}.
24. A Kúria tehát a jelen ügyhöz hasonló tárgyú Kgyk.VII.39.034/2025/5. és Kgyk.IV.39.041/2025/6. számú határozataiban részletesen bemutatta, hogy az Alaptörvény és a Gytv. hatályos szövege, valamint ezek kötelező kúriai értelmezése alapján hogyan kell az alperesnek eljárnia a bejelentett gyülekezési szándék vizsgálata során. Összefoglalva: az alperesnek mindenekelőtt azt kell vizsgálnia, hogy a gyülekezés nem tiltott célra irányul-e, ideértve azt is, hogy a gyülekezés célja nem irányul-e közvetlenül mások jogának korlátozására. Ezt követően kell megvizsgálni, hogy más alapvető jogoknak a gyülekezéshez való alapjog gyakorlásával szükségképpen együtt járó korlátozása arányos-e. Ennek eredményeként hozható döntés arról, hogy korlátozással biztosítható-e a gyülekezés alkotmányos és törvényes keretek közötti megtartása vagy azt meg kell tiltani. Végezetül mindezt részletesen indokolni kell, minthogy a Kúria csak azt vizsgálhatja, amit az alperes határozata tartalmaz, és azt is csak a felek nyilatkozatainak keretei között. Olyan tényt, illetve olyan tényre vonatkozó jogi értékelést nem vehet figyelembe – még abban az esetben sem, ha a Gytv. az alperes határozatának megváltoztatását lehetővé teszi –, amelyet az alperes határozata nem tartalmaz vagy amit a felek a perben nem vitatnak.
25. A Kúria jelen ügyben – a bejelentés és az alperes határozatának tartalma alapján – abból indult ki, hogy a bejelentett gyűlésnek nem a forgalomlassítás a célja. A kereseti kérelemhez kötöttség folytán a Kúria nem vizsgálta, hogy az Erzsébet híd lehet-e gyülekezés helyszíne.
26. A Gytv. felperes által is megjelölt 2. § (1) bekezdése szerint, e törvény alkalmazása során gyűlés a legalább két személy részvételével közügyben való véleménynyilvánítás céljából tartott nyilvános összejövetel. Ezzel összefüggésben a felperes a keresetében nem vitatta, hogy a „játékos workshopok” és „kézműves foglalkozások” a véleménynyilvánítás céljából bejelentett gyűlés keretein kívül esnek, azok célja ugyanis a másnapra tervezett beszédekig a terület forgalomtól történő elzárása, nem pedig a kommunikációs tartalom közvetítése a gyűlés résztvevői felé.
27. Ítélete meghozatalakor a Kúria eljáró tanácsa figyelembe vette a Kgyk.IV.39.041/2023/3. számon, valamint a Kgyk.IV.39.041/2025/6. számon közzétett határozatok jogértelmezését, amely az 1976. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 5. cikkének 1. bekezdésére és az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény (Emberi Jogok Európai Egyezménye) 17. cikkére is figyelemmel megállapította, hogy „az alapjogok garantálása senkit sem jogosít fel olyan cselekvésre, amely e jogokkal való élés ellehetetlenítésére irányul. Így a gyülekezési jog gyakorlása sem irányulhat mások jogainak és szabadságának ellehetetlenítésére” {Kgyk.IV.39.041/2023/3. Indokolás [34]; Kgyk.IV.39.041/2025/6. Indokolás [35]}. A kötelező jogértelmezést a jelen ügyre alkalmazva a Kúria megállapította, hogy a gyülekezési jog alapjogi védettségéből következik egyrészt az, hogy az alapjog gyakorlása csak törvényben meghatározottak szerint, a szükséges és arányos mértékben korlátozható, másrészt az is, hogy az alapjog gyakorlása együtt járhat mások ütköző jogainak – akár alapjogainak – szükséges és arányos korlátozásával, amit utóbbiak tűrni kötelesek. Ez a jogkorlátozás a gyülekezéshez való jog érvényesítése érdekében adott esetben elkerülhetetlen. A gyülekezéshez való jog gyakorlása sem irányulhat azonban közvetlenül arra, hogy mások jogát korlátozza, és az okozott jogkorlátozás nem üresítheti ki – nem lehetetlenítheti el – a további alapjogokat, illetve azok gyakorlását. A forgalom lassítása vagy akadályozása ezért együtt járhat a bejelentett gyűlés megtartásával, és azt a közlekedők tűrni kötelesek, de a gyűlés célja nem lehet kifejezetten és közvetlenül a forgalom lassítása vagy akadályozása. Utóbbi esetben ugyanis a gyűlés megtartásának ez a következménye fölébe kerekedne a gyülekezési jog kommunikációs jellegének, ami pedig már kilépne a szükségesség-arányosság keretei közül, amelyre a Gytv. épül {Kgyk.VII.39.073/2023/3., Indokolás [17]}.
28. A fentiek alapján a Kúria a felperes alaptalan keresetét a Kp. 88. § (1) bekezdés a) pontja alapján elutasította.

A döntés elvi tartalma

29. A gyülekezési jog alapjogi védettségéből következik egyrészt az, hogy az alapjog gyakorlása csak törvényben meghatározottak szerint, a szükséges és arányos mértékben korlátozható, másrészt az is, hogy az alapjog gyakorlása együtt járhat mások ütköző jogainak – akár alapjogainak – szükséges és arányos korlátozásával, amit utóbbiak tűrni kötelesek. A gyülekezéshez való jog gyakorlása sem irányulhat azonban közvetlenül arra, hogy mások jogát korlátozza. A Kúria az erre vonatkozó mérlegelést az alperes (rendőrség) határozata és a felek nyilatkozatainak keretei között vizsgálhatja.

Záró rész

30. A Kúria a pervesztes felperest az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 62. § (1) bekezdés h) pontjában biztosított tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt, az Itv. 45/A. § (1) bekezdése szerinti kereseti illeték viselésére a Kp. 35. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 101. § (1) és 102. § (1) bekezdései alapján kötelezte.
31. A felperesnek az illetéket az állami adó és vámhatóság által közzétett 10032000-01070044-09060018 számú illetékbevételi számlára kell megfizetni. A Kúria a polgári és közigazgatási bírósági eljárás során meg nem fizetett illeték és állam által előlegezett költség megfizetéséről szóló 30/2017. (XII. 27.) IM rendelet 3. § (2) bekezdés e) pontja értelmében tájékoztatja a felperest, hogy az illeték megfizetése során az illetékfizetési kötelezettséget tartalmazó jogerős bírósági határozatot hozó bíróság megnevezését, a bírósági ügyszámot, valamint az adóazonosító számot közleményként fel kell tüntetni. A Kúria a fizetendő illeték esedékességének időpontját az Itv. 78. § (4) bekezdése alapján határozta meg.
32. A Kúria az alperes felszámított – a kamarai jogtanácsos által elvégzett jogi tevékenységgel arányban álló – perköltségének megfizetésére a Kp. 35. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 83. § (1) bekezdése, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet 3. §-a alapján a felperest kötelezte.
33. Az ítélet elleni további jogorvoslat lehetőségét a Kp. 116. § d) pontja zárja ki.

Budapest, 2025. április 7.

Dr. Varga Zs. András s.k. a tanács elnöke
Dr. Varga Eszter s.k. előadó bíró
Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró
Dr. Varga Zs. András s.k. a tanács elnöke az aláírásban akadályozott Dr. Szilas Judit bíró helyett
Dr. Varga Zs. András s.k. a tanács elnöke az aláírásban akadályozott Dr. Cséffán József bíró helyett