Kgyk.IV.39.072/2026/5. számú határozat

A Kúria
mint elsőfokú bíróság
ítélete

Az ügy száma: Kgyk.IV.39.072/2026/5.

A tanács tagjai:

Dr. Sugár Tamás a tanács elnöke
Dr. Bögös Fruzsina előadó bíró
Dr. Balogh Zsolt bíró
Dr. Dobó Viola bíró
Dr. Kiss Árpád Lajos bíró

A felperes: Novák Előd Attila (Cím1)

A felperes képviselője: Dr. Gaudi-Nagy Tamás egyéni ügyvéd (Cím2)

Az alperes: Pásztói Rendőrkapitányság (Cím3)

Az alperes képviselője: Dr. Kalmár Zsolt kamarai jogtanácsos

A per tárgya: gyülekezési ügyben indult jogvita

Rendelkező rész 

A Kúria 

  • az alperes 12030-160/-37/2026. rendb. számú határozatát hatályon kívül helyezi,
  • kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 381.000 (háromszáznyolcvan-egyezer) forint elsőfokú eljárási költséget. 

A 30.000 (harmincezer) forint eljárási illeték az állam terhén marad. 

Az ítélet ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

A közigazgatási per alapjául szolgáló tényállás

  1. A felperes mint bejelentő 2026. március 19. napján 23 óra 21 perckor ügyfélkapun keresztül bejelentést tett egy 2026. március 28-án 13:00 óra és 17:00 óra között, a Kálló, Kossuth út 16. szám előtti közterületen megtartandó gyűlés vonatkozásában. A gyűlés célját az alábbiak szerint határozta meg: „Rendpárti tüntetés a Mi Hazánk Mozgalommal.” A gyűlés napirendje tekintetében előadta, hogy a polgármesteri hivatal előtt 2x3 méteres színpadon beszédek fognak elhangozni.
  2. A gyülekezési hatóság 2026. március 20-án 12 órakor a bejelentővel rövid úton a gyülekezési jogról szóló 2018. évi LV. törvény (a továbbiakban: Gytv.) 11. §-ának megfelelő egyeztetést tartott. Az egyeztetés során a bejelentő a gyülekezés céljaként a Mi Hazánk Mozgalom nevében rendpárti tüntetést határozott meg, részletesebben „a rendpárti politika ismertetését” jelölte meg. Elmondta, hogy a rendezvény megkezdését 14:00 órától tervezik, a felhívást közösségi felületen tervezi közzétenni. A várható létszámot megbecsülni nem tudta, de nagyjából 300 főre számít. Elmondta, hogy a színpad és kihangosításon kívül transzparenseket és molinókat hoznak, annak tartalmát nem közölte, valamint a Bűnvadászok járműve is a helyszínen lesz. A beszédek tartalmára vonatkozó kérdésekre azt válaszolta, hogy jelenleg nem tudja a témáját, de a szólásszabadság érvényre juttatása mellett a rendpárti politikáról fognak szólni.

Az alperes határozata

  1. Az alperes a 2026. március 21. napján kelt 12030-160/-37/2026. rendb. számú határozatával a gyűlés bejelentésben megjelölt helyszínen és időpontban történő megtartását megtiltotta.
  2. Határozatának indokolásában megállapította, hogy a gyűlés alapvető paramétereit ütköztetve a Gytv. vonatkozó rendelkezéseivel, felmerülhet a Gytv. 13. § (1) bekezdésében meghatározott közbiztonságot, vagy a közrendet közvetlenül, szükségtelen és aránytalan mértékben veszélyeztető szempontrendszer értékelésének szükségessége. Hivatkozott a Kúria Kgyk.VII.39.034/2025/5. számú ítéletének  elvi tartalmára, és kiemelte, „egyfajta történeti előzményeként” kezelte a 2026. március 13. napján 9 óra és 10 óra között, a Mi Hazánk Mozgalomhoz és a Magyar Önvédelmi Mozgalomhoz köthető „Bűnvadászok önvédelmi/akciócsoportjának” Facebook közösségi oldalon meghirdetett lakossági fórumát, amelyet az ott megjelentek egy része nehezményezett, és a komolyabb jogsértések kialakulása csak preventív rendőri jelenléttel volt megakadályozható. Rögzítette, hogy 2026. március 14. napján, a lakossági fórumra válaszul az azt ellenzők ugyancsak lakossági fórumot szerveztek. Az ellenérdekű felek között kialakult helyzet kezelése érdekében a Pásztói Rendőrkapitányság egyeztetéseket tartott. Rögzítette továbbá, hogy az említettek hatására, a rendezvény zavartalan lebonyolíthatósága érdekében a 2026. március 21. napra tervezett „Tavaszváró bál” rendezvény megtartását — egy új időpont megjelölésével – a szervezők lemondták.
  3. Az alperes hangsúlyozta, hogy egy másik magánszemély bejelentőtől származó, azonban a gyülekezési hatóság álláspontja szerint analóg jellegű gyűlés megtiltására került sor 2026. március 17-én. A hivatkozott tiltó határozat tartalmának ismeretében a jelenlegi bejelentő olyan, a gyűlés alapvető paramétereire vonatkozó változtatásokat eszközölt a jelen bejelentésében, amelyek az alperes álláspontja szerint a korábban említett tiltó határozatban foglalt indokokat voltak hivatottak „elkerülni”.
  4. Rámutatott, hogy az egyeztetés során a bejelentő a gyülekezési hatóság konkrét, tényállás tisztázási kötelezettsége keretében feltett kérdéseire rövid, nem egyértelmű, részben kitérő jellegű válaszokat adott. A töretlen kúriai gyakorlat alapján kiemelte, hogy a bejelentő jóhiszemű együttműködési kötelezettsége már a személyes egyeztetés során is fent kell, hogy álljon. Eszerint, amennyiben a bejelentő a tényállás tisztázási kötelezettsége körében nem egyértelmű, kitérő jellegű válaszokat ad, akkor ez a terhére értékelendő. Jelen esetben a gyülekezési hatóság a személyes egyeztetésen adott válaszok jelentős többségét ekként vette figyelembe. Konkrétan a formaruha viselésére (a bejelentő közlése szerint egyenruha, formaruha viselését és a résztvevők arcának eltakarását nem tervezik), a Bűnvadászok járműveinek adott helyszínen való megjelenésére, a gyűlésen elhangzott beszédek tartalmára, a várhatóan megjelenő gépjármű és busz létszámra vonatkozó kérdésekre adott válaszokat tekintette az alperes „a fentiek szerint értelmezendő és minősülő válaszadásnak”.
  5. Felhívta a Kúria Kgyk.IV.39.046/2024/5. számú ítéletének [36] bekezdésében megfogalmazott iránymutatását, és hangsúlyozta, a közbiztonságot vagy a közrendet közvetlenül, szükségtelen és aránytalan mértékben veszélyezteti a gyűlés megtartása azért, mert az felületet biztosíthat a résztvevők közötti konfliktus elmélyülésére, és abból adódóan rendőri intézkedést igénylő jogsértések kialakulására. Az előzmények tükrében megalapozottan feltehető, hogy várhatóak ilyen jellegű megnyilvánulások, akár a gyűlésen résztvevő más harmadik személyek, akár a gyűlésen részt nem vevők, de az adott közterület mellett elhaladók, vagy a megnyilvánulások apropóján kifejezetten azt sérelmezni kívánók, és ezért odaérkezők körében. Egy ilyen élethelyzet együtt járhat egy olyan közbiztonsági deficittel, amely megvalósíthatja a közrend, közbiztonság közvetlen, szükségtelen és aránytalan mértékű veszélyeztetését, vagyis a Gytv.-ben nevesített egyik tiltó okot. Megállapította, hogy a gyűlés megtartása olyan mértékű közbiztonsági deficitet generálna azáltal, hogy lehetőséget biztosítana az ellentétes nézeteket valló személyek adott helyen történő megjelenésére, amely megalapozottan feltehető, hogy a rendőrség számára nehezítené vagy ellehetetlenítené a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvényben meghatározott közrend, közbiztonság fenntartását, mint alaptevékenység ellátását.
  6. Rámutatott, a közbiztonsági deficitet tovább növeli az a tény, hogy a gyűlés bejelentésben szereplő paraméterek szerinti megtartása esetén a gyűlés helyszínén lakó, érintett közösség tagjai szükségszerűen konfliktusba kerülhetnek a gyűlésen résztvevőkkel abból eredően, hogy fizikai valójában nem tudnak kitérni, nem tudják elkerülni a gyűlést, illetve a gyűlésen résztvevő, esetlegesen szélsőséges nézeteket valló személyeket.
  7. Továbbá kifejtette, a gyűlés bejelentés szerinti helyszínen történő megtartása közvetlen, szükségtelen és aránytalan mértékben sértené az érintett terület lakóközösségeinek magán- és családi élet sérthetetlenségéhez való jogát, a magánszféra védelmében megtestesülő alapjog kontextusában.Rögzítette, szükségességi-arányossági tesztet folytatott le arra vonatkozóan, hogy a gyűlés szükségszerűen tilalmazandó-e, avagy a Gytv. 13. § (5) bekezdése alapján bizonyos előíró-korlátozó jellegű kötelezettségekkel a gyűlés megtartásának feltételeit lehetséges-e olyan módon meghatározni, amely egyszerre biztosítja a békés gyülekezéshez való jog érvényre juttatását, valamint a közrend, közbiztonság fenntartásának, illetve mások jogainak és szabadságának védelmét. Ennek során arra az álláspontra jutott, hogy a gyűlés „jelen rendelkező részben foglalt kötelezés” be nem tartása esetén közvetlen, szükségtelen és aránytalan mértékben veszélyeztetné a közrend, közbiztonság fenntartását. Utalt e tekintetben a Kúria Kgyk.VII.39.120/2023/8. számú ítéletének [45] bekezdésére, és kiemelte, a rendelkezésre álló tények, bizonyítékok egyenkénti és összességében való értékelését követően szükségszerű a jelen határozatban meghatározott tiltó ok alkalmazása, mert megalapozottan feltehető a közrend vagy a közbiztonság közvetlen, szükségtelen és aránytalan mértékű veszélye.
  8. Rögzítette, a Gytv. 13. § (1) bekezdésében szereplő közrendi veszély (az Alaptörvény által meghatározott alkotmányos rend veszélyeztetése) jelen esetben nem áll fenn, így ezzel kapcsolatban nem folytatott bizonyítási eljárást. A gyűlés, vagy az azzal okozott szükségtelen és aránytalan mértékű, közbiztonságot veszélyeztető ok valószínűsége rendkívül magas, így a gyűlés adott helyen és időben való megtiltása indokolt.
  9. Végül rámutatott, eljárása során vizsgálta a Gytv. 13. § (5) bekezdésében meghatározott azon lehetőséget, amely az előíró-korlátozó határozat meghozatalát jelenti, „azonban a bejelentett gyűlés témájához kapcsolódóan a közterületen megtartani szándékozott gyűlés tekintetében nem látott arra módot, hogy olyan előírással vagy korlátozással tudja biztosítani a békés gyülekezéshez való jogot, amely a tiltásnál enyhébb kereteket nyújt”. A gyűlés időintervallumban történő korlátozása szintén nem szüntetné meg a tiltó határozatban meghatározott veszély fennálltát.

A keresetlevél és a védirat

  1. A felperes keresetet terjesztett elő az alperes határozatával szemben, amelyben annak hatályon kívül helyezését kérte.
  2. Hivatkozott az Alaptörvény I. cikkére, VIII. cikk (1) bekezdésére, IX. cikk (1) bekezdésére, az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XXI. ülésszakán, 1966. december 16-án elfogadott és a Magyarországon 1976. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmány 21. cikkére, és arra, hogy az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, „Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről” szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt egyezményben foglaltakkal ellentétes intézkedések Magyarország területén nem történhetnek, illetve, ha történnek, akkor azokat jogsértőnek kell tekinteni. Rámutatott, az egyezmény alapjogként deklarálja a békés célú gyülekezéshez való jogot (11. cikk l. bekezdés), egyúttal meghatározza azt is, hogy melyek azok a kivételes körülmények, amelyek fennállása esetén ez az alapjog a szükséges mértékben korlátozható (11. cikk 2. bekezdés). Idézte a Gytv. 1. §-át, 13. § (1) és (5) bekezdéseit, és kiemelte, hogy a bejelentett rendezvény tekintetében egyértelműen megállapítható, hogy a gyülekezési jog teljes körű korlátozására felhatalmazást adó egyetlen körülmény sem áll fenn, illetve a gyűlést megtiltó határozat sérti ezen jogszabályhelyeket.
  3. Rámutatott, a felperes jelenleg országgyűlési képviselő, a 2026. április 12-én tartandó országgyűlési választáson induló képviselőjelölt, a Mi Hazánk Mozgalom regisztrált országos listáján a 4. helyen található, ezentúl Budapest Főváros 10. számú országos egyéni választókerületében is indul országgyűlési képviselőjelöltként, ezért jogosult a kampányidőszakban választási gyűlést szervezni és tartani, aminek a keretébe tartozik a bejelentett rendezvény. Azt állította, hogy a választási gyűlést a Gytv. alapján nem kell bejelenteni, mert az vagy nem tartozik a Gytv. hatálya alá a bejelentési kötelezettség szempontjából, vagy a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) speciális szabálya él. Arra hivatkozott, hogy a bejelentéssel az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 6. § (1) bekezdése szerinti jóhiszeműség elve alapján járt el.
  4. Előadta, hogy az alperes a telefonos egyeztetés során egy szóval sem sérelmezte, hogy a felperes tömören fogalmaz, a felperes minden kérdésre teljeskörű és érdemi választ adott, amelyet a bejelentés, továbbá a telefonos egyeztetés feljegyzése is bizonyít. Hangsúlyozta, a feljegyzés szerint a Bűnvadászok egy és nem több járműve lesz a helyszínen. Az alperes további kérdést pedig nem intézett a felpereshez ehhez kapcsolódóan. A gyűlésen elhangzó beszédek tartalmának pontosabb meghatározása nem elvárható és nem életszerű, annak megkövetelése jogellenes gyülekezési hatósági gyakorlatot valósít meg.
  5. Kiemelte, teljes mértékben cáfolható és alaptalan az alperes azon tiltási okként alkalmazott állítása, amely szerint a felperes a kúriai joggyakorlatnak megfelelő jóhiszemű együttműködési kötelezettségének nem tett volna eleget, továbbá az sem igaz, hogy a felperes tényállást tisztázó válaszai nem voltak egyértelműek, vagy azok kitérőek voltak, ezért ezen érvelés nem vehető figyelembe a felperes terhére.
  6. A Gytv. 7. § (1) bekezdése alapján arra utalt, hogy ha az alperes valósnak érezné a támadott határozatban megfogalmazott közrendet és közbiztonságot veszélyeztető helyzetet, a tüntetés tiltása helyett a bejelentésben megszabott helyszínen kötelessége lenne megfelelő rendőri személy kivezénylésével a tüntetés békés megvalósítását biztosítani, azonban az alperes a korlátozás alternatív módját nem vizsgálta, hanem a legszigorúbb korlátozást, a teljes tiltást alkalmazta. Utalt a Kúria BH2022.9.251 számú döntésére, a Kgyk.39.046/2025/5. számú határozatára, és hangsúlyozta, hogy a bejelentett gyűlés egyértelműen békés jellegű, ennek megfelelően, amennyiben esetlegesen indulatokat idéz elő, akkor is az Alkotmánybíróság 14/2016. (VII. 18.) AB határozatában foglaltak szerint megfelel a törvényi feltételeknek. Utalt emellett az Alkotmánybíróság 3/2013. (II. 14.) AB határozatára, és a 30/2015. (X. 15.) AB határozat [26] bekezdésére. 
  7. Az alperes által előzményként kezelt, a Mi Hazánk Mozgalom és a Magyar Önvédelmi Mozgalomhoz köthető Bűnvadászok önvédelmi/akciócsoportjának részvételével zajlott lakossági fórum kapcsán előadta, hogy e szervezetek szélsőséges nézeteket valló személyeknek való minősítése valótlan, valamint ezeknek a tüntetésen való részvételéről azt állítani, hogy közbiztonsági deficitet idézhet elő, nem bizonyított, alaptalan tényállítás. Azt is állította, hogy a Bűnvadászok akciócsoport már semmilyen formában nem kötődik a Magyar Önvédelmi Mozgalomhoz, ellenben törvényesen működve a Mi Hazánk Mozgalom széles körű országos népszerűségnek örvendő olyan kezdeményezése, amelynek célja a közbiztonsági problémákkal kapcsolatos témák tematizálása és törvényes jogi, rendészeti megoldások kezdeményezése az állam arra jogosult szerveinél. Kifejtette, súlyosan jogszabálysértő, hogy a korlátozó határozatban a hatóság vélelmeit és feltételezéseit közli, majd azokat önkényesen kiterjesztve korlátozó ok alapjaként jelöli meg.
  8. Állította, az alperes a tényállást helytelenül megállapítva jutott arra a téves következtetésre, hogy a rendezvény a közbiztonságot vagy a közrendet közvetlenül, szükségtelen és aránytalan mértékben veszélyezteti, illetve mások jogainak és szabadságának szükségtelen mértékű és aránytalan sérelmével jár. Kifejtette, a közbiztonság és közrend védelmének szorgalmazása áll a rendezvény fókuszában, ami pedig fogalmilag zárja ki, hogy egy ilyen célú rendezvény a közbiztonságot vagy a közrendet veszélyeztesse, ráadásul közvetlenül, szükségtelen és aránytalan mértékben. Utalt arra, hogy 2025. szeptemberében a rendőrség a Mi Hazánk hasonló célú vonulásos rendezvényét statikus megtartásra korlátozta, ezért álláspontja szerint a jelen per tárgyát képező bejelentés szerinti statikus rendezvény nem tiltható meg jogszerűen.
  9. Hangsúlyozta, hogy az önkényes jogalkalmazás tilalma és a jogbiztonság alkotmányos követelménye megköveteli, hogy ha a rendőrhatóság egy tüntetés kapcsán korlátozást foganatosít, akkor a korlátozás alapjául szolgáló indokait világosan, egyértelműen és a korlátozó rendelkezést megalapozó módon jelölje meg. Jelen esetben erre nem került sor, az alperes csupán feltételezésekre hivatkozott támadott határozatában és a tüntetés megtartása megtiltásának indokai a határozat alapját nem jelenthetik. Arra is hivatkozott, hogy a támadott határozat szerinti bejelentés nem tartalmaz semmilyen etnikai utalást, ezért megalapozatlan a helyben lakók elleni irányultságra való hivatkozás.
  10. A mások jogai és szabadsága szükségtelen és aránytalan mértékű korlátozásának megállapítása kapcsán kifejtette, hogy a szükségtelen fordulat arra utal, hogy a tüntetés céljaihoz szervesen nem kapcsolódó, tudatosan provokatív cselekvés hasson ki másokra, amely az ő személyes biztonságukat sértheti. Ilyenről azonban a tények, de még a valószínűsítések szintjén sincs szó a határozatban. Emellett az aránytalan sérelem olyan súlyú és jelentőségű jogsértéseket feltételez, amelyekre a határozat tényállása nem utal, de ilyen nem is merült fel a rendezvénnyel kapcsolatban. Érvelése szerint semmiképpen nem tekinthető aránytalan sérelemnek, ha valaki otthonában beszűrődő zajként egy tüntetés hangfoszlányait érzékeli, márpedig legfeljebb erről lehet szó a tiltással érintett bejelentés szerinti statikus gyűlés esetén. E körben utalt az Alkotmánybíróság a 3/2013. (II. 14.) AB határozatában foglaltakra, és a 30/2015. (X. 15.) AB határozat [25]-[26] bekezdéseire, továbbá a 13/2016. (VII. 18.) AB határozatban írtakra.
  11. Ezek figyelembevételével arra hivatkozott, hogy a felperesi rendezvény nem nevezhető sem térben, sem időben, sem jellegében és kivitelezési tervét tekintve olyannak, amely mások jogait és szabadságát, illetve a közrendet, közbiztonságot aránytalanul és szükségtelenül sértő hatású lenne. Az alperesi megközelítés alapján soha nem lehetne a bűnözés ellen közterületi, lakóövezeti zónában rendezvényt tartani. Állította, a gyülekezési jog korlátozásához nem elég az elvont veszélyeztetés, hanem azt kell bizonyítani, hogy konkrét veszélyekkel jár a gyülekezési jog gyakorlása; e konkrét veszély nagysága dönti el a jogkorlátozás arányosságát is.A kockázat nagyságának minősítésénél mérlegelni kell azt a pozitív hatást, amelyet a nézetek vállalása és ütköztetése jelent, hiszen ez a demokrácia része és a demokratikus közélet előfeltétele. E körben az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatára utalt. 
  12. Vitatta a „foglyul ejtett tömeg” doktrínájára tett alperesi hivatkozást, mert az érvelése szerint nem alkalmazható a jelen rendezvényre. Kiemelte, a bejelentés szerinti rendezvényen bárki szabad akaratából vehetne részt, közvetlenül a helyszínről önként távozhatna is, az az esetleges körülmény, hogy egyesek a házaikban kénytelenek lennének elviselni a rendezvény miatt lakásukba beszűrődő zajokat, a vélemények eltűrésének minimális keretei közé tartozik, amely egyébként minden közterületi, lakókörnyezethez közel tartott rendezvény velejárója. Ennek elfogadása azt jelentené, hogy egyetlen közterületi, Gytv. hatálya alá tartozó rendezvényről sem lehetne elmondani azt, hogy nem „ejtett foglyul senkit”, mivel egy plurális társadalomban szinte kizárt az, hogy mindenki egyetértsen egy adott véleménnyel.
  13. Hivatkozott az Alkotmánybíróság 14/2000. (V. 12.) AB határozatára, amely érvelése szerint egyértelműen rögzíti a kényszert, vagyis a hallgatóság a quasi tényállás szerint rákényszerül a politikai vélemény meghallgatására, és ez elől nincs is mód kitérni. A tárgyi esetben ez a kényszer hiányzik, a hallgatóságnak módja lehet arra, hogy kitérjen a vélemény elől, akár ott is hagyhassa a rendezvényt vagy becsukhassa ablakait és lakásaiban maradjon. Különösen pedig azért is téves a foglyul ejtettség hivatkozása ebben a körben, mert vonulásra nem kerülne sor ezen gyűlés során. 
  14. Hivatkozott végül az Alkotmánybíróság 164/1991. (XII. 17.) AB határozatban kifejtett gyakorlatára, és a Kúria Kgyk.39.027/2026/9. számú határozatának [60]-[62] bekezdéseire.
  15. Az alperes védiratában a felperes keresetének elutasítását kérte. 
  16. Hangsúlyozta, határozatában részletesen kifejtette, hogy mely tényekre alapította az alkalmazott szükségességi-arányossági tesztet, továbbá a határozat egyértelműen tartalmazza, hogy mely tényekből milyen logikai dedukció segítségével jutott el arra az álláspontra, hogy szükségszerű az adott gyűlés megtiltása. Érvelése szerint a töretlen kúriai joggyakorlatnak megfelelő részletességgel, az ok-okozatiság teljes körű bemutatása mellett valósult meg a határozathozatal. Emellett határozatában arról is számot adott, hogy miért nem volt lehetséges a Gytv. 13. § (5) bekezdésében foglalt, a tiltástól enyhébb határozat meghozatalával biztosítani a békés gyülekezéshez való jog érvényre juttatását. 
  17. A felperes az alperes védiratában foglaltakra tett észrevételében fenntartotta a keresetében foglaltakat. Állította, hogy a felperesi bejelentés szerinti statikus rendezvény nem tiltható meg jogszerűen és a Gytv. 13. § (1) bekezdése szerinti szükségesség-arányosság teszt súlyosan tévesen került elvégzésre, jogszabályt sértő tiltó határozatot eredményezve. Kiemelte, az alperes e körben tett megállapításai önkényes, megalapozatlan és téves feltételezéseken alapuló olyan következtetések, amely a tiltó határozat alapját nem jelenthetik, továbbá az alperes nem tett eleget a támadott határozatban az Ákr. 81. §-a szerinti indokolási kötelezettségének. 

A Kúria döntése és jogi indokai

  1. A kereset az alábbiak szerint alapos.
  2. A Kúria az alperes határozatának törvényességét a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 85. § (1) bekezdése szerint a kereseti kérelem korlátai között vizsgálta, a közigazgatási tevékenység jogszerűségéről a Kp. 85. § (2) bekezdésére figyelemmel a megvalósításának időpontjában fennálló tények alapján döntött. 
  3. A felperes azt állította keresetében, hogy nem volt köteles a tárgyi gyűlést a gyülekezési hatóságnak bejelenteni, mert az választási gyűlésnek minősül, és az ekként nem tartozik a Gytv. hatálya alá. 
  4. A Kúria rámutat, a választási gyűlés a Gytv. 2. § (1) bekezdésében meghatározott gyűlés fogalmának valamennyi ismérvét kimeríti (legalább két személy részvételével közügyben való véleménynyilvánítás céljából tartott nyilvános összejövetel), emellett a Gytv. – eltérően a korábban hatályos, a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvénytől – nem veszi ki a Ve. szerinti gyűléseket a Gytv. hatálya alól. A választási gyűlésekről rendelkező Ve. 145. §-a mindemellett deklarálja, hogy azokra a gyülekezési jogról szóló törvény rendelkezéseit az e §-ban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Mindebből a Kúria azt a következtetést vonta le, hogy a választási gyűlések a Gytv. hatálya alá tartoznak. Erre figyelemmel a felperes hatásköri kifogása nem alapos, a tárgyi gyűlés megtartását a gyülekezési hatóság részére be kellett jelenteni.
  5. Az alperes határozatával a Gytv. 13. § (1) bekezdésében foglaltak alkalmazásával a felperes által bejelentett gyűlés megtartását megtiltotta, mert azt állapította meg, hogy a gyűlés vagy az azzal okozott szükségtelen és aránytalan mértékű, közbiztonságot veszélyeztető ok valószínűsége rendkívül magas, és a közbiztonság, vagy mások jogainak és szabadságának védelme az (5) bekezdés szerinti enyhébb korlátozással nem biztosítható.
  6. Az alperes határozatában egyrészt arra hivatkozott, hogy a felperes az egyeztetésen együttműködési kötelezettségének megsértésével nem egyértelmű, részben kitérő jellegű válaszokat adott, a formaruha viselése, a Bűnvadászok járműveinek megjelenése, a gyűlésen elhangzó beszédek tartalma és a várhatóan megjelenő gépjárművek, illetve busz létszáma körében. 
  7. A Kúria ítélkezési gyakorlata szerint az együttműködési kötelezettség a feleket a gyűlés szervezése és megtartása során is köti, e kötelezettség az egyeztetés során is fennáll. Amennyiben a szervező az egyeztetés során a gyülekezési hatóság által a gyűlés megtartásával kapcsolatos, a törvényi tilalomba ütközés körében feltett kérdésekre kitérő, nem egyértelmű válaszokat ad, ezzel akadályozva az alperest a gyűlés megtartása körülményeinek tisztázásában, az a szervező terhére értékelendő (Kgyk.IV.39.065/2025/6.). 
  8. A Kúria az egyeztetésről készült feljegyzésből megállapította, hogy a felperes a formaruha viselése körében akként nyilatkozott, hogy annak viselését nem tervezik, a Bűnvadászok járműveiről nem, csak egy járművéről tett nyilatkozatot, mégpedig arra vonatkozóan, hogy az a helyszínen lesz, továbbá elmondta, hogy kb. 50 darab gépjármű vagy akár buszok is érkezhetnek. A Kúria az alperesi határozatban foglaltakkal ellentétben megállapította, hogy a felperes az egyeztetésen a Gytv. 8. § (1) bekezdése szerinti együttműködési kötelezettségét nem sértette meg, nem adott kitérő, nem egyértelmű válaszokat. Az egyeztetésről készült feljegyzésből nem volt megállapítható, hogy az alperes valamely kérdését többször kellett, hogy feltegye, vagy, hogy a felperes nem az adott kérdésre válaszolt volna. A felperes a beszédek tartalmára nézve valóban nem tudott pontosan nyilatkozni, csak annyit jelölt meg, hogy azok a rendpárti politika érvényre juttatásáról fognak szólni, mindez azonban – további indokolás nélkül – nem alapozza meg a határozat azon megállapítását, hogy a felperes együttműködési kötelezettségének nem tett eleget.
  9. A Kúria rámutat továbbá, az alperes határozatában nem jelölte meg, hogy melyek azok a kérdések, amelyekre – adott esetben többszöri kérdést követően – sem kapott pontos válaszokat, nem fejtette ki, hogy azok a határozat meghozatala szempontjából mely körben, milyen okból lényegesek. Hangsúlyozza a Kúria, hogy önmagában az, ha a bejelentő nem ad egyértelmű válaszokat, legfeljebb a Gytv. 8. § (1) bekezdése szerinti együttműködési kötelezettség megsértésének megállapítását eredményezhetik, a Gytv. azonban önmagában az együttműködési kötelezettség megsértéséhez nem fűzi a gyűlés megtiltásának következményét. Az együttműködési kötelezettség megsértésének megállapítása akkor bírhat jelentőséggel egy gyűlés megtartásának vizsgálata körében, ha a válaszok elmaradása, vagy nem egyértelmű volta valamely törvényi tilalmi ok fennállásának vizsgálatához, megállapításához kapcsolódik. Amennyiben pedig az alperes álláspontja szerint a bejelentő válaszai valamely tiltó okhoz kapcsolódó körben kitérőek, nem egyértelműek, meg kell jelölnie, hogy a nem egyértelmű, kitérő válaszok mely tiltó ok körében, milyen tekintetben, mely indokok alapján relevánsak. Az alperes azonban tárgyi határozatában adós maradt azzal, hogy a felperes állítólagos kitérő, nem egyértelmű válaszait valamely törvényi tilalomhoz, vagyis tiltó okhoz kapcsolja. Ennek hiányában azonban az alperes ezen hivatkozása a tiltó okok körében nem volt értékelhető.  
  10. Az alperes határozatának indokolásában a 2026. március 13-14-én tartott rendezvényekre, mint „történeti előzményre” hivatkozott, és arra, hogy a gyűlés megtartása felületet biztosíthat a résztvevők közötti konfliktus elmélyülésére, és abból adódóan rendőri intézkedést igénylő jogsértések kialakulására.
  11. A Kúria ítélkezési gyakorlata szerint a Gytv. 13. § (1) bekezdésében írt „megalapozottan feltehető” kifejezés arra utal, hogy a közrend vagy a közbiztonság közvetlen, szükségtelen és aránytalan mértékű veszélye, illetve mások jogainak és szabadságának szükségtelen mértékű és aránytalan sérelme a rendelkezésre álló adatokból, tényekből, ténybeli körülményekből előre látható, várható, gyanítható, vagyis valószínű. A veszély, illetve a sérelem bekövetkezésének megalapozott valószínűsítése csak tényeken alapuló következtetések útján történhet. A gyülekezési hatóságnak az egyeztetést követően rendelkezésre álló – tényekkel alátámasztható – információkból kell levonni a jövőre vonatkozó, valószínűséget megalapozó következtetését (Kgyk.39.120/2023/8.).
  12. A Kúria az alperesi határozatban foglaltak vizsgálata körében arra a megállapításra jutott, miszerint az, hogy a gyűlés „felületet biztosíthat a konfliktus elmélyülésére”, továbbá, hogy kialakulhatnak „rendőri intézkedést igénylő jogsértések”, konkrét tényeket nélkülöző feltételezések, amelyek a gyűlés megtartása megtiltásához nem vezethetnek. Ezen túlmenően önmagában az a megállapítás, hogy egy korábban megtartott gyűlés alkalmával a „komolyabb jogsértések kialakulása csak preventív rendőri jelenléttel volt megakadályozható”, szintén nem ad alapot arra, hogy az alperes a tárgyi gyűlés megtartását megtiltsa. Az alperes határozata feltételezéseken alapuló, megfelelő konkrétumokat nélkülöző hivatkozásokat tartalmaz csupán abban a vonatkozásban, hogy a „közbiztonsági deficit” milyen módokon következhet be, e körben azonban olyan kellően pontos adatokra, tényekre, ténybeli körülményekre nem hivatkozott, amelyekből megalapozottan lehetne az alperesi határozatban megállapított „közbiztonsági deficit” megvalósulására következtetni. 
  13. A Kúria – osztva a felperes érvelését – kiemeli, a Gytv. 7. § (1) bekezdése alapján a rendőrség feladata, hogy biztosítsa a gyűlések békés megtartását, valamint fenntartsa a gyűléseken a közrendet, és ennek keretében a megfelelő intézkedések foganatosításával biztosítsa, hogy a gyűlést harmadik személy ne zavarja meg. Ezért az, hogy a rendőrség közreműködése szükséges egy gyűlés békés jellegének fenntartásához, nem szolgálhat alapul a gyűlés megtiltásához, az alapjog gyakorlásának ellehetetlenítéséhez, mert nem életszerű annak elvárása, hogy egy gyűlésen megfogalmazott véleménnyel mindenki egyetértsen. Az Alaptörvény I. cikk (1) bekezdése nemcsak az alapjogok tiszteletben tartását írja elő, hanem azt is, hogy az alapjogok védelme az állam elsőrendű kötelezettsége. A gyülekezési jog szempontjából ez azt jelenti, hogy a rendőrség az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdése szerinti békés gyülekezést – az alapjog gyakorlását – köteles biztosítani akkor is, ha esetleg a gyülekezés céljával egyet nem értők jelennek meg a helyszínen. A rendőrségnek ebben az esetben kifejezetten alapjogvédelmi feladata van a békés gyülekezéshez való szubjektív jog védelme érdekében.
  14. Az alperes határozatában emellett arra is hivatkozott, hogy szükségességi-arányossági tesztet folytatott le, amelyet követően arra jutott, hogy a gyűlés „jelen rendelkező részben foglalt kötelezés be nem tartása esetén közvetlen, szükségtelen és aránytalan mértékben veszélyeztetné a közrend, közbiztonság fenntartását”.
  15. A Kúria gyakorlatában, ha a szükségességi teszt elvégzésének eredménye tiltó vagy korlátozó előírás meghozatalához vezet, a gyülekezési hatóságnak a mérlegelés eredményeként meghozott határozatában pontosan meg kell jelölni azokat a bizonyítékokat, amelyek alapján a tiltó vagy korlátozó feltétel előírása nem volt mellőzhető. A veszély, illetve a sérelem bekövetkezésének megalapozott valószínűsítése csak tényeken alapuló következtetések útján történhet (Kgyk.VII.39.120/2023/8.).
  16. A Kúria az alperesi határozat szükségességi-arányossági teszt elvégzésével kapcsolatos megállapítása körében rámutat, az alperes csak rögzítette a szükségességi-arányossági teszt lefolytatásának tényét, azonban ezen vizsgálatát, értékelését nem mutatta be, a figyelembe vett szempontokról, mérlegelési folyamatról nem adott számot, csupán arra hivatkozott, hogy a gyűlés megtartása szükségtelen és aránytalan mértékben veszélyeztetné a közrend, közbiztonság fenntartását. Mindemellett, az alperes határozata ellentmondásos a körben, hogy a szükségességi-arányossági teszt tekintetében nemcsak közbiztonsági, hanem közrendi sérelemre is hivatkozott, míg határozatának más részében arra a megállapításra jutott, hogy közrendi veszély nem áll fenn, csak közbiztonsági (9. oldal 6. bekezdés). 
  17. A „foglyul ejtett közönség” körében a Kúria utal az Alkotmánybíróság 95/2008. (VII.3.) AB határozatában foglaltakra, amely szerint „[p]edig ezek azok az esetek, amikor a véleménynyilvánítás nemcsak egyes személyek érzékenységét, méltóságérzetét, hanem alkotmányos jogát is sérti. Például, ha az elkövető oly módon nyilvánítja ki szélsőséges politikai meggyőződését, hogy a sértett csoporthoz tartozó személy kénytelen azt megfélemlítve végighallgatni, és nincs módja kitérni a közlés elől [„foglyul ejtett közönség” 14/2000. (V. 12.) AB határozat, ABH 2000, 83, 108.; 75/2008. (V. 29.) AB határozat, MK 2008/80., 4889, 4901.]. Ebben az esetben konkrét személy arra vonatkozó joga érdemes a védelemre, hogy a neki nem tetsző, adott esetben az őt sértő véleményt meghallgassa, vagy más módon vegyen róla tudomást.” (Megerősítette az Alaptörvény hatálya alatt és a gyülekezési jogra vonatkoztatta pl. a 3354/2019. (XII. 16.) AB végzés [11] bekezdése. Lásd még az ombudsman AJB-6234/2012. jelentését).
  18. A felperes helytállóan hivatkozott arra az alperesi határozatban foglaltakkal szemben, hogy a tárgyi gyűlés kapcsán vonulásra nem kerül sor, a gyűlés három órán keresztül tart, a hallgatóságnak módja van a rendezvény elhagyására, vagy éppen arra, hogy a lakóhelyén maradjon. Ezért, ennek alapján nem lehet megtiltani, hogy közterületen, a község központjában olyan gyűlés megtartására kerüljön sor, amelyen beszédek hangzanak el. 
  19. A Gytv. 13. § (1) és (5) bekezdése az alapvető jogok legkisebb mértékű korlátozásának érdekében egy többlépcsős korlátozási rendszert állított fel. A gyülekezési hatóságnak azt kell először megvizsgálnia, hogy a gyűlés a közbiztonságot vagy a közrendet közvetlenül, szükségtelen és aránytalan mértékben veszélyezteti, illetve mások jogainak és szabadságának szükségtelen mértékű és aránytalan sérelmével jár-e. Ha erre a gyülekezési hatóság szerint a válasz igenlő, azt kell megvizsgálnia, hogy a közbiztonság, a közrend vagy mások jogainak és szabadságának védelme biztosítható-e azzal, hogy a szervező számára határozatban előírja a gyűlés megtartásának feltételeit. Ez azt jelenti, hogy a megtiltásnál enyhébb korlátozás rendeltetése az, hogy – éppen a békés gyülekezéshez való jog gyakorlásának biztosítása érdekében – a bejelentett gyűlés által okozott szükségtelen és aránytalan mértékű korlátozás aránytalanságát vagy szükségtelenségét a lehetőséghez képest kiküszöbölje. A Kúria gyakorlatában, ha a szükségességi teszt elvégzésének eredménye tiltó vagy korlátozó előírás meghozatalához vezet, a gyülekezési hatóságnak a mérlegelés eredményeként meghozott határozatában pontosan meg kell jelölni azokat a bizonyítékokat, amelyek alapján a tiltó vagy korlátozó feltétel előírása nem volt mellőzhető. A veszély, illetve a sérelem bekövetkezésének megalapozott valószínűsítése csak tényeken alapuló következtetések útján történhet (Kgyk.VII.39.120/2023/8.).
  20. A Kúria megállapította, hogy az alperes a határozatában csupán általánosságban utalt arra, hogy „a bejelentett gyűlés témájához kapcsolódóan a közterületen megtartani szándékozott gyűlés tekintetében nem látott arra módot”, hogy a teljes tiltásnál enyhébb tartalmú, előíró-korlátozó határozatot hozzon, ezt azonban érdemi indokolással nem támasztotta alá.
  21. A Kúria végül rámutat, az alperes határozatában több helyütt idézte az Alkotmánybíróság és a Kúria tárgyi esettel összefüggésbe hozható határozatainak releváns részeit, elmulasztotta azonban a tárgyi gyűlés lényegesebb tényeinek feltárásával, értékelésével az idézett határozatok és a tárgyi gyűlés közötti összefüggés bemutatását, adós maradt azon konkrét megállapításokkal, amelyek alapján megállapítható lenne, hogy az idézett döntésekkel megegyező helyzet áll fenn. Az Alkotmánybíróság és a Kúria gyülekezési ügyekkel kapcsolatos határozatainak idézésével az alperes nem teljesíti megfelelően indokolási kötelezettségét, ha nem veti össze az idézett döntést a tárgyi esettel.   
  22. A fentiekre tekintettel a Kúria megállapította, hogy a felperes keresete alapos volt, ezért az alperes határozatát a Gytv. 15. § (4) bekezdését alkalmazva hatályon kívül helyezte.

A döntés elvi tartalma 

  1. Az együttműködési kötelezettség megsértésének megállapítása akkor bírhat jelentőséggel egy gyűlés megtartásának vizsgálata körében, ha a válaszok elmaradása, vagy nem egyértelmű volta valamely törvényi tilalmi ok fennállásának megállapításához kapcsolódik.
  2. Az Alkotmánybíróság és a Kúria gyülekezési ügyekkel kapcsolatos határozatainak idézésével az alperes nem teljesíti megfelelően indokolási kötelezettségét, ha nem veti össze az idézett döntést a tárgyi esettel.   

Záró rész

  1. A Kúria a közigazgatási jogvitát a Gytv. 15. § (2) bekezdése, a Kp. 4. § (1) bekezdése, (3) bekezdés a) pontja, 5. § (1) bekezdése és 124. § (2) bekezdés d) pontja alapján, a Kp. XXI. Fejezete szerinti elsőfokú egyszerűsített közigazgatási peres eljárásban bírálta el.
  2. A felperes költségeinek megfizetésére az alperes a Kp. 35. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 83. § (1) bekezdése alapján köteles. A Kúria a költség összegét a Pp. 82. § (3) bekezdésére, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet 3. §-ában foglaltakra figyelemmel a rendelkező részben megjelölt összegben, a felszámítottal azonos mértékben határozta meg.
  3. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 62. § (1) bekezdés h) pontjában biztosított tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt, az Itv. 45/A. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű, az Itv. 62. § (1) bekezdés h) pontja alapján feljegyzett kereseti illeték a Pp. 102. § (6) bekezdése értelmében az állam terhén marad.
  4. A Kúria ítélete elleni perorvoslat lehetőségét a Kp. 116. § d) pontja és 126. § (3) bekezdése együttesen zárják ki.

Budapest, 2026. március 26.

Dr. Sugár Tamás s.k. a tanács elnöke
Dr. Bögös Fruzsina s.k. előadó bíró
Dr. Balogh Zsolt s.k. bíró
Dr. Sugár Tamás s.k. a tanács elnöke az aláírásban akadályozott Dr. Dobó Viola bíró helyett
Dr. Sugár Tamás s.k. a tanács elnöke az aláírásban akadályozott Dr. Kiss Árpád Lajos bíró helyett