Kgyk.IV.39.048/2025/8. számú határozat

A Kúria
mint elsőfokú bíróság
ítélete

Az ügy száma: Kgyk.IV.39.048/2025/8.

A tanács tagjai:

Dr. Kalas Tibor a tanács elnöke
Dr. Dobó Viola előadó bíró
Dr. Balogh Zsolt bíró 
Dr. Bögös Fruzsina bíró
Dr. Hajas Barnabás bíró

A felperes: Név1
                 (Cím1)

A felperes képviselője: Dr. Szepesházi Péter egyéni ügyvéd
                                  (Cím2)

Az alperes: Budapest Rendőrfőkapitánya
                  (Cím3)

Az alperes képviselője: Dr. Vattay Gergely
                                    kamarai jogtanácsos

A per tárgya: gyülekezési ügyben hozott 01000-160/683-3/2025. rendb. számú közigazgatási határozat, mint közigazgatási cselekmény jogszerűségének vizsgálata
 

Rendelkező rész

A Kúria

  • a felperes keresetét elutasítja;
  • kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül alperesnek 100.000 (azaz százezer) forint elsőfokú eljárási költséget;
  • kötelezi a felperest, hogy az esedékesség napjáig fizessen be az állami adó-és vámhatóság illetékbevételi számlájára 30.000 (harmincezer) forint feljegyzett eljárási illetéket. A fizetendő illeték a határozat jogerőre emelkedését követő 60. napon válik esedékessé.

Indokolás

A közigazgatási per alapjául szolgáló tényállás

  1. A felperes 2025. április 14. napján 23.19 órakor ügyfélkapun keresztül bejelentette az alperesnek, hogy 2025. április 22. napján 15.00 órától 2025. április 22. napján 22.00 óráig Budapest V. ker. Erzsébet hídon gyűlést kíván szervezni. A felperes a gyűlés célját az Alaptörvény 15. módosítása és a gyülekezési jog korlátozása elleni tiltakozásban jelölte meg. A bejelentő a résztvevő személyek várható létszámát 2.000 főben prognosztizálta, 20 fő rendező igénybevételével.
  2. Az alperes a gyülekezési jogról szóló 2018. évi LV. törvény (a továbbiakban: Gytv.) 11. § -a szerinti egyeztetési kötelezettségére figyelemmel, a tényállás tisztázása érdekében a bejelentőt mint a gyűlés egyik szervezőjét személyes egyeztetésre idézte hivatalos helyiségébe, amelyen a nevében és megbízásából teljes jogkörrel eljárva az eredeti bejelentésben további szervezőként feltüntetett Név2 jelent meg.
  3. Az alperes munkatársa ismertette a megjelent szervezővel a Budapesti Közlekedési Központ Erzsébet híd közösségi közlekedésére vonatkozó gépjármű forgalmi adatait, valamint Budapest általános közlekedési helyzetét az objektív tájékoztatás érdekében. Egyúttal három olyan alternatív helyszínt is felkínált az alperes munkatársa a gyűlés megtartására alkalmas helyszínként, ahol a bejelentett gyűlés tudomásulvételére határozathozatali kötelezettség mellőzésével is sor kerülhet.
  4. A szervező az egyeztetés során előadta, hogy nem kíván változtatni a gyűlés helyszínén, ahol már két alkalommal is tartott gyűlést. Kifejtette, hogy a várhatóan magas résztvevői létszámra tekintettel az Erzsébet híd közepére színpadot kíván állítani.
  5. A szervező a gyűlés paramétereit akként módosította, hogy az Erzsébet hidat 2025. április 22. napján 16.00 órától 22.00 óráig kívánják igénybe venni úgy, hogy a színpad elhelyezése a korábbi bírósági ítéletben meghatározott helyszínen történne meg, a gyűlés helyszínét pedig 23.00 óráig mindenkinek el kell hagynia, és az eredeti állapot helyreállítására 24.00 óráig kerülne sor. Így 16.00 órától 17.00 óráig egy-egy sávon történne meg a BKK járatok forgalmának biztosítása, majd a közúti forgalom elől 17.00 órától 24.00 óráig kérnék a híd zárását.

Az alperes határozata

  1. Az alperes 2025. április 16. napján kelt, 01000-160/683-3/2025. rendb. számú előíró korlátozó határozatában (a továbbiakban: határozat) úgy rendelkezett, hogy a felperes a gyűlést a határozat elválaszthatatlan részét képező 1. számú mellékletében meghatározott helyszínen, a Budapest I. kerület, Tabán területén jogosult megtartani.
  2. Az alperes kiemelte, hogy a gyűlés alapvető paramétereit ütköztetve a Gytv. vonatkozó rendelkezéseivel, felmerült a Gytv. 13. § (1) bekezdésében meghatározott tiltó ok alkalmazásának a lehetősége, abban a kontextusban, hogy a gyűlés alkalmas lehet mások jogainak és szabadságának szükségtelen mértékű és aránytalan megzavarására, egyben a közrendet veszélyezteti oly módon, hogy a gyűlés a közlekedés rendjének sérelmével jár.
  3. A határozatban utalt arra is, hogy eljárását a Kúria Kgyk.VII.39.034/2025/5. számú ítéletében foglaltakat figyelembe véve végezte el. Egyúttal megkereséssel élt az alperes Közlekedésrendészeti Főosztálya felé, melyben álláspontjának közlekedésmérnöki alátámasztásához kért szakmai segítségnyújtást, aki a szükséges szakvélemény elkészítéséhez forgalmi adatokat igényelt a Budapesti Közlekedési Központtól (a továbbiakban: BKK).
  4. Az alperes hivatkozott a beszerzett szakvélemény azon megállapításaira, mely szerint a gépjárműforgalom Lánchídról való kitiltása, valamint az Árpád híd és a Rákóczi híd környékén zajló felújítási, építési munkálatok miatt megnőtt a fogalom az Erzsébet hídon. Továbbá kitért arra is, hogy a Buda és Pest között, elsősorban az M1-M7 irányú forgalom levezetésében kiemelkedő szerepet játszik az érintett útszakasz. A szakvélemény szerint összességében 474 db BKK járat és ezzel együtt 28.200 fő igénybe vevő, továbbá 28.700 gépjármű (és az azzal közlekedő 28.700 – 57.400 fő) közlekedését nehezítené, illetve lehetetlenítené el a gyűlés.
  5. Ezek alapján az alperes szükségesnek látta azon teszt elvégzését, amely arra irányult, hogy a gyűlés szükségszerűen tilalmazandó-e, avagy a Gytv. 13. § (5) bekezdése alapján bizonyos előíró-korlátozó jellegű kötelezettségekkel a gyűlés megtartásának feltételeit lehetséges-e olyan módon meghatározni, amely egyszerre biztosítja a békés gyülekezéshez való jog érvényre juttatását, valamint mások jogainak és szabadságának védelmét.
  6. Az alperes döntésének meghozatala során – a szakvéleményen túl – figyelemmel volt arra is, hogy, az érintett gyűlés-sorozatban a résztvevők prognosztizált létszám minden esetben 2000 fő volt, ugyanakkor az alperes a rendőrségi biztosítás során minden egyes, már megtartott gyűlés vonatkozásában megállapította, hogy a gyűlésen résztvevők létszáma a prognosztizált létszámhoz képest lényegesen kevesebb volt. Továbbá utalt arra is, hogy az előzményi gyűlések időintervalluma, illetve a gyűléseken eszközként alkalmazott színpadi technika elhelyezése különböző volt, és a már megtartott gyűlések tekintetében három kúriai ítélet született. Az alperes álláspontja szerint a kúriai ítéletek kihatással vannak a jogértelmezésére, továbbá ezek a hatások kógenciát keletkeztetnek jogalkalmazói munkáját illetően.
  7. Az alperes döntésében kiemelte, hogy a tudomásulvételére vonatkozó eljárása során nem jutott olyan újdonságként értékelhető tény vagy adat a tudomására, amely a felperes nagyszámú résztvevőre vonatkozó állítását alátámasztotta volna. Álláspontja szerint a 2000 főhöz képest lényegesen kisebb mértékű létszám prognosztizálása bizonyítottan eléri a megalapozottan feltehető szintet, amely a Kúria töretlen gyakorlata alapján a valószínűségnek olyan szintjét jelenti, amely a majdnem biztos jelzővel illethető. Továbbá hivatkozott arra is, hogy a gyűlés helyszínének megválasztása során a felperes nem utalt arra, hogy miért pont ezt a helyszínt választotta a gyűlés helyszínéül, így nem is indokolta a gyűlés helyszínének szimbolikáját.
  8. Ezen tényekből kiindulva az alperes arra a megállapításra jutott, hogy a cél és a helyszín nem alkot elválaszthatatlan egységet, a bejelentő által meghatározott célhoz köthető békés gyülekezéshez való jog érvényre juttatása a rendelkező részben meghatározott helyszínen sem szenved csorbát. Ellenben a rendezvényen részt venni nem kívánó más személyeknek a gyűlés Erzsébet hídon történő megtartása esetén nem csupán mozgásszabadsága sérülne, hanem a magán- és családi élet sérthetetlenségéhez való joga, továbbá a kapcsolattartáshoz, pihenéshez, illetve adott esetben a zavartalan munkavégzéshez való joga is.
  9. Mindezek alapján az alperes a szükségességi-arányossági teszt lefolytatásának jogtechnikai jellegű alkalmazása mellett arra a következtetésre jutott, hogy csak és kizárólag a határozat rendelkező részben foglaltak szerinti előíró-korlátozó jellegű kötelezés betartása mellett valósulhat meg az alapjogok együttes érvényre juttatása.

A keresetlevél és a védirat

  1. A felperes 2025. április 17. napján elektronikus úton keresetet terjesztett elő, melyben az alperesi határozat megsemmisítését kérte. A keresetlevélben az egyeztetésen részt vett további szervező is felperesként volt feltüntetve, azonban az eljáró jogi képviselő kizárólag a felperes meghatalmazását csatolta beadványához.
  2. A felperes érvelése szerint a támadott határozat sérti az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdését, I. cikk (3) bekezdését, a Gytv. 1. § (1) bekezdését, 2. § (1) bekezdését, 13. § (1) bekezdését, (3) bekezdését és annak c) pontját, 11. § (4) bekezdését és 13. § (5) bekezdését, az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 81. § (1) bekezdését, valamint a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 85. § (5) bekezdését. Továbbá álláspontja szerint a döntés ellentétes a Kúria Kgyk.VII.39.120/2023/8., Kfv.IV.37.372/2021/10., K.IV.40.001/2020/5., Kgyk.VII.39.073/2023/3. és a Kgyk.VII.39.034/2025/5. számú döntéseivel.
  3. A felperes szerint minden alapot nélkülöz a gyűlés résztvevőinek előzetes becslése, valamint az, hogy a határozat szerinti kis létszám (2000 főnél kevesebb résztvevő) bármilyen összefüggésben állhat mások jogainak és a közlekedés rendjének szükségszerű korlátozása arányosságával, emiatt a határozat jogellenes. A teljes jogalkalmazói bizonytalanságot tükrözi az, hogy egy már kétszer engedélyezett helyszínen, az engedélyezettnél nem is nagyobb időtartamban miért lehetett hetekkel ezelőtt gyülekezni és most már miért nem. A Kúria gyakorlatából kiindulva – kivéve a Kúria Kgyk.VII.39.046/2025/5. számú határozatát, mely eltért a korábbi joggyakorlattól – minden további nélkül vagy legfeljebb a színpad budai hídlábhoz közelebbi elhelyezkedése mellett elmaradhatott volna az alperesi előíró-korlátozó határozat.
  4. A keresetlevél szerint a határozat azért is jogellenes, mivel hiányzik belőle a viszonyítási alap, a hazai és külföldi szakmai mérce megjelölése, az összehasonlíthatóság. Az alperesi határozatban a puszta közlekedési adathalmaz képezi a forgalmi adatmennyiséget, mely nem kumulálódó forgalmi adatokat az alperes kumulálódóként kezel időben. Ezen számadatok csupán magukban állnak, nincs mihez viszonyítani, az alperes nem ad számot arról, hogy mi az az érték, ami mellett már nem lehet gyülekezni.
  5. A felperes továbbá kiemelte, hogy számos alkalommal volt már az Erzsébet híd tüntetés, felvonulás helyszíne, azok nem kerültek ezen indokok miatt korlátozásra. A modern technikai eszközök ma már segítik a közlekedést és a közlekedés-szervezést, ugyanakkor ezen tényt az alperes figyelmen kívül hagyta. A támadott határozat szóhasználatában az objektivitás látszatát próbálja mutatni, valójában a korlátozással súlyos jogelvonást valósít meg, korlátozza a gyülekezési jogot. Álláspontja szerint a tüntetés Erzsébet hídon történő bármelyik napszak szerinti megtartása nem sérti a közlekedés rendjét, hanem csak lelassítja azt más hidak felé a navigációkkal ma már széles körben megtámogatott közlekedés elterelésével. Így tehát nincs arányos, szükséges korlátozásról szó, e körben a tesztet nem végezte el az alperes, csak kinyilatkoztatott.
  6. A felperes szerint a határozat alaptalanul, logikailag sem igazolhatóan ad csak számot a jogkorlátozás során a szükségesség és arányosság elvének mérlegeléséről, ezzel sérti a Gyvt. 13. § (1) bekezdését és (3) bekezdés c) pontját, továbbá – a 4/2007. (11.13.) AB. határozatra figyelemmel – a Gytv. 1. § (1) bekezdését, 2. § (1) bekezdését, valamint az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdését és I. cikk (3) bekezdését. Mivel a határozat egyáltalán nem ad számot a mérlegelés indokairól, még csak nem is utal ebben a körben bizonyítékokra, szakhatósági állásfoglalásra, így sérti az Ákr. 81. § (1) bekezdését is.  Az Alaptörvény XXIV. cikkének megfelelő indokoláshoz ugyanis nem elegendő az Ákr. 81. § (1) bekezdésében felsorolt elemek formális „kipipálása”.
  7. A Kgyk.VII.39.034/2025/5. számú döntés kapcsán arra hivatkozott a felperes, hogy ha a gyülekezést korlátozó ok világos, egyértelmű, akkor az a jogorvoslati eljárásban vitatható, ugyanakkor ez a pontos ok a vitatott határozatból nem állapítható meg. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított bírói út csak akkor lehet hatékony jogorvoslat, ha a gyűlés bejelentője megismerheti a határozat alapjául szolgáló indokokat.
  8. A Kúria a Kgyk.VII.39.120/2023/8. számú ítéletében is rámutatott, hogy a veszély, illetve a sérelem bekövetkezésének megalapozott valószínűsítése csak tényeken alapuló következtetések útján történhet, mely követelménynek az alperesi határozat nem felel meg. A Kúria Kgyk.IV.39.046/2024/5. számú döntésével összhangban pedig arra utalt, hogy az a határozat, amely adós marad a korlátozásra vonatkozó döntés indokaival és a bejelentettől eltérő helyszínt ír elő, az ezen részében alkalmatlan a bírósági felülvizsgálatra és ez a helyzet a jelen ügyben is.
  9. Végezetül a felperes számos nem jogi érvre és körülményre hivatkozással állította az alperes határozata jogszerűtlenségét.
  10. Az alperes védiratában a kereset elutasítását és a támadott határozat hatályában fenntartását kérte.
  11. Hangsúlyozta, hogy az előíró-korlátozó határozatban az alperes megfelelő módon hivatkozott és alkalmazta az ott megjelölt jogszabályokat, és az abban foglaltakat változatlan tartalommal fenntartja. A védirat az indokolási kötelezettség megsértésével kapcsolatos keresetbeli hivatkozás kapcsán kiemelte, hogy a határozat III. fejezetében részletes indokolást tartalmaz, melyet az alperes a védirat jogi indokolásában azzal egyezőleg megismételt.
  12. A védirat kiemelte, hogy az alperes eljárása során figyelemmel volt a Kúria Kgyk.VII.39.034/2025/5. számú ítéletére, a lefolytatott teszt mérlegelési szempontjait pedig határozatában megjelenítette. Ehhez eljárásában szakmai segítségnyújtást vett igénybe, s a szükséges szakvélemény elkészítéséhez forgalmi adatokat igényelt a BKK-tól. A védirat szerint a közösségi közlekedési, valamint a gépjárműforgalom – a támadott határozatban is bemutatottak szerint – adatainak összesítését követően kijelenthető, hogy az adott gyűlés tervezettek szerinti megvalósítása esetén hozzávetőlegesen legalább 56.900, reálisan nézve valószínűsíthetően 56.900- 85.600 fő közlekedése nehezülne vagy lehetetlenülne el a tárgyi időszakban Budapesten.
  13. Az alperes álláspontja szerint a szükségességi-arányossági teszt egyik lényegi szempontja a résztvevői létszám és az alapvető jogaiban korlátozott létszám megfelelően indokolt szükségszerű összevetése. Így többek között megvizsgálta azt, hogy a már megtartott gyűlések vonatkozásában a résztvevők létszáma a prognosztizált létszámhoz képest lényegesen kevesebb volt, valamint a gyűlések időintervalluma, illetve a gyűléseken eszközként alkalmazott színpadi technika elhelyezése különböző volt. A védirat kiemelte, hogy a felperesi nyilatkozat szerint nagy létszámú résztvevő várható a gyűlésre, ugyanakkor ennek indokolására nem tért ki, ezen kijelentését tényekkel nem támasztotta alá, nem valószínűsítette azt, márpedig az alperes szerint megalapozottan feltehető, hogy a gyűlésen ténylegesen résztvevő személyek száma a 2000 főhöz képest lényegesen kevesebb lesz. Ennek bizonyítékául rendőrségi drónfelvételeket csatolt a védirathoz, amelyek a tárgyi gyűlés „előzményi” gyűlésen, 2025. április 16-án készültek az Erzsébet hídon, ezen felvételeken érezhető a terület és a csekély számú résztvevők aránya.
  14. A védirat továbbá kiemelte, hogy a hídon eltérő időpontban áthaladó személyek szükségszerűen összeadódnak, a gyűlés más, azzal nem érintett budapesti közterületekre is kihat. Ebből adódóan az alperes álláspontja szerint a keresettel megtámadott határozatban rögzített gépjármű, és közlekedésében korlátozott személyek becslése során a felperes számára kedvező, legkisebb számarányt vette figyelembe.
  15. Az alperes hivatkozott arra is, hogy a felperes nem indokolta a gyűlés helyszínének szimbolikáját, így arra a megállapításra jutott, hogy a cél és a helyszín nem alkot elválaszthatatlan egységet. A gyűlés a határozatba foglalt kötelezés be nem tartása esetén a közlekedésrendészeti szakvélemény tartalmával egyező módon szükségtelen és aránytalan mértékben sértené a közlekedés rendjéhez fűződő közérdeket, ezen túlmenően szükségtelen és aránytalan sérelmet okozna mind a Budapesten lakók, mind a fővároson átutazni kívánók szabad mozgáshoz és a lakóhely, tartózkodási hely szabad megválasztásában megtestesülő alapjogai kontextusában, továbbá a magán- és családi élet sérthetetlenségéhez való joga is sérülne. Álláspontja szerint a tárgyi korlátozás a lehető legkisebb mértékű korlátozás.
  16. Az alperes állápontja szerint a jelen ügy elbírálása szempontjából teljesen irreleváns, hogy korábbi gyülekezési ügyek tekintetében pontosan mi történt, abban a kontextusban, ahogyan arra a felperes utalt.
  17. Az alperes összességében hangsúlyozta, hogy a határozat indokolásával eleget tett a Kúria Kgyk. IV.39.041/2025/6. számú ítéletének [36] bekezdésében foglaltaknak, amely alapján jelen határozathoz hasonló határozatok esetében be kell mutatni, hogy a gyűlés miként hat a közrend részét képező közlekedés rendjére, mely konkrét jogokat és szabadságokat érinti, korlátozás nélkül milyen mértékben sértené ezeket a jogokat és szabadságokat. Továbbá figyelembe vette a Kúria Kgyk.VII.39.046/2025/5. számú ítéletének megállapításait is.
  18. A Kúria a védiratot megküldte a felperesnek álláspontja ismertetése végett, és felhívta a jogi képviselőt, hogy a keresetlevélben feltüntetett felperesekre nézve nyilatkozzon. Ugyan külön nyilatkozatot nem tett, de előkészítő iratában csak azt a felperest tüntette fel, akinek meghatalmazását csatolta. Ezt a Kúria úgy értékelte, hogy jelen pernek egy felperese van, az a bejelentő, akinek szabályszerű meghatalmazásával a jogi képviselő rendelkezik.
  19. A felperes a védiratra emailben tett észrevételt, melyben fenntartotta az előírt korlátozás jogellenességére vonatkozó nyilatkozatait. Korábbi, pontosan meg nem jelölt időpontban tartott gyűlésről készült fényképfelvételeket csatolt annak alátámasztására, hogy a gyűlés résztvevőinek létszáma „a »becsült« […] 1000-2000 fő résztvevőnél jóval magasabb”. A mérvadó szakirodalomra hivatkozva kifejtette, hogy a kislétszámú gyűlések is az Alaptörvény védelme alatt állnak, a „résztvevői létszám sem jelentheti (jelenthetné) a helyszín betiltását”.

A Kúria döntése és jogi indokai

  1. A kereset – az alábbiak szerint – nem megalapozott.
  2. A Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy jogszerűen döntött-e az alperes, amikor a keresettel támadott határozatával a felperes által bejelentett gyűlés megtartását a bejelentett helyszíntől eltérő helyszín előírásával korlátozta. A keresettel támadott határozat jogszerűségét a Kúriának a Kp. 2. § (4) bekezdése, 84. § (2) bekezdése, 85. § (1) és (2) bekezdései, valamint a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 342. § (1) bekezdése szerint a kereseti kérelem és védirat korlátai között, a meghozatalának időpontjában fennálló tények alapján kellett vizsgálnia. A tényállást a Kp. 78. § (1) és (2) bekezdéseire, valamint a Pp. 279. § (1) és (2) bekezdéseire figyelemmel a peres felek tényállításai és az általuk rendelkezésre bocsátott bizonyítékok egyenként és összességében, a megelőző eljárásban megállapított tényállással is összevetve történő értékelése alapján, a meggyőződése szerint állapította meg.
  3. Jelen per tárgya nem a gyűlés bejelentésben megjelölt helyszínen vagy időpontban való megtartását megtiltó Gytv. 13. § (1) bekezdése alapján hozott határozat, hanem a megtiltásnál enyhébb korlátozást meghatározó, a Gytv. 13. § (5) bekezdése szerinti, a gyűlés helyszínét előíró határozat.
  4. Amint arra a Kúria a Kgyk.IV.39.041/2025/6. számú ítéletében rámutatott, „A Gytv. tehát az alapvető jogok legkisebb mértékű korlátozásának értékében egy többlépcsős korlátozási rendszert állított fel. A gyülekezési hatóságnak azt kell először megvizsgálnia, hogy a gyűlés a közbiztonságot vagy a közrendet közvetlenül, szükségtelen és aránytalan mértékben veszélyezteti, illetve mások jogainak és szabadságának szükségtelen mértékű és aránytalan sérelmével jár-e. Ha erre a gyülekezési hatóság szerint a válasz igenlő, azt kell megvizsgálnia, hogy a közbiztonság, a közrend vagy mások jogainak és szabadságának védelme biztosítható-e azzal, hogy a szervező számára határozatban előírja a gyűlés megtartásának feltételeit. Ez azt jelenti, hogy a megtiltásnál enyhébb korlátozás rendeltetése az, hogy – éppen a békés gyülekezéshez való jog gyakorlásának biztosítása érdekében – a bejelentett gyűlés által okozott szükségtelen és aránytalan mértékű korlátozás aránytalanságát vagy szükségtelenségét a lehetőséghez képest kiküszöbölje. Ebből következik a Gytv. 15. §-ának a gyülekezési hatóság határozataival kapcsolatos bírósági döntési korlátokat meghatározó rendelkezése: megtiltó döntés esetén kasszációs jogköre van, a megtiltásnál enyhébb korlátozások esetén pedig a megsemmisítés mellett helye van a gyülekezési hatóság határozata megváltoztatásának. E rendelkezés is arra kell, hogy ösztönözze a gyülekezési hatóságot, hogy valóban csak a végső esetben – ha a megtiltásnál enyhébb korlátozások nem vezetnének eredményre – nyúljon a gyűlés megtiltásának eszközéhez. A Gytv. e rendelkezéseihez fűzött előterjesztői indokolása szerint az Alaptörvény elfogadásakor az alkotmányozó az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében, ezt a korábbi alkotmánybírósági gyakorlatban kialakított alapjogi tesztet vette át. Így a gyülekezési jognak más alapjogokkal való kollíziója esetén a korlátozás szempontjait is csak az Alaptörvény I. cikkére és ezáltal az Alkotmánybíróság gyakorlatára támaszkodva lehet meghatározni.” {Kgyk.IV.39.041/2025/6., Indokolás [32]-[33] bekezdései}
  5. A fentiek értelmében a Kúriának abban a kérdésben kellett döntenie, hogy az alperesnek a gyűlés helyszínét meghatározó határozata a felperes által hivatkozott körben jogszabálysértő-e.
  6. A Kúria következetes gyakorlata szerint a gyűlések szükségszerűen kihatnak mások jogainak és szabadságának érvényesülésére. Ha a gyülekezési hatóság mások jogainak és szabadságának védelme érdekében korlátozza a gyűlés megtartását, határozata indokolásában értékelnie kell, hogy a gyűlés mely konkrét jogokat és szabadságokat érinti, a korlátozás vagy megtiltás nélkül milyen mértékben sértené ezeket a jogokat és szabadságokat, továbbá, hogy az enyhébb korlátozások – ha van ilyen – miért nem vezetnének eredményre {Kgyk.VII.39.073/2023/3. Indokolás [19]; Kgyk.IV.39.046/2024/5. Indokolás [30] és a döntés elvi tartalma [36], Kgyk.VII.39.034/2025/5. a döntés elvi tartalma [22]}.
  7. A megtiltásnál enyhébb korlátozás rendeltetése az, hogy a békés gyülekezéshez való jog gyakorlásának biztosítása érdekében a bejelentett gyűlés által okozott szükségtelen és aránytalan mértékű korlátozást kiküszöbölje. {Kgyk.IV.39.041/2025/6. Indokolás [32] és a döntés elvi tartalma [48]}
  8. A Kúria jelen ügyben – a bejelentés és az alperes határozatának tartalma alapján – abból indult ki, hogy a bejelentett gyűlésnek nem a forgalom lassítása vagy a forgalom ellehetetlenítése a célja.
  9. A Kúria – Kgyk.IV.39.041/2025/6. számú határozatában kifejtetteknek megfelelően – ismét kiemeli, hogy mivel a gyülekezési jog gyakorlásának célja az Alaptörvény IX. cikke által külön is védett szabad véleménynyilvánítás, ezért az akár annak különös formájaként is leírható, így annak nem lehet elsődleges vagy túlnyomó célja a közlekedés rendjének sérelme, illetve egy adott területen való közlekedés ellehetetlenítése, az ugyanis a Kúria gyakorlata szerint kívül esne a gyülekezési szabadság által védett körön. Amint arra a Kúria Kgyk.IV.39.041/2023/3. számú határozatában az 1976. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 5. cikkének 1. bekezdésére és az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény (Emberi Jogok Európai Egyezménye) 17. cikkére is figyelemmel megállapította, hogy „az alapjogok garantálása senkit sem jogosít fel olyan cselekvésre, amely e jogokkal való élés ellehetetlenítésére irányul. Így a gyülekezési jog gyakorlása sem irányulhat mások jogainak és szabadságának ellehetetlenítésére” {Indokolás [34]}. A Kúria a Kgyk.VII.39.073/2023/3. számú határozatában pedig ebből kiindulva megállapította, hogy a gyülekezési jog alapjogi védettségéből következik egyrészt az, hogy az alapjog gyakorlása csak törvényben meghatározottak szerint, a szükséges és arányos mértékben korlátozható, másrészt az is, hogy az alapjog gyakorlása együtt járhat mások ütköző jogainak – akár alapjogainak – szükséges és arányos korlátozásával, amit utóbbiak tűrni kötelesek. Ez a jogkorlátozás a gyülekezéshez való jog érvényesítése érdekében adott esetben elkerülhetetlen. A gyülekezéshez való jog gyakorlása sem irányulhat azonban közvetlenül arra, hogy mások jogát korlátozza. A forgalom lassítása vagy akadályozása ezért együtt járhat a bejelentett gyűlés megtartásával, és azt a közlekedők tűrni kötelesek, de a gyűlés célja nem lehet kifejezetten és közvetlenül a forgalom lassítása vagy akadályozása. Utóbbi esetben ugyanis a gyűlés megtartásának ez a következménye fölébe kerekedne a gyülekezési jog kommunikációs jellegének, ami pedig már kilépne a szükségesség-arányosság keretei közül, amelyre a Gytv. épül. {Indokolás [17]}
  10. Az alperes előbb a további szervezővel 2025. április 16. napján 9 órakor tartott egyeztetésen adott tájékoztatást arról, hogy a bejelentett gyűlés a közösségi közlekedésre milyen hatást gyakorol, majd javaslatot tett arra, hogy a gyűlést az I. kerület, Tabánban, V. kerület, Szent István téren, vagy a gyűlés céljához szorosan kapcsolódóan az V. kerület, Alkotmány utcában a Honvéd utca és a Bajcsy-Zsilinszky utca közötti szakaszán tartsák meg. Ettől a további szervező elzárkózott és ragaszkodott a bejelentésben megjelölt helyszínhez. Az alperes határozatában részletesen ismertette, hogy az előkészületektől a helyszín forgalom számára való megnyitásáig az Erzsébet híd lezárása milyen hatást gyakorol a budapesti közúti közlekedésre.
  11. A felperes keresetében vitatta ezeket a megállapításokat, ez azonban nem tartalmazott olyan konkrétumot, amely alkalmas lett volna arra, hogy a határozatnak a gyűlés közlekedésre gyakorolt hatásával kapcsolatos megállapításai megalapozottságát kétségbe vonja. A Kúria erre figyelemmel elfogadta az alperes gyűlés közlekedésre gyakorolt, a résztvevők bejelentésben megjelölt kétezer fős létszámát sokszorosan meghaladó személyt közvetlenül érintő hatásával kapcsolatos megállapítását.
  12. Az alperes határozata indokolásában kifejtette, hogy a gyűlés miért jár a közrend sérelmével és azt is, hogy gyűlés helyszínének meghatározására vonatkozó korlátozását milyen tények és körülmények indokolták. Az alperes határozatában a korlátozást a közrend mellett mások jogainak és szabadságának védelmével is indokolta. E körben az Erzsébet hídon közlekedők szabad mozgáshoz, tartózkodási hely szabad megválasztáshoz való joga, a gyűlésen részt nem vevők szabad mozgáshoz, tartózkodási hely szabad megválasztáshoz való joga, magán- és családi élet sérthetetlenségéhez való joga, kapcsolattartáshoz, a pihenéshez, valamint a zavartalan munkavégzéshez való joga sérelmét állapította meg.
  13. Az alperes határozatában számot adott arról is, hogy döntése alapjául miért nem fogadta el a gyűlés bejelentésben megjelölt kétezer fős létszámát. E körben hivatkozott a feleresek által szervezett gyűlések létszámának csökkenésére és kitért arra is, hogy a további szervező a bejelentett létszám megalapozottságát nem támasztotta alá. Mivel ezt a határozati megállapítást a felperes keresetében vitatta, védiratához a 2025. április 16. napján az Erzsébet hídon tartott gyűlésről és az Erzsébet hídra felvezető utakról készült drónfelvételeket is mellékelt.
  14. A Kúria a Gytv. 13. § (1) bekezdésének „megalapozottan feltehető” fordulatával kapcsolatban már a Kgyk.VII.39.120/2023/8. számú ítéletében rámutatott, hogy a veszély, illetve a sérelem bekövetkezésének megalapozott valószínűsítése csak tényeken alapuló következtetések útján történhet. A gyülekezési hatóságnak az egyeztetést követően rendelkezésre álló – tényekkel alátámasztható – információkból kell levonni a jövőre vonatkozó, valószínűséget megalapozó következtetését. {Kgyk.VII.39.120/2023/8. számú ítélet [32] és [45] bekezdések, megerősítőleg Kgyk.IV.39.046/2024/5. számú ítélet indokolás [26] bekezdés, Kgyk.IV.39.041/2025/6. indokolás [31] bekezdés.} E követelménynek az alperes eleget tett, amikor az ügy szempontjából releváns tényekre a valószínűséget megalapozó következtetéseket vont le, amelyekkel szemben a felperes tényeken alapuló, a valószínűséget kétségessé tenni képes állítást nem fogalmazott meg.
  15. Az alperes a határozatában pontosan és egyértelműen megjelölte, hogy a perbeli gyűlés ki(k)nek mely jogát és szabadságát sérti, és értékelte a gyűlésen részt vevők prognosztizált létszámát, az átmenő forgalom érintettségét, az elkerülő hidak leterheltségét és forgalmat-átvevő képességét, a gyűlés tervezett időtartamát. A felperes hivatkozásával szemben tehát a határozat indokolása belső ellentmondások nélkül, a teljeskörűen tisztázott tényállásból megfelelő, zárt logikai rendszert képező következtetéseket vont le, abból a mérlegelés szempontjai és azok okszerűsége kitűnik, vagyis megfelelt a hatósági döntéssel szemben támasztott, Alaptörvény XXIV. és XXVIII. cikkéből fakadó követelményeknek, valamint a Kp. 85. § (5) bekezdésében és az Ákr. 81. §-ában foglaltaknak.
  16. Az Emberi Jogok Európai Bírósága és az Alkotmánybíróság gyakorlata is alátámasztja, hogy a gyülekezési szabadság a gyülekezés helyszínéül szolgáló terület megválasztására is kiterjed. A rendezvény helyszínének kiválasztása önmagában kommunikációs értékkel bírhat, emellett a rendezvény célja szorosan kapcsolódhat – akár az ott korábban történtek, vagy szimbolikus jelentősége miatt – kiválasztott helyszínhez is. A helyszín és az időpont (időtartam) választásának joga sem nem feltétlen, sem nem korlátlan, az az Alaptörvény I. cikkében foglalt, az alapjogok korlátozására vonatkozó feltételek szerint korlátozható {Kgyk.IV.39.450/2022/5., Indokolás [29], Kgyk.IV.39.453/2022/4., Indokolás [20], Kgyk.VII.39.073/2023/3., Indokolás [15], Kgyk.VII.39.046/2025/5., Indokolás [23]}.
  17. A Gytv. 11. § (3) bekezdése szerint, ha a gyülekezési hatóság az egyeztetés során észleli, hogy a gyűlés a bejelentett helyszínen és időpontban nem tartható meg, felhívja a szervező figyelmét arra, hogy más helyszíneken az megtartható. Az egyeztetésről készült jegyzőkönyv értelmében az alperes e kötelezettségének eleget tett. A Gytv. nem határozza meg közelebbről, mit kell azon a fordulaton érteni, hogy „a gyűlés a bejelentett helyszínen és időpontban nem tartható meg”, azonban ez nem korlátozható csak a fizikai lehetetlenség esetére, hanem e körben kell a jogi lehetetlenség olyan eseteit is értékelni, mint a 13. § (1) bekezdése szerinti megtiltási ok fennállta.
  18. Indokolt továbbá rámutatni, hogy a bejelentőnek nem keletkezik alanyi joga arra, hogy gyűlését ugyanazon a helyszínen tartsa meg, ahol korábban már négy alkalommal megtartotta. A gyülekezési hatóságnak esetről esetre kell elvégeznie a Gytv. 13. §-ában meghatározott többlépcsős vizsgálatot, és esetről esetre kell megvizsgálnia, hogy milyen módon küszöbölhető ki a bejelentett gyűlés által okozott szükségtelen és aránytalan mértékű korlátozás. E körben pedig nem csak azt vizsgálhatja, amit a bejelentés tartalmaz, vagy amit a bejelentő az egyeztetési eljárás során előad, hanem értékelnie kell minden, a gyűlés megtartásával kapcsolatban rendelkezésére álló releváns információt.
  19. A Gytv. 13. § (1) bekezdésének „az egyeztetést követően rendelkezésre álló információk alapján megalapozottan feltehető” fordulatából „egyrészt az következik, hogy a gyülekezési hatóságnak az egyeztetés mellett bármilyen rendelkezésére álló információt értékelnie kell a gyűlés korlátozása vagy megtiltása során. Másrészt a „megalapozottan feltehető” fordulat a valószínűsítésnél szigorúbb alátámasztást jelent. A gyülekezési hatóságnak e körben értékelnie kell a korábbi hasonló bejelentések és gyűlések megtartásának tapasztalatait, valamint a gyűlések és az azokat kísérő nyilatkozatok kontextusát is. Az is értékelhető, hogy a felperes az egyeztetés során mennyire volt együttműködő, az egyeztetési tárgyaláson tett nyilatkozataiból pedig következtetni lehet a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlására is. (Gytv. 8. §)” {Kgyk.IV.39.041/2023/3., Indokolás [36]}
  20. A fentiekkel összefüggésben a felperes arra hivatkozott, hogy az Erzsébet hídon az elmúlt évtizedekben több alkalommal voltak gyűlések, és rendszeresen érintik sportrendezvények is. Ezzel kapcsolatban a Kúria a következőkre mutat rá. Az azonos szervezők által azonos céllal azonos helyszínre rövid időközönként, munkanapokon csúcsforgalom idejére bejelentett gyűlések esetén azok közrendre, valamint mások jogai és szabadságára gyakorolt hatása jelentősen különbözik mindazon rendezvényektől, amelyeket munkaszüneti vagy ünnepnapokon, évi egy-két alkalommal tartanak meg.
  21. Az alperes döntése továbbá összhangban áll a Kúria Kgyk.IV.39.046/2024/5. számú ítélet [36] bekezdésének és a Kgyk.VII.39.034/2025/5. számú ítélet [21]-[22] bekezdésének az indokolási kötelezettség megfelelőségét illetően megfogalmazott elvi jellegű megállapításaival, ezért a Kúria ezen határozataitól való eltérésre történő kereseti hivatkozás is téves. A Kúria az eltéréssel összefüggésben utal a Jpe.I.60.002/2021/7. számú határozatában lefektetett kritériumokra, mely szerint a jogkérdésben való eltérés csak akkor állapítható meg, ha az ügyek közötti ügyazonosság fennáll. Afelperes által hivatkozott Kgyk.VII.39.034/2025/5. számú ítélete alapjául szolgáló alperesi határozatot a Kúria azért semmisítette meg, mert indokolását elégtelennek tartotta, a perbeli határozat indokolása azonban annál sokkal részletesebb, és amint azt a Kúria fentebb kifejtette, megfelel az indokolással szemben támasztott alaptörvényi és törvényi követelményeknek, vagyis a jelen ügyben a felperes hivatkozásával szemben az ügyazonosság nem áll fenn. Az alperes perbeli határozata a fentiekben részletesen kifejtettek értelmében a Kúria gyülekezési ügyekben kialakított – különösen a tényállás tisztázásával, határozat indokolásával, mások jogai és szabadsága sérelmével kapcsolatos – következetes gyakorlatának megfelelt.
  22. A felperes védiratra tett észrevételeiben előadottakkal kapcsolatban a Kúria a következőkre mutat rá:
  23. A felperes bejelentésében és a képviseletében eljárt további szervező az egyeztetés során nyilatkozott úgy, hogy a gyűlésen előreláthatólag 2000 fő részvételére számítanak, azt nem az alperes becsülte. A megelőző eljárásban sem a felperes, sem a további szervező nem hivatkozott arra, hogy a gyűlés létszáma a bejelentésben foglaltakat sokszorosan meghaladná. A felperes keresetében a gyűlés létszámával kapcsolatban mindössze a tüntetők gépjárműveinek parkolásával kapcsolatban utalt arra, hogy álláspontja szerint a gyűlés létszáma a határozatban megállapítottnál magasabb lenne, a határozat gyűlés várható létszámával kapcsolatos megállapításait nem vitatta. E körben vitatása kizárólag arra vonatkozott, hogy a létszám „bármilyen összefüggésben állhat mások jogaink és a közlekedésrendjének szükségszerű korlátozása arányosságával.” A keresetkiterjesztés tilalmába ütközik, ha a felperes a perindítási határidő letelte után új megtámadási irányt kíván szabni a közigazgatási perben. Ha ez az újonnan előadott érvelése a korábbi kereseti indokaitól markánsan eltér, a per teljesen új irányát eredményezi, ezért annak – a perindítási határidő leteltére figyelemmel – a Kp. 43. § (1) bekezdése alapján már nincs helye {Kúria Kf.VI.39.149/2020/8.}, ezért a Kúria a felperes ezen új hivatkozását nem vizsgálhatta.
  24. A Kúria megjegyzi, hogy a felperes által hivatkozott szakirodalmi álláspont a gyűlés fogalmának kvantitatív meghatározására (gyűlés legkisebb létszámára) vonatkozó megállapítást tartalmazott, amely a gyűlés Gytv. 2. § (1) bekezdésében meghatározott fogalmának „legalább két személy részvételével” fordulatának felel meg, a gyülekezési jog gyakorlásának korlátozására vonatkozó előírásokhoz nem kapcsolódik.
  25. A fentiekben kifejtettek alapján a támadott közigazgatási határozat a keresetben megjelölt körben nem bizonyult jogszabálysértőnek, ezért a Kúria a felperes keresetét – mint alaptalant – a Kp. 88. § (1) bekezdés a) pontjára alapítottan elutasította.

A döntés elvi tartalma

  1. A bejelentőnek nem keletkezik alanyi joga arra, hogy gyűlését ugyanazon a helyszínen tartsa meg, ahol korábban már több alkalommal megtartotta. A gyülekezési hatóságnak esetről esetre kell elvégeznie a Gytv. 13. §-ában meghatározott többlépcsős vizsgálatot annak érdekében, hogy milyen módon küszöbölhető ki a bejelentett gyűlés által okozott szükségtelen és aránytalan mértékű korlátozás. E körben nem csak azt vizsgálhatja, amit a bejelentés tartalmaz, vagy amit a bejelentő az egyeztetési eljárás során előad, hanem értékelnie kell minden, a gyűlés megtartásával kapcsolatban rendelkezésére álló releváns információt is.
  2. Az azonos helyszínen tartott gyűlések esetében a hatóság a korlátozás arányosságának mérlegelése körében figyelembe veheti a korábbi rendezvények tapasztalatait.

Záró rész

  1. A Kúria a közigazgatási jogvitát a Gytv. 15. § (2) bekezdése, a Kp. 4. § (1) bekezdése, (3) bekezdés a) pontja, 5. § (1) bekezdése és 124. § (2) bekezdés d) pontja alapján, a Kp. XXI. Fejezete szerinti elsőfokú egyszerűsített közigazgatási peres eljárásban bírálta el.
  2. Az alperes költségeinek megfizetésére a felperes a Kp. 35. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 83. § (1) bekezdése alapján köteles. A Kúria a perköltség összegét a Pp. 82. § (3) bekezdésére, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet 3. §-ában foglaltakra figyelemmel a rendelkező részben foglalt összegben, a felszámítottal azonos mértékben határozta meg.
  3. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 62. § (1) bekezdés h) pontjában biztosított tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt, az Itv. 45/A. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű, az Itv. 62. § (1) bekezdés h) pontja alapján feljegyzett kereseti illetéket a felperes a Pp. 102. § (1) bekezdése értelmében köteles megfizetni.
  4. Tájékoztatja a felperest, hogy az illetéket a Nemzeti Adó-és Vámhivatal 10032000-01070044-09060018 számú illetékbevételi számlájára kell az esedékesség napjáig megfizetnie. A megfizetés során közleményként fel kell tüntetni a Kúria megnevezését, a kúriai ügyszámot, valamint a fizetésre kötelezett adóazonosító számát.
  5. Az illetékfizetési kötelezettség esedékességének napja tekintetében az egyes adótörvények módosításáról szóló 2022. évi XLV. törvény által módosított Itv. 78. § (4) bekezdése, a Pp. 358. § (2) bekezdése és a Kp. 97. § (2) bekezdése az irányadó.
  6. A Kúria ítélete elleni perorvoslat lehetőségét a Kp. 116. § d) pontja és 126. § (3) bekezdése együttesen zárja ki.

Budapest, 2025. április 19.

Dr. Kalas Tibor s.k. a tanács elnöke
Dr. Kalas Tibor s.k. a tanács elnöke az aláírásban akadályozott Dr. Dobó Viola előadó bíró helyett
Dr. Balogh Zsolt s.k. bíró
Dr. Bögös Fruzsina s.k. bíró
Dr. Hajas Barnabás s.k. bíró