Kgyk.IV.39.046/2024/5. számú határozat

A Kúria
mint elsőfokú bíróság
ítélete

Az ügy száma: Kgyk.IV.39.046/2024/5.

A tanács tagjai: Dr. Kalas Tibor a tanács elnöke
                         Dr. Hajas Barnabás előadó bíró
                         Dr. Balogh Zsolt bíró
                         Dr. Bögös Fruzsina bíró
                         Dr. Kiss Árpád Lajos bíró

A felperes: Név1
                 (Cím1)

A felperes képviselője: Felperesi képviselő
                                   (Cím2; ügyintéző: Dr. Schiffer András ügyvéd)

Az alperes: Budapest Rendőr-főkapitánya
                  (Cím3)

Az alperes képviselője: Dr. Vattay Gergely kamarai jogtanácsos

A per tárgya:   gyülekezési ügyben hozott 01000-160/805-2/2024. rendb. számú közigazgatási határozat, mint közigazgatási cselekmény jogszerűségének vizsgálata

Rendelkező rész

A Kúria

- Budapest Rendőrfőkapitánya 2024. május 6. napján kelt 01000-160/805-2/2024. rendb. számú határozatát a keresettel érintett részben megsemmisíti;
- kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül felperesnek 30.000 (azaz harmincezer) forint perköltséget;
- megállapítja, hogy a feljegyzett 30.000 (harmincezer) forint kereseti illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen perorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

A per alapjául szolgáló tényállás

  1. A felperes 2024. május 4. napján 13 óra 12 perckor, ügyfélkapun keresztül, írásbeli bejelentést tett egy, 2024. május 8. napjától 2024. május 10, napjáig naponta 10.00 órától 18.00 óráig megtartani szándékozott gyűlés vonatkozásában, melynek helyszínéül Budapest V. kerület, Városháza park 5. szám előtti területet, valamint Budapest I. kerület, Attila út és Dózsa György tér sarkán található területet jelölte meg.
  2. Az alperes gyülekezési hatóság munkatársa a gyülekezési jogról szóló 2018. évi LV. törvény (a továbbiakban: Gytv.) 11. §-ának megfelelő személyes egyeztetésre idézte a felperest 2024. május 06. napján 10 óra 40 perckor a gyülekezési hatóság hivatalos helyiségébe. A bejelentő a másodikként megjelölt gyűlés helyszínét akként pontosította, hogy az a Budapest I. kerület, Attila út és Dózsa György tér sarkán található, Krisztina körúti átkötő út melletti füves, fás terület.
  3. A gyülekezési hatóság munkatársa tájékoztatta a bejelentőt, hogy a rendelkezésre álló információk alapján a gyűlés helyszínei közül a másodikként megjelölt, Budapest I. kerületében található helyszín aggályos a tudomásulvétel vonatkozásában, és a békés gyülekezéshez való jog biztosítása érdekében kompromisszumos alternatív helyszínt ajánlott fel, tekintettel arra, hogy 2024. május 08. és 10. napja között Név2 …… államfő hivatalos látogatáson vesz részt Magyarországon, így a nemzetközileg védett személy biztonságának szavatolását a gyülekezési hatóságnak minden esetben mérlegelnie szükséges.
  4. A felperes a gyülekezési hatóság ez irányú tájékoztatását megértette, ugyanakkor nem kívánt módosítani a gyűlés bejelentésben megjelölt helyszínén, a felajánlott alternatív helyszín igénybevételétől elzárkózott. Erre tekintettel a gyülekezési hatóságnak határozathozatali kötelezettsége keletkezett.
  5. A gyülekezési hatóság megkeresést intézett a nemzetközileg védett személy magyarországi tartózkodása során a tényleges biztosítási feladatok ellátásáért felelős társszervhez. A társszerv minősített okiratban megerősítette a biztonsági deficit fennálltát.

Az alperes határozata

  1. Az alperes 2024. május 6. napján kelt, 01000-160/805-2/2024. rendb. számú határozatával a gyülekezési jogról szóló 2018. évi LV. törvény (a továbbiakban: Gytv.) 13. § (5) bekezdése alapján egyrészt úgy határozott, hogy a felperes 2024. május 8. napjától 2024. május 10. napjáig naponta 10.00 órától 18.00 óráig a gyűlést a Budapest, Városháza park 5. szám előtti terület vonatkozásában a bejelentésében meghatározott módon megtarthatja. Másrészt az ugyanezen időszakra Budapest I. kerület, Attila út és Dózsa György tér sarok, Krisztina körúti átkötő út melletti füves, fás területre bejelentett gyűlés vonatkozásában úgy határozott, hogy azt a Budapest I. kerület, Horváth kertben lévő Déryné Széppataki Róza szobra előtti területen tarthatja meg a felperes.
  2. Az alperes határozatában a Gytv. 13. § (5) bekezdése körében kiemelte, hogy ha a gyülekezési hatóság a gyűlés megtartását nem tiltja meg, de a közbiztonság, a közrend, vagy mások jogainak és szabadságának védelme miatt szükséges, a szervező számára határozatban előírja a gyűlés megtartásának feltételeit.
  3. Továbbá kitért arra is, hogy a diplomáciai kapcsolatokról Bécsben, 1961. április 18-án aláírt nemzetközi szerződés kihirdetéséről szóló 1965. évi 22. törvényerejű rendeletben, illetve a nemzetközileg védett személyek, köztük a diplomáciai képviselők ellen elkövetett bűncselekmények megelőzéséről és megbüntetéséről szóló, New Yorkban, az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XXVIII. ülésszakán, az 1973. évi december hó 14. napján elfogadott egyezmény kihirdetéséről szóló 1977. évi 22. törvényerejű rendeletben foglalt kötelezettség teljesítése érdekében, a nemzetközileg védett vezető személyét, szabadságát és méltóságát, illetve a védett delegációk mozgását, közlekedését Magyarországnak biztosítania kell.
  4. Az alperesi határozat felidézte, hogy a 30/2011. (IX. 22.) a rendőrség szolgálati szabályzatáról szóló BM rendelet és a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény alapján a rendőrség az élet- és vagyonbiztonságot közvetlenül fenyegető veszélyhelyzet esetén, valamint a védett személyek utazásának és a rendezvények biztosítása érdekében, a védett létesítmény és az épületek környezetében található területet, útvonalat lezárhatja.
  5. Az alperes egyúttal kiemelte azt is, hogy megkeresést intézett a nemzetközileg védett személy magyarországi tartózkodása során a tényleges biztosítási feladatok ellátásáért felelős társszervhez, aki minősített okiratban megerősítette a biztonsági deficit fennálltát.
  6. Az ezen tények és információk alapján elvégzett szükségességi-arányossági teszt alapján az alperes úgy ítélte meg, hogy a helyszín módosításával megtartható a gyűlés, mivel ilyen módon szavatolható egyszerre a nemzetközileg védett személy külön jogszabályban biztosított védelme, valamint ezzel egyidejűleg a békés gyülekezéshez való jog érvényre juttatása. Ennek megfelelően úgy határozott, hogy a felperes a Budapest I. kerület, Horváth kertben lévő Déryné Széppataki Róza szobra előtti területen tarthatja meg a gyűlést.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

  1. A felperes jogi képviselője útján, ügyfélkapun keresztül 2024. május 7. napján benyújtott keresetlevelében az alperes határozatának a második helyszínre vonatkozó, a pontosított bejelentésben meghatározott helyszíntől eltérő helyszínt előíró részének hatályon kívül helyezését és az alperes perköltségben történő marasztalását kérte.
  2. A felperes keresetlevelében felidézte, hogy az alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdése értelmében mindenkinek joga van a békés gyülekezéshez. Továbbá felhívta az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdését, a Gytv. 1. § (1) bekezdését, 2. § (1) bekezdését, 13. § (1), (3) és (5) bekezdéseit, valamint több a gyülekezési joggal összefüggő alkotmánybírósági döntést is beidézett.
  3. Álláspontja szerint az alperesi határozat korlátozó része éppen a bejelentett gyűlés lényegét hiúsítja meg, a gyűlést láthatatlanná teszi a …… államfő és delegációja előtt.
  4. A felperes szerint az alperesi határozat azzal, hogy még csak nem is valószínűsíti, hogy a bejelentett gyűlés a diplomáciai vagy nemzetközi jogon alapuló egyéb mentességet élvező, Magyarországon tartózkodó személy vonatkozásában vállalt kötelezettség teljesítését akadályozza; továbbá egyáltalán nem ad számot a jogkorlátozás során a szükségesség és arányosság elvének mérlegeléséről, sérti a Gyvt. 13. § (1) bekezdését és (3) bekezdés a) pontját, továbbá – a 4/2007. (11.13.) AB. határozatra figyelemmel – a Gytv. 1. § (1) bekezdését, 2. § (1) bekezdését, valamint az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdését és I. cikk (3) bekezdéstét. Valamint hivatkozott arra is, hogy mivel a határozat egyáltalán nem ad számot a mérlegelés indokairól, még csak nem is utal ebben a körben bizonyítékokra, szakhatósági állásfoglalásra, így megsérti az Ákr. 81. § (1) bekezdését is.
  5. Az alperes 2024. május 10. napján védiratot terjesztett elő, melyben a felperes keresetének elutasítását és a támadott határozatot hatályában fenntartását kérte, a felperes perköltségben történő marasztalása mellett.
  6. Az alperes szerint a felperes keresetlevelében idézett jogszabályhelyek és a vitatott határozattal megvalósított esetleges jogsértés közötti relációra utalásokat nem tett, ténylegesen nem fejtette ki a szükségszerű ok-okozati összefüggést. Ebből adódóan az idézett jogszabályhelyek relációjában érdemi cáfolatot, észrevételt az alperes nem tudott tenni.
  7. Azon felperesi hivatkozással kapcsolatban, mely szerint az alperesi döntés a gyűlés lényegét hiúsítja meg, az alperes kiemelte, hogy az egyik helyszín az eredeti bejelentői szándék alapján és paraméterek szerint tudomásul vettnek minősül, míg a másik helyszín tekintetében biztonsági okok miatt egy hozzávetőlegesen 400 méterrel „távolabbi” helyszínt ír elő.
  8. A védirat szerint a határozathozatal folyamatát és a határozathozatal jogi érveit a támadott határozat III. fejezete zárt, jól levezethető logikai rendszerben, az Ákr. hivatkozott rendelkezéseinek megfelelően részletesen tartalmazza. A társhatóságtól beszerzett minősített okiratra, valamint a rendelkezésre álló tények alapján, azokat kellően mérlegelve, a szükségesség-arányosság elvét figyelembe véve nem tilalomról, csupán a határozat szerinti kötelezésről döntött, a Gytv. szabályainak betartása mellett. Az alperes álláspontja szerint a határozathozatal során a Kúria Kgyk.VII.39.120/2023/8. számú ítéletében meghatározott elvi jelentőségű következtetéseket is figyelembe vette.
  9. A felperes észrevételében rámutatott, hogy a gyülekezési jog lényeges tartalmába nem csak annak „időintervalluma” tartozik bele, hanem az is, hogy eljut-e a megcélzott körhöz a közvetíteni kívánt üzenet, be tudja-e tölteni szimbolikus funkcióját a gyűlés. Fenntartotta, hogy a határozat indokolása nem felel meg az Ákr. 81. § (1) bekezdésének. Valótlannak nevezte az alperes védiratában megjelenő azon állításokat, miszerint a gyűlés láthatóságának jelentőségére sem a bejelentésében, sem pedig az egyeztetés során nem hivatkozott, illetve, hogy bejelentéstől eltérő helyszínen nem látná értelmét a gyűlésnek. Álláspontja szerint az alperes határozatában nem mutatta be a korlátozás szükségességének és arányosságának szempontjait, mérlegelésének indokait.

A Kúria döntése és jogi indokai

  1. A kereset – az alábbiak szerint – alapos.
  2. A Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy jogszerűen döntött-e az alperes, amikor a keresettel támadott határozatával a felperes által bejelentett gyűlés megtartását korlátozta. A keresettel támadott határozat jogszerűségét a Kúriának a Kp. 2. § (4) bekezdése, 84. § (2) bekezdése, 85. § (1) és (2) bekezdései, valamint a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 342. § (1) bekezdése szerint a kereseti kérelem és védirat korlátai között, a meghozatalának időpontjában fennálló tények alapján kellett vizsgálnia. A tényállást a Kp. 78. § (1) és (2) bekezdéseire, valamint a Pp. 279. § (1) és (2) bekezdéseire figyelemmel a peres felek tényállításai és az általuk rendelkezésre bocsátott bizonyítékok egyenként és összességében, a megelőző eljárásban megállapított tényállással is összevetve történő értékelése alapján, a meggyőződése szerint állapította meg.
  3. A felperes keresetében a határozatot annak indokolásának hiányossága miatt támadta. Egyrészt azzal, hogy az alperes a korlátozást érdemben nem indokolta, nem valószínűsítette, hogy a gyűlés a Gytv. 13. § (3) bekezdés a) pontjában említett kötelezettség teljesítését akadályozza, és nem adott számot a jogkorlátozás során a szükségesség és arányosság korlátozásáról, másrészt azzal, hogy nem ismerhetőek meg a határozatból a mérlegelés indokai, a bizonyítékok és a szakhatósági állásfoglalás.
  4. A határozat indokolása – amellett, hogy II. részében a vonatkozó jogszabályi környezetet gyakorlatilag teljeskörűen ismertette – I. részében a történeti tényállást csak annyiban írta le, hogy a bejelentéstől az egyeztetésen elhangzottakig az eseményeket kronologikusan felsorolta, III. részében pedig ezekből vont le következtetéseket. Az is kitűnik az indokolásból, hogy az alperes gyülekezési hatóság számba vette a gyűlés megtiltásnál enyhébb korlátozások lehetőségét. {30/2015. (X. 15.) AB határozat [50]-[51]} Ezt a mérlegelést, illetve ennek eredményét a felperes nem támadta.
  5. A határozat indokolása utal arra, hogy a felperes az egyeztetési eljárás során nem volt kompromisszumkész, és hogy „a rendelkező részben foglaltak maradéktalan betartása mellett megtartható a gyűlés”, ezzel pedig a nemzetközileg védett személy védelme, egyidejűleg pedig a békés gyülekezési jog érvényre juttatása is szavatolható. Sérelmezte a felperes, hogy a határozatból nem ismerhető meg, hogy milyen bizonyítékok és indokok alapján, jutott arra a következtetésre az alperes, hogy a gyűlés bejelentettől eltérő helyen való megtartása valóban alkalmas arra, hogy azzal a megtiltásnál enyhébb korlátozással a közrendet biztosítsa.
  6. A Kúria – az alperes védiratában is hivatkozott – Kgyk.VII.39.120/2023/8. számú ítéletében rámutatott, hogy a veszély, illetve a sérelem bekövetkezésének megalapozott valószínűsítése csak tényeken alapuló következtetések útján történhet. A gyülekezési hatóságnak az egyeztetést követően rendelkezésre álló – tényekkel alátámasztható – információkból kell levonni a jövőre vonatkozó, valószínűséget megalapozó következtetését. {Kgyk.VII.39.120/2023/8. számú ítélet [32] és [45] bekezdések}
  7. A Gytv. 13. § (1) bekezdésének azon fordulatát, miszerint a gyülekezési hatóság az egyeztetést követően rendelkezésre álló információk alapján hozza meg a gyűlés adott helyen és időben való megtartását megtiltó, vagy előíró-korlátozó határozatát az Ákr. 62. §-ára figyelemmel kell értelmezni, vagyis a szabad bizonyítás elvének rögzítését jelenti. A közigazgatási hatósági döntés tartalmát az Ákr. 81. § (1) bekezdése határozza meg. Ennek értelmében az indokolásnak – egyebek mellett – ki kell terjednie a megállapított tényállásra, a bizonyítékokra, a mérlegelés és a döntés indokaira, valamint az azt megalapozó jogszabályhelyek megjelölésére is. Nem formális, hanem az indokolás lényegi tulajdonsága miatt minőségi követelmény, hogy az így elkészült indokolás rendelkezzen a szükséges meggyőző erővel, vagyis legyen alkalmas arra, hogy ne csak hatósági eljárás résztvevőinek, hanem a jogorvoslati fórumoknak, de akár a külső szemlélőknek a döntés megalapozottságával kapcsolatos kételyét eloszlassa. A hatósági döntések indokolására ugyanis nem azért van szükség mert azt az Ákr. előírta, hanem azért, mert az Alaptörvény XXIV. cikkében biztosított tisztességes hatósági eljáráshoz való jogból (másképpen: megfelelő ügyintézéshez való jog) ez kényszerítően következik. Az Alaptörvény XXIV. cikkének megfelelő indokolás tehát nem formalista módon, „kipipálja” az Ákr. 81. § (1) bekezdésében felsorolt elemeket, hanem koherensen és következetesen, belső ellentmondások nélkül, a teljeskörűen tisztázott történeti tényállás és törvényi (jogszabályi) tényállás megállapításait egymásnak megfeleltetve, és ebből megfelelő (és megfelelően kifejtett), zárt logikai rendszert képző következtetéseket von le. {Kfv. IV. 37.372/2021/10. számú ítélet [53] bekezdése}
  8. A Kúria gyakorlata szerint, ha az az ok amely miatt az alperes a felperes által bejelentett gyülekezést korlátozta, világosan, félreérthetetlenül kiderül, megnyílik a felperes lehetősége arra, hogy az okot a jogorvoslati eljárásban vitassa, a Kúria előtt pedig az alperes bizonyítani tudja a határozatában megjelölt ok valóságát, ezáltal határozata megalapozottságát. {Ld. a Kúria K.IV.40.001/2020/5. számú ítélete [24] és K.IV.40.001/2021/6. számú ítélete [22] bekezdéseit.}
  9. Ezzel kapcsolatban elsőként arra kell rámutatni, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított bírói út csak akkor lehet hatékony jogorvoslat, ha a bejelentő megismerheti a határozat alapjául szolgáló indokokat, mert ez teszi lehetővé számára annak eldöntését, hogy érdemes-e bírósághoz fordulni, de ez teszi lehetővé azt is, hogy a bíróság a határozat jogszerűségéről dönthessen. Megjegyzendő, hogy a Kp. 85. § (5) bekezdése kifejezetten rögzíti, hogy a mérlegelési jogkörben megvalósított közigazgatási cselekmény jogszerűsége körében a bíróság azt is vizsgálja, hogy a közigazgatási szerv hatáskörét a mérlegelésre való felhatalmazásának keretei között gyakorolta-e, a mérlegelés szempontjai és azok okszerűsége a közigazgatási cselekményt tartalmazó iratból megállapíthatóak-e. Végül a Kúria arra is emlékeztet, hogy a Gytv. 15. § (4) bekezdése értelmében a bíróság – kérelemnek helyt adó döntése esetén – a Gytv. 11. § (4) bekezdés és 13. § (5) bekezdése alapján meghozott előíró-korlátozó határozatot megváltoztatja vagy megsemmisíti. A megváltoztatási jogkör gyakorlására csak akkor van a Kúriának érdemi lehetősége, ha maga is ismeri a megtiltásnál enyhébb korlátozást megalapozó indokokat, valamint a gyülekezési hatóság által mérlegelt szempontokat. Ebből állapítható meg ugyanis az is, hogy a hatóság elvégezte az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése szerinti mérlegelést.
  10. A Kúria Kgyk.VII.39.073/2023/3. számú ítéletében a mások jogainak és szabadságának védelmére tekintettel meghozott előíró-korlátozó döntés indokolásával kapcsolatban tett megállapításokat, amelyeket mutatis mutandis a jelen ügyben is irányadónak kell tekinteni a következők szerint. Ha a gyülekezési hatóság a közrend védelme érdekében korlátozza a gyűlés megtartását, határozata indokolásában értékelnie kell, hogy a gyűlés mennyiben érinti a közrendet, a korlátozás vagy megtiltás nélkül milyen mértékben sértené azt, továbbá, hogy az enyhébb korlátozások – ha van ilyen – miért nem vezetnének eredményre. Mindezen szempontok okszerű értékelésével a korlátozás szükségességét és arányosságát alátámasztó határozat felel meg a gyűlés megtartásának feltételeit előíró döntéssel szemben támasztott törvényi követelményeknek. {Ld. a Kgyk.VII.39.073/2023/3. számú ítéletének [19] bekezdését.}
  11. Mivel a határozat adós maradt a korlátozásra vonatkozó döntés indokaival, a Kúria megállapította, hogy az a bejelentettől eltérő helyszínt előíró részében alkalmatlan a bírósági felülvizsgálatra. Ebből következően a Kúria ezen ítéleti megállapításával sem abban a kérdésben nem foglalhatott állást, hogy az alperes által állított közrendi korlátozási ok fennállt-e, sem pedig abban, hogy a megtiltásnál enyhébb korlátozás szükséges, arányos, illetve alkalmas volt-e, ideértve azt is, hogy megalapozottan hivatkozott-e a felperes arra, hogy a határozat korlátozó része szükségtelenül, illetve aránytalan mértékben  korlátozta („a bejelentett gyűlés lényegét hiúsít[ott]a meg”) a bejelentett gyűlést azzal, hogy azt „láthatatlanná tette a kínai államfő és delegációja előtt. Erre figyelemmel a Kúria az alperes által hivatkozott, közelebbről meg nem nevezett „társszerv” által készített, a biztonsági deficitre vonatkozó minősített adatot tartalmazó iratba való betekintést nem tartotta szükségesnek.
  12. Szükséges hangsúlyozni ugyanakkor, hogy – figyelemmel arra is, hogy a gyülekezési hatóság a bejelentést követő 48 órán belül hozhat határozatot – az indokolás megfelelősége kizárólag tartalmi, és nem terjedelmi, vagy formai szempontok alapján ítélhető meg, ugyanis annak színvonala nem feltétlenül korrelál annak terjedelmével, vagy pedig az eljárás iratanyagának terjedelmével. Ilyenkor a gyülekezési hatóság határozatát, mint egészet, illetve valamennyi rendelkezését összességükben és egymásra tekintettel kell vizsgálni. A gyülekezési hatóság határozatában – a Kúria Kfv.VII.39.120/2023/8. számú ítéletében foglaltakra is figyelemmel – a rendelkezésre álló – tényekkel alátámasztható, de minősített adatot nem tartalmazó – információkból kell levonni a jövőre vonatkozó, valószínűséget megalapozó következtetését.
  13. Tekintettel arra, hogy a gyülekezési hatóság eljárásában nincs szakhatóságként közreműködő – az Ákr. 55. § (1) bekezdésének fordulatával élve – „más hatóság”, ezért a Kúria megalapozatlannak találta a felperes keresetében megjelölt azon jogsérelmet, hogy a határozat indokolása nem tér ki a szakhatóság állásfoglalására.
  14. Az alperes határozatában arról is rendelkezett, hogy a felperes „a gyűlést a Városháza park 5. szám előtti területen a bejelentésben meghatározott módon megtarthatja.” Szükséges megjegyezni, hogy a Gytv. 1. §-a és 16. §-a rögzíti a gyülekezés engedélymentességét, amely azt jelenti, hogy a bejelentés alapján a gyülekezési hatóságnak tudomásul vételi és nem engedélyezési joga van, azaz ha nem tiltja meg a gyűlés megtartását, a szervezőknek nem kell más, további rendőrségi engedélyt beszerezniük annak megtartásához. A Gytv.-nek nincs olyan rendelkezése, amely alapján a gyülekezési hatóság határozatot hozhatna arról, hogy a bejelentő a gyűlést megtarthatja, ez ugyanis a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint éppen a gyűlés engedélyezését jelentené. A Kúria a határozat e rendelkezését megvizsgálta és – a Kp. 4. § (6) bekezdése alapján – megállapította, hogy az annak ellenére, hogy az alperes a korlátozó döntésével egy határozatban rendelkezett arról, ez egy másik, önálló közigazgatási cselekmény. Mivel a felperes keresetében nem ezt a közigazgatási cselekményt támadta, a Kúria a Kp. 85. § (3) bekezdése alapján sem vizsgálhatta az Ákr. 123. § (1) bekezdés a) pontjában megjelölt semmisségi ok fennálltát.
  15. A fentiek alapján a Kúria a Kp. 89. § (1) bekezdés a) pontja és a Gytv. 15. § (4) bekezdése utolsó fordulata alapján az alperes határozatát megsemmisítette.

A döntés elvi tartalma

  1. Ha a gyülekezési hatóság a közrend védelme érdekében korlátozza a gyűlés megtartását, határozata indokolásában értékelnie kell, hogy a gyűlés mennyiben érinti a közrendet, a korlátozás vagy megtiltás nélkül milyen mértékben sértené azt, továbbá, hogy az enyhébb korlátozások – ha van ilyen – miért nem vezetnének eredményre. Mindezen szempontok okszerű értékelésével a korlátozás szükségességét és arányosságát alátámasztó határozat felel meg a gyűlés megtartásának feltételeit előíró döntéssel szemben támasztott törvényi követelményeknek.

Záró rész

  1. A Kúria a közigazgatási jogvitát a Gytv. 15. § (2) bekezdése, a Kp. 4. § (1) bekezdése, (3) bekezdés a) pontja, 5. § (1) bekezdése és 124. § (2) bekezdés d) pontja alapján, a Kp. XXI. Fejezete szerinti elsőfokú egyszerűsített közigazgatási peres eljárásban bírálta el.
  2. A Kúria a felperes részére járó perköltség összegét a Kp. 35. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 81. § (1) és (5) bekezdése, illetve a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §-a szerint – figyelemmel arra, hogy a perben tárgyalás tartására nem került sor és a felperes a perben egy három oldal terjedelmű keresetlevelet és egy két oldal terjedelmű, jelentős részben az alperes védiratából vett idézeteket tartalmazó beadványt nyújtott be – 30.000 forintban (öt munkaórában) állapította meg.
  3. A keresettel az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 45/A. § (1) bekezdése szerint felmerült és az Itv. 62. § (1) bekezdés h) pontja alapján feljegyzett eljárási illetéket az alperest az Itv. 5. §-a alapján megillető személyes illetékmentessége folytán az állam viseli.
  4. A Kúria ítélete elleni perorvoslat lehetőségét a Kp. 116. § d) pontja és 126. § (3) bekezdése együttesen zárja ki.

Budapest, 2024. május 13. 

Dr. Kalas Tibor s.k. a tanács elnöke
Dr. Hajas Barnabás s.k. előadó bíró
Dr. Balogh Zsolt s.k. bíró
Dr. Bögös Fruzsina s.k. bíró
Dr. Kiss Árpád Lajos s.k. bíró