Kgyk.IV.39.027/2026/9. számú határozat

A Kúria
mint elsőfokú bíróság
ítélete

Az ügy száma: Kgyk.IV.39.027/2026/9.

A tanács tagjai:

Dr. Sugár Tamás a tanács elnöke
Dr. Dobó Viola előadó bíró
Dr. Bögös Fruzsina bíró 
Dr. Balogh Zsolt bíró
Dr. Kiss Árpád Lajos bíró

A felperes: Név1
                (Cím1)

A felperes képviselője: Schiffer és Társai Ügyvédi Iroda
                                  eljár: Dr. Schiffer András ügyvéd
                                 (Cím2)

Az alperes: Budapest Rendőrfőkapitánya
                 (Cím3)

Az alperes képviselője: Dr. Vattay Gergely
                                   kamarai jogtanácsos

A per tárgya: gyülekezési ügyben hozott 01000-160/442-4/2026. rendb. számú tiltó határozat, mint közigazgatási cselekmény jogszerűségének vizsgálata
 

Rendelkező rész 

A Kúria az alperes 01000-160/442-4/2026. rendb. számú határozatát hatályon kívül helyezi.

A 30.000 (harmincezer) forint feljegyzett eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

A közigazgatási per alapjául szolgáló tényállás

  1. Egy magánszemély – mint bejelentő – a gyülekezési jogról szóló 2018. évi LV. törvény (a továbbiakban: Gytv.) 10. § (1) bekezdése alapján 2026. február 25. napján 21.59 órakor ügyfélkapu rendszeren keresztül írásbelinek minősülő bejelentést tett az alperes gyülekezési hatóságnak a 2026. március 21. napján 13.00 óra és 17.00 óra között megtartani szándékozott vonulásos gyűlés vonatkozásában. A gyűlés útvonalaként a Budapest V. kerület, Deák tér – Károly krt. – Astoria – Múzeum krt. – Kálvin tér közterületeket határozta meg, a résztvevő személyek várható számát 200 főben prognosztizálta, 15 fő rendező igénybevételével.
  2. A bejelentő a gyűlés célját az alábbiak szerint határozta meg: „Követeljük a nemzetközi szerződések, a nemzetközi jog tiszteletben tartását, hogy végre az embereket szolgálhassák ezek a törvények, és ne a háborús bűnös politikusokat és a globális nagytőkét. Mert a globalizáció korában az elnyomott, gyarmatosított népek felszabadítását, a klímaváltozás megállítását, globális nagytőke megregulázását és számos más dolgot, csak nemzetközi összefogással lehet elérni. A nemzetállami keretek nem elegek ahhoz, hogy globális változást hozzunk el a bolygón. Ezért szervezünk menetet a gyarmatosítás, a nagytőke országhatárokat átszelő nyomulása ellen és a nemzetközi szolidaritásért és összefogásért. A profit és a hatalom nem előzheti meg az embert!”
  3. Az alperes a felperest a Gytv. 11. §-ában meghatározott személyes egyeztetésre idézte hivatalos helyiségébe, aki azon 2026. február 27. napján 9 órakor megjelent.
  4. Az alperes munkatársának kérdésére a felperes előadta, hogy a gyűlést ő maga szervezi. Az alperes munkatársa tájékoztatta a felperest, hogy 2026. március 21-én Budapesten rendezik meg a CPAC (Conservative Political Action Conference) Hungary 2026 eseményt, amelyre több nemzetközileg védett személy érkezése várható. Az alperes jelezte, hogy nincs tudomása a bejelentésben szereplő helyszínt és időszakot érintő delegációs programról vagy mozgásról, amennyiben viszont nemzetközileg védett személy részvételével történő delegációk várható programjáról vagy mozgásáról tudomást szerez, úgy arról a szervezőt haladéktalanul tájékoztatni fogja. A felperes erre úgy nyilatkozott, hogy védett vezető érkezése esetén az esetleges módosítások tekintetében együttműködik a gyülekezési hatósággal.
  5. A felperes az egyeztetésen előadta, hogy a gyűlés során a résztvevőknél szimbólumok és jelképek lesznek, de azok még nincsenek pontosan megtervezve. Kérdésre továbbá azt is elmondta, hogy a gyűlést a szervező interneten, közösségi médiában kívánja meghirdetni. A vonulás alatt lassú menetet tervez, megállni sehol sem kíván.
  6. A felperes a rendezvény célja és megtartásának időpontja kapcsán előadta, hogy alapvető célja, hogy felhívja a figyelmet a világ igazságtalanságára. Az alperes munkatársának kérdésére – mely arra irányult, hogy a háborús bűnös politikusok alatt pontosan mit ért – előadta, hogy ezalatt különösen az elnyomó nyugati politikusokra gondol. A vonulásos gyűlés résztvevői körével kapcsolatban pedig úgy nyilatkozott, hogy független baloldali aktivisták és futballszurkolók részvételére számít.
  7. Az alperes munkatársa többek között tájékoztatta a felperest a Gytv. által a gyűlés szervezőire vonatkozó kötelezettségekről, valamint a gyülekezési hatóság szerepéről. Felhívta továbbá a felperes figyelmét arra az általános szabályra, hogy ha a gyűlés résztvevőinek magatartása a gyűlés törvényességét veszélyezteti - ideértve különösen a gyűlés békés jellegének elvesztését, a békés jellegét biztosító korlátozások megsértését, mások jogainak vagy szabadságának sérelmét is - és a rend másként nem állítható helyre, a gyűlés vezetőjének a gyűlést fel kell oszlatnia.
  8. A felperes az egyeztetés során úgy nyilatkozott, hogy a tájékoztatásokat és figyelmeztetéseket tudomásul vette.

Az alperes határozata

  1. Az alperes a 2026. február 27. napján kelt 01000-160/442-4/2026. rendb. számú határozatával a gyűlés bejelentésben megjelölt helyszínen és időpontban történő megtartását megtiltotta.
  2. A határozat indokolásában az alperes mindenekelőtt kiemelte, hogy a gyűlés tudomásulvételére vonatkozó eljárása során több aspektusból megvizsgálta a rendelkezésére álló tényeket, valamint teljes körű információgyűjtést, bizonyíték beszerzést végzett.
  3. A határozatban megállapította, hogy az egyeztetés során feltett kérdésekre a bejelentő nem egyértelmű válaszokat adott. E körben hivatkozott a Kúria Kgyk.IV.39.065/2025/6. számú ítéletére, mely szerint, amennyiben a szervező az egyeztetés során a gyülekezési hatóság által a gyűlés megtartásával kapcsolatos, a törvényi tilalomba ütközés körében feltett kérdésekre kitérő, nem egyértelmű válaszokat ad, ezzel akadályozva az alperest a gyűlés megtartása körülményeinek tisztázásában, az a szervező terhére értékelendő.
  4. Kiemelte az alperes, hogy a szükségességi-arányossági teszt keretén belül a hatósági kérdésekre adott bejelentői válaszok szolgáltak a tiltó határozat meghozatalának egyik indokaként. Ehhez kapcsolódóan a határozatban idézett öt, az egyeztetés során feltett kérdést és a felperes által arra adott választ. A bejelentésben foglaltakat és a személyes egyeztetésen elhangzott tényeket annak tükrében volt köteles értékelni a gyűlés tudomásulvételét illetően, hogy a gyűlés bejelentés szerinti időpontjában a fővárosban kerül megrendezésre a CPAC Magyarország konzervatív politikai konferencia, amelyet 2022 óta évente tartanak meg Budapesten. Az esemény házigazdája az Alapjogokért Központ, amely a jobboldali, konzervatív értékrendet és a nemzetközi összefogást népszerűsíti. A konferencia fő célja az európai és nemzetközi jobboldali, konzervatív, anti-globalista és szuverenista politikai eszmék összefogása, megerősítése és a hálózatépítés. A konferencián hagyományosan részt vesznek magyar és külföldi jobboldali vezetők, politikusok, pártvezetők és publicisták.
  5. A döntésben utalt a Kúria Kgyk.VII.39.069/2025/6. számú ítéletére hivatkozással arra, hogy bár az előzményi gyűlés fogalmát a Gytv. nem ismeri, a gyülekezési hatóság és a Kúria gyakorlatában az megjelent, az eddig nem szorult különösebb értelmezésre. A Gytv. 13. § (1) bekezdésére figyelemmel az alperesnek értékelnie kell a korábbi hasonló bejelentések és gyűlések megtartásának tapasztalatait, valamint a gyűlések és az azokat kísérő nyilatkozatok kontextusát is.
  6. Az alperes az eljárása során úgy ítélte meg, hogy a bejelentés, a személyes egyeztetésen elhangzottak, illetve a CPAC-val kapcsolatos tények relációjában csak további bizonyítékok beszerzése mellett lehetséges objektív döntést hozni a gyűlés tudomásulvételét illetően. Ennek érdekében megkereste a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező társszerveket, hogy információkat szolgáltassanak az adott gyűléssel, illetve a bejelentővel kapcsolatban. A társszervek minősített okiratban olyan okirati bizonyítékokat bocsátottak a gyülekezési hatóság rendelkezésére, amelyeket értékelt a tiltó határozatának meghozatala során.
  7. A határozat szerint a szükségességi-arányossági teszt lefolytatása segítségével kellett döntést hoznia az alperesnek. E teszt alapján – figyelemmel a Kúria Kgyk.IV.39.046/2024/5. számú ítéletére is – arra a következtetésre jutott, hogy a gyűlés megtiltásának van helye, mivel a gyűlés a közbiztonságot vagy a közrendet közvetlenül, szükségtelen és aránytalan mértékben veszélyezteti. A határozat hivatkozott arra, hogy a Kúria gyakorlata alapján, ha a gyülekezési hatóság a közrend védelme érdekében korlátozza a gyűlés megtartását, határozata indokolásában értékelnie kell, hogy a gyűlés mennyiben érinti a közrendet, a korlátozás, vagy megtiltás nélkül milyen mértékben sértené azt, továbbá, hogy az enyhébb korlátozások – ha van ilyen – miért nem vezetnének eredményre.
  8. Az alperes megállapította, hogy a gyűlés bejelentés szerinti, és a személyes egyeztetésen elhangzottaknak megfelelő megtartása esetén, megalapozottan feltehető olyan radikális személyek és csoportok megjelenése a gyűléshez való szabadon csatlakozás lehetősége miatt, akik adott helyen és időben történő együttes jelenléte olyan mértékű közbiztonsági deficitet feltételez, amely a gyülekezési hatóság számára szükségszerű tiltási kötelezettséget ír elő.
  9. Hangsúlyozta, hogy a Gytv. az előzetes tiltást illetően ír elő szükségességi-arányossági teszt segítségével lefolytatandó mérlegelési kötelezettséget, így, ha az elvégzett teszt eredménye a valószínűség ilyen mértékét mutatja, akkor szükségszerű tiltási kötelezettségének kell, hogy az eljáró hatóság eleget tegyen. Ezt alátámasztva hivatkozott a Kúria Kgyk.VII.39.120/2023/8. számú ítéletének 45. pontjára, mely szerint a „megalapozottan feltehető” kifejezés arra utal, hogy a jogszabályban meghatározott feltétel teljesülése a rendelkezésre álló adatokból, tényekből, ténybeli körülményekből előre látható, várható, gyanítható, vagyis valószínű. A megalapozott valószínűsítésre csak tényeken alapuló következtetések útján kerülhet sor. A gyülekezési hatóságnak az egyeztetést követően rendelkezésre álló információból kell levonni a jövőre vonatkozó, valószínűséget megalapozó következtetéseket. Az alperes álláspontja szerint rendelkezésre álló tények mindenki számára egyértelműek, azonos módon értelmezendőek és azok egyike sem tartalmaz hipotetikus elemeket. 
  10. Hivatkozott az alperes az Alkotmánybíróság IV/143-20/2024. számú végzésére, s azt analóg módon irányadónak tekintette a jogi indokok körében. A Gytv.-ben meghatározott tiltó ok szerinti közvetlenség jogi indokát adja az is, hogy egy ilyen célú közterületen megtartott gyűlés vonatkozásában az ellentétes érzelmű személyek csoportjai támadó jelleggel léphetnek fel a gyűlésen résztvevő személyekkel szemben, különös tekintettel arra a tényre, hogy a gyűlés napja a CPAC napjával megegyező.
  11. Hivatkozott továbbá a Kúria Kgyk.VII.39.120/2023/8. számú döntésével összefüggésben arra, hogy az eljárása során kiemelt jelentőséget tulajdonított a társszervektől származó, minősített okirati formában rendelkezésre bocsátott bizonyítékoknak, de azok minősített jellegéből adódóan azt határozatában csak meghatározott mértékben ismertethette. 
  12. Az alperes a határozatban külön kitért arra, hogy egy minősített okiratban rendelkezésre bocsátott, nagy fajsúllyal figyelembe vett bizonyíték elsőfokú közigazgatási határozatban való figyelembevétele nem sérti a határozat kötelezettjének indokolás megismerésére vonatkozó jogosultságát, mert egy esetleges jogorvoslat esetén, mind a felperes, mind az alperes indítványozhatja, hogy a Kúria ezen okirati bizonyítékot is ismerje meg, és az így megismert okiratok tükrében hozzon döntést a közigazgatási határozatot illetően. Továbbá a Kúria saját hatáskörben is dönthet az okiratok megismerésének szükségességéről.
  13. A gyülekezési hatóság álláspontja szerint a minősített okiratban foglalt bizonyítékok részben azért bírnak kiemelt jelentőséggel, mert az adott területhez köthető szakavatott hatóságtól származnak, részben az abban foglalt objektív megállapítások alkalmassá tették az alperest egyértelmű következtetések levonására, ellentétben a Gytv. 11. §-a szerinti személyes egyeztetésen bejelentő által előadott kijelentésekkel.
  14. Mindezek alapján a gyülekezési hatóság arra a következtetésre jutott, hogy -tekintettel a Kgyk.VII.39.120/2023/8.számú kúriai határozatra is - jelen esetben konkrétan a közbiztonság közvetlen, szükségtelen és aránytalan mértékű veszélye áll fenn. Az alperes kiemelte, hogy a Gytv. 13. § (1) bekezdésében szereplő közrendi veszély (az Alaptörvény által meghatározott alkotmányos rend veszélyeztetése) jelen ügyben nem valósul meg, így ezzel kapcsolatban nem folytatott le bizonyítási eljárást.
  15. A határozatban végezetül a Gytv. 13. § (5) bekezdése szerinti előíró-korlátozó határozat lehetőségével összefüggésben azt állapította meg, hogy a közterületen megtartani szándékozott gyűlés tekintetében nem látott arra módot, hogy olyan előírással vagy korlátozással tudja biztosítani a békés gyülekezéshez való jogot, amely a tiltásnál enyhébb kereteket nyújt, így az esetleges előíró-korlátozó határozat meghozatalát mellőzte. 

A keresetlevél és a védirat

  1. A felperes keresetet terjesztett elő, amelyben az alperesi tiltó határozat hatályon kívül helyezését kérte.
  2. Kiemelte, hogy az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdése értelmében mindenkinek joga van a békés gyülekezéshez, továbbá az alapjogok korlátozása körében utalt az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésére.
  3. A keresetlevél utalt az Alkotmánybíróság 13/2013. (VI. 17.) AB. határozata nyomán felhívható 4/2007. (11.13.) AB. határozat által elvi éllel rögzített követelményekre, kiemelve többek között azt, hogy egy demokratikus társadalom nem választhatja a tiltakozás elnémításának szükségtelen és aránytalan korlátozásának módját, a politikai szabadságjogok korlátozása nem csak azokat sújtja, akik élni kívánnának jogaikkal, hanem a társadalom egészét.
  4. Érvelése szerint az alperes határozata még az utalás szintjén sem valószínűsíti, hogy az adott helyen és időpontban milyen radikális csoportok megjelenése várható, továbbá miben áll az a közbiztonsági deficit, amelyet az egyébként is jelenlevő rendvédelmi erők nem képesek kiküszöbölni. Továbbá álláspontja szerint a tiltó határozat érdemben nem ad számot a jogkorlátozás során a szükségesség és arányosság elvének mérlegeléséről és ez sérti a Gytv. 13. § (1) bekezdését és (3) bekezdése a) pontjának rendelkezéseit. Ezen túl az idézett 4/2007. (11.13.) AB. határozat alapján a támadott határozat a Gytv. 1. § (1) bekezdésének, 2. § (1) bekezdésének, valamint az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdésének és I. cikk (3) bekezdésének sérelméhez vezet.
  5. Kiemelte, hogy a Gytv. 13. § (2) bekezdése példálózó jelleggel írja körül a közbiztonság veszélyeztetését, de erre figyelemmel a tiltó határozatban az alperesnek arról kellett volna számot adnia, hogy a gyűlés megtartása mennyiben valósítana meg bűncselekményt, vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, azonban erről végképp nem esik szó a tiltó határozatban.
  6. Hivatkozott továbbá a felperes az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 81. § (1) bekezdésére, mely a hatósági döntés tartalmára vonatkozó követelményeket írja elő. Álláspontja szerint a határozat – különös figyelemmel a Gytv. 13. § (2) bekezdésére – egyáltalán nem ad számot a mérlegelés indokairól, még csak nem is utal ebben a körben bizonyítékokra, szakhatósági állásfoglalásra, így sérti az Ákr. 81. § (1) bekezdésének rendelkezéseit is.
  7. Az alperes védiratot terjesztett elő, amelyben a kereset elutasítását, a támadott közigazgatási határozat „hatályában fenntartását” kérte.
  8. A védiratban foglalt álláspontja szerint a tiltó határozatban megfelelő módon hivatkozta és alkalmazta az ott megjelölt jogszabályokat, az abban foglaltakat változatlan tartalommal fenntartja, annak indokolását szó szerinti idézet formájában, teljes egészében a védirat jogi indokolásának részévé kívánja tenni. Ennek oka az, hogy a releváns jogi indokokat a határozat kellő mélységben és zárt logikában tartalmazza. 
  9. Az alperes hangsúlyozta, hogy a határozat indokolása okszerű, zárt, kikezdhetetlen logikával levezeti, hogy az alperes a gyűlés tudomásulvételét illetően hogyan, milyen módon jutott arra a következtetésre, hogy a gyűlés megtiltásának van helye. Kiemelte, hogy a megkeresett társszervek minősített okiratba foglalt megállapításai a hatóság számára minden kétséget kizárólag olyan, nagy fajsúllyal érvényesülő bizonyítékot szolgáltattak, amelyek a bizonyítékok körében történő egyenkénti és összességében való értékelése során az alperes jogszerűen csak a gyűlés megtartását tiltó döntést hozhatott.
  10. A támadott határozatban eleget tett az Ákr.-ben előírt indokolási kötelezettségének és egyértelművé tette, hogy az egyéb törvénybe meghatározott adatbiztonsági garanciák miért nem engedik a határozatban foglaltakhoz képes nagyobb mértékben tudatni az ok-okozatiság további részleteit. Határozatában a korábbi kúriai döntések gyakorlatának megfelelően, mind az eljárása során figyelembe vett tényeket, mind a határozathozatal során meglévő bizonyítékokat teljes mértékben feltüntette.  Az alperes a szabad bizonyítás eszközével élt a társhatóságok megkeresése és további okirati bizonyítékok beszerzése során, határozatában pedig arról is számot adott, hogy miért élt ezen megkeresés lehetőségével. Nevezetesen, a gyűlés időpontjával egyezően megvalósuló CPAC rendezvénnyel együtt nem voltak elégségesek a rendelkezésre álló információk egy megalapozott döntés meghozatalához.
  11. A felperes által hivatkozott közbiztonsági deficit meg nem jelölésével kapcsolatos hivatkozására tekintettel előadta, hogy a közbiztonsági deficitet nem olyan mérlegelési szempontrendszeren keresztül volt szükséges az alperesi hatóságnak mérlegelnie, hogy azt a rendvédelmi erők képesek-e kiküszöbölni vagy sem, hanem a Gytv-ben foglaltakkal egyezően azt volt szükséges megállapítani, hogy megalapozottan feltehető szinten bizonyított-e a közrend, közbiztonság közvetlen, szükségtelen és aránytalan sérelme.
  12. A Kúria a védiratot megküldte a felperesnek álláspontja ismertetése végett. A felperes a védiratra nem tett észrevételt. 

A Kúria döntése és jogi indokai

  1. A kereset – az alábbiak szerint – megalapozott.
  2. A keresettel támadott határozat jogszerűségét a Kúriának a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 2. § (4) bekezdése, 84. § (2) bekezdése, 85. § (1) és (2) bekezdései, valamint a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 342. § (1) bekezdése szerint a kereseti kérelem és a védirat korlátai között, a meghozatalának időpontjában fennálló tények alapján kellett vizsgálnia. 
  3. A közigazgatási perben a közigazgatási cselekmény jogszerűsége vizsgálatának irányát a felperes keresete határozza meg és a bíróság eljárása során csak a Kp. 85. § (3) bekezdésében meghatározott esetekben érvényesül a hivatalbóliság elve, ezért a Kúria főszabályként csak a felperes keresetlevelében megjelölt jogszabálysértést és jogsérelmet veheti figyelembe. 
  4. A Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a keresetlevélben meghatározott okból jogszabálysértő-e az alperesnek a Gytv. 13. § (1) bekezdése alapján meghozott, közbiztonságot veszélyeztető okra alapított tiltó határozata.
  5. A felperes keresetében két jogsérelmet jelölt meg: egyrészt vitatta a tiltó határozat „közbiztonsági deficitre” hivatkozásának ténybeli megalapozottságát, másrészt ezzel összefüggésben a jogkorlátozás szükségességének és arányosságának mérlegeléséről való számadás hiányát, az indokolási kötelezettség megsértését.
  6. A Gytv. 13. § (1) bekezdése alapján a gyülekezési hatóság a bejelentés beérkezésétől számított 48 órán belül a gyűlésnek a bejelentésben megjelölt helyszínen vagy időpontban való megtartását megtiltja, ha az egyeztetést követően rendelkezésre álló információk alapján megalapozottan feltehető, hogy a gyűlés a közbiztonságot vagy a közrendet közvetlenül, szükségtelen és aránytalan mértékben veszélyezteti, illetve mások jogainak és szabadságának szükségtelen mértékű és aránytalan sérelmével jár, és a közbiztonság, a közrend vagy mások jogainak és szabadságának védelme az (5) bekezdés szerinti enyhébb korlátozással nem biztosítható.
  7. A gyülekezési jog alapjogi védettségéből következik egyrészt az, hogy az alapjog gyakorlása csak törvényben meghatározottak szerint, a szükséges és arányos mértékben korlátozható, másrészt az is, hogy az alapjog gyakorlása együtt járhat mások ütköző alapjogainak szükséges és arányos korlátozásával, amit utóbbiak tűrni kötelesek. Ez a jogkorlátozás a gyülekezéshez való jog érvényesítése érdekében adott esetben elkerülhetetlen (Kgyk.VII.39.073/2023/3.).
  8. Ezzel összefüggésben az Alkotmánybíróság a 13/2016. (VII. 18.) AB határozata [26] bekezdésében megerősítette a 3/2015. (II. 2.) AB határozatában (a továbbiakban: ABh.) foglaltakat, mely szerint „[a]z Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése szerint alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható. Az alapjog-korlátozásnak ez a tesztje mindenekelőtt a jogalkotót kötelezi, ugyanakkor hatáskörükhöz igazodva a jogalkalmazókkal szemben is alkotmányos követelményt fogalmaz meg. E követelményből – az Alaptörvény 28. cikkére is tekintettel – a bíróságoknak az a kötelezettsége adódik, hogy ha olyan jogszabályt értelmeznek, amely valamely alapjog gyakorlását korlátozza, akkor a jogszabály engedte értelmezési mozgástér keretein belül az érintett alapjog korlátozását kizárólag a szükséges és arányos mértékű beavatkozás szintjére szorítsák.” Továbbá: „[a] korlátozás gyakorlásakor azonban a jogalkalmazóknak mindig figyelemmel kell lenniük arra is, hogy az alapjogok korlátozására kizárólag az elérni kívánt céllal arányos módon kerülhet sor alkotmányosan. Az arányosság az elérni kívánt cél és az alapjogi korlátozás súlyának mérlegelését kívánja meg, ami azt is jelenti, hogy minél erősebb érvek szólnak egy alapjog védelme mellett, annál körültekintőbben kell eljárni annak korlátozásakor.” (Indokolás [21], [23]). (Megerősítette az ABh., Indokolás [54])
  9. A Gytv. 13. § (1) és (5) bekezdése az alapvető jogok legkisebb mértékű korlátozásának érdekében egy többlépcsős korlátozási rendszert állított fel. A gyülekezési hatóságnak azt kell először megvizsgálnia, hogy a gyűlés a közbiztonságot vagy a közrendet közvetlenül, szükségtelen és aránytalan mértékben veszélyezteti, illetve mások jogainak és szabadságának szükségtelen mértékű és aránytalan sérelmével jár-e. Ha erre a gyülekezési hatóság szerint a válasz igenlő, azt kell megvizsgálnia, hogy a közbiztonság, a közrend vagy mások jogainak és szabadságának védelme biztosítható-e azzal, hogy a szervező számára határozatban előírja a gyűlés megtartásának feltételeit. Ez azt jelenti, hogy a megtiltásnál enyhébb korlátozás rendeltetése az, hogy – éppen a békés gyülekezéshez való jog gyakorlásának biztosítása érdekében – a bejelentett gyűlés által okozott szükségtelen és aránytalan mértékű korlátozás aránytalanságát vagy szükségtelenségét a lehetőséghez képest kiküszöbölje.
  10. Az alperes állítása szerint a Gytv. 13. §-a szerinti többlépcsős vizsgálatot elvégezte, arról azonban a határozatában egyértelmű és meggyőző indokolással nem adott számot az alábbiak szerint.
  11. A Kúria előre bocsátja, hogy az alperes a határozatát egyszerre alapította a Gytv. 13. § (1) bekezdésében meghatározott közrendi, illetve közbiztonsági okokra, ugyanakkor az Indokolás III. pontjában a közrend és közbiztonság veszélyeztetését hol együttesen/vagylagosan kezeli, [Lásd 13. oldal (2) bekezdés, 14. oldal (1) bekezdés)], hol azokat egymástól élesen elhatárolva tesz megállapításokat (Pld.14. oldal utolsó három bekezdés), ami önmagában megbontja az indokolási rész koherenciáját.
  12. A határozat a fentiek miatt önellentmondó. Ugyanakkor az alperes határozata 14.oldal hatodik bekezdésében egyértelművé tette, hogy közrendi veszély jelen esetben nem áll fenn és a 14. oldal hetedik bekezdésében döntését a közbiztonság közvetlen, szükségtelen és aránytalan veszélyére alapította, ezért a Kúria a közbiztonsági veszély körében folytathatta le vizsgálatát.
  13. A felperes az általa bejelentett gyűlés lényegének tekintette, hogy a résztvevők a globális nagytőke elleni tiltakozás iránti igényüket együttesen fejezzék ki. Az ellentétes vélemények megjelenésének kockázatát az adott ügyben annak tükrében kellett értékelni, hogy a gyűlés mennyiben kapcsolódik az azonos időben megrendezésre kerülő CPAC nemzetközi politikai rendezvényhez. 
  14. Az alperes elsőként a Gytv. 11. §-a alapján megtartott személyes egyeztetésen a szervező által elhangzottak alapján jutott arra a következtetésre, hogy a gyűlés megtartása esetén - a CPACel kapcsolatos tények ismeretében - feltételezhető radikális személyek és csoportok megjelenése. Mindez a közrend, közbiztonság olyan mértékű sérelmével járhat, amely szükségszerű tiltási kötelezettséget keletkeztet a hatóság számára. Ennek érdekében további bizonyítékok beszerzését látta indokoltnak az adott gyűléssel, illetve a bejelentővel kapcsolatos, társszervektől származó információkhoz jutás érdekében. Majd a minősített okirati formában rendelkezésre bocsátott bizonyítékok értékelése alapján állapította meg, hogy a gyűléssel kapcsolatban közrendi veszély nem áll fenn, de a közbiztonságot veszélyeztető ok valószínűsége rendkívül magas.  
  15. A felperes a keresetlevelében vitatta a közbiztonsági deficit fennállását, ezért a Kúria vizsgálta a döntés ténybeli megalapozottságát. Figyelemmel arra, hogy az alperes döntését a társszervektől származó információkra alapította, azok tartalmának megismerése nélkül a Kúria e kérdésben nem tudott volna érdemben állást foglalni, ezért a határozatban hivatkozott minősített okiratokba betekintett. Az abban foglaltakat összevetve az egyeztetésen elhangzott válaszokkal nem látta megállapíthatónak, hogy a gyűlés megtartása esetén megalapozottan feltehető a közbiztonság szükségtelen és aránytalan mértékű veszélyeztetése, amely a legsúlyosabb jogkorlátozás alkalmazását, a gyűlés megtartásának előzetes tiltását megalapozhatná. 
  16. Az ABh.-ban az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a gyülekezési jog korlátai közül „a legsúlyosabbnak a gyülekezések előzetes tiltása minősül. Tiltás esetében ugyanis a kifejezésre szánt vélemény nem tud érvényesülni, mivel a gyülekezők nem tarthatják meg a rendezvényüket. Éppen e miatt ultima ratio jellegű korlátozásnak nevezhető az előzetes tiltás, hiszen az teljes egészében megvonja az alapjog érvényesülését. Ebben a tekintetben még a rendezvény feloszlatása is fokozatilag enyhébb korlátozásnak minősül.” (ABh., Indokolás [30]) 
  17. A Kúria gyakorlatában, ha a szükségességi teszt elvégzésének eredménye tiltó vagy korlátozó előírás meghozatalához vezet, a gyülekezési hatóságnak a mérlegelés eredményeként meghozott határozatában pontosan meg kell jelölni azokat a bizonyítékokat, amelyek alapján a tiltó vagy korlátozó feltétel előírása nem volt mellőzhető. A veszély, illetve a sérelem bekövetkezésének megalapozott valószínűsítése csak tényeken alapuló következtetések útján történhet (Kgyk.VII.39.120/2023/8.).
  18. A felperes alappal érvelt azzal, hogy az alperes döntése a fenti követelményeknek nem felelt meg. 
  19. A Kúria több döntésében rámutatott, a gyülekezési hatóságnak az egyeztetést követően rendelkezésre álló – tényekkel alátámasztható – információkból kell levonni a jövőre vonatkozó, valószínűséget megalapozó következtetését. {Kgyk.VII.39.120/2023/8. Indokolás [32] és [45] bekezdések, megerősítőleg Kgyk.IV.39.046/2024/5. Indokolás [26] bekezdés, Kgyk.IV.39.041/2025/6. Indokolás [31] és Kgyk.39.048/2025/8. Indokolás [47]}
  20. Megállapítható, hogy a tárgyi bejelentés vizsgálata során megtartott egyeztetésen a szervező együttműködő magatartást tanúsított, a gyűlés békés jellegét hangsúlyozta, kiemelve, hogy „nem célunk az erőszak”. A gyűlésen résztvevők létszámát 200 főben prognosztizálta. A vonulás során a hatóság által jelzett igények szerint vállalta, hogy a közlekedés rendjét csak a szükséges ideig akadályozza. Ezzel szemben az alperes a Gytv. 13. § (5) bekezdésében foglalt lehetőséggel összefüggésben sem a gyűlés jellege (vonulásos helyett statikus), sem a gyűlés helyszíne és időintervalluma korlátozását illetően kompromisszumos javaslattal az egyeztetésen nem élt. Az előíró-korlátozó döntés meghozatalának mellőzésére úgy hivatkozott, hogy annak okszerű indoka a határozat indokolásából nem tűnik ki.
  21. Az alperes határozata nem tartalmazza a CPAC rendezvény pontos helyszínét és időpontját, azt az alperes nem vetette egybe a bejelentő által megjelölt helyszínnel és időponttal. A határozatból ezért nem derül ki, hogy a fenti konferencia helyszíne vagy időpontja egyáltalán ütközik-e a bejelentő által kívánt rendezvénnyel. Így nem alátámasztott, hogy a bejelentett gyűlés alperes által valószínűsített és a nemzetközi politikai rendezvényhez is kapcsolható közbiztonsági deficit enyhébb korlátozással, akár a gyűlés jellegére, akár a helyszínére és időintervallumára vagy a gyűlésen használt szimbólumokra vonatkozó korlátok vagy feltételek előírásával sem lett volna megszüntethető. A felperes az egyeztetésen kifejezetten vállalta, hogy védett vezető érkezése esetén az esetleges módosítások tekintetében együttműködik a gyülekezési hatósággal.
  22. Az alperes arra is hivatkozott határozatában, hogy az egyeztetés során feltett kérdésekre a bejelentő nem egyértelmű válaszokat adott, és ebben a körben felhívta a Kúria Kgyk.IV.39.065/2025/6. számú ítéletét. Ezen ítélet szerint, amennyiben a szervező az egyeztetés során a gyülekezési hatóság által a gyűlés megtartásával kapcsolatos, a törvényi tilalomba ütközés körében feltett kérdésekre kitérő, nem egyértelmű válaszokat ad, ezzel akadályozva az alperest a gyűlés megtartása körülményeinek tisztázásában, az a szervező terhére értékelendő. A Kúria hangsúlyozza, hogy az alperes ugyanakkor a támadott határozatában a felperes nem egyértelmű válaszait nem kapcsolta tiltó okhoz.
  23. A Kúria annyiban egyetért az alperes megállapításaival, hogy a felperesnek a határozatban nevesített egyes kérdésekre adott válaszai nem egyértelműek. Jelen esetben ez önmagában, illetve figyelemmel a társszervek nem kielégítő minősített irataira nem éri el azt a szintet, ami a Gytv. 13. § (1) bekezdése alapján az előzetes tiltáshoz, azaz az alapjog teljes megvonásához vezethetne.
  24. A bejelentésben foglaltak szerint a bejelentő 13:00-tól 17:00 óráig (4 órán keresztül) akar vonulni a Deák tér és a Kálvin tér között, ami rövidebb idő alatt járható. Nyilván ez a körülmény alapot adhatott volna a Gytv. 13. § (5) bekezdése szerinti előíró-korlátozó határozat meghozatalára, de ezzel kapcsolatban a határozat 15. oldal (3) bekezdése elfogadható indokot nem tartalmazott.
  25. A Kúria összességében azt állapította meg, hogy jelen ügyben a gyülekezési jog korlátozásának szükségességi feltételei – figyelembe véve az ügyhöz kapcsolódó valamennyi iratot – adott esetben fennállhatnak. Ugyanakkor a gyűlés tiltása aránytalan korlátozásának minősül. A bejelentés alapján a gyülekezési hatóságnak lehetősége lett volna vonulásos rendezvény helyett statikus gyűlést előírni, továbbá a helyszínt módosítani, vagy változatlan helyszín mellett a bejelentésben szereplő – a Deák tér és a Kálvin tér közötti – négy óra vonulás helyett jóval rövidebb időpontot előírni. Tehát ebben az ügyben a gyülekezési jog arányos korlátozása egy előíró-korlátozó határozat meghozatala lett volna, a teljes tiltás feltételei nem állnak fenn. A szükségességi arányossági teszt alapján akkor is meg kell állapítani az alapjogkorlátozás sérelmét, ha a korlátozásnak van szükségességi oka, de az aránytalan. Ez a helyzet áll fenn jelen ügyben is. A Gytv. 15. § (4) bekezdése tiltó határozat esetén nem teszi lehetővé, hogy a bíróság a határozatot megváltoztathassa, annak csak a hatályon kívül helyezését írja elő, új eljárásra kötelezés nélkül. 
  26. A Kúria ezért megállapította, hogy az alperes perbeli határozata a fentiekben kifejtettek szerint a keresetben megjelölt körben jogszabálysértő, ezért a Gytv. 13. § (1) bekezdése alapján hozott, az alapjogot aránytalanul korlátozó tiltó határozatot – más eljárási lehetőség hiányában – a Gytv. 15. § (4) bekezdését alkalmazva hatályon kívül helyezte. A Kúria az indokolás fenti hiányosságaira figyelemmel a Gytv. 15. § (4) bekezdése alapján nem tudta a tiltó határozatot megváltoztatni korlátozóvá.

A döntés elvi tartalma 

  1. A gyülekezési jog alapjogi védettségéből következik az, hogy az alapjog gyakorlása csak törvényben meghatározottak szerint, a szükséges és arányos mértékben korlátozható. A veszély, illetve a sérelem bekövetkezésének megalapozott valószínűsítése csak tényeken alapuló következtetések útján történhet.

Záró rész

  1. A Kúria a közigazgatási jogvitát a Gytv. 15. § (2) bekezdése, a Kp. 4. § (1) bekezdése, (3) bekezdés a) pontja, 5. § (1) bekezdése és 124. § (2) bekezdés d) pontja alapján, a Kp. XXI. Fejezete szerinti elsőfokú egyszerűsített közigazgatási peres eljárásban bírálta el.
  2. A Kúria a pernyertes felperes javára perköltséget nem állapított meg, mert a jogi képviselő azt nem számította fel, valamint a keresetlevélben a 2025. február 8. napjától hatályát vesztett, a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VII. 22.) IM rendelet alapján járó ügyvédi munkadíj iránti igényt kívánt érvényesíteni.
  3. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 62. § (1) bekezdés h) pontjában biztosított tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt, az Itv. 45/A. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű, az Itv. 62. § (1) bekezdés h) pontja alapján feljegyzett kereseti illeték a Pp. 102. § (6) bekezdése értelmében az állam terhén marad.
  4. A Kúria ítélete elleni perorvoslat lehetőségét a Kp. 116. § d) pontja és 126. § (3) bekezdése együttesen zárja ki.

Budapest, 2026. március 5. 

Dr. Sugár Tamás s.k. a tanács elnöke    
Dr. Dobó Viola s.k. előadó bíró
Dr. Balogh Zsolt s.k. bíró
Dr. Bögös Fruzsina s.k. bíró
Dr. Kiss Árpád Lajos s.k. bíró