Kgyk.I.39.080/2025/2. számú határozat

A Kúria
mint elsőfokú bíróság
ítélete

Az ügy száma: Kgyk.I.39.080/2025/2.

A tanács tagjai:

Dr. Kalas Tibor a tanács elnöke 
Dr. Banu Zsoltné dr. Szabó Judit előadó bíró
Dr. Figula Ildikó bíró
Dr. Heinemann Csilla bíró
Dr. Tóth Kincső bíró

A felperes: név
                 (……………..)

A felperes jogi képviselője: Bólyai János és Társai Ügyvédi Iroda
                                           eljár: Dr. Szikinger István ügyvéd
                                           (………………………….)

Az alperes: Budapest Rendőrfőkapitánya
                  (……………………………….)

Az alperes jogi képviselője: Dr. Vattay Gergely kamarai jogtanácsos

A per tárgya: gyülekezési ügyben hozott 01000-160/1424/2025. rendb. számú, gyűlés megtartását korlátozó közigazgatási határozat, mint közigazgatási cselekmény jogszerűségének vizsgálata

Rendelkező rész

A Kúria a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 100.000 (azaz százezer) forint elsőfokú eljárási költséget.

Kötelezi a felperest, hogy az esedékesség napjáig fizessen be az állami adó- és vámhatóság illetékbevételi számlájára 30.000 (harmincezer) forint feljegyzett eljárási illetéket.

A Kúria tájékoztatja a felperest, hogy a fizetendő illeték a határozat jogerőre emelkedését követő 60. napon válik esedékessé.

Az ítélet ellen perorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

A közigazgatási per alapjául szolgáló tényállás

  1. A felperes 2025. augusztus 15. napján 14 óra 00 perckor személyesen bejelentést tett az alperesnek, hogy 2025. augusztus 21. napján 10:00 órától 11:30 óráig a Budapest V. kerület, Nádor utca 22. szám alatti helyszínen, az Igazságügyi Minisztérium előtt statikus gyűlést kíván tartani.
  2. Az alperes - az előtte megjelenő felperes beleegyezésével - azonnal lefolytatta a gyülekezési jogról szóló 2018. évi LV. törvény (a továbbiakban: Gytv.) 11. §-ában előírt személyes egyeztetést.
  3. A felperes a személyes egyeztetés során előadta, hogy a megtartani szándékozott gyűlés célja „Az elrabolt kisfiú …………… megmentése és rajta keresztül az egész gyermekvédelmi rendszer helyreállítása.”. A felperes az egyeztetésen akként nyilatkozott, hogy a gyűlés vezetője ő lesz, azt a Facebook és TikTok közösségi portálokon fogja meghirdetni, és ahhoz egyénileg bárki csatlakozhat, aki a gyűlés céljával egyetért. A résztvevő személyek várható létszámát kb. 20-200 főben jelölte meg, amelyhez 2-5 fő rendezőt kíván igénybe venni. A gyűlés részleteinek ismertetése körében előadta, hogy ……………… miniszter úr részére petíciót és iratokat egy emelőkosaras darus autó használatával kíván átadni, amit a Nádor utcában az épület előtt terveznek megállítani. Kérte, hogy a darus autó helyszínen tartózkodásának ideje alatt a Nádor utca közúti forgalma kerüljön korlátozásra, ami nagyjából 20-30 percig tartana. A daru használatát oly módon tervezi, hogy az említett iratokat a daru emelőkosarából kívánja átnyújtani az épület erkélyén álló ………………….. úrnak. A gyűlés ideje alatt hangosítást használnak, beszédek fognak elhangzani, továbbá zászlókat és molinókat használnak. A résztvevők a gyűlés ideje alatt a Minisztérium előtti járdán helyezkednek el, és a közutat akkor veszik igénybe, ha azt a rendőrség lezárta.
  4. A személyes egyeztetésen az alperes munkatársa - egyebek mellett - tájékoztatást adott arról, hogy a bejelentés helyszíne a BKK honlapja alapján védett/korlátozott helyszínnek minősül, a teherautóval történő behajtáshoz szükséges engedély beszerzése a szervező feladata; az emelő daru használatával kapcsolatban az arra vonatkozó munkavédelmi előírások betartása, valamint betartatása a szervező feladata; a gyűlés az Igazságügyi Minisztérium rendeltetésszerű működését, valamint az oda történő ki- és bejárást nem akadályozhatja; a petíció átvétele nem kikényszeríthető; a gyűlés megtartása megtiltható, illetve korlátozható [Gytv. 13. § (1)-(5) bekezdés].

Az alperes határozata

  1. Az alperes a 2025. augusztus 16. napján meghozott 01000-160/1424/2025. rendb. számú határozatával a Gytv. 13. § (5) bekezdése alapján a felperes által 2025. augusztus 15. napján 14:00 órakor, a 2025. augusztus 21. napján 10:00 órától 11:30 óráig a Budapest V. kerület Nádor utca 22. szám elé bejelentett gyűlés tekintetében úgy határozott, hogy a felperes „a gyűlést az által meghatározott helyszínen és időpontban olyan módon jogosult megtartani, hogy a gyűlés eszközeként megjelölt, egyik napirendi pontként feltüntetett ún. darus kocsi igénybevételét (a gyűlés helyszínére történő behajtás, használat) mellőzni köteles.
  2. Az alperes a határozatában kiemelte, hogy a gyűlés alapvető paramétereit ütköztetve a Gytv. vonatkozó rendelkezéseivel, felmerülhet a Gytv. 13. § (1) bekezdésében meghatározott tiltó ok alkalmazásának a lehetősége, abban a kontextusban, hogy a gyűlés alkalmas lehet mások jogainak és szabadságának szükségtelen mértékű és aránytalan megzavarására, egyben a közrendet veszélyezteti.
  3. A határozat indokolásában idézte a Kúria Kgyk.VII.39.034/2025/5. számú ítéletének elvi tartalmát, hangsúlyozva, hogy eljárását annak figyelembevételével folytatta le. Ennek során megállapította, hogy a felperes által vázolt tevékenység nem felel meg a gyűlés helyeként megjelölt utcában a darus kocsi behajtásához szükséges engedély alapjául szolgáló - külön jogszabályban meghatározottak szerinti védett objektum védelme vagy állagmegóvása szempontjából szükséges vagy releváns, illetve kár elhárítására szolgáló - tevékenységeknek. Megállapította, hogy az ún. darus autó egyfajta gyülekezési jogi eszközként történő igénybevétele szükségszerűen a közrend közvetlen, szükségtelen és aránytalan sérelmét jelentené. Vizsgálta továbbá a gyűlés egyeztetésen előadott napirendi pontjai sérthetik-e, és ha igen, milyen mértékben, a  gyülekezési joggal esetlegesen kollízióba került alapjogot. E tekintetben megállapította, hogy az ún. darus autó bejelentés szerinti használata közvetlen, szükségtelen és aránytalan mértékben sérti bármely más harmadik személy élet- és testi épséghez való jogát, mivel a performansz szerinti használat nem feleltethető meg a darus kocsi rendeltetésszerű használatának, mert a mindennapi használat során az arra kiképzett, megfelelő képzettséggel és szakmai gyakorlattal rendelkező személyek, a munkavédelmi előírások maradéktalan betartásával és felelőssége terhének viselésével látják el szakmai természetű feladataikat. Ezzel a szakmaisággal szöges ellenétben áll a bejelentés szerinti használat, ami olyan biztonsági kockázatot hordoz magában, amelyet az alperes a szükségességi-arányossági teszt lefolytatását követően nem felvállalhatóként értékelt.
  4. Az alperes rögzítette, hogy a határozatban részletesen kifejtett előíró-korlátozó jelleg összességében olyan csekély mértékű, amely minimális mértékben érinti a gyűlés céljaként megjelölt alapjog érvényre juttatásának kommunikációs oldalát, s az elvégzett szükségességi-arányossági teszt eredménye elsősorban a felperes békés gyülekezéshez való jogának érvényre juttatását hivatott szolgálni.

A kereseti kérelem és az alperes védirata

  1. A felperes - a keresetlevél benyújtásához fűződő jogi hatályokat fenntartva - keresetében kérte a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 89. § (1) bekezdés a) pontjában és 90. § (2) bekezdés a) pontjában foglalt rendelkezések alapján az alperes határozatának megváltoztatását és a bejelentésben foglaltak tudomásul vételét. Érvelése szerint a határozatban említett szempontok nem adhatnak alapot az alaptörvényi jog korlátozására. Az Alkotmánybíróság 23/2021. (VII. 13.) AB határozatának 31. pontjára hivatkozva előadta, hogy a gyülekezéshez való jog korlátozása csak kivételes esetekben megengedett. Álláspontja szerint az, hogy a közfigyelem felhívása a gyermekvédelem ügyére bármilyen közrendi veszélyt jelentene, idegen a demokratikus jogállamtól. A látványos eszközök alkalmazása a demonstráció céljával összhangban van.
  2. Idézte az Alaptörvény I. cikkét és XVI. cikkének (1) bekezdését, hangsúlyozva, hogy a gyermeknek a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz való joga - az élethez való jog kivételével - minden más alapvető jogot megelőz. Álláspontja szerint nem csupán a gyülekezési joggal, hanem a gyermekvédelem legmagasabb szintű védelmével kapcsolatos alapjogi kollíziót is vizsgálni kell, ebben az összefüggésben bármiféle egyéb értéket alá kell rendelni a gyermek mindenek felett álló érdekeinek. A gyülekezés kitüntetett kommunikációs funkciójával összefüggésben hivatkozott az Alkotmánybíróság 30/2015. (X. 15.) AB határozat indokolásának [25] pontjára. Előadta továbbá, hogy a tervezett megoldás biztonsági kockázataival tisztában van, ami teljesen természetes, ez azonban nem ok a határozat szerinti korlátozásra. Idézte Rényi József gyülekezési jog körében 1900-ban tett megállapítását, miszerint az általános rendőri szabályok nem szoríthatják a gyülekezés szabadságát a jogszabályok világos, kifejezett tételei ellenére szűkebbre. Ezzel összhangban állóként értékelte a hazai bírói ítélkezést, amelyből iránymutató gyakorlatként rámutatott a Fővárosi Törvényszék 105.K.700.291/2019. számú határozatára (EBD 2020.01.K4), amely elvi éllel kimondta, hogy „…a békés gyülekezéshez való jognak kitüntetett szerepe van az alapjogok rendszerében egy demokratikus jogállamban. Ez ugyan nem vezet arra, hogy ez a jog korlátozhatatlan lenne, de mindenképpen azzal jár, hogy a békés gyülekezéshez való jognak valójában igen kevés joggal szemben kell csak engednie, korlátozását pedig szorosan behatárolják a Magyarország által elfogadott nemzetközi egyezmények előírásai”. Végezetül utalt a szükségesség és arányosság alapjogi követelményére.
  3. Az alperes védiratában kérte a Kp. 88. § (1) bekezdés a) pontja alapján az alaptalan kereset elutasítását, továbbá a felperes perköltségben marasztalását. Álláspontja szerint határozatában megfelelő módon hivatkozott a releváns jogszabályi rendelkezésekre és azokat helyesen alkalmazta, így a határozat indokolásában foglaltakat változatlanul fenntartotta. Megjegyezte, hogy a felperes általános módon kifogásolta a határozat tartalmát, elvont, absztrakt, konkrét jogsértést, jogellenességet be nem mutató keresete nem alkalmas arra, hogy megjelölje, hogy a felperes milyen jogi indokok alapján tartja jogellenesnek a határozatot.

A Kúria döntése és jogi indokai

  1. A felperes keresete - a következők szerint - nem megalapozott.
  2. A Kúriának a keresettel támadott közigazgatási határozat jogszerűségét a Kp. 2. § (4) bekezdésének, 84. § (2) bekezdésének, 85. § (1) és (2) bekezdésének, valamint a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 342. § (1) bekezdésének rendelkezése alapján a kereseti kérelem és a védirat korlátai között, a meghozatalának időpontjában fennálló tények alapján kellett vizsgálnia. Ennek során abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az alperes a határozatában jogszerűen rendelkezett-e a felperes által bejelentett gyűlés megtartása körében korlátozó előírás alkalmazásáról.   
  3. A Kúria elsődlegesen hangsúlyozza, hogy az alperes határozatában nem tiltotta meg a gyűlés megtartását, így jelen perben nem a Gytv. 13. § (1) bekezdése alapján hozott, a gyűlés bejelentésben megjelölt helyszínen vagy időpontban való megtartását megtiltó határozat, hanem a megtiltásnál enyhébb korlátozást meghatározó, a Gytv. 13. § (5) bekezdésének rendelkezésén alapuló határozat jogszerűségét kell vizsgálni. Az alperes által a Gytv. 13. § (5) bekezdése alapján előírt korlátozás a felperest nem zárta el a gyűlés megtartásától, a gyülekezési jog gyakorlásától, ezáltal az alapjog érvényesülését teljes egészében nem akadályozta meg, a korlátozó előírást az alperes a szükségességi-arányossági vizsgálat alapján állapította meg. A Gytv. 13. § (1) és (5) bekezdésének szabályai biztosítják az ütköző alapjogok lehető legkisebb korlátozás melletti egyidejű érvényesülését, s a gyűlésnek a Gytv. 13. § (1) bekezdése szerinti megtiltását csak abban az esetben teszi lehetővé, ha a közbiztonság, a közrend vagy mások jogainak és szabadságának védelme a Gytv. 13. § (5) bekezdés szerinti enyhébb korlátozással nem biztosítható.
  4. A Kúria már korábbi határozatában kifejtette, hogy „A Gytv. tehát az alapvető jogok legkisebb mértékű korlátozásának értékében egy többlépcsős korlátozási rendszert állított fel. A gyülekezési hatóságnak azt kell először megvizsgálnia, hogy a gyűlés a közbiztonságot vagy a közrendet közvetlenül, szükségtelen és aránytalan mértékben veszélyezteti, illetve mások jogainak és szabadságának szükségtelen mértékű és aránytalan sérelmével jár-e. Ha erre a gyülekezési hatóság szerint a válasz igenlő, azt kell megvizsgálnia, hogy a közbiztonság, a közrend vagy mások jogainak és szabadságának védelme biztosítható-e azzal, hogy a szervező számára határozatban előírja a gyűlés megtartásának feltételeit. Ez azt jelenti, hogy a megtiltásnál enyhébb korlátozás rendeltetése az, hogy - éppen a békés gyülekezéshez való jog gyakorlásának biztosítása érdekében - a bejelentett gyűlés által okozott szükségtelen és aránytalan mértékű korlátozás aránytalanságát vagy szükségtelenségét a lehetőséghez képest kiküszöbölje. Ebből következik a Gytv. 15. §-ának a gyülekezési hatóság határozataival kapcsolatos bírósági döntési korlátokat meghatározó rendelkezése: megtiltó döntés esetén kasszációs jogköre van, a megtiltásnál enyhébb korlátozások esetén pedig a megsemmisítés mellett helye van a gyülekezési hatóság határozata megváltoztatásának. E rendelkezés is arra kell, hogy ösztönözze a gyülekezési hatóságot, hogy valóban csak a végső esetben - ha a megtiltásnál enyhébb korlátozások nem vezetnének eredményre - nyúljon a gyűlés megtiltásának eszközéhez.” {Kgyk.39.041/2025/6. sz. ítélet [32] bekezdés}
  5. A Kúria úgy ítélte meg, hogy az alperes e többlépcsős korlátozási rendszert megfelelően alkalmazta, a Gytv. 13. §-ában foglalt követelményekből fakadó vizsgálatot elvégezte, arról a határozat indokolásában számot adott.
  6. A Kúria rámutat arra, hogy a gyülekezési jog érvényesülése szempontjából az bír jelentőséggel, hogy a gyűlés megtartását az alperes a határozatában engedélyezte, azaz a felperes az alapvető jogát gyakorolhatja. Az eszközhasználatra vonatkozó korlátozó előírás körében az alperes a Gytv. 13. § (5) bekezdésében foglalt rendelkezést alkalmazta. A felperes a Gytv. szerinti jogsértést keresetében nem is jelölt meg. Az alperes a védiratában helytálló megjegyzést tett arra vonatkozóan, hogy a kereset általános jellegű, konkrét jogsértést, jogellenességet nem mutat be, két alapjogi hivatkozáson túl indokolást nem is tartalmaz.
  7. A közrendi veszélyt - a felperes hivatkozásával szemben - nem azért állapította meg az alperes, mert a közfigyelem felhívása a gyermekvédelem ügyére azt eredményezné. A Kúria véleménye szerint nincs is összefüggés jelen ügyben a gyülekezési jog korlátozása és a gyermekjogok biztosítása között. A felperesnek az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdésére alapított hivatkozása ezért nem is teheti a keresetet megalapozottá.
  8. Az Alaptörvény I. cikkének (3) bekezdése rendelkezik az alapvető jogok korlátozhatóságáról. A határozatból egyértelműen kitűnik, hogy az ún. darus autónak a gyűlés helyszínére való behajtása, a gyűlés helyszínén való használata eredményezte a közrendi veszély megállapítását, ennek során az alperes a behajtási engedély feltételeként meghatározott tevékenységet, továbbá a gyűlésen résztvevők testi épségének veszélyeztetését értékelte. A közrendet veszélyeztető okok kapcsán a Kúria utal a Gytv. indokolására, amely kiemeli, hogy a Gytv.-ben meghatározott esetek nem jelentenek taxációt, a közrendet más esetek is veszélyeztethetik, emiatt az alperes indokoltan tette vizsgálat tárgyává a használni kívánt eszköz által okozott veszélyeket.
  9. A Gytv. 13. §-ához fűzött indokolás tartalmazza továbbá azt is, hogy „[…] a gyülekezési jognak más alapjogokkal való kollíziója esetén a korlátozás szempontjait is csak az Alaptörvény I. cikkére és ezáltal az Alkotmánybíróság gyakorlatára támaszkodva lehet meghatározni. Ezáltal a törvény 13. §-ában a korlátozás szempontjaként a szükségtelen mértékű és aránytalan sérelmet határozza meg.” Az alperes a szükségességi-arányossági vizsgálat során a gyülekezési joggal esetlegesen kollízióba került alapjog összevetésekor éppen az ún. darus autó bejelentés szerinti használatának harmadik személy élet- és testi épséghez való jogát vonta értékelés körébe, ennek során okszerűen jutott arra a következtetésre, hogy a gyűlés bejelentés szerinti megtartása közvetlen, szükségtelen és aránytalan sérelemmel jár. A korlátozó előírást az alperes kellő alappal alkalmazta, a korlátozás szükségessége fennállt. A felperes a határozattal szemben semmilyen érvelést nem adott elő azzal kapcsolatban, hogy az alperes által megállapított közrendi veszélyt milyen okból kellene úgy értékelni, hogy annál fontosabb, ezáltal arányosabb mérlegelést jelentene a sajátos eszközhasználat engedélyezése, az milyen többletelemet biztosítana számára a gyülekezési jog gyakorlásában, s anélkül mennyiben csorbulna az alapvető joga.
  10. Kiemelendő, hogy a gyülekezési jog gyakorlásának nem szokványos módja esetén - épp a gyülekezési jog érvényesülése érdekében - a hatóság mérlegelési joggal bír a szükséges korlátozások körében, ezt a mérlegelést az eset egyedi körülményei tekintetében (korlátozottan megközelíthető helyszín, sajátos eszköz - darus autó -, személyeket érintő veszélyek) és a szükségességi és arányossági teszt elvégzése mellett, jogszerűen gyakorolta az alperes.  A bejelentett gyűlés megtartásának körülményeit megvizsgálta, eljárását a Kúria Kgyk.VII.39.034/2025/5. számú ítéletének elvi tartalmában rögzítettek figyelembevételével folytatta le, határozatának indokolásában kifejtette, hogy a gyűlés konkrétan mely okok miatt jár a közrend sérelmével, a korlátozást konkrétan mely tények és körülmények indokolják, továbbá mások jogainak és szabadságának védelmét, a gyülekezési joggal kollízióba került alapjogot is vizsgálta. A bejelentett gyűlés megtartása körülményei kirívó, okszerűtlen mérlegelésének hiányában a határozat jogszerűtlensége nem áll fenn.
  11. Az alperes a védiratában helytállóan mutatott rá határozatának azon elemeire, amelyek a döntés jogszerűségét alátámasztják, így arra, hogy részletesen kifejtette - az irányadó Kúriai ítéleteknek megfelelően -, hogy a békés gyülekezéshez való jog korlátozására mely tények alapján került sor, a bejelentésben megfogalmazottak szerinti gyűlés megtartása esetén, mely, az Alaptörvényben is rögzített alapjogok milyen mértékben sérülnének, bemutatta a határozat meghozatala során alkalmazott szükségességi-arányossági eljárásának minden elemét, egyben részletesen megindokolta, hogy a határozat rendelkező részében foglalt kötelezésre milyen indokok alapján került sor, továbbá kellő indokolással alátámasztotta azt is, hogy az alkalmazott előírás, korlátozás miért a lehető legcsekélyebb mértékű.
  12. Az Alkotmánybíróság határozataira történő utalás, azok egyes részeinek idézése, Rényi József munkásságából való idézés és a Fővárosi Törvényszék ítéletére alapított hivatkozás nem támaszt alá az alperes határozata vonatkozásában jogszabálysértést. Az a tény, hogy a felperes által nevesített 23/2021. (VII. 13.) AB határozatban foglaltakra figyelemmel a gyülekezéshez való jog korlátozása csak kivételes esetekben megengedett, továbbá, hogy a 30/2015. (X. 15.) AB határozat indokolásának [25] pontja utal a korábban kimunkált alkotmánybírósági gyakorlat megerősítésére, amely szerint a gyülekezési jog a tágabb értelemben vett véleménynyilvánítási szabadság része, s a kommunikációs jogok rendszerébe illeszkedik, nem teszi megalapozottá a keresetet. A gyülekezéshez való jog korlátozásával kapcsolatos felperesi érveket a Kúria az Alaptörvény és a Gytv. rendelkezései alapján vizsgálta.
  13. A fentiekre figyelemmel a támadott közigazgatási határozat a keresetben megjelölt körben nem bizonyult jogszabálysértőnek, ezért a Kúria a felperes keresetét, mint alaptalant a Kp. 88. § (1) bekezdés a) pontja alapján elutasította.

A döntés elvi tartalma

  1. A gyülekezési hatóság a bejelentett gyűlés megtiltása vagy korlátozó előírás alkalmazása során egy többlépcső korlátozási rendszerben értékeli a bejelentett gyűlés megtartásának körülményeit. A többlépcsős értékelése során kirívó és okszerűtlen megállapítás hiányában a határozat jogszerűtlensége nem áll fenn.

Záró rész

  1. A Kúria a közigazgatási jogvitát a Gytv. 15. § (2) bekezdése, a Kp. 4. § (1) bekezdése és (3) bekezdés a) pontja, 5. § (1) bekezdése, valamint 124. § (2) bekezdés d) pontja alapján, a Kp. XXI. Fejezete szerinti elsőfokú egyszerűsített közigazgatási peres eljárásban bírálta el.
  2. A Kúria a Kp. 35. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 83. § (1) bekezdése alapján a felperest kötelezte az alperes költségeinek megfizetésére. A perköltség összegét az alperes védiratában felszámított 100.000 forintban határozta meg, figyelemmel a Pp. 82. § (3) bekezdésének, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet 3. §-ának rendelkezésére.
  3. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 62. § (1) bekezdés h) pontjában biztosított tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt, az Itv. 45/A. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű, az Itv. 62. § (1) bekezdés h) pontja alapján feljegyzett kereseti illetéket a felperes a Pp. 102. § (1) bekezdése értelmében köteles megfizetni. A felperes keresetében hivatkozott tárgyi illetékmentességre, azonban annak jogszabályi alapját nem jelölte meg, az illetékmentesség fennállását nem igazolta.
  4. Az illetéket a jogszabályi előírásoknak megfelelően, az 10032000-01070044-09060018 számú, NAV Bírósági határozatban megállapított eljárási illeték bevételi számlára kell az esedékesség napjáig megfizetni.
  5. A Kúria tájékoztatja a felperest, hogy az illeték megfizetése során az illetékfizetési kötelezettséget tartalmazó jogerős bírósági határozatot hozó bíróság megnevezését, a bírósági ügyszámot, valamint a fizetésre kötelezett adóazonosító számát közleményként fel kell tüntetni.
  6. A Kúria a fizetendő illeték esedékessége idejét az Itv. 78. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján állapította meg, továbbá határozatában rögzítette a polgári és közigazgatási bírósági eljárás során meg nem fizetett illeték és állam által előlegezett költség megfizetéséről szóló 30/2017. (XII. 27.) IM rendelet 3. § (2) bekezdés a)-e) pontjában meghatározott kötelező tartalmi elemeket.
  7. A Kúria ítélete elleni perorvoslat lehetőségét a Kp. 116. § d) pontjában és 126. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés zárja ki.

Budapest, 2025. augusztus 29.

Dr. Kalas Tibor s.k. a tanács elnöke
Dr. Banu Zsoltné dr. Szabó Judit s.k. előadó bíró
Dr. Figula Ildikó s.k. bíró Aláírásban akadályozott bíró helyett tanácselnök
Dr. Heinemann Csilla s.k. bíró
Dr. Tóth Kincső s.k. bíró